Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Fohász Szent István királyhoz
  2011-03-02 01:26:33, szerda
 
  Kerecseny János

Fohász Szent István királyhoz

István Király! Urunk, Atyánk!
A Mennyégből tekints le reánk!
Nézd a néped: régi nyájad
Összetörve, fogy és szárad.
Szétzilálva száz országba,
Szerteűzve száz határba.
Bujdokolva, nyomorogva,
Szemétdombra rúgva dobva.
Csak az ördög fest ily képet:
István király, pusztul néped!
Otthoniak ifja-véne
Lángkorbáccsal hajtva, tépve,
Börtön poklán gúzsba kötve,
Megcsúfolva vagy leköpve!
Sírdomb mered, merre nézel -
S nincs irgalom Földön, Égen...
Félelem nyög minden házban,
Szegény Hazád talpig gyászban.
Meggyalázták szent hitünket,
Ledöntötték Keresztünket.
Vérrel írják napjainkat:
Vasra verték papjainkat
És a Gonosz addig ásta
Elbukott a Legfőbb Bástya:
A Te hited Első Papja,
Szegény árva Hazánk Atyja...
- Az életünk ködös,sivár.
Tekints le ránk István király!
Soha, soha ezer éve
Így nem hullott szét a Kéve!
Így még nem volt sújtva-verve,
Nem volt soha ily nagy terhe.
Ilyen gyász nem zúdult rája -
Tekints ránk, népünk királya!
Hallgass meg a Csillagégen:
Állj elénk, mint egykor régen!
Fogd meg árva rab-kezünket,
Erősítsd meg tört hitünket,
Hogy aki most verve, dobva,
Mind egy-nyájba összefogva
Meghallgassa égi szádat
És kövesse - koronádat.
Melyen hitünk szent Jelképe:
A Kereszt, az Isten képe
Ott ragyog még diadallal
És hirdeti bajban, jajban:
Győzni fog Ő, ki tart Vele
Mert nincs Hatalom Ellene!
 
 
0 komment , kategória:  Kerecseny János versei  
Az én magyarságom
  2011-03-02 01:03:27, szerda
 
  Kerecseny János

AZ ÉN MAGYARSÁGOM

Az én magyarságom mély és bús titok
Tompán feldübörgő, fájdalmas szitok.

Az én magyarságom lángoló harag,
Ami őt sebhelyem csonkából fakad.

Az én magyarságom kiáltó átok:
Pártütő pártosok zúgva-zúg rátok,

Az én magyarságom nagy, hörgő bánat:
Fogcsikorgva ébred s - ököllel támad.

Az én magyarságom szilaj harci dal:
Száz szájjal harsogom: fegyverre magyar!
 
 
0 komment , kategória:  Kerecseny János versei  
A négy szobor
  2011-03-01 01:46:47, kedd
 
  KERECSENY JÁNOS

A NÉGY SZOBOR

Négy szobor áll némán a ,,Szabadság terén",
Mint fonák ellentét rabságunk éjjelén.
Négy szobor, szomorú, mesteri kőremek
És e holt anyagtól Európa remeg,
Mert súgja szellemük, harsogja hangtalan:
A parancs-szerződés rút, igazságtalan!
S akár csak kegyetlen, félelmes vádirat,
A művelt Nyugatra röppentenek tűznyilat...

Négy égtáj fájdalmas, bús ábrázolója,
Elvakult gyűlölet jelképes bitója,
Sötét tudatlanság személyesítője,
,,Jaj a legyőzöttnek!" - gyászos hirdetője,
A vak bosszúállás kőbevésett mása,
A szent Igazságnak a megcsúfolása.
S hol buta fajankók hamis törvényt fonnak,
Örök gyalázata a frank Trianonnak!

Az ,,Észak" hirdeti ősi Felvidékünk
Ezer évig volt az a birtokunk nékünk.
Véren, vason vette a honszerző Árpád,
Török hódító sem érte el a Tátrát.
Nem tudta leigázni sok kegyetlen ellen,
Futott a muszka is onnan bevert fejjel.
Épp oly' szerves része a Magyar Hazának,
Mint testnek a vese, vagy gyökere fának...

Hunyadi vaskarját mutatja ,,Dél", ott
Nándorfehérvári csillagunk is ég ott,
Ragyogva szikrázik - ismerik is bárhol -
És égi fényével Nyugat felé vádol...
Mert Hunyadi nélkül - rég elcsépelt nóta -
Ozmán iga alatt nyögne Európa.
S a mekkai mosé bronz kapuit nyitnák,
Jézus Urunk helyett, Allahot tanítnák...

Láncravert Nemzetem! Örök dicsőséged,
Hogy ezredéven át a kereszténységet
Magyari ős kar hős acélja védte!
S hálátlanul fizet Nyugat mégis érte...
Ama iszlám Félhold, mint halat a cápa
Rég elnyelte volna. És ma még a pápa
Sem emel szót értünk? Az is hallgat gyáván?
Vagy alszik az Isten a mennybéli ágyán?

De Nyugatra vádol szintén a zord ,,Kelet",
Bátor, büszke szeme az ég felé mered,
Nagy Bátori István lelke lobog benne,
Fenyeget az arcán búsult honszerelme,
Épp úgy, mint Grodnónál, hol csont s halál áron
Nagy, véres diadalt aratott a cáron,
Meggátolva ezzel a terjeszkedését,
Hálátlan Nyugatra tervelt betörését...

...S most ,,Nyugat" szobrára fordul tekintetem,
Mint izzó lángszóró, a tüzet úgy vetem,
Mint az Etna torkán a zuhatag láva,
Kirobban haragom. S ajkam átkot hányva,
Megvetést, lenézést, gyűlöletet okád -
Álnok Ausztria hőstettét mutatja,
Aki a haldokló szomszédot kutatja.

És pimasz kajánul, mint útszéli zsivány,
Kihasítja földjét, akárcsak az Iván...
Ilyen aljasságot emberevő sem tett -
Az is megbecsülte bátor fegyvertársát,
Nem rabolta tőle a földjét vagy mását.
Óh, ez nem Arad volt, sem nem Tizenhárom!
Őt is igázza most épp úgy szolga-járom.

Mint a vele vérzett régi szövetségest,
A szótartó magyart, a hozzá hűségest...
Mentséget keresni bűnére? Botorság.
Házasodni akar ismét a bölcs ország...
Nála hitványabbak csak azok, kik állták
A hullarablását és azt honorálták.
Ők a főbűnösök, mert álnokul csűrtek,
Tudatlan pojácát, kik Párizsban ültek.

És röhögve nyújtva piszkos, szőrös mancsot,
Ránk erőszakolták a békeparancsot.
Másfélezer éves népünk ősi földjét
Darabokra vágták. Létrehozva szörnyét
Élettelen, csonka és nyomorék testnek...
Jelkép e négy szobor, Gyászos Magyar Estnek,
Hangtalan nagy vádja, szent tiltakozása,
Hogy gaztett volt Hazánk rút megcsonkítása.

...Trianon bakói ám kárba vitáznak -
Moszkva egén már vad villámok cikáznak,
A ,,hű szövetséges" nem sokáig vár még,
Európa fölött megjelent - az Árnyék...
De vörös palástja alatt hóhér-zeke.
Nagy Péter cár titkos, vak végrendelete,
Minden oroszoknak parancs, szabály, törvény -
Gőgös Nyugat alatt morajlik vad örvény...

Megjósolom innen ihletett-merészen,
Trianon csakhamar majd bumeráng lészen.
Mindent, amit osztott gyűlöletes kézzel,
Visszaszáll majd rája, mint ránk eme Éjjel...
Feltámadnak sorban gyarmatok, rabnépek,
Láncokat szaggatnak, vasperecet tépnek,
Jogot követelnek és apáik földjét
S Nyugatra zúdítják a borzalmak szörnyét...

Lángba borul a Föld valamennyi sarkán,
Mennydörög s villámlik bíborvörös tarkán,
Morajlik, rázódik, mint tűzhányó gyomra
És a földrablókat - ítéletre vonja.
Szörnyű ítéletre! Mondani sem kések.
Beteljesednek a János Jelenések!
Csak az Atyaisten tudna olyat vetni!
S hálátlan Nyugatot el fogja temetni...

Hiába gátolja Nyugat szép erénye,
Ez a Történelem örök vastörvénye!
E négy szobor is ezt hirdeti ím, itten
Segítsd meg a magyart kegyelmes, nagy Isten!
 
 
0 komment , kategória:  Kerecseny János versei  
Hazug élet
  2011-03-01 01:44:27, kedd
 
  Kerecseny János

HAZUG ÉLET

Az élet goromba, barbár játék:
Kincs, rongyos komédia -
- Ma nem születnek Pálok és Máték,
Mert az atom a Biblia...

Erkölcs, jogrend és a törvény sehol
Állandóságot nem mutat -
Ma fehér, majd piros, akár a bor:
Ahogy festem - szint ugy mutat...

Ma bün, mi holnap dicsőség leszen -
S ha ismét fordul a kerék,
Ujra bünné válik - és vért veszen:
Ártatlanul tőrt döf beléd...

De ezer példa: dicsőség megint!
Biróvá lesz: itél, kövez,
Rablót és zsiványt bársonyszékbe int,
Gyilkosra borostyánt övez..

Szamár hátára brokát nyerget ad,
Koronát ökrök fejére -
De bölcsnek, igaznak arcába csap
S bilincset rak a kezére...

És az istenadta nép kurjongat
Barbáran eget hasitva:
Ma ennek, holnap annak ujjongat,
Holnapután - meg forditva...

És a beképzelt Hatalmas vallja:
" A Nép szava - Isten szava!"
- De nem tudja, hogy önmagát csalja:
Mert csak szamarak sóhaja...

Észre csak akkor tér a Nép atyja,
Ha az "isteni" nép vállát rázza
És pisztolyt süt rá a fattya
Vagy a hóhér figurázza.-

Mai élet furcsa, ronda máza-
Őrültek, bolondok forgó háza...
 
 
0 komment , kategória:  Kerecseny János versei  
Az én zászlóm
  2011-03-01 01:43:06, kedd
 
  Kerecseny jános

AZ ÉN ZÁSZLÓM

Jelképére e szörnyű kornak:
Rongyokból varrtuk tricolornak.
Piros-fehér-zöld rongya mégis
Felmagasló, hatalmas Égig...

Egekbe rontó büszke fáklya -
Egy egész ország: Mátra, Tátra,
Dunántúl és Erdély határa:
Szent István Urunk koronája.

Keresztény hitünk tüze-lángja
És büszke múltunk hős szablyája,
Mit most gazok temettek a sírba-
Mind, mind e szent rongyokra írva...

Ha nézem: szilaj erőt kapok:
Nyomban csatakürtöt kongatok!
És mikor magasra emelem
Érzem: népem összeterelem.

E zászló hívja, inti őket:
Az esküt bontó pártütőket.
Hazát és királyt tagadókat,
A szent Keresztet elhagyókat.

E zászló:az én hazám maga.
E zászló: az Úristen szava,
Amely betölt Földet és Eget,
Dicső lobogónk! Győzünk Veled!

A föld hiába nagyot forgott:
Én nem hagyom el e szent Rongyot!
Nem hagyom el! Csak vele Élek!
Halok. Csak érette zenélek...

Mert tudom, hogy egy fennkölt napon
Diadallal lobogtatom
És Égi-jelre, szent Hívásra
Hazaviszem - Feltámadásra!

/Stuttgart, 1948. január/
 
 
0 komment , kategória:  Kerecseny János versei  
Házunk őre
  2011-03-01 01:41:33, kedd
 
  Kerecseny János

HÁZUNK ŐRE
(Két kis unokámnak)

A Pajtinak fekete a szőre
Mégis ő a fehér házunk őre.
Vakkant, ugat nagyokat és jókat,
Elűzi a rossz kis házalókat.
Néha még a Csepire is mordul,
Ha nem riad rögtön az álombul.

- Magyar kutya, puli kutya drága,
Te vigyázol minálunk a házra.
Éber vagy mint táborban az őrök
A mi házunk hűségesen őrzöd:
Morogsz rögtön mindenre felforrva,
Félted, mintha a te házad volna...

De én tudom: nem vagyonunk félted.
Te is tudod, hogy nekünk nincs - érted.
Mást féltesz te kis Pajtikám, drága:
Azt, mi több, mint a szemünk világa:
Nem cserélnénk el velük az égit:
Kicsi Kokót és a pici Bépit...

- Magyar kutya, puli kutya, drága,
Vigyázz erre a két csöppnyi lányra,
Vakkancs, ugass, figyelmeztes minket,
Ha idegen bántaná kincseinket.
Nem tudsz hová lenni a sok jótól,
Mit hálából kapsz érte Kokótól...
 
 
0 komment , kategória:  Kerecseny János versei  
Hej! Magyar dicsőség
  2011-03-01 01:19:48, kedd
 
  Kerecseny János

Hej! Magyar dicsőség

Hej magyar dicsőség!
Csodás régi álom
Elmúlt, mint délibáb
A nagy hunn határon.

Kialudt rég fénye,
Nem mécsel parázsa;
Nem hív föl tettekre
Soha már varázsa.

Korcs utódok lettünk,
S apáink nevére
Szörnyű szégyent hoztunk
Mostan, - ezerévre. -

Bocskoros oláhnak
Saruját megnyaljuk,
Haldokló testünket
Tépik a rác varjuk.

Cseh bitangolónak
Készséggel hódolnak
S hogy arcunkat vágja:
Od'adjuk ostorunk.-

Az osztrák kutyának
Hajlunk a szavára;
Négyszáz éves gazság
S gyilkosság dacára.

Trianon parancsát
Hódolva fogadjuk -
Mi megveszett barmok,
Mi korcsvérű fattyúk!

Hej! Magyar dicsőség!
Csodás régi álom:
- Más században élünk:
Más van most szokásban:

Rabtartónak kezét
Alázattal nyalni -
- Nem az én fajtám ez,
Nem magyar, csak talmi.
 
 
0 komment , kategória:  Kerecseny János versei  
A magyar néphez
  2010-10-23 01:12:48, szombat
 
  Kerecseny János
1956 október 23.

A MAGYAR NÉPHEZ.

Ti Félistenek az ősi Kárpátokon!
Nők és gyermekek, munkások, katonák,
Aggok és ifjak, kik a halálsáncokon
Rohantok tüzön és vason, vakon át,
Nem félve börtönt, vérpadot, kudarcot -
Felvettétek a reménytelen harcot:
Hozzátok nem méltók senki törpe mások!
Köszöntlek titeket, dicső Óriások!

Új Tamerlán ellen, kik fellázadtatok,
Mert szolgaságot nem türt hős éneketek:
Kik száz Batu előtt harctáncot roptatok,
Mert szabadságot követelt véretek:
S hogy kivivjátok a legnagyobb Kincset,
Szétzúzva gyülölt, vörös rabbilincset:
Dalolva mentetek halni, fegyvertelen:
Örök fény övezen sok ezer Névtelen!

És megdúltátok e kor Dzsingisz-khán hadát,
A "verhetetlen Arany Horda" népét:
Megdöntve vak hitek gyáva téves tanát
Átformáltátok ezzel a Föld képét!
Zúg már Nyugaton a szabadság szele,
Kitisztult kábult álmodozók feje,
Kik bóditó boruk negyvenévig itták
Ti ráztátok fel őket, gyönyörú Szittyák!

Ti Félistenek, csak tiétek az érdem,
Ha a tunya világ végleg feleszmél...
Drága hősi fajtám, büszke magyar Vérem:
Diadalt vivtál, hazug, vörös eszmén!
Diadalt arattál: gyász-győzelmi tort.
Gyermek és asszonyvér Egekre sikolt,
Tankok talpáról csöpp kisded vére jajgat...
Van-e nemzet, mely ily'gaztettre is hallgat?!

Nem Nem veszhet ki így a lelkiismeret.
Egy gyilkost is üldöz száz ország hada,
A Föld népe olyan hitvány mégsem lehet,
Hogy futhat milljó, mint erdők duvada!
Bizzatok, parittyás hősi Dávidok,
Követek talált: Góliát már inog...
És felcsattant, süvölt az Igazság szója,
Édes Magyar Népem, Neked is üt óra!

Ti Félistenek a bérces Kárpátokon!
A kultúrvilág figyeli harcotok,
Úgy érez veletek, mint szenvedő rokon,
S megáldja halálba-indult arcotok...
De fegyvert is fen jog és törvény szerint,
És erős kezével kitartásra int!
Európa hivő népe mind háborog:
Remegnek már a poklos sátán-táborok!

És itt - a szabadság véráztatta földjén,
Pirul az arc: a magyar ököl feszül...
Gyászköntös van New York Liberty bús Hölgyén,
De mellét vaspáncél fedi már mezül!
Szobor ajkáról tiltó szó zúg s teper:
Gyilkosok, ne tovább! Lehullt a lepel!
Elég volt a gyermek- és asszony vér folyam.
Mert ha mozdulok: A Földön nem volt olyan!

Óh, ti Félistenek a szent Kárpátokon,
Kiknek hű vére patakokban csorog:
Bizzatok, mert ősi, hősi vártátokon
Oldalatokra állt Isten és a Jog!
Szivetek kelyhének hő áldozatja:
Tisztelettel tekint rátok jó és gonosz,
És a világ első népe elé soroz

Ti Félistenek a véres Kárpátokon!
Nők és gyerekek, munkások, katonák,
Aggok és ifjak, kik a halálsáncokon
Rohantok tűzőn és vason, vakon át:
Köszöntlek titeket hős Óriások!
Csodállak, tisztellek győztes Csodások!
Könnyező szememben a dicsőség ragyog
S áldom Istenem, hogy: én is magyar vagyok!

(Cleveland, 1956. október 25.)
 
 
0 komment , kategória:  Kerecseny János versei  
Az aradi tizenhárom
  2010-10-07 01:34:06, csütörtök
 
  Kerecseny János

AZ ARADI TIZENHÁROM.

Döbbenet volt az ország lelke akkor,
Egyetlen sóhaj morajlott tova,
Mint vészes rianás, gáttörő tavaszkor,
Úgy dübörgött Kossuth nagy kora.
Vijjongva szállt a zord halálmadár,
Mint pokolból szabadult szörnyű rém:
Sötétség lett urrá e szent hazán,
Mert Világosnál kialudott a fény.
Egy jajszó sikoltott a honfiszájon_
Az aradi Tizenhárom!....

Az Óriás, ki lelke tűzborával
Tízmillió magyart harci lázba vert,
Lángajkára fagyott utolsó dalával
Már Mars hadisten kebelén pihent...
Nem pergetett már riadót koboz szava,
Elnémultak pacsirták és sasok,
De égre zúgott a holt Petőfi sóhaja,
Mint üllőn csengő, villámló vasok
S végig dörögte a vérszagú világon:
Az aradi Tizenhárom!....

Egy szó jajdult csak a meghőkölt világon -
Még a kancsukás cár is felnyögött -
A frank, a belga, német és angol határon
Kegyelmet követelt a Titán-Száműzött.
Döblingbe űzött börtön posztján
Gyilkos tollával a Legnagyobb Magyar,
Mint ketrecbe láncolt fenséges oroszlán,
Ki kétségbeesetten saját husába mar,
A boltra írta: - mint gyújtó, égi járom:
Az aradi Tizenhárom!.....

Öklét rázta a Becsület szava,
A Jog, Igazság, Szeretet felordított,
Kegyelmet kért a félvilág maga,
Ám a győző halálharangot kondított.
S az őrült ördög, a fattyúvérű rém,
A hesseni herceg szerelem fia.
Hóhér - Haynau, kinek gyilkolás volt a kéj,
Akarta, hogy vérben égjen Hunnia
És fennakadt a szörnyű vérvádon:
Az aradi Tizenhárom!...

A döbbenet tépett milljó szív-eret,
Egyetlen sóhaj morajlott tova:
De nem mozdult meg a lelkiismeret.
S a hősöknek meg kellett halnia!
És meghaltak, dicsőn, mint az istenek...
Életük munkája: történelem.
Nevük tizmillió magyar szívben remeg
S élni fog, amig csak egy magyar terem!
Dicsőségük zsoltár a honfiszájon:
Örökké él az aradi Tizenhárom!...
 
 
0 komment , kategória:  Kerecseny János versei  
Ha csak egy órára......
  2010-06-22 21:55:49, kedd
 
  Kerecseny János

Ha csak egy órára......

Bejártam a földnek már temérdek táját,
De szép kis hazámnak nem találtam párját.
A vén Európa sok államát láttam:
Londonban, Párisban könnyhullatva jártam...
Ázsiát, Afrikát is által utaztam,
De a boldogságot ott sem kanalaztam -
Amerika földjén próbálok most lenni,
Ám a nagy jólétből itt sem jut, - csak semmi.
Keserű kenyerem könnyeimmel sózom:
Ez az egy, mi kijár énnekem a jóból...

De lelkemben mégis mécsel a hit-lámpa:
Hátha egy szép napon...Óh, ha egyszer...hátha...
Hátha még meglátom drága hazám földjét,
Hisz nem adnám érte e föld összes gyöngyét!
Álmatlan, bús éjjel, makacs, dacos ajkam,
Ezért rebeg imát, ezért fohász halkan:
Krisztusom, Teremtőm! Csinálj csodát végre:
Tekints a szenvedő, vérző magyar népre,
Add vissza hazáját, vedd le súlyos jármát -
Védd Mindszenty népét, aki a legárvább!

...És ha majd oltalmad kijárt neki, - végre
Nézz rám is kegyesen: engedd meg, hogy élve
Eljussak a Duna Gyöngyére, Rónára,
Hogy még egyszer lássam...hacsak - egy órára!
 
 
0 komment , kategória:  Kerecseny János versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 194 db bejegyzés
e év: 2355 db bejegyzés
Összes: 8754 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4124
  • e Hét: 20346
  • e Hónap: 72053
  • e Év: 800461
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.