Belépés
ametiszt54.blog.xfree.hu
" Amíg az embernek dolga van a földön, él. " (Márai Sándor) P. Mária
2012.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Lord Alfred Tennyson: In memoriam
  2016-01-15 18:57:29, péntek
 
  Lord Alfred Tennyson:
In memoriam

Nyugodt a reggel, semmi zaj,
nyugodtabb búhoz illene,
hervadt lombból a gesztenye
hull-hull, és koppan a talaj.

Nyugodt, mély béke, vár a föld,
a harmatos rekettye-ág,
ökörnyál száll a légen át,
s ezüstbe játszó szála zöld.

Nyugodt, csöndes sík, egyedül,
és őszi kert a fasoron
népes major, távol torony
a nagy tengerrel elegyül.

Nyugodt, mély béke, odafönt,
hulló, pirosló levelek,
s szívembe jaj-jaj csönd remeg,
kétségbeejtő néma csönd.

(fordította.: Kosztolányi Dezső)
 
 
1 komment , kategória:  3 - Alfred Tennyson  
Lord Alfred Tennyson: Könny, léha könny
  2016-01-15 18:56:42, péntek
 
  Lord Alfred Tennyson:
Könny, léha könny


Könny, léha könny, nem értem, mit jelent
könny egy nem földi bánat mélyiből
kel a szívemben és gyűl a szemembe
ha nézek boldog őszi réteket,
rátok gondolva, elmúlott napok.

Frissek, miként az első fénysugár
megtérő kedveseinknek árbocán
búsak, miként a végső, mely ragyog
a láthatárba vélük elveszőn,
oly búsak, frissek, elmúlott napok.

Ah búsak, s messze, mint nyárhajnalon
a félig ébredt gerle éneke
haló fülekben, míg haló szemekben
az ablak négyszögű tűztábla lesz,
oly búsak, s messze, elmúlott napok.

Drágák, mint emlék-csókok sír ölén
égők, mint képzelt csókok ajkakon
melyek máséi, mélyek mint a vágy
mélyek, mint szűz vágy, s szánattal vadak
Élet Halála, elmúlott napok.
 
 
0 komment , kategória:  3 - Alfred Tennyson  
Lord Alfred Tennyson: Nappali álom - Az alvó szépség
  2016-01-15 18:52:14, péntek
 
  Lord Alfred Tennyson:
Nappali álom - Az alvó szépség
1.

Lábáig év meg év után,
míg hever ágyán egymaga,
átnőve bíbor paplanán
árad el éjsötét haja.
Elbűvölt teste kétfelén
a gyöngypártából szétkereng:
a gazdag, álmos, enyhe fény
a göndör fürtön meg se leng.

2.

A csillaghímes takaró
lankadt selymével tagjait
formázza, fürtje szakadó
éjzáporából kivakít
karja lágy árnya, s nagy szemű
gyémántkösöntyűvel lobog:
a csöndet vággyal tölti hű
szépsége, fénnyel a napot.

3.

Alszik: s pihegés a terem
holt legét nem rebbenti meg,
egy illatos tincs ott pihen
keblén, és nem vall ütemet.
Alszik: s párnája a puha
nyomástól két dagadt halom.
Alszik, s nem álmodik: csupa
forma és teljes nyugalom.

(ford: Babits Mihály)
 
 
0 komment , kategória:  3 - Alfred Tennyson  
Lord Alfred Tennyson: Ulysses
  2016-01-15 08:05:28, péntek
 
 



Lord Alfred Tennyson:
Ulysses

Nem sok értelme, hogy henye királyként
csöndes tűzhelynél, tar sziklák között,
egy öreg nő oldalán szabjam a
kétes törvényt egy vad népnek, amely
tisztel, és alszik, zabál és nem ismer.
Utaznom kell, hogy fenékig ürítsem
az életet; tudtam mindig örülni,
tudtam szenvedni, másokkal, akik
szerettek, és egymagam; partjainkon,
s mikor az esős Hyadok kavarták
a sötét tengert: nagy lett a nevem;
mert éhes szívvel folyton csavarogva
sokat láttam, embert, városokat,
szokást, tájat, törvényt, kormányokat,
nem akárki voltam, s mindenki tisztelt;
s ittam gyönyörét a hozzám hasonlók
harcának a szeles Trója porondján.
Része lettem mindannak, ami ért;
de minden tapasztalás látkörén túl
ott tündöklik a be nem járt világ
s szegélye úgy fut, ahogy üldözöm.
Untat várni, elmúlni csiszolatlan
rozsdállva és nem munkában ragyogni!
Csak lenni: még nem élet. Ezer élet
együtt se volna sok, és hogy fogy ez
az egy is; pedig minden óra, mellyel
a nagy csöndet megrablom, valami
új hír hozója; s szégyen volna néhány
napért raktáron óvni magamat
s ezt az ősz lelket, mely mint lemenő
csillag, az emberész minden határán
túlra követni vágyik a tudást.

Itt a fiam, jó Telemachusom,
ráhagyom a jogart s a szigetet -
szivem gyermeke, tudja, óvatos
bölcseséggel hogy szelidíti meg
és apránkint hogyan töri bele
a durva népet a hasznosba, jóba.
Hibátlan jellem, a közös kötelmek
világa vonzza, nem hanyag a szív
dolgaiban s illő áldozatot
mutat be házam isteneinek,
ha elmentem. Munkáját végzi. Én is.

Itt az öböl; csattognak a vitorlák:
kint a nagy óceán. Matrózaim,
munkáim s lelkem osztályosai -
kik mindig egyformán örültetek
napfénynek és viharnak, nyilt szivek
és nyilt koponyák - öregek vagyunk;
de az öregnek is van dolga, rangja;
jöhet még néhány nagy tett, amely illik
azokhoz, kik istenekkel csatáztak.
A sziklákon már hunyorog a fény;
a nappal sápad: kél lassan a hold:
a mélység zendül. Föl, barátaim,
nincs még túlkéső uj földet keresni.
El a parttól, és hasítsuk a zengő
barázdákat; akarom, hogy repűljünk
túl a napon s túl minden nyugati
csillag fürdőjén, mire meghalok.
Talán lemos az örvény dühe, de
talán a Boldogok Szigete vár,
s kit ismertünk, látjuk a nagy Achillest.
Sok titok van még; és bár nem vagyunk
az az erő, mely egykor eget és
földet rázott: vagyunk, ami vagyunk;
sors és idő gyengíthetett, de hős
szivünk együtt ver s kemény hite, hogy
küzd, keres, talál s nem hagyja magát.

Fordította: Szabó Lőrinc
 
 
0 komment , kategória:  3 - Alfred Tennyson  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 3 db bejegyzés
e év: 1002 db bejegyzés
Összes: 15134 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 153
  • e Hét: 153
  • e Hónap: 22844
  • e Év: 417094
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.