Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Ha élne most az én édesanyám
  2012-05-01 12:45:55, kedd
 
  ...... .......


Jakab Ödön
...... ..........HA ÉLNE MOST AZ ÉN ÉDESANYÁM

Olykor, ha lámpám fénye mellett,
Úgy éjszakánként elmerengek,
S szomorú szívvel eltűnődöm
Sok esztendőre gyűlt időmön,
Felsóhajtok: be áldás volna rám,
Ha élne most az én édesanyám!

Öregember bús hangulatát
Orvosok meg nem gyógyíthatják,
Sorvadó keblem fel nem épül
A világ minden gyógyszerétől!
E bajt enyhíteni egy tudná talán:
Ha élne most az én édesanyám!

Ma is csak úgy, mint réges-régen,
Ő volna végső menedékem:
Mindent, mi fáj, mi szívem tépi,
Elpanaszolnék sorra néki,
S fejem áldott keblére hajtanám,
Ha élne most az én édesanyám!

És míg ő búmnak okát hallva,
Becéző szóval vigasztalna:
Elfeledném a keblén nyomban,
Hogy oly sok év a vállamon van!
Egészen újjászületnék szaván,
Ha élne most az én édesanyám!

Mert ősz fővel is mind hiába,
Nem öreg más, csak aki árva
Szülője mellett még az ernyedt
Agg sem egyéb, csak nagyobb gyermek.
S magamat is csak annak tartanám,
Ha élne most az én édesanyám!

Őt magam előtt látva folyton,
Könnyebb volna viselni sorsom:
A véghatárt, mely már közelget,
Sehogyse látnám oly közelnek,
Akárhogy hullna a tél hava rám,
Ha élne most az én édesanyám!


Észre sem venném a lelkemmel,
Hogy itt az idő és mennem kell;
Elszenderülnék lassan, szépen,
Miként az erdő langy estéken
Elszenderül a fülemilék dalán,
Ha élne most az én édesanyám!

...... ........... ........... ............

 
 
0 komment , kategória:  Jakab Ödön  
Édesanyámnak
  2012-05-01 12:43:51, kedd
 
  ...... ........... ........... ..........


Jakab Ödön
...... ........ ÉDESANYÁMNAK

Édesanyám, te százszor áldott,
Végre megjött a várt írásod:
Kezembe tartom leveled!
Istenem, e pár kusza sorban
Mennyi aggódás, mennyi csók van,
Mennyi jóság és szeretett

Írod, hogy örvendsz "nagy híremnek",
S hogy, olykor szinte megszégyenled,
Olyan büszkévé tesz nevem.
Pedig szívem ez egyben téved:
Nem én vagyok a büszkeséged,
Hanem te vagy ám az nekem!

Igaz hogy írtam jó sokat már,
S egy-két különbet tán sokaknál,
Akik körülöttem zengenek;
De ha dalomért jár dicséret:
Csak téged illet az csak téged
És legkevésbé engemet.

Minden kicsinyke dal, amelyben
Hazát, szerelmet énekeltem,
Vagy örömet és bánatot:
Míg e világra nem jövék el,
Dallamával és melegével
A szíved alatt szunnyadott.

Versimnek minden egy szakasza
A te kebledből van szakasztva,
A te sajátod mindenik;
Te vagy az édes hangú szerző,
Én csak a hangszer vagyok, melyről
A dalt mások megismerik.

Dalaimból, ha többet árad
A csüggedés és méla bánat,
Mint az öröm, s a jó remény:
Csak abban áll az oka ennek,
Mert a te megviselt szívednek
Öröklött húrját zengem én.

S aki nem tudja ezt felőlem,
Fejét csóválja kétkedően,
S mosolyg az oktalan borún,
Mintha bámulva nézne rája,
Hogy a hegedű piros fája
Miért szól olyan szomorún?

Te vagy, te vagy, nem én a dalnok,
Az ének, melynek szavát hallod,
Ott a te szívedben fogant;
Visszhang csupán, mely rejtett völgyön
Születő szót nyílt hegytetőkön
Megsokszoroz nagy hangosan.

Ne is szeressen senki engem,
Aki kedvet lel énekemben
S tüzén a szíve felhevül;
Nagy hálátlanság volna: értem
Lobogni bármely szívnek és nem
Téged szeretni egyedül!

Ha majd dalomat itt lezengém
S künn a temető méla csendjén
Fekszem a hűvös nyoszolyát:
Még akkor is a kegyeletnek
Nem én, hanem te érdemled meg
Sírodra emlékoszlopát.

...... ........... ........... ............

 
 
0 komment , kategória:  Jakab Ödön  
Az anya
  2012-05-01 12:42:24, kedd
 
  ...... ........... ........... ........


Jakab Ödön
...... .........AZ ANYA

Zúg a vásár népe, mint kasban a méhek:
Itt hangos alku folyik, ott csereberélnek,
Vígan mulat, akit mulatni vitt szomja,
Halálosan teli a sok lacikonyha.

Ím, azonban egyszer, hol legtöbb sátor van,
Vad lárma üvölti fel egyik sikátorban:
"Tolvaj! Meg kell fogni! Elébe! elébe!
Egy vég pántlikámat belopta zsebébe!"

Azzal egy legénynek az egész kufárhad
Nagy sátorrudakkal gyorsan neki támad,
Verik agyba-főbe könyörtelen kedvvel:
"Ha nincs pénzed, ne jöjj, vásárba, gazember!"

Csak jajgat a legény, elhagyva magára,
Nincs egy lélek, aki védelmére szállna;
Kedves pajtásai, cifra szeretője
Egy pillanatra mind eltűntek mellőle,

Ki erre, ki arra, elhúzódtak félre:
Nehogy az üldözött védelmüket kérje,
Mert elsüllyednének a nagy szégyen miatt,
Azzal a tolvajjal, hogy egy falusiak!

De mikor legbőszebb lett a zenebona,
Hirtelen egy öregasszony terem oda;
Hallja, hogy mi történt és legott serényen
Áttöri magát a bámészkodó népen,

És durva szitkoktól, szégyentől nem félve,
Védelmezve borul a legény keblére,
Egész szíve ott sír feddő szavaiban:
"Jaj, mit cselekedtél, fiam, édes fiam!"

...... ........... ........... .....

 
 
0 komment , kategória:  Jakab Ödön  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 18 db bejegyzés
e év: 261 db bejegyzés
Összes: 5003 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 921
  • e Hét: 12255
  • e Hónap: 40643
  • e Év: 295324
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.