Regisztráció  Belépés
maria_kadar_148.blog.xfree.hu
Az ember szava nem szél, ami jön és elmegy. Amit az ember mond, az úgy is kell legyen! Nem csoda ez, hanem becsület. ~ Wass Albert ~ Kádár Mária
1955.07.21
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Árvai Emil: Napraforgó-vers
  2016-07-23 16:40:00, szombat
 
 


 
 
0 komment , kategória:  Versek-költők-Á  
Áprily Lajos : Kolozsvári éjjel
  2016-07-21 21:39:27, csütörtök
 
  Kolozsvári éjjel

A kövezet akácvirágos,
holdfényben áll a sarki bolt.
S nem ismer rám a régi város,
a régi hold.
Kopott kövét a régi útnak
riasztó léptekkel verem.
S akácfalombok összesúgnak:
,,Nem ismerem..."
Tárt ablakon az éjszakába
egy nóta száll, halk, mint az ősz.
S a dal és aki zongorázza,
nem ismerős.
Egy kertajtó kilincse moccan
és visszakoccan: ,,Idegen..."
S rá felbúg rég nem sírt jajokban
az idegem:
Holdas tetők, virághavas tér,
dalok, tüzek, csodák:
nem az enyém többé! - Ahasvér,
gyerünk tovább!

~ Áprily Lajos ~
 
 
0 komment , kategória:  Versek-költők-Á  
Árvai Attila : Hőség
  2016-07-20 22:03:38, szerda
 
  Hőség

Ilyenkor még a létezés is megfájdul
A tested forrón, hevülten feljajdul
Nem tudod, hová bújj a forró napsütésben
Mindened felhevült, a rettentő hőségben

Oly nagyon vártad már, ez égető nyarat
De most, hogy benne vagy, fúrja az oldalad
Szikráznak a rétek, gyúlnak a háztetők
Hozott nagy hőséget, forrót és rekkenőt...

Szikrázik a világ, nem tudod hová bújj
Pedig bújnál gyorsan, nehogy végül meggyúlj
Szereted a napot, de ez már sok belőle
Jut a rétre, házra, a kövér legelőkre...

Boldogan emlékszel, a régmúlt szép nyarakra
De azok nem égettek lyukat a tavakra
Mára ez is más lett, mint maga az életed
Halványan pislákol, ködbe vész végzeted

Minden megváltozott, az élet is csak rohan
Néha még szemléled, a kék eget boldogan
De szíved sokat szenved, érzem itt legbelül
Boldogságra vágyik, mindig, s végtelenül

Sorsod is olyan lett, mint az égető nyár
Folyton csak álmodik, fénylő csodára vár
Bár most még meleg van, s a remény is megmaradt
De néha csak könnyezel, s nem érzed jól magad

Sokszor magányos vagy, mint a szikrázó napsütés
Néha megérzed majd, a tavaszi zsendülést
Néha arra gondolsz, tán egyszer boldog leszel
Én mondom, az leszel... hidd el, bármit teszel...



*** Árvai Attila

 
 
0 komment , kategória:  Versek-költők-Á  
Ács Nagy Éva : Pillanataim
  2016-07-20 21:43:13, szerda
 
  Pillanataim

Pillanat voltam a tavaszi szélben,
csodás virágként nyíltam a kertben.
Fák ágain lassan rügyet hajtottam,
csordogáltam hűs vízként patakban.
Dalos madárként csivitelve szálltam,
tavaszváró dalt boldogan trilláztam.

Pillanat voltam nyári napsütésben,
szivárványt játszottam az ég kékjében.
Csalogattam melegre a fáradt vándort,
elűztem a hirtelen feltámadó záport.
Tajtékzó hullám voltam a hűvös vízben,
hol gyerekek hancúroztak önfeledten.

Pillanat voltam az őszi tarka avarban,
ezerféle színben tengerként pompáztam.
Árva levélként széles válladra hulltam,
közben melletted szellőként forgolódtam.
Bő termés voltam a búzamezőben,
bíborszínű nap voltam, lemenőben

Pillanat voltam,hideg zimankós télben
ablakon nyíló jégvirágként dideregtem-
Arcod simogattam,sűrű hópehelyként,
álltam előtted vacogva ,hóemberként.
Cinkeként udvarod közepébe szálltam
szerettél ,velem jót tettél,megháláltam


*** Ács Nagy Éva

 
 
0 komment , kategória:  Versek-költők-Á  
Ányos Pál : Esdeklés
  2016-07-19 23:02:14, kedd
 
 







 
 
0 komment , kategória:  Versek-költők-Á  
Ágai Ágnes : A meglesett élet
  2016-07-14 20:34:18, csütörtök
 
  A meglesett élet

Bimbó pattan az ágon.
Kis, kerek, feszes,
tömörhúsú golyócska.
Benne sűrűsödik az élet,
a mulandóság és a szépség.
Még együtt a van és a lehetséges.
Idősíkok egymásba zárva.
Mindjárt kibomlik,
szétfeszíti héját,
feltöri a burkot,
kisodródik, kiáramlik,
szétterül, sziromszárnyakat
bont a virágzás.
A rügy, úgy tetszik, mozdulatlan,
de egy másodperc, és a lét
dinamikája életre löki,
előpergeti, színekbe mártja,
illattal szórja
a formatervezett szépség
diadalmas világrajöttét.

Majdnem mindegy,
hogy mennyi időre.


*** Ágai Ágnes

 
 
0 komment , kategória:  Versek-költők-Á  
Ábrahámné Ági : Nyárelő
  2016-07-10 23:10:00, vasárnap
 
  Nyárelő

Langymelegben lengedező liliom,
Lebegő levelek libegnek lágyan.
Pillangó szállong előttem utamon,
Magamat látom öregedő fákban.

Az egyik rügyező ágon madár ül
Szívünk hallja, ha arra jár, úgy fütyül.
Bimbózó varázs szegélyezi utam,
Bársonyos barkák nézték, merre jártam.

Testembe szívtam melegítő napot,
Fülem nyitottam, hogy halljam a hangot.
Szemem nagyra tágult a sok szépségre,
A nyárra vágytam, s vele egészségre.

Butaság a remény, de élek mégis...
megfürdöm a szeretet sugarában,
nógatom lábamat, hogy mozduljék is,
hogy sétálhassak kinn a napsugárban.


*** Ábrahámné Ági

 
 
0 komment , kategória:  Versek-költők-Á  
Ágh István: Időtlen mályva
  2016-07-10 22:23:26, vasárnap
 
 


 
 
0 komment , kategória:  Versek-költők-Á  
Ábrahám István :Mint kő a patakban
  2016-07-06 18:50:39, szerda
 
  Mint kő a patakban

Az élet oly akár a szilaj patak,
Mely szalad, utat tör, kutat végtelent,
S mi emberek, mint hegy testéből hasadt
Medrében hányódó sok-sok görgeteg.

Társakat csap hozzánk a sors sodrása,
S egymásról csiszoljuk le a salakot,
Kavargó örvényben egymást formálva,
Öltünk egyre szebb, fényesebb alakot.

Miénk lesz az út és hű tapasztalat,
Magunkba zárva a tudás kincseit,
S mikor létünk nyugodt mederben halad,
Mint kristályok csillannak erényeink.

Ha megun elszór bennünket az élet,
Mint kavicsot, folyó megannyi gyöngye,
Része leszünk a múlt egy rétegének,
És medrében nyomunk vész mindörökre.


*** Ábrahám István

 
 
0 komment , kategória:  Versek-költők-Á  
Ábrányi Emil: Napfény a mezőn
  2016-07-02 22:14:54, szombat
 
  Napfény a mezőn

A nap benéz az ablakon,
Ahol lakom,
Ragyogva, álmot oszlatón.
Aludni többé nem tudok.
Felöltözöm s megyek, futok,
Futok ki nyakra-főre
A szomszédos mezőre!

Vidám pacsirta már dalol.
Nótája szól
A tündöklő kékség alól.
Nincs a bohónak semmije,
Mégis dalol szegény feje.
Dalolgat egyre, szépen,
Az ég sugár-ölében.

Azt súgja minden zsenge ág,
Minden virág:
"Légy üdvöz ó édes világ!
Légy üdvöz ó meleg sugár!
Gyors elmulás a vége bár,
Én semmitől se félek,
Csak élek, élek, élek!"

Bolyongok én is boldogan,
Csak úgy magam,
S lelkemben ujra dal fogan.
Érzem, hogy a halál se más,
Csak folytonos feltámadás
Víz-cseppben, fűben, fában,
Virágok illatában.

Érezlek, roppant Alkotó,
Te bölcs, te jó,
Magadról mindig hallgató!
Érzem, mily szép a földi lét!...
S mély áhitattal száll feléd,
Míg látok, hallok, élek:
A halhatatlan lélek!


*** Ábrányi Emil

 
 
0 komment , kategória:  Versek-költők-Á  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 334 db bejegyzés
Összes: 1709 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 319
  • e Hét: 1453
  • e Hónap: 5339
  • e Év: 91128
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.