Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
x
  2011-08-09 17:44:02, kedd
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-01-29 08:17:05
fazekas mihály: egy férje elestén kesergő özvegy
Nyílj meg jóltévő föld hantos lapja, mellyet
Tapodok, mutass egy bátorságos helyet.
Hadd szárasszam ki ott megfacsart szívemet,
Hadd sirassam el ott megúnt életemet.
Oda van! örökre oh jaj elvesztettem,
Életemet eddig akiért szerettem.
A gyilkos erőszak kirántván ölemből
Már most ki akarja feszítni szivemből.
Nem! nem! édes hivem, enyim vagy mostan is
A feledékenység gyász országában is.
Legféltőbb mindenem te voltál míg éltél,
Felkereslek bár más világot cseréltél.
Jer lelkem! nyomozzuk a halál völgyein
S örök nemtudással bévont vidékein.
Ne félj, mert vezérem lévén a szerelem,
A színtelen árnyék között is meglelem.
A végtelen semmi párkányán lebeg bár,
Avvagy a tetőtlen üreg csúcsain jár,
A szakadhatatlan vonszódás kötele
Akármerre lengjen, egy pontra húz vele.
Óh jer, reppents hozzá utólsó lehellet!
Hiszen itt rezeg ő csak a szívem mellett.
Érte nőtt virágim, ti is induljatok,
Végső áldozatúl sírjára hulljatok.
Igy csorgott el vére, szép rózsalevelek!
Valamint titeket széljelhintettelek!
Liliom! így vágta azt le a kard éle,
Mint téged: ki nálad szebb vala, míg éle.
Midőn a hervasztó halál rálehellett,
Mint te letört sárga ibolya, illyé lett!
Húlljatok virágim sírjára, húlljatok,
Magam is azonnal megyek utánnatok.


 
 
0 komment , kategória:  Fazekas Mihály 1.  
x
  2011-07-30 18:17:44, szombat
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-07-14 06:16:38


Fazekas Mihály
127. dícséret

Óh, mely nagy az oly ember bóldogsága,
Kinek igazán gyűlt minden jószága;
Ki híven jár a magáé körűl,
És a hamisan jöttnek nem örűl.
Bóldog, aki az álnok nyereségre
Átkot mer kérni, felnézvén az égre,
És kinek jó lelkiismérete
Útján mégyen szüntelen élete.

De jaj! akinek az Isten törvénnye
Nyilván mondja, hogy hamis keresménnye!
Romlást okoz felebarátjának,
Kárhozatot gyűjt önnönmagának.
Jaj annak, kinek szerzett gazdagsága
Csalárd lelkének tanúbizonysága,
Kit elhagyott lelkiesmérete,
S a baromhoz hasonló élete.

Óh Isten! áldd meg foglalatosságom,
Melyben szent tetszésed által nem hágom;
Vezéreld hozzád vágyó lelkemet,
Hogy tőled várjam nyereségemet;
Azt tartván hasznos vevésnek, adásnak,
Melyben nem csaltam s kárt nem tettem másnak,
Melyért szent orcádnak ítélete
Előtt nem bánt lelkem esmérete.

 
 
0 komment , kategória:  Fazekas Mihály 1.  
x
  2011-07-23 12:21:40, szombat
 
  Fazekas Mihály: Hortobágyi dal
Óh, te áldott Kanahám
Hortobágy mellyéke!
Beh sok szegény legénynek
Vagy te menedéke,
Jó paripán ugratod,
Pénzt adsz erszényébe,
Szép menyecskét karjára
Jó bort a kezébe.
Itt a szegény legénynek
Uraság a dolga,
Heverészhet kedvére,
Nem lebernyés szolga,
Van húsa, szalonnája,
Öt őrü bundája,
Szép zöldellő mezőben
Legel a marhája.
Óh én édes Istenem!
Adj jó békességet,
Fordítsd el országunkról
Döghalált inséget,
Hogy ehessük békével
Zsíros kenyerünket,
Áldj meg uram teremtőm!
Jó borral is minket.
Csaplárosné galambom!
Tölts bort a kupába,
A szegény magyar legény
Hadd igyon búvába:
Pajtás! Isten áldjon meg,
Őrizzen a kártól,
Vármegyétől, Fiscustól,
Töröktől, tatártól.

























 
 
0 komment , kategória:  Fazekas Mihály 1.  
F Mihály
  2011-07-14 06:24:09, csütörtök
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-07-14 06:16:38

Fazekas Mihály
Kalendáriom magyarázatja után serkent gondolatok

Gergely pápa az időnek
Baján úgy segíthetett,
Hogy tízet egy esztendőnek
Napjából számkivetett;
Ha ez igy menne sorba,
Hány idő lenne csorba?

Ha éltemen végignézek,
Csak elijjedek tőle
Magam is, hogy mennyi tízek
Esnének ki belőle,
Mellyek e jó hazának
Hasznára nem valának.

Hanem azzal mégis végre
Magamat megnyugtatom,
Hogy a közös segítségre
Vólt mindég akaratom;
Ha mikor nem kellettem,
Én arról nem tehettem.

De tudtam mindég érzeni,
Hogy kellene igazán
És haszonnal segíteni
E bajban forgó hazán;
S ha többet nem tehettem,
Legalább kesergettem.

Használtam is, megesmérem,
Mikor hogy tőlt, ha kellett,
Buzgott is és folyt is vérem
Érdemes hazám mellett;
Hogy ennyit is tehettem,
Boldogságom érzettem.

Olykor, midőn a felkentek
Helikon tetejére
Zengedezni lanttal mentek
Nyelvünk dícséretére,
Én kenetlen, dudában
Dícsértem a pusztában.

Ha más hazánk óltárára
Ökröt vagy bakot vágott,
Áldozatul tettem arra
Én is egy-két virágot;
S hogy többet nem tehettem,
Rá csillagot festettem.

Többre nem is számlálhatom
Éltem arany számait,
De majd ha megtalálhatom
A nagy titok kúlcsait,
Újra nyíló életem
Hasznosabban tölthetem.





 
 
0 komment , kategória:  Fazekas Mihály 1.  
x
  2011-07-11 15:59:03, hétfő
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-07-14 06:13:45


Fazekas Mihály
Az érzékenységek énekben

Látás

Ahol jő, kit régen ohajtva lesek,
Ő, akit szüntelen lelek s keresek.
Képzelődésemnek serkenj hajnala,
Testben jő lelkemnek őrző angyala,
Most tehát, most két szemeim hívek légyetek,
Ti is, minden érzéseim jertek, nézzetek,
Csak te nyomorult kéz, s szegény ajakok,
Bár lelkemnek nehéz, legyetek vakok.

Hallás

Hangicsál a kincsem nyájas énekkel,
Óh, hogy testem nincsen rakva fülekkel,
Inak feszüljetek vont húr módjára
S mind együtt pengjetek édes hangjára.
Nyílj meg szívem, csókid lesznek szájmozgásai,
De ha róllad szót sem tesznek szép ajakai,
Érzéseden kívül hagyd zengéseket,
Már úgy, óh szegény fül, légy te is siket.

Szaglás

Irigylem kis virág állapotodat,
Boldogul letört ág, szép halálodat.
Kincsemnek éltedet keblére tetted,
S fűszeres lelkedet rá lehelletted,
Már ezt az új balzsamodat rózsás kertembe
Szedted, drága jóvoltodat töltsd hát szivembe,
Óh ég! szent harmatod lelkem megtelte,
Mert e jó illatot kincsem lehelte.

Tapintás

Szemem, nem láthattad, mégis fénylettél,
Fülem, nem hallhattad, mégis csengettél,
Órrom s szám izlése, csak veszteg ültél,
Mégis mi rébzés e\', hogy felhevültél?
Jádzodjatok víg szivemmel minden csepp vérek,
Mert egy édes érzésemmel egekig érek.
Kincsemmel sétáltam, kis kezét nyújtá,
Szorítni találtam, s visszaszorítá.

Ízlés

Kézfogás, órr, fűl, szem, mind elbujhattok,
Már engem többé nem csalogathattok.
Látjátok véremnek pezsgő forrását,
Betöltém szivemnek fő kivánását.
Tudjátok-é, mi lehetett, amit ízlétek?
Aki még nem érezhetett angyali étek,
Bóldog, ha addig lés, míg meg nem talál,
Mennyei jó izlés! Forró csók valál.

Kívánság

Kép, amely szívemet tükröddé tetted,
Hang, amely eremet mind megpengetted,
Balzsamos lehellet! gyenge szorítás!
Melyekhez még kellett egy bóldogítás,
Édes csókok forrósági, égi harmatok!
Ti érzésim kivánsági, mi a hijjatok?
Csak középpontotok egy jó szív légyen,
Életem rajtatok mennyekbe mégyen.




















 
 
0 komment , kategória:  Fazekas Mihály 1.  
F Mihály
  2011-07-01 20:14:20, péntek
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ............ 2011-07-03 09:06:32


Fazekas Mihály
A fia halálán kesergő anya

Szívemet szorító fájdalmaim
Erőmet felyűlhaladják,
Magokat enyhíttetni kínaim
Könnyeim által nem hagyják.
Nyögök minduntalan,
De csak mind haszontalan.

A\' volt eddig minden dicsőségem,
Hogy boldog anya lehettem,
Jó fiamban vólt gyönyörűségem,
E kincset már elvesztettem,
Haszontalan várom,
Hogy megforduljon károm.

Áldozatúl esett a hazának
Az ő vitézi halála,
De a dicsőség nekem anyának
Örökös gyászomra vála;
A természet bennem
Nyög, jaj! hová kell lennem!

A fúvó széltől is hogy féltettem
Mint legkedvesebb kincsemet,
Ihol most elébe vethettem
A gyilkos kardnak mejjemet,
Jaj, nem repülhettem,
Életét nem menthettem.

Nagy lélek! te voltál reménysége
Téged szerető szívemnek,
Veled eltűnt minden édessége
Egész világi éltemnek.
Nálad nélkül félek,
Hogy még tovább is élek.

Óh ha vérontások végével
Győzve megtért magzatomat
Ölelhettem volna, mely békével
Vártam volna halálomat,
Egy írígy sors vágott
Ketté ily boldogságot.

Nagyokat ígérő reménységim,
Ha ti hát mind elmúltatok,
Elkeseredett érzékenységim
Már örömöt ne várjatok,
Ezentúl életem
Mert sírva töltögetem,

Nyugodj immár kedvesem csendesen!
Te pedig édes árnyéka,
Könnyeim hullását vedd kedvesen,
Míg a sír nyugvó hajléka
Megszánván életemet
Fiam után nem temet.




 
 
0 komment , kategória:  Fazekas Mihály 1.  
x
  2011-06-30 11:50:23, csütörtök
 
  Fazekas Mihály: Exsurge cor meum
Szívem emelkedjél,
Mig ügyed ártatlan,
Légy tántoríthatatlan:
A rossz szerencsének
S rendetlenségének
Pálmát ne engedjél,
Szívem emelkedjél.

Ne szünj reményleni,
Szélvész után mindég
Kellemetesebb az ég:
Majd ha jól kiderűl,
S a bús tenger leűl,
Szép lesz rajta menni,
Ne szünj reményleni.

Csak dühösködjetek,
Menyköves fellegek,
Szórjatok lángot egek,
Mindég nem tartatok,
Majd más csillagzatot
Lenyomják mérgetek,
Csak dühösködjetek.

Reménylek mig élek,
A nagy lélek nem fél,
Akármint fújjon a szél
A hab ha rám dűl is:
Hajóm elmerűl is:
Úszva is reménylek,
Reménylek mig élek.

Szívem békével élj,
Mert ha nem tántorog
Reménységem győzni fog:
Amit sok átkozott
Esztendő nem hozott
Megád egy perc, ne félj:
Szívem békével élj!









 
 
0 komment , kategória:  Fazekas Mihály 1.  
F Mihály
  2011-06-09 17:34:51, csütörtök
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ............. 2011-06-27 13:20:36


Fazekas Mihály
Egy anya a táborba induló fiához

Járj békével szívem, menj már
A dicsőség piacába.
Menj, menj! minthogy nálam a haza elébb jár.
Kettőnkhez hűséges kezed fogásába.

Óh, bárcsak veled mehetnék
Által a Rhenusnak révén,
Előtted elesvén melly boldog lehetnék,
A rád célzott halált mejjemmel elvévén.

Menj, a dicsőség s szeretet
Vezérelje lépésedet,
Nagylelkű légy, ha az ellenség életet
Kér, s vond meg szivétől gyilkos fegyveredet.

Célod legyen a vitézség,
De, lelkem, vigyázz életedre!
Kedvesed számára őrizzen meg az ég,
S gyakran emlékezzél legtisztább hívedre.

Majd ha hűséggel szolgálod
Mind hívedet, mind hazádat,
Visszatérve öszvekötözve találod
Himen mirtusával vitézi pálmádat.





 
 
0 komment , kategória:  Fazekas Mihály 1.  
x
  2011-06-03 13:01:20, péntek
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2011-01-29 08:17:05

fazekas mihály: egy gerlice keserve
Búval élek,
Bús a lélek
Éjjel-nappal bennem.
Óh egek! bár
Meghalnék már!
De mit van mit tennem?
Ha ti is kővé váltatok,
Fohászkodást nem hallatok,
Hová kell hát lennem?

A siralom
Én italom,
A csuklás ételem,
Szemem közt űl,
Együtt repűl
A kesergés velem,
Álom helyett bú veszteget,
Magát a levegőeget
Nyögések közt nyelem.

Ez ágon űlt,
Kinél nem szűlt
Szebbet a természet,
Egy átkozott
Rá célozott,
Pattant, - s elenyészett
A legártatlanabb pára,
Hogy haldoklott, utóljára
Sohajtva rám nézett.

Bóldog vóltam,
Míg csókoltam,
S csókját szedegettem,
A szomorú
S epesztő bú
Sullyát nem érzettem:
De minden gyönyörűségem
Bóldogságom reménységem
Benne elvesztettem.

A kegyetlen
Illy véletlen
Halálát nevette,
Elragadta,
S azt sem hagyta
Hogy sírjak mellette.
Ha társammal illy rútúl bánt
Az álnok, engem miért szánt
Lelőni mellette?

Árnyékos fák!
A zőld ruhák
Rólatok levesznek,
Szép ligetek!
Belőletek
Hótengerek lesznek,
De a tavaszi melegek,
És az engedelmes egek
Újra zőldellőké tesznek:

De engemet
Úgy bétemet
Örökre bús telem,
Hogy nyilását,
Tágúlását
Már nem is képzelem,
Víg napomnak felkelését,
Tavaszomnak derűlését
Csak hóltomkor lelem.

Múlt örömök!
Akkor jövök
Majd össze veletek,
Ha a halál
Reám talál,
S páromhoz mehetek:
Hogy hát ölébe juthassak,
Szájára csókot rakhassak,
Óh búk! búk! öljetek!!







 
 
0 komment , kategória:  Fazekas Mihály 1.  
F Mihály
  2011-05-31 15:22:38, kedd
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ......... 2011-05-31 15:00:09

Fazekas Mihály
Édes Druszám!

A földbenyelte Kondé
Dézsmálta jó boromból
Van még vagy egy csebernyi.
De héj! kevés a hordóm,
Ezt is ki kén ürítnünk.
Hogy a nagy Úr megáldjon,
Segíts kiöblögetni.
Úgyis Kabán kiszáradt
A porhanyó garádján
Tán a köhécselőd is,
Vagy a kotús vizektől
Nád nőtte bé az órod.
De hátha tarka békát
Találhatál meginni,
Gyanús az a veszett víz.
Eredj le csak te Szári,
Hozz a szegény fiúknak
Egy kis - hiszen tudod már,
Héj, jó fiuk vagyunk mi.
Szerus druszám! igyunk no!
Hiszen bohó csak így foly
Emphatice az élet.
Rövid egy nap életünkbe,
Nohát örömbe töltsük.
Rövid egy nap éjtszakája,
Nohát igyuk keresztül.
Rövid a piroska hajnal,
Nohát aludjuk által.
Rövid életünk. Nohát egy
Lagzit tegyünk belölle.


 
 
0 komment , kategória:  Fazekas Mihály 1.  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 12 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 677
  • e Hét: 34443
  • e Hónap: 99622
  • e Év: 2266883
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.