Regisztráció  Belépés
skorpiolilike.blog.xfree.hu
"A szeretet és a bizalom elválaszthatatlanok! Egyik sem létezik a másik nélkül." Pné Marika
2016.01.12
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Eino Leino: NOCTURNE
  2013-09-26 11:17:02, csütörtök
 
  Eino Leino: NOCTURNE

Fülemüle csattog az ág-hegyén,
kalászok fölött ég a telihold.
A nyári éj boldogsága enyém -
irtásföld füstje lengő, szürke folt.
Nincs bennem öröm, bánat, se kétség;
hozzátok el zöld erdők sötétjét,
felhők pírját, búcsuzó nap fényét,
széljárta hegyek szunnyadó kékjét,
vizek árnyait, zsálya illatát:
ezekből szövöm szivem dalát.

Drága lány, édes, mint nyári széna,
szívem vágya, csöndje, - ez a dal tiéd.
Te vagy hitem. Nélküled a dal néma, -
te, tölgyfalombok zöldje, büszke, szép.
Lidércfény már nem csábítja lelkem,
a Varázshegy aranyát megleltem;
köröttem az életkör szükebb lesz,
áll az idő, a szélkakas csendes;
út előttem, engem vár vigyázva,
ez visz majd az ismeretlen házba.

(Fordította: Képes Géza)
 
 
0 komment , kategória:  2- Eino Leino versei  
Eino Leino: Väinämöinen dala
  2013-09-26 11:15:53, csütörtök
 
  Eino Leino: Väinämöinen dala


Mi öröm, ami az ember gyerekének jutott:

a tavasz az első,

második a nyár,

a harmadik a fennen, fehérlő ősznek öröme;

szánthat, vethet,

betakaríthat,

s lehever végül vackára verítékezve.



Mi bánat, ami az ember gyerekének jutott:

szívbéli az első,

második a megélhetés,

a harmadik a fennen, fekete halál bánata;

becsap a barátság, elszáll az élet,

egyetlen varázslat van csak:

hősöknek munkája, mersze.



Mért dalolnék én, kinek húros kantele jutott,

másféle örömről,

másfajta bánatról?

Mit se mondhatok messzi csillagok csábjáról,

tenger halairól,

mezők virágairól.

Éneklem tehát, ami ének az embernek jutott.



Nem szokás, hogy a dalia tudásról,

tanulásról daloljon,

vagy szót is ejtsen.

Ilyenhez illőbb

hirdetni: hogyan változtak évek és hetek,

mint gyúlnak a szikrák s halnak hamvukba,

s miképpen hatnak halál és élet elvei.



Minden más csak csalóka csillagok fénye,

talmi ragyogás,

tűnékeny tündöklés.

A hőshöz illőbb dalolni a tengert,

a szertelent, szentet,

félelmeteset -

a földre hajló néma éj nyugalmát.



Sokféle dal van, s számos a dalok férfia szintén.

Mégis a dal egy

mindenek felett:

emberek, eszmék, lelkek szigorú dala.

Népek múlnak,

de nem a képesség,

mely dalba remekli a lélek pompás rokonságát.


(Fordította: Kőháti Zsolt)
 
 
0 komment , kategória:  2- Eino Leino versei  
Eino Leino: A megrémült fiú
  2013-09-26 11:07:29, csütörtök
 
 


Eino Leino: A megrémült fiú


Anyja fekete báránykája,

mikor született, már megrémült,

rémet látott mindenfelé,

garázda, gonosz manókat,

csak rosszakat, soha jókat.



Anyja pásztorságra adta. -

Erdőből a fiu elfut,

a szobába csak beszédül,

haja égnek áll, úgy mondja:

,,Anyám, anyám, ne adj engem,

barmokhoz ne adj bojtárnak!

Lidérc lengett a lápokon,

dombtetőn rossz rém röhögött,

ördög nyargalt a nyomomba,

földből Föld szelleme kelt föl."



A pulyából nem lett pásztor. -

Anyja hát halásznak adta.



Tengerről a fiú megtér,

lihegve lép a szobába;

még körmei is kihültek.

Szól: ,,Szörnyű az erdők népe

tenger népe tán még szörnyűbb!

Tengeri szörnyek törtek ott rám,

tenger habja ketté hasadt,

sápadt sellő ült a szirten.

Semmi tátogott a mélyben."



A pulyából halász sem lett,

adták erdő-égetésre.



Fut a fiu az égetéstől;

vadul az ajtót bevágja,

kimeredt szemmel kiáltja:

,,Szörnyűek a tengeri szörnyek,

tűz szörnyei még szörnyűbbek!

Kígyók köptek. szálló szikrát,

gyíkok fújtak piros lángot,

fúriák főztje fortyogott,.

banyák kavarták a katlant."



Már a család kimondja vesztét:

,,Nem dolgozik, ne is éljen!"



Édesanyja megmentette,

a faluba, fonóba vitte.



Falu felől fut a fiu,

szobájába már be se mén,

kint ődöng az ösvényeken,

szántók szélén szégyenkezik

Megtalálta anyja végül,

szénában a hátsó szérűn.



Fia mindjárt megölelte:

,,Anyám, anyám, szülőanyám!

Bús fiad most elbújdosik,

megválik e vad világtól.

A halál házába mennék,

túlvilág tájára tűnnék,

Iszonyukat láttam itthon,

a faluban szörnyűbbeket!

Sátán settengett akertben,

pitvarban a pokolfajzat,

kerítésnél Kártevő állt,

rossztét lélek az ajtónál."



Érzi ám az édesanya:

pusztulásra itélt fia

mikor született, megrémült.

Sírva sír, nem hagyja abba,

majd megszólal, halk a hangja:

,,Bús fiam, menj bújdosni hát

halál fekete fenyvesébe,

megboldogultak berkébe,

halott apád háza mögé,

szelíd ember szállására,

ahol szent fák állnak a szélben,

hol sötét fenyők susognak

rég-voltakról, rég-multakról

bús homályba burkolózva."



Hallja az apa lenn a sírban.

,,Miért sírsz, gyermekem, házam gyöngye?"



- Azért sírok, apám lelkem,

nem kedvelt az erdő engem.



,,Békítsd meg a berket dallal,

apád is ezt tette régen."



- Azért sírok, apám lelkem,

ellenem-támadt a tenger.



,,Aldozz a víz istenének,

apád is ezt tette régén."



- Azért sírok, apám lelkem,

ellenem esküdött a tűz is.



,,Bilincseld meg bűvös igékkel,

apád is ezt tette régen."



Tovább sírt a gyenge gyermek.

,,Miért sírsz, fiam, gyönyörűségem?"



Akkor a bánat szóra bírta:

- Édesapám, vígy engem is

a halál hideg házába,

mert fekete bárány lettem,

megrémültem, hogy születtem,

mindenfelé rémet látok,

emberek közt is csak átkot.



Hang hallatszott a hant alól,

szállt a szó az alvilágból:

,,Apád is megrémült régen,

idejét mégis leélte.

Rideg az élet reggele,

a halál rut éje rosszabb.

Föld alatt a szobák szűkek,

itt lenn minden kamra keskeny.

Hold nem villog, nap nem csillog,

vársz magadban, jársz magadban,.

szú rágja a redves falat,

te meg rágod tenmagadat,

az örök szomorúságban,

súlyos, sötét búbánatban."



Holtaktól hazatért az ifju,

csendes férfi lett idővel,

tüzet rakott a tűzhelyen,

minden munkát vígan végzett

s mosolyogva dúdolt néha,

erdei szép tündérekről,

tenger sírna sellőiről,

ment a vízbe, ment vadonba,

hálót húzott, csapdát pöckölt.

Igy élt élete végeztéig,

nem riadozva, nem búsulva,

a napokat egymásra rakva,

a jövőket, a menőket,

a jobbakat, rosszabbakat,

legfelülre a legjobbakat.

Fordíotta: Képes Géza
 
 
0 komment , kategória:  2- Eino Leino versei  
Eino Leino: SZERETLEK
  2013-09-26 11:02:07, csütörtök
 
  Eino Leino: SZERETLEK

Benned szikrázó halmazban hever
sosem ejtett világok ritka kincse,
kincs, mit szomjas kezem nem érhet el,
s azt sem hagyod, hogy szemem megtekintse.

Vagy csak káprázat ez? S tán nyoma sincs e
kincsnek, amivel fennen kérkedel...
Valaki rám fellegtrónusról int le,
kit én emeltem csak az égbe fel -

S hiába tettem, hisz nincs egy rövid
pillanat, mely közönyödben megingat.
Rejtélyes ujjak szorgosan szövik

életünk sötét s arany szálait.
Mosolygunk, míg az álom karja ringat
s felrettenünk, siratva álmainkat.

(Ford.: Képes Géza)
 
 
0 komment , kategória:  2- Eino Leino versei  
Eino Leino: ŐSZI HANGULAT
  2013-09-26 11:00:44, csütörtök
 
  Eino Leino: ŐSZI HANGULAT

Itt hagytál, s hidd el, ez így jó,
legkedvesebb barátom.
Ám ifjui lángja szivednek
a szívemben él parázslón.

Az országúton, lám csak, a hóból
fölnyújtózott egy árva virág.
Sápadt virágom, mire is vártál?
Már nincs idő nőni tovább.

Ezer érzelem suhant át rajtam,
s eszembe ötlött a gondolat:
virág virult az utamon - s hervadt,
s elhánytam, mint lucskos havat.

Fordította: Kőháti Zsolt
 
 
0 komment , kategória:  2- Eino Leino versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2018.05 2018. Június 2018.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 120 db bejegyzés
e év: 1956 db bejegyzés
Összes: 54706 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2441
  • e Hét: 4779
  • e Hónap: 60670
  • e Év: 760247
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.