Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
Horváth Piroska
  2017-05-01 11:59:21, hétfő
 
  Horváth Piroska

Amikor még...

Emlékszel? Amikor még tudtál játszani
önfeledten,
amikor nem akartál másnak látszani,
más szerepben...

...lelkedből még őszintén, tisztán csengenek
igaz szavak,
nyíltszívű, szeplőtlen még lényed - gyermeteg -
folyvást kacag,

már más szemszögéből és másként szemléled,
mi az erény,
csend-rózsa virágzás minden szép emléked -
szelíd-remény,

elbitangolt álmok bocskora nyomában
egyszer majd még
te döbbenten állsz a szép, csipkés csodában -
mint, ahogy rég...
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2017-04-12 10:23:52, szerda
 
  Horváth Piroska

Úgy ölellek...

Ahogy a virágok szirmai simulnak,
kapaszkodnak egymásba - úgy ölellek át,
mint puha, bársonyos, meleg télikabát,
ha már a jégrózsák kristályként virulnak,

mint aprócska gyermek édesanyja nyakát,
rád fonom a csontos ujjaim kecsesen,
régen hamvasan, ma ezüstben - deresen,
együtt megoldjuk a világ ezer baját,

festmény vagy nekem, és én a képkereted,
akvarell valóság - attraktív csendélet,
közepén törékeny, viruló csepp-élet -
te vagy a tiszta szín, én a lét-ecseted,

ahogy a patak csókot ad a köveknek,
ahogy kristály-szívem fényét védi bordám,
hangjegy karol zenét és ritmust a kottán,
ősi-ösztönnel és oly forrón ölellek.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2017-04-08 08:47:25, szombat
 
 
Horváth Piroska

Suttogó olajfák

Tél-rémek osonnak, mint lomha lidércek,
horizontra múló álmokat idéznek,
cseppnyi csak erejük, egy gombostűhegynyi -
fagyot és hideget illik elfeledni...
...bohó szél ezüst-zöld lombfonatot borzol,
hamvas szirmokat a tó tükrére morzsol,
csipkét köt belőle, szétteríti aztán,
erdőre, mezőre - odaveti kajlán,
újulás cipője macskakövön koppan,
jobbra-balra fordul, hirtelen megtorpan,
ligetpadjára ül, bárányfelhőt pipál,
aztán perdül-fordul, aranyesőt szitál,
csillagszem-alkonyon olajfák árnyain,
megbúvó remények rügyező ágain,
feketerigó-nász légyottján szertelen,
kíváncsi szellő-fi suhant át szemtelen,
suttogó olajfák fényliget ölében,
bimbózó szerelem - gyenge és törékeny,
illatos sétányon smaragdos reményben
kikelet szerelem tündöklő szemében...
...bűbájos pillanat - neonpillák fényén
a pirkadat kacsint - éjt nem hagyja békén,
csillag-piercingje, hold-köldöke alatt
aranylik fényesen - tótükrére hasalt,
festői olajfák kecsesen hajolnak,
karcsú ágacskáik szellővel dacolnak,
rőzse-lak - venyige-bordának oltalmán,
aprócska fészek ring olajfa lombkarján.
...
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2017-03-11 08:12:14, szombat
 
  Horváth Piroska

Tavaszi szinkavalkád

Gyönggyé változtak az áttetsző könnycseppek,
remény-zöld jövő az azúrkék szempárban,
bodros felhők felett perdülnek a percek,
tarka lampionok - mindig erre vágytam,

rózsaszín tüllben a sziromtestű remény,
könnyed, hűs fuvallat érinti az arcom,
nárcisz-sárga napfény nyújtózkodik felém,
míg utol nem ér a bíborfényű alkony,

vékony karéj a hold, csillagkosztümjében
éjszaka hercege dölyfösen andalog,
kacéran pózol a kristálytó tükrében,
korom-szín palástján csillagparázs ragyog,

liliom-fehérben esküt mond a holnap,
fényezüst selyemmel szövi hajnalfátylát,
tintapatakokban tükrözi a holdat,
szivárványszalaggal összefűzi álmát...
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2017-01-31 14:37:29, kedd
 
  Horváth Piroska

Szenvedély...

Testem lázban ég, csókod forrón perzsel
Szerénységem elfeledtem
Érintésed forró parázs, jöjj! Éget a vágy!
Buja testem téged kíván

Ölelj! Csókolj! Ha kell, harapjál!
Testünk ördögi táncot jár hol fenn, hol lenn
Mámoros örült vágy
Félelmeim, amik voltak ruháimmal a sarokba dobtam

Megszűnt a világ csak te létezel
Tiéd a testem birtokold, repíts a mennybe fel!
A csúcson szoríts magadhoz, ahogy csak lehet
Suttogd a fülembe "szeretlek"

Ússzunk a mámorba, sose legyen vége
Összefonódott testünk egy szív egy lélek
Karjaidban alszom el mesém szerelmes szavad
Suttogva fogadjuk, ez mindig így marad.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2016-08-21 11:58:19, vasárnap
 
  Horváth Piroska

Lélekkalapácsok...

Tátogó mélységben szénporos, vak álmok,
lélekkalapács dalát világgá zengi -
bár mélyről tör a hang, hallja azt mindenki -
semmiért cserébe egy élet a zálog,

anyaföld szívében ragyognak az ércek,
csillogó szempárok maszatos arcokon,
lapul ott még kincs a “mihaszna" halmokon,
nem hiába vastag markukon a kéreg,

sötétség ránca közt a por és küzdelem
elegyedik némán, pislákoló fényben
haldoklik a csend egy poros, piszkos térben,
a becsület megfeszül, tombol, szüntelen,

kalapács szikrája csillan meg szemükben,
porba hull a szerszám - indulattól egyszer,
mert dugába dől és hanyatlik az ember...
ősi erő feszül, duzzad két kezükben,

görnyedt testek előtt éj-fekete barlang,
csiszolatlan gyémánt kövült csigaházból
bújnak ki a fényre - felhevülve, láztól,
fizetség a kínért, semminél több - sallang,

a méltóság reccsen betonöklök alatt,
acélos öntudat - izmok megfeszülnek -
mélyből törtek fel, ők mindent megbecsülnek,
melegíti hitük, akkor is, ha szakadt,

acélos ifjak és rég megcsorbult vének,
messzire hallik az izmoknak moraja,
mélységből feltörő lépteknek robaja,
hevül még a lázuk - kalapál a lélek.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2016-08-04 16:01:41, csütörtök
 
  Horváth Piroska

Apropó...

Mi belehalnánk a büszkeségbe
régvolt lomjai, rongyai között,
beleolvadunk a szürkeségbe,
bár lila a köd álmaink fölött,

mázas bókokon karcok fénylenek,
minden recében ragacsos remény,
nyálas szavakon olcsó végletek,
jövőfoszlány a szókupac hegyén,

markában vagyunk még a tegnapnak,
pedig a holnap szaladna velünk,
Isten szolgái fényruhát szabnak
rideg testünkre méretre - nekünk,

ragyogtak régen hímzett hajnalok,
elhagyott falon rozsdakönnyeken
csillantak kóbor gyémántharmatok,
míg nem rázta le a rongy förtelem...

...apropó - hit! Mivé lesz az ember?
Menni kell, míg térdünkre nem rogyunk,
jövőbe szöknek gyökerek - egyszer
fejünkre áldást imából fonunk!
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2016-07-28 14:10:31, csütörtök
 
  Horváth Piroska

Versben mondom el...

Versben mondom el azt, amit érzek.
Hallja hát meg mindenki a hangom!
Tollat fogok akkor, hogyha félek,
így vívom meg saját belső harcom.

Lábak elé lelkemet terítem,
lesz, ki jól szemügyre vesz -, hozzám lép,
nyüszítek majd halkan és szelíden,
biztos lesz majd, ki rongyaimra lép.

Akkor is mondom, versben szavalom,
vágyam csillanó, fénylő fátylat ölt,
lelkem szárnyal őszintén, szabadon,
rám szakadhat ég, megremeghet föld.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2016-07-27 16:05:12, szerda
 
  Horváth Piroska

Tükröm

Magam elé tartom kissé használt tükröm,
Vajon mit is látok? Némán eltűnődöm.
Halvány, avítt tükör én is megfakultam,
Kissé kopott lettem, de önmagam maradtam.

Ebben az újévben kerek negyven leszek,
Csendben megsimítom arcomon a jelet.
Pici ráncaimban emlékek sétálnak,
Jó és rossz emlékek egymásra találnak.

Életem ekéje apró barázdákat szántott,
Lelki szemem nemcsak nézett, néha sokat látott.
Volt, hogy sötét üvegen keresztül láttam a világot,
Aztán minden világosba, rózsaszínbe váltott.

Megtanultam, elfogadom amit e sors adott,
Hordom büszkén azt a jelmezt, amit ő rám szabott.
Ráncok nélkül nincs is énem, ők az enyémek már,
Tükröm, tükröm mondd meg nekem, te milyennek láttál?
...
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2016-07-26 11:53:37, kedd
 
  Horváth Piroska

Padlás
(1. rész)

Emlékeim padlására félve, lopva lépek,
Lelkemben még homályosak a régi álomképek.
Pár lépcsőfok, ott is vagyok - szívem nagyot dobban,
Áttekintem a régi múltam - mit egykor ide hoztam.
Csikordul a padlásajtó, mögöttem bezárul,
Emlékeim kincsestára rögvest elém tárul.
Gyülekeznek garmadával használt, vén kellékek,
Ódon fiók legmélyéről jó és rossz emlékek.
Rendezgetem régi vágyam, szépen összehajtom,
Álomkendőm kopott, régi - egy szegre felakasztom.
Mindent, amit rosszul tettem elrejtettem titkon,
Átszőtte a pók az álmom, behálózta titkom.
Poros, sötét padlásomon, ezer ócska holmi,
Mondták sokan - Itt az idő, ki kellene dobni!
Nem dobhatom emlékeim, ha ócskák is enyémek,
Nem puccosak, nem csillognak - szépek és szerények!
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 19 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 7 db bejegyzés
e hónap: 225 db bejegyzés
e év: 1381 db bejegyzés
Összes: 4516 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1206
  • e Hét: 5264
  • e Hónap: 35239
  • e Év: 207475
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.