Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
Devecseri Gábor
  2017-11-16 10:02:55, csütörtök
 
  Devecseri Gábor

Kérésem egy

Kérésem egy: a csókod add,
vagy tiszta szívvel megtagadd,
de ne osszad nekem kegyül,
mert akkor a szívem kihűl.

Omolj karomba szelíden,
vagy lökj magadtól messze el;
ha hozzámsimulsz, köszönöm;
ha meg se hallgatsz, becsülöm;
alamizsna nem érdekel.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor  
Devecseri Gábor
  2017-09-14 14:15:59, csütörtök
 
  Devecseri Gábor

Csak szó vagyok

Ha csak rád gondolok, megáll a szívem,
de nem ver soha nélküled;
előttem csillogsz, fülemhez szavad van
és szavamhoz füled.

Csak szó vagyok. Hol is nyílhatna lényem
létre, ha nem Benned, te szép?
Éled a réten a vándor, ki naptól
föl nem perzselt földre csak néha lép.

Csak szó. De annak is tartalma tőled
árad belém. Nem érvel, csak ragyog,
csak létezik. Rád nézek és beszéd nem,
csak hang vagyok. Csak hallgatás vagyok.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor  
Devecseri Gábor
  2017-08-03 08:15:34, csütörtök
 
  Devecseri Gábor

Imátlan ima

Befejezni a napot szépen,
bízni az óra örömében,
az álom hajóján kivárni,
szeretteinknek jót kivánni,
élőnek, holtnak, szeretteink
szeretteinek szép rend szerint,
örömet kivánni mindahánynak
(torló percek hullámot hánynak,
az órák az éjbe ömölnek),
örömet kívánni az örömnek.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor  
Devecseri Gábor
  2017-04-16 08:22:16, vasárnap
 
  Devecseri Gábor

Ketten

Sosem vagyunk haragban,
így sétálunk a réten,
a Sors, meg én;
meggörbített kisujjunk
lazán fonódik egybe,
szaladhatunk is.
Meg aztán rám se gondol
és én se gondolok rá,
csak olykor-olykor.
De érzem egyre: szürkén
s fénylőn, tréfás köpenyben,
nem lép el oldalamtól.
Mert annyi ötletet kap
tőlem, hogy egyet-egyet
meg is parancsol, és azt
meg is teszem, anélkül,
hogy észrevenném.
Ha egyszer társalognánk,
rémülten rám meredne,
s már tágra nyílt szemével
kérdezne; így felelnék:
"No lám, hogyan simultunk
egymáshoz; annyi biztos,
hogy szépen összeillünk.
Nap égetett mezőkön,
széljárta dombok ívén,
és málnás völgyek alján,
a töltés hídja alján
ketten futottunk;
folyó habján úsztam,
te azt megittad;
a hágcsón fölsiettem,
te azt lenyelted;
és házat építettem,
véresre tépted;
fegyvert a szélbe szórtam,
batyudba szedted.
Most már meglepni nem tudsz,
és megriadni sem tudsz,
ha látsz: rajtad ruhám van
s álarcként hordom arcod.
Ne játszd a meglepettet,
gyerünk tovább."
Nap égetett mezőkön,
széljárta dombok ívén,
és málnás völgyek alján,
a töltés hídja alján
járunk elégedetten.
Kettős-négyes nyomot vet
lábunk a szép fövenybe,
s az országúton is, hol
szeder ragyog a porban
és szalma lóg az ágról,
vándor ha szembelépdel,
utat kettőnek enged.
S folyókanyarba, sás közt,
s a kertben, mandulák közt,
s az utcán, emberek közt,
a lég is hangosabban
suhog, suhog, miként ha
ketten szaladnak.
S az út végén, a nyári
virággal fodrozódó
napos hegyen, hol egykor
majd néhány lábnyi mélyben
kinyújtott testtel alszom
s ébredni rest leszek,
ott kedvesen, miként egy
arany hajú király lány
kis mellének sugárzó
szép kettős kupolája
majd két halom magaslik,
mert oldódó mosollyal
ketten fekszünk alatta:
a Sors meg én.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor  
Devecseri Gábor
  2017-04-16 08:19:07, vasárnap
 
  Devecseri Gábor

Idő- játék

A nap kering, a perc szalad,
marasztalom, de nem marad.
Egyszerre egy helyben megáll,
elküldeném, de egyre áll;
meglódul, hirtelen leül,
megmarkolom, kegyetlenül
kitépi magát - sánta eb,
rohan két hosszabb-rövidebb
óramutató-lábon el -;
megvádolom, de nem felel;
megdicsérem, csak mosolyog;
marasztalom, továbbforog;
meg-megszakítja önmagát,
villantja holdját, csillagát;
trapéz-ugrással szökken el,
vádolva kérdem, nem felel;
artista-tánca mind vadabb;
ráng mint a húr, döng mint a dob;
hajnalra meg-megszelidül,
olyankor áll, szalad, meg ül,
mindhármat egyszerre teszi
s így önmagát megszünteti;
de mikor szárnya meg se lebben,
akkor száll a legsebesebben.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor  
Devecseri Gábor
  2017-02-28 20:45:20, kedd
 
  Devecseri Gábor

Idő-játék

A nap kering, a perc szalad,
marasztalom, de nem marad.
Egyszerre egyhelyben megáll,
elküldeném, de egyre áll;
meglódul, hirtelen leül,
megmarkolom, kegyetlenül
kitépi magát - sánta eb,
rohan két hosszabb-rövidebb
óramutató-lábon el -;
megvádolom, de nem felel;
megdicsérem, csak mosolyog;
marasztalom, továbbforog;
meg-megszakítja önmagát,
villantja holdját, csillagát;
trapéz-ugrással szökken el,
vádolva kérdem, nem felel;
artista-tánca mind vadabb;
ráng mint a húr, döng mint a dob;
hajnalra meg-megszelidül,
olyankor áll, szalad, meg ül,
mindhármat egyszerre teszi
s így önmagát megszünteti;
de mikor szárnya meg se lebben,
akkor száll a legsebesebben.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor  
Devecseri Gábor
  2017-02-17 09:15:06, péntek
 
  Devecseri Gábor

Itthon vagy-e, kedves

Itthon vagy-e, kedves, itthon-e?
Szíved a szívemhez hajlik-e?
Kezed a kezembe simul-e?
Ha simul, ha hajlik, tekints le.

Magas hegy tetején sziklaszál
sziklaszál tetején cifra vár.
Cifra vár, sziklaszál, meddig áll?
Tovább él náluk e madrigál.

Mint a zúgó erdő, a szívem,
nem csendesül el, csak szíveden.
Fentcikázó sólyom a szemem,
szemed sugarában megpihen
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor  
Devecseri Gábor
  2017-02-14 07:15:06, kedd
 
  Devecseri Gábor

Vannak oly régi versek

Vannak oly régi versek, melyeket már elő
nem is veszek,
csak rájuk gondolok, pontos emlékező,
s már könnyezek.
Az eltűnt, szertehullt időn átszólnak ők,
megcsap lehük,
nem is szavuk, csak illatuk van vélem,
s én is velük
csak úgy vagyok: hogy látom régi énem
soruk felett,
mint pára szőtte, hold sütötte éjen
kísértetet.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor  
Devecseri Gábor
  2016-07-04 13:16:19, hétfő
 
  Devecseri Gábor

VÁRAKOZVA

A szomjúság, a léleké,
bosszantó szomjuság:
mert lélekként a léleké,
de mindig húsba vág;
mert örvénylőén áhitó
cselekvő áhitat;
mohó barlangként ásitó;
barlangmélyben kutat;
azt várja, ami egyszerű
(számára bonyolult,
de lenne újra egyszerű,
ő maga is kimúlt!);
szabadulj tőle, arra int,
mert tüskésen gyötör;
de arra is: a könnyű kint
marasztald, mert gyönyör;
zümmög, dörömböl, nyugtalan;
semmiből-font bilincs;
torkod szorítja, hogyha van;
s magad se vagy, ha nincs.
...
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor  
Devecseri Gábor
  2016-07-04 12:52:00, hétfő
 
  Devecseri Gábor

Ketten
.
Sosem vagyunk haragban,
így sétálunk a réten,
a Sors, meg én;
meggörbített kisujjunk
lazán fonódik egybe,
szaladhatunk is.
Meg aztán rám se gondol
és én se gondolok rá,
csak olykor-olykor.
De érzem egyre: szürkén
s fénylőn, tréfás köpenyben,
nem lép el oldalamtól.
Mert annyi ötletet kap
tőlem, hogy egyet-egyet
meg is parancsol, és azt
meg is teszem, anélkül,
hogy észrevenném.
Ha egyszer társalognánk,
rémülten rám meredne,
s már tágra nyílt szemével
kérdezne; így felelnék:
"No lám, hogyan simultunk
egymáshoz; annyi biztos,
hogy szépen összeillünk.
Nap égetett mezőkön,
széljárta dombok ívén,
és málnás völgyek alján,
a töltés hídja alján
ketten futottunk;
folyó habján úsztam,
te azt megittad;
a hágcsón fölsiettem,
te azt lenyelted;
és házat építettem,
véresre tépted;
fegyvert a szélbe szórtam,
batyudba szedted.
Most már meglepni nem tudsz,
és megriadni sem tudsz,
ha látsz: rajtad ruhám van
s álarcként hordom arcod.
Ne játszd a meglepettet,
gyerünk tovább."
Nap égetett mezőkön,
széljárta dombok ívén,
és málnás völgyek alján,
a töltés hídja alján
járunk elégedetten.
Kettős-négyes nyomot vet
lábunk a szép fövenybe,
s az országúton is, hol
szeder ragyog a porban
és szalma lóg az ágról,
vándor ha szembelépdel,
utat kettőnek enged.
S folyókanyarba, sás közt,
s a kertben, mandulák közt,
s az utcán, emberek közt,
a lég is hangosabban
suhog, suhog, miként ha
ketten szaladnak.
S az út végén, a nyári
virággal fodrozódó
napos hegyen, hol egykor
majd néhány lábnyi mélyben
kinyújtott testtel alszom
s ébredni rest leszek,
ott kedvesen, miként egy
arany hajú király lány
kis mellének sugárzó
szép kettős kupolája
majd két halom magaslik,
mert oldódó mosollyal
ketten fekszünk alatta:
a Sors meg én.
 
 
0 komment , kategória:  Devecseri Gábor  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 17 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 224 db bejegyzés
e év: 3075 db bejegyzés
Összes: 6210 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1380
  • e Hét: 11970
  • e Hónap: 53341
  • e Év: 653362
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.