Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 44 
Várnai Zseni
  2018-04-07 09:41:17, szombat
 
  Várnai Zseni

Éveim

Amikor negyven éves lettem,
nagyon sokalltam ezt a számot;
egy évecskét hát letagadtam,
hosszabbítván az ifjúságot.

Nem tudtam akkor, mily parázslón
ifjú, aki csak negyven éves,
s magamat csalva ragaszkodtam
ahhoz az egy ellopott évhez.

Mikor azután ötven lettem,
- de csak negyvenkilencet mondtam -,
ma már tudom, - én balga lélek,
akkor is még, mily ifjú voltam.

És egyre szörnyűbb évek jöttek:
milliók haltak, ifjan égtek...
nem számoltam már életemmel,
mindegy volt már: mióta élek.

Mindegy volt már, hogy meddig élek,
- sorsom a messzi csillagokban, -
harcoltam, írtam? árva lélek,
egy elvadult embervadonban.

Hány év repült el így fölöttem,
lehetne száz, vagy ezer év is,
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,
aztán szívem föléledt mégis.

Élek, mint ősi tölgy az erdőn,
évgyűrűimmel megjelölve,
s lombkoronás, magas fejemmel
zúgom a dalt, - tán' mindörökre!
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni
  2018-04-04 16:08:04, szerda
 
  Várnai Zseni

Tudom

Tudom, hogy soha el nem mondhatom
És elvész bennem minden hangtalan
És elvirágzik csöndben, magtalan,
Ami nagyot, és szépet hordozok.

Pedig szivem ma él még, és dobog,
De minden érzés fáj, és oly nehéz
És ajkamon a szó olyan kevés
S a toll hegyéig oly messze az ut.

Csak ami könnyű, játszi vagy hazug,
Gyors röpkeszárnyú szóra az talál,
A nagy érzés néma, mint a halál,
És súlyos, mint a rög, mely ránkborul.
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni
  2018-03-24 13:08:16, szombat
 
  Várnai Zseni

Gondolatok az öregségről

A fáradt, öreg elme zakatol,
körben forog, ismétel szüntelen,
a múltak mély kútja fölé hajol,
hol békalencsés, zöld hínár terem.
Egy-egy emléket megragad, motyogja,
és újra kezdi tízszer is naponta,
mint vén malom,
mely már csak szelet őröl,
s letűnt idők fanyar borával dőzsöl.

Rettent a példa,
vigyáznom kell magamra,
minden elgondolt, kimondott szavamra,
s főként arra,
mit papírra vetek...
Érzem, tudom az ember gyöngeségét,
ezért mindig szemem előtt
a mérték...
Hibáimnak én nem kegyelmezek!

De te ne bántsd a vént,
te fiatal,
ha botlik is a lába vagy a nyelve.
Így jársz te is,
ha véget ér a dal...
És minden érdem immár elfeledve!
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni
  2018-01-23 11:13:42, kedd
 
  Várnai Zseni

Szegény öregasszony fohászkodik

Mindenem fáj, a vénség rágja testem,
hideget érzek, s szinte vak vagyok,
bőröm lötyög, akár az üres tömlő,
s kóválygó fejjel lassan baktatok.
Nem is tudom, mért kell ily hosszan élni,
mikor már minden szerszám elkopott,
ó, Istenem, kegyesen vedd magadhoz
ezt a szegény, elnyűtt, öreg lomot.

Éjjel nem alszom, egyre forgolódok,
semerre sem találom nyughelyem,
süket füleim zúgnak, sustorognak,
s a régi dolgok játszanak velem.
E fonnyadt test valaha hófehér volt,
s mellem, akár a birsalma: kemény,
ó, Istenem, bárcsak aludni tudnék,
öreg csontom sajog csak a fekhelyén.

Szájam fogatlan, száraz és besüppedt,
akár egy rég beomlott sírhalom.
Valamikor két gyönngysorral kacagtam,
és hangom csengett, mint a cimbalom.
Szerelmes voltam, engem is szerettek,
asszony lettem s lesírt a sok gyerek,
Teremtőm, jaj, kegyesen végy magadhoz,
elfáradtam, és már csak szenvedek.

Mint a kiszáradt kóró, mely rügyecskét
nem pattant többé, és csak tűzre jó,
úgy tengek itt, mellemből rég kiszikkadt
a bőséges, meleg életfolyó.
Gyümölcs nem érik már a holt faágon,
zörög, csörög, ha fú a téli szél,
akár ha régi csontváz éji órán,
kísértetes, halotti táncra kél.

Így látom, ha óvatlan pillanatban
tükörbe nézek és rádermedek
a szörnyű képre, mit arcomra írtak
csúfondáros, gonosz szellemkezek.
Nyoma sincs már annak, ki egyszer voltam,
mintha álarcot nyomtak volna rám,
ó, Istenem, sírjából ha kilépne,
nem ismerne meg édesanyám.

Jobb lenne már nékem is elpihenni,
aki öreg, csak nyűgnek ténfereg,
leffedt csoroszlya-vénségem utálják
a mostani cicomás némberek.
Talán a sorsot érzik, hogyha látnak,
bizony, mert minden dögrovásra jut,
de Istenem, előtted nincs különbség:
tárd föl nekem a mennyei kaput.
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni
  2018-01-16 12:28:37, kedd
 
  Várnai Zseni

Téli nap

A nap mint rézvörös korong
vacog a hideg égen,
a szív ilyenkor elborong:
Nem láttam napot régen.

A szív ilyenkor elmereng,
s tavaszi fényre vágyik:
- pattanj ki, rügy, ne szenderegj,
zöldellj ki újra pázsit!

Jöjj, hóvirág, szépülj világ,
virulj tavaszi fényben,
mosolyogj rám, tűnt ifjúság,
ragyogj, mint réges-régen!

 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni
  2017-12-30 12:51:35, szombat
 
  Várnai Zseni

A névtelen asszony

Nem szólnak rólad, nem is ünnepelnek,
nincs emlékműve névtelen nevednek,
s lassú halállal öl meg ez a kor,
te vagy a fűszál, és te vagy a por.

Harctered ez a mindennapi élet,
falat kenyérért áldozod a véred,
és jajszavad csak annyi, mint a szél,
könnyed ha hull: csak eső szemerkél.

Csak létezel, megszoktak, mint a földet,
éles ekék a húsodba törnek,
s nem kérdi senki: fáj-e ez neked?
Kínnal szülöd meg minden gyermeked.

Te is csak föld vagy, s magvaid ha érnek,
s duzzadt kalásza sárgul a kenyérnek,
learatják az embert, a magot,
s kopár testeden pelyvát hagynak ott.

Van szíved is? gondolkodol, és érzel?
Száraz testeden már a csorda lépdel,
s lelegeli, ami még ottmaradt,
a fűszálakat meg a torzsakat.

A névtelenek tömegsírja földel,
hős életed ölelkezik a földdel,
és halhatatlan, névtelen neved
e bolygó örök testébe égeted!
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni
  2017-12-18 00:49:22, hétfő
 
  Várnai Zseni

A végtelenben egy napot

Csak pár évet, pár hónapot,
a végtelenben egy napot
Alszol egyedül gyermekem.

Csak egyet álmodsz, és jövök,
A földön itt misem örök,
S melletted leszek újra én.

És rád roskadok. Mindenem.
Ott messze túl a Mindenen,
Újra eggyé forradunk.

Köröttünk zeng a végtelen,
De túl a földi életen
Nem érhet többé semmi vész.

S újra viselem gondodat,
Csak még pár földi dolgomat
Elvégzem, s aztán jövök.

Addig az álmod szép legyen,
A másvilági réteken
Szebbek talán az álmok is.

Aludj, aludj, s már ott vagyok,
A végtelenben egy napot
Aludjál addig, gyermekem.
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni
  2017-11-29 09:21:21, szerda
 
  Várnai Zseni

Az alvó kertben

Csak halkan lépjél Kedvesem,
a kerti úton nesztelen,
s hallgasd az édes őszi
dalt, ami a fák közt átnyilallt.

Csak hallga,hallga Kedvesem,
levél zizeg ily kedvesen?
A szél susog, vagy lomb dalol?
Vagy egy bogár a lomb alól?

Figyelj, figyelj csak Kedvesem,
az ősz suhan itt csendesen,
s ahova tündérujja ér,
aranyszín lesz a zöld levél.

Kék fátyol leng a távolon,
talán mindezt csak álmodom?
A kert is alszik,Kedvesem,
most halkan lépjél, nesztelen.
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni
  2017-11-06 08:09:50, hétfő
 
  Várnai Zseni

Síró szemek

Én sokat nézek a síró szemekbe
S éjente magam is sírok sokat
És messze, zord sötét tájak felől
Magamba szívom a bánatokat.

Mi messze jajlik vérző távolokban,
Mind megtalál és mind olyan enyém,
Hogy arcomat sápadtra komorítja
S ifjú szememből is elfogy a fény.

Pedig Te, Kedves, itt vagy és szeretlek,
Virággal kén' övezni homlokom,
De ajkamon, lásd, könnybefúl az ének,
Ciprus vagyok én minden sírokon.

Tán elveszítlek így, hisz vannak vígak,
Felédhajlók és könnyen nevetők,
Én nem tudok, mert hallom, akik sírnak,
És egyre telnek, mind a temetők.

Lásd, így vagyok, szomorú két szememmel,
Lelkem mélyén bús dalok zengenek,
Kacagások, víg játékok helyébe,
Nem tudom én, elég-e ez Neked?

Mert jaj nekem, síró szemekbe néztem,
S most minden könny az én szememben ég,
Mosolyogni meg közben elfeledtem...
Lehet-e engem így szeretni még?
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
Várnai Zseni
  2017-11-03 08:00:03, péntek
 
  Várnai Zseni

Néma bánat

Én úgy igyekszem megnyugodni:
már a szívem sem mer dobogni,
lélegzetem is visszafojtom,
és ami fáj:én ki nem mondom,
csitítom magam,hogy ne sírjak,
hogy semmi szomorút ne írjak:
maradjon meg a néma bánat
ott bent a szívben önmagának!
Kinek beszéljek,tán a szélnek?
Vagy fönt a ködös,szürke égnek,
esőnek,hónak,zivatarnak,
panaszkodjam a hideg falaknak?
Papírra róni is hiába,
belesikoltani a világba
nem érdemes:a néma bánat
maradjon meg csak önmagának!
Ha olykor érzem:tűrhetetlen!
És nem bírom már türelemmel,
hogy így maradtam,így kifosztva,
kedveseimtől elrabolva,
hogy mérhetetlen messze élnek...
kinek zokogjam,tán a szélnek?
Szívemben elbődül a bánat,
de csak befelé önmagának!
És,hogy a hangját én se halljam,
összeharapom lázas ajkam,
a jajkiáltás föl ne törjön,
inkább a lelkem összetörjön!
Minek a szív,minek a lélek?!
Már nem tudom,miért is élek,
mért húzom,húzom,mint az állat
e sorsot,amely csupa bánat.
Csak nézek,nézek esdekelve,
egy villanásnyi fényt keresve...
s szemembe bús szemek merednek,
és könnyek,könnyek permeteznek!
Ki tette ezt,mi történt itten?
Nem tudja más csak,csak fönt az Isten,
de hangtalan sírjon a bánat,
csak bent a szívben önmagának!
Csitulj szívem,ne merj dobogni,
csak hagyd a lángot ellobogni,
már ami fáj,ki nem sikoltom,
lélegzetem is visszafojtom,
a néma fájdalom beszéljen,
helyettünk a nagy ég ítéljen...
s maradjon csak a mély búbánat
ott bent a szívben...önmagának!
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 44 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 189 db bejegyzés
e év: 1658 db bejegyzés
Összes: 8226 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1017
  • e Hét: 4025
  • e Hónap: 31297
  • e Év: 410138
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.