Regisztráció  Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." Pné Marika
2016.01.12
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 114 
Juhász Magda: De jó lenne...
  2018-01-11 18:05:09, csütörtök
 
  Juhász Magda:
De jó lenne jónak lenni


De jó lenne jónak lenni,
mindig, mindig csak szeretni,
lelkem szállna, mint a lepke,
olyan könnyű, lenge lenne.
De jó lenne jónak lenni,
csak a szépet észrevenni,
nem félni, és nem remegni,
mindig, mindig csak szeretni.
De jó lenne jónak lenni,
a nagy Istent megkeresni,
a lábához kuporodni,
és az Igét befogadni.
De jó lenne... de nem lehet.
Farkasok közt nem élhet meg,
aki bárány, aki balga,
megrohanja azt a falka.
Megrohanják, leteperik,
mert a jót itt nem szeretik.
Lelkünk fáradt, szívünk remeg,
nincs közöttünk aki szeret?
Gyilkosságok, fegyver, átok
miért sújtja a világot?
Hisz` szeretni könnyebb lenne,
lelkünk szállna, mint a lepke.
De jó lenne jónak lenni,
egymás kezét megkeresni,
és a gonoszt mindörökre
eltemetni, elfeledni.
De jó lenne jónak lenni

 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
Reményik Sándor: Ne szóljatok
  2017-11-27 15:16:03, hétfő
 
  Reményik Sándor:
Ne szóljatok


Ne szóljatok, és ne mozduljatok,
Fojtsátok vissza lélekzetetek...
Nézzétek: fa vagyok,
Reszketnek rajtam a színes levelek.
Egy vékony, vékony tündér-cérnaszálon,
Életen túl, innen a halálon
Még tartja őket valami csoda...
Pedig elmult Halottak napja is,
Mi most nem hull le, nem hull le soha,

Ne szóljatok, és ne mozduljatok, -
Egy pillantás, egy sóhajtás elég:
És lehullnak a legutolsó álmok,
És meghalnak az utolsó mesék.
Ne szóljatok és ne mozduljatok,
Egy nesztelen lépést se tegyetek, -
Mi most nem hull le, nem hull le soha,
Hátha örökké tart ez a csoda,
Hátha nem hullnak le a levelek...




 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
Domonkos Jolán: Ősz
  2017-10-10 09:56:48, kedd
 
 



Domonkos Jolán:
Ősz


Fákról hulló színes levél
tarka szőnyeget hint elénk,
piros, sárga, rozsdabarna
a fű színét eltakarja.

Vidám, fürge levéltömeg
szalad, repül körbe-körbe,
a szél lazán játszik velük,
odafent már nincsen helyük.

Kopár ágak égbe nyúlnak,
látjuk, az évszakok múlnak,
avart seper sok-sok ember,
így küzdünk a természettel.

Az ősz szomorkásan nevet,
hideg télnek készít helyet,
aludni készül a világ,
lassan kell a télikabát.
 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
Tóth Árpád: AZ ÖRÖM ILLAN
  2017-04-08 15:46:27, szombat
 
  Tóth Árpád:
AZ ÖRÖM ILLAN

Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép szeme,
Lágy hangja halkuló zene,
S lebbennek szőke tincsei.

Itt volt hát? jaj, nem is hiszem,
Már oly kusza a tünde rajz.
Mint visszafénylő, kedves arc
Szétrezgő képe vad vizen.

Mint lázálomkép, lenge árny,
Cikázó galambsziluett
Lánggal égő város felett:
Füst közt vonagló gyenge szárny.

Egy holt csillagról árva fény,
Mely milljom éve untalan
Száll ájultan és hontalan
A végtelen tér jég ürén.

Édeni pajtás, égi kéz,
Feldobná szívünk a poros,
Vak légbe, mint vidám, piros
Labdát, de jaj, a szív nehéz.

Itt volt hát? - ó, Öröm, Öröm,
Egy szóra még, egy percre még!
Ó, mondd, az ég fenn ugye kék,
S az élet méze nem üröm?

Az Öröm illan, ints neki,
Még visszabúsul szép szeme,
Lágy hangja elfúló zene,
S ezüstfehérek tincsei...
 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
Marton Paul: Egy köd szitálta fáradt alkonyon...
  2017-02-01 09:31:15, szerda
 
  Marton Paul
Egy köd szitálta fáradt alkonyon...

Egy köd szitálta fáradt alkonyon,
megdermedt percek gyűrött fonákján,
lebillegett álmos gondolatom,
sok gazdátlan választ hagyott rám.

Mit tettem ma, mit nem tettem érted,
vajúdó kétségek közt remélek,
féltő gonddal töltöttem lelkedet,
melyen már nem sajog annyira a heg.

Halkan kopogó magány hangja sírt,
s könnyekbe temetkező zokogás
mosta arcodról a keserű ízt,
hogy felébredjen benned a lobogás.

Kitártam szíved kapuit, amin
keresztül elindult új életed,
hol lassan eggyévállnak álmaink,
átfon minket a gyógyító szeretet.

Megpendültek szerelmünk húrjai,
melyen lágy hangú érzelmek szólnak,
hogy magukkal ragadva karjai
Mennyekig vezesse útjainkat.

Kint már kigyúltak az esti fények,
párás ablakomon szétszóródnak,
mint apró csillagok derült égen,
most szemeim fátylán elhalványulnak.

2016. december 24.
 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
Mészáros Veronika: Örök változás
  2016-12-17 12:24:20, szombat
 
 






Mészáros Veronika:
Örök változás

Csillámló, fehér kristályok az égből,
Hullanak alá, mint sugarak a fényből.
Belepik a táj minden részét,
És visszaverik a Nap édes fényét.

Hó fedi el a rétet, az erdőt,
Mint cukormáz bevon hegyet, és lejtőt.
Csendesen ropog a talpam alatt,
Remélem nem zavarja a madarakat.

Nem, nem hiszem, hisz csendesen üldögél,
Amott egy ökörszem az ág leghegyén.
Mintha nem is élne, mozdulatlan,
De lám mozdul, megrezzen a fagyban.

Várja már a tavaszt, mely életet lehel,
A Nap sugarait, mi egy világot melegít fel.
Az ágak rügyezését, a virágok nyílását,
Az illatot hordozó szél zúgását.

Nem soká eljön kicsiny kis madárka,
Ne félj a hidegtől, ez nem egy örök zárka.
Felébred a Nap és újra erős lesz,
Felszárít hegyet, völgyet, és háztetőket.

Feléled a világ, és illatozik,
Szorgos méhecskék hangja dallamozik.
Tücsök ciripel a fűszálak tövében,
Medve cammog a bokorban, méztől kövéren.

Majd újra sárgul a tölgyes erdő,
Fák levelei színezik a sápadt lejtőt.
Hűvösebb szelek kapnak a levelekbe,
S repítik őket szél szárnyán az egekbe.

Ismét lehűl és friss lesz a levegő,
Hófelhők gyülekeznek, mert itt az idő.
Változnak az évszakok és ez így jó,
Így örülünk napnak, szélnek, és ha jön a hó!
 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
Ágh Tihamér: Adventkor
  2016-12-12 09:22:14, hétfő
 
 




Ágh Tihamér:
Adventkor

Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,
a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap
sugárnyalábja felhőtlen megakad.
Az ősz lassan lépked, majd télbe borul
és ahogy megvirrad, be is alkonyul...
Este tompa fények remegnek az utcán,
megtörnek a tócsák fodródozó foltján.
De a hétköznapok bágyadt szürkesége
nem törheti meg azt, ami bennünk béke.
Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:
Ránk köszöntött advent,
boldog Jézus-várás...
 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
Sándor Ernő: Adventi hajnal
  2016-12-12 09:10:31, hétfő
 
 



Sándor Ernő:
Adventi hajnal

Alföldön, fákon zúzmara,
adventi hajnal zápora,
ezüst mezők, ezüst világ...
Szobánkban csend és béke van,
karácsonyt vár a kisfiam.

Ezüst mezők, ezüst világ,
ti visszatérő szent csodák,
ó, szép adventi hajnalok!
Lelkemben halkan zengenek
rég elfelejtett énekek.

Ó, szép adventi hajnalok,
Istent dicsérő angyalok,
bús tájon, íme, zeng a szó:
az éjszakának vége már,
megtartó Krisztus erre jár...

Bús tájon íme zeng a szó:
Istennel élni volna jó
az ég alatt, a föld felett,
s üdén, miként a kisfiam,
Jézusra várni boldogan.

Az ég alatt, a föld felett
pusztítva jár a gyűlölet...
Adventi hajnal zápora
e csendes téli reggelen
nyugodj meg fájó lelkemen.

Adventi hajnal zápora,
új boldog élet mámora
ó, hullj reám, ó, hullj reám!
Hozzátok el a nagy csodát
ezüst mezők, ezüst világ!
 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
Túrmezei Erzsébet: Adventi éjszaka
  2016-12-10 16:44:05, szombat
 
  Túrmezei Erzsébet:
Adventi éjszaka

Fehér takaró,
ezüst fénytartó,
valót eltakaró.
Mintha nem volna más,
csak ez a ragyogás:
titokzatos, csodás.
Nincsen se hang, se zaj,
nincsen se seb, se baj,
se sóhajtás, se jaj...
Se bün, se szenny, se sár,
se szin, se könny, se kár,
csak hó és holdsugár.
Hiszen igy volna jó.
De nem ez a való.
Csal a fénytakaró.
Alatta szenvedés,
szenny, sár, ... elfödni és
elrejteni kevés
a hó és holdsugár.
De Valakire vár
a holdfényes határ.
S ez az adventi, mély,
havas és holdas éj,
titkot tud: Jön! ... Ne félj!

 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
Reviczky Gyula: Őszi remény
  2016-11-18 21:46:31, péntek
 
 



Reviczky Gyula:
Őszi remény

A nyár végső virága is lehull.
Az ég is ezt siratja: elborul.
E hervadás, e gyász úgy fáj neki!
Csak hullanak, egyre hullnak könnyei.
Fagyos mosollyal néz alá a nap,
S az égen olyan álmosan halad.
Nincs dal az erdőn, letarolt a rét,
Miért pazarolná fényét, melegét?
De a midőn vidám szüretelők
Felett halad, mosolygó képet ölt
,Miként ha szólna: "Vígan legyetek,
A hervadást úgyis megéritek!"
De véget ér a végső vigalom:
A szél süvít be ajtón, ablakon
.Azt mondja: "Nincs virág, meghalt a nyár!
Nem lesz derüs, meleg, soha már!"Lesz!
Mert a föld csak alszik, nem halott,
Megtérnek napsugár, madárdalok.
És akárhányszor lesz még kikelet,
Rózsás napok, napfényes ég, meleg!
 
 
0 komment , kategória:  2 - Versek  
     1/12 oldal   Bejegyzések száma: 114 
2017.12 2018. Január 2018.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 4 db bejegyzés
e hónap: 275 db bejegyzés
e év: 275 db bejegyzés
Összes: 53027 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2957
  • e Hét: 25243
  • e Hónap: 80344
  • e Év: 80344
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.