Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 51 
Harcos Katalin
  2017-04-17 12:52:31, hétfő
 
  Harcos Katalin

Feküdj mellém

Feküdj mellém! Hunyd be szemed,
hogy amilyen voltam, olyannak lásson!
Engedd meg végre, hogy szeresselek,
és ne vesd meg lázas vallomásom!

Ha felém fordulsz vágyón, szeretve,
kezem félszegen, lágyan megérint,
belecsókolok a tenyeredbe,
s ajkamat vad tűz perzseli megint.

Mohó nyelvem bőröd selymét kutatja,
érzem az ízed, tested illatát...
magamhoz vonlak egy szép pillanatra,
s minden sejtemet izzó vágy járja át.

Feküdj mellém, de nyisd ki szemed!
Fogadj el ilyennek, amilyen vagyok!
Add át magad a nagy élvezetnek,
Ami tiszta szívvel csak neked adok!
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin
  2017-04-15 08:43:19, szombat
 
  Harcos Katalin

Álmodtam veled

Mint egy gyermek, úgy voltam karodban.
Megcsókoltad finoman a számat,
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.

Leheleted táncot járt hajamban...
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pajkosan megbújt a nyakamban.

Míg egyik karod ölelve tartott itt,
másik magányos vándorként útra kelt,
bejárva testem rejtek útjait,
útján titokzatos zugokra lelt.

Úgy bújtam meg riadtan benned,
mint reszkető hold sugár az éjben,
mit látni alig, mégis elvakít,
ha begyűjti sugarát szemed
ezüstösen, sápadt-fehéren.

Körülvettél biztonságoddal engem,
s nem vágytam már tüzes szenvedélyre,
csak elrejtőzni a világ elől öledben,
csak átkarolni, és szeretni végre.

Érezni, hogy itt vagy... velem lehetsz,
tudni, hogy szeretsz, és a tiéd vagyok,
látni, ahogy szemeddel rám nevetsz
s szemed fényes csillagként rám ragyog.

Öleltél, mint, ki sosem szeretett mást,
reszkető szívvel és szerelmesen...
magadhoz olyan gyengéden karoltál,
míg csókjaiddal lezártad a szemem.

Megbújtam karodba, mint egy gyermek.
Te fölém hajoltál nagy titokban,
s míg csókoltad édesen a számat
én végtelenül boldog voltam.
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin
  2017-04-14 11:39:18, péntek
 
 
Harcos Katalin

Mondd kedvesem...

Mondd, Kedvesem, hogy szépnek látsz!
Kiáltsd százszor, mondd ezerszer,
vagy súgd fülembe, hogy rám vágysz...
súgd, legalább most az egyszer!

Mondd, hogy lelked szavamtól ébred,
verseim benned visszhangot vetnek,
s hogy, szerelmem hű vendéged
mélységes mélyén szívednek...

Mondd még, mert könny áztatja arcomat,
mondd Kedvesem, mondd, hogy szeretsz!
Mondd még, hogy halljam hangodat!

Mondd még, hogy szívem betöltse szavad,
mondd Kedvesem, mondd, hogy szeretsz!
Mondd még, amíg szavad marad.
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin
  2017-02-05 10:23:40, vasárnap
 
  Harcos Katalin

Nincs semmim, mégis gazdag vagyok

Nincs örökké, és nincs soha.
Csak idő van, mi hozzánk mostoha,
és élet, mely változik örökké...
Úgy válunk magunk is örökké.

Hogy beépülünk a végtelenbe,
térbe, időbe, életekbe...
A VAN soha nem múlik el,
legalább addig, míg létezel.

 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin
  2017-01-18 10:42:49, szerda
 
  Harcos Katalin

Vigasztaló...

Bánatommal hozzád szaladtam.
Kitártad felém a két karod,
magadhoz vontál gyengéd-szorosan,
súgva fülembe kedvest, biztatót.

Sós könnyeimet lecsókoltad.
Úgy figyeltél, mint aki megért...
remegő vállam átkaroltad,
s én oly hálás voltam mindezért.

Meghallgattad, hogy mi a bánatom.
Csendben átöleltél, figyelmesen.
Zokoghattam hatalmas válladon,
míg pusziltad könnyáztatta szemem.

Csak meghallgattál, és rám figyeltél...
Hagytad, hogy kisírjam jól magam.
Odaadón, gyöngéden szerettél,
s én elszenderültem rajtad boldogan.
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin
  2017-01-12 08:19:42, csütörtök
 
 
Harcos Katalin

Örökké tiéd ...

Úgy éltem eddig, mint fényben az árnyék.
Bezárkóztam magányom sűrűjébe.
Úgy, mintha ezután sose vágynék
ki a nyüzsgő életbe, fel a fénybe.

Aztán egy fénysugár belém hatolt:
rám találtál, s én magamra leltem.
Újult lélekkel, mint aki sose'volt
magányos, most élek, lásd, önfeledten.

Figyelmed lámpásként fényt hozott,
éjembe szavad reményt és életet...
S míg lelkemben nemrég még csend honolt,
ma szertelen ontanám rád kincsemet.

Kiáltanám a világba titkomat:
szívem a szívedbe társra lelt!
Idő nem bírhat le, sem fájó gondolat,
hisz szerelmem örök, s a sorsunk, ím betelt!
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin
  2017-01-09 08:13:19, hétfő
 
  Harcos Katalin

Csodaváró

Álmos falakon megül a csend.
Csak a magány szűköl idebent.
Csak a magány sír, zokog, kiabál.
Csak én hallom, aki csodára vár.

Csöndben csodára. Egy vallomásra,
szerelemes szókra - tán semmi másra.
Vagy titkon átélt vágyó remegésre?
Talán egy nyíltan vállalt ölelésre...

Érintésekre, mikre te is vágynál,
csókokra, amiket csak nekem szántál,
mámorunk szította tüzes szeretésre,
s melletted megélt meghitt ébredésre.

Rád! Hogy itt légy velem egészen
szépséges, szerelmes, szenvedélyes éjben.
Várom, hogy megszűnjön kívülünk a világ:
csak te és én legyünk az igaz valóság.

Fáradt szemeimen bukdácsol az álom,
lassacskán tanyát ver rezzenő pillámon.
Amit nem adhat meg az élet, csodát,
elhozza az álom majd talán odaát.
 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin
  2017-01-08 22:10:05, vasárnap
 
 
Harcos Katalin

Nézd, veled leszek

Nap leszek, sugárzó reggeleken.
Vörösben játszó mesés csoda.
Ott leszek minden napkezdeten,
s leszek estéid bíboralkonya.

Langy eső leszek nyári délután.
Simogatom borongós homlokod,
mosdatlak tikkasztó hőség után,
aszályban, lásd, enyhülést hozok.

Mezőkön fű leszek lábaid alatt,
lágyan bársonyos, simogató.
Kacagón csiklandozom a talpadat.
Ágyad leszek: selymes, nyugtató.

Bódító, virágos réted leszek.
Szakálladba búvik az illatom...
Derűm sugárzón marad veled.
Heverj le! Átölel szerető karom.

Zöld lombok halk susogása leszek,
cirógatlak, mint az esti szél.
Smaragdcsillogással körülveszlek,
s tóként, csobogó vizem mesél.

Ezüstös holdként dúdolok neked
altatót, mélykék, bársonyos égen.
Ágyadba osonok, levetkezek...
s tündérként ölellek bűvös éjjen.

 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin
  2016-12-30 12:22:42, péntek
 
  Harcos Katalin

Álmodtam veled

Mint egy gyermek, úgy voltam karodban.
Megcsókoltad finoman a számat,
fölém hajoltál gyengéden, titokban
és megpusziltad a szempillámat.

Leheleted táncot járt hajamban...
szellőként bújócskázott csintalan,
s egy óvatlan, röpke pillanatban
pajkosan megbújt a nyakamban.

Míg egyik karod ölelve tartott itt,
másik magányos vándorként útra kelt,
bejárva testem rejtek útjait,
útján titokzatos zugokra lelt.

Úgy bújtam meg riadtan benned,
mint reszkető hold sugár az éjben,
mit látni alig, mégis elvakít,
ha begyűjti sugarát szemed
ezüstösen, sápadt-fehéren.

Körülvettél biztonságoddal engem,
s nem vágytam már tüzes szenvedélyre,
csak elrejtőzni a világ elől öledben,
csak átkarolni, és szeretni végre.

Érezni, hogy itt vagy... velem lehetsz,
tudni, hogy szeretsz, és a tiéd vagyok,
látni, ahogy szemeddel rám nevetsz
s szemed fényes csillagként rám ragyog.

Öleltél, mint, ki sosem szeretett mást,
reszkető szívvel és szerelmesen...
magadhoz olyan gyengéden karoltál,
míg csókjaiddal lezártad a szemem.

Megbújtam karodba, mint egy gyermek.
Te fölém hajoltál nagy titokban,
s míg csókoltad édesen a számat
én végtelenül boldog voltam.

 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
Harcos Katalin
  2016-12-26 12:23:56, hétfő
 
  Harcos Katalin

Körbe-körbe...

Körbe-körbe kering a nagyvilág...
mint égre nyíló, ezerszínű virág,
s gyermekkacajok pattognak vidáman,
e tavaszra vágyó, sebzett világban.
Időnk illanó röpke pillanat...
csituljon táncod, nézd az arcokat!
Ne hagyd elveszni mi megmaradhat;
adj múltat, jelent s jövőt magadnak!

Hallgasd az erdők varázslatos csendjét!
Csapongó, kék pillék táncát követnéd,
vagy andalodnál eső-susogásra?
Szép világunknak nincsen sehol mása.
Időnk illanó röpke pillanat...
csituljon táncod, nézd az arcokat!
Ne hagyd elveszni mi megmaradhat;
adj múltat, jelent s jövőt magadnak!

A napok suhannak észre sem veszed...
Mikor ráköszönsz, ki szembe jön veled,
meghallod-e, ha mondja baját-búját?
Köré fonod-e karod koszorúját?
Időnk illanó röpke pillanat...
csituljon táncod, nézd az arcokat!
Ne hagyd elveszni mi megmaradhat;
adj múltat, jelent s jövőt magadnak!

Kering a tánc, csapongva, körbe-körbe...
mi elsuhant, elveszted már örökre.
Lassíts, hogy láss, érts és mindent megérezz!
Add szíved s lelked, e végtelen zenéhez!
Időnk illanó röpke pillanat...
csituljon táncod, nézd az arcokat!
Ne hagyd elveszni mi megmaradhat;
adj múltat, jelent s jövőt magadnak!

 
 
0 komment , kategória:  Harcos Katalin  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 51 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 266 db bejegyzés
e év: 1147 db bejegyzés
Összes: 4282 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 419
  • e Hét: 419
  • e Hónap: 49820
  • e Év: 170556
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.