Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." P Marika
2016.01.12
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 112 
Várnai Zseni: Őszi Napsütés
  2018-10-09 07:23:07, kedd
 
  Várnai Zseni:
Őszi Napsütés


A nyár szerelme forró és merész,
de édesebb az őszi napsütés,
a csókja nem éget, mint a láng,
csak simogat, mint egykor jó anyánk,
szívünkre mézes, enyhe csókja hull...
és minden nap korábban alkonyul,
korábban alkonyul!

Az ősz szerelme, mint a kósza szél,
halk suttogás, majd vészes szenvedély,
a fény és árny oly gyorsan változó,
mint életünk, e hullámzó folyó...
Még kék az ég, de máris elborul,
és minden nap korábban alkonyul,
korábban alkonyul!

Az ősz szerelme hervadó virág...
lombdíszeit hullatja minden ág,
csak hallgatom ez édes bús zenét:
a búcsúzó madarak énekét...
Csak hallgatom, és szívem elszorul:
jaj, minden nap korábban alkonyul,
korábban alkonyul!
 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
Váci Mihály: Pipacsok a búzamezőn
  2018-09-01 10:33:54, szombat
 
 



Váci Mihály:
Pipacsok a búzamezőn

Búza, búzakalász!
vele szél hadonász:
hajlik, lengedezik,
míg cseperedik.
Búza, búzakalász.

Messze virítanak.
Lenge szirmaikat
rázva vérpirosan,
mag felett magasan,
messze virítanak.

Színe még nem arany,
mint a fű csak olyan.
Szerte búzamező
zöld színben repeső,
- színe még nem arany.

Tőlük piros a táj!
- Íme, itt van a nyár!
Őket nézegetik,
szép csokorba szedik
Tőlük piros a táj.

Amíg érik a mag,
lassan, jó nap alatt,
- könnyű kis pipacsok
szirma, lángja lobog,
amíg érik a mag.

A zöld búzamezők,
észrevétlenek ők!
De lehull a pipacs,
s felragyognak a nagy
érett búzamezők!
 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
Tölgyesi Géza: A PERCEKBEN EGYFORMÁN
  2018-07-04 07:30:06, szerda
 
  TÖLGYESI GÉZA
A PERCEKBEN EGYFORMÁN

Mert ráznak még viharok,
s még megtorpant a visszauttalanság, még halasztanánk az emlékek keservét,
de nem lehet, nem lehet!
Egyformák vagyunk, meglátsz
egy megérzett percben,mint mellénk
simul az esti csillagváltások sudárfényeiből
egy! s utolsó szívverése ír körül,
és méltósággal elágazások fehérednek
ajkainkra, míg elviselhetetlen
örökség nyüszít, nyöszörög, és nyomja
gyermekét, nyomja a holnapi kiáltást!
e mindentudó múlt mögül éltess
ó, játszadozás! innen, ebből a lélekből
szeress el távozó asszonyt,
síró férjet, reppenni kész fiat, és leányt,
mert nem különc a titok, a percekben egyformán vihar a vihar, s fény a fény,
s mégis nemes, a legjobb föld szerelme.

*****

(Tölgyesi Géza)

TÖLGYESI GÉZA
SOPRON
2018.07.04.
 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
Bernát János: Két kicsiny virág
  2018-02-25 14:44:36, vasárnap
 
  Bernát János:
Két kicsiny virág


Földünknek legsarkán jeges vihar tombol,
fát, hegyet és völgyet biz porig rombol.
Földünknek legsarkán él két kicsiny virág,
s küzdnek elemekkel, bár ellenük a világ.
Mind, mi árthat nekik, hencegi erejét,
de a két kicsiny virág fogja egymás kezét.
Irdatlan sziklákat sodor a dühödt szél,
de a két kicsiny virág túlélést remél.
Pokolnak zord tüze a tájat felperzseli,
de virág a virágnak kezét nem engedi.
A tengerkékfolyók fájón kiszáradnak,
de a két apróságnak semmit sem árthatnak.
Szomjazó testük, ha mást már nem tehet,
átsuhan ajkukba egy csöppnyi lehelet.
A zöldellő erdők egyszer csak eltűnnek,
de a két kicsiny virág vágyai nem szűnnek.
Földünknek legsarkán, mi forrás mind elapad,
de a virágok kis szíve egymásért megszakad.
Csillagok fényét az éj súlyos láncra veri,
De virág a párját, ily vakon is megleli.
S ha köröttük végül romba dől a világ,
Akkor is megmarad együtt a két virág.

 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
Juhász László: Szeretlek
  2018-02-25 14:34:36, vasárnap
 
  Juhász László:
Szeretlek

Szeretlek
Ez a szó melyet,
A füledbe súgnám,
Ha itt lennél velem,
Még ez a szó sem fejezi ki, amit én érzek,
Ez annál fényévekkel több,
Ilyet még nem éreztem,
Csak hittem, hogy tudom mi az igazi szerelem,
De megtévesztett,
Most már tudom mi a szerelem,
Ez az.
Pedig még nem is találkoztunk,
De a beszélgetések hangulata és mélysége,
Meggyőzött hogy beléd estem,
Gyönyörű arcodat nézem a képeken,
Folyamatosan,
Nem is hiszem el, hogy van ilyen csoda a világon,
Annyira szép vagy,
Örülnék, ha karjaidba zárnál,
És te is azt súgnád a fülembe, hogy
SZERETLEK!!!
 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
Marton Paul: Egy köd szitálta fáradt alkonyon...
  2017-02-01 09:31:15, szerda
 
  Marton Paul
Egy köd szitálta fáradt alkonyon...

Egy köd szitálta fáradt alkonyon,
megdermedt percek gyűrött fonákján,
lebillegett álmos gondolatom,
sok gazdátlan választ hagyott rám.

Mit tettem ma, mit nem tettem érted,
vajúdó kétségek közt remélek,
féltő gonddal töltöttem lelkedet,
melyen már nem sajog annyira a heg.

Halkan kopogó magány hangja sírt,
s könnyekbe temetkező zokogás
mosta arcodról a keserű ízt,
hogy felébredjen benned a lobogás.

Kitártam szíved kapuit, amin
keresztül elindult új életed,
hol lassan eggyévállnak álmaink,
átfon minket a gyógyító szeretet.

Megpendültek szerelmünk húrjai,
melyen lágy hangú érzelmek szólnak,
hogy magukkal ragadva karjai
Mennyekig vezesse útjainkat.

Kint már kigyúltak az esti fények,
párás ablakomon szétszóródnak,
mint apró csillagok derült égen,
most szemeim fátylán elhalványulnak.

2016. december 24.
 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
Mészáros Veronika: Örök változás
  2016-12-17 12:24:20, szombat
 
 






Mészáros Veronika:
Örök változás

Csillámló, fehér kristályok az égből,
Hullanak alá, mint sugarak a fényből.
Belepik a táj minden részét,
És visszaverik a Nap édes fényét.

Hó fedi el a rétet, az erdőt,
Mint cukormáz bevon hegyet, és lejtőt.
Csendesen ropog a talpam alatt,
Remélem nem zavarja a madarakat.

Nem, nem hiszem, hisz csendesen üldögél,
Amott egy ökörszem az ág leghegyén.
Mintha nem is élne, mozdulatlan,
De lám mozdul, megrezzen a fagyban.

Várja már a tavaszt, mely életet lehel,
A Nap sugarait, mi egy világot melegít fel.
Az ágak rügyezését, a virágok nyílását,
Az illatot hordozó szél zúgását.

Nem soká eljön kicsiny kis madárka,
Ne félj a hidegtől, ez nem egy örök zárka.
Felébred a Nap és újra erős lesz,
Felszárít hegyet, völgyet, és háztetőket.

Feléled a világ, és illatozik,
Szorgos méhecskék hangja dallamozik.
Tücsök ciripel a fűszálak tövében,
Medve cammog a bokorban, méztől kövéren.

Majd újra sárgul a tölgyes erdő,
Fák levelei színezik a sápadt lejtőt.
Hűvösebb szelek kapnak a levelekbe,
S repítik őket szél szárnyán az egekbe.

Ismét lehűl és friss lesz a levegő,
Hófelhők gyülekeznek, mert itt az idő.
Változnak az évszakok és ez így jó,
Így örülünk napnak, szélnek, és ha jön a hó!
 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
Ágh Tihamér: Adventkor
  2016-12-12 09:22:14, hétfő
 
 




Ágh Tihamér:
Adventkor

Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,
a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap
sugárnyalábja felhőtlen megakad.
Az ősz lassan lépked, majd télbe borul
és ahogy megvirrad, be is alkonyul...
Este tompa fények remegnek az utcán,
megtörnek a tócsák fodródozó foltján.
De a hétköznapok bágyadt szürkesége
nem törheti meg azt, ami bennünk béke.
Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:
Ránk köszöntött advent,
boldog Jézus-várás...
 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
Sándor Ernő: Adventi hajnal
  2016-12-12 09:10:31, hétfő
 
 



Sándor Ernő:
Adventi hajnal

Alföldön, fákon zúzmara,
adventi hajnal zápora,
ezüst mezők, ezüst világ...
Szobánkban csend és béke van,
karácsonyt vár a kisfiam.

Ezüst mezők, ezüst világ,
ti visszatérő szent csodák,
ó, szép adventi hajnalok!
Lelkemben halkan zengenek
rég elfelejtett énekek.

Ó, szép adventi hajnalok,
Istent dicsérő angyalok,
bús tájon, íme, zeng a szó:
az éjszakának vége már,
megtartó Krisztus erre jár...

Bús tájon íme zeng a szó:
Istennel élni volna jó
az ég alatt, a föld felett,
s üdén, miként a kisfiam,
Jézusra várni boldogan.

Az ég alatt, a föld felett
pusztítva jár a gyűlölet...
Adventi hajnal zápora
e csendes téli reggelen
nyugodj meg fájó lelkemen.

Adventi hajnal zápora,
új boldog élet mámora
ó, hullj reám, ó, hullj reám!
Hozzátok el a nagy csodát
ezüst mezők, ezüst világ!
 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
Anavi Ádám: Az ősz marasztalása
  2016-11-18 21:16:57, péntek
 
 



Anavi Ádám:
Az ősz marasztalása

Megyünk a csillogó avarban,
görgetve lábolunk bokáig.
Szép hosszú ősz - kopottak
álma,maradj meg nékünk még sokáig.
Hadd játsszanak tarlón a fürjek,
virulj kalinka, még ne kókadj!
Termékeny ősz, az elmúlt
nyárért szerelmeseknek még adós vagy.
Sok lány számítgat bő szüretre,hogy megvegyék
Az új kelengyét,cukrozd meg fényeddel a szőlőt,
Hogy mustja édesebb legyn még.
Ne hagyd: a faggyal cinkosult széla
fákat csupasszá cibálja.
Maradjon fenn a jegenyének csúcsán
A lombos bóbitája.
Csik és szenek kamasz legénykék hegyoldalon,
Gyümölcsös kertbe,célozzák le a bújt diókat
,s mit karó meg szél se vert le.
Hadd vívjanak meg érte bottal,
ha összekapnak tán egy körtén. -
... A fák lerongyolt páholyukból
irigykednek e harsány csörtén.
Hát készüljünk rá... Hiszen, ha jön
a tél, hiába is rejtőzünk.
Megyünk a csillogó avarban.
-Ne hagyj el még, szép hosszú őszünk
 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 112 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 9 db bejegyzés
e év: 2185 db bejegyzés
Összes: 54935 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 823
  • e Hét: 2990
  • e Hónap: 49699
  • e Év: 1008184
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.