Regisztráció  Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." Pné Marika
2016.01.12
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 49 
Emily Bronte: Éj volt, s a hó a hegyekben
  2015-11-01 17:29:44, vasárnap
 
  Emily Bronte:
Éj volt, s a hó a hegyekben

Éj volt, s a hó a hegyekben
több ölnyi vastagon állt:
folyók, patakok vize csendben
szökött a homályon át.

Itt hagyta hótól elöntött
nyáját a pór, a szegény,
mit oly szeretettel őrzött
az áldott nyár idején.

Nem rója vígan a mezsgyét,
mit jól ismert azelőtt,
bús, meghökkent idegenként
bámulja a puszta mezőt.

/Ford.: Hárs Ernő/
 
 
0 komment , kategória:  2 - Emily Bronte  
Emily Bronte: Nem sírok, bár el akarsz hagyni, látom
  2015-11-01 17:15:33, vasárnap
 
 

Emily Bronte:
Nem sírok, bár el akarsz hagyni, látom


Nem sírok, bár el akarsz hagyni, látom:
mi tartson kedves ok?
Kettőzve szenvedem sötét világom,
mert szíved szenved ott.

Nem sírok, mert a nyarad glóriája:
komor vég közele:
s bármi boldog történetünk mi várja?
Mindig a sír öle.

Oly bírhatatlan e szorongás:
hogy mind nagyobb a tél:
öl, kétségbeesett lelket, a romlás,
mit sok holt év igér.

Így, ha majd meghalsz, s én egyetlen
könnycseppet ejtenék,
annyi csak, hogy sóhajt a lelkem:
veled pihenne rég.

/Ford.: Tandori Dezső/
 
 
0 komment , kategória:  2 - Emily Bronte  
Emily Bronte: Már-már érte az esti nap...
  2015-07-14 05:53:02, kedd
 
  Emily Bronte
Már-már érte az esti nap...


Már-már érte az esti nap
a ligetes, zöld halmokat:
tájat, mely szebb s magányosabb,
a szellő ritkán simogat.

Hajlik a fű, ha ő fuvall,
a vizek szebben kéklenek.
Fehér felhők fodraival
száll: azok harmat-szellemek.

Reggel azúr virágkehely
ringatta harmat-lényüket,
s szállnak megint az égbe fel,
hol glóriájuk született.

( Szegő György fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  2 - Emily Bronte  
Emily Bronte: A Remény
  2015-02-25 19:18:47, szerda
 
  Emily Bronte
A Remény

Félénken szállt a Remény,
leült kalitkám elé,
s mint egy önző szivű lény,
sorsom dőltét figyelé.

Irgalmatlan volt, ha félt:
rács közt egy zord téli nap
kilestem rá, s ő fejét
félrefordította csak!

Hamis, önző volt valóban,
béke! súgta harc hevén,
énekelt, midőn zokogtam,
s elhallgatott, ha lestem én.

Hamis volt s kérlelhetetlen,
amidőn már csupa rom
volt a vágyam, vert a kedvem,
s sírt a Bú is sorsomon:

a Remény - bár vad kínomra
balzsam lett volna szava -
égbe szállt szárnyát kibontva,
s nem láttam többé soha!

/Ford.: Tótfalusi István/
 
 
0 komment , kategória:  2 - Emily Bronte  
Emily Bronte: A remény
  2014-06-10 06:39:14, kedd
 
  Emily Bronte: A remény


Félénken szállt a Remény,
leült kalitkám elé,
s mint egy önző szivű lény,
sorsom dőltét figyelé.

Irgalmatlan volt, ha félt:
rács közt egy zord téli nap
kilestem rá, s ő fejét
félrefordította csak!

Hamis, önző volt valóban,
béke! súgta harc hevén,
énekelt, midőn zokogtam,
s elhallgatott, ha lestem én.

Hamis volt s kérlelhetetlen,
amidőn már csupa rom
volt a vágyam, vert a kedvem,
s sírt a Bú is sorsomon:

a Remény - bár vad kínomra
balzsam lett volna szava -
égbe szállt szárnyát kibontva,
s nem láttam többé soha!

/Ford.: Tótfalusi István/
 
 
0 komment , kategória:  2 - Emily Bronte  
Emily Bronte: A remény
  2014-06-10 06:39:02, kedd
 
  Emily Bronte: A remény


Félénken szállt a Remény,
leült kalitkám elé,
s mint egy önző szivű lény,
sorsom dőltét figyelé.

Irgalmatlan volt, ha félt:
rács közt egy zord téli nap
kilestem rá, s ő fejét
félrefordította csak!

Hamis, önző volt valóban,
béke! súgta harc hevén,
énekelt, midőn zokogtam,
s elhallgatott, ha lestem én.

Hamis volt s kérlelhetetlen,
amidőn már csupa rom
volt a vágyam, vert a kedvem,
s sírt a Bú is sorsomon:

a Remény - bár vad kínomra
balzsam lett volna szava -
égbe szállt szárnyát kibontva,
s nem láttam többé soha!

/Ford.: Tótfalusi István/
 
 
0 komment , kategória:  2 - Emily Bronte  
EMILY BRONTE: Mondd, mosolygó kisleány
  2014-06-10 06:37:17, kedd
 
  EMILY BRONTE: Mondd, mosolygó kisleány


Mondd, mosolygó kisleány,
mit jelent a múlt neked?
"Szelíd, halk őszi éjszakán
gyászosan felnyögő szelet."

Mit ér a jelen óra itt?
"A rügyes-zöld ágakat,
hol a madárfiú próbálkozik,
mielőtt szárnyra kap."

S mi a jövő, kis boldogom?
"Tenger a felhőtlen napon;
hatalmas, tündöklő vizen
elnyújtózik a végtelen."

(Gergely Ágnes fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  2 - Emily Bronte  
EMILY BRONTE: Kedvet nem álmodom
  2014-06-10 06:35:26, kedd
 
  EMILY BRONTE: Kedvet nem álmodom


Kedvet nem álmodom,
emlék nem pusztul el;
a lélek elnyomorodón
jajjal felel.

Békét sem álmodom;
a holtak árnya ül
- éberen őket nem láthatom -
ágyam körül.

Reményt sem álmodom;
az álom mélye fáj,
hol képüktől lehangolóbb
az éjhomály.

Erőt sem álmodom,
hatalmam sincs nekem,
csak járni sötétebb habon,
vadabb vízen.

Társat sem álmodom,
ki jó, ha itt a vész;
gúnyolva nézik bánatom -
nagyon nehéz.

Vágyat sem álmodik,
társulni nem akar,
kínját feledni vágy a szív,
s álomba hal.

1937. november

(Gergely Ágnes fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  2 - Emily Bronte  
EMILY BRONTE: Arany tudást bányásztam én
  2014-06-10 06:33:33, kedd
 
  EMILY BRONTE: Arany tudást bányásztam én

Arany tudást bányásztam én
egész nap örömest,
s megint lágy holdfény süt felém
most, hogy leszállt az est.

Nincs hó s nem bilincseli tél
faggyal a vizeket;
nyájasan fújt a déli szél
s jégsírjuk szétrepedt.

Járok éjjel s boldog vagyok,
hogy a tél veszte jön,
szívember nyári ég ragyon
s száll könnyű fényözön.

Bár többé el ne hagyna már
békém, mely simogat,
ha sok év múlva ránc s homály
borítja arcomat.

Magamhoz, máshoz hű legyek,
s lelkem épen marad,
zablázom szenvedélyemet
s vad akaratomat.

(Szegő György fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  2 - Emily Bronte  
Emily Bronte: Nem érhet kétségbeesés
  2014-03-10 11:18:48, hétfő
 
  Emily Bronte: Nem érhet kétségbeesés

Nem érhet kétségbeesés,
míg csillag gyúl az éjben,
míg harmatos az alkony és
reggel arany nap ég fenn.

Kétség nem győzhet rajtad itt,
hulljon bár könnyek árja:
akit szerettél, nincs-e mind
veled, szívedbe zárva?

Sírsz, mint más. Kínod sóhaját
kettőzi szél nyögése,
s bús tél hint sápadt zúzmarát
az őszi, holt levélre.

Mégis száz friss virág virul:
sorsod a sorsuk, hidd el.
Menj hát tovább. Járj szótlanul,
de soha megtört szívvel.

(Ford.: Csengery Kristóf)
 
 
0 komment , kategória:  2 - Emily Bronte  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 49 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 276 db bejegyzés
e év: 1394 db bejegyzés
Összes: 54145 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2567
  • e Hét: 7140
  • e Hónap: 128450
  • e Év: 487189
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.