Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Deák László
  2011-06-04 15:30:28, szombat
 
  DEÁK LÁSZLÓ versei :

......



...... ........... .....



.Itt a beírt versek címe van.A versei című lap kommentjeiben elolvashatod a verseket!
Kérlek oda a kommentbe, írd be a verset, amit hoztál!...... .............. Előre is köszönöm!


...... ........... .....







CÍMEK...... ........... ........... .......HÁNYADIK KOMMENTBEN TALÁLOD?......KI GYŰJTÖTTE?

29 Klee rajz________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A 2010-es évre________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Ahogy összeállt________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Arkánum-blues________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A szegény rokon___________________________________(#)- Gizella Lapu
A tiltott kert felé________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Búcsú___________________________________(#)- Gizella Lapu

Egy gyomnövény-kert________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Emlékkönny___________________________________(#)- Gizella Lapu
Fájdalom____________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária

Időváltozás____________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Jelen volt________________________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Nem mondom, nem gondolom____________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Október hava____________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Szegény ördög____________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Szezon___________________________________(#)- Gizella Lapu

Téli dal____________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Verona____________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária



Gyűjtők névsora

Juhászné Szunyogh Mária
Gizella Lapu - Ausztráliából




 
 
1 komment , kategória:  Deák László 1.  
D László
  2010-11-18 07:41:59, csütörtök
 
  DEÁK LÁSZLÓ



29 Klee rajz


zigbokorszék
holdenkabátban ász
*
holálkopp két pont
velencei háló
*
befelépcsők tollsor
hajdanutáni mosoly
*
félix néz
*
ketrechúrban fény
szabad tevék dromedárok
*
Todmorte
és előtte
*
hovájönnek
kivémennek
*
esőfű
vihargaz
*
far-és emlőkupolák
szálanként sejtve
*
zilált eidola
Don Crâne felsikolt
*
tűzbajom elesége
*
az ő kavicsosa
az én felhőm
*
sorban megtörtek
lapaljig süllyednek
*
enyhetőrbedőlés
*
hörvényszéle
nem mag hal el
*
csillagcsikó tengeri ugróka
halpikkelyek sötét csomója
*
kablak
kabrak
*
nézd a fésűt hajban
hajad a fésűben
*
kígyófogmintás
*
mint más
a hajdani vernisszázs
*
apró kertem
széles harcvonal
*
kalimpálók
mind kampón lóg
*
hegyenek
higyve higyjenek
*
att krakk mott krok
nekivágnak s fordulnak
*
sivatagszobaszint
*
nyelvharangszó
*
fordulj feléd
majd tükrözve vissza
*
tűpárnába szorult rügy
cicám kerülgeti
*
szétgurult gyümölcsök
tiéd a pálya


 
 
0 komment , kategória:  Deák László 1.  
D László
  2010-11-17 09:21:46, szerda
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-06-01 09:22:40



DEÁK LÁSZLÓ



Szezon

Jó kis szezon volt mondhatom!
Az apám nehezen tűrte száraz torokkal.
Többek közt a Szekszárdi Pincébe lejárt.
Vörösréz kannákban hordták fel a bort
Bár csak decis pohárban szolgálták.
Lejártunk oda, mert én is vele voltam.
Nézelődtem és hallgatóztam, na hiszen!
Jó páran voltak ott, mondhatni, épp elegen.
Hallhattam elégszer, mi lenne itt a megoldás,
Hogy megy ez másutt, hol nem ez van.
És aztán, hogy hol rontották el a dolgot,
Hányszor és kik és mennyire.
Ezért tartunk itt. Persze nem a borozóra
Gondoltak, hanem úgy ahogy, az egészre.
Megértettem én mindezt, mindannyiszor.
Csak a vak nem látta, pocsék ez a szezon,
Még tanáraim arcáról is lerítt, hogy látják
És szégyenkezve, háborús történeteket meséltek.
A kémiaszertárban találtunk egy csomó kotont,
Nem volt nehéz rájönnünk, mi folyik ehelyt
Azonnal, amint kihúzzuk a lábunkat onnan.
A pedellusról tudtuk, hogy az első sorban dobolt
Ferenc Jóska temetésén. Vagy a második sorban.
Voltak a rossz szezonnak ilyen jó figurái,
Igyekeztem a közelükben maradni és ez sikerült.
Ma is a közelükben vagyok, kitartón,
Próbálom utánozni grimaszaikat, gesztusaikat,
De sokra nem megyek vele.



Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-06-01 09:22:40



A szegény rokon

Mindig kölcsönkérni jön, de rosszabb ha csak úgy,
Rokoni érzésből és beszélgetni próbál,
Ha nincs is mit mondania. Ül ottan az asztalodnál,
Kapkodja a sós perececskét, legelteti szemét
A szétszórt tárgyakon, kárpiton, polcokon
Aztán váratlanul azt mondja: nekünk is sok könyvünk van,
De nem érted, miért mondja ezt. Sosem jártál náluk.
Lehet sok könyvük, neked aztán van bőven, de mit ér az?
Másnak sok ruhája és cipője van, szekrényszámra, mit ér?
Aztán van kinek sok pénze, könyve, ruhája cipője van,
Házai, autói, hajói, aranya-ezüstje, ékszerei, bundái,
Műtárgyak között él, mindenre külön robotgépet tart,
És ráadásul eltart seregnyi szolgát. És ér ez valamit?
Erre gondolsz, nem a rokonságra. Ha elnézed a rokont
Látod csak, nem is hasonlít. Fazékfeje van, turcsi orra.
Ez egy betolakodó, gondolod. De aztán, tovább habog,
Ráébredsz, ő is ott volt anya temetésén, a szélen állt,
Mint egy szegény rokon, csámpásan, és sírt, sírt,
Tehát mégis rokon lehet, a család egy távoli tagja,
De azért tagja, és, istenem, egy szerencsétlen flótás,
Mi is lehetne, egy újabb a sok közül, nem vitte semmire.
Hát te? Te ugyan mire vitted a sok eszeddel, a könyveiddel,
A sok-sok baráttal együtt, mivé lettél te az évek alatt?
Egy szegény rokon lettél a nagy családi, menyegzői táncban,
Akinek kilóg a feneke a nadrágból és krumpliból van a feje.





Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. 2011-06-01 09:22:40



Emlékkönny

Ha lapjaimat kiterítem,
az asztalon megindul az élet.
Lópaták csattognak a macskakövön,
üvöltve szemetel a házmester,
és átcsoszog az udvaron a halott nagymama.
Nyár van, öt óra. Végetért a gyors zápor.
Süt a nap már a nagy befőttesüvegekre,
dolgozik benn a rumosmeggy, kovászosuborka,
és egy asszony ölben hozza a padlásról
megszáradott fehérneműit, lepedőit.
Most zár a magánóvoda az elsőn,
viszik hazafelé az izzadt kölyköket,
lábuk között hirtelen kiront a félvak puli.

Három férfi csendesen politizál a kapualjban,
mielőtt elindulnának sörözni. Várnak vele.
A szemközti ház ablakain a nagylányok kibámulnak,
mind vár valamire, vagy moziba mennének.
Persze megint háborús orosz filmet adnak,
sport- és világhíradót, lesz artistaműsor is.
Megint kicsalnak ötven fillért a zsebünkből,
így aztán ugrik a fagylalt. És ugrik a perec.
Azért befejezzük még a kezdett ulti partit,
erősen vesztésre állok, egyszerűen nem jönnek lapok.
Hiába, ez a nyár is csak olyan mint a többi,
sehol semmi, egész nap hajkurásznak minket
és közben megváltozott minden.






 
 
0 komment , kategória:  Deák László 1.  
D László
  2010-05-15 20:11:30, szombat
 
  Deák László

Egy gyomnövény-kert

EGY GYOMNÖVÉNY-KERT

Ha csak körülnézek, bekapcsol a Cannon-féle vészreakció,
agyamban szétfröccsen a szükséges adrenalin dózis,
ahogy Cz.L. írja, míg Elvis hallgatása közben olvasom.
De torokszorító szépség ez a vadvilág! Életnek, amíg van, fészke,
és nem vesz rajt erőt se fagy, se féreg, megdicsőül, ha kell,
de meg nem bocsát. Mi ez, ha nem esztelen talány?
Éveket tölteni szilaj közegében. Éveket? Évtizedeket, öröklétet,
mindig csak itt, soha máshol, vagy alig, legfeljebb gyors percekig,
mint egy álmodásban. Mindig itt, a dudvák és paréjok honában,
szaladó ördögszekér után szaladva, királydinnye ízt kóstolva,
tüzes csalánnal koszorúzottan dőlök hanyatt mézszínű avarban,
szamárbogáncs-ropogtatva, láp menti sóvár álmodozással.
Juhász országára gondolok mostan, tenyészetére, és Kormos költő
farkasalma bokrára. Mindkettő - ma már - széthullt darabokra?
Nem, nem. Semmi támadás. Nem támad senki, semmi. Minden van,
folytonosan. Szívó-szárító tarack futva föld alatt, pozsgás, szőrös,
tövises szárak, levelek felül, magvat okádó terméssel hónuk alatt.
Nincs oly oktalan jószág, mely a parlagon közelükbe merészkedne,
még a göndör félvad is röfögve inal el közeikből a páskomon.
Csak az ember él meg itt, könnyezve, tüsszögve, béketűrőn.
- Itt a kertem - mondja -, egyszer majd rendbe hozom!
Helyette régi könyveket porol, csapdos össze a küszöbön,
fotón silabizál ismerős rokont, forgatja, mint egy szentképet,
és hümmög hozzá, mert róluk régóta semmi sem jut eszébe.
Vagy eszébe jut Brassens, Montand, Reggiani és Aznavour,
Barbara vagy Greco csak ritkán. Hiába. Abból se lett semmi.
Talány, miért habzsol fel érzékeny szövetet telhetetlen bendő,
önképére aláz ritka kerti pompát? Szépség! miért hullassz szét?
Könyörtelenül csörtet, gázol, hódoltat bennünk gaz horda,
és a kibérlett lelkiismeret. Gonosz szándéknak vad zsoldosai:
íme martalékotok vagyunk. Hát jó előre megfizessetek!
Ha kürtöl is kora fagy, kemény tél, hó- s jégcsapdában földjeink,
fátyolka vállat von s legyint: szánalmas ijesztés, semmi több!
De ha akarom, az idei termést megfojtom, ne reménykedjetek!
Utolsó cseppig zsaroló karógyökér, csapoló szivornya, szívóka,
nyeldeklő cső, sápasztó korong, köpöly, fejőbimbó és kacs:
díszletek mögött maradva végig, tiétek mégis a győztes szerep.
Amiben éppúgy hamvadtok, mint aranycsináló, csodadoktor,
gyilkos haramia vagy szent szűz hamvad el, fennen hallatva
valami ősi, már szövege sincs közös éneket, közelebb még
a testvéri szívhez, de már így sem elég közel.






DEÁK LÁSZLÓ



Jelen volt

Ha vége, lemegy a nap.
Borzasztó egyedül. Borzasztó sötét a lámpa.
Vibrál. Serceg a falban a drót.
Tárt ablaknak pille, fürkész, denevér nekiront,
Nem véd a védetlen bástya.
Elillanhatnál, akár ma, ha ily elhagyott vagy.
Mi tart meg vesztedre váró, mégis?
Még tart egykori melege, illata, még neki beszélsz.
Bár vége s feljött a nap.
Zuhog mennyezetről azóta a múlt esője.
Meddig ázhatsz így mégis?
Végül mállik csak azért is a finoman szőtt kelme,
Nem tart össze történőt s múló-elmúlót szála,
És egyszer elapad a mennyei permet.
Kihagy, ráng a bűnös kéz, a megriadt elme.






Ahogy összeállt

Sipos Gyulának


Mindig ellentétekből, merész és váratlan tétekből,
Ahogy összeállt a hétköznap szuttyogó sara,
Azt nem lehet érteni, megnyugodni fölötte mostan,
Sem odébb rúgni, mint egy papírgalacsint,
Mondva: rá se ránts öreg, már csak így szokott ez lenni.
Hűvösödik, október barnája, vöröse festi a széleket,
Halottak látogatnak az álomban, hajnalban megszólalnak
Gyermekkori üveghangok, porolón puffog egy szőnyeg,
És kiejthetetlen szavak töltik ki bensődet,
Mintha még soha nem formáltad volna meg őket.
Minden újul ami régi, és ami új, az érdektelen.
Sivár téglahalmaz, színezett műanyag-förtelem,
Ami mellett, nap mint nap legyintve, sietősen elhaladsz.
Bár jól tudod, tulajdonod is mállik, mit sem ér,
Benned ragad és eltorlaszolja a járhatónak szánt utat,
Derűt nem ád, s csak megaláz, ahogy összeállt.





Nem mondom, nem gondolom

Kalász Mártonnak


Rámnyitnak és megpördítenek valami hozott tárgy körül,
Elvonnak a lassan megkezdettől, oly megformált elembe,
Amelynek nem érzik rám szabott vadságát, kolonc voltát,
Sem szenvedtető fokát, mibe zúdítanak, röpke szeszélyből,
És mit hurcolok majd, miattuk, s forgatok már mint magamét,
Aztán, napokig, hetekig, amíg kezemre áll.
Így múlnak évek, múltak eddig, kézről kézre adva, hogy kitöltse
Érvényét a kapott, mindig más, amíg képesen magamba foglalom,
Mint lassan megkezdett szót, kibukó, átfűtött, régi képet.
S e torlaszok mögött az örökös hiány, aki közben szóhoz sem jutott.
Ki volt? Nem mondom, nem gondolom.
 
 
0 komment , kategória:  Deák László 1.  
D László
  2010-02-07 12:06:17, vasárnap
 
  Deák László



Időváltozás

Napokon át szakadt a hó,
surrogó lapáthang a fénylő fagyon,
hajnali, déli, esti koncert kívül az ablakon,
hol a világ topog, huhog, káromkodik.
Rézorr kapitány és összes bajnoka,
kevés pálinkával a kihűlt gyomorban.
Aztán, ha kisüt a nap, ők szétszélednek.
Haszontalan banda, borzas őslények
és pogány, korhely boszorkák
sütkéreznek a rügyhajtó sugáron,
amíg őket is dédelgeti a maradék idő,
a dúsgazdag nincstelenség puha fészke,
egy illúziótlan jövő dongó várócsarnoka.




Verona

Lábuk nyomát, hátuk melegét
még védik a kövek, házfalak.
Így látjuk, amit láttak ők,
bár amit éltek, láthatatlan.
És ők ketten, a halhatatlan,
végzetes, első vad lángolás,
a konok szerelmi lázadás
véletlen választottjai,
nem hunyó fénybe vont alakok.
Az álom se olyan mélységes,
mint az ő ifjú szerelmük,
amitől vérük ajkukon kicsurrant.

 
 
0 komment , kategória:  Deák László 1.  
D László
  2010-02-07 11:22:17, vasárnap
 
  Deák László



Arkánum-blues

Andrásnak

Hány év volt? Ne törődj vele!
Cifráznád bárhogy, mire mégy?
Ahogy végigvág sárga csontokon
a lenni nehéz, a francos pálya
íve egész. Gondolj csak a bukottakra.
Nevet nem mondok, mert elsírnád magad.
Voltak ők, mint magad, jóra hivatottak,
de szeszben, szélben, fosban alulmaradtak,
számolt velük vagy sem a józan ész.
Eljátszva a kevéske, utolsó pénzt
léhán eldumálták az életüket.
Így talán az ő hagymázas szövegük
csinált belőlünk: egy embert.
Mert mindenkit a félelem csinál,
csiszol készre, magának vesztére.
Törődve, megjár nekik a legjobbak helye.
Nehéz sor bár, arcukra kattan az agyam,
nevet nem mondok, mert elsírnám magam.





Deák László

Téli dal

Kis Karácsony, Nagy Karácsony,

Ifjú ember, forró álom.

Öreg ember, megunt járom.

Együtt állnak, mint a lábnyom.

Ami párban lenni látszik,

Egyik előbb, mint a másik,

Elejét és végét játszik.

De nem tudjuk, melyik másik.

Hullik a hó, tűnik lábnyom.

Tél után a tavaszt várom.

Virulást a nyugováson,

Kis Karácsony, Nagy Karácsony.

 
 
0 komment , kategória:  Deák László 1.  
D László
  2010-02-07 09:53:48, vasárnap
 
  Deák László



Október hava

Szürkekéken napernyők sora.
Futnak cédulák a vizes homokon.
Zárt ajtó mögött vizesvödör.

*

Fénylő sínek, mire mentek?
A résekben a kátrány megkeményedett.
Szakállába köhint egy kivert kutya.

*

Tépett szalagokkal forog a szél.
Rajzszögek a fénylő sóban.
Színén tollak ringanak.

*

Sovány test, előredűl.
Valaki még hangosan énekel.
A bolyban mély csend honol.

*

Naptár csattog a meszelt falon.
Fél hét, az autó megáll.
Hideg pincében hideg fémtokok.

*

Fémmorzsa az asztallapon.
Villog a csodás Velence vize.
Felírta és kitörölte.

*

A tágas szürkületben emberpár.
Feltépett dobozban kusza vezetékek.
Esőcske volt, tócsákat vetett.

*

Négy tányéron ételmaradék.
Négy cigarettát szívott el.
Rég voltunk együtt négyen.

*

Síremlékek sorfala mellett.
Tömött villamos így, kora ősszel.
A portás végre leülhetett.

*

Üres színpad, nézőtér.
Kutya ugrik az ázott padra.
Leszállt, de nem ment haza.

*

Álomszerű színei a lombnak.
Bőgnek ködben a barmok.
Varjú kopog az ablaküvegen.

*

Nyikorogva lódul a lift.
Kidőlt tej a szatyorban.
Fél éve még...! Mindegy.

*

Sapka, esernyő a fogason.
Nézelődnek, kihajolva a rácson.
Itt nem változott semmi.

*

Oszlásnak indult gyümölcsök.
Az ajtók kulcsra zárva.
Résnyi napfény üt a zongorára.

*

A borostyán errefelé kiirthatatlan.
Felírta a nevet, hogy el ne felejtse.
Megjönnek a csatakos virradatban.

*

Ágak verik a leszakadt redőnyt.
Fekete az arca a kőszobroknak.
Gyertyát gyújtanék, ha lenne erőm.

*

Nemrég pompázott a csokor.
Vasalt ingek sorakoztak.
Ki-be jár az álmatlan álmodozó.

*

Ón- és ezüsttálak tükre!
Ropog a kályhában az esti szó.
Idén talán, s talán még jövőre.

*

Átmegy a szemközti oldalra.
Beleolvasok az egykori noteszba.
Hosszú vörös sál, vajon hová lettél?

*

A rádió előtt, vezénylő pózban.
Teherautókon kipirult fegyveresek.
Tinta csorog a tükrön és esővíz.

*

Vértanúk napja, halott apa.
Szétszórt háborús bélyegek.
A fiók alján feketült indigók rejlenek.



Deák László Szegény ördög

Jár-kel, alszik és felébred,
lesi a napot a szegény ördög.
Vágyain, mogorván, uralkodni próbál.
Álmai mégis folyvást elragadják,
régi negyedekben nyugtalanul kószál,
kapu, kirakat előtt ődöng.
Mi lett az életemből? - töpreng,
s már ugrik is gondolatban el,
nehogy szúrás érje, balról, a mellkasban,
gyáván esik térdre egy kép előtt.
Szegény ördög, tipor emlék-avarban,
Gonoszság - jóság? Tétován morogja:
Nincs erő, mi a kezdetet visszahozza,
és nem létezik semmilyen jövő.



Deák László Fájdalom

Hiába az antennák, jelfogók erdeje,
emeletekkel fejünk felett éles kép,
tisztán csengő hír, pontos üzenet,
bizony sár az, mire ölünkbe hull,
kifog rajta enmagunk zavaros tere.

Gázol mibennünk egy csillogóbb világ,
elvág sorsdöntő, kétes napjainktól,
és egy közeli káprázattal ámít és vadít,
ahol bizos kéz, rideg lépés az úr,
ha nem tiporná el a halál nyomtalanul.

Igen, múló tény ölel s öleljük egyre,
míg elborzadunk, szakad belőlünk a sár,
nem lesz az a kép, amire virradunk,
viharzó foltokban megannyi édes nyár
és kapumélyen moccanó puha keblek.




Deák László A 2010-es évre

Sok kínon, meddő köznapokon
köszörüli élét az új ezred
első és megszédítő tizede.
Ki tudja, hoz-e még nekem újabbakat?
Életem java az újak alatt van,
nem várok olyant, mi ne lett volna már
szebben és jobban, mert fiatalon.
S ifjúi szem nem villan bőregérre.
Kívánnám ugyan, de ugyan mivégre
napom tüzét hiún felszítani,
hogy üde, pihés has hosszán
szántson újra, de rám szólok:
legyen így vagy úgy, ne álmodozzak.
A köznapok csak köznapokat hoznak,
kórót nyes a tavaszi szél.



Deák László A tiltott kert felé

Csak a cukros giccs,
a közhelyek híg köre,
mézes szavak erdeje,
a felszínes traccs.

Csak az összeesküvés,
a zordon menetelés,
a lenézés, letiprás,
a bávatag seggnyalás.

Csak a túlélés,
a szentimentál dzsörni,
letörni se kitörni.
Ahogy a kés vés.

 
 
0 komment , kategória:  Deák László 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 10 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5191
  • e Hét: 18374
  • e Hónap: 249518
  • e Év: 1040382
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.