Regisztráció  Belépés
sacimama.blog.xfree.hu
Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!" Zsolt 33,15 Németh Jenőné Saci
1952.06.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Az Egyház a mai világban
  2014-10-12 16:33:22, vasárnap
 
 

Link

A II. Vatikáni Zsinat

GAUDIUM ET SPES
AZ EGYHÁZ A MAI VILÁGBAN
kezdetű konstitúciójából: ]IV. A POLITIKAI KÖZÖSSÉG ÉLETE

1965

A fordítás alapjául
A II. Vatikáni Zsinat hivatalos latin szövege szolgált

Fordította:
GOJÁK JÁNOS
A fordítást átdolgozta:
TOMKA MIKLÓS

Tartalom

ELŐSZÓ
1. Az egyház bensőséges kapcsolata az emberiség egész családjával
2. Akikhez a zsinat szólni kíván
3. A kitűzött cél: az emberek szolgálata
Bevezetés
Az ember helyzete a mai világban
4. Remény és szorongás
5. A feltételek mélyreható átalakulása
6. Változások a társadalmi rendben
7. Lélektani, erkölcsi és vallási változások
8. Egyensúlyhiányok a mai világban
9. Az emberiség egyetemesebb törekvései
10. Az emberi nem sarkalatos kérdései
Első rész
Az egyház és az ember hivatása
11. Válaszolni kell a Szentlélek indításaira
I. AZ EMBERI SZEMÉLY MÉLTÓSÁGA
12. Az ember Isten képmása
13. A bűn
14. Az ember összetett lény
15. Az értelem méltósága, az igazság és a bölcsesség
16. Az erkölcsi tudat méltósága
17. A szabadság kimagasló értéke
18. A halál titka
19. Az ateizmus válfajai és gyökerei
20. A rendszeres ateizmus
21. Az egyház magatartása az ateizmussal szemben
22. Krisztus, az új ember
II. AZ EMBERI KÖZÖSSÉG
23. A zsinat célja
24. Isten terve: az ember közösségben éljen hivatásának
25. A személy és a társadalom kölcsönös függése
26. A közjó előmozdítása
27 Tisztelet az emberi személy iránt
28. Tisztelet és szeretet az ellenfél iránt
29. Minden ember lényegi egyenlősége és a társadalmi igazságosság
30. Túl kell jutni az egyénre szabott erkölcstanon
31. Felelősség és részvétel
32. A megtestesült Ige és az emberi szolidaritás
III. AZ EMBER TEVÉKENYSÉGE A VILÁGBAN
33. A kérdésfelvetés
34. Az emberi tevékenység értéke
35. Az emberi tevékenység értékrendje
36. A földi dolgok jogos autonómiája
37. A bűn által megrontott emberi tevékenység
38. Az emberi tevékenység és beteljesülése a húsvéti misztériumban
39. Az Új föld és az új ég
IV. AZ EGYHÁZ SZEREPE A MAI VILÁGBAN
40. Az egyház és a világ kölcsönös kapcsolata
41. Az a segítség, amit az egyház az egyénnek nyújtani szeretne
42. Az a segítség, amit az egyház a társadalomnak szeretne nyújtani
43. Milyen segítséget igyekszik nyújtani az egyház a keresztények által az emberi tevékenységnek?
44. Milyen segítséget kap az Egyház a mai világtól?
45. Krisztus: az Alfa és az Omega
Második rész
Néhány különösen égető kérdés
46. Előszó
I. A HÁZASSÁG ÉS A CSALÁD
MÉLTÓSÁGÁNAK, MEGBECSÜLÉSÉNEK FOKOZÁSA
47. A házasság és a család a mai világban
48. A házasság és a család szentsége
49. A hitvesi szerelem
50. A házasság termékenysége
51. A hitvesi szerelem és az élet tisztelete
52. A házasság és a család helyzetének javítása közös feladat
II. A KULTURÁLIS HALADÁS HELYES ÖSZTÖNZÉSE
53. Bevezetés
1. A KULTÚRA HELYZETE A MAI VILÁGBAN
54. Új életformák
55. A kultúrát teremtő ember
56. Nehézségek és feladatok
2. A KULTÚRA HELYES FEJLESZTÉSÉNEK
NÉHÁNY ALAPELVE
57. Hit és kultúra
58. Krisztus evangéliumának és a kultúrának sokrétű kapcsolata
59. Különleges szempontok
az emberi kultúra változatainak helyes ápolásához
3. A KERESZTÉNYEK
NÉHÁNY SÜRGETŐ FELADATA A KULTÚRA TERÉN
60. Minden embernek a kultúrára való jogának elismerése és megvalósítása
61. Az egyetemes emberi kultúrára nevelés
62. Az emberi kultúra, civilizáció és a keresztény tanítás helyes összehangolása
III. A TÁRSADALMI-GAZDASÁGI ÉLET
63. A gazdasági élet néhány vonása
1. A GAZDASÁGI HALADÁS
64. A gazdasági haladás az ember szolgálatában
65. A gazdasági haladás az ember ellenőrzése alatt
66. A kirívó társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek megszüntetése
2. NÉHÁNY IRÁNYELV A TÁRSADALMI-GAZDASÁGI ÉLET
EGÉSZÉNEK SZABÁLYOZÁSÁRA
67. A munka, a munkakörülmények, a szabad idő
68. Részvétel a vállalkozások és az egész gazdasági élet irányításában; a munka világának konfliktusai
69. A föld javai minden emberért vannak
70. Beruházások és pénzügyek
71. A tulajdonhoz
és a magántulajdon fölötti uralomhoz való hozzájutás; a nagybirtok
72. A társadalmi-gazdasági tevékenység és Krisztus országa
IV. A POLITIKAI KÖZÖSSÉG ÉLETE
73. A mai közélet
74. A politikai közösség természete és célja
75. Minden ember bekapcsolódása a közéletbe
76. A politikai közösség és az egyház

V. A BÉKE VÉDELME,
ÉS A NEMZETEK KÖZÖSSÉGÉNEK ERŐSÍTÉSE
77. Bevezetés
78. A béke természete
1. A HÁBORÚ ELKERÜLÉSE
79. A háború embertelenségeinek megfékezése
80. A totális háború
81. A fegyverkezési verseny
82. A háború általános tilalma
és a nemzetközi törekvés a háború elkerülésére
2. A NEMZETEKET ÁTFOGÓ KÖZÖSSÉG FELÉPÍTÉSE
83. Az egyenetlenségek okai és ezek gyógyszerei
84. A nemzetek közössége és a nemzetközi intézmények
85. Nemzetközi gazdasági együttműködés
86. Néhány hasznos norma
87. A népesedés növekedésével kapcsolatos nemzetközi együttműködés
88. A keresztények feladata a segítségnyújtásban
89. Az egyház hatékony jelenléte a nemzetközi közösségben
90. A keresztények részvétele a nemzetközi intézményekben
BEFEJEZÉS
91. Az egyes keresztények és a részegyházak feladatai
92. Párbeszéd mindenkivel
93. A világ építése és célbajuttatása
Jegyzetek
Pál püspök Isten szolgáinak szolgája
a zsinati atyákkal együtt örök emlékezetül



IV. A POLITIKAI KÖZÖSSÉG ÉLETE

73. A mai közélet

Korunkban mélyreható átalakulások figyelhetők meg a népek társadalmi szerkezetében és intézményeiben. Ezek az átalakulások a népek kulturális, gazdasági és társadalmi fejlődésének következményei. Nagymértékben hatnak a politikai közösség életére, kiváltképpen az állampolgári szabadság gyakorlatát és a közjóra való törekvést érintő jogok és kötelességek terén, továbbá az egyes állampolgárok, valamint a polgárok és a közhatalom közötti kapcsolatok terén.

A világ különféle részein az emberi méltóság elevenebb tudata olyan politikai és jogi rendszer létrehozására késztet, amely jobban óvja a személy közéleti jogait, így például a gyülekezés, a társulás, a véleménynyilvánítás, valamint a magán és a nyilvános vallásgyakorlás jogát. A személyiség jogainak oltalma szükségszerű feltétele annak, hogy az állampolgárok, akár egyénenként, akár csoportosan, tevékenyen részt vehessenek az állam életében és irányításában.

A kulturális, gazdasági és társadalmi haladással együtt sokakban erősödik az óhaj, hogy nagyobb részt vállalhassanak a politikai élet alakításában. Sokak lelkiismerete egyre jobban sürgeti, hogy védjék meg a nemzethez tartozó kisebbségek jogait, nem feledve azok kötelezettségeit a politikai közösség iránt. Ezenfelül növekszik a más nézeteken lévő vagy más vallású embertársak tisztelete. Egyidejűleg egy szélesebb körű mozgalom bontakozik ki annak érdekében, hogy valóban mindenki, s ne csak néhány kiváltságos állampolgár élhessen személyiségi jogaival.

Elutasíttatnak viszont a néhány országban létező politikai formák, amelyek korlátozzák az állampolgári vagy a vallási szabadságot, növelik a politikai szenvedélyek és bűntények áldozatainak számát; a közjó előmozdítása helyett jogtalan előnyöket biztosítanak valamelyik pártnak vagy éppen a vezetőknek.

A valóban emberies politikai élet kialakítására semmi sem alkalmasabb, mint az igazságosságra, a jóindulatra és a közjó szolgálatára való érzék fejlesztése. Továbbá szilárd alapvető meggyőződést kell kialakítani a politikai közösség természetéről, valamint a közhatalom céljáról, helyes gyakorlatáról és korlátairól.

74. A politikai közösség természete és célja

Az egyes emberek, családok és különféle csoportok, amelyek az állampolgárok közösségét alkotják, jól tudják, hogy nem képesek egymaguk megteremteni a teljes értelemben vett emberi életet. Szükségét érzik egy tágabb közösségnek, amelyen belül valamennyien szüntelenül egyesíthetik képességeiket a közjónak egyre eredményesebb szolgálatára. [154] Ezért politikai közösséget szerveznek, mégpedig különböző formákban. A politikai közösség tehát a közjó végett létezik, belőle meríti teljes igazolását és értelmét, benne gyökerezik veleszületett és saját joga. A közjó pedig magában foglalja mindazokat a társadalmi életfeltételeket, amelyek lehetővé teszik az emberek, családok és társulások számára, hogy teljesebben és könnyebben érjék el végső céljukat. [155]

A politikai közösségekben sok és sokféle ember él együtt. Joggal vallhatnak eltérő nézeteket. A politikai közösség azonban széthullana, ha ki-ki a maga elgondolása szerint járna el; ezért szükség van olyan tekintélyre, amely az összes polgárok erőfeszítéseit a közjóra irányítja: nem gépiesen vagy zsarnoki módra, hanem mindenekelőtt mint erkölcsi erő, amely az emberek szabadságára és vállalt felelősségük tudatára épít.

Nyilvánvaló tehát, hogy a politikai közösség és a közhatalom az ember természetében gyökerezik, s ezért hozzátartozik ahhoz a rendhez, amelyet Isten határozott meg; viszont a politikai rendszer megválasztása és a vezetők kijelölése a polgárok szabad döntésére van bízva. [156]

További következmény az, hogy a politikai tekintélyt akár a közösségen belül, akár az államot képviselő intézményekben mindig az erkölcsi rend korlátain belül kell gyakorolni a közjó, mégpedig a fejlődés távlatában szemlélt közjó érdekében, a törvényesen meghatározott, vagy meghatározásra váró jogrend szabályai szerint. Ilyenkor az állampolgárnak lelkiismeretbeli kötelessége az engedelmesség. [157] Mindebből viszont nyilvánvaló a kormányzók felelőssége, méltósága és fontossága.

Ha a közhatalom túllépi illetékességének körét és elnyomja az állam polgárait, ezek ilyen esetben se vonakodjanak megtenni mindazt, amit a közjó tárgyilag megkövetel tőlük. Szabadságukban áll azonban saját jogaikat és polgártársaik jogait megvédeni az ilyen tekintély visszaéléseivel szemben, mindenesetre a természetjog és az evangélium törvénye által megszabott határokat tiszteletben tartva.

A politikai közösség a nép sajátos szellemének és történeti fejlődésének megfelelően különféle módokon alakíthatja ki saját szerkezetének és a közhatalom helyes egyensúlyának konkrét módozatait. Azok célja azonban mindenképpen a művelt békeszerető és mindenki iránt jóindulatú ember kialakítása kell, hogy legyen az egész emberiség nagy családja javára.

75. Minden ember bekapcsolódása a közéletbe

Teljes összhangban van az emberi természettel, hogy olyan politikai és jogi struktúrákat találjanak, amelyek egyre jobban és bármi néven nevezendő megkülönböztetés kizárásával hathatósan biztosítják minden állampolgár szabad és cselekvő részvételét mind a politikai közösség jogi alapjainak megalkotásában, mind a közügyek irányításában, mind a különféle intézmények munkaterületének és céljainak meghatározásában, mind pedig a vezetők megválasztásában. [158] Tudja meg tehát minden állampolgár, hogy a közjó érdekében joga és egyben kötelessége a szabad szavazás lehetőségével élni. Az egyház pedig elismerésre és tiszteletre méltónak tartja azok munkáját, akik embertársaik szolgálatában az állam javának szentelik magukat és vállalják e tisztség terheit.

Ahhoz, hogy az állampolgároknak kötelességtudattal teljes közreműködése gyümölcsöző lehessen az állam mindennapi életében, szükség van tételes jogrendre, amely tartalmazza a közhatalom feladatköreinek és szerveinek célszerű megosztását és egyúttal a hatékony és független jogvédelmet. El kell ismerni, tiszteletben kell tartani és tovább kell fejleszteni minden személy, család és csoport jogait és jogaik gyakorlását, [159] nem feledve azokat a kötelességeket sem, amelyek minden állampolgárt köteleznek. E kötelességek közül külön meg kell említeni, hogy mindenki tartozik az államnak azokkal az anyagi és személyes szolgálatokkal, amelyeket a közjó megkíván. Az államférfiak ne akadályozzák a családi, társadalmi vagy kulturális társulásokat, ezeket az egyén és az állam között közvetítő testületeket és intézményeket, és ne tegyék lehetetlenné jogos és hatékony tevékenységüket, hanem inkább igyekezzenek azt készségesen és rendezett módon támogatni. Az állampolgárok viszont akár egyénenként, akár csoportot képezve, óvakodjanak attól, hogy túl nagy hatalmat juttassanak a köztekintélynek, de attól is, hogy indokolatlan és túlzott kedvezményeket és előnyöket követeljenek tőle, azaz csökkentsék a személyek, családok és társadalmi csoportok közjóhoz való hozzájárulásának a mértékét.

Korunk egyre bonyolultabb körülményei arra kényszerítik a köztekintélyt, hogy mind gyakrabban avatkozzék bele a társadalmi, gazdasági és kulturális ügyekbe olyan kedvezőbb feltételek teremtése végett, amelyek az állampolgárokat és csoportjaikat az addigiaknál hatékonyabban segítik, hogy az ember teljes javát szabadon megvalósíthassák. Az országok sajátosságai és a népek fejlődése szerint különbözőképp gondolható el egyfelől a társadalmiasodás, [160] másfelől a személy autonómiája és kibontakozása közötti viszony. Ha pedig valahol a közjó érdekében egy időre korlátozzák is a jogok gyakorlását, a szabadságot vissza kell állítani, mihelyt a körülmények megváltoznak. Embertelen, ha a politikai tekintély totalitárius vagy diktatórikus formát ölt, amely sérti a személyek és a társadalmi csoportok jogait.

Az állampolgárok ápolják magukban nagylelkűen és hűségesen a hazaszeretetet, de minden szűkkeblűség nélkül, vagyis úgy, hogy mindig legyenek tekintettel arra a nagy emberi családra is, amely sokféle kötelékkel összekapcsolt fajokból, népekből és nemzetekből áll.

Krisztus összes hívei érezzék át, hogy saját külön hivatásuk van a politikai közösségben: példájukkal mindannyian mutassák meg, hogy él bennük a kötelesség tudata, és hogy odaadóan szolgálják a közjót. Tettekkel mutassák meg, hogyan lehet a tekintélyt a szabadsággal, a személyes kezdeményezést a szolidaritással és az egész társadalmi testület szoros együvétartozásával, a kellő egységet a termékeny sokféleséggel összhangba hozni. A földi ügyek rendezését illetően ismerjék el a véleménykülönbség jogosságát, és tiszteljék azokat a polgártársakat, akik egyénileg vagy csoportot képezve becsületesen védik eltérő álláspontjukat. A politikai pártoknak pedig kötelességük azt szorgalmazni, amit megítélésük szerint a közjó megkövetel, de sohasem szabad a közjónak elébe helyezni a maguk külön érdekeit.

Ma nagy gondot kell fordítani a nép, és főleg az ifjúság állampolgári és politikai nevelésére, hogy az állampolgárok jól betölthessék szerepüket a politikai közösség életében. Akik alkalmasak, vagy alkalmassá tehetőek a politika nehéz, de egyszersmind nemes mesterségére [161], készüljenek fel rá, és a maguk kényelmével és anyagi érdekeivel nem törődve igyekezzenek azt gyakorolni. Megvesztegethetetlenül és okosan szálljanak síkra minden igazságtalanság és elnyomás, egy-egy személy vagy egyetlen politikai párt önkényuralma, és más véleményt nem tűrő intoleranciája ellen. De legyenek őszinték és méltányosak, sőt politikai szeretettel és bátorsággal szenteljék magukat minden ember szolgálatára.

76. A politikai közösség és az egyház

Nagyon fontos ‒ különösen pluralista társadalmakban ‒, hogy helyes szemlélet alakuljon ki a politikai közösség és az egyház viszonyáról, továbbá hogy világos legyen a különbség a között, amit a keresztények, egyénenként, vagy csoportokban keresztény lelkiismeretük irányítását követve a maguk nevében cselekszenek, és a között, amit az egyház nevében cselekszenek lelkipásztoraikkal együtt.

Az egyház, amely feladatánál és illetékességénél fogva semmiképpen sem keverendő össze a politikai közösséggel, és amely semmilyen politikai rendszerhez sincs kötve, az emberi személy transzcendenciájának jele és védelmezője.

A politikai közösség és az egyház a maguk területén függetlenek egymástól. Mind a kettő azonban, bár más-más címen, ugyanazoknak az embereknek a személyes és társadalmi hivatását szolgálja. Annál gyümölcsözőbb lesz szolgálatuk mindenki javára, minél jobban ápolják az egészséges együttműködést, a helyek és korok körülményei szerint. Az ember nem korlátozódik a földi létrendre: a történelemben él, de örök hivatását érintetlenül megtartja. Az egyház viszont, mely a Megváltó szeretetére épül, segít abban, hogy a nemzeten belül és a nemzetek között jobban érvényesüljön az igazság és a szeretet. Azzal, hogy hirdeti az evangéliumi igazságot, és tanításával, valamint Krisztus híveinek tanúságtételével megvilágítja az emberi tevékenység minden ágát, egyúttal az állampolgárok politikai szabadságát és felelősségét is tiszteletben tartja és ösztönzi.

Az apostoloknak és utódaiknak, valamint ezek munkatársainak az a küldetése, hogy hirdessék az emberiségnek Krisztust, mint a világ Megváltóját. Ezért apostoli feladatuk teljesítésében Isten hatalmára támaszkodnak; Isten pedig az evangélium erejét igen gyakran épp a tanúságtevők erőtlenségében nyilvánítja meg. Mindazoknak, akik az isteni ige szolgálatára szentelik magukat, az evangélium sajátos módszereire és eszközeire kell hagyatkozniok; ezek pedig különböznek a földi társadalom eszközeitől.

Igaz ugyan, hogy a földi dolgok és azok, amelyek az ember életviszonyaiban ezt a világot felülmúlják, szorosan egybefonódnak, és maga az egyház is felhasználja az evilági dolgokat, amennyiben küldetése megköveteli. Reményét azonban nem a világi hatalom által felajánlott kiváltságokba veti. Sőt le is fog mondani bizonyos törvényesen szerzett jogainak gyakorlásáról, ha kiderül, hogy ezeknek a jogoknak a gyakorlása miatt kétségbe vonható: őszinte-e tanúságtétele, vagy ha az új életkörülmények más rendezést követelnek. De mindig és mindenütt jogos, hogy igazi szabadságban hirdesse a hitet, előadhassa társadalmi tanítását, akadálytalanul teljesíthesse hivatását az emberek között, és hogy erkölcsi szempontból ítéletet mondhasson a politikai rendre vonatkozó dolgokról is, amennyiben az emberi személy alapvető jogai vagy a lelkek üdvössége így követeli, használhassa közben mindazokat az eszközöket ‒ de csakis azokat ‒, amelyek a különféle korokhoz és körülményekhez mérten összhangban vannak az evangéliummal és mindenki javával.

Az evangéliumhoz való hűségben a világhoz szóló küldetése szerint és annak a feladatának megfelelően, hogy az emberi társadalomban minden igazat, jót és szépet támogasson és felemeljen [162], az egyház Isten dicsőségére a békét erősíti az emberek között. [163]

Forrás: http://tarsadalomformalas.kife.hu Link
 
 
0 komment , kategória:  Α - Ω Egyház  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 26 db bejegyzés
Összes: 3945 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 405
  • e Hét: 2524
  • e Hónap: 8565
  • e Év: 216812
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.