Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...
Beszédei végén a hindu "namaszté" köszöntéssel, összetette kezeit és enyhén meghajolt, amely azt jelenti, "az én szívem és a te szíved egy - légy üdvözölve" vagy "Hódolatomat ajánlom neked"[1]
1942-ben az Össz-indiai Kongresszusi Bizottság Gandhi által megfogalmazott határozata: ,,Britek, távozzatok Indiából!" (British, quit India). Gandhit és a többi vezetőt letartóztatták. 1943-ban 21 napos éhségsztrájkot tartott. 1944. május 6-án Wavell alkirály kiengedte; szabadulása után szembesülnie kellett azzal, hogy politikai küzdelme nem érte el a célját: a hinduk és muzulmánok kiegyezése nem jött létre, nem tudta elejét venni a véres zavargásoknak, és a volt gyarmat 1947-es függetlenné válásával két országra szakadt: Indiára és Pakisztánra. 1946-ban Gandhi Noakháliba ment, hogy lecsillapítsa a vallásközösségi vérengzést. A zavargásokban legjobban sújtotta területeket járta gyalog egyik faluról a másikra, hogy a békét helyreállítsa. 1947-ben Bihárban békített. Nem járult hozzá az ország felosztásához, amit így a Kongresszus nélküle fogadott el.
1948-ban éhségsztrájkkal elérte, hogy India adja át Pakisztánnak a nemzeti vagyon neki járó részét. Január 30-án, miközben arra akarta rávenni a hindu közösséget, hogy tegyen engedményeket a muzulmán kisebbségnek, Újdelhiben egy szélsőséges nacionalista, Náthúrám Vinájaka Godsze lelőtte.
Gandhi halála is példaértékű és tanító jellegű: éppen imaszőnyegén állt és szertartásosan áldásra emelte karjait, amikor hirtelen egy férfi magasodott fel előtte és három lövéssel földre terítette őt. Gandhi azonban még utolsó leheletével is Isten nevét ismételgette mantraszerűen, tudván, hogy a halál, azaz a legnagyobb beavatás pillanatában a legjobb, ha krisztusi lelkületbe kerülünk, mert az emeli a tudat szintjét olyan magasságokba, amelyek a bardó állapotba való megfelelő átlépést elősegítik.
Egy olyan szentet azonban, mint Gandhi, nem lehet megölni! Érezzük, hogy élőbb, mint valaha; segít megértenünk és szilárdan hinnünk, hogy a szeretet nagyobb a gyűlöletnél és övé lesz a végső győzelem!
2007 júniusában az ENSZ közgyűlése október 2-át, Gandhi születésnapját az erőszakmentesség világnapjává nyilvánította.[6]
...Gandhi filozófiájának legfontosabb vonása az, hogy a félelem-nélküliséget gyakorolta és hirdette, félelem-nélküliséget a nagyobb hatalommal, a fenyegető veszélyekkel vagy éppen a nemkívánatos következményekkel szemben. Hitt abban, hogy az ember azért folyamodik hazugsághoz és erőszakhoz, mert fél valamitől.
Az emberi természet sajátja az őszinteség és az erőszakmentesség. Az őszinteség és erőszaknélküliség gyakorlata nyilvánvalóan felsőbbrendű a csalás és erőszak gyakorlatához képest az emberi kapcsolatok kezelésében.
Mahatma Gandhi hangsúlyozta azt is, hogy egyforma tisztelet és méltóság illet meg minden emberi lényt, tekintet nélkül társadalmi és gazdasági helyzetére. A szegények és jogfosztottak felemelésére irányuló igyekezete mindazokat, akik munkatársai akartak lenni, arra indított, hogy konstruktiv munkába kezdjenek olyan eldugott, nehezen elérhető területeken, ahol szegények és jogfosztottak éltek. Ez biztosította, hogy ne szakadjanak el a valóságtól.
Gandhi híres mantrája: ha kétségeid támadnak, tedd fel magadnak a kérdést, hogy az, amit tenni készülsz, hasznára van-e a szegények legszegényebbjeinek. Ezt jól megértették az emberek az egész országban, nagyon sokféle ember, gazdagok és szegények, fiatalok és idősek csatlakoztak hozzá.
Gandhi nem kereste a vezetői szerepet. Filozófiájának és annak az átláthatóságnak, amellyel filozófiáját gyakorolta, számtalan követője akadt, akik betű szerint is és lélek szerint is a nyomaiban lépkedtek. ,,Az éIetem az üzenetem" - ezt a világon mindenütt, mindenki ugyanúgy értelmezte és ültette át a gyakorlatba.
Gandhi úgy tartotta, hogy nincs semmi új abban, amiről beszél: ,olyan öreg dolog ez, mint a hegyek", mondogatta. Ezért filozófiája, újrafogalmazva és a mai korra alkalmazva ugyanolyan fontos ma is, mint a múltban volt. A hegyek ott állnak ma is.
Fontos megértenünk, hogy ha van is gandhianus út, nem létezik gandhianus technika vagy technikák, amelyeket ,,a körülményektől függően" időről időre alkalmazhatnánk. Gandhi eszméi visszavezetnek bennünket az élet alapjaihoz és a gyakorlat tisztaságához.
A közhittel ellentétben, Gandhi nem ellenezte a modern gazdasági fejlődest, habár elfogult volt ,,a kicsi szép" eszméje iránt. Azt akarta, hogy a gazdasági fejlődés széles alapokon nyugodjék, és ne tegyen erőszakot az emberek méltóságán. Használta a vasutat, az autót, a telefont, az irógépet stb., de gyülölte azt a folyamatot, amelynek nyomán a gépek rabszolgává teszik az embereket. Az ,,embereknek emberi bánásmódot" elvében hitt.
A legtöbb válság, beleértve a jelenlegi gazdasági válságot is, annak következménye, hogy eltávolodtunk életünk alapjaitól. A jelenlegi válságot az robbantotta ki, hogy a pénzügyi intézmények a hazugságot gyakorolták.
A félelem vezetett a pénzkölcsönzők és kölcsönfelvevők közötti bizalmi válsághoz.
....a ,,hét főbűn" Gandhi felfogásában, amelyek szerinte ,,el fognak pusztítani bennünket":
gazdagság munka nélkül,
gyönyör lelkiismeret nélkül,
tudás jellem nélkül,
kereskedelem erkölcs nélkül,
tudomány emberség nélküI,
vallás áldozathozatal nélkül,
politika elvek nélkül.
Ebben rejlik a Gandhi-féle gondolat lényege, s ez a lista éppen olyan érvényes ma is, mint bármikor a múltban.
Nincs szükség különösebb elemzésre ahhoz, hogy levonjuk a következtetést: az összes válság körülöttünk, legyen az a világgazdasági válság, az afganisztáni krízis, India kormányzati válsága, vagy bármely más krízis, amellyel a világ szembesül, a fenti főbűnök egyikében vagy másikában gyökerezik, esetleg többen is egyszerre.
Félő, hogy nem létezik olyan büvös gandhianus technika, amelyet a válság után a status quo helyreállítására alkalmazhatnánk.
Nem szabad félnünk attól, hogy megfizessük a büntetést, és tovább haladjunk a jövő felé, Gandhi útját követve.
A föld eleget terem mindenki szükségleteinek kielégítésére, de nem terem eleget senki mohóságának kielégítésére, mondta Gandhi.
Gandhi azt kívánta, hogy India ötszázezer, önmagát kormányzó és önellátó falu országa legyen, amely lehetővé teszi az alapoktól történő, helyi szükségleteken alapuló fejlődést, amelyben mindenki részt vehet. Úgy éreztem, Etikoppaka egyike ennek az ötszázezer falunak.
Etikoppaka egy hagyományos, festői, kb. 12 ezer lakosú falu a délkelet-indiai Andhra Prades államban, Visakhapatnam közelében, ilyen falvakat fényképezett Indiában hatvan évvel ezelőtt a nagy francia fotóművész, Henri Caertier-Bresson is.
Mahátma Gandhi 1930-ban ellátogatott ide barátja és a függetlenségi küzdelemben harcostársa, C.V. Naraszimhá Rádzsu meghívására. Naraszimhá Rádzsu és ősei voltak Etikoppaka hűbérurai. Naraszimhá Rádzsu megértette és elfogadta a Mahátma (a Nagy Lélek) eszméit a ,,letéteményesség" elvéről.
Ennek lényege; a gazdagok vagyonukat letéteményként kapták, hogy azt a köz javára és a szegények felemelésére fordítsák. Ennek szellemében alapította meg Rádzsu India első cukornád szövetkezetét, elindítva ezzel egy egész Indiára kiterjedő mozgalmat, melynek nyomán India lett a világ legnagyobb cukortermelő országa.1989-ben a Rádzsu család egy másik leszármazottja, C. V. Rádzsu újabb szövetkezetet alapított, Padmávathi Társaság néven, a célból, hogy felélesszen egy kézműves mesterséget, amelyről Etikoppaka régebben híres volt. Szövetkezete esztergált fatárgyakat készít, amelyeket természetes lakkban feloldott növényi festékekkel festenek meg. Rádzsu kettős célt követett; megőrizni a hagyományos falusi kézművességet, és egyben tisztes megélhetést biztosítani a falu lakóinak, s ezáltal megállítani elvándorlásukat a közeli Visakhapatnam nagyvárosának nyomor-negyedeibe. A szövetkezet kizárólag környezetbarát termékeket készít, láthatóan szépséget és mesterségbeli tudást sugárzó környezetben.
A faluban működik még egy tejszövetkezet is, az egész Indiára kiterjedő tejszövetkezeti mozgalom részeként, amelyet Dr Kurien Vargíz alapított. Kurien Vargíz, aki szintén Gandhi eszméin nőtt fel, különös elkötelezettséget érzett az indiai vidék és főként az ott élő szegények iránt. A hatvanas években, Gudzsárat államban indította el India tejszövetkezeti mozgalmát, amely a korábban élelmiszer-segélyre szoruló országot a világ legnagyobb tejtermelő országává tette. Gudzsárat mellett Andhra Pradesh a tejszövetkezeti mozgalom és a marhatenyésztés központja.
A kiállításon láthatjuk a falu hagyományos és modern valóságát, a maga történeti és társadalmi környezetében, s azt, hogyan valósulnak itt meg a Mahatmának a letéteményességről, a falusi háziiparról, az önerőre támaszkodásról és a szegények felemeléséről vallott eszméi, valamint Fritz Schumacher eszméi a köztes technológiáról.
Etikoppaka olyan gazdasági dinamizmussal rendelkezik, amely példaként szolgálhat abban a Közép-Kelet Európában is, ahol a falufejlesztés a legelhanyagoltabb területek egyike.
Gandhi és a cukor - avagy kitől fogadj el tanácsokat
Mahatma Gandhi a 20. század egyik legbölcsebb és legemberségesebb szellemi vezetője volt. Számos történet kering róla, melyek közül van néhány, aminek nincs valóságalapja, sokkal több az olyan, ami igaz, és van olyan is, mely akár igaz is lehetne. Egy rövid történet következik, amiről nem tudom, hogy az utolsó két kategória melyikébe tartozik, de ez nem is fontos. Sokkal lényegesebb az, hogy mi az üzenet.
*****
Amikor Mahatma Gandhit már nagy tisztelet övezte az emberek körében, sokan kértek tőle tanácsot az élet számos területén felmerülő problémáik megoldására. Egy napon Gandhit egy asszony látogatta meg gyermekével. A kisfiú nap mint nap tömte magába a cukros ételeket, és édesanyja komolyan tartott tőle, hogy az egészsége hamar tönkremegy. Azonban hiába szólt neki rendszeresen, hiába tiltotta meg a kisfiúnak a túlzott cukorfogyasztást, szavai süket fülekre találtak: a kisfiú, amikor csak lehetősége nyílt rá, tömte magába a cukros ételeket.
Végső elkeseredésében az asszony abban bízott, hogy a bölcs vezető, Mahatma Gandhi szavainak olyan súlya van, hogy ha kisfia tőle kapja az intelmeket, akkor sikerül leszoktatni a gyermeket egészségének rombolásáról. Meglátogatta hát Gandhit a kisgyermekkel, és elmondta neki a problémáját.
Kérlek, Mahatma, mondd meg a gyermekemnek, hogy ne egyen cukros ételeket, mert tönkreteszi az egészségét."
Gandhi ekkor egy pillanatra elgondolkodott, majd így szólt:
,,Gyertek vissza két hét múlva."
Az asszony meglepődött ezen a válaszon, de tudomásul vette a bölcs ember szavait. Nem volt könnyű eljutni Gandhihoz, hosszú utat tettek meg idáig, de nem panaszkodott, csak értetlenül elbúcsúzott, majd kisfiával együtt távozott.
Eltelt a két hét, és eljött az ideje az újabb látogatásnak. Az asszony ismét útnak indult kisfiával, bízva abban, hogy ezúttal nagyobb sikerrel jár, mint az első alkalommal. Újra megtette vele a hosszú utat Gandhihoz, és reménykedve lépett a bölcs ember szobájába. Gandhi ekkor a kisfiú szemébe nézett, majd így szólt:
,,Ne egyél cukrot. Nem tesz jót az egészségednek."
A kisfiú a bölcs Gandhi nagy csodálója volt, és szavainak súlya volt a lelkében. Megfogadta, hogy lemond káros szokásáról, és odafigyel az egészségére. Édesanyja nagyon hálás volt Gandhinak, de egyúttal értetlenkedett is magában, hogy miért kellett kétszer megtennie ezt a nagy utat. Összeszedte hát a bátorságát, és így szólt:
,,Nagyon köszönöm Mahatma a segítségedet! De mondd, ha csak ennyi kellett, miért nem tudtad két héttel ezelőtt elmondani ugyanezt?"
Gandhi ekkor mosolyogva így válaszolt:
,,Akkor még nem volt semmi alapom arra, hogy tanácsot adjak a fiadnak - még én is ettem cukrot."
*****
Sokan osztogatnak tanácsokat pénzért vagy ingyen az interneten és a valós életben egyaránt. Ehhez nem kell sok, csak néhány jól hangzó ígéret és az aktuális divatnak megfelelő bölcs megállapítás. És sokan követik is az ilyen ,,tanítókat" anélkül, hogy belegondolnának, merre vezet az út. Egy olyan út, melyen sok esetben a ,,tanító" maga soha nem is járt. A követőik számára pedig legtöbbször a csalódás és a kétségbeesett összeomlás marad. Majd egy újabb sorba való beállás.
De jó, ha tudod, hogy változni csak belülről lehet. Mindenki, aki a saját útjára akar kényszeríteni, csak megvezet, mert aki valóban tanít, az irányt mutat, és nem utat. Egy olyan irányt, mely felé ő a saját útját járva szintén közeledik.
Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban."
xMagazin
Offline
