Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
A fuvolaszó
  2017-07-23 15:31:57, vasárnap
 
  Hermann Hesse

A fuvolaszó

Lombon át egy házból éjen
Izzó ablak árasztott fényt,
S ott, a nemlátható térben,
Egy fuvolás állt és zenélt.

Régismert dal, ′mely múltból jön,
Éjben áradt barátilag,
Mint az otthon minden földön,
Mint az eddig megtett utak.

A világnak titkos vágya
Tágranyílva lelke mélyén,
S készséggel a szívet adta;
Idők váltak így jelenné.
 
 
0 komment , kategória:  Hermann Hesse versei  
Könyvek
  2011-07-16 18:41:27, szombat
 
  Hermann Hesse

Könyvek

Az embert boldoggá tenni e világ
összes könyve sem tudja,
titkon ezek terelnek mégis
bennünket vissza önmagunkba.

Itt megtalálunk mindent, ami kell:
Napot, Holdat és csillagot,
hiszen a fény, ami után törekszünk,
bennünk magunkban ragyog.

A bölcsesség, amit oly sokáig
a könyvtárakban kerestünk,
minden lapról felfénylik most, hogy
azok egyek lettek velünk.
 
 
0 komment , kategória:  Hermann Hesse versei  
Egy álom
  2011-07-16 17:41:03, szombat
 
  Hermann Hesse

Egy álom

Egy hegyi kolostor vendégeként,
Mikor a barátok imára mentek,
Beléptem a könyvtárterembe. Esti fényt
Tükröztek ezerszám a pergamentek,
Gerinceiken csodás címirattal,
Tele tudásszomjjal és áhítattal
Egyet kezem találomra levett:
"Körnégyszögesités foka."
Viszem, gondoltam, ez jó iskola.
Egy aranyveretes bőr fóliáns
Gerincén apró betűkkel ez állt:
"Ádám a másik fából hogy evett."...
Másikból. Melyikből? Az életből!
Igy Ádám halhatatlan. Hát evégből
Vagyok itt lám, s szemem egy könyvre tévedt,
Melyen a gerinc, a metszés, az élek
Sugároztak, szivárványszínbe fonva.
Rajta a cime kézzel festve mondta:
"A szin és hang értelmi egyezése.
Bizonyitás, hogy minden színtörésre
És színre egy-egy hangnem adna választ."
Ó, mily szikrázó ígéretet áraszt
Ez a szín-kórus! S megsejtettem akkor,
Mert új s új lelet igazolta ottan:
Könyvparadicsom az, hova jutottam;
Minden kérdésre, mely zavart szivet nyom,
Mindenre, mi tikkasztó ismeretszomj,
Volt válasz itt, s a szellem kenyere
Várt minden éhest. Mert ha hirtelen
Vizslán egy könyvet kérdezett szemem,
A címben mindig ígéretet kaptam,
Minden baj orvoslást nyert eleve.
Itt minden gyümölcsöt leszakíthattam,
Mit valaha tanítvány aggva sejtett,
Mi valaha mestert vággyal megejtett.
Bölcsességben, tudásban, költészetben
Ez volt a belső, tiszta értelem,
Kérdezésünkben, mint varázs, jelen
Volt, kulccsal, szótárral; itt volt a szellem
Finomult párlata, titoktudóra
Váró mesterkönyv zárai alatt,
Itt volt minden rejtélyt őrző lakat
Kulcsa, s csak az, kinek a varázsóra
Kegye nyujtotta, élhetett vele.

Egyiket, a kezem reszketve fogta,
Igy tettem elém olvasó polcomra,
Kibetüztem mágikus képletét,
Ahogy az ember játszva nem-tanultat
Próbál álmában - s övé a tét.
S máris szárnyaltam fent a csillagútak
Szellemterében az Állatkör részeként,
Hol mindent, mit kinyilatkoztatásban
Népek sejtelme képként látni vélt,
Évezredes világtapasztalásban
Mindig összhangzóan az új kötéstől
Találkozott, utalva jelre jel,
Új ismeretből, jelképből, lelésből
Új szó szállt ifjan a magasba fel,
Úgyhogy olvasva - perc vagy óra volt csak -
Az ember utját újra jártam ott,
Hogy legvénebb s legifjabb adatoknak
Együttesében értelmet kapott.
Olvastam és a képírásos ábrák
Egybe forrtak s egymást megint kizárták,
Körtánccá rendeződtek, szétszakadtak,
Hogy kialakuljon az új alakzat,
Jelképfigurákból kaleidoszkop,
Ki nem merülő, új értelmet osztó.

S mikor a nézéstől már elkáprázott,
Pihentetni felemeltem szemem,
Láttam: van egy más vendég is jelen,
A könyvsorok felé fordulva áll ott;
Egy agg, a könyvtáros alighanem,
Komolyan, hivatását gyakorolva
Munkálkodott, s nekem különösen
Fontos volt tudni, hogy munkája módja
S értelme micsoda. Ott az öreg
finom aggastyán kezével kivett
Egy könyvet, nézte közelről, hogy lássa,
Hátán mi áll, fakó szájjal lehelt
A címre rá - mily cim az ujjongásra,
Boldog olvasó-órákért felelt! -
Majd ujja letörölte, bölcs-hamis
Mosollyal egy másikat irt helyébe,
Egészen más címet, aztán kezébe
Új könyvet vett, innen s onnan is.
Törülte címét s másat irt helyébe.

Zavartan néztem hosszan s visszatértem,
Mert nem akarta értelmem, hogy értsem,
Könyvemhez, melyből eddig csak falatkát
Olvastam, de már vissza nem találtam
A képsorra mely elbüvölt elébb még,
Levált és tőlem egyre távolabb szállt
A jelvilág, amelybe épp beléptem
S oly dús értelmet tárt elém a létben;
Ingott, keringett, felhőszínre váltan
Szétfolytában nem hagyva hátra mást,
Csak üres pergamentek szürkeségét.
Egy kéz érintette meg a vállamat.
Felnéztem, mellettem a szorgos agg
Állt; felemelkedtem. Ő könyvemet
Elvitte előlem. Engem hideg
Borzongás járt át. Mint szivacs szaladt
Az ujja rajta. És a tiszta bőrre
Új címeket vetett, kérdéssel, igérettel,
Öreg kérdéseket ifju törésben tett fel,
Míg tolla gondosan haladt előre.
Majd könyvvel, tollal eltünt hallgatag.

Vajda Endre fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Hermann Hesse versei  
Bach egy tocattájához
  2011-07-16 17:35:18, szombat
 
  Hermann Hesse

Bach egy tocattájához

Ősi csend mered... A sötétség az úr...
Felső résen át sugár tőre szúr,
Vak nemlétből markolva világ-mélyet,
Tereket épít, fénnyel éjbe ás,
Csucsokat sejtet, lejtőt, hasadást,
Légben hig kéket, földben sűrüséget.

Tetté s harccá osztja teremtve szét
A sugár a csirával-terheset:
A riadt világ gyultan felragyog.
Új rendbe áll, hová a fénymagok
Hullnak, minden, és fennen zengenek,
Hogy győz a teremtő és szép a lét.

És tovább, isteniránt lengve vissza,
Áthatol minden teremtményen, tetten
A nagy ösztön, az Atyát áhító.
Gyönyör lesz és szükség, kép, ének, tiszta szó.
Világok fölé dóm-ivet hajlitva,,
Szellemben, harcban, sorsban, szeretetben.

Vajda Endre fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Hermann Hesse versei  
Mulandóság
  2011-06-19 11:11:23, vasárnap
 
  Hermann Hesse

Mulandóság

Életfámról a zöld
hull, hull a dísz.
Szédítőn tarka föld,
hogy eltelítsz,
hogy tudsz fárasztani,
mily kábító vagy!
Mánk lángjai
égnek-e holnap?
Sírom fölött tova
szél csörtet nemsokára,
és az anya
ráhajol kisfiára.
Hadd lássam viszont tekintetét,
szeme csillagom,
hadd foszoljon szét minden egyéb,
úgyis minden meghal egy napon.
Csak az örök anya nem hagy el,
mindünk szülője;
játékos ujjal írja fel
nevünket a szálló levegőbe.
 
 
0 komment , kategória:  Hermann Hesse versei  
A magány
  2011-02-24 14:29:06, csütörtök
 
  Hermann Hesse

A magány

Egy erős szellem terjesztette szét
A hegyek fölött nagy, fehér kezét.
Tekintetének fénye rám mered,
De én nem félek: nem bánt engemet.

Fekete mélyben bukkantam reája.
Magas csúcsokra csalogat ruhája.
Mély álmaimból gyakran keltem én.
Játszom az élet s halál ösvenyén.

S órákon át, míg szívem fájt nekem,
A hegyi úton lassan járt velem.
És hűvös kezét áldón tette ottan
Hő homlokomra és én - megnyugodtam!

Ford.: Juhász Gyula
 
 
0 komment , kategória:  Hermann Hesse versei  
Lépcsők
  2011-02-24 14:26:26, csütörtök
 
  Hermann Hesse

Lépcsők

Ahogy a virág hull, s ifjú öreggé lesz:
a maga idején borul virágba
minden erény és bölcsesség, az élet
minden lépcsője, s nem tarthat örökre.
A szív a lét minden hívó szavára
legyen kész, hogy búcsúzzék s újrakezdjen,
mert így tud majd csak más, újabb körökbe
belépni bánat nélkül, bátorsággal.

És olyan varázs él mind a kezdetekben,
Amely megvéd s élni segít szavával.
derűsen lépjünk ki terekből terekbe,
ne válasszuk egyiket sem hazánknak,
a világszellem nem köt, nem határt szab,
de kitágít, lépcsőkön fel, emelve.
Alig miénk az otthon biztonsága
egy életkörben, már a petyhüdés jön:
csak ki mindig kész útra, indulásra,
szabadulhat a bénító közönytől.

És úgy lehet, hogy a halál órája
is új terek felé küld megifjulva.
Hív bennünket a lét szava mindig újra...
Fel hát szívem: búcsúzz új gyógyulásra!

(Ford.: Keresztury Dezső)
 
 
0 komment , kategória:  Hermann Hesse versei  
Késő őszi vándor
  2011-02-24 14:25:12, csütörtök
 
  Hermann Hesse

Késő őszi vándor

Lombtalan erdő ágfonadékán
A szürke levegőből fehéren ereszkedik alá az első hó,
És hull és hull. Hogy lett ily néma a világ!
Csupa fehér és szürke minden, néma, néma.

A vándor is, kit zöld és tarka hónapok hallottak
Zajt ütve járni, dalolni,
Elnémult, fáradt az örömre,
Fáradt, hogy továbbinduljon, fáradt a dalhoz is.
Megborzong, a hűvös, szürke magasságból
Álom lehel rá, csöndben ereszkedik alá,
És hull és hull a hó...

A messzi tavaszból s a hervadt nyári boldogságból
Még emlék üzen
Fakón tovasuhanó képekkel:
A cseresznyevirág szirmai a kékségen átderengnek,
Kegyes, fénylő kékség
Barna és aranyszínű, fiatal pillangó
Szárnya alig láthatón rezeg, ahogy kapaszkodik a szárba
Az erdőn a langyos fényű, nedves nyáréjszakából
Vágyakozva, hosszan dalol egy madár...
A vándor búcsút int a képnek:

Hogy lehetett oly szép! És néhány dolog még fel-fellobban
A hajdani időkből, ragyog, majd kialszik:
Szerető szemek mély-édes pillantása
Éji vihar, villám és orkán a nádasban
Az est távoli ablakából furulyaszó
Mátyásmadár kiáltása reggel...

Hull és hull a hó. A vándor
Még utánafordul a madárnak, furulyának,
Daluk egykor megindította szívét:
Ó, szépséges világ, hogy némultál így el!
Hangtalan kel át a puha fehérségen
Otthona felé, melyet elfeledett,
Most lágyan vonja magához, hívja
A völgybe, Erlen patakjához,
A piactérre, a régi szülőház elé,
A borostyánnal benőtt falhoz, mely mögött édesanyja,
Apja és az ősök nyugosznak.

Levél se zördül, madár se rezzen az ágak között...

(Ford.: Schein Gábor)
 
 
0 komment , kategória:  Hermann Hesse versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 290 db bejegyzés
e év: 1304 db bejegyzés
Összes: 7740 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2001
  • e Hét: 8850
  • e Hónap: 70476
  • e Év: 442571
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.