Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
Márai Sándor
  2016-08-23 07:35:27, kedd
 
  Élni egy titokkal


"Élni, egy titokkal, mint a régi emberek, akik mindent elmondtak, leírtak vagy bevallottak, csak azt az egyet nem, ami a szívükben égett. Élni, mint a régi költők vagy gárdatisztek, akik párbajra mentek meghalni egy félreértés miatt, de kínpadon sem vallották be azt az egy nevet (sokféle kínpad van). Élni, pecséttel a szívünkön és ajkunkon, az égre nézni, mindenről beszélni, de arról az egyről hallgatni, halálig."

Márai Sándor
 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
Márai Sándor
  2016-08-23 07:23:03, kedd
 
  Márai Sándor

JELENTÉS

Még nem alkony, csak délután
Még visszanéz egy arc után
Aztán megáll, gondolkozik
Szigorúbbra gombolkozik
Szól: ez a barna és ez piros
Kíváncsi és tárgyilagos
A földre néz, már ismeri -
Az égre néz, nincs semmi ott
A föld, a föld volt a titok
Van papucsa, szemüvege
Játszik, mintha öregszene
Tudja: ez jó, és: ez hamis
Már rövidebb az álma is
Korán kel, neszel és figyel
A babonát nem hiszi el
Mindent megnéz és kézbevesz
Egy-egy mosolyt emlékbe tesz
Már nem szégyelli, ha szeret
Hallgatja az embereket
Nem diák már, s még nem roué
Szíve a szomorúaké
Meghallgat pletykát, adomát
Lépett már halottakon át
Kételye fürge és örök
Eszményei a görögök
A démonnal eltársalog
Már szívesebben jár gyalog
A tűnő időt kémleli
Halottaival elperel
Vetését ember verte el
A szíve, mint a bánya, ég
Forgatja a bányalég
Az emberekhez tartozik
Haragszik és unatkozik
Szökne, gyilkolna, nem lehet:
Szereti az embereket
Csak értük és minden csak nekik
Velük jó s velük vétkezik
És megteszi, amit tehet:
Ismeri az embereket
Üres a föld, üres az ég
Nincsen már sehol menedék
A földre néz, az égre néz:
De az ember, az visszanéz
A tengerszem nem sejtheti
Csak az emberszem rejtheti
A tenger felbőg rá s kicsap
Szavát az ember érti csak
Hát így. Álmos és dünnyögő
Jeleket vár és dünnyög ő
Halhatatlan és együgyű
Vígasztalója a gügyü
És minden nőnek rokona
Volt sógor, testvér és koma

Vacsorára átöltözik
Hasonlít és különbözik
Az ördög úgyis elviszi -
Kár érte? Hiszi a piszi
 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
Márai Sándor
  2016-07-26 11:58:48, kedd
 
  MÁRAI SÁNDOR
AJÁNDÉK

És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.
 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
Márai Sándor
  2016-05-07 11:36:57, szombat
 
  Márai Sándor : Az égen fönn megáll a Hold

Az est, a rest festő korommal
átfesti mind
amit nappal megrajzolt renyhe gonddal.
A rét ezüst tó, mély, a sodra fojt,
csak ennyi volt:
jártunk a nád közt és a szél dalolt.
Sok ablakon benéztem érted én,
nyisd a szemed,
mert vak szemem nem érte még a fény.
Sok éjszakába hívtam a neved,
hallgatni jó,
nézd, sétál a hold a világ felett.
Az égen akkor fönn megállt a hold,
csak ennyi volt:
Fejem fejedre lassan ráhajolt.
 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
Márai Sándor
  2016-05-04 12:06:53, szerda
 
  Márai Sándor
A tapintatról és a gyöngédségről. . .

Mert van valami,
ami több és értékesebb, mint a tudás,
az értelem, igen, becsesebb, mint a jóság.
Van egyfajta tapintat
ami az emberi teljesítmény felsőfoka.
Az a fajta gyöngédség, mely láthatatlan,
színtelen és íztelen
s mégis nélkülözhetetlen, mint fertőzéses,
járványos vidéken a forralt víz,
mely nélkül szomjan pusztul,
vagy beteg lesz az ember.
Az a tapintat és gyöngédség,
mely, mint valamilyen csodálatos zenei hallás
örökké figyelmeztet egy embert
mi sok és mi kevés az emberi dolgokban,
mit szabad és mi túlzás,
mi fáj a másiknak és mi olyan jó,
hogy ellenségünk lesz,
ha megajándékozzuk vele és nem tudja meghálálni?
Ez a tapintat, mely nemcsak
a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri,
hanem a hallgatás gyöngédségét is.
Vannak ritka emberek, akik tudják ezt.
Akik a jóságot, mely mindig önzés is,
párolták és nemesítették,
s nem okoznak soha fájdalmat barátságukkal
vagy rokonszenvükkel, nem terhesek közeledésükkel,
nem mondanak soha egy szóval többet,
mint amit a másik el tud viselni, s mintha külön,
nagyon finom hallószerveik lennének,
úgy neszelik, mi az, ami a másiknak fájhat?
S mindig tudnak másról beszélni.
S oly élesen hallanak mindent,
ami veszélyes az emberek között,
mint az elektromos hallgató fülek érzékelik
a nagy magasságban, felhők között közeledő,
láthatatlan ellenséges gépmadarakat.
A tapintat és a gyöngédség emberfölöttien érzékel.
Igen, e két képesség emberfölötti.
...
 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
Márai Sándor
  2016-04-21 23:33:31, csütörtök
 
  ÖREGEDŐ EMBEREK
Márai Sándor


Ki nézi meg a mi szívünket?
Valami bennünk itt megállott,
az óra jár még a zsebünkben,
nem ingott meg a mi hitünk sem,
de megállt valami,
nem tudjuk, valahol,
a múltat hallani,
a jelen zakatol,
az évek járnak a ködben,
hány? 10, 20, 40, 50?
Mi nem tudjuk,
egy óra volt csak,
sütött a nap,
halkan daloltak,
s tapostak, fontak a párkák.
A mi helyünket már fiaink várták
ó, kilopták szemünkből a fényt,
kezünkből kicsavarták a fáklyát
s ők élik helyettünk az ént,
valaki tévedett,
nincs Isten, nincs ég!
Adjatok életet,
Segítség!
 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
Márai Sándor
  2016-04-16 00:00:17, szombat
 
 
Márai Sándor

Zsoltár

A gyönyör fáj
Kéjes a bánat
Erős sodrával
Örökre árad
Ha elhord messze
Visszahoz egyszer
Mély folyóteste
Úgyse ereszt el
Partok dalolnak
A fák jó zöldek
Ne bántsd a csöndet
Ki gondja a holnap?
Karikakörbe
Útját e görbe
Pályán tán járja a föld, talán nem
A célt ne kérdjed
A nap talán áll
Az élet régibb
A halálnál
Ámen
 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
Márai Sándor
  2016-04-12 21:03:39, kedd
 
  Márai Sándor: A kalandor

Én nem akartam, jaj, ki hiszi el nekem,
én nem akartam modern ember lenni
pizsamában, szakálltalan arccal feküdni végtelen éjeken
az ágyban, vagy bálba, irodába járni, parancsolni, inni, enni.

Én szívesebben lennék pásztor vagy vadász, vagy halász
a vizek mellett s a réteken, nem ilyen frakkos senki,
eltévedtem, higyjétek el,
a hit bennem fölénekel,
utolsó szegény valaki vagyok s üres, mint a csépelt kalász.

A villamoslámpák is boldogabbak nálam,
ha fény övezi őket a hajlott rudakon, zöld özön,
egy szót sem értek abból, hogy mi az : közrend, állam,
mindehhez semmi közöm.

Még egy hangya is jobban érdekel,
ha tojást cipel egy túrás felé, egy kis veréb,
ha csőrével csiripel, énekel -
minden diplomáciánál érdekesebb, ha fut a dombon
lefele egy kerék.

Én unom már a shawlos betörőket a mozikban s a tengereket
a kasírozott hajókkal s a kifestett démoni nőket,
ájult unalommal nézem és élem őket,
szeretnék fix havi fizetést és egy gyereket.

Isten, e cifra éj reggel felé jár,
hallgasd meg most az imámat:
az én szívem ellágyult, nem kevély már,
engedd, hogy mégegyszer négylábon járjak.
 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
Márai Sándor
  2016-04-11 23:05:14, hétfő
 
 
116 éve született Márai Sándor
Hol vagyok?


Ülök a padon, nézem az eget.
A Central Park nem a Margitsziget.
Milyen szép az élet,-kapok, amit kérek.
Milyen furcsa íze van itt a kenyérnek.
Micsoda házak és micsoda utak!
Vajon, hogy hívják most a Károly körutat?
Micsoda nép!-az iramot bírják.
Vajon ki ápolja szegény Mama sírját?
Izzik a levegő, a Nap ragyog.
Szent Isten!-hol vagyok?

( Márai Sándor)
 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
Márai Sándor
  2016-04-11 21:21:31, hétfő
 
  Halotti beszéd

Látjátok, feleim, szem' tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A ,, pillangó ", a ,, gyöngy ", a ,, szív "- már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k é
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
,, A halál gyötrelmei körülvettek engemet "
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon
Még felkiáltsz: ,, Az nem lehet, hogy oly szent akarat ..."
De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét -
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
,, Az nem lehet, hogy annyi szív ..." Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek
Még azt hiszed, élsz? ... Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: ,, Testvért testvér elad ..."
Egy hang aléltan közbeszól: ,, Ne szóljon ajakad ..."
S egy másik nyög: ,, Nehogy ki távol sír e nemzeten ..."
Még egy hörög: ,, Megutálni is kénytelen legyen."
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t?
Vagy: ,, Rosszabb voltam mint e z e k ? ..." Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román ... Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet
A radioaktív hamu mindent betemet
Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet
Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat
Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt -
Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted
A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet
És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk
Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk
Íme, por és hamu vagyunk

/Possilipo,1951.Nyár./
 
 
0 komment , kategória:  Márai Sándor  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 18 
2017.01 2017. Február 2017.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 293 db bejegyzés
e év: 590 db bejegyzés
Összes: 3725 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 462
  • e Hét: 3357
  • e Hónap: 36802
  • e Év: 63595
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.