Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
x
  2011-11-10 20:47:16, csütörtök
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............(#) 2011-06-07 08:19:40


Gellért Oszkár: Veronika

Veronika, ha képed álmaimban
Föltűnt a tépett mirtusok között:
Úgy láttalak az ő keresztje mellett,
Akinek arca vértől gyöngyözött.
Ott állottál és reszkető kezekkel
Törléd le izzadt, forró homlokát
S mentél utána tovább...

Nehéz az út s oh jaj, a vég közelg már...
A nép morogta: ,,Oda van, halott!"
A vég közelg, a könnyező tanítványt
S a megtört asszonyt te vigasztalod...
A vég közelg, virág közt vagy kereszten
Az elmúlás, hajh, mindig nyugtot ád...
S mentél utána tovább...

Körülfogott a város száz leánya
És megcsodálta titkolt bánatod.
És szállt a szó, vénasszonyok beszéde:
,,A vőlegényed ugyan várhatod!
Szegény leány, szegény szív mit akarhat?
Új életet, föltámadást, csodát!?"
S mentél utána tovább...

És szólt a város annyi délceg ifja:
,,Veronika, óh jöjj, óh jöjj ide!
Itt forr a vér, itt lüktet még az élet,
A szerelem a legszentebb ige!"
A szerelem?... Egy édes, szűzi álom,
Ha úgy tudod, hogy az övé fog át...
S mentél utána tovább...

Én láttalak. Óh milyen lélek volt az!
Én érezém, mit szíved érezett...
Veronika, hadd csókolom rajongva
Te tövisektől vérező kezed!
A lány te voltál s te maradsz örökké,
Ki letörölted forró homlokát,
S mentél utána tovább...


 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár 1.  
x
  2011-11-10 20:45:01, csütörtök
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............(#) 2011-06-07 08:19:40


Gellért Oszkár: Fürdő nő a part homokján
Úgy ülsz, köpenyeddel letakarva lábaid, a part homokján,
Hogy talpad mutatod csak, tipró közönyöd sima bőrét.
De hol a térded, a térded?
Csak könyököd motollál, míg körmeidet csinosítod és
Lefele fordult a tenyered.
Mondd, tudsz-e vele az ég fele tárulni?
Ölelni kisded-állt? meríteni tiszta patak vizéből
S úgy vinni az ajkhoz?
Hogy tükröznek a körmeid s bomlott fürtjeid a napban!
Csak ez, csak ez, és semmi más.
Mondd, gondolsz-e a sírra is olykor, ahol halottan ők
Még nőni fognak egy éjszakán tovább.
S van-e még más is, ami túlél odalenn?
Óh, hogy tükröznek most a napban! De hova tűnt
Szemedből a szivárvány: a menny képe?Csak mélyét látom, s pupillája pokol.


 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár 1.  
x
  2011-11-10 20:42:25, csütörtök
 
  Gellért Oszkár: Illat, illat
Haldokló vörös rózsa... Az égbolton telihold.
A földön alkonyi harmat. Levél se moccan a fákon.
S a rózsa álmodik. Akkor: bimbónyi volt.

S szűz félénk illatával szétnéz a nagy világon.
S hipp-hopp, szellő-tündérke idelibben egy alkonyon érte.
És sóhajt: Illat, Illat, kicsi Lélek, Illatocskám!
Ó nézd, hogy tűz az a csillag, tudok ott egy méh-királyfit,
Szebb nála még sose járt itt... Elhozzuk, jöjj velem!
A szárnyaimon ha megérez, a te édes testecskédhez
Hunyt szemmel odatalál az első szerelem.
És álmodik. S nem gyáva s nem gyönge már az illat,
De bódító s szilaj. S széttárult szirmaival
Minden jöttment ajkának odaadja magát ledéren.
Szidják húgai szajhának, híre jár a nádon, az éren;
Viszi-hajtja szél-kerítője, dongók tapossák testét.
És kéjbe fúlnak az esték és kéjbe a hajnalok...
S most álmodik. S gondolja álmában: Meghalok.

Föld: érintsd harmatos ajkkal hullongó szirmait.
Telihold: leheld magadhoz mély hervadó szagát.
Óh, hadd érezze utolszor szent-tisztának magát!
 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár 1.  
x
  2011-11-08 11:39:20, kedd
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............(#) 2011-06-07 08:19:40


Gellért Oszkár: Jegyzetek november elsején

Ilyenkor ősszel: hulló levelen,
Fonnyadt virágon egy-egy könnyet ejtünk.
Oly jól esik, ha fáradt, gyönge lelkünk
Hű társra lel a hulló levelen.
Ábránd, minek? A nyár, az élet eltűnt,
Oda a tűz, a vágyó szerelem!
Járunk az éjbe némán...
*
Az őszi éj: talán ez lesz a thémám.
Ez nem olyan, mint minden éjszaka,
Ez búra késztet, ócska dalra sarkal,
Az őszi éj az elmulás maga.
*
Járunk az éjbe halkan...
Csend mindenütt, csak messze, valahol
Egy vén kuvasz csahol.
A régi hang, mely el sosem marad;
A régi vers, a régi versalak:
,,Fülmile nem szól, csöndes a táj".
Vagy:
,,Gyászban az égbolt, sír a madár",
Vagy:
,,Csillagos éjjel, néma vidék".
S csak a nagy isten tudja, mi még -
S a vén kuvasz, mely el sosem marad...
*
Járunk az éjben őszi fák alatt,
Pár fényes ablak, vetkőző alak,
Pár hókebel, pár hívó, édes ágy...
Pár röpke vágy...
S mi ostobán
Futunk egy ábrándkép után
Forró karokból hideg éjszakába,
Hiába...
*
Még áll az élet, vér pezseg...
Egy-egy lépés egy csókkal kevesebb,
Egy-egy lépés és itt az ősz legott,
Egy-egy lépés s hajh már a toll se fog,
Hajh már a toll se fog...
s mi dalra készti: csak a csonka pálya,
Pár ócska rím november bús haváról,
Pár kis levél a lombjavesztett ágról,
Pár gyönge glossza halottak napjára...
*
Pár gyönge glossza: minek ez, minek?
Hogy pillanatra bár, de éljenek?
Ma álom... S holnap? Fátyla foszlik,
Ma még gyönyör. Holnap? Eloszlik.
Ma öntudat és gyáva holnap.
Erők születnek s összeomolnak.
Ma: csókok. Aztán... árva éjek.
Csupa apró halál az élet.



 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár 1.  
x
  2011-09-25 17:30:58, vasárnap
 
  Gellért Oszkár: Tikkasztó, fojtó..
.
Tikkasztó, fojtó éjszakában
A hold ezüstjét hinti szét.
Hát élni jó? Hát élni szép?
Olyan nagyon nehéz a lábam.

Nem táncol immár, csak tapos...
Olyan nyílt, egyszerű az élet.
Nincs benne semmi, semmi mélyebb.
Csak a halál titokzatos.

S a holnap lopva itt terem...
Szín ébred, szürkül, nő a kétség.
Megy a sötét, jön a Sötétség,
Élet jön: csupa sejtelem.

Hold halaványul, hűsszelű
Hajnalba hajlik... Csak szelíden,
Csak halkan érintsd gyönge szívem
Halál! kemény vagy s egyszerű.








 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár 1.  
x
  2011-09-04 09:43:43, vasárnap
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............(#) 2011-06-07 08:19:40


Gellért Oszkár: A Deltánál
Tenger, tiéd vagyok!
Habod táncoljon hát a napsugárral!
Szivárványszínben játszó gyöngyszemed
Hadd kápráztasson millió szemet...
Ujjongj, kacagj, szeress!
Ölelje hullám hullámod magához...
Vagy tombolj inkább oly förtelmes árral,
Hogy millió sivító hang megátkoz,
Hogy millió szív púlyán megremeg!

Hívsz, csábítsz, elragadsz...
Csak sejteném, mi vonz, mi űz, mi kérlel,
Mi hajt vakon, mi ránt, mi húz feléd?...
Csak sejteném a síromat elébb...
Mi hív? A végtelen?
A sík... A mély? kavargó tengerörvény?
Szent homlokoddal, szived lángtüzével
Láncolsz magadhoz, vonszolsz összetörvén
Szivod velőm, szitod szivem hevét?!

A delta itt, siess...
Csak sejteném, hol kell hajóra kelnem!
Megyek, megyek már, ó de mért, de mért?
Káprázatos, tündöklő szellemért
Vagy ajkért, mely pokol?...
Hideg, bénító, bölcs agyad varázsa,
Vagy búja tested esdi a szerelmem?
Én nem tudom... de valami elásva,
Valami itt benn, érzem, meg nem ért.

A delta itt. Mehetsz.
Valami sír, valami visszavár még...
Csak szeld hajóm a zöld hullámokat,
Jöjj Óceán, ki boldogságot ad!
Valami sír... s megáll...
Ó lány: vagyok fagyos szavad bolondja.
Ó lány: vagyok hótested mellett árnyék.
A delta itt. Vásznad a szél kibontja...
Eredj!... S ne bánd, ha lelked fennakad!


 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár 1.  
G Oszkár
  2011-06-07 12:14:25, kedd
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............(#) 2011-06-07 08:19:40



Gellért Oszkár: Oktató vers egy hölgyhöz

(akit hiuságában sértett egy másik vers)

Tapodja meztelenül a földet,
Vagy ölelje körül bár ékköves topán,
És járjon bár nesztelen szőnyeges szobán,
A talpad: az ördögtől örökölted.

De a tenyeredről a keztyüdet vedd le,
Mikor áhitattal szoritod szivedre.
Körül lengi alázat glóriája,
Ha kérsz, ha adsz, ha illeszted imára.
Eldurvult bőrén is mennyei gyémánt ég,
Két tiszta tenyered: isteni ajándék.

S könyöklő angyalkát mások hadd csudálják,
Könyöklő angyalka földöntúli báját.
Kacérság: a neved asszonyi könyök.
Óh, tiszta fájdalmak, tiszta örömök! -
Hittel, szerelemmel ha hajlik a térd,
Mintha a virágok szavaival szólnál:
Csak a lelket érzed akkor s nem a vért.

S van-e szebb, emberibb egy térdrerogyó lónál?


 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár 1.  
G Oszkár
  2011-06-07 12:11:36, kedd
 
 



Gellért Oszkár: Amiből a sóhaj támad

Szívemnek ősi erdejét
Magas kerítés védte eddig.
Lerontom. Ó hiszem, hiszem:
Akad még tán kíváncsi szem,
Lesőn, vajh mit lát bent elébb:
Közönségest vagy... földfelettit?

Hát nem. Színes, tüzes reményt
Kíváncsiság sose is élessz.
Benézni, ó minek? Ne tedd.
Üres, üres a rengeteg.
Falát ledöntém az imént.
S bent? Minden ember szíve véres.

Ó volt, ó volt, hogy egykoron
Zúgó viharszél járta által
S rátámadt szörnyű tengerár,
Hogy azt hivém: most! most megáll.
De ma? Kitisztult ég s orom,
S én lenn a völgyben szürke bárddal.

Egy szürke bárd. Sok barna fa.
Sok sárga lomb. És sok, sok emlék.
Pirosló lánggal ó regélj
Pattogva fám, ha jő a tél,
Ha jő a tél ezüst hava:
S én ázva-fázva elpihennék.

Most csönd. S szívemnek erdején
Hány száműzöttem, hány halottam!
Kígyóraj, tigrishad helyett
Kiholt vadon, mi rámmered,
S ezer vad indulat helyén:
Csitt, csitt! Egy szív ver elhagyottan.

S tanul. Tanulja gyászdalát
Csak ránca már, mi kínja hajdan.
Jövőt sirat és múltot ás.
Zenét hozzá vad tombolás
Emlékké foszló jajja ád
Egy tompa, elfúló sóhajban.

A múlt sóhaja... Ó de nem.
Tűnődni mért letűnt világon?
Gyűlölni mért? Szerettelek.
A szél sóhajtott. Ég veled.
Ó, hogy az én bús szellemem,
Szelíd, jó szellemem megáldjon!




Gellért Oszkár: Kis szavak, nagy szavak
Hajrás szavaktól még sebes a szánk
S valahol, valahol most égnek a falvak,
Most csorog a vér a Pokol-kaszán.

Nagy szavak, kis szavak:
Forradalom, szenvedély.
Vörös eget lát a vak,
Tűzeső hull s nincs fedél.

Most csorog a vér a Pokol-kaszán
S mi marad belőle? csak barna, megalvadt,
Kidöntött bor egy részeg abroszán.

Forradalom, szenvedély,
Vére boszú, szent harag:
Nagy szavak, kis szavak.
Hajtsd meg a fejed, kevély.

Valahol, valahol most égnek a falvak
S mi marad belőle? ledőlt torony,
Rom, üszkös gerenda, hamu, korom.

Kis szavak, nagy szavak:
Embert ölni nem szabad,
Óh, maradjatok velem
Vörös egű éjjelen.

Bor, barna, megalvadt. S ha égnek a falvak,
Mi marad belőle? fekete rém.
Kivert pipa egy koldús tenyerén.

Óh maradjatok velem,
Kis szavak, nagy szavak,
Hát hiába várjalak:
Testvér-bánat, türelem.




Gellért Oszkár: Egyszer mélyebbre mártottam a tollam...
Egyszer, emlékszem, mélyebbre mártottam a tollam
S a tanítóm a kezemre csapott,
Mert tintafoltos lett az irkám.
S otthon nem mertem szólni róla
S kicsentem belőle azt a lapot...
Milyen éjszaka volt, alig jött reggele!
S szendergésem könnyü hajója
Is tintatengerrel lett tele.

S aztán, emlékszem, szívem az Úrban
Sokszor mélyebben megfürösztém.
S Dávid fiáért - új keresztény -
Elhagytam egy nap Dávidot.
Apámnak fájt, korholt, szidott...
Milyen éjszaka volt, alig jött reggele!
S az Írás akkor könnyemmel lett tele.

S most, húsz év után itt ülök
S irok, mert húz a papiros:
Csak egy kicsike lyuk a szív fölött
S egy nagy piros folt, nagy piros,
S jönne utánna nyugalmas, örök éjem,
Ha megbocsátná az Ő kegye!
S nem lenne többé soha reggel...
Mert tinta és könny: nem mindegy-e?
És tinta és vér: nem mindegy-e?
És minek éljen az ember, minek éljen?

De egy kis fiú a hátam mögé lopózik,
Kezében nádpálca,
- És minek éljen az ember, minek éljen? -
Orrán mézeskalács-okuláré,
- Ha jönne végre nyugalmas, örök éjem
S ha nem lenne többé soha reggel! -
Kezében nádpálca, orrán mézeskalács-okuláré,
Piros üveggel.
S figyeli: nem mártom-é be a tollam újra mélyen.




Gellért Oszkár: Nikotin

Felüdülni egy cigaretten,
Arra gondolni, kit szerettem
S gyengéden mint a hamuját
Ütni le életem sulyát.

S ha már virágos réteken
Könnyű szivem kedvére bolygott,
Elővenni egy jó szivart
S számonkérni egy életen:
Mindig csak azt, ha rámrivallt
És sosem azt, ha rámmosolygott

S ha már virágos réteken
Könnyű szivem kedvére bolygott,
Elővenni egy jó szivart
S számonkérni egy életen:
Mindig csak azt, ha rámrivallt
És sosem azt, ha rámmosolygott.

Aztán talán egy jó pipát is
S halálos biztos logikát is,
A szív kiver; s kivert agyunk?
Isten tenyerén mik vagyunk?




Gellért Oszkár: Embercsonk sóhaja

Ölelni, táncolni béke-lakodalmon
Tövig nyesett lábbal, letörött karokkal,
Ölelni, táncolni béke-lakodalmon?
Nem volt kár meghalnom.

Elfekünni hanyatt egy virágos halmon
Szakadt dobhártyával, kiszakadt szemekkel,
Elfekünni hanyatt egy virágos halmon?
Nem volt kár meghalnom.

Megrázkódni mégis tavaszi fuvalmon
S csak szívni, csak szívni táguló cimpákkal
Megrázkódni mégis tavaszi fuvalmon:
Beh kár volt meghalnom.




Gellért Oszkár: Fohász egy kihűlt csatatéren

Mielőtt meglátnám, mások hogy csinálják, -
Mondjam-é, hogy változtasd meg Nap a pályád?
Mondjam-é, hogy bukdácsolj Föld, ne legyen a Fény vezéred?
S mázoljad Hold feketére a pirossat, a fehéret,
Mondjam-é?

S mielőtt én is úgy, ahogy ők csinálják,
Mondjam-é, hogy billenjen föl Agy a gályád?
Mondjam-é, hogy tornyosuljon drága véred?
S mondjam-é, hogy amit kérek, semmi több csak drága méreg:
Drága téboly?
Mondjam-é?

S mondjam-é, míg csurgó sebem bugyolálják,
Mondjam-é, hogy zökkentsd vissza Agy a gályád?
Mondjam-é, hogy ficánkoljon a Nap fényén virág s féreg
S szivem köré nőjjön kéreg?
Mondjam-é?




Gellért Oszkár: Őszi est a budai balkonon

Valahol a Parlamentnél
Vörösen kelt föl a hold.
Kigyúltak a hidi lámpák:
Hiba volt.

Lent a parkban elsötétült.
Húros madár földalolt.
Rátutult a bécsi hajó:
Hiba volt.

Akkor jött az Asszony mellém.
Sóhajtott és rámhajolt.
Villamosok csilingeltek:
Hiba volt.

Megzörrent az ág alulról
S elsuhant egy barna folt.
Kint egy ajtó becsapódott:
Hiba volt.

Csillogott a Duna habja.
Fölsírt bennünk mind a holt.
Hivogattak... s itt maradtunk:
Hiba volt, hiba volt.




Gellért Oszkár: Esti ima hideg ágyban

Az még nem alázat,
Mikor meghajlik térdben a lábad,
De közben szunnyad a szív
És másutt, messze csatangol az ész.
Vagy omlana bár a szív, de most meg a nyak merev.
Avagy bölcs főd nem tudja követni
Konok szived parancsát.

Most este van s míg fázva gubbasztasz
S kinyújtani testedet nem mered,
Mert híves a lepedő és hosszu az ágy,
S úgy ülsz, felhúzva lábaid:
Most tiszta a vágy,
S most érzed, úgy-é, nagyon érzed,
Míly közel esik a szivedhez a térded.
S míg görbe gerinccel, hajlott nyakkal
Csüggeszted alá a fejed,
A homlokod is be közel került a szivedhez!

Az: nem súrolja most a földet,
S ezt: nem hordod most felszegetten.
A Közönyt elűzted, a Kevélyt megölted.
S most térd és homlok
Egy magason van,
A sziveddel is egy magason van.

S míg kontyod előregyűrűzve kibomlott,
Gyerekként omlasz el így a karomban.

 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár 1.  
G Oszkár
  2011-06-07 12:06:48, kedd
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ......... 2011-02-07 08:44:36

Gellért Oszkár: Mindvégig egy huron

Mindvégig egy huron.
Súlyos keresztet hord a vállam.
Szomorúbb ember van-e nálam?
Mindvégig egy huron.
Járom a csöndes Golgotát.
És nem tudom, hogy' birom ezt tovább.

Mindvégig egy huron.
Mágnesből van az én keresztem.
Tovább húz térden, ha elestem.
Mindvégig egy huron.
Vagy élő fából van talán
S nem korhad el bus életem során.

Mindvégig egy huron.
S hogy jött egy síró leány megettem:
Én a keresztet elvetettem.
Mindvégig egy huron.
Tövis helyett, kereszt helyett:
Te hajtsd vállamra koszorus fejed.

Mindvégig egy huron.
Bár a keresztet elvetettem,
Ujat, picinyt a te nyakadra vettem.
Mindvégig egy huron.
S vár menybe visz a szerelem:
Én azt a hangot mégis kiverem!


 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár 1.  
G Oszkár
  2011-05-29 10:26:54, vasárnap
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-05-25 12:27:52



Gellért Oszkár: Család

Mély éj. S mellettem
Már alusztok ketten
Fiacskám s hitvesem.
S én hívom az álmot; gépmódra csöndesen
Ujrázom a szót: család.
Család: mily furán hangzik, ha sokszor ismétlem.
Értelme távoztán mily idegen.
Mint hold halaványul hajnal-egen.
Mily öblös szó ez így: család.
Szív-tátva nézem.
Most játszom a szóval, fölvetem:
Család, család -
S talpra esik örökké.
Ha csal is, ád is. Együtt: csak család,
És sokat ád nekem.
Mély éj. S vakon
Megsimogatom
A szót, mint titkos virágot.
S egy reggelre talán
Csipő csalán
Sebeit fújom majd ujjaimon.
Mindegy! Család.
Szemhéjam már ereszkedik egyre alább.
Csal-é? Lehet. De ma még oly édes e csalás.
Csal? Hadd! Csal-csal.. cs-cs... cs-cs...
Ravaszka, selymes, drága, lágy,
Kis macska-szóm: csókolj meg.


 
 
0 komment , kategória:  Gellért Oszkár 1.  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 32 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 10 db bejegyzés
Összes: 68304 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6754
  • e Hét: 42277
  • e Hónap: 273421
  • e Év: 1064285
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.