Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 36 
Váci Mihály
  2017-02-18 13:30:11, szombat
 
  Váci Mihály

Minden Teérted

Minden Teérted, minden csak Tenéked.
Veled vitázik minden gondolat.
És mindenik csak tebelőled éled,
te vagy, kit szoroz, kivon, összead

az elme, - pontos összeg csak tevéled
lesz a világ: - tökéletes, ha vagy!
Míg észreveszel, látsz - csak addig élek:
benned, veled hiszem még harcomat.

Épülő sorsod világot megértet
velem - s milliók sorsára mutat;
szerelem bennem már csak érted ébred,

s csak tetőled kelhet bennem harag.
Te bátoríthatsz csak, hogy másokért éljek:
így adva - csak tenéked magamat.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály
  2016-12-06 14:17:49, kedd
 
  Váci Mihály

Százezer út

Én mindig másként gondolom,
amit elém kínál a lét.
Ha rádnézek is - álmodom
egy velünk történő mesét.
Ha azt mondanám: - Jó, igen.
Ne vedd komolyan, el ne hidd:
- másodpercenként a szívem
igent biccent és nemet int.

Mert én magam is szüntelen
más vagyok, mint aki vagyok,
- sem az, akinek képzelem
sem az, ami én akarok
maradni, lenni: egyre más,
és mire elfognám, megint
új arc, szédület, kusza láz,
arcom rám soha nem tekint.
Bármely tükörben nézzem is:
- Megvagy! Idenézz! - sír, nevet,
de már is más, ahogy a víz
ragyogtat minden új eget.

Míg alszom tán ébren vagyok,
s ébren meg mélyen álmodom.
Hiszed - ölelsz, mint hû rabod,
s szíved tán épp elárulom,
és ha ellened vétkezem,
akkor hû sírásom keres,
s míg téged simít két kezem,
talán haragtól kék eres.

Mikor hozzád szegez a kín,
talán máshol feltámadok,
s ha hívnak csavargásaim,
mindig feléd vándorolok.
Rádnézek: - s hol vagy, nem tudom.
S bármit nézzek, az mind te vagy.
Elhagylak százezer uton,
hogy megleljem kapuidat.

És mindig másra vágyom,
mint amit szívből akarok.
Szomorún érzem fájón,
azt, ha boldog vagyok,
mikor a legforróbban élek,
legjobban gyilkolom magam,
s a legéltetőbb szenvedélyek
átölelnek halálosan.
Mert nincs határa semminek,
a van, nincs fojtva ölelik
egymást; ha dobban a szíved,
mindig meg is hal egy kicsit.

A van, a nincs két végû hinta,
és lengő hinta minden itt:
- ez mélybe dönt, szállni tanítva,
az zuhantat, míg felröpít.
Ha öröm hív - már vár a kín,
- a hinta egyre fel le száll,
ha égben vagy, lenn pokol int,
s ha mélyben - fentről fénysugár.

Ne kérj válaszokat, szívem.
Az igazságból is csak azt
tudom csupán, hogy elhiszem,
de nem azt tudom, hogy igaz.
Már másképp hiszem a világot
s régóta másképpen tudom.
De nem igaz, jó egy se - látod,
hát hagyd - majd újra álmodom.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály
  2016-12-05 08:02:37, hétfő
 
  Váci Mihály

A tél suttogó halk szava

A tél suttogó halk szava,
a holtak utolsó szava,
félig kimondott elhaló,
jéggé virágzott szó a hó.
Amit a holt hiába szólt,
a némaság a szélbe szórt,
s mit nem mondhattak soha el,
hull a sóhaj, némán lep el,
arcomon olvad, ajkamon,
szemem veri, a homlokom.

Szeretlek! Légy hű! Ne feledj!
Élni még! Szorítsd kezemet!
Még ne! Még élni akarok!
Csókolj, élek, ha akarod!
Még! Még! Csókolj! Adj levegőt!
Felezd velem a Te időd!
Oszd ketté add most a felét!
Mit ér majd, ha csak a tiéd!

Barátok, most biztassatok.
Oxigént ad egy szavatok!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály
  2016-11-27 10:58:59, vasárnap
 
 
Váci Mihály

Szebb öröm

Szívem alatt ragyogsz.
A csillagok csipkéje remeg az ablakon.
Érzed? Ez itt a szív állandóan üres edénye,
pedig örökké csak merít, merít.

Mondhatnám ezt is még: Ó, harmatos
alma a tested, s rá a fény havaz.
De szebb öröm, hogy friss, kemény, piros,
s hogy női test, izgató és igaz.

És nem hasonlítlak az angyalokhoz:
asszony vagy, nő vagy, ezért áldalak,
mert úgy szorítsz forrón, sírva magadhoz,
hogy embernél több leszek általad.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály
  2016-11-08 07:52:39, kedd
 
  Váci Mihály

Százezer út

Én mindig másként gondolom,
amit elém kínál a lét.
Ha rádnézek is - álmodom
egy velünk történő mesét.
Ha azt mondanám: - Jó, igen.
Ne vedd komolyan, el ne hidd:
- másodpercenként a szívem
igent biccent és nemet int.

Mert én magam is szüntelen
más vagyok, mint aki vagyok,
- sem az, akinek képzelem
sem az, ami én akarok
maradni, lenni: egyre más,
és mire elfognám, megint
új arc, szédület, kusza láz,
arcom rám soha nem tekint.
Bármely tükörben nézzem is:
- Megvagy! Idenézz! - sír, nevet,
de már is más, ahogy a víz
ragyogtat minden új eget.

Míg alszom tán ébren vagyok,
s ébren meg mélyen álmodom.
Hiszed - ölelsz, mint hû rabod,
s szíved tán épp elárulom,
és ha ellened vétkezem,
akkor hû sírásom keres,
s míg téged simít két kezem,
talán haragtól kék eres.

Mikor hozzád szegez a kín,
talán máshol feltámadok,
s ha hívnak csavargásaim,
mindig feléd vándorolok.
Rádnézek: - s hol vagy, nem tudom.
S bármit nézzek, az mind te vagy.
Elhagylak százezer uton,
hogy megleljem kapuidat.

És mindig másra vágyom,
mint amit szívből akarok.
Szomorún érzem fájón,
azt, ha boldog vagyok,
mikor a legforróbban élek,
legjobban gyilkolom magam,
s a legéltetőbb szenvedélyek
átölelnek halálosan.
Mert nincs határa semminek,
a van, nincs fojtva ölelik
egymást; ha dobban a szíved,
mindig meg is hal egy kicsit.

A van, a nincs két végû hinta,
és lengő hinta minden itt:
- ez mélybe dönt, szállni tanítva,
az zuhantat, míg felröpít.
Ha öröm hív - már vár a kín,
- a hinta egyre fel le száll,
ha égben vagy, lenn pokol int,
s ha mélyben - fentről fénysugár.

Ne kérj válaszokat, szívem.
Az igazságból is csak azt
tudom csupán, hogy elhiszem,
de nem azt tudom, hogy igaz.
Már másképp hiszem a világot
s régóta másképpen tudom.
De nem igaz, jó egy se - látod,
hát hagyd - majd újra álmodom.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály
  2016-11-07 13:00:50, hétfő
 
  Váci Mihály

Százezer út

Én mindig másként gondolom,
amit elém kínál a lét.
Ha rádnézek is - álmodom
egy velünk történő mesét.
Ha azt mondanám: - Jó, igen.
Ne vedd komolyan, el ne hidd:
- másodpercenként a szívem
igent biccent és nemet int.

Mert én magam is szüntelen
más vagyok, mint aki vagyok,
- sem az, akinek képzelem
sem az, ami én akarok
maradni, lenni: egyre más,
és mire elfognám, megint
új arc, szédület, kusza láz,
arcom rám soha nem tekint.
Bármely tükörben nézzem is:
- Megvagy! Idenézz! - sír, nevet,
de már is más, ahogy a víz
ragyogtat minden új eget.

Míg alszom tán ébren vagyok,
s ébren meg mélyen álmodom.
Hiszed - ölelsz, mint hû rabod,
s szíved tán épp elárulom,
és ha ellened vétkezem,
akkor hû sírásom keres,
s míg téged simít két kezem,
talán haragtól kék eres.

Mikor hozzád szegez a kín,
talán máshol feltámadok,
s ha hívnak csavargásaim,
mindig feléd vándorolok.
Rádnézek: - s hol vagy, nem tudom.
S bármit nézzek, az mind te vagy.
Elhagylak százezer uton,
hogy megleljem kapuidat.

És mindig másra vágyom,
mint amit szívből akarok.
Szomorún érzem fájón,
azt, ha boldog vagyok,
mikor a legforróbban élek,
legjobban gyilkolom magam,
s a legéltetőbb szenvedélyek
átölelnek halálosan.
Mert nincs határa semminek,
a van, nincs fojtva ölelik
egymást; ha dobban a szíved,
mindig meg is hal egy kicsit.

A van, a nincs két végû hinta,
és lengő hinta minden itt:
- ez mélybe dönt, szállni tanítva,
az zuhantat, míg felröpít.
Ha öröm hív - már vár a kín,
- a hinta egyre fel le száll,
ha égben vagy, lenn pokol int,
s ha mélyben - fentről fénysugár.

Ne kérj válaszokat, szívem.
Az igazságból is csak azt
tudom csupán, hogy elhiszem,
de nem azt tudom, hogy igaz.
Már másképp hiszem a világot
s régóta másképpen tudom.
De nem igaz, jó egy se - látod,
hát hagyd - majd újra álmodom.

 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály
  2016-11-04 07:07:33, péntek
 
 
Váci Mihály

Mert nincs erőm egyedül

A fájdalom sápadt lepedőiből kigöngyölt
egy sortüzek fényével hódító tavasz.
Támolyogva, mint friss búza énekel a földből,
föltérdelt bennem a kalász, a magtól súlyos, naptól sugaras.

Fényből, virágporzivatarból, sugarakból
támadt áttetsző test, - indultam imbolyogva,
gomolygón, áradón, formálva széltől, naptól,
- nem volt, mi forró áhítatom összefogja.

Az elvadult, vágtató idő megfeszült nyakán
lobogtam csak, zilált, lángoló sörény.
Zivatarokból szelídült esővíz-patakocska:
szipogtam elfolyva törpe füvek éhes tövén.

Szétportyázó, elvesző erőim nomád
vágtái előtt messze vezérlőn felderengett
a jófűvű mezők, édesvízű folyók hazát
igérő földrésze: - hit övezte szerelmed.

Ezerfelé rebbent volna dalra készülő
életem, mint szétriasztott madárraj,
s az égen áthúzó ének súlyos uszálya helyett
sírásom csipogta volna bokor, ág, gally.

Lebegett felettem annyi sugárzó város.
elektromos izzású lomha rája:
Nélküled bénává ütne varázsa, s hináros
mélyvízi virágok telepednének a számra.

Mert nincs erőm egyedül, ha a szörnyeteg,
a torz, suta, szorongó szív a torkomon át
kimászik, ugat, átvonítja az éjjeleket,
hogy elcsitítsd, mint a jó kéz a kutya nyakát.

Elsápad az arc, beletompul az elme,
olykor az értő ember eszmélete kihagy:
- már csak a felelősség űz, s a félelem fegyelme:
rettegjük, nem uraljuk már a fellázadt dolgokat.

Szerelmem már a Mindenségtől hajszolt
lélek utolsó lázadása: - Téged karolva szembeszegül
mindennel, ami volt - Isten, égbolt, küzdelem, hit, harc volt...
Minden csak volt - s már csak te vagy, Te maradsz egyedül.
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály
  2016-10-16 11:02:07, vasárnap
 
  Váci Mihály

Tenyér

Hozzád forrasztanak a csókjaim,
ahogy fészküket az ereszhez
csókolgatják a szomjas fecskék.
Ölelgetésed úgy kötözget
köréd, mint madár a fészkét
szálanként illesztgeti ághoz.
Szerelmed átfog, mint madarat a szárnya,
- s ha ökölbe szorít a küzdelem haragja,
befelé fordult könnyeimet te tűröd.
...
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály
  2016-10-15 09:14:57, szombat
 
  Váci Mihály

Két szárny

Még alig emelkedő gondolatnak
vagyunk mi egy-egy szárnya.
Lehullna ez az égreszálló madár,
ha a két szárny elválna.

Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
szívverésnyire pontos
együtemben.

Szállj hát velem
egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül,
- szárnyak lettünk egymással.
...
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
Váci Mihály
  2016-10-01 10:18:02, szombat
 
  Váci Mihály

Haza Hozzád, hét hídon át

Haza, Hozzád, hét hídon át!
Sietni síró síneken!
Utánad, ezer út után!
Fergetegek, fordulatok
forgatagából csak Feléd!
Tévelygésekből Rádtalálni;
roskadásban Téged remélni;
törtetésekből törekedni,
törötten is törődni Véled!
Kötöttségekből szabadulva
ragaszkodni megkötözötten!
Terméketlen gondok után
termő gondodról gondoskodni!
Hitegetések hálójából
kivetődni a hit partjára!
Küzdelmek gólyalábairól
leszállni és mellette járni;
keserű szájjal kedveskedni;
ökleimet kinyitni ölben,
bujkálás után Hozzád bújni;
és örök-éber életünkből
életre ébredni, éledni!
Roskadásban Téged remélni!
Tévelygésekből Rádtalálni!
Forgatagok, fordulatok
fergetegéből csak Feléd!
Utánad ezer út után!
Sietni síró síneken
haza, Hozzád, hét hídon át!
 
 
0 komment , kategória:  Váci Mihály  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 36 
2017.01 2017. Február 2017.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 14 db bejegyzés
e hónap: 204 db bejegyzés
e év: 501 db bejegyzés
Összes: 3636 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 711
  • e Hét: 711
  • e Hónap: 26147
  • e Év: 52940
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.