Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Horváth Piroska
  2017-03-11 08:12:14, szombat
 
  Horváth Piroska

Tavaszi szinkavalkád

Gyönggyé változtak az áttetsző könnycseppek,
remény-zöld jövő az azúrkék szempárban,
bodros felhők felett perdülnek a percek,
tarka lampionok - mindig erre vágytam,

rózsaszín tüllben a sziromtestű remény,
könnyed, hűs fuvallat érinti az arcom,
nárcisz-sárga napfény nyújtózkodik felém,
míg utol nem ér a bíborfényű alkony,

vékony karéj a hold, csillagkosztümjében
éjszaka hercege dölyfösen andalog,
kacéran pózol a kristálytó tükrében,
korom-szín palástján csillagparázs ragyog,

liliom-fehérben esküt mond a holnap,
fényezüst selyemmel szövi hajnalfátylát,
tintapatakokban tükrözi a holdat,
szivárványszalaggal összefűzi álmát...
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2017-01-31 14:37:29, kedd
 
  Horváth Piroska

Szenvedély...

Testem lázban ég, csókod forrón perzsel
Szerénységem elfeledtem
Érintésed forró parázs, jöjj! Éget a vágy!
Buja testem téged kíván

Ölelj! Csókolj! Ha kell, harapjál!
Testünk ördögi táncot jár hol fenn, hol lenn
Mámoros örült vágy
Félelmeim, amik voltak ruháimmal a sarokba dobtam

Megszűnt a világ csak te létezel
Tiéd a testem birtokold, repíts a mennybe fel!
A csúcson szoríts magadhoz, ahogy csak lehet
Suttogd a fülembe "szeretlek"

Ússzunk a mámorba, sose legyen vége
Összefonódott testünk egy szív egy lélek
Karjaidban alszom el mesém szerelmes szavad
Suttogva fogadjuk, ez mindig így marad.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2016-08-21 11:58:19, vasárnap
 
  Horváth Piroska

Lélekkalapácsok...

Tátogó mélységben szénporos, vak álmok,
lélekkalapács dalát világgá zengi -
bár mélyről tör a hang, hallja azt mindenki -
semmiért cserébe egy élet a zálog,

anyaföld szívében ragyognak az ércek,
csillogó szempárok maszatos arcokon,
lapul ott még kincs a “mihaszna" halmokon,
nem hiába vastag markukon a kéreg,

sötétség ránca közt a por és küzdelem
elegyedik némán, pislákoló fényben
haldoklik a csend egy poros, piszkos térben,
a becsület megfeszül, tombol, szüntelen,

kalapács szikrája csillan meg szemükben,
porba hull a szerszám - indulattól egyszer,
mert dugába dől és hanyatlik az ember...
ősi erő feszül, duzzad két kezükben,

görnyedt testek előtt éj-fekete barlang,
csiszolatlan gyémánt kövült csigaházból
bújnak ki a fényre - felhevülve, láztól,
fizetség a kínért, semminél több - sallang,

a méltóság reccsen betonöklök alatt,
acélos öntudat - izmok megfeszülnek -
mélyből törtek fel, ők mindent megbecsülnek,
melegíti hitük, akkor is, ha szakadt,

acélos ifjak és rég megcsorbult vének,
messzire hallik az izmoknak moraja,
mélységből feltörő lépteknek robaja,
hevül még a lázuk - kalapál a lélek.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2016-08-04 16:01:41, csütörtök
 
  Horváth Piroska

Apropó...

Mi belehalnánk a büszkeségbe
régvolt lomjai, rongyai között,
beleolvadunk a szürkeségbe,
bár lila a köd álmaink fölött,

mázas bókokon karcok fénylenek,
minden recében ragacsos remény,
nyálas szavakon olcsó végletek,
jövőfoszlány a szókupac hegyén,

markában vagyunk még a tegnapnak,
pedig a holnap szaladna velünk,
Isten szolgái fényruhát szabnak
rideg testünkre méretre - nekünk,

ragyogtak régen hímzett hajnalok,
elhagyott falon rozsdakönnyeken
csillantak kóbor gyémántharmatok,
míg nem rázta le a rongy förtelem...

...apropó - hit! Mivé lesz az ember?
Menni kell, míg térdünkre nem rogyunk,
jövőbe szöknek gyökerek - egyszer
fejünkre áldást imából fonunk!
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2016-07-28 14:10:31, csütörtök
 
  Horváth Piroska

Versben mondom el...

Versben mondom el azt, amit érzek.
Hallja hát meg mindenki a hangom!
Tollat fogok akkor, hogyha félek,
így vívom meg saját belső harcom.

Lábak elé lelkemet terítem,
lesz, ki jól szemügyre vesz -, hozzám lép,
nyüszítek majd halkan és szelíden,
biztos lesz majd, ki rongyaimra lép.

Akkor is mondom, versben szavalom,
vágyam csillanó, fénylő fátylat ölt,
lelkem szárnyal őszintén, szabadon,
rám szakadhat ég, megremeghet föld.
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2016-07-27 16:05:12, szerda
 
  Horváth Piroska

Tükröm

Magam elé tartom kissé használt tükröm,
Vajon mit is látok? Némán eltűnődöm.
Halvány, avítt tükör én is megfakultam,
Kissé kopott lettem, de önmagam maradtam.

Ebben az újévben kerek negyven leszek,
Csendben megsimítom arcomon a jelet.
Pici ráncaimban emlékek sétálnak,
Jó és rossz emlékek egymásra találnak.

Életem ekéje apró barázdákat szántott,
Lelki szemem nemcsak nézett, néha sokat látott.
Volt, hogy sötét üvegen keresztül láttam a világot,
Aztán minden világosba, rózsaszínbe váltott.

Megtanultam, elfogadom amit e sors adott,
Hordom büszkén azt a jelmezt, amit ő rám szabott.
Ráncok nélkül nincs is énem, ők az enyémek már,
Tükröm, tükröm mondd meg nekem, te milyennek láttál?
...
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2016-07-26 11:53:37, kedd
 
  Horváth Piroska

Padlás
(1. rész)

Emlékeim padlására félve, lopva lépek,
Lelkemben még homályosak a régi álomképek.
Pár lépcsőfok, ott is vagyok - szívem nagyot dobban,
Áttekintem a régi múltam - mit egykor ide hoztam.
Csikordul a padlásajtó, mögöttem bezárul,
Emlékeim kincsestára rögvest elém tárul.
Gyülekeznek garmadával használt, vén kellékek,
Ódon fiók legmélyéről jó és rossz emlékek.
Rendezgetem régi vágyam, szépen összehajtom,
Álomkendőm kopott, régi - egy szegre felakasztom.
Mindent, amit rosszul tettem elrejtettem titkon,
Átszőtte a pók az álmom, behálózta titkom.
Poros, sötét padlásomon, ezer ócska holmi,
Mondták sokan - Itt az idő, ki kellene dobni!
Nem dobhatom emlékeim, ha ócskák is enyémek,
Nem puccosak, nem csillognak - szépek és szerények!
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2016-07-26 11:46:47, kedd
 
  Horváth Piroska

Szerelem

Vágy vörösbe izzó katlan,
Fülbemászó édes dallam.
Kelyhet bontó csodavirág,
Szikrát szóró tűzparipák.
Mérföldlépő szilaj vágyak,
Óriás, szikkadt csontvázak.
Hamis ábránd földön csúszó,
Fájdalmas, kéretlen búcsúszó.
Perzselő tüzet okádó sárkány,
Rendíthetetlen, égő bálvány.
Szívet, lelket emésztő bánat,
Keserves fájdalom, égető alázat.
Szirén a csábítóénekét daloló,
Mély érzelem, vágyakig hatoló.
Szerelembőrbe bújt álomfejtegető,
Illúzió ittas, lázas vesztegető.
Mindenséget zúzó, törtető érzelem,
Csatáját veszítő szikrázó értelem!
Kell nekünk, ha fáj, kell, amikor éget,
Bekebelezi a világmindenséget!
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2016-03-31 10:19:41, csütörtök
 
  Horváth Piroska
Labirintus


Világra születtünk aprócska gyermekként,
Sírtunk és harcoltunk is az édes életért.
Még kisgyermekként csodaszépnek véltük e hamis világot,
Meseország, ezüstmező, ott szedtünk virágot.

Majd jött a nagy, a kamaszkor a szerelmek kora,
Szárnyaltunk mint nyáridőben a virágok pora.
Úgy véltük, hogy minden szép s csak szerelemből áll,
De az is korán összedőlt, mint egy kártyavár.

Mi lesz tovább? Eldönti majd, megfejti a sors!
Nem tudjuk, hogy a jóság kopog, vagy dörömböl a rossz!
Húzzuk hát a fonalunkat egy emberöltőn át,
Hogy túléljük és megéljük az élet labirintusát!
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
Horváth Piroska
  2016-03-31 10:17:19, csütörtök
 
  Horváth Piroska
Minótaurosz


Minden új nap hajnalán,
Mindig vár egy új talány.
Gyűrött arccal indulok,
Néha elfelejtem, ki vagyok!

Hosszú úton hirtelen,
Annyi minden érdekel.
Agyam minden zsigere,
Súlyos gonddal van tele.

Ép testemben épp hogy élek,
Mikor egy labirintushoz érek.
Thészeuszi lelkem mélyén,
Félek, mi lesz e napnak végén.

Útvesztőnek vas kapuja,
Szögesdróttal körbe rakva.
Apró szentjánosbogár,
Csodás fénye navigál.

Úristen, már bent vagyok,
Menekülni akarok!
Visszafelé nem lehet,
Előre van csak menet.

Minden csupa ingovány,
Nyirkos moha kőfalán.
Köd és dermesztő hideg,
Sarokban kígyó sziszeg.

Sűrű köd takaróját bontja,
Félelem a szárnyát nyitja.
Minden porcikám remeg,
Zizegnek a levelek.

Távolban egy ordítás,
Még a hideg is kiráz!
Bikafejű teremtmény,
Embertesttel! Nincs remény!

Éles kard van kezemben,
Zűrzavar a fejemben.
Harcom vívom keményen,
Kitartóan, szerényen.

Vörös szemű szörnyeteg,
Gondjaimtól görnyedek.
Kardom suhint hirtelen,
Démon pusztul fénytelen.

Fáradtan és elcsigázva,
Fényes győzelmem birtokába'.
Selyemfonál végét fogom,
Ariadnét magasztalom!

Labirintus fénybe borul,
Igaz utam elém tárul,
S amikor a napnak vége,
Lelkemben táncol a béke.

Hazatalál melegségbe,
Szárnyal édes fényességbe!
Majd újabb reggel, másik nap,
Vívom ismét harcomat!
 
 
0 komment , kategória:  Horváth Piroska  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2017.03 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 263 db bejegyzés
e év: 863 db bejegyzés
Összes: 3998 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 831
  • e Hét: 5749
  • e Hónap: 49852
  • e Év: 114196
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.