Regisztráció  Belépés
sacimama.blog.xfree.hu
Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!" Zsolt 33,15 Németh Jenőné Saci
1952.06.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
A római kúria lelkigyakorlata Aricciaban: "Le az álarcokkal!
  2015-02-25 20:28:36, szerda
 
  A megtérés helyes nagyböjti útjának megkezdéséhez szükség van mindenekelőtt arra, hogy felfedezzük ,,a legmélyebb igazságot önmagunkban, kilépjünk a szabadba és hogy levessünk minden álarcot, minden kétértelműséget". Ezzel az erős felhívással folytatta Bruno Secondin karmelita atya a lelkigyakorlatot a hétfő délutáni elmélkedésében.

Illés próféta tapasztalatából kiindulva a nagyböjti szónok szembeállította azt a rejtettséget, melyből az Úr kiszólítja Illést, azzal a rejtőzködéssel, mellyel gyakran a külsődleges vallásosságot leplezzük el, és amely nélkülözi az igazság bátorságát. A Királyok első könyvének 18. fejezete szolgált ezúttal elmélkedésül, melyben Izrael népét és Ácház királyt a Baal-ok bálványimádása miatt fellépő éhínség teszi próbára. Ekkor küldi az Úr Illés prófétát a királyhoz, hogy visszavezesse őt a helyes útra. Az elmélkedés vezérfonala volt a ,,fedezék elhagyása", a ,,megszabadulás a kétértelműségtől" és a ,,bátorság egy hiteles keresztény életre" gondolat.

Az Úr elsőként Illést hívja ki a rejtőzködéséből: ,,Menj és jelenj meg Ácháb színe előtt!" - szól hozzá az Úr. Illésnek meg kell jelennie a király színe előtt, akit egyébként nem tudnak elfogni és aki bármikor el tud menekülni egyik pillanatról a másikra, és aki egyébként is a király kritikusa és így ellensége is. Ez egy provokáció azok számára az Egyházban, akik számításból élnek, akik folyton halogatják a dolgokat, akik a ,,szavak és a diplomácia áldozatai", akik ,,hátrafelé lőnek". A keresztény számára azonban ,,mindig újabb kalandok adódnak", amelyek elől nem lehet kitérni az Ácháb király féle fenyegetések ürügyével. A másik személy, akinek aztán elő kell lépnie rejtettségéből, Obadjahu, a király udvarmestere, akit ura éppen a próféta felkeresésére küldött ki. Obadjahu jelképe a kétfelé húzó lelkiismeretnek, mert egyfelől elrejti a prófétákat és az igaz utat követi, ugyanakkor ,,nem tud lemondani a hatalom előnyeiről". Olyan ő, mint sokan ma, megfélemlítve él, jóllehet egy benső ösztöke arra indítja, hogy ,,védelmezze az igazságot". A harmadik szereplő végül a nép, aminek a színe elé lép a próféta és megkérdi: ,,Meddig akartok még kétfelé sántikálni, hol ide, hol oda szolgálni". A karmelita atya a próféta intését így fordítja mára: ,,Hagyjátok abba ezt a színjátékot!". Igen, ezen a ponton a valóság nagyon keménnyé válik: a nép konokul hallgat, nem válaszol: ,,a rendszer megölte a lelkiismeretét". Ma is, hányszor és hányszor megesik - figyelmeztetett Secondin atya - hogy ,,a rendszerek, a különféle rezsimek kivéreztetik a népeket és mi megfélemlített szemlélői maradunk a megbízásból eredő háborúknak. Másfelől pedig, hagyjuk hogy elbűvöljenek bennünket a túlburjánzó hivatali hálózatok, a ,,mega-katedrálisok", olyan módszerek, melyek a dicsőséget keresik, miközben a szegényekről elfelejtkeznek".

Illés ekkor összehívja a népet és istenítéletet kényszerít ki, egy tűzpróbát, mely szembesíti a Baal istenség feltételezett és Izrael ura valódi hatalmát. A népet teljesen lenyűgözi ez a rendkívüli látványos vallásosság, ami ma is gyakran megtörténik, például amikor a ,,statisztikákkal mérnek", vagy amikor ,,olyan rendezvények adódnak, amelyen az ember nem tudja, hogy puszta látványosságról vagy pedig igaz hitről van-e szó". Éppen ezért fontos, hogy a próféta a nép közé megy, hogy belevonja őket az eseménybe".

A karmelita atya a kedd reggeli elmélkedésben ezt a témát vitte tovább és megkérdezte: ,,Van-e bátorságunk ahhoz, hogy a nép tevékenyen részt vegyen az eseményekben, vagy még néhány kört futtatunk velük, mielőtt megkérdeznénk őket?" Ez kiindulópont lehet az egyház számára bizonyos mai döntések tekintetében: Éppen csak megvillantunk fontos dolgokat vagy pedig merjük a láthatóság stratégiáját vállalni, hogy kimozdítsuk a helyéből a rendszert?". ,,Mennyi szenvedést okoztak bizonyos érzékeny témák..., nem kell elrejtenünk a botrányainkat, fontos, hogy az igazságtalanság áldozatait meggyógyítsa az az alázat, mellyel beismerjük a hibáinkat".
Az egyház hibáinak a beismerése felmerült az elmélkedés során egy másik összefüggésben is. Illés próféta szörnyűséges tette, mellyel megsemmisíti a Baal prófétákat, indítson bennünket arra, hogy felismerjük az egyház történetében az erőszak hasonló eseményeit. Mi is megégettünk és megöltünk személyeket a múltban." De az erőszaknak vannak más megjelenési formái, nemcsak a kard, ilyen lehet például a metsző nyelv, vagy az új kommunikációs eszközök. Némelykor a számítógép billentyűzete jobban öl, mint a kard!" - fogalmazott a karmelita prédikátor.
Látva, hogy Illés miként gúnyolja ki a rituális erőszakot, amit Izrael népe használ Baal papjai ellen, Secondin atya utalt egy bizonyos lármás és babonás kultuszra, mely még ma is él, noha nem építi az igaz hitet. Mik a mi bálványaink? A lista hosszú: gőg, becsvágy, karrier...! De végül mégsem kételkedhetünk az Isten irgalmasságában, mert ha az Isten válasza némelykor valóban tűz, az irgalma mindent átalakít.

 
 
0 komment , kategória:  Lelkigyakorlat  
Római kúria lelkigyakorlata: 4. - 5.
  2015-02-25 20:27:03, szerda
 
  Római kúria lelkigyakorlata: 4. - 5. elmélkedés, depressziós menekültből zarándok

:
Illés próféta életének újabb szakaszát elemezte Bruno Secondin karmelita atya Ferenc pápa és a római kúria mintegy 70 fős közössége előtt. ,,Illés próféta ellentmondásos személy: néha mellét veri buzgósággal és szent haraggal, hogy megvédje az Isten és népe szövetségét, máskor pedig kimerülve, összetörve, félelemmel eltelve húzódik meg Hóreb hegyének barlangjában.

Illés próféta - depresszióban

A Királyok első könyve 19. fejezetében Illés prófétát ,,halálos depresszióban" találjuk, amint ,,egy napi járásnyira a pusztába vonul, leül egy borókabokor alá és a halálát kívánja". ,,Ez a depresszió állapota - jegyezte meg Secondin atya - ami sajnos nem ritka a papok életében sem. Sokan összeomlanak közülük, ezért is szükséges, hogy figyeljünk azokra a jelekre, melyek hatalmas benső nehézségekbe torkollanak. Mindenekelőtt a ,,félelem" az első jel. Akkor jelentkezik például, amikor a felelősségünk elfogadása miatt tartunk a jövőtől. Aztán mindezt elkísérheti a ,,magány", amikor úgy érezzük, hogy ki vagyunk zárva a többiek köreiből, amikor kiszárad az életünk, sikertelenségeinktől csalódottá válunk. Ez aztán menekülésre kényszerít, ami lehet fizikai vagy pusztán képzelt jellegű, és jöhet egy pszichofizikai összeomlás is, mint amilyen az önvád, ahogy Illés maga is mondja a pusztába menekülve, egyedül, a fa alatt gubbasztva: ,,Én sem vagyok különb atyáimnál". Közös vonás a ,,menekülés", melyet bizonyos gesztusok kényszeres ismétlése kísérhet és ami egészen a halál kívánásáig vezethet. Ez megtörtént Illés prófétával is, aki a borókabokor alatt már a ,,halálát kívánta" e szavakkal: ,,Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet!".

Figyelmeztető jelek

A karmelita atya e nehézségek kivédésére a ,,munka, a pihenés, az imádság, a társadalmi kapcsolatok" jól kiegyensúlyozott arányát" ajánlotta. Törekedni kell arra, hogy felismerjük lelki bensőnk dinamikájának a jeleit, ami sokszor éppen a stressz-jelzések formájában mutatkozik, és amit Illés prófétánál is megfigyelhetünk. Depressziója mélypontján elalszik, és ekkor jön Isten angyalának figyelmeztető és erősítő jele, mely útra küldi őt. Így lesz a depressziós menekültből Isten hegyére, a Hórebre vonuló zarándok. ,,Nekünk is, nehézségeinkben tudnunk kell felismerni Isten angyalának a kezét! És ahogy Illés evett és erőre kapott, nekünk is erőt kell nyernünk az Eucharisztiából, hogy megjárhassuk az utunkat. Ezek után, benső szenvedésen, magányon és félelmen át érkezik meg Illés próféta a hegyre, az Isten-találkozás helyére.

A próféta... és a más Isten

A karmelita Secondin atya szerdán délelőtt tartotta meg ötödik elmélkedését ,,A könnyű csend hangja - Isten más és másutt van" címmel. A mottó egyértelműen utal a híres Isten-találkozása a Hóreb hegyén, amit a Királyok első könyve 19. fejezetében olvasunk. Az önmagát állító, az ,,én" kijelentésektől hemzsegő próféta, akik a ,,világ köldökének" képzeli saját magát, amikor élete kudarcba fullad, úgy gondolja, hogy az ő kudarca egyúttal az Isten kudarca. Megérkezik a hegyre, az éjszakát egy barlangban tölti, majd az Isten először egy kérdés formájában jelentkezik: ,,Mit csinálsz itt, Illés?". Ez a kérdés valójában Isten-kinyilatkoztatás, melyben őt nem rajtunk kívül, hanem magunkban kell megtalálnunk. Ez a kérdés arra kényszeríti a prófétát, hogy nézzen önmagába, hogy adjon hangot benső nyugtalanságának. Ekkor, ebben a lelkiállapotban érzékeli a próféta a szélvihart, a földrengést és a tüzet. Istent nem találja egyikben sem. Ezek után másutt és másképp van jelen az Isten. Annak az enyhe szellőnek van hangja, van üzenete, a próféta ekkor födi be az arcát a köntösével, mert ott az Isten. Minden benső megpróbáltatáson túl, hűségesen jelen van.

Újabb küldetés

Hűsége egy újabb küldetés, hiszen azon a helyen, ahol Illés halni akart, kapja az új missziót, benne a jövőt. Az a titokzatos maradék, az a hétezer hűséges, melyhez Illés küldetése szól - a lelkigyakorlatos atya szavai szerint - valójában ,,Isten népe csendes hűségét jelenti". ,,Ők pedig a szegények, az egyszerűek és a kicsik". ,,Térjünk vissza az útjainkhoz, hajigálunk ki otthon a szekrényeinkből minden haszontalanságot, tárjuk ki a kezeinket és öleljük meg azokat, akiket eddig nem tudtunk elviselni!". Végül egy buzdítással zárta a karmelita atya a szerda délelőtti ötödik elmélkedését: ,,Térj vissza utaidra, menj, mozogj a perifériák felé, menj és tarts ünnepet a barakkokban, menj és ebédelj azzal, akinek alig van mit ennie! Akkor megérted, hol vár rád a te Istened!"

Forrás: (Vatikáni Rádió)
 
 
0 komment , kategória:  Lelkigyakorlat  
Személyes utam a Mindenségen át
  2015-02-24 23:15:57, kedd
 
  Részlet az 6. hét tanításából
Személyes utam a Mindenségen át

Már beszéltünk róla, de nem baj, ha megismételjük: szívünk az érzelmek, a gondolkodás és az akarat székhelye.
Minden benyomás érzelmeket és gondolatokat ébreszt bennünk. De, hogy mit kezdünk az érzelmekkel és a gondolatokkal, azt "lábunk"; az akarat dönti el!

Merre vihet minket?
1. Toporoghatunk egy helyben. Várva, hogy újabb külső vagy belső nyomás változtasson a helyzeten. Olyan ez, mint ha felülnénk a bakra, de azt várnánk, hogy valaki más cserdítsen a lovak közé.

2. Azt is megtehetjük, hogy amikor már halad a hintó, elengedjük a gyeplőt.
Vész esetén rántunk rajta egyet, aztán hadd menjen! Érzelmek jobbra, gondolatok balra húznak.
Ötletektől, pillanatnyi érzésektől vezérelve éljük az életünket.

3. A másik véglet az, amikor drákói szigorral akarjuk fegyelmezni magunkat. "Nem érezhetem ezt, nem érezhetem azt." "Okos vagyok, félre tudom tenni az érzéseimet." "Egy keresztény nem gondolkodhat így vagy úgy." "A másik ember érzései fontosabbak, mint az enyémek." Stb...
Ha azt akarjuk, hogy menjen a kocsi, - mert hiszen az a természetes, és akkor jutunk el valahová -, nem feszíthetjük meg annyira a zablát, hogy a lovak mozdulni se tudjanak! Mert megvadulnak. (Több ismeretem nincs erről a tudományról, úgyhogy nyugi, befejeztem.)
Egy idő után a mi bensőnk is robban. Kifelé, vagy befelé.

4. A megoldás tehát az, hogy megtanuljuk kezelni, vezetni a szívünket.
Helyretesszük, vagy gyógyítjuk az érzéseinket. Foglalkozunk velük. Alakítjuk a gondolkodásunkat. Erre való Isten igéje, meg az ima.

Isten előtt nincs végzetes hiba! Ha rossz ösvényre léptünk, ha bűnt követtünk el, az válhat lehetőséggé is.
Lehetőség a megismerésre, a tanulásra, a tapasztalatra, az építkezésre.
Átalakíthatja a szívünket! Megértőbbé, irgalmasabbá, alázatosabbá tehet minket. Persze csak akkor, ha előbb összetört.

Forrás: Adonai
Link
 
 
0 komment , kategória:  Lelkigyakorlat  
A gyógyító tekintet
  2015-02-24 23:15:02, kedd
 
  Részlet az 5. hét tanításából
A gyógyító tekintet

Forrás: Adonai Link

Amit szívünk érez, azt szemünk kivetíti az egész világra!
Lehet ez vágyakozás, remény, alázat, bizalom, vagy megértés. De lehet kevélység, arcátlanság, irigység, közöny, vagy keménység is.
Szemünk néha jóságos, néha pedig ölni tudnánk vele.

És még tovább mehetünk!!! Mert van egy "harmadik szemünk" is. Ne valami fura dologra gondolj most, hanem arra a beállítódásra, ahogy a világot szemléljük. Belső látásnak is nevezzük.

Szemünk belső életünk kisugárzója. Azé, ahogy - vagy amivé - a szívünket formáltuk. Belőle világosan kiolvasható jellemünk és lelki irányultságunk!
Szemünk nem tud hazudni. Bölcs, zavaros, tiszta, fájdalmas, keserű, nyílt... mind arra utal, ami vagyok. Amivé tettem magamat.
Részben ettől is függ, hogyan fogok másokra tekinteni.
Megértéssel... részvéttel... bátorítással, bizalommal, elutasítással... szorongással... hidegséggel...
Ez a szem életet tud adni. (Vagy halált.)
 
 
0 komment , kategória:  Lelkigyakorlat  
Hallás = egyensúly bennem és körülöttem
  2015-02-24 23:13:59, kedd
 
  Részlet az 4. hét tanításából
Hallás = egyensúly bennem és körülöttem

Forrás: Adonai: Link

Van egy "külső fülünk". Arra szolgál, hogy védekezzünk a szívünket ért támadások ellen!!!!!
A tisztátalan, gonosz, vagy fájdalmat okozó beszéd ellen. A megtévesztés és félrevezetés ellen. A kísértő szó ellen. A sértések és bántások ellen.
Most figyelj!
Ha közvetlenül érnek ezek a támadások, van még egy védekező fegyvered! A nyelved. Nem kell vele ölnöd, de a támadást elhárítanod igen! (Figyeld meg Jézust!)
A másik ember nem ért a hallgatásodból! Használd a nyelvedet! Védekezz! Valahogy így:
- Megbántasz a szavaiddal. Hagyd abba!
- Fejezzük be a beszélgetést! Felzaklat.
- Ne beszélj így! Zavar.
Ha nem elég a szó, cselekedj! Hagyd ott az illetőt, egy megjegyzés kíséretében!
Mert amit tesz, az szóbeli erőszak.
- Elszívja belőled az örömöt, a vitalitást.
- Eltorzítja a látásodat.
- Rombolja énképedet.
- Tanácstalanná tesz.
- Tévhitet alakít ki benned önmagadról.
- Szomorúságot, frusztrációt, reménytelenséget eredményez.
Ha felismered a romboló hatásokat, és elhárítod, szíved visszanyeri az örömöt és az erőt. Életkedved növekszik, ismét értékelni tudod önmagad.
Tiszteld a szívedet, hiszen megismételhetetlen és egyedi teremtése Istennek! Meg kell tanulnod, hogyan védd meg!
 
 
0 komment , kategória:  Lelkigyakorlat  
A teremtő Szó
  2015-02-24 23:11:09, kedd
 
  Részlet az 3. hét tanításából
A teremtő Szó

Forrás: Adonai Link

Amikor emberi kapcsolatainkban szavakkal küzdünk egymás ellen, gyakran a hatalom megszerzése a tét.
Adott esetben nem csak a szó, hanem a hallgatás is lehet pusztító fegyver!
(Van "okos" hallgatás is - erről a következő héten esik szó.)
Akár szavainkat, akár a hallgatást választjuk harci eszközül, gondolkodjunk el az alábbiakon!
Két fajta hatalom létezik.

AMELY MEGÖLI A LELKET...... ........... ......AMELY TÁPLÁLJA A LELKET

mások feletti hatalom...... ........... ..........önmagunk feletti hatalom
uralkodásra tör...... ........... ........... ..........kölcsönösségben és együttműködésben teljesedik ki
lopott hatalom...... ........... ........... ............valós hatalom

ha nem áll rendelkezésre...... ..............követnek el hibákat, de elismerik és támogatják
...valaki a hatalom gyakorlásához,...... ......egymást a megoldásban
...nincs is hatalma

gyenge önbizalom...... ........... ........... .....erős önbizalom
 
 
0 komment , kategória:  Lelkigyakorlat  
Felelős vagyok a Szívemért
  2015-02-24 23:05:50, kedd
 
  Részlet az 2. hét tanításából
Felelős vagyok a Szívemért

Forrás: Adonai Link



Link



Olvassuk el az irgalmas szamaritánus történetét! (Lk 10,30-37)
Ez a történet a saját szívünk története.
És ha így olvassuk, új dolgokat tudhatunk meg Istenről is! Sohasem gondolnád, mennyire megértő Istenünk van!

1. Néha olyan a szívünk, mint a papé, aki észreveszi a szenvedőt, de elmegy mellette. Tele vagyunk feladatokkal, rangsoroljuk a dolgokat. Néha így védekezünk - a saját túlélésünk érdekében.
Jézus nem ítéli el. Csak közli a tényeket.

2. Máskor levita szívünk van. Meglátta, elkerülte.... Néha nincs elég erőnk. Nem tudjuk felvállalni. Nem bírnánk elviselni még több szenvedést.
Jézus őt sem ítéli el.

3. Máskor szamaritánus szívünk van. Út közben vagyunk. Tartunk valahová. Vannak céljaink, feladatunk, de éppen akkor a szívünk mégis alkalmas arra, hogy életet adjon.
Jézus annyit mond: erre törekedjünk!

A pap és a levita "el-nem-ítélése" azt jelenti, hogy Jézus pontosan tudja; nem mindig vagyunk a készséges szív állapotában. Lehet, hogy ez lenne az ideális, de emberek vagyunk.

Mindezek fényében hadd mondjam azt, hogy...
Szegény szívünk! Mennyi mindent tudna mesélni! Minél idősebbek vagyunk, annál többet.
Végigrohanunk az életen, évekre úgy emlékszünk, mint ami csak egy pillanat volt. Közben "használtuk" a szívünket. Csak használtuk. Kevesen mondhatják el, hogy őrizték és gondozták is.
Ha túl sok fájdalom ért bennünket, talán bezártuk - de ez nem azonos az őrzéssel. A túlzott féltés pedig nem ugyanaz, mint a gondozás.

Milyen a Te szíved?
Szép, egészségtől duzzadó? Virul benne az Élet? Öröm forrása? Sokat tapasztalt, de egészséges? Képes a nyitottságra?
Vagy megnyomorodott, "szegény" szív?
Bezárt szív? Fájdalmakkal, csalódásokkal teli sebzett szív? Gondozatlan szív? Tisztogatásra vágyó szív?
 
 
0 komment , kategória:  Lelkigyakorlat  
Őrizd a szíved - lelkigyakorlatos füzet
  2015-02-24 22:59:56, kedd
 
  ŐRIZD A SZÍVED! - Bognár Mária (Adonai)

Lelkigyakorlatos füzet

Forrás: Adonai Link


Link



Részlet az 1. hét tanításából
Bevezető és alapozás

Ez a könyv 7 héten át fog vezetni téged. Tanításokkal és napi igékkel.
Hiszem, hogy nem véletlenül találtál rá, hanem azért, mert Istennek terve van vele az életedben.
Mielőtt belekezdenél, szeretnék néhány fontos dolgot elmondani.
Miről szól ez a szeminárium?
Jöttünk valahonnét, és tartunk valahová. Vándor-úton vagyunk ezen a földön, mint a Király fiai és leányai, közben pedig sok próbát kell kiállanunk. Szívünk nemessé, vagy érdemtelenné válik?
Mit tegyünk, hogy ne összetörje, hanem megérlelje a tapasztalat?

Ez a szeminárium olyan, mint az útjelző tábla: segítség és támpont, hogy jobban el tudjunk igazodni kívül és belül.

Lehet, hogy úgy érzed, egészséges és boldog vagy. Én is így érzem. De volt idő az életemben, amikor nem így volt! Amikor azt éreztem, hogy össze vagyok zavarodva! Összezavartak az érzéseim. A gondolataim állandóan egy probléma körül forogtak, és nem tudtam a megoldást!
Szenvedtem. Jó lett volna valami szilárd kapaszkodó, amit megragadhatok, és ami kivezet a szakadékból! Mert tudtam, hogy fent ismét Életem lenne.

Ebben a szemináriumban Isten nem egy, hanem öt kapaszkodót kínál nekünk!

ÉLETVEZETÉSI TANÁCSOK és GYAKORLATOK

Egyénileg és közösségben is végezhető LELKIGYAKORLAT


Témái:
Felelős vagyok a Szívemért
A teremtő Szó
Hallás = egyensúly bennem és körülöttem
A gyógyító tekintet
Személyes utam a Mindenségen át
 
 
0 komment , kategória:  Lelkigyakorlat  
MEHR- Még többet az Istenből
  2015-02-02 23:23:22, hétfő
 
  A MEHR konferencia tanításai magyarul - Cotiso jóvoltából.

Hanganyagok: Link

Link



 
 
0 komment , kategória:  Lelkigyakorlat  
Mustó Péter SJ: Egy lelkigyakorlatozó vallomása
  2014-11-23 02:36:07, vasárnap
 
  Miért végeznénk lelkigyakorlatokat? Kinek ajánlható? Milyen kihívások és milyen vágyak ,,szükségesek" ahhoz, hogy valaki lelkigyakorlatokra szánja el magát?



Link

Lelkigyakorlatos házakat rendszerint természetközeli, csendes helyeken találhatunk. Vannak csoportos, együtt imádkozós lelkigyakorlatok, és szerveznek olyanokat is, amelyeken a lelkigyakorlatozók ugyan együtt tölthetik az imaidőket, esetenként együtt böjtölnek, ugyanakkor mindenkinek van személyes kísérője is. A lelkigyakorlatok fontos velejárója, hogy a lelkigyakorlatozó nem csak hallgat és csendesen imádkozik, hanem beszél is: a személyes kísérőjének, vagy az imacsoportban a ,,megosztások" során. A csendes visszavonulásnak köszönhetően, a rendszeres imaidők, a figyelem gyakorlása és a tudatosság növekedése következtében a lelkigyakorlatozónak előbb-utóbb megmozdulnak személyisége mélyebb rétegei. Világosabban kezdi látni saját magát, helyzetét a világban, viszonyrendszereit, máshogy érinti meg a csend, mélyebben hatnak a Szentírás szavai. A lelkigyakorlatozó ,,megvilágosodásának" sokféle útja van, a ,,gyógyulásnak" mégis megfigyelhető egy eléggé kitaposott ösvénye. Most egy ilyet vázolunk fel.

A GYAKORI ,,PANASZOK"

Nem éreztem jól magam a bőrömben. Szeretni akartam az embereket, a legkisebb bosszúságtól mégis indulatos lettem, megsértődtem, másokat és főként magamat hibáztattam. Nem szűntem meg panaszkodni. Indulataim, érzéseim, tetteim nem egyeztek meg azzal, amit tenni szerettem volna. Amint Szent Pál mondja, nem azt teszem, amire vágyok, amit szeretnék, hanem azt, amit nem akarok tenni. Rajtam is olyan erők lettek úrrá, amelyek erősebbek voltak az akaratomnál. Kétségbe vontam az ember szabadságát. Próbáltam imádkozni, de képtelen voltam összeszedett lenni és időt szakítani az imára. Nem tudtam nyugton, egy helyben maradni. Gondolataim össze-vissza kalandoztak, mindig máshová, mint ahová szerettem volna őket terelni, mert nem tudtam őket irányítani. Egy bizonyos gondolatnál nem tudtam megmaradni. De nemcsak az imában. Igazából sosem ott voltam, ahol éppen voltam. Ha dolgoztam, ha beszélgettem valakivel, máshol járt az eszem. Nem tudtam szívből örülni, nem tudtam az életemet szeretni, nem láttam az értelmét semminek.

TESTI-LELKI NYUGTALANSÁG

Egészségügyi problémákkal küszködtem. Orvosokhoz jártam. Azt mondták, nincs semmi bajom. Nem tudnak rajtam segíteni. Mégis egyre rosszabbul éreztem magamat. Egy barátom ajánlotta, hogy menjek pszichológushoz. Megpróbáltam. De nem pszichológusra volt szükségem. Nem arra, hogy valaki megmondja, mi a bajom. Nem a bajom okainak megtalálására volt szükségem. Gyóntató atyához mentem. Rövidke gyónás után ő is pszichológushoz küldött. Engedelmeskedtem. Felkerestem, akit ajánlott. Pszichiáter volt. Már a második alkalommal egy halom gyógyszert írt föl. Ez nem tetszett. Nem megkerülni akartam a nyugtalanságaimat különféle vegyületek révén. Még nem tudtam megnevezni, mi hiányzott, de biztos voltam benne, hogy nem ez az út. Érzéseimet, életérzésemet nem elkábítani akartam, hanem elviselni. Azt megtanulni, hogyan kezeljem őket. De akkor még nem tudtam ezt így néven nevezni.

A BEVETT MÓDSZER NEM SEGÍT

Csalódtam a gyónás gyógyító erejében és gyóntatómban. Miért küldött pszichiáterhez? Amikor paphoz fordultam, nem azt vártam tőle, hogy továbbküldjön egy ,,szakemberhez". Vallásos útmutatást kerestem volna: szertartásai, prédikációi, az evangéliumok mindig kegyelemről, gyógyulásról, megváltásról szóltak. Azt reméltem, nála, a papnál, megtapasztalhatom. Talán ő sem hitt igazán Istene gyógyító erejében? Vagy csak le akart rázni magáról, mert terhes lettem számára a problémáimmal? Talán sajnálta volna rám pazarolni az idejét? Talán nem bízott igazán az imaéletben mint a kegyelem forrásában? Talán azért nem, mert ő sem tapasztalta még meg? Igazi lelki vezetőt mégsem magam kerestem. Jött. Lett. Rám talált. Nem sajnálta az idejét. Pénzt sem kért. Engem sem kímélt. Tanácsot nem adott. Megkívánta, hogy nyolc napon át lelki gyakorlatokat végezzek. Ellenálltam. Csak két év múlva szántam rá magam, hogy elmenjek hozzá. De akkor sem vettem még komolyan. Fegyelmezetlen maradtam. A kurzusra megkésve érkeztem, s a befejezése előtt elutaztam.

CSÖNDES GYÓGYULÁS

Pedig csendre és fegyelemre volt szükségem. A csendre vágytam is, de a hozzá vezető út kihívásait még nem vállaltam. De már próbálkoztam vele. Öt éven keresztül. Azt hittem, a gyakorlatot ki kell bírni. Fogcsikorgatva próbáltam csendet, fegyelmet, összeszedettséget, imát tanulni. Nem ment. Mégis a csend és a testem fegyelmezése volt az első lépés, hogy megváltozzon bennem valami. A vak Jacques Lusseyran írja, mennyire megijeszti a sok szó, ami a rádióban, tévében elhangzik; úgy - internet akkor még nem volt! -, hogy valójában senkinek sem szól. Zavarja az élet termékeny csendjét. Túl sok a szó, túl sok a kép, túl sok a terv, túl sok az ,,én". ,,A csend bizonyult a legjobb módszernek - írja Scott Peck baptista pszichiáter -, hogy a színlelés megtörjön." Mert magam álltam magamnak útjában. De ezt csak utólag vehettem észre. A csendet nem ,,csinálod". Jön feléd. Elég, ha kimégy az erdőbe sétálni, és nem a gondolataiddal foglalkozol. Ilyenkor döbbenhetsz rá, talán először, hogy terveid, vágyaid, gondjaid mennyire akadályozzák, hogy a csend, az élet jöhessen feléd. A fegyelem nem abban áll, hogy magadat fegyelmezed, hogy megpróbálod kibírni az életet. Az életet csak engedned lehet. Hogy lehessen, ami van. Még ha fáj is. Még ha nem is saját elképzelésed valósul meg. Különösen éppen akkor állsz az élet útjába, ha vágyaidat kívánod tűzönvízen át kierőszakolni, ha nem tudsz lemondani arról, amit nem ad meg neked az élet.

FIGYELMES SZERETET

Mégsem a lemondást gyakoroltam. Még nem is Istent kerestem. Csak feléje figyeltem. Az életre figyeltem, ami belőle jön felém. Az életet nem én ,,csinálom", hanem felfedezem, megszeretem; engedem, hogy szolgálatába állítson. Elidőzök benne, érdeklődve, befogadva. Nem akadályozom, hogy az örök Ige, Krisztus lelke megtestesülhessen bennem, hogy megvalósulhassanak mindnyájunkban a Teremtő tervei. Gyakorlataidnak, imagyakorlataidnak még sikerülni sem kell. Csak időt szakíts a figyelemre. Minden nap. Mindig újra. És csodák csodája: a csendes figyelemben az életed rendeződhet. Életszemléleted változhat. Kevésbé leszel te a fontos. Fontosabb lesz az élet, Isten. Mindenben, mindenkiben, még a halálon át is működő Valóság.

Forrás: A Szív lelkiségi folyóirat Link

Mustó Péter atya
 
 
0 komment , kategória:  Lelkigyakorlat  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 26 db bejegyzés
Összes: 3945 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 871
  • e Hét: 3101
  • e Hónap: 34316
  • e Év: 164515
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.