Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Fohász Szent István királyhoz
  2017-08-21 08:54:36, hétfő
 
 
Juhászné Bérces Anikó
...... ........... .........Fohász Szent István királyhoz


Megszólítlak alázattal, s könyörögve kérlek,
Tekints le az országunkra és a magyar népre.
Amióta nem vagy velünk - lassan ezer éve,
Számtalan nagy vihar dúlt a Kárpát-medencében.

Vad villámok csaptak bele termő Életfánkba,
Erős ágakat szakítva, s taposva a sárba.
A törzsét meg jól irányzott, egyetlen csapással
Széthasítva több darabba, meg a pusztulásba.

Túlélte, mert a gyökere erős, szívós fajta,
Hajszálgyökér, ha megmarad, élet fakad rajta.
De termések millióit a szél szertefújta,
Gyökértelen kapaszkodnak az új világukba.

Fánk törzse, mi épen maradt, próbál tovább élni,
Alig forradt, mély sebeit rendre fel-feltépik.
Gyökereit férgek rágják, levelét meg tetvek,
Friss hajtása alig serken, - így élni kegyetlen.

Szükség lenne törhetetlen, erős, tiszta kézre,
Istenhitre, biztatásra, tisztán lássunk végre.
Kapaszkodnánk Szent Jobbodba, segíts nekünk élni,
Boldogasszony jó Anyánkat támaszunknak kérni.

Bocsássa meg vétkeinket, s legyen velünk Atyánk,
Maradjon meg, s virágozzék drága Magyar Hazánk.
 
 
0 komment , kategória:  Juhászné Bérces Anikó  
Mama
  2017-05-03 12:36:16, szerda
 
 


Juhászné Bérces Anikó
...... ........... .............Mama

Régi fénykép, rajta mama,
Édesanyám édesanyja.
Ránc nélküli kerek arcán,
Szelíd mosoly szeme sarkán.
Ágán kilenc rügy kipattant,
S egy szót zengett édes dalban,
Sírta, búgta lépte nyomán,
Mint a sípok az orgonán,
Gőgicsélve és mutálva,
Bajra gyógyírt tőle várva,
Anyanyelvünk legszebb szavát,
"Édesanyám, Édesanyám."
Szemeimet, ha lecsukom,
Mamám testközelben tudom.
Kezében bot, segítségnek,
Templomba menő léptének.
Nyolc évtized tömény gondja
Termetét már összenyomta.
Ballag talpig feketében,
Vastag imakönyv kezében.
Vállkendője átöleli,
Puha bolyha melengeti,
Hosszú rojtja balról-jobbra
Ring vele, mint a sok szoknya.
Rózsafüzér a zsebében,
Igazgyöngyként ragyog régen.
Morzsolgatta, s hő imája
Drágakőfényt csiszolt rája.
Ha a munka pihenni tért,
Fohászkodott mindenkiért,
Minden napért hálát adott,
Kérte a derűs holnapot.
Mormolgatta órákon át,
Az én drága jó nagyanyám.
Álom lett az ima vége,
Áldott legyen szép emléke.
 
 
0 komment , kategória:  Juhászné Bérces Anikó  
Téli boldogság
  2013-02-17 22:37:43, vasárnap
 
 
Juhászné Bérces Anikó: Téli boldogság

Szárnyal a lelkem, szakad a hó,
Nyugalmat adó hótakaró.
Egybeér ég és látóhatár,
Szűz ruhát öltő mennyei táj.

Zöld fenyők subája hófehér,
Egy álomvilággal is felér.
Szerelmem ó, havas természet,
Boldogság csodálni így téged.

Csücsül az ágon sok kismadár,
Várja, hogy kész-e a reggeli már,
Sürögve, forogva csipeget,
Élvezi a téli életet.

 
 
0 komment , kategória:  Juhászné Bérces Anikó  
Soma
  2013-02-17 22:34:41, vasárnap
 
 
Juhászné Bérces Anikó: Soma


Pár hónapos kutyakölyök,
Aki hozzánk beköltözött.
Zsemleszínű, füle lógó,
Labrador, az örökmozgó.

Kérdőn néz a nagyvilágra,
Mindent mit lát, jól megrágja,
Mindegy bogár az vagy kavics,
Ismeretlen, s neki az kincs.

Ha játszani támad kedve,
Nagyot vakkant, és lihegve
Zörgeti a bokrok alját,
Keresi a kis labdáját.

Lába dobog, füle lobog,
Robogva hoz most egy botot.
S míg a gazda újra dobja
Futva rögtön visszahozza.

A futásban, ha kimerül,
Egy nagy kád vízbe beleül.
Egyet csobban, s szalad tovább,
Felfedezni újabb csodát.

Lám, most mit hoz? Csiga-bigát.
Kétkedve nézi, amit lát.
Mert ilyet még sosem látott,
Házát cipelő jószágot.

Kíváncsian szimatolva
Ráfekszik egy hangyabolyra.
Ezek csípnek! Innen futás,
Ez biz' keserves tanulás.

Kedveli a virágokat,
Különösen a pirosat.
Azt gondolja finom falat, -
Virágszirom egy sem marad.

Pille száll a levegőbe'
Felfigyel rá, érdeklődve.
Ilyen magasba nem ér fel,
Versenyt fut a kék lepkével.

Mikor rátelepszik az éj,
Fáradtan a kuckóba tér.
Álmában édesen szuszog,
Közben minden lába mozog.
 
 
0 komment , kategória:  Juhászné Bérces Anikó  
Menyemet keresem
  2012-10-01 21:56:23, hétfő
 
  ...... ........... ..............


Juhászné Bérces Anikó
...... ........... ........... ......Menyemet keresem.

Menyemet keresem.
Legyen
Kedves, csendes,
Kellemes, jellemes,
Szeretetteljes,
Egyenes ember,
Rendesen neveltetve.
Nem emeletes,
Nem termetes,
Sem testes,
Nyelve nem hegyes.

Esztendeje kerek, negyede eltervezettnek.
Fekete szeme szerelmet teremt,
Feje eredetben tele tervekkel.
Esze kereke peregve teremt jelent.
Vers, zene kedvence.
Eredet rege nem nehezen kezelt.
Nevetve keres szeretetet,
Melyben kedvese esete
Elrendeltetett.
Gyermek terve nem elvetett.

Kedvelt csemege keze tette, melyben benne lelke.
Hegy leve eleve elvetve.

E kerettel rendelkezve
Gyermekem elvesz,
S, tetted egyengetve
Esengve szeret, s el
Nem enged.

E tervvel keresem menyem.

Ez lehetetlen?
Nem. Rendben lesz.
Eszem telve ez esettel.
Jelentkezz! - Szeretettel.

Persze ez nem mese.

...... ........... ........

 
 
0 komment , kategória:  Juhászné Bérces Anikó  
Együtt örökre
  2012-10-01 19:29:07, hétfő
 
  ...... ........... .............


Juhászné Bérces Anikó
...... ........... ..............Együtt örökre

Mit most elmesélek
Szomorú történet,
Valós, pedig hinnéd,
Ilyen nem történhet.

Büszke csíki székely,
Meg Juli a párja,
Hat gyermeket nevelt
Szerény boldogságba'.

Megélni segített
Hargita erdeje,
Gondon átevezett
Két ember szerelme.

Elteltek az évek,
Lelassult az élet,
Pihentek az ágyban,
Mindig kéz a kézben.

Magas, szikár ember
Hatalmas tenyere,
Elveszett már benne
A Nagymama keze.

"Itt fáj, s ott fáj, ódalt"
Ekképp panaszkodott,
Szemében a tűz már
Egy kicsit megkopott.

"Mind kibírjuk" - mondta,
Ezzel megnyugtatott,
Pedig a fájdalom
Egyre kopogtatott.

"Ne panaszkodj Juli",
Szólt halkan a Tata,
S huncutkás szemében
Megcsillant mosolya.

Bús őszi reggelen,
A kínt már nem bírta,
És az öreg kaszás
Nagymamát elhívta.

Kereste a Tata,
Hova lett a párja,
Kivitték szegényt már
A hideg szobába.

Elnémult Nagytata
Nem volt már több szava,
Ballagott roskadtan
Hátra, az udvarba.

Búcsúzott a földtől,
Mi kenyeret adott,
Meg a földi léttől,
S estére már halott.

Párja után ment ő,
Óh Uram, Teremtő,
Létezik szerelem,
Sírba elkísérő!

Így pihennek szépen,
Most is kéz a kézben.
Hallottál már ilyet,
Ugye, csak mesében.
/Vizoli Both József és neje Szűcs Julianna emlékére/

...... ..............

 
 
0 komment , kategória:  Juhászné Bérces Anikó  
Mama
  2012-10-01 19:19:59, hétfő
 
  ...... ........... .............


Juhászné Bérces Anikó
...... ........... ........... ...........Mama


Régi fénykép, rajta mama,
Édesanyám édesanyja.
Ránc nélküli kerek arcán,
Szelíd mosoly szeme sarkán.
Ágán kilenc rügy kipattant,
S egy szót zengett édes dalban,
Sírta, búgta lépte nyomán,
Mint a sípok az orgonán,
Gőgicsélve és mutálva,
Bajra gyógyírt tőle várva,
Anyanyelvünk legszebb szavát,
"Édesanyám, Édesanyám."
Szemeimet, ha lecsukom,
Mamám testközelben tudom.
Kezében bot, segítségnek,
Templomba menő léptének.
Nyolc évtized tömény gondja
Termetét már összenyomta.
Ballag talpig feketében,
Vastag imakönyv kezében.
Vállkendője átöleli,
Puha bolyha melengeti,
Hosszú rojtja balról-jobbra
Ring vele, mint a sok szoknya.
Rózsafüzér a zsebében,
Igazgyöngyként ragyog régen.
Morzsolgatta, s hő imája
Drágakőfényt csiszolt rája.
Ha a munka pihenni tért,
Fohászkodott mindenkiért,
Minden napért hálát adott,
Kérte a derűs holnapot.
Mormolgatta órákon át,
Az én drága jó nagyanyám.
Álom lett az ima vége,
Áldott legyen szép emléke.

...... ......

 
 
0 komment , kategória:  Juhászné Bérces Anikó  
A régi temető
  2012-10-01 19:11:00, hétfő
 
  ...... ........... ......


Juhászné Bérces Anikó:
...... ........... ........... .......A régi temető


A falun túl nyugat felé,
Elindulok estefelé.
Utat mutat a lemenő,
Arra a régi temető!

Sűrűn nőtt fák oltalmában,
Kicsinyke domb oldalában
Van az örök pihenő,
Pár száz lelkes temető.
Ott nyugszanak eleink,
Dolgos kezű őseink.

Félre dőlő fakeresztek
A meténgre telepedtek.
Néhol puszpáng mutat utat,
Alatta vajon ki nyughat?

Van itt rokon és uraság,
S ki harcban halt hősi halált.
S van kit már más nem is mutat,
Csak egy enyhe domborulat.

E nyughelynek jobb sarkában
Dédszüleim megtaláltam.
Velük alszik Jancsika,
Mama legkisebb fia.
Katus ikertestvérkéje,
Tavaszi szél lett a vége.
Piciny testéig hatolva,
Lázrózsákkal beoltotta.
Azóta már hat testvérrel
Találkozott fenn az égben.

Domb közepén Lévayak
Alusszák örök álmukat.
Dédi János, s József fia
Egymást el nem hagyja soha.
Ferenc fia porhüvelye
Máshol van már eltemetve.
Egerszegen várta párja,
Nyugalmát ott megtalálta.
Megpihent végleg békében,
Nagyanyám ölelésében.

Mindenszentek hogyha eljő,
Átöltözik a temető.
Felveszi fehér ruháját,
Meggyújtja sok lámpácskáját.

Üzenet jön odaátról,
Értsd meg gyermek, mit atyád szól!
Voltunk mint Ti, s lesztek, mint mi!
Éld hát hasznosan életed,
Használd ki minden percedet!

S ha jön az utolsó óra,
Térjél te is nyugovóra!
Szeretteid jönnek eléd,
Karjukat kitárják feléd.
Arcukon az öröm könnye,
S együtt leszünk mindörökre.

...... ........... .....

 
 
0 komment , kategória:  Juhászné Bérces Anikó  
Küzdelem
  2012-10-01 19:08:57, hétfő
 
 
B.Gáti Csilla: Küzdelem
...... ............


Juhászné Bérces Anikó:
...... ........... ........... ......Küzdelem


Sötétből jöttél a fénybe,
Nagyon megkínlódtál érte.
Sírsz, mert jó helyed volt ott benn,
Biztonságos anyaölben.

Sorsod elrendeltetett.
Le kell élned egy életet.
Döntöttek a fejed felett,
Majd megtudod, mi jut neked.

Ki szerencsés nagyon várják,
Minden jóval elhalmozzák.
Sugárzik a szeretetük,
Hogy boldog legyen gyermekük.

Van ki csak nyűg lett a létben,
Része van sok szenvedésben.
Dermedten ébred rá egyszer,
Hogy a kutyának sem kellett.

Kívánták-e vagy felesleg,
Közös sorsuk küzdelem lett.
Az életet mozgató tett,
Ami sok embert mássá tett.

Mindenki küzd valamiért.
Ki családért, szeretetért,
Ki pénzért vagy szerelemért.
Hatalomért vagy hírnévért,
Vagy csak a megélhetésért.

Van, ki ezt sokáig bírja,
Más magát hamar leírja.
Nem küzd már csak egészségért,
Mindent érő nyugalomért.

Legvégül ezt is feladja,
A küzdelmet abbahagyja.
Elköltözik hát a sírba,
El, vissza a sötétségbe,
Vagy az örök fényességbe.

...... .............

 
 
0 komment , kategória:  Juhászné Bérces Anikó  
Az út vége felé
  2012-10-01 19:07:35, hétfő
 
  ...... ........... ........... ......


Juhászné Bérces Anikó:
...... ........... .............. Az út vége felé

Késő őszi alkonyatban
Bandukolunk megroskadtan,
Idestova nyolc éve már
Együtt megyünk, én és anyám.

A nap régen leáldozott,
Az est semmi jót nem hozott.
Szemed elé ködfátyol szállt,
Néha tudod, ki vigyáz rád.

Előtörnek régi képek,
Mintha csak most történnének.
Ez a világ már nem kerek,
Minden összekeveredett.

Az út kínnal van kirakva,
S milyen hosszú? Ki tudhatja?
Bozótosban sötét árnyak,
Intenek, csak meg ne lássad!

Fejünk felett varjú sereg,
Az elmúláson kesereg.
Jeges szél csap az arcomba,
Bú a lelkemet mardossa.

Mert a végzet útján járunk,
Bukdácsolunk, alig látunk,
S az út végén fekete árny,
Hív magához a vén halál.

S hogy Te, vagy én érek oda
Előbb, azt csak Isten tudja -
De addig szorítom kezed,
S amíg lehet, Veled leszek.

.....

 
 
0 komment , kategória:  Juhászné Bérces Anikó  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 24 db bejegyzés
e év: 393 db bejegyzés
Összes: 5135 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 430
  • e Hét: 3700
  • e Hónap: 35546
  • e Év: 402127
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.