Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Maszong József versei
  2019-11-28 19:15:02, csütörtök
 
 







MASZONG JÓZSEF VERSEI


MASZONG JÓZSEF BEMUTATKOZÁSA


Szegeden születtem 1947. 09. 09.-én, az-óta is itt élek. Nagyon szeretem városomat és folyóját, a ,,Szőke Tiszát". Sok versemben visszatérő téma a ragaszkodás, és sok emlék fűz ehhez a folyóhoz. A művészettel gyerekkoromban eljegyeztem magam, rajztanárom bátorítására a Szegedi Képzőművészeti Körbekerültem be, habár akkor még csak rajzolgattam. Később fafaragást tanultam egy barátomtól és annak a népművész édesapjától. Ki-próbáltam magam ezen a területen is.Versírással öt éve foglalkozom intenzíven barátaim bíztatására, azelőtt csak olvasója és tisztelője voltam szellemi életünk nagyjainak. Visszagondolva: a legnagyobb ha-tást Arany János balladái gyakorolták rám. Ahogy telnek, illetve teltek az évek, mind jobban éreztem magamon, hogy azok a hatások, amelyek értek és érleltek, most öltenek alakot és fogalmazódnak meg. Más szemmel nézem a világot, kritikusabban, de a szépet is felfedezőn. Szeretem kortársaimat olvasni, mert sokszor náluk találom meg a belső harmóniámat, és visszacseng verseikben az érzésvilágom. Publikálással sokfelé próbálkozom, hogy a visszajelzésekből tanulva minél szebbet és tökéletesebbet tudjak adni az embereknek. Verseimben igyekszem kifejezni a körülöttem levő világ rám gyakorolt hatását saját érzésvilágomon keresztül, amely elég széles skálán mozog, a humoros megközelítésen át a mély érzelmekig.
(Maszong József)



Tízek 153 o.

Link








ÁLOMUTAZÁS


Álmom éjjel nálad járt,
Átrepült minden határt,
Keresett és megtalált,
Megnyugodott, hogy nálad járt,,

Zárva tartom szemem,
Álmom tova ne reppenj,
Maradj még nálam,
Ahogy átfogod vállam,


Ölelsz, csókolsz mindenütt,
Odaadod völgyed báját,
Oltod gerjedelmem árját.
Lassan nyitom szemem,
Gyönyörű ez a reggel.







CSAK EGY ÉRINTÉST


Nem kérek sokat, csak egy mosolyt,
egy kis biztatást vagy kacsintást,
pajkos hunyorítást - nem sok ez?
Vagy kezed simogató mozdulatát,
egy intést: jöjj! S boldog leszek.

Csak egy érintést szeretnék,
érezzem kezed melegét,
apró kis ujjaid táncát bőrömön.
Nem kérek sokat, ugye? Neked
egy mozdulat, nekem öröm.

Látod, mily kevéssel beérem,
mint koldus pár fillérrel, mi hull.
Szívem mennyet, poklot jár, s lángolva
követ lelkem, mint égi vándor, utazom,
mikor hulló csillagot látsz a végtelenben.







CSAK TE... MEG.. ÉN..


Csak te... meg.. én..
az ég peremén..
hol baj sosem ér..
mert ketten leszünk..
te.. meg.. én..
fogom kezed.. tartom..
s nem engedem..
csak csókolunk..
ez lesz ételünk.. italunk..
ölelésből ágyunk..
s ha egymásra vágyunk..
fürdünk a szerelemben..
az ég peremén..
csak te.. meg.. én...







CSÁBÍTS EL!


Akarlak...
S Te,, ugyanúgy...
Vágy hulláma,,, már..
túlcsordul..
Csábíts el,,, babonázz meg..
remegve.. kérjem..
kegyelmezz..!
Ajkad,,, kezed...
buján érintsen..
Gyönyör a testemet..
égesse...
Érints,,, érints meg..
puha lágy csókoddal..
gerjessze vágyam..
hogy legyek szentélyed..
kulcsára..
Követelj mohon csókot..
adjak százat..
Ölelj szorosan érezzelek..
Szítsd ölemben..
tűzet... égetőt..
oltárodon vétkezzem..
mint igaz szerető..
Tárd ki édened kapuját..
látogatójának..
Akarj.. akarj..
akard a végtelent..
a mámortól leigázott..
győztest... vagy.. vesztest..
S... szeress..!







CSENDESEN JÖTTÉL


Csendesen jöttél, édesem
Egy nagy bús érzelem
Lassan nyíltál mellettem
Boldog vagyok melletted.

Mint bimbós rózsa
Vágytál a csókra
Adtál mézet édeset
Szívemnek kedveset.

Az idő fokozza érzelmem
Mit felszítottál bennem
Kellemes a kísértés
Elmondjam ezt az érzést?
Megvalljam mire vágytam
Szeretlek, kívánlak örök lángban.

Emésztő tűz a szerelem
Te hoztad el nekem
Te édes drága kincsem
Másnak ilyen nincsen
Nem is adom semmiért
A világ összes kincséért,,







ELADOM A LELKEM


Mikor felettünk rút fellegek gyülekeznek,
szeretetre éhező emberek dideregnek,
bennem lángot vet a gondolat. Mondjátok,
elkorcsosult emberek! Mivé tettétek e világot?

Itt állok előttetek pőrén, igazak s gazok.
Nyújtom a szívem, belőle kedvetekre marjatok,
ki-ki mohósága szerint vétessen belőle:
a gaz gyógyuljon, az igaz erősödjön tőle,

Eladom magam értetek, lelkem kimérem,
örvényként vonaglik bennem vihar s béke, hol
tegnap még nyugodtan pergett le az idő homokja,
mára már barát s szerető a követ markolja.

Ember! ismerd fel, hogy ármány áldozata lettél,
meggyalázod s lerombolod, mit eddig építettél,
felfalod a jövőd, előtted egy délibáb lebeg tán,
nem látod tőle, csak eszköz vagy egy palettán -

Majd egyszer letisztul, mi eddig lángolt,
nem a szemeddel, szíveddel látod a világot,
akkor majd semmivé foszlanak a hazug szavak, és megtalálod a szikrázó fényű, elhagyott utat.







ÉRZED ... ITT BENN..


Érzed... itt... benn..
lüktet... vibrál..?
Csók közben...
kéz... láb... remeg...
s erő elhagy..?
Csak forróság járja tested..
s lélegzeted.. kihagy..
Ha már a csókból.. elég..
öledben a tűz.. ég..
s a láng már perzsel..
Megadásra vársz..?
buja, gyönyörre..?
Kéred.. hatoljon..
ölem-öledbe..!
Vegye be várát..
a gyönyöröknek..
Forrjon össze ajkunk..
mindketten.. akarjuk..
Bejárni az éden.. minden..
gyönyörét.. s kínját..
poklát s meny-országát..
Felhörpinteni minden csepp..
mézét.. mámorító borát..
Akarod.. hogy mindez..
tied.. legyen.. velem..?
Áldozzuk fel testünk..
égő.. szerelemben..!







FÁJ


Fáj... hiányod,
bárhogy palástolom,
érintésed... mosolyod,
vigyázom a parazsat,
égett zsarátnok
szavakat,
távol vagy,
érzem,, gondolatod követ
a vonat zakatol,, suhan a táj
zöld rét,, bokrok,, fák
kerekei csak egyre dalolják,
azokat a szavakat mit itt hagytál,
szeretlek... szeretlek... szeretlek...


ölellek... ölellek... ölellek,
vágyakozva nézek,
utánad a távolba,
érintésed maradt,
szívemben,
izzón szól,
a dal,







FÉNY ÉS ÁRNYÉK


Múltból jöttél s lettél jelenem,
fájdalom, szenvedély, érzelem,
hold s a csillagok ragyogó fénye,
hajnali bíbor simogató érzése.

Lettél lelkem hullámán fodor,
halkan rezdülő elhaló-sikoly,
ünnep, könny, menny és pokol,
minden ami gyengéd suttogó szó.

Lettél víz a tűz az izzó parázs,
a szerelmes éji szívdobbanás,
a tűző nap után hűsítő nyári zápor,
rejtő lomb, hol megpihen a vándor.

Lettél fény, árnyék és kacagás
könnyező égre tündöklő szivárvány,
tomboló vihar, kitörni készülő vulkán
lágy muzsikaszó szellő-hárfán.

Leszel jelenem és jövőm boldogsága,
szemed csillogása utam lámpása,
szenvedés, szerelem, vad nász,
ölelő érkezés s könnyes búcsúzás.







HAJNALI CSÓK


Lassan ébredek - tágra nyílt szemem
keres téged, végigtapogatva mindenütt,
hiszed-e igazán? - mert féltelek,
lágyan takarja a valót a reggeli világ,
futunk az idővel egymással önfeledten,
fogócskázik a csók, hol itt, hol ott,
hogy megpihenjen a szájon puhán,
nyújtózol, mint a virág gyenge szára,
mely ráfonja indáját a felkínált ágra,
ringatja magát az erős viharban,
szemed ragyog, mint csillag éjjel,
mutatva az utat a szerelmes hajnalon.







HANGOK


távolodsz,
alakod egyre kisebb
feloldódsz a láthatárban,
cipőd koppanását
már nem hallom
csak távolodsz
homályba vész
alakod,

egyre messzebb vagy
láthatatlan
hova lettél,
lépdelsz valamerre
vagy csak ülsz egy helyben
fogysz mint csillag
fényben,

kicsúszott kezed kezemből
nem tartom többé
ölelkező nyírfaágak
szomorú éjszakában


hamuvá vállnak
a fájdalom sújtó erejétől

lehet-e szivárvány
a szeretés?
ha nem csillan a nap
a cseppen nincs fénytörés
foszlik a semmibe
a féltve őrzött kép,
marad a távolt kémlelő
bús merengés

lehet-e híd a szeretés
vagy bármi, mi összeköt
mi erőt ad őrizni
itt bennem
ami tőled jön,







HIÁNYOD ÉGET


szád szögletében fény villan
lángra kap szemedben egy szikra
mosolyod szelíden ölelkezik,
Te lépsz - Én lépek
indulunk egymás felé,
már nem a távol ölel
összefonódunk
nincsenek határok..

megáll az idő és vár
csak a képzelet köti gúzsba,
már mindig ölellek
már mindig szeretlek
lélegzetemmé lettél,
mosolyod oldódik
a reggeli fényben
lobot vet arany sugara..

hiányod éget
és sodródom hozzád
csak, - szeretésem adhatom,
még azt sem kérem, - fogadd el
mert érinti azt, - ki úgy akarja
hisz már kútba fúlt a magány,
az élet halkan
veled örömet zokog...







HOL VAGY?


hol vagy?
sikoltok hangosan.
csak a csend vesz körül,
félek,
érzem,már nem lehet,
hogy tüzes tested
illata belém
hatoljon,
kéjem éget,elalélok
s ernyedten aláhullok,
hol vagy?
oh, hol vagy?
fogj meg!ragadj meg!
vigyél magaddal,
mert félek,
elszállok
nélküled az égre,
bodorodik a felhő
betűket formázva,
miközben szerelmem
rajzolja a kékbe
neved,
jaj, de tüzem hamvad,
szítsad
még ne lobbanjon el a láng,
zokogok,
én már nem vagyok,
füstté lettem,elégve
meztelenül,
gyere, gyere,
ragadj magadhoz!
ivódj belém!
illatod járja át testem,
védj meg!
óvj meg!
még e kevés parázs
izzon fel -







KÉK RAGYOGÁS...


szemeimmel ha rád tekintek
tekinteted kék tengeréből merítek

napfényes gyengéd mosolyt
mint hangod, - oly lágyan simogatót

megérintetted a lelkem
felráztál,- mondd megérdemlem?
ezt a kincset mi veled született
legszebbet mit ember érezhet

egy parányi szikra elég nékem
hogy lángolva égjen szenvedélyem
belőled áradó perzselő tűz égessen
boldogságot hozzon,- s éltessen

fényt hoztál szürke napjaimba
utat nyitottál a holnapoknak
hogy a hálót mit az élet font
lelkem köré,- most szárnyaljon







KÍVÁNLAK


Keresem az ajkad,
Ízét, zamatát,
Vágyakkal, ábrándokkal,
Áldozzak a csóknak.
Nekem add azt mi édes,
Lágy öleléssel,
Add hozzá mi kedves,
Kedvesem...







KÖNNY FÁTYLA


Az ágak végtelenbe nyúlnak
s a köd fátylán át
mutatnak utat,
emlékezni
mint múlik az idő,
a pillanat még fáj
mert még oly közel,
homály nem takarja
köztünk ólálkodó
elmúlás
pillanatát,







KÖVESS - Részlet


"Te lépsz - Én lépek
indulunk egymás felé"
..
szád szögletében fény villan
lángra kap szemedben egy szikra
mosolyod szelíden ölelkezik,
Te lépsz - Én lépek
indulunk egymás felé,
már nem a távol ölel
összefonódunk
nincsenek határok..
megáll az idő és vár
csak a képzelet köti gúzsba,
már mindig ölellek
már mindig szeretlek
lélegzetemmé lettél,
mosolyod oldódik
a reggeli fényben
lobot vet arany sugara..
.....
és sodródom hozzád
csak, - szeretésem adhatom,
még azt sem kérem, - fogadd el
mert érinti azt, - ki úgy akarja
hisz már kútba fúlt a magány,
az élet halkan
veled örömet zokog...







KÖVESS...


Örvényként kavarog bennem s helyem keresem,
csillogó gyöngyvirágként fodrozódik a szikláról
dübörgő folyamként hömpölyögő tarka érzés.
Könnyeim gyémántporként a szellő rabolja,
viszi a világ négy tájába s szórja vizekbe mezőkre.
Elfojtva némán magányomban várom a tavaszt,
forró éjjelek lágy suttogását követő didergő hajnalokon.
Pattog a parázs mégis fázom kedvesem, a szél zúgása sodor
tavaszból a nyárba menekülve az ölelések tengerében,
szeretetemmel körbefonlak átkarollak, - féltelek !
Szerelmem szikráját küldöm lelkedbe az elemektől óvva,
s a végtelenbe kiáltott szóval üzenem,- keress!,- találj rám!
Talán a hegytetőn, a tenger mélyén vagy csak viharba
burkolva várom, hogy halljam hangod lágy suttogását.
Magamnak követellek kezedet szorosan fogva tartom,
- kövess, ahol a tarka vágyak csodái valóra vállnak.
Édes álmok, karok, ölelések , az éjszakáink kincsei,
sóhajod mámorában úszom a végtelenbe, - csitt csak suttogj.
S ha majd már künn a tél szele süvíti fagyos leheletét,
akkor simulj hozzám, mert hidege hozzánk nem érhet el !







LAZÁN...


azzal a könnyed mozdulattal
mivel valaha magadhoz hívtál
most azzal küldtél utamra,
könnyel írt levelem
repült is már,
tessék..
így lazán egyél papírkosár,
tiéd lehet e gyűrt papírlap
nem érdekel írója kínja
hangja nem jut el szívemig,
ennyi,s nem több
jön az új ki intésedre
szolgamód dicsérje szépséged,
hamisan pengesse lantját
csak az kell kiszolgálja gőgöd
lábaidhoz borulva nyögjön..
már nem fáj a válás
elmúlt a vakságom
kigyúlt a lámpás...







LENNÉL-E?


Lennél-e álmom bíborszínű hajnalon,
mikor a nap dereng s máshol járok?
Lennél-e ajkamon csók édesen,
ha kívánom izét érezzem.
Lennél-e őrző angyalom,
mikor botladozva utamat járom?
Lennél-e szél mely arcomhoz ér,
s pírt lehel reá ha éget a hőség?
Lennél-e eső mely lemossa könnyem,
ha a bánat rám talál s súlya görnyeszt?
Lennél-e bársonyos ölelő kar,
mely óvón véd a bajtól ?
Lennél-e nyoszolyám s párnám,
hol megpihenni vágyom?
Lennél-e kalitom' édes zárkám
szívem titkának őrzője ?
Ha lennél, - jelezz mosolygó szemeddel!







MÉG EGYSZER...


Még egyszer engedd, hogy öleljelek
mint egykor tettem, úgy szeresselek,
becézzem szád forró édes csókkal,
suttogjak füledbe érzéki szókat...

Még egyszer engedd, úgy igazán
testem a testeddel eggyé váljon,
mint azon az ezüstös hajnali órán,
mikor csak a hajnal fénye volt ruhád...

Még egyszer engedd, megmutatni
mit érzek, ha engedsz hozzád simulni,
mily lángoló a vágy bennem irántad,
karjaidban megpihenni a nap sugarában...

Még egyszer engedd Istenem nekem,
hogy elmondhassam neki,- szeretem!
Mit jelentettél s jelentesz életemben,
nélküled bús vándorút a földi létem nekem...

Még egyszer s ezerszer mondom el,
nem ér véget az út, amely a jövőbe vezet
veled, fogd kezem s megpihen benne enyém,
együtt menjünk a kijelölt ösvényen tova...







ONE MOMENT - EGY PILLANAT


Volt egy pillanat, ami oly gyorsan elillant,
hogy nem volt időd megragadni mielőtt,
végképp nem maradt más,mint egy árnyalak

Volt egy pillanat, mikor zokogva sírtál,
és a fűz alatt magadban megbújtál,
lombon túl az eső, arcodon a könny,

Van egy pillanat, mely végre rád talál,
de olyan illanó, mint a délibáb,
amit megragadni sosem tudnál,

Volt egy pillanat ami mellett elmentél,
csak nézted és érzéseidnek nem hittél,
körötted csak egy kiégett űrt leltél,

Volt egy pillanat, amivel ámítottad magad,
azt hitted rajtad nem fog átok akarat,
késő belátni már az a pillanat, rég messze van

Van egy olyan pillanat amit a jövő tartogat,
hinned kell, hogy van erőd nem adod fel,
mert vár az ezernyi ismeretlen érzés,

Lesz egy olyan pillanat, mely mindent megér
hited szebbé teszi élted minden percét,
Akkor sem adom fel, - Kiáltsd az ég felé.







ÖLELKEZŐ ÁRNYAK


Az égbolt lámpáit sorra gyújtotta,
fürtön lógtak felettünk a csillagok,
árnyaink ölelkeztek a sötétben,
parázsként égette szám a csókod,

Nem múlt még óra az élet viharában
hogy gondolatom ne járna nálad,
veled zöldül a rét s virágot bont
mosolyod nekem mindent bearanyoz,

Minden vagy, a bús világot feledtetsz,
harmatcsepp, melyen az első napsugár
fürdik csillogva szertelen, s gyötrelem
ha eme gyöngyöt vakmerőn nem ölelem,

Elmúlt megint a nyár szürkét vett az idő,
hol a pillangó szállt s dalolt az erdő, ott
hűvös fagyos szél fut tördeli a gallyat,
nem tudja gátját vetni irántad a vágynak,

Maradsz s leszel a minden, mint annyi éve
fürdik a lelkem, ha szemed mély tengerét nézem,
reggeli kacajod elkergeti az éjt s komor álmokat,
a pokol is szebb ha Te szítod benne a lángokat.







RÁD GONDOLOK


Rád gondolok, hajnalban
mikor a hold köszönti a nappalt,
a madár zengő dalával felébreszt,
álomtól szűk szememmel nézek

Rád gondolok, a zuhany alatt
mikor pereg rajtam a víz sugara,
apró cseppjeivel, mint ezer csók
bőrömön át mind engem simogat

Rád gondolok, munkába sietve
a zajos utca tarka forgatagában ,
rohanó élet minden pillanatában,
szembejövő arcokban tied keresve

Rád gondolok, az úton haza felé
elképzelem, amint kezed kezemhez ér
s ahogy átöleled gyengéden nyakam,
és forró csókod válaszra nyitja ajkam

Rád gondolok, mikor az est közeleg
horizontról a nap még egyszer visszanéz,
fejed párnámon nyugszik képzeletben,
velem vagy míg a hajnal fel nem ébreszt ű







ROZSDABARNA AVAR KÖZT


Szívemben még nyár van,
de már az ősz közelg'
a sok szép nyári emlék,
az avar közt hever,

A szélfútta rozsdabarna,
levelek között,
gyönyörű arcod lesem,
amint felém jön,
szívembe erőt..
s boldogságot önt,

Köszönöm neked,
simogató kezed,
szavaidat..
mely gyógyítja lelkem,
vágyom rád,
mint virág a kikeletre,
mely szépségével s illatával,
boldogságot teremt,

Várom a tavaszt,
a szerelem kikeletét,
a szív-virág ébredését,
hajnalok szépségét,
csókod újból becézze,
égesse szám,
lelkemen át..
testem gyógyulását..







SORSVONALAK


halk sóhaj repíti az álmot
itt tartanám a tova tűnő képet
mindazt egymásra halmozni
amit elhozni csak az álom képes..

várni valami ismeretlen újat
csak emlékként őrizni a multat,
remélve,- a holnap megadja azt
miről eddig azt hittem, elszaladt..

ébredni,- tágra nyílt szemmel kutatni
az érzelmek csodás végtelenjében
hegyek-völgyek közt futó útján
a sors-vonalaink kusza szálait..

ma már megállhatok megmártózni
a tegnap feltalált boldogság
örömittas pillanatában,- nem késő
utána menni,- s megadni mindent érte..










SZAVAK...


Írom a szavakat
jöjjön ami akar
s hogy úgy van-e?
nem gondolkodom,

szeretlek téged
szeretsz is talán
lennék a mindened
de Te vagy talány,

mondom a dalom
hallod vagy mégsem
mert féled az igazat
megvallani nékem,

gyere hát gyere
ölelkezz bennem
legyél mindenem
szavakon túl : a szerelem







SZAVAKBÓL FONOK


Selyemmel szőtt csipkének
Tested köré fonom szavaim
Puha bársony takarójával
Legyen palástja oltalmazója

Karjaim átölelve óvja lényed
Ringasson el miközben dúdolva
Suttogom szerelmem zuhatagát
Patyolat tisztára mosdassa lelked

Zubogó vér áramlása ereimben
Üzen a reád talált nem várt vágy
Végtelen ünnep a hétköznapokban
A megigézett szerelem veled..







SZERETLEK, MINT...


Szeretlek ... mint folyó a medrét,
Mint a nap simogató fényét,
Mint méh a virág porát,
S vágyom minden porcikád..

Szeretlek, mint hold a szerelmet,
Ifjúnak s korosnak ad segédkezet,
Szeretlek.. mert hangod fülembe búg,
Mikor testem-testedhez simul..

Szeretlek... mert nekem adsz mindent,
Mi tested.. lelked drága kincse,
Mi kíváncsi szemek elől rejtőzött,
Most szerelem ruhába öltözött..

Szeretem... ahogy szemed simogat,
Vágyakozón.. hívogat..
Bőröd illatát.. bársonyát..
Leinni róla minden harmatát..

Szeretem.. a barna zuhatagot,
Mely a derekadig omol..
Beletúrni.. kócolni.. simítani..
Mikor fölém hajolsz csókolni..

Szeretem ölelő két karod..
Mikor nyakam köré fonod..
Forró csókban egyesülni számmal..
Nyelvelő vad táncban..

Szeretem.. öled bársony dombját..
Mert.. maga a gyönyör tornác..
Gyengéd szorítása..simogatása..
Minden élvezetek forrása..







TALÁN


Még a szél az úr,
korbácsolja lelkem,
de talán elcsitul
s kisimul a tenger,
békét ad,
egy kedves mosolyt,
gyengéd érintést, csak egy szót,
mit szívem oly rég vár,
s múlik lassan a nyár,
ifjonti hév, csak emlék csupán,
de a vágy él, a szeretet után,
egy csillogó tekintet,
szívembe hitet ültetett,
az élet asztaláról,
még pár morzsa megillet,
várjatok mielőtt kiszórnátok,
kezembe adjátok,
mert van közte, mely
nekem kedves étek,
nem koldulok, csak kérek,
adassék meg ez még,
mielőtt elmúlik az élet.










TÁNC AZ ESŐBEN


Zuhogó esőben, pereg a víz testeden,
átázott ruha, lágyan simul, feszesen,
alakot ölt a gyönyörű mell,
mintha átszakítaná a vásznat,
magát csókra, simításra kínálja,
combhoz, farhoz tapadó ruha,
buja gondolatokat sugall,
érinteni, hozzásimulni, táncoltatni,
aztán a tűz melegénél,
nedves daraboktól megszabadítani,
ölelni a párás testet, a dacos bimbót
csókolni, követelni mi jó,
behatolni a völgybe, kitárni kapuját,
vad orgiát ülni a szerelem románcán,
fokozva mit az eső elkezdett,

kérlek, érints! hol kezdenéd ?

Hol kezdenéd ? - mesélj,
fogj érints ne félj,
segítem kezed futását,
lassú érkezését,
hol finom a bőr s érzékeny,
párnás kis kezed,
ne félve érintsen,
míg meggypiros ajkad csókolom,
kezed ölemben bolyongjon,
tied minden perce az örömnek,
hozd íjam harci diszbe,
becézze öled édes kincse,
meséljék egymásnak mi szép,
ne hagyjanak ki semmi jót,
vágyat , gyönyört énekeljenek,
táncoljanak együtt, tangót, valcert,
végül süppedj ide ölembe,
számmal nyakad pelyhét keressem,
forró leheletem égesse, mit
szerelmeddel gyújtottál bennem,







TE VAGY


Te vagy a napfény,
a Hold ragyogása,
mindent elsöprő
csókok varázsa.

Te vagy a tűz,
a lobogó-láng,
perzselő szerelem,
megannyi érzelem,
éji ragyogás.

Te vagy a kéz,
mi gyengéd, ölelő,
bánatot elsöprő,
örömet szerző.

Te vagy a menedék,
ha háborog lelkem,
az élet viharában
nyugalmam
kebleden lelem.







TÁNCOLÓ FÉNYBEN


hullámzik a gyertyaláng,
mint tenger a fényben,
benned látom a végtelent,
maradj itt még nékem,
míg kél a nap, s sugarát bontja,
ne siess még, maradj karomban,
köréd fonom a gyertya fényét,
öltöztessen, ölelje tested szépségét,
legyél puha bársonytakaróm,
hozzá karod legyen vánkosom,
cserepes, kiszáradt ajkam
kutadból nedvesítsem, míg
a dallam ível a reszkető csendben,
csak a bőr simulása hallatszik,
s az elfúló, ziháló lélegzet,
feszülő szálakat fest a láng,
harmat költözik a rejtekébe, hogy
a szerelmet szöktessék az égbe...







TOVA TŰNŐ PERCEK...


Tova tűnő percek
leperegnek,, mint a vízcseppek,,
a pillanat varázsát,,
oly gyorsan,, röpítik el,,
az előbb, még öröm óda,,
s már itt a szürke holnap,,
Sors a szépből keveset mér,,
boldogságért nagy árat kér,,
Az út melyen haladsz,,
sokszor kihalt,,,sivár,,
s nem tudod majd a végén,,
ki vár,,, mi vár,,
Beszélnek fényről,,, varázsról,,
lebegő,, boldogságról,,
Mindez legyen távoli,,
akár mily szép,,
legyen itt és most,,
csókod az álomkapu,,
és szerelmed a lebegő,,
boldogság.










TŰZLILIOM


Legszebb virág a kertemben
te vagy vadvirágaink szépe,
karcsú, nyúlánk, lángvörös,
olykor magányosan tündökölsz.

Te vagy a legszebb nekem,
ha a hajnali harmat fürdet,
a Te táncod a legszebb
a lengedező tavaszi szélben.

Tűzliliom, meséld el magányod,
hogy ki és miért bántott,
mert még hiszek a csodákban,
Istentől eredő emberi jóságban.

Hiszek valami jóban, szépben,
a szerető gyengédségben,
a tavasszal daloló pacsirtában,
a legszebb csillag mosolyában.








 
 
0 komment , kategória:  Maszong József  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 21 db bejegyzés
e év: 69 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 108
  • e Hét: 8345
  • e Hónap: 34968
  • e Év: 172340
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.