Regisztráció  Belépés
sacimama.blog.xfree.hu
Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!" Zsolt 33,15 Németh Jenőné Saci
1952.06.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
Nyugodt ünnep - éberen
  2016-06-20 22:52:35, hétfő
 
  Feszült várakozás, vagy nyugodt ünnep?

Ha egy bibliai téma jelentőségét aszerint ítéljük meg, hogy az Írás mennyiszer hivatkozik rá, akkor a Krisztus visszatéréséről szóló tannak különösen is kiemelt helye van az egész Biblia kontextusában. Krisztus visszatérését az Újtestamentum több mint háromszázszor említi; ez azt jelenti, hogy átlagosan legalább minden tizenötödik vers foglalkozik vele. A páli levelekben több mint ötven utalást találhatunk a Megváltó visszatérésére. Valaki egyszer azt mondta, hogy Jézus második eljöveteléről nyolcszor többször esik szó a Szentírásban, mint első eljöveteléről. Ne felejtsük el, hogy vannak az Írásban olyan könyvek, amelyek szinte végig Krisztus visszatéréséről beszélnek (1-2.Thesszalonika, Jelenések), de több teljes bibliai fejezet is ezzel a tematikával foglalkozik.

Több újszövetségi szakasz szerint a keresztény ember alapbeállítottságát Krisztus visszatérésének a várása kell hogy jellemezze: ,,...miként tértetek meg az Istenhez a bálványoktól, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok. És várjátok az Ő Fiát az égből, akit feltámasztott a halálból, a Jézust..." (1 Thessz 1,9b-10a).

Jézus visszatérésébe vetett reményünk motivál minket mint keresztényeket például a testvérszeretetre, életünk megszentelésére, az egymással való rendszeres találkozásra, összejövetelekre, azaz az Isten tiszteletére, a szolgálatban való hűségre, vigaszra a szomorúság idejében, és arra a szenvedélyre, amellyel embertársaink lelkét akarjuk menteni.

Némelyek persze mondhatják azt, hogy mivel Krisztus visszatérésének az idejét nem tudjuk, ne foglalkozzunk vele a kelleténél többet. Ez részben igaz, és ennek igazságát nem győzi bizonyítani az a számtalan próbálkozás - melyek egytől egyik csúfos kudarccal végződtek -, amikor a parúzia (Krisztus visszatérése) időpontját napra pontosan meg akarták határozni. Azonban maga Krisztus, a Mester szólít fel minket, követőit, tanítványait arra, hogy legyünk éberek: ,,Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő." Ráadásul az eredeti görög szöveg szerint itt nem is akármilyen figyelemről van szó: feszült, álmatlan várakozásról, virrasztásról.

És ezen a ponton merülhet fel bennünk a kérdés; egyrészt jogos útmutatásokat hallunk, amikor arra buzdítanak minket, hogy adventben és karácsonykor álljunk meg, szálljunk ki a mókuskerékből, helyezzük a hangsúlyt a valódi értékekre, csendesedjünk el, töltsünk el családunk és barátaink társaságában minőségi időt, így ünnepeljünk, másrészt pedig - mindeközben - vigyáznunk kell, figyelnünk kell, szüntelenül imádkozva ébernek kell lennünk.

Nincs a kettő között némi ellentmondás? Hiszen ünnepelni - úgy gondolom - önfeledten, felszabadultan szoktunk. Lehet úgy ,,kikapcsolódni", nyugodtnak lenni, ünnepelni, elcsendesedni, hogy közben feszült figyelemmel, virrasztva várakozunk (ráadásul éppen az emberi történelem legmeghatározóbb, legdöntőbb eseményére)?

Ezt az ellentmondásos helyzetet jól kifejezik Michael Green anglikán lelkész-teológus szavai:

,,Az ember abból indul ki, hogy a keresztények az Úr visszajövetelét várják; közben maga Jézus parancsolta meg nekik, hogy vigyázzanak, figyeljenek. Azonban Jézus nem kegyes inaktivitásra gondolt. Ez aktív cselekvést jelent."

Tehát miközben várunk, valamiképpen aktívnak kellene lennünk.

De mit takar ez az aktív várakozás? Azt, hogy miközben várunk, nem tesszük ölünkbe a kezünket. Sőt - bibliai képpel élve - kezünket ráhelyezzük az eke szarvára, és megragadjuk a sarlót. Munkának látunk. Várakozunk, de nem tétlenkedünk.

Ennek fényében mit jelent számunkra az ünnep, annak önfeledtsége, felszabadultsága, nyugalma és békessége? Nem kell demagógnak lenni, hiszen - legyünk őszinték - pusztán már az is jóleső érzés lehet, hogy együtt lehetünk, pihenhetünk, ehetünk, beszélgethetünk, ajándékokat bontogathatunk. Bibliai értelemben sem elvetendő önmagában az, hogy együtt vagyunk, eszünk-iszunk és pihenünk, sőt a Szentírás különösen is hangsúlyozza a közösségi eseményeink, együttléteink jelentőségét.

Azonban ettől még nem szakadunk ki a világ forgatagából, rohanásából. Ez csak akkor történhet meg, ha a Megváltónkra és Atyjára tekintünk, kijelentését olvassuk, a vele való kapcsolatot tudatosan ápoljuk és intése szerint feszülten és éberen várjuk Őt vissza. Sőt, ha mindezt folyamatosan szem előtt tartjuk, akkor a valódi nyugalom és békesség nem korlátozódik többé az ünnepeinkre, hanem átitatja egész életünket.

Így a bevezetőben feltett kérdésben lévő ,,vagy" okafogyottá válik, hiszen keresztényként nyugodtan ünneplünk, mert feszülten várakozunk.



Márkus Tamás András
hatodéves lelkész hallgató
 
 
0 komment , kategória:  Ü - Ünnep  
Az ünnep elengedhetetlen velejárója a találkozás
  2016-06-14 10:25:37, kedd
 
 
Link




Az ünnep elengedhetetlen velejárója a találkozás. Az eszményi a hármas találkozás: találkozás a másik emberrel, Istennel és önmagammal. Akkor lehet teljes az ünnep, ha ez a három megtörténik. A három közti sorrend változhat, sőt oda-vissza cirkálhat. Ha Istent ki is hagyják vagy valami egyébbel helyettesítik is sokszor, az ünnep a találkozásban teljesedik ki. Az egyedül ünneplés lehetősége és problematikája csak az Istennel való találkozás révén, illetve lelki találkozásokkal oldható fel.

Ugyanakkor az ünnep mindig egy kilépés a megszokottból, a hétköznapból. Az ünnepben sok minden helyet kap, ami máskor esetleg nem: bőséges asztal, kiváló bor, tánc vagy sírás, jókedv vagy emlékezés. Ezek pedig mind-mind a találkozásért történnek. Ez egy szent, mintegy időn kívülibe emelő idő. A hely sem hétköznapi. Az ünnep nagyon sokszor szent helyekhez is kötődik, mint amilyen a templom, a családi ház, emlékmű és egyebek. Az emlékezés helyei sokszor nyernek ilyen jellegű szakralitást. Az ünnepnek a profántól eltérő minden egyéb vonatkozása is van: rituális cselekvések, különleges öltözet, viselkedésmód és egyebek.

Az ember semmiképpen nem lehet passzív szemlélő az ünnepben. A találkozásokhoz erőfeszítés kell tennem, utakat kell megtennem, falakat kell lerombolnom, meg kell bocsátanom másoknak és magamnak, tehát el kell felejtenem a rosszat. Ez áldozat. Egy másik elengedhetetlen vonzata az ünnepnek. A mosolyért sokszor meg kell küzdenünk. Persze úgy tűnhet, néha a hétköznapoknak is vannak ünnepi pillanatai. Ezek rendszerint találkozásokhoz kötődnek. Az ilyen elengedhetetlen feltétele azonban a nyitottság és a rácsodálk­ozás.

Beszélhetünk-e egyéni, saját, magánünnepekről?

Kétségtelen, de a közösség ezekből sem hiányozhat. Így tehát egyszersmind meg is szűnik kisajátított magánünnepnek lenni. A találkozásban pedig mindig adok, és mindig kapok is. Elsősorban odaadom önmagam.

Ajándék.

Az ünnep egy másik és egyik legfontosabb velejárója. Az igazi ajándék pedig minden ünnepben az önátadás. Ennek számtalan formája és lehetősége van. Egyszerű, mégis a legnehezebb. Könnyebb szépen csomagolt vagy be sem csomagolt, értékes vagy értéktelen szimbólumokat adni önmagunk helyett. Az ilyen ajándék átadásával nagyon sok esetben el is taszítjuk magunktól a másikat. A legtöbb ember - és időnként beismerjük, mi magunk is - vágyunk valaki közelségére, jelenlétére, társaságára. Aki egyszer megtapasztalta az ajándékot valaki személyében, vagy éppen utólag, hiányában érzi ajándék voltát valakinek, ért engem.

Az ünnep ugyanakkor önmagában is az egyik legnagyobb ajándék életünkben. Fűszer, amely ízt ad és értelmet kölcsönöz a mindennapjainknak. Erőt ad és energiát. Boldog az az ember, aki képes ünnepelni. Az ünnepre való készséget pedig kétségtelenül tanulnunk kell. Sőt, nekünk is segítenünk kell másokat az ünnepbe érkezéshez. Biztos vagyok benne, hogy aki igazán tud ünnepelni, jó eséllyel tovább él, és ami viszont egészen biztos: boldogabb!

Link
 
 
0 komment , kategória:  Ü - Ünnep  
Fedezzük fel újra a gyertya jelentőségét
  2016-02-02 08:15:47, kedd
 
  Gyertyát szentel ma Egyházunk. A gyertya a mai ember számára már nem jelent annyit, sokkal inkább dísz sokak számára, sem mint jeleket hordozó használati eszköz.
Fedezzük fel újra a gyertya jelentőségét.
- fényt ad, világít a sötétben
- lángja barátságos fényt ad
- meleget ad
- önmagát emészti fel, miközben világít és melegít.
- lángját óvni kell széltől, vihartól, hirtelen mozdulattól.

A gyertya Jézust jelképezi számunkra. Ez leginkább a húsvéti vigília kezdetén, a fény liturgiában mutatkozik meg, amikor a húsvéti gyertya lángjáról indul a fény, amely megvilágosít mindent.
Nekünk is gyertyává kell válnunk. Kapott fényünkkel világítanunk kell, önmagunkkal kell táplálnunk a fényt.

Őriznünk kell a fényt, amelyet kaptunk, védeni vihartól, és melegíteni kell vele, sőt másokat lángra lobbantani.

Amikor Urunk bemutatása ünnepén a Világ Világosságát ragadjuk meg, áldjuk és magasztaljuk Benne, akkor éppen a Tőle kapott fényben ismerjük el Krisztusban az Atya Küldöttét, a megváltó világosságába minket is belevonó Istenünket (2 Kor 4, 6). Ezért olyan megnyugtató, ha magunkat, mieinket, sorsunkat, jövőnket, s szenttel és gonosszal áthatott világunkat fölajánljuk, odaadjuk Neki.


Miért legyen léted félhomály?
Van itt fény, de a szív csak addig él amíg csodál,
Hát halld a világod dalát csöndjét,
És lásd a világod varázs földjét!

Miért legyen léted jégvilág?
Van itt tűz, de a nyár csak tőled ég tovább,
Rejtsd el óvd a fényét vidám melegét,
Oszd szét, ahol hírét sosem vették!

Szent ünnep van gyújtsd a lángot,
dúdolj boldog dallamot!
Kívánj szívből szép világot,
Kívánj békés holnapot!

Lásd a mosolyokon át,
a gyönyörű csodát,
A szívek fénylő angyalát,
égen földön várnak ránk!

Szent ünnep van gyújtsd a lángot,
dúdolj boldog dallamot!
Kívánj szívből szép világot,
kívánj békés holnapot!

Lásd a mosolyokon át,
a gyönyörű csodát,
a szívek fénylő angyalát.
égen földön várnak ránk!
 
 
0 komment , kategória:  Ü - Ünnep  
Minden advent
  2015-11-30 08:12:49, hétfő
 
 
Link



"Minden advent kegyelem:
vétkem jóvátehetem.
Minden advent vigalom:
Isten Úr a viharon!
Minden advent érkezés:
átölel egy drága kéz!
Minden advent alkalom:
győzhetsz saját magadon!
Minden advent ítélet:
így kellene - s így élek!
Minden advent remegés:
Isten felé epedés!
Minden advent ima is:
Uram, fogadj be ma is!"

 
 
0 komment , kategória:  Ü - Ünnep  
Gyertya nélküli advent
  2015-11-29 23:26:56, vasárnap
 
  Advent van.
Évek óta veszekedéssel kezdődik, mert van aki nem szereti a gyertya illatát, sőt az egész karácsonyi ünnepkört sem.

Így nem lehet várakozni, inkább lemondok az adventi koszorúról, pedig annyira vágyakozom a gyertya gyújtásra.

Vagy nem kell lemondanom?

Nővérkém két adventi koszorút készített, egyet maguknak, egyet nekünk, de mindkettő nála van, és ma este is felhívott telefonon, hogy meggyújtotta a mi koszorúnkon az első gyertyát.

Most békesség van itthon. Nincs ajtócsapkodás, szellőztetés, pedig a gyertya illata idáig áradt és még ebben a pillanatban is itt lebeg a szobában, pedig tőlünk több kilométerrel távolabb lobog a lángja.

Bevallom kicsit meglepődtem, sőt meg is ijedtem az erős gyertya illaton, és körbenéztem a házban, hogy honnan jön a gyufának és viasznak ez az együttes illata? Valami kigyulladt? :)

Most azon töprengek, vajon meddig fogom érezni? Két hete náthás vagyok és nem érzek szagokat - de ezt mégis érzem, szagolom.
Olyan csodálatos az Isten, Aki a mi Mennyei Atyánk!

 
 
0 komment , kategória:  Ü - Ünnep  
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe
  2015-02-02 01:10:26, hétfő
 
  hétfő, február 02, 2015

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén arra emlékezünk, amikor a Boldogságos Szűz Mária negyven nappal Jézus születését követően, Szent Józseffel bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt az agg Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust.

Link



A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki az Egyházban a gyertyaszentelés szokása.

A szentelt gyertya, mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégebbi szentelményeknek; már az őskeresztény korban Krisztus jelképévé vált, aki önmagát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson. Az 1100-as évek végéről származó Pray-kódex tanúsága szerint a magyar középkorban e napon először a tüzet áldották meg, majd a szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat.

A hagyományos, magyar paraszti társadalomban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert. Keresztelésig az újszülött mellett világított. Amikor a fiatal anya először ment templomba, szintén gyertyát vitt a kezében. Az elsőáldozó égő gyertyával a kezében újította meg a keresztségi fogadást, ma is vannak szerzetesnői közösségek amelyeknek tagjai égő gyertyával a kezükben tesznek végleges fogadalmat. Nagy vihar esetén a szentelt gyertyát gyújtották meg, s azelőtt kérték Isten segítségét. Gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe is.

Ezek után a mai ünnepet nevezhetnénk a Fény ünnepének is. Az Úr tüzet, fényt hozott a sötétségbe. A világ sötétjébe és az emberi lélek sötétjébe. S fényt hozott annak lelkébe, aki átadja magát egészen Istennek.

A kis Jézus templomba való bemutatása alkalmával a Boldogságos Szűz Mária átadja gyermekét Istennek. Istenre bízza gyermekét, önmagát, sorsukat. Lelkében bizonyára átad mindent, ami emberi bizonytalanság, félelem a jövővel kapcsolatban.
Milyen homály van ma bennem? Vizsgáljam meg, mik az én sötétjeim, félelmeim? Egy súlyos betegség, fájdalom vagy egyszerűen csak a fáradtság rossz hangulata? Egy harag, egy ítélet, egy sikertelenség miatt támadt rosszkedv?

A mai ünnep arra hív: adjam át szívemet - s mindazt, ami benne van - Istennek, Jézusnak! Ha átadom minden örömömet és a szívemben levő homályokat, fájdalmakat is, ha felfedezem ezek mögött és ezekben az ő megváltásának erejét: ha ilyen hittel rábízom mindazt, ami hiány, ami megoldatlanság az életemben, akkor betölt az ő Fénye.

Malakiás próféta idejében, akitől vettük az első olvasmányt, az erkölcs és a közéleti, társadalmi állapotok nem állhattak magas fokon, ezért beszél megtisztításról, a bűn kiégetéséről, hogy így igazságban tudjanak áldozatot bemutatni az emberek Istennek. Azt mondja: Az Úr követe, a Messiás olyan, mint az olvasztó tűz. Megtisztítja választottait, amint az izzó tűz megtisztítja az aranyat. Hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak. - Meg kell tisztulnia lelkemnek - meg kell telnie Isten szeretetével - hogy igazságban vehessek részt a szentmisén: hogy igazságban kapcsolódhassak Jézus és az egyház áldozatához a szentmisében - és hozzá kapcsolódhassak egész életemben.

Ha átadok Istennek mindent, ami az enyém, ami emberi bennem - ha minden földi ragaszkodástól megtisztult a lelkem -, akkor "vonulhat be a dicsőség királya" hozzám is, ahogyan a zsoltáros énekli. Akkor ujjong fel a lelkem, hogy valóban: ő az Úr, a hatalmas és erős, aki belépett életembe.

És akkor nem csupán egy régóta megszokott gyertyaszentelési misén veszek részt, hanem én is karjaimba veszem Jézust. És Simeonnal elmondhatom: Most bocsásd el szolgádat Uram, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nép számára készítettél, hogy Világossága légy minden nemzetnek. S akkor, a ma megáldott gyertya hivatásom élő jele lesz, amely jelezni fogja, hogy újra Istennek adtam életemet, és hogy bennem is felgyulladt az ő isteni Tüze! Mert: ,,Mindnyájunknak van valamilyen hivatása... Ha megtaláljuk a magunk helyét, boldogok leszünk - mondja Thomas Merton a neves lelki-író. Ha nem találjuk meg, akkor sohasem lehetünk egészen boldogok. Hiszen mindnyájunk számára csupán egyetlen dolog szükséges: hogy Isten akaratának megfelelően betöltsük hivatásunkat, s azzá legyünk, amivé Isten akarja."

Február másodikán tehát arra az eseményre emlékezünk, hogy Mária és József, a mózesi törvénynek engedelmeskedve felajánlják Jézust, a világ Világosságát az Úrnak. De ugyanakkor Boldog II. János Pál pápa rendelkezése folytán ez a nap egyben a megszentelt élet, a szerzetesek és szerzetesnők világnapja.
Az Istennek szentelt személyek azok a férfiak és nők, akik az evangéliumi tanácsok: a tisztaság, szegénység és engedelmesség megélése által akarják követni a minket mindhalálig szerető Krisztust.

2010-ben, a Szent Péter bazilikát megtöltő szerzeteseknek és szerzetesnőknek mondott beszédében a nyugalomba vonult Szentatya, Benedek pápa hangsúlyozta, hogy hivatásunk a Teremtő Isten ingyenes szeretetének túláradását jelenti. Azt fejezi ki, hogy Isten és az emberek kölcsönösen keresik egymást.

Az Istennek szentelt személy egyfajta hidat képvisel Isten felé mindazok számára, akikkel találkozik. Minderre Jézus Krisztus közvetítésének erejében kerül sor. Krisztus az alap, aki osztozott emberi törékenységünkben, hogy mi részesülhessünk isteni természetében.
Mennyivel szegényebb volna a világ a szerzetesi hivatások nélkül - mondta homíliájában a pápa. Az Istennek szentelt élet - a hasznosságáról hozott felületes ítéleteken túl - éppen azért fontos, mert kifejezi az ingyenességet és a szeretetet egy olyan társadalomban, amelyet az a veszély fenyeget, hogy elvész a tovatűnő értékek és a haszonelvűség örvényében.

A megszentelt élet azonban tanúságot tesz a túláradó szeretetről, amely arra késztet, hogy elveszítsük saját életünket, válaszként az Úr túláradó szeretetére. Ő ugyanis elsőként veszítette el életét miértünk a kereszten. Így a kereszt, a tiszta és hűséges szeretet forrása lett a mi számunkra, ezért nem elég egy egész élet arra, hogy viszonozzuk Krisztusnak, amit értünk tett és tesz, hiszen a mindennapok megpróbáltatásaiban továbbra is Jézusban találjuk meg erőnket és örömünket.
A megszentelt élet továbbra is kiváltságos iskolája annak, hogy alázatosan elismerjük saját nyomorúságunkat, ugyanakkor iskolája az Isten irgalmasságába vetett bizalmunknak is. Tudjuk, hogy Isten szeretete soha nem hagy minket cserben.

Akkor a 2010-es beszédében Benedek pápa azt is leszögezte, hogy: ,,Az Istennek szentelt személyek nemcsak maguk számára tapasztalják meg Isten kegyelmét, irgalmasságát és megbocsátását, hanem testvéreik számára is. Arra kaptak meghívást, hogy szívükben és imáikban hordozzák az emberek aggodalmait és elvárásait, különösen azokéit, akik távol vannak Istentől."
Befejezésül elmondhatjuk, hogy a mai kettős ünnep lényege, amelyet együtt ünneplünk, mi szerzetesek, szerzetesnők és világi hívek, a Krisztusi felszólításban rejlik, mintegy megvalósítandó feladat: ,,Úgy világosodjék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat"(Mt 5, 16).

Tehát égő gyertyaként, Krisztus fényével kell világítanunk a sötétségben vergődő embereknek. Ha azt akarjuk, hogy sikerüljön az életünk nincs más lehetőség számunkra, hiszen Krisztus csak ezt az egy utat jelölte meg: “ti vagytok a világ világossága!" (Mt 5, 14).

Tehát vagy vállaljuk az égő gyertya szerepét életünkben, vagy tudomásul kell vennünk, hogy nem lehetünk egy örök életre az “Örök Világosság" birtokosai.
Márpedig csak ennek a fénynek birtokában, Isten égő gyertyájaként sikerülhet az élete szerzetesnek és világi hívőnek egyaránt.
Elhangzott 2014. február 2-án az Esztelneki Ferences templomban

 
 
0 komment , kategória:  Ü - Ünnep  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 6 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 26 db bejegyzés
Összes: 3945 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 223
  • e Hét: 223
  • e Hónap: 9855
  • e Év: 218102
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.