Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Horváthné Véső Ana
  2016-03-22 12:36:23, kedd
 
  Horváthné Véső Anna
Megszámlálhatatlan


Mint egy elnyűtt ruhafoszlányt,
Mi valaha ékes és értékes
Portékaként villogott,
S csillogott önnön fényében is akár,
Úgy dobnám kacatként a sarokba éveim.
Éveim, mikor kutatván a gyarló lélek titkát,
Kuszaságát, s azokat feltárván látván,
Dobnám, s a keserűséget is,
Mely torkomra fojtja ennek kínjait.

Megszámlálhatatlan a lélek fondorlatossága,
Ha haszon, hatalom s pénzimádat
Irányít szív helyett,
S rendületlen tipor el mindenkit,
Kinek lénye fényében látja önmagát, a torzulást,
Reflektorfényben, s nagyító alatt.
"- Míg beszélgettünk ismét lebuktattalak,
Pedig nem is vallattalak!"

Dobnám e tudást a lomba, sarokba,
Hogy visszatérjek magányomból
Némi hitbe, bizalomba.
Bizalomból a reménybe, hogy egyszer
A másik felemmel mégis úgy kéne
Összeérnünk meghittségbe.

Kosztolányit s József Attilát s Adyt
Hallgatván, boncolgatván,
Lelkem rájuk hangolván,
Hangulatörvény, mibe magam beleölvén
Fut át rajtam a remény,
Majd derű váltja, majd kínzó, s néha

Önző önteltség, keserűség.
Törékeny érzékenység
Gyermeki lelkükben, a meghittség
Hiánya, sokszor pénztelenség.
A meg nem értés, majd
Depresszív érzelmek hulláma,
S önmagával harca, vagy a rendszer,
Bürokrata hatalma.

Sutba vágnám, a sarokba,
Ha a szemedben tisztaság
Ragyogna, kín-emlékeim.
Kedves lényed, ha jönnél, őszinteséged,
Ha lenne, semmiért fel nem cserélném.
Föladva mindent, máskor föl nem adva,
Én lettem s vagyok megzavarva.

..."S vizes poháron kezed,
Rajta a vékony erezet még fel feldereng"
"Játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
Akarsz-e mindig, mindig játszani?..."
"...Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna,
Mintha szíved szívem volna..."
 
 
0 komment , kategória:  Horváthné Véső Anna  
Horváthné Véső Ana
  2016-03-22 11:46:42, kedd
 
  Horváthné Véső Anna
Tedd a kezed két kezembe


Napfelkelte s naplemente
Nappalaink menyegzője,
Míg kezeid a két kezembe,
Nyílok neked reggel s este.
Semmi nem ment feledésbe,
Léted s lényed, múltad s szándék,
Őrzi őket sejtjeim atomokba belevésve.
Beágyazódva, megkérgesedve ülsz bennem,
Kéretlen kaptalak, soha meg nem csaltalak,
Tudom, jöttöd nem volt véletlen,
Múltunk beléd s belém vésettem,
Akkori lényem volt hozzád még éretlen.

Homokóráink folyó-pergő, időbe szétszórt
Arany szemcséit, mi kiméretett, mértem
Hozzá, ki nem volt, s őhozzá, ki lehetett volna,
Utóbb értékelem, szökik az fel a magasba.
De az idő és sok kezek mindent kioltva,
Lettek, s tettek, hát ég most mind veletek,
Így nektek már többé fel nem engedek,
Akár a jéghegyek.
Lettél hulló tárgy nem várt nappalon,
Hirtelen jött fénycsóva egy hajnalon,
Egy váratlan kósza csillag leválása
Kevervén eseményt némi jóslásba.
Őrizlek, sok finom mozdulat vagy
EGY DURVA ROHANÁSBA,
Vérkeringésed szívem zakatolva
Hol elfojtja, hol időben és térben
A végtelenségig nyújtja, vagy csak fokozza.

Feledve őrizlek, őrizve feledlek, nem végleg,
Ahogy most folyatom
Magam bele a mába, vagy a múltam
Zsugorítom egy villanásba,
Úgy téged is hol a fénybe, hol a homályba.
Úszik vagy becsúszik kép, olykor sokk,
Túl sok is minden, múlt felrémlik, máskor szétfoszlik.
S a fogalom zavarában, sodródó árban vagy,
S vágy vagy egy megpirkadt félhomályban,
Vagy holdtölte utáni holdfogyatkozásban,
Ott vagy a holnapi napfogyatkozásban,
Az újraéledésben,
Vagy a mindenség képlékeny fényében.

A holdfényben úszó testemen,
Agysejtjeimbe beivódott percekben.
Néha kitisztulva felidézlek, megidézlek,
Te is tudod, egyszer újra kélnek veled új remények.
Köreid lefutva, úgyis hozzám sodródsz újra,
Akaratlan, tudatlan, s nem nyomulva,
Vissza már nem fordulhatsz,
Mikor magad mögött végre kudarcaid letudtad.
Múltad jeleneddel a mérlegre ha felteszed,
Látod majd magad múltadba fuldokolva,
Kiállsz s kiszállsz ezért, és felkiáltasz majd
Újra és újra titokban, magányodban,
Vagy sok nyomás hatása alatt,
Mindezek után, s csak ezután
Nálam végleg maradhatsz.
 
 
0 komment , kategória:  Horváthné Véső Anna  
Horváthné Véső Anna
  2016-03-09 00:41:22, szerda
 
  Horváthné Véső Anna
Elhihetem-e?
Elhihetem-e érkezésed végre,
Megérett-e magányos éveim
Vágyakozó reménye?
Vajon foghatom-e sokáig kezembe
Kezed, míg boldogság könnyeket
Szemem szemedbe nézve hullat?
Szívem oly heves, arcom most kigyullad.
- Ó, Édes, csak nevess, nevess,
Oly izgatott és boldog vagyok,
Szemedben ezer csillag ragyog,
Míg kacajod fehér fogaid között
Derűt s boldogságot gyöngyöz.
El ne engedj, amíg vagyok,
Belehelem sóhajod, lesem minden óhajod,
Karjaidba bújva iszom illatod.
Ezer csókod ajkamra tapadva
Megszépít minden napot,
Nem is faggatom dolgaink, holnapjaink.
- Édes, se most, se később
Meg ne kérdezd, meddig mindez,
A varázs s a parázs izzon száz fokon.
Az idő most hajadon,
S a tér végtelen, összefolynak a napok, évszakok.
Arcomon simítsd kezed, érzem már izzadó tenyered,
Nem látok, nem hallok, csak reszketek.
Nem kérdezem, és nem faggatom
Időjósom, se holnapom,
Amíg vagy, azt megköszönöm,
Az együtt töltött pillanatot.
Hagyom, hogy elragadjon mindez nagyon!
 
 
0 komment , kategória:  Horváthné Véső Anna  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.01 2017. Február 2017.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 12 db bejegyzés
e hónap: 250 db bejegyzés
e év: 547 db bejegyzés
Összes: 3682 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1036
  • e Hét: 5241
  • e Hónap: 30677
  • e Év: 57470
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.