Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
Horváth Piroska
  2017-12-02 08:18:05, szombat
 
  Horváth Piroska

Jégrózsák tüskéi...

Éles szilánk a fagy, húsba vág a szele,
düledező házra dértakarót terít,
egy ócska ablak, mi jégrózsákkal tele -
hűvös kristályvilág hatalmába kerít...

...tűzszemű csipkeág gazdátlan elterült,
viskó kéményéből a füst sem gomolyog,
fenyőfaágról a gerlepár elrepült,
fáskamrabendőben vén patkány sompolyog,

balta éle rozsdás - munkájuk nem lévén
sarokba vetetten sorstársakká váltak,
magzatpózban, némán - társadalom szélén
gubbaszt rongya mélyén - rég mások diktálnak,

kéretlen vendég lett nyomasztó magánya,
rátelepszik, nyomja csontosodott vállát,
- hol hibázott - az már régmúltak talánya -
éhes kályhagyomra ette meg a számlát,

otthon melegének nem pattog szikrája,
nem dorombol macska avítt kanapéján,
bekacsint hűvösen ezüsthold világa,
feledés hintázik dermesztő karéján,

csontot-rágó hideg, omladozó falak,
szikkadt kenyérdarab roskatag asztalon,
elavult, szép álmok szerteszét foszlanak -
összevarrni őket nem volt rá alkalom,

rozsdás szegen hagyott, kopott relikviák,
hitevesztett, poros rózsafüzérszemek,
jobb napokat látott, zörgő szalmavirág -
régvolt melegséggel illók, tünékenyek,

páraként tűnik el tegnap lehelete,
csikorog a fagynak hófehér fogsora,
szikrákat csettint a halál felelete,
ablakára épült egy kristálypalota,

jégrózsa bont szirmot dermedt ágya felett,
magány lett vánkosa félhomály rejtekén,
csendesül a lélek, dérvilágba meredt,
csendes passió ez kristályhegy tetején,

lázrózsája virít borostás arccsontján,
elzsibbadt kezében létkeservet markol...
...éjszín varjú kántál sötét fenyők kontyán,
jégtüskéknek hegye bús memoárt karcol,

gyémántot könnyezett tövisek sebétől,
talán az utolsót, fájót lehelt - halkan,
mostoha télvarázs eltompult neszétől,
sorstalan kínjára halál lett a balzsam,

egy arctalan senki - létszám volt a földön,
leplet terít az éj a megdermedt testre,
elrepült a lélek - földi lét a börtön -
Isten lehajolt, és tenyerébe vette...
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2017-11-18 17:08:22, szombat
 
  Horváth Piroska

Suttogó olajfák

Tél-rémek osonnak, mint lomha lidércek,
horizontra múló álmokat idéznek,
cseppnyi csak erejük, egy gombostűhegynyi -
fagyot és hideget illik elfeledni...

...bohó szél ezüst-zöld lombfonatot borzol,
hamvas szirmokat a tó tükrére morzsol,
csipkét köt belőle, szétteríti aztán,
erdőre, mezőre - odaveti kajlán,

újulás cipője macskakövön koppan,
jobbra-balra fordul, hirtelen megtorpan,
ligetpadjára ül, bárányfelhőt pipál,
aztán perdül-fordul, aranyesőt szitál,

csillagszem-alkonyon olajfák árnyain,
megbúvó remények rügyező ágain,
feketerigó-nász légyottján szertelen,
kíváncsi szellő-fi suhant át szemtelen,

suttogó olajfák fényliget ölében,
bimbózó szerelem - gyenge és törékeny,
illatos sétányon smaragdos reményben
kikelet szerelem tündöklő szemében...

...bűbájos pillanat - neonpillák fényén
a pirkadat kacsint - éjt nem hagyja békén,
csillag-piercingje, hold-köldöke alatt
aranylik fényesen - tótükrére hasalt,

festői olajfák kecsesen hajolnak,
karcsú ágacskáik szellővel dacolnak,
rőzse-lak - venyige-bordának oltalmán,
aprócska fészek ring olajfa lombkarján.
...
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2017-07-14 08:13:52, péntek
 
  Horváth Piroska

Május-selyemben

Izzó pipacsok skarlát-mezején
ujjaimat kulcsolom keresztbe,
menny-nyugalomban Isten tenyerén
aranyfénysugár csillan szemembe,

vérvörös pírban hajlik a hajnal,
harmatcseppekből nagyot kortyolok,
bíborsziromban szálló sóhajjal
magasztosat, angyalit gondolok,

mosolyrózsa nyílt fehér arcomra,
csábos gödröcske - édes sejtelem,
nem vetek ügyet narancsalkonyra,
holnap csendjébe vágyom hirtelen,

tegnap varázsa némán szendereg,
május-selyemben illan egy álom,
rám hajolnak a pipacstengerek,
rejtélyes stigmát hagynak a számon,

reménypihegést sóhajt szerelmem,
világnak súlya még rám nehezül,
skarlátpipacsok útján eredtem,
most már soha nem leszek egyedül,

lelkem sarkába százszorszép terül,
kristálygyöngy szemmel tekint a hajnal,
május-mosolya arcomra vetül,
majd tovaillan aranyló hajjal

kamillacsipkés mennyei álom,
búzavirágkék takaró között
méz-ittas lettem, most már nem fázom,
pitypangvitorlák álmaim fölött,

nyárnak reménye, gyönyöre, lelke -
gyöngyszemű holnap hajolt most fölém,
majd illan tova csalfán, sietve,
sebtiben szirmokat terít körém,

mindenhol ott a boldogságlábnyom,
csipkepillangó felhőkig rebben,
szürcsölöm létem, nyárízű álmom,
verbénás gyönyör lüktet eremben...

 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2017-06-25 12:12:11, vasárnap
 
  Horváth Piroska

Szenvedély...

Testem lázban ég, csókod forrón perzsel
Szerénységem elfeledtem
Érintésed forró parázs, jöjj! Éget a vágy!
Buja testem téged kíván
Ölelj! Csókolj! Ha kell, harapjál!
Testünk ördögi táncot jár hol fenn, hol lenn
Mámoros örült vágy
Félelmeim, amik voltak ruháimmal a sarokba dobtam
Megszűnt a világ csak te létezel
Tiéd a testem birtokold, repíts a mennybe fel!
A csúcson szoríts magadhoz, ahogy csak lehet
Suttogd a fülembe "szeretlek"
Ússzunk a mámorba, sose legyen vége
Összefonódott testünk egy szív egy lélek
Karjaidban alszom el mesém szerelmes szavad
Suttogva fogadjuk, ez mindig így marad.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2017-05-01 11:59:21, hétfő
 
  Horváth Piroska

Amikor még...

Emlékszel? Amikor még tudtál játszani
önfeledten,
amikor nem akartál másnak látszani,
más szerepben...

...lelkedből még őszintén, tisztán csengenek
igaz szavak,
nyíltszívű, szeplőtlen még lényed - gyermeteg -
folyvást kacag,

már más szemszögéből és másként szemléled,
mi az erény,
csend-rózsa virágzás minden szép emléked -
szelíd-remény,

elbitangolt álmok bocskora nyomában
egyszer majd még
te döbbenten állsz a szép, csipkés csodában -
mint, ahogy rég...
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2017-04-12 10:23:52, szerda
 
  Horváth Piroska

Úgy ölellek...

Ahogy a virágok szirmai simulnak,
kapaszkodnak egymásba - úgy ölellek át,
mint puha, bársonyos, meleg télikabát,
ha már a jégrózsák kristályként virulnak,

mint aprócska gyermek édesanyja nyakát,
rád fonom a csontos ujjaim kecsesen,
régen hamvasan, ma ezüstben - deresen,
együtt megoldjuk a világ ezer baját,

festmény vagy nekem, és én a képkereted,
akvarell valóság - attraktív csendélet,
közepén törékeny, viruló csepp-élet -
te vagy a tiszta szín, én a lét-ecseted,

ahogy a patak csókot ad a köveknek,
ahogy kristály-szívem fényét védi bordám,
hangjegy karol zenét és ritmust a kottán,
ősi-ösztönnel és oly forrón ölellek.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2017-04-08 08:47:25, szombat
 
 
Horváth Piroska

Suttogó olajfák

Tél-rémek osonnak, mint lomha lidércek,
horizontra múló álmokat idéznek,
cseppnyi csak erejük, egy gombostűhegynyi -
fagyot és hideget illik elfeledni...
...bohó szél ezüst-zöld lombfonatot borzol,
hamvas szirmokat a tó tükrére morzsol,
csipkét köt belőle, szétteríti aztán,
erdőre, mezőre - odaveti kajlán,
újulás cipője macskakövön koppan,
jobbra-balra fordul, hirtelen megtorpan,
ligetpadjára ül, bárányfelhőt pipál,
aztán perdül-fordul, aranyesőt szitál,
csillagszem-alkonyon olajfák árnyain,
megbúvó remények rügyező ágain,
feketerigó-nász légyottján szertelen,
kíváncsi szellő-fi suhant át szemtelen,
suttogó olajfák fényliget ölében,
bimbózó szerelem - gyenge és törékeny,
illatos sétányon smaragdos reményben
kikelet szerelem tündöklő szemében...
...bűbájos pillanat - neonpillák fényén
a pirkadat kacsint - éjt nem hagyja békén,
csillag-piercingje, hold-köldöke alatt
aranylik fényesen - tótükrére hasalt,
festői olajfák kecsesen hajolnak,
karcsú ágacskáik szellővel dacolnak,
rőzse-lak - venyige-bordának oltalmán,
aprócska fészek ring olajfa lombkarján.
...
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2017-03-11 08:12:14, szombat
 
  Horváth Piroska

Tavaszi szinkavalkád

Gyönggyé változtak az áttetsző könnycseppek,
remény-zöld jövő az azúrkék szempárban,
bodros felhők felett perdülnek a percek,
tarka lampionok - mindig erre vágytam,

rózsaszín tüllben a sziromtestű remény,
könnyed, hűs fuvallat érinti az arcom,
nárcisz-sárga napfény nyújtózkodik felém,
míg utol nem ér a bíborfényű alkony,

vékony karéj a hold, csillagkosztümjében
éjszaka hercege dölyfösen andalog,
kacéran pózol a kristálytó tükrében,
korom-szín palástján csillagparázs ragyog,

liliom-fehérben esküt mond a holnap,
fényezüst selyemmel szövi hajnalfátylát,
tintapatakokban tükrözi a holdat,
szivárványszalaggal összefűzi álmát...
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2017-01-31 14:37:29, kedd
 
  Horváth Piroska

Szenvedély...

Testem lázban ég, csókod forrón perzsel
Szerénységem elfeledtem
Érintésed forró parázs, jöjj! Éget a vágy!
Buja testem téged kíván

Ölelj! Csókolj! Ha kell, harapjál!
Testünk ördögi táncot jár hol fenn, hol lenn
Mámoros örült vágy
Félelmeim, amik voltak ruháimmal a sarokba dobtam

Megszűnt a világ csak te létezel
Tiéd a testem birtokold, repíts a mennybe fel!
A csúcson szoríts magadhoz, ahogy csak lehet
Suttogd a fülembe "szeretlek"

Ússzunk a mámorba, sose legyen vége
Összefonódott testünk egy szív egy lélek
Karjaidban alszom el mesém szerelmes szavad
Suttogva fogadjuk, ez mindig így marad.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2016-08-21 11:58:19, vasárnap
 
  Horváth Piroska

Lélekkalapácsok...

Tátogó mélységben szénporos, vak álmok,
lélekkalapács dalát világgá zengi -
bár mélyről tör a hang, hallja azt mindenki -
semmiért cserébe egy élet a zálog,

anyaföld szívében ragyognak az ércek,
csillogó szempárok maszatos arcokon,
lapul ott még kincs a “mihaszna" halmokon,
nem hiába vastag markukon a kéreg,

sötétség ránca közt a por és küzdelem
elegyedik némán, pislákoló fényben
haldoklik a csend egy poros, piszkos térben,
a becsület megfeszül, tombol, szüntelen,

kalapács szikrája csillan meg szemükben,
porba hull a szerszám - indulattól egyszer,
mert dugába dől és hanyatlik az ember...
ősi erő feszül, duzzad két kezükben,

görnyedt testek előtt éj-fekete barlang,
csiszolatlan gyémánt kövült csigaházból
bújnak ki a fényre - felhevülve, láztól,
fizetség a kínért, semminél több - sallang,

a méltóság reccsen betonöklök alatt,
acélos öntudat - izmok megfeszülnek -
mélyből törtek fel, ők mindent megbecsülnek,
melegíti hitük, akkor is, ha szakadt,

acélos ifjak és rég megcsorbult vének,
messzire hallik az izmoknak moraja,
mélységből feltörő lépteknek robaja,
hevül még a lázuk - kalapál a lélek.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 192 db bejegyzés
e év: 192 db bejegyzés
Összes: 6760 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2282
  • e Hét: 16343
  • e Hónap: 51338
  • e Év: 51338
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.