Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Macska az üres lakásban
  2018-03-22 23:27:53, csütörtök
 
  Wislawa Szymborska

Macska az üres lakásban

Nem halhat meg a macskának csak úgy.
Mert mit kezdjen a macska
egy üres lakásban.
Ugráljon a falra.
Dörgölőzzön a bútorokhoz.
Mintha semmi se változott volna,
mégis kicserélődött minden.
Minden a helyén,
mégis szanaszét.
És esténként már nem ég a lámpa.

Léptek a lépcsőházban,
de ezek nem azok.
Egy kéz halat tesz a tálba,
de ez a kéz sem ugyanaz.

Valami nem kezdődik el
a megszokott időben.
Valami nem úgy pereg le,
ahogy kellene.
Valaki itt volt és itt volt,
aztán egyszercsak eltűnt,
és most makacsul nincs.

Minden szekrénybe belestünk,
végigfutottunk a polcokon.
Bepréselődtünk a dívány alá, hátha.
A tilalmat megszegve
még a papírokat is szétkotortuk.
Mit tehetünk még.
Alszunk, váraltozunk.

Csak jöjjön vissza,
csak kerüljön elő.
Akkor majd meglátja,
hogy a macskával nem lehet így.
Majd úgy megyünk elé,
mint akinek cseppet sem sietős,
óvatosan,
vérig sértett tappancsokon.
És semmi nyávogás, ugrálás eleinte.
 
 
0 komment , kategória:  Wislawa Szymborska versei  
Szerelem első látásra
  2018-02-22 21:29:33, csütörtök
 
  Wisława Szymborska

Szerelem első látásra

Mindketten szilárdan hitték,
hogy hirtelen szenvedély fűzi össze őket.
Az ilyen bizonyosság gyönyörködtet,
de a bizonytalanság még szebb.

Mivel még sosem találkoztak eddig,
semmi sem lehetett közöttük,
De mi van, ha az utcákon, lépcsőházakban, folyosókon,
már sokszor elkerülték egymást?

Szeretném megkérdezni tőlük,
hát nem emlékeznek -
egy szemtől-szembe pillanatra
valami forgóajtóban?
vagy egy 'elnézést'-re a tömegben?
egy rövid 'téves'-re a telefonban?
- de tudom a választ.
Nem, nem emlékeznek.

Megigézve hallanák,
hogy már jó ideje
a véletlen játszik velük.

Még nincs készen arra,
hogy a végzetük legyen,
összehozta őket, és egyúttal
elzárta útjukat,
elfojtva kacajuk,
aztán tovaszökkent.

Pedig voltak jelek közben,
még ha nem is voltak elolvashatók.
Talán három éve
vagy csak múlt kedden
rebbent egy falevél
vállról vállra?
Valamit elejtettek, és valamit felvettek.

Ki tudja, talán a labda az,
mi a gyermekkor sűrűjébe veszett?

És voltak kilincsek és csengők,
melyeken egyik érintés
a másikat fedte el.
Bőröndök egymás mellett feladásra várva.
Egy éjjel talán ugyanaz az álom,
mi reggelre úgy elhomályosult.
Hisz minden kezdet

csak egy folytatás,
és az események könyve
középen mindig nyitva áll.

 
 
0 komment , kategória:  Wislawa Szymborska versei  
Pillanat
  2017-12-18 17:24:27, hétfő
 
  Wisława Szymborska

Pillanat

Egy zöldellő domb kaptatóján megyek.
Fű, aprócska virágok a fűben,
akár egy óvodásoknak készült képen.
Az ég ködfátylas, itt-ott már kéklő.
A kilátás a környező halmokra átúszik a csendben.

Mintha sosem lettek volna itt különféle földkorok,
magukban morgó szirtek,
tornyosuló szakadékok,
lángok közt izzó éjek,
sem sötétben gomolygó nappalok.

Mintha sosem torlódtak volna egymásra a mezők,
lüktető lázban,
jeges borzongással.

Mintha valahol máshol háborogtak volna a tengerek,
tépték volna cafatokra a láthatár szélét.

Helyi idő szerint pontosan fél tíz van.
Mind a maga helyén és egyezményes rendben.
A völgyben patak csörgedez, kis patak módjára.
Ösvények húzódnak ösvénymód, öröktől örökké.
Egy erdőnek álcázott erdő örökkön örökké, ámen,
s a magasban madarak szállnak, szálló madarak
szerepében.

Ameddig a szem ellát, a pillanat itt az úr.
Egy eme földi pillanatok közül
fennmaradni rendeltetett.

Zsille Gábor fordítása

 
 
0 komment , kategória:  Wislawa Szymborska versei  
Rögeszmém a világ
  2017-09-06 12:45:22, szerda
 
  Wislawa Szymborska

RÖGESZMÉM A VILÁG

Rögeszmém a világ új kiadása,
javított, átdolgozott mása.
Hülyéknek móka volna,
a búskomornak siralom,
kopasznak fésű,
ebnek guba.

Első kötet:
Füvek és Állatok Beszéde,
hol minden faj nevénél
külön szótárt találsz.
Csak ráköszönsz a halra:
szépjónapot - és ettől
a hal, te és mindenki
könnyebben él tovább.

Improvizál az erdő,
sejtjük mi rég,
s a nyelv napfényre hozza!
Bagolyregék!
A sün aforizmái,
mert amikor
azt hiszed, hogy csak alszik,
ezen kotol!

Az idő (második kötet)
jókor-rosszkor egyforma joggal
beleszólhat akármibe.
És mégis - ő, ki hegyeket
tördel, óceánt mereget
s ott van a forgó csillagon,
a szeretőkkel tehetetlen,
hisz az ő testük túl fedetlen.
túl önfeldt, s - borzas veréb -
reszket a lélek vállukon.

A vénség csak tanulság
gazok élete végén.
Ah, fiatal, ki él!
Fájdalmat (harmadik kötet)
a test többé nem érez.
A vég
álmodban ér.

És álmodod,
hogy nem kell többé lélegezni,
fülelsz a testi csöndbe,
nem is rossz muzsika,
apró vagy, mint a szikra,
és kihúnysz ütemre.

A vég csak ennyi. Jobban sajgott
egy csokor rózsától a markod,
és szíved fájóbb kín gyötörte,
ha egy szirom pergett a földre.

Ez a világ. A lét maga
csak ennyi. S meghalni ilyen.
A többi - mint egy Bach-fúga,
egyelőre
fűrészeken.

(Fordította: Csordás Gábor)
 
 
0 komment , kategória:  Wislawa Szymborska versei  
Lista
  2017-03-10 15:44:01, péntek
 
  WISŁAWA SZYMBORSKA

Lista

Összeállítottam ama kérdések listáját,
melyekre immáron nem várok választ,
hiszen vagy túl korán van hozzájuk,
vagy fel nem érhetném őket ésszel.

E lista meglehetősen hosszú,
érint fontos és mellékes ügyeket,
s mert nem szándékom bárkit is untatni,
csupán néhányat sorolok elő:

Mi volt valóságos
és mi éppen csak gondolt
e színpadon,
csillagok között és csillagok alatt,
ahol a bejárat mellett
található a kijárat;

Mit tudhat a nagyvilág sok-sok lakója,
amiben kevesebbnek bizonyulok
hozzájuk mérten;

Miről cikkeznek vajon
a másnapi újságok;

Mikor szűnnek a háborúk
és mi lép a helyükbe;

Kinek az ujján van most
a jegygyűrűm, mit
elloptak tőlem - vagy elveszett;

Hol tanyázik a szabad akarat,
mely egyszerre képes
lenni és nem lenni;

Mi lehet az emberek tucatjaival -
vajon csakugyan ismertük-e őket;

Mit próbált mondani nekem M.,
amikor már nem tudott beszélni;

A rossz dolgokat ugyan miért
találtam jónak,
és mire is volna szükségem,
hogy többé már ne tévedjek?

Néhány kérdést még lefirkantottam
elalvás előtt egy perccel.
Ébredés után azonban
nem tudtam elolvasni.

Olykor gyanítom, valójában
titkosírás lehet.
Hanem ez ismét egy olyan kérdés,
mely úgyis megoldódik majd.

Zsille Gábor fordítása
 
 
0 komment , kategória:  Wislawa Szymborska versei  
Vígjátékok
  2017-03-08 20:55:42, szerda
 
  WISLAWA SZYMBORSKA

Vígjátékok

Ha vannak angyalok,
aligha olvassák
megcsalt reményeinkről
szóló regényeinket.

Félek, hogy - sajnos -
a világot panaszló
verseinket sem.

Színdarabjaink
lármás vonaglásai
- a z a gyanúm - az
agyukra mennek.
Angyali azaz embertelen
teendőik szünetében
szívesebben nézik
vígjátékainkat
a némafilm korából.

A lamentálóknál,
köntösszaggatóknál
és fogcsikorgatóknál
többre tartják - szerintem -
azt a kétbalkezest,
aki a fuldokló parókáját kimenti,
vagy éhségében
befalja cipőmadzagát.

Deréktól fel ingmell és nagyravágyás,
lentebb ijedt egér
a nadrágszárban.
Igen,
ezen biztosan szívből kacagnak.

Körkörös hajsza,
menekülés az üldözött elől.
A fény az alagútban
egy tigris szemének bizonyul.
Száz katasztrófa -
száz mulatságos bakugrás
száz szakadék fölött.

Ha vannak angyalok,
- remélem -
meggyőzi őket
e rettegésen hintázó bohóc,
aki segítségért sem kiabál,
hiszen hang nélkül zajlik mindez.

Merem fel tételezni,
hogy tapsolnak szárnyaikkal,
és szemükből kibuggyan a könny
legalább a nevetéstől.

Ford : Csordás Gábor
 
 
0 komment , kategória:  Wislawa Szymborska versei  
Nem történik semmi kétszer
  2011-06-20 10:55:46, hétfő
 
  Wislawa Szymborska

Nem történik semmi kétszer

Nem történik semmi kétszer,
minden új a nap alatt;
gyakorlatlanul születtünk,
s halálunk is próba csak.

Bár az élet-iskolában
legbutábbak mi vagyunk,
soha meg nem ismételjük
egy telünk, sem egy nyarunk.

Nincsen nap, mely kétszer jönne,
két egyforma éjszakánk,
nincs két csók egy tőről-metszett,
pillantás, mely egybevág.

Tegnap, mikor kiejtette
nevedet egy csacska száj,
úgy éreztem: ablakunkon
behullott egy rózsaszál.

Ma, hogy együtt vagyunk újból,
elfordítom arcomat.
Rózsa? Milyen is a rózsa?
Virág az, vagy kődarab?

Rossz órája életünknek,
mért fakasztasz rettegést?
Létezel - hát el kell múlnod,
s elmúlásod ó, be szép!

Mosolyogva, átölelve
keressük, mi összefűz,
bár különbözünk egymástól,
mint kétcseppnyi tiszta víz.
 
 
0 komment , kategória:  Wislawa Szymborska versei  
A negatív önértékelés dicséret
  2011-06-18 13:43:32, szombat
 
  WISLAWA SZYMBORSKA

A negatív önértékelés dicsérete

Az egerészölyv semmit ön-szemére nem vet.
Nem bántja bűntudat a sivatag párducát.
A piranha nem kétli, jót cselekedett-e.
A csörgőkígyó simán elfogadja magát.

Önkritikus sakál nem létezik.
A sáska, alligátor, trichina és bögöly
úgy él, ahogy él, és örül neki.

A bálna szíve száz kiló, ám
egyébként könnyű, akár a pehely.

Semmi sem állatibb
a Nap harmadik bolygóján, mint a tiszta lelkiismeret

Ford.:Kerényi Grácia
 
 
0 komment , kategória:  Wislawa Szymborska versei  
Beszélgetés a kővel
  2011-06-18 13:39:09, szombat
 
  Wisława Szymborska

Beszélgetés a kővel

Kopogtatok a kő ajtaján.
Én vagyok az, eressz be.
Be akarok bensődbe lépni,
és körülnézni ott,
belélegezni téged.

Menj innen szól a kő.
Zárva vagyok, nincsen rés rajtam.
Ha darabokra törnek is,
zárva leszünk, nem lesz rés rajtunk.
Homokká morzsolódva sem
eresztünk be senkit.

Kopogtatok a kő ajtaján.
Én vagyok az, eressz be.
Csupán kíváncsiság vezet:
egyetlen esélye az élet.
Be akarom járni palotádat,
majd a levél s a vízcsepp bensejét.
Nincs sok időm e feladatra.
Halandóságom indítson meg téged.

Kőből vagyok szól a kő ,
arra hivattam, hogy komoly maradjak.
Menj innen.
Nincs nevető-izmom.

Kopogtatok a kő ajtaján.
Én vagyok az, eressz be.
Tudom: nagy, üres termek tátonganak benned,
sosem látottak, hasztalanul szépek,
senkinek léptét soha nem visszhangzók.
Valld be, magad se tudsz róluk sokat.

Üres, nagy termek - szól a kő ,
de nincs bennük számodra hely.
Meglehet: szépek, de a te szegényes
érzékeid föl nem érik.
Megismerhetsz, de meg sosem tapasztalsz .
Egész külsőmmel feléd fordulok,
egész bensőmmel elfordulok tőled.

Kopogtatok a kő ajtaján.
Én vagyok az, eressz be.
Nem keresek benned örök otthont.
Nem vagyok boldogtalan.
Nem vagyok hontalan.
Világom méltó rá, hogy visszatérjek.
Üres kézzel lépek be, és jövök ki tőled:
s bizonyítékul, hogy csakugyan benn voltam,
nem mutatok fel mást, csak szavakat,
melyeknek nem hisz senki.

Nem léphetsz be - szól a kő.
A részvétel érzéke nincs meg benned.
Egyetlen más érzékszerv sem pótolhatja ezt,
még a mindent-látásig kiélesült tekintet
sem segít rajtad, ha híjával vagy ennek.
Nem léphetsz be: alig dereng benned ez az érzék,
fejletlen csíra, csak elképzelés.

Kopogtatok a kő ajtaján.
Én vagyok az, eressz be.
Nem várhatok kétezer századig,
hogy hajlékodba lépjek.

Ha nekem nem hiszel - szól a kő ,
fordulj a levélhez, azt mondja, amit én.
A vízcsepphez, azt mondja, amit a levél.
Végezetül kérdezd meg saját hajad szálát.
Nevetés feszül bennem, óriás nevetés,
bennem, a nevetésre képtelenben.

Kopogtatok a kő ajtaján.
Én vagyok az, eressz be.

Nincs ajtóm szól a kő.
 
 
0 komment , kategória:  Wislawa Szymborska versei  
Egy szó a lélekről
  2011-02-24 15:03:21, csütörtök
 
  Wisława Szymborska

Egy szó a lélekről

Van lelke az embernek.
Senkinek nincs szakadatlan
és mindörökké.

Napra nap,
évre év
eltelhet nélküle.

Olykor csak elfészkelődik
a gyermekkor rengéseiben, félelmeiben
hosszabb időre.

Ritkán segédkezik
fáradságos tetteink idején:
bútormozgatáskor,
bőröndcipeléskor,
vagy ha szűk cipőben kutyagolunk.

Kérdőívek kitöltésekor,
húsvagdaláskor
többnyire szabadnapos.

Ezer beszélgetésünk közül
egyetlenegyre ha ellátogat,
és arra sem okvetlen -
szeret hallgatni.
Ha sajdul a testi fájdalom,
titokban lelécel.

Finnyás:
nem szívesen lát minket tömegben, -
fölényünk kicsikarása, érdekeink lármája
undorítja.

Öröm és bánat
az ő szemében nem más-más érzés.
Csak a kettőben együtt
van jelen.

Számíthatunk rá,
ha hosszasan habozunk
és mindenre kíváncsiak vagyunk.

Az anyagi világból
az ingaórát és a tükröt
kedveli: ők serénykednek akkor
is, ha senki nem nézi őket.

Nem mondja, honnan ered,
s hogy majd hová ködlik el,
de vár, vár minden ilyen kérdést.

Úgy tűnik,
nekünk őrá,
neki miránk -
szükségünk van egymásra.

Ford.: Báthori Csaba
 
 
0 komment , kategória:  Wislawa Szymborska versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 205 db bejegyzés
e év: 1419 db bejegyzés
Összes: 10509 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1280
  • e Hét: 3661
  • e Hónap: 59913
  • e Év: 576960
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.