Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Varjú Zoltán
  2017-08-27 16:04:47, vasárnap
 
  Varjú Zoltán

...és benned újra élek...

Te vagy az éjjeli, édes álmom közé rejtve,
minden reggeli ébredésem szerelme.
Nélküled nincs a napnak éltető ragyogása,
a tikkasztó meleg óráknak hűsítő árnya.
Veled ébred a hajnal, téged sosem feledve,
a nappalom az esti elmúlás alá temetve.
S mielőtt megfáradt testtel nyugovóra térek,
szemed kék óceánjában fürdik meg a lélek,
karod közt álmodva újra, hogy végre hazaérek.

...és benned újra élek...
 
 
0 komment , kategória:  Varjú Zoltán  
Varjú Zoltán
  2017-08-07 08:35:58, hétfő
 
  Varjú Zoltán

Veled megtalálom

Te vagy a tikkasztó nyári napsütésben,
a kellemes lágy fuvallat,
ami körül öleli megfáradt testem.
Kevésben a sok, a minden,
az olvadt mézben, az aroma az illat,
az édes ízét a számban érzem,
ahogy éhes ajkad csókját kérem...
Te vagy a szomjam oltó friss patak,
a sebeimre a gyógyulást hozó,
a néma ajkainkon a vigasztaló,
az igaz szerelemből fakadó tiszta szó.
Te vagy a tenger hullámverése,
amely bennem partot ér.
Elringatjuk egymást, egymás szemébe nézve,
és egymásért dobban szívünkben a vér.
Te vagy az éjjeli álmom,
a reggeli ébredésem és a hajnali látomásom.
Te vagy, akivel újra élem a múltam,
aki nélkül az mit sem ér.
Akivel megtalálom az örökkévalóságom,
ha majd lelkünk, örök nyugovóra tér!
 
 
0 komment , kategória:  Varjú Zoltán  
Varjú Zoltán
  2017-07-02 08:16:58, vasárnap
 
  Varjú Zoltán

Sosem múlhat el!

Emlék, megannyi elmúlt, tiszta érzelem...
tekint vissza a régi megkopott képeken.
Öreg platán törzsébe karcolt szerelem
évtizedes emlékei köszönnek ma rám.
A gondolataim visznek tova sebesen,
a múltba repítenek szépen, csendesen.

A szemközti padon még szinte érezni
a régen volt tapintásod langymelegét.
Szemem távolba réved, feldereng a múlt,
lefoszlott a fátyol, a selyem földre hullt,
a cipő az ágy előtt, a földön hever...
De csitt! - leáll a kép - elmém küzd vele.
Meg-megáll, néhány kockát visszateker!

Ölelő karok és párnák közt halni meg...
Mondd, mi lehetne más, mi lehetne szebb?
Ha a te karjaid fonnak át, míg létezünk,
amíg a szívünk dobban, egymást keresi,
egymást öleli reszketőn két kezünk...
De csitt! - újra pereg a film - megérkezünk
oda, ahonnan elindult Utunk egykoron,
miként látom lassan pergő, időtlen korom,
de őszes hajkorona villan, s ráncos kézfejem
fogja most tiéd, és önmagamtól kérdezem:
Ugye sosem múlik el az örök szerelem?
 
 
0 komment , kategória:  Varjú Zoltán  
Varjú Zoltán
  2016-11-23 10:09:16, szerda
 
 
Varjú Zoltán

Már érted

Még érzed, ahogy fogva tartja
a testem illatát az ágy.
Már érted, miként hagyja magára
a szerelmet a vágy.

Még érzed, ahogy a forró ölelés
a szíved mélyéig hatol.
Már érted, miként fáj a szenvedés,
amit leír most e toll.

Még érzed, ahogy lelkünk összeér
a szívünk együtt zakatol.
Már érted, az életünk mit sem ér
egymás nélkül... valahol.

Még érzed, ahogy könny fakad,
ha nélküled kísért az árny.
Már érted, milyen szörnyű az
mikor meggyilkol a magány.

Még érzed ajkadon a csókomat,
ajkadon csüngeni a szám.
Már érted, hogy mit veszíthetsz el,
ha nem vigyázol rám.
 
 
0 komment , kategória:  Varjú Zoltán  
Varjú Zoltán
  2016-07-30 11:55:26, szombat
 
  Varjú Zoltán:

XXI. Századi válaszok: Wass Albert - Kereszt alatt című versére

,,Uram, én jó akartam lenni,"
de szívemre hallgatva éltem,
se jobbra, se balra nem ítéltem,
csupán jobbat, szebbet reméltem
és az igazságot próbáltam, mindig megkeresni!

,,Uram, én jó akartam lenni"
és kezet nyújtottam segítségül.
De aki mindenkinek ellenszegül
és a saját gőgjétől megrészegül,
az, csak könnyek közt képes a leckét megtanulni!

,,Uram, én jó akartam lenni"
a kereszt alatt áldásodat venni!
S akármennyi jót is cselekedtem,
vétkeim miatt, Neked vezekeltem.
A képmásodra teremtve ... lettem,
Ó Uram; látod? Én mégis, bűnösnek születtem!

 
 
0 komment , kategória:  Varjú Zoltán  
Varjú Zoltán
  2016-03-11 01:07:54, péntek
 
  Ha többre vágysz!

Varjú Zoltán:
Ha többre vágysz
****
Szürkeségbe burkolózott ridegséggel,
szótlanul lép át, egymáson az ember,
telve csordultig az érdektelenséggel
és egymásra, senki, oda sem figyel,
csak mondja, mi a szívét nyomja,
miközben a másik boldogságát
és annak minden nyűgét,
meg se hallja...
hát persze, hisz nem is akarja.

****
Mindeközben, vágyna ki a szabadba
és vágyakozna a szabadságra,
amit másoknak is szívből kívánna,
ha az Ő érdeke, ugyanezt diktálja.
...de az irigység, túl nagy Úr,
s miközben őrjöngve tombol
a lelkekben, mindent lerombol,
mert nincs benne, közös érzelem,
csak a mindent, sötétségbe burkoló,
minden napra elvárt kényelem,
meg az önmagától is tartó félelem,
amiből nem kérek,
mert az nem lehet az Én életem.
****
Különben, nem marad más belőlem,
csak a betontömbbe zárt, magánéletem,
s azok közé furakodó,
mindent ki és lehallgató,
közös sorsra ítélt, elítélt,
akit egykoron, jobb sorra szánt az ég,
Aki az Élettől, valaha, többet remélt.
Az Út ott van előtted is
és ha többre vágysz ennél,
akkor többet is kell tegyél,
mert egyszer, majd számon kérnek, mindenért!

****
 
 
0 komment , kategória:  Varjú Zoltán  
Varjú Zoltán
  2016-03-11 01:00:01, péntek
 
  Örökre Veled maradok

Felhők gyűltek az égszínkék szemeidben
és áztatja arcod, mint a csendes esőben
földre hullt vízcsepp, ami eltűnik a mélyben
belülről fakadó bánatod forrása a szívedben

Szavak nélkül mondja el szomorú szemed,
még itt vagyok veled és most, csak Neked
látva a féltve számolt órákat és a perceket
lassan múló s pergő apró homokszemeket

még ölelő karodban a csókodnak íze méz
de már az emlékek terheinek súlya nehéz
és a pillanatban megőrzött vágy az ölelés,
a szó: Szeretlek, tán elmondanom is kevés

ami bennünk él, izzó parázs tüze égeti fel
nem marad más, csak hamu és mégis kell,
hogy mindent felperzselő és tiszta szívvel
könnyek közt mondjuk: Soha ne engedj el!

Amikor majd a kimondott szó se lesz elég,
s bennünk a szerelem lángja teljesen kiég
Akkora Én testben és lélekben is meghalok
de emlékem megőrzik az égben a csillagok
és a lélekfonalad szálaiban, Én ott vagyok,
elszakíthatatlan, mindörökre Veled maradok
 
 
0 komment , kategória:  Varjú Zoltán  
Varjú Zoltán
  2016-03-10 11:19:21, csütörtök
 
  Nem tudtam...

Nem tudtam mi ez, megégetett s felperzselt a láng
Bennem rég romba dőlt, halottá vált sivár pusztaság
S jött a szikra, villám sújtotta s újjáépült egy szép világ

Nem tudtam mi ez, medréből kilépő szélsebes folyó?
Ami féktelenül magával ragadó, elapadhatatlan és áradó,
mint az a vigasztalanul s kimondatlanul hagyott tiszta szó

Nem tudtam mi ez, letaszított a mélybe és onnan fel,
A poklokra a mennyekbe, érted bárhová hogyha kell,
úgy érzem, hiába kérdezem, erre most senki sem felel.

Nem tudtam mi ez, azóta is csak a válaszokat keresem,
Bennem nincs már, nyomasztó alakot öltött félelem,
csak szerető s gondviselő, önzetlenül feltételek nélkül
elfogadó érzelem, ami úgy hívnak talán:...szerelem...
 
 
0 komment , kategória:  Varjú Zoltán  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 113 db bejegyzés
e év: 3251 db bejegyzés
Összes: 6386 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 811
  • e Hét: 6896
  • e Hónap: 25241
  • e Év: 697871
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.