Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 47 
Váci Mihály
  2017-10-07 17:58:43, szombat
 
  Váci Mihály

Hol vagy?

Érzem, hogy már rabom vagy,
s Tiéd már szabadságom.
Olyan szorosan foglak,
hogy lélegzetre vágyom!

Csókjaim bujdokolnak
öleden, mert már fájón
hajszolja őket egy vad
félelem: a halálom.

Zokogva hívlak:- Hol vagy?
Te, akit úgy karollak,
hogy fuldokolva sírsz.

Ó, és ki tudja, hol van
magányod mélye, honnan
hallom, sikoltva hívsz!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály
  2017-09-23 11:58:12, szombat
 
  Váci Mihály

Két szárny

Még alig emelkedő gondolatnak
vagyunk mi egy-egy szárnya,
Lehullna ez az égre szálló madár,
ha a két szárny elválna.

Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben,
nem szállhatunk, csak mind a ketten
szívverésnyire pontos
együtemben.

Száll hát velem
egy rezdülésü szárnyacsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül,
- szárnyak lettünk egymással.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály
  2017-08-22 23:09:02, kedd
 
  Váci Mihály

Rólad beszélek mindig..


A teremtés sötét barázdái fájnak
énbennem s Te mélyükben percenkint megfogansz.

Merengéseim mély kútjából
fellebegsz
lengő
arany
veder
kristályosan és kék illatokkal,
s neved szomjas ajkamhoz ér.

A lombos idő gallyai homlokomba
verődnek, lehajlanak az ágak,
és minden napnak Te vagy a gyümölcse.

És én Terólad beszélek mindig
mindenkinek a lázas esteken,
komoly délutánokon - én csak Rólad beszélek,
Mert nem tudom kimondani neved.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály
  2017-08-02 08:06:57, szerda
 
  Váci Mihály

Százezer út

Én mindig másként gondolom,
amit elém kínál a lét.
Ha rádnézek is - álmodom
egy velünk történő mesét.
Ha azt mondanám: - Jó, igen.
Ne vedd komolyan, el ne hidd:
- másodpercenként a szívem
igent biccent és nemet int.
Mert én magam is szüntelen
más vagyok, mint aki vagyok,
- sem az, akinek képzelem
sem az, ami én akarok
maradni, lenni: egyre más,
és mire elfognám, megint
új arc, szédület, kusza láz,
arcom rám soha nem tekint.

Bármely tükörben nézzem is:
- Megvagy! Idenézz! - sír, nevet,
de már is más, ahogy a víz
ragyogtat minden új eget.
Míg alszom tán ébren vagyok,
s ébren meg mélyen álmodom.
Hiszed - ölelsz, mint hű rabod,
s szíved tán épp elárulom.

És ha ellened vétkezem,
akkor hű sírásom keres,
s míg téged simít két kezem,
talán haragtól kék eres.
Mikor hozzád szegez a kín,
talán máshol feltámadok,
s ha hívnak csavargásaim,
mindig feléd vándorolok.

Rádnézek: - s hol vagy, nem tudom.
S bármit nézzek, az mind te vagy.
Elhagylak százezer uton,
hogy megleljem kapuidat.
És mindig másra vágyom,
mint amit szívből akarok.
Szomorún érzem fájón,
azt, ha boldog vagyok.

Mikor a legforróbban élek,
legjobban gyilkolom magam,
s a legéltetőbb szenvedélyek
átölelnek halálosan.
Mert nincs határa semminek,
a van, a nincs fojtva ölelik
egymást; ha dobban a szíved,
mindig meg is hal egy kicsit.

A van, a nincs két végű hinta,
és lengő hinta minden itt:
- ez mélybe dönt, szállni tanítva,
az zuhantat, míg felröpít.
Ha öröm hív - már vár a kín,
- a hinta egyre fel le száll,
ha égben vagy, lenn pokol int,
s ha mélyben - fentről fénysugár.

Ne kérj válaszokat, szívem.
Az igazságból is csak azt
tudom csupán, hogy elhiszem,
de nem azt tudom, hogy igaz.
Már másképp hiszem a világot
s régóta másképpen tudom.
De nem igaz, jó egy se - látod,
hát hagyd - majd újra álmodom.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály
  2017-07-28 08:24:04, péntek
 
  Váci Mihály

Nélküled

Elmúlnak így estjeim
nélküled csillagom.
Oly sötét van nélküled
- szemem kis sem nyitom.

Olyan nehéz így szívem,
hogy szinte földre ver.
Le-lehullok, de sóhajom
utánad felemel.

Olyan csend van
így nélküled,
hogy szinte hallani,
amit még utoljára
akartál mondani.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály
  2017-07-19 08:06:54, szerda
 
  Váci Mihály

Rózsák

Ilyen forró rózsákat dobban
másodpercenként a szívem.
Megszakadásig verő szívek
ezek a rózsák azt hiszem.

Minden rózsa egy dobbanás,
vergődő test itt ez a kert,
hideglelés, szerelmi láz
szívveréseivel földrevert.

Halálosat dobbannak a rózsák,
jajukat hallani.
Vörösen égre sikoltozzák,

mit nem tudok megvallani.

 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály
  2017-06-20 08:45:26, kedd
 
  Váci Mihály

Minden Teérted

Minden Teérted, minden csak Tenéked.
Veled vitázik minden gondolat.
És mindenik csak tebelőled éled,
te vagy, kit szoroz, kivon, összead

az elme, - pontos összeg csak tevéled
lesz a világ: - tökéletes, ha vagy!
Míg észreveszel, látsz - csak addig élek:
benned, veled hiszem még harcomat.

Épülő sorsod világot megértet
velem - s milliók sorsára mutat:
szerelem bennem már csak érted ébred,

s csak tetőled kelhet bennem harag.
Te bátoríthatsz csak, hogy másokért éljek:
így adva - csak tenéked magamat.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály
  2017-06-15 12:39:28, csütörtök
 
  Váci Mihály

Felcserélt szenvedélyek

Fájó, nehéz az olyan szerelem,
amit nemcsak a nyers élvezet éltet:
melynek kevés, ha a test meztelen,
s fogasra dobva kinn marad a lélek.

Érzékeink, sorsunk s az értelem
vívtak, ölelkeztek, húsunkba téptek,
bőrünk agyunk, tudatunk részegen
habzsolta, tervezte is azt, mit érzett.

Szerelme, sorsa volt egy nemzedéknek
a láz, - a harc, rajongás, fegyelem,
s egymást örökké felcserélve égtek
a cél, gyönyör; a csók, történelem,

- hogy mindkettő ebbe majd belevérzett:
s vív, sír bennünk - s én Veled, Te velem.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály
  2017-05-25 10:56:54, csütörtök
 
  Váci Mihály

Hol vagy?

Érzem, hogy már rabom vagy,
s Tiéd már szabadságom.
Olyan szorosan foglak,
hogy lélegzetre vágyom!

Csókjaim bujdokolnak
öleden, mert már fájón
hajszolja őket egy vad
félelem: a halálom.

Zokogva hívlak:- Hol vagy?
Te, akit úgy karollak,
hogy fuldokolva sírsz.

Ó, és ki tudja, hol van
magányod mélye, honnan
hallom, sikoltva hívsz!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály
  2017-05-24 12:19:37, szerda
 
  Váci Mihály

Hol vagy?

Érzem, hogy már rabom vagy,
s Tiéd már szabadságom.
Olyan szorosan foglak,
hogy lélegzetre vágyom!

Csókjaim bujdokolnak
öleden, mert már fájón
hajszolja őket egy vad
félelem: a halálom.

Zokogva hívlak:- Hol vagy?
Te, akit úgy karollak,
hogy fuldokolva sírsz.

Ó, és ki tudja, hol van
magányod mélye, honnan
hallom, sikoltva hívsz!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 47 
2017.10 2017. November 2017.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 202 db bejegyzés
e év: 3053 db bejegyzés
Összes: 6188 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1875
  • e Hét: 7202
  • e Hónap: 48573
  • e Év: 648594
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.