Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.12.31
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Dobos Tímea Nárcisz
  2017-07-23 08:42:08, vasárnap
 
  Dobos Tímea Nárcisz

Vallomás

Te vagy a vágyam,
te vagy a mindenem,
tebenned élek,
égek én szüntelen.

Te vagy az Élet,
te vagy a csoda nekem.
Szívemben őrizlek,
örökre maradj velem.

Te vagy a hang,
te vagy a dallam, a zene.
Oly tisztán szólok általad,
mint Isten hangszere.

Te vagy a víztükör,
ha belenézek,
vagyok, aki vagyok:
bűntelen lélek.

Tebenned élek,
tebenned égek én.
Hozzád kapcsolódva,
bennem újjászülettél.

Végtelen teljesség,
egymásban létezünk,
fény és árnyék
oldódik fel mibennünk.

Te vagy a dallam,
te vagy az őserő,
kirobbanó, szelíd,
az Örök Létező.

Te vagy a fényem,
te vagy az éjjelem,
a szemed csillag,
mélységes tengerem.

Te vagy a tiszta szó,
te vagy a fény, a tűz,
lángod éltet, őriz, melegít,
örökre összefűz.

Te vagy a mélység,
elveszek benned...
Leszek, aki vagyok:
örök szerelmed.

Tebenned élek,
tebenned égek én.
Hozzád kapcsolódva
bennem újjászülettél.

Végtelen teljesség,
egymásban létezünk,
fény és árnyék
egyesül mibennünk.
 
 
0 komment , kategória:  Dobos Tímea Nárcisz  
Dobos Tímea Nárcisz
  2016-03-09 00:25:55, szerda
 
  Dobos Tímea Nárcisz
Hajnali rapszódia
Versciklusok

1

Most kéne merni, bátornak lenni,
nem mindig előre következtetni.
Kéne hinni, nem pedig kétkedni,
a félelmeket most messzire röptetni.

Mi gátol, mi akadályoz,
mi az, ami elfátyoloz?

2

Jöjj, igazság, jöjj, szabadság,
hősként eléd állni lenne jó...
Rohanni utánad nem lehet,
most nyitva kell hagyni a szirteket,
az ablakot, a verset, a völgyeket,
a tested, a lelked, a hullámveréseket.

1

Kéne merni, hinni, élni,
a múltba vissza nem térni,
kéne máshogy, kéne jobban,
idegenben, alkonyodban...
Kéne nevetés, kéne szeretés,
szabad, őszinte, tiszta
aratás, és bőséges vetés.

3

Mondd, mit tegyek,
mondd, hogy legyen?

Fogd meg végre a kezem...
én mondanám, hogy így legyen!
de nem tudom, és nem engedem...
Nem tudom, őszintén nem tudom még,
mi az igazi, mi a hű, mi a kapocs
...és mi volt ez a nagy szerelem.

Úgy tudnék hinni,
akarnám, hogy segíts,
de még akarni is távoli,
furcsa, ódon és hamis.

4

Izzó csókod volt homlokomon,
és itt még így is csend honolt,
alvó tájék, még így sem élt veled...
látod, még látásodért is remegek...
Én, ki ha kell, kősziklát is gördítek,
most itt állok, egy gyenge kisgyerek...

5

Fáj a tehetetlen, fáj a magány,
fáj az egyetlen, fáj a talány...
fáj, ha van, és fáj, ha nincs,
itt a kétely, bús bilincs...

Fáj, ha rád gondolok, és fáj, ha elfelejtelek.
Itt vannak rajtam megfejthetetlen jelek,
visszavonhatatlan társául magányom
megosztottam veled, édes kis talányom.

6

Gondolataimba vagyok bezárva,
s minden szavam pusztába kiáltva
hozzád szaladna, téged imádna,
kerek szemekkel csak téged csodálna.

7

Néha azt hiszem, jót nevetsz,
ez édes, lelki kínomra kereszt,
de mulatságos-víg szenvedéssel
mindjárt eltolod a reteszt!
...és lelked végre szabadon ereszt,
feloldozol, élünk, felemelsz s nevetsz...

8

De jön a vihar, és én felébredek,
mint mikor félig kábultan kérdeztelek:
mondd, én álmodlak, csak elképzeltelek?
Azt álmodtam, hogy igazán szerettelek
hitetlen kínjaim közt, te őrült képzelet...

Egymást keresve markolni a semmit,
lepedők sóhajában elhinni, hogy nincs mit...
Volt és nincs, hogy már semmi sincs,
csak hamu, csak por e néma kincs...

9

Keresem, kutatom, elkapom, megmarkolom...
a víz nevetve végigfolyik ujjamon...
Kacagva táncol a szenvedésemen,
izzó tűzbe csavarva mindenem,
miközben a föld megtart, láncra ver...
"gyere velem, fent az égen repülj velem"...
most hívj magadhoz, egyetlenem...
Szállj fel végre, így dalol a madár,
de csak egy leláncolt lányt talál...

2

Nincs kérdés, nincs válasz,
nincs már szó, s nem választ
soha már engem a szerelem?!

Egy elfelejtett címsor lettem,
régi újság, fakó tinta, barna címlap
hirdeti ma és mindennap,
hogy én bizony sose kellettem?
Igen, bevallom, ez a félelmem,
hogy az egészet csak képzeltem.

Én már akkor is ezt hittem,
mikor még volt élet a jelenben,
félve-ámulva figyeltem,
mint fonódik rám a figyelme.

Ez az édes, bús figyelem,
a kezdetben a vég,
és a jövőben a jelen,
egyedül voltam, de végig velem,
s ebbe a magányba törtél be hirtelen.

S jött veled az Élet,
a tengeri szirének
sem tudtak volna
ennyire élővé tenni,
mint ahogy én éltem teérted...

1

Sose hittem, kéne merni,
sose tettem... most szeretni...
kéne lépni, kéne bátran,
de csak körbejárok a szobában,
körbe-körbe a világban,
önmagamba bezártan.

9

Ha magamat most feloldozom,
akkor azon gondolkozom,
ha a lelkem madár lenne,
ott ülnék a válladon,
gubbasztanék párkányodon...
szárnysurrogva egy hajnalon
szótlan kísérnélek utadon.

Szabadon tudnék szeretni,
hinni, remélni, adni, engedni...

Engedd ki végre a szívem madarát,
a barlangból a vörös alkonyatban,
a szürke sziklaszirtről a kőhídon át,
túl a vizeken, a kéjen, a mámoron át,
nyúlj ide bátran, nyisd ki a kalitkát,
nézd meg fényben színes tollazatát!

3

Nézd, én még itt vagyok,
én még ugyanaz vagyok!
Engedd ki, ha van mit,
s ha benned még van hit,
hozd elő, ha van honnan
holtomiglan, holtodiglan.
 
 
0 komment , kategória:  Dobos Tímea Nárcisz  
Dobos Tímea Nárcisz
  2016-03-09 00:22:31, szerda
 
  Dobos Tímea Nárcisz
Vallomás
Te vagy a vágyam,
te vagy a mindenem,
tebenned élek,
égek én szüntelen.

Te vagy az Élet,
te vagy a csoda nekem.
Szívemben őrizlek,
örökre maradj velem.

Te vagy a hang,
te vagy a dallam, a zene.
Oly tisztán szólok általad,
mint Isten hangszere.

Te vagy a víztükör,
ha belenézek,
vagyok, aki vagyok:
bűntelen lélek.

Tebenned élek,
tebenned égek én.
Hozzád kapcsolódva,
bennem újjászülettél.

Végtelen teljesség,
egymásban létezünk,
fény és árnyék
oldódik fel mibennünk.

Te vagy a dallam,
te vagy az őserő,
kirobbanó, szelíd,
az Örök Létező.

Te vagy a fényem,
te vagy az éjjelem,
a szemed csillag,
mélységes tengerem.

Te vagy a tiszta szó,
te vagy a fény, a tűz,
lángod éltet, őriz, melegít,
örökre összefűz.

Te vagy a mélység,
elveszek benned...
Leszek, aki vagyok:
örök szerelmed.

Tebenned élek,
tebenned égek én.
Hozzád kapcsolódva
bennem újjászülettél.

Végtelen teljesség,
egymásban létezünk,
fény és árnyék
egyesül mibennünk.
 
 
0 komment , kategória:  Dobos Tímea Nárcisz  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2017.07 2017. Augusztus 2017.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 167 db bejegyzés
e év: 2205 db bejegyzés
Összes: 5340 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 820
  • e Hét: 24316
  • e Hónap: 52294
  • e Év: 428792
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.