Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
H.Gábor Erzsébet
  2017-03-31 11:16:00, péntek
 
  H. Gábor Erzsébet:

Égi etűd...

Jöjj ide, kedves, nézz fel az égre -
látod a Holdat, mily gyönyörű?
Csend ül a tájon, nem fú a szél se,
hallgat az éles jégköszörű.

Hószínű minden. Az ágak ruhája
csipkeszövésű, toll-puha hab
- estélyi pompa, éjjeli gála -
leple lehulló, lágy zuhatag.

Alszik a város. Már csak a fények
játszanak nékünk téli csodát,
nézzük a Holdat - rezdül a lélek -
izzik a gyöngyös égi brokát.

Holdanya vígan kék udvarából,
ringva szitálja ránk a derűt,
vén szeme sárga - egymaga táncol,
szférák zenéje égi etűd.

Két karod átfon, annyira jó most,
dúdol az éj, s a szív hegedül,
ajkam a máglya, lángja a csókod -
gyújtsd meg, mert égne szüntelenül!
 
 
0 komment , kategória:  H.Gábor Erzsébet  
H.Gábor Erzsébet
  2017-01-16 08:09:56, hétfő
 
  H. Gábor Erzsébet

Elégia

Az óra körbejár, a Föld sután forog,
a szél ma nem danáz, a csendbe kujtorog,
az ablakon benéz a Hold, s reám nevet,
sugára megsimítja árva lelkemet.

Ölembe régi könyv, a lap mesél megint,
hiába szól az ész, a szívre csak legyint -
kicsinyke hóvirág, soványka szalmaszál...
Feléd repít a múlt, a vágyam arra száll,

dereng egy arc, a kép is egyre élesebb;
szaladsz elém, kitárva mind a két kezed,
karod bilincs, nem enged, átölel, szorít,

a régi láva lángja újra elborít...
Fiókba rejtem én a szürke bibliám,
s a holt virág vigyázza szép elégiám.
































 
 
0 komment , kategória:  H.Gábor Erzsébet  
H.Gábor Erzsébet
  2016-12-04 14:12:58, vasárnap
 
  H. Gábor Erzsébet

Te meg én

Nézd, a Hold ezüst palástja hogy ragyog!
Udvarát a pompa fénye járja át,
szél zenél, repítve méla áriát,
lelkem ünnepel, hisz újra itt vagyok.

Úgy karolj ölelve, mint a lomb a fát,
- várni szép mesére félve nem lehet -
mint a Hold az éjszakát, ma úgy szeress,
mondj imát, becézz, te régi jó barát.

Úgy vigyázz reám, ne vágyjak innen el,
s mint a gyermek anyja keble rejtekén -
higgyem el, velem te mindig itt leszel,

s két karodva fonsz a hála reggelén.
Csókjaimra vágyva most is így teszel
szép jövőt remélve újra te meg én.
 
 
0 komment , kategória:  H.Gábor Erzsébet  
H.Gábor Erzsébet
  2016-05-31 21:09:56, kedd
 
  H. Gábor Erzsébet:

Szeretsz-e még?


Szeretsz-e még, ha lánghajam
ezüstös-szürke fényt ragyog,
s szememben nem leled a régi csillagot,
ha már csak emlék lesz a bőröm bársonya,
s nyomokat ró reá az évek lábnyoma.

Szeretsz-e még, ha reszketeg
fejem válladon megpihen?
Tudom, csak vigasz lesz, de mégis elhiszem
becéző, szép szavad - mely forrás, éltető -
dobban e szívedben még értem dobverő?

Szeretsz-e még, ha felkelek,
s égnek karistos ráncaim,
gyötör majd álnokul a fájdalom, a kín,
utolér rombolón a földi hervadás -
a pillanat se más, csak bónusz, ráadás!

Szeretsz-e még, ha eljön Ő,
s égi vizekre átvezet?
Kísérjen, kedves, majd a partig engemet
utolsó, szép dalod - s örökre megmarad,
mert lelkem éke lesz lángoló fényszalag!
 
 
0 komment , kategória:  H.Gábor Erzsébet  
H.Gábor Erzsébet
  2016-03-24 11:52:37, csütörtök
 
  H. Gábor Erzsébet
Áldás


Ragyogjon rád a drága Nap,
gazdag szavakkal áldalak,
utad kísérje dús öröm,
s ha bú lapulna vén kövön,
ne félj, hitemmel széttöröm!

Nem bánthat téged senki sem,
a rosszat messzi elviszem,
ezer körömmel védelek,
egekig szállok, szél leszek,
s elcsenek minden fényt neked.

Színarany napból száz mosolyt -
szemedből űzni ködgomolyt,
s ráncokba vésve vájatot,
harmatos könnyé áradok
arcodról mosni bánatod.

Hozzám úgy gyere, kedvesem,
hogy az egy égi kegy legyen,
s áldott ünnepként várjalak!
Jövőt ragyog a drága nap,
s dalol a szél a fák alatt.
 
 
0 komment , kategória:  H.Gábor Erzsébet  
H.Gábor Erzsébet
  2016-03-13 09:48:33, vasárnap
 
  H. Gábor Erzsébet
Egy az utunk
Nincs már nékem utam, csak ez az egy - feléd.
Sorsomat, életem, hitem teszem eléd,
leülök hát melléd százéves rögökre,
nélküled elvesznék talán mindörökre.

Hogyha mellettem vagy, velem van az öröm -
azt, hogy még így szeretsz, ezerszer köszönöm!
Te vagy nekem már csak, és te voltál mindég...
Hogyha forrás lennél, csak belőled innék,

vagy ha kenyér lennél, foszlós bélű étek,
éhem csillapítni csak téged ennélek.
Hogyha fáznék, és te Napként rám ragyognál,
melléd kucorodnék, mintha kályhám volnál.

Én is úgy szeretlek, mintha egyek lennénk
- egymás hiányába magunkat temetnénk -,
s ha te előbb hunynád, kedves, le a szemed,
bánatba feszülve égi fejfád leszek.
 
 
0 komment , kategória:  H.Gábor Erzsébet  
H.Gábor Erzsébet
  2016-03-13 09:45:29, vasárnap
 
  H. Gábor Erzsébet
Lelkem kódjai
Mondd, honnét tudod Te
lelkem kódjait,
mit még ezer éve
elrejtett kulcs se nyit,
s Tőled elég egy szó,
s tárul az ajtó!
Mondd, miből gondolod,
hogy ehhez van jogod,
hisz leplem lefejtve,
lemeztelenítve,
oly védtelen vagyok,
mint fenn a csillagok!
Mondd, mért` nem szégyellem,
hogy amit csak akarsz,
azt teszel velem,
mert annyira
kellesz nekem,
hogy már nincs büszkeség,
nincs kegyelem.
Mondd, mi lesz így velem,
ha már Te vagy nekem;
a levegő, a falat kenyér,
az élet, a szenvedély,
s nekem ez
mindent megér.
S mondd, mi lesz velem, ha
elhagysz egy reggel,
s arra ébredek, hogy
Te már nem leszel?
...mert azt biztosan tudom,
hogy meztelen lelkem,
már nem osztozik így,
soha, senkivel!
 
 
0 komment , kategória:  H.Gábor Erzsébet  
H.Gábor Erzsébet
  2016-03-08 22:58:50, kedd
 
  Szeretsz-e még?

Szeretsz-e még, ha lánghajam
ezüstös-szürke fényt ragyog,
s szememben nem leled a régi csillagot,
ha már csak emlék lesz a bőröm bársonya,
s nyomokat ró reá az évek lábnyoma.

Szeretsz-e még, ha reszketeg
fejem válladon megpihen ?
Tudom, csak vigasz lesz, de mégis elhiszem
becéző, szép szavad - mely forrás, éltető -
dobban e szívedben még értem dobverő?

Szeretsz-e még, ha felkelek,
s égnek karistos ráncaim,
gyötör majd álnokul, a fájdalom, a kín,
utolér rombolón, a földi hervadás -
a pillanat se más, csak bónusz, ráadás!

Szeretsz-e még, ha eljön Ő,
s égi vizekre átvezet?
Kísérjen kedves, majd a partig engemet
utolsó, szép dalod - s örökre megmarad;
mert lelkem éke lesz, lángoló fényszalag!
 
 
0 komment , kategória:  H.Gábor Erzsébet  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 285 db bejegyzés
e év: 1441 db bejegyzés
Összes: 4576 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 466
  • e Hét: 4912
  • e Hónap: 49788
  • e Év: 222024
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.