Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Rozmaring
  2011-06-06 11:56:40, hétfő
 
  Sértő Kálmán

Rozmaring

Rozmaring volt édesapám virága,
Nem is tudott mást hagyni fiára.

Én ugyan itt Pesten keveset látok,
Kövér rózsák a divatos virágok.

A rozmaring a kis faluk virága.
Nem virág, de akkor is virága.

Zöld bozontja inog, remeg a szélben,
Legényszívkulcs forró lányok kezében.

Rozmaringot visznek a kis templomba,
Szagolgatják, ráteszik a zsoltárra.

Lakodalomban a legény kalapja
Rozmaringos, pántlika is van rajta.

Elültetik temető avarába,
Megálltszívű rokonoknak sírjára.

A rozmaring nem magyaros, de magyar,
Illatos kis szomorúfűz, növénydal.

Növénysóhaj, növény-ének, imádság,
Szeretik, de még sincs benne vidámság.

Hajlik, mint az öregedő emberek,
Titkát későn értik meg a gyermekek.

Rozmaring volt édesapám virága,
Búval együtt ráhagyta a fiára.
 
 
0 komment , kategória:  Sértő Kálmán versei  
Szomorúság
  2011-06-02 16:05:47, csütörtök
 
  Sértő Kálmán

Szomorúság

Nem tudom, mily korban élek,
Béke, béke, béke van,
Mégis nagy háború van...
Csoda, hogy a bútól élek,
Ez a béke egy álbéke,
Nem a kedvem menedéke,
Százezerszer szomorú,
E vértelen háború...
Sok a szegény, sok a sóhaj,
Fûszálnyi, csillagnyi óhaj,
Szívbe golyó nem repül,
Az ember csak úgy eldől...
Tanakodunk, tervezgetünk,
Marakodunk, jövőt lesünk,
Béke, béke, béke van,
Mégis nagy háború van...
Elhervadunk, megőszülünk,
Holnaplesésbe őrülünk,
Titkokat meg nem tudunk,
Nyakkendős férgek vagyunk...
Ha tûnődőt ér egy röhej,
Bántja, mint az ágyúdörej,
A sötétség remekel,
Sóhajokra nem felel...
Vérzés nélkül elvérzünk,
A jövőnkbe annyit lesünk,
Nagyon erős magyarok,
Roppant kevés magyarok...
Nem tudom, mily korban élek,
Csoda, hogy a bútól élek,
Roppant nagy háború van,
Pedig béke, béke van..."
 
 
0 komment , kategória:  Sértő Kálmán versei  
Rozmaring
  2011-03-07 14:21:41, hétfő
 
  Sértő Kálmán

Rozmaring

Rozmaring volt édesapám virága,
Nem is tudott mást hagyni fiára.

Én ugyan itt Pesten keveset látok,
Kövér rózsák a divatos virágok.

A rozmaring a kis faluk virága.
Nem virág, de akkor is virága.

Zöld bozontja inog, remeg a szélben,
Legényszívkulcs forró lányok kezében.

Rozmaringot visznek a kis templomba,
Szagolgatják, ráteszik a zsoltárra.

Lakodalomban a legény kalapja
Rozmaringos, pántlika is van rajta.

Elültetik temető avarába,
Megálltszívű rokonoknak sírjára.

A rozmaring nem magyaros, de magyar,
Illatos kis szomorúfűz, növénydal.

Növénysóhaj, növény-ének, imádság,
Szeretik, de még sincs benne vidámság.

Hajlik, mint az öregedő emberek,
Titkát későn értik meg a gyermekek.

Rozmaring volt édesapám virága,
Búval együtt ráhagyta a fiára.
 
 
0 komment , kategória:  Sértő Kálmán versei  
Legszebb tükör a szemed…
  2011-03-02 01:51:34, szerda
 
  Sértő Kálmán

Legszebb tükör a szemed...

Legszebb tükör a szemed,
Bámulni veszélyes,
Fojtogatja a szívem,
Olyan ősi fényes.
Dagad bennem a mese,
Amint belé nézek,
Jóságodért mesélve
Csendesen elvérzek.

Minden szebb a szemedben,
Mint életben, másban,
Télen élő virág vagy
A havas világban.
Olyan szép vagy, mint egy halk
Becsületes nóta,
Jámboran nézek reád
Őszi napok óta.

Szeretnék én mindig a
Szemeidbe lesni,
Benne szívet gyógyító
Jóságot keresni.
S megcsókolni, ha őket
Becsukja az álom,
Mert az alvó két szemed
Legszebb a világon.

Legszebb tükör a szemed,
Derűje van, s árnya,
Te vagy itt a rossz világ
Leghelyesebb lánya.
Ha szemedbe néz szemem,
S visszanevet benne,
Láz borul a szenvedve
Szerető szívemre...
 
 
1 komment , kategória:  Sértő Kálmán versei  
Ember vagyok
  2011-03-02 01:48:15, szerda
 
  Sértő Kálmán

Ember vagyok

Én is úgy nőttem fel, akár a virágok,
Hervadozó fejjel más fejeket szánok,
Jövőmet nem tudom, türelemmel élek,
Mert én félve élőn borozva henyélek...

Én is ember vagyok, talán több sok másnál,
Megállok pihenni méhkunyhós virágnál,
Ezt a Természetet nagyon megcsodálom,
Sohasem látható Úristenét áldom.

Nem fenyegetek meg csillagokat többet,
Mafla virtusságnál mást hiszek, különbet,
Életben ballagok, dobáljanak kővel,
Nem védem jogomat birkózó erővel.

Csak az Istent kérem a meglátásomra,
Õ szeressen, ha már nem vihetem sokra,
Síromra koszorút, bárányfelhőt dobjon,
Nagy nemzet helyett egy kislány zokogjon...
 
 
0 komment , kategória:  Sértő Kálmán versei  
Szerelmi vallomás
  2011-03-02 01:47:00, szerda
 
  Sértő Kálmán

Szerelmi vallomás

Eláll a hó, megáll a szél,
Kezd már észre térni a tél,
Arany napfény az uszálya,
Áldóan hull a virágra...

A napfény, ha kissé csíp is,
De már kicsit melegít is,
Megcirógat, megsímogat,
Átölel, összecsókolgat...

Õseim, kik napban hittek,
Jól tudnák, hogy miben hittek,
Csak a nap jó a szegényhez,
Fázó csonthoz, árva vérhez...

Fönt süt a nap nagyon messze,
Mégis itt a szíve-lelke,
Lehull, ölel, megmelenget,
Napnak vallok ma szerelmet...
 
 
0 komment , kategória:  Sértő Kálmán versei  
Hó és pipacs
  2011-03-02 01:45:38, szerda
 
  Sértő Kálmán

Hó és pipacs

A nagy hegy mögött már oláhok élnek,
És sóhajtozó szegény magyarok,
Hó van a hegyen, innen tágas síkság
Búzatáblák és piros pipacsok.

Betegen botorgok az országúton
És megállok a kő-Krisztus előtt;
Négy éve nem húztam lábam ki Pestről,
Hosszú négy évig nem láttam Õt...

Egy álomszínes parlagföldre lépek,
Hol millió tarka vadvirág.
Betegen hajladozva szedegetem,
S zokog bennem egy összetört világ.

Amikor ledőlök az út mentére,
S virágkévére hajtom fejem,
Felsóhajtok a bárányfelhős égbe,
Gyógyíts meg végre, édes Istenem...
 
 
0 komment , kategória:  Sértő Kálmán versei  
Magyar imádság a pusztán
  2011-03-02 01:44:06, szerda
 
  Sértő Kálmán

Magyar imádság a pusztán

Magyar égre adjál Isten,
Mesélő sok csillagot,
Szagos lelkû virágokra
Orvosságos harmatot.
Hegylevét a csobolyóba,
Karjaimba szeretőt,
Birkafelhő hömpölyögjön
Tarka szamaram előtt.

Egy szomszéd se panaszkodjon,
Nyalka csikós, vén gulyás,
Kövér földön élhetnénk még,
Csak a sorsunk lenne más.
Gulya, ménes, birkatábor,
Búzás hombár, nagy vagyon,
Furulyázva járhatnánk a
Legelő vadvirágokon.

Adjál Isten a magyarnak
Kevés sóhajú napot,
Õsszerelmes éjszakákat,
Szabadságos holnapot.
Kérek nagy Magyarországot,
Hancúrozó sok gyereket
Rázd fel szép magyarjaidban a
Szundikáló életet.
 
 
0 komment , kategória:  Sértő Kálmán versei  
Utolsó versem
  2011-03-02 01:43:01, szerda
 
  Sértő Kálmán

Utolsó versem

Születtem, éltem.
Lettem, mentem,
Csókoltam, kértem,
Hazudtam, szerettem.

Boroztam, könnyeztem,
Őszültem, vívódtam,
Szép voltam, csúf voltam,
Henyéltem, Kínlódtam.

Törődtem, nem bántam,
Akartam, ellöktem,
Elhívtam, öleltem,
Csókoltam, leköptem.

Vigyáztam, eladtam,
Vittem, meg nem vittem,
Jó voltam, rossz voltam,
Hittem és nem hittem.

Takarítottam, mulattam,
Rejtőztem, fénylettem,
Sebeket kötöttem,
Fölmaradtam, égettem.

Tanultam, nem tanultam,
Verettem, ûzettem,
Csókokat aszaltam,
Nyílottam, bûzlöttem.

Terveztem jót, rosszat,
Két táblán arattam,
Ördög és úr súgott:
Magamnak maradtam.

Jártam én az útján
Gazdagnak, szegénynek,
Öregnek, ifjúnak,
Balhitnek, reménynek.

Örömömnek, bánatnak,
Kancsónak, tócsának,
Disznónak, lelkeknek,
Átoknak, nótának.

Véreztem, vétkeztem,
Éheztem, jóllaktam,
Döntöttem, ágyúztam,
Gondoztam, rakattam.

Cibáltam, tréfáltam,
Zokogtam, kacagtam,
Eldobtam, lemertem,
Bontottam, faragtam

Futottam, cammogtam,
Támadtam, kerültem,
Hamisan fönt voltam,
S igazán merültem.

Tettem és nem tettem,
Hoztam és nem hoztam,
Nem loptam, becsültem,
Tiszteltem, oroztam.

Gyaláztam, imádtam,
Kócoltam, fésültem,
Rab voltam, nem voltam,
Vártam, és készültem.

Pihentem, lihegtem,
Suhogtam, robogtam,
Betörtem, gyilkoltam,
Szállásért kopogtattam.

Lefőztem, dicsértem,
Tiportam, emeltem,
Szíveltem, utáltam,
Hallgattam, feleltem.

Szelíd és vad voltam,
Gyáva és vitézlő,
Marcona, lelketlen,
S nagyapós mesélő.

Én voltam! Nem voltam!
Ki lettem, születtem,
Jajgatok s kacagok,
Önmagam, felettem.

Szaladok, nem lépek,
Lerogyok, meghalok,
Senki sem voltam én,
S örökké maradok.
 
 
0 komment , kategória:  Sértő Kálmán versei  
Magyar Álom
  2011-03-02 01:41:09, szerda
 
  Sértő Kálmán

Magyar Álom

Én szeretném, ha: láthatnék már szépet,
Élni kezdene a haldokló élet,
Erőre kapna a rogyni kezdésünk,
És végtelennek ígérkezne végünk.

Bár eltüzeltük pusztai dudánkat,
Angyalsikolyos esti furulyánkat,
De nem változtunk, szenny nincs rajtunk semmi,
Vissza kell volt sorsunkba menetelni.

Még most tipegünk, lecsapott a vállunk,
Intő csillagok fényére vigyázunk,
Duna és Tisza szalagjára nézünk,
A víztükörben bús árnyakat érzünk.

Pedig mi bennünk borulnak az árnyak
Álmunkra csak a csillagok vigyáznak,
Õszülő hajunk lombszétterülése,
Kócosan hull a szeretőnk szívére.

Magyar álom a mi álmunk világa,
Magasra nőve borul a világra,
Hogy mindenki legyen egyszer alattunk,
Ha a növésben eddig lemaradtunk...
 
 
0 komment , kategória:  Sértő Kálmán versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 120 db bejegyzés
e év: 937 db bejegyzés
Összes: 7407 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1209
  • e Hét: 6538
  • e Hónap: 44710
  • e Év: 269371
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.