Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
Gősi Vali
  2017-06-03 12:15:10, szombat
 
  Gősi Vali

Gyere, ölelj át

Mitat Çibuk: Gel, saril bana

Ölelj át, illatod áradjon szét bőrömön,
Tárulkozz ki, mint tavaszi pillangó,
Puha kezeddel barangold be testemet,
Ne hunyd le szemed,
Oldozd fel bennem a félelmet,
Hogy rideg szentélyből kihúzó denevérek
Látványa ne riasszon többé!
Erősíts meg engem,
Illatod, mint emlékkép, éljen verseimben.
Ne hagyj árván, szomjan,
Ne hagyd elvarratlan` elnyűtt érzéseimet,
Fészkeld be magad a szívembe!
Beleborzongok, ha más érinti hajad.
*Fésűbe gyűlt hajszálaidból fonj kötést szerelmünkre!
Ha álmomban simogatsz,
Közel vagy hozzám,
Feloldod az éj sötétjét és magányomat.
Pillantásod,
Ajkadról a dal,
Egy csók
Ezernyi rózsát nyit arcodon!
Add a kezed, szerelmed kiolvasom vonásaidból!
Lépésed őz szökellése...
Ne fuss el, szeretlek!
Gyere, ölelj meg,
Ajkaidról adj az élet vizéből.
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali
  2017-06-01 10:31:29, csütörtök
 
  Gősi Vali

Tűznyár

Csak tombol a lángszínű nyár,
mint forró láva, perzseli hevesen
az új életre vágyó, ölét szelíden
kínáló természetet.
Erdőt, mezőt, zsongó réteket
ítél szomjhalálra, gúnyosan röhög
a fuldokló, szomjas világra,
cseppet sem bánja, hogy millió,
esengő kéz nyúlik az ég felé
enyhülést várva.

Minden hiába!
A Föld könyörgő emberének
könnyes imája sem hoz kegyelmet,
hiába várja a megváltó áldást,
hogy kenyérmag-érlelő esőre,
hűs hajnalra ébredhet végre
a megperzselt, szomjától tátogó
határ.

A kéjesen tomboló nyár
e tikkadt remény után is kacagva,
lángnyelvét csúfosan kinyújtva
int búcsúzót a kiszáradt világnak
- ahol a búzasorok alatt kiszikkadt hant,
mint láztól fekélyes torok,
kínjában néhol megrepedt -,
még új lángszerelmet gyújt,
s mint aki megvadult, perzsel tovább,
míg gyilkos lángja váratlanul
utolsót lobban, végzete eléri,
s beleég saját, izzó hevébe.

Nyomában végre felszakad
a felhők könnye, és egyszerre
döngve-hörögve hull-hull a zápor,
rétre, földekre mezőre,
mint szerelmesek hűsítő könnye
beteljesült, mámoros szerelmükre,
míg egy ütemre dalol a lelkük:
végre... végre!
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali
  2017-02-27 09:52:34, hétfő
 
  Gősi Vali

Már nem álmodom

Ha biztatnál, ha bátorítanál,
mert néha nagyon félek,
ha éreznéd, hogy rettenet
nélküled az élet...
Hiába sírok érted,
a könnyek egyre mélyebb űrt vájnak
a létezés keservén.

Mégis,
mintha egy kórus dalolna néha valahol,
- angyalok talán, vagy a boldogság-madár -
s valaki imát mormol halkan velem:
Istenem, segíts, a fájdalomban
ne vesszek el!

Már nem álmodom,
az álom messze elkerül,
talán, mert valahol, láthatatlanul,
ott van a legszebb biztató;
valaki felrajzolta az égre.

Bár hiába nyúlok érte,
felhő takarja éppen,
de fülemben hallik a gyönyörű ének:
örökké élhetsz,
csak el ne veszítsd magad!
Ne félj! Árva nem marad soha,
aki szeretni képes!
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali
  2016-11-28 10:59:00, hétfő
 
  Gősi Vali

Tenyered melegét

A kezedet vágyom
tenyered melegét
kezemre hajló érintésedet
otthon-illatát idézni a múltnak
ledobni lelkünk tépett rongyait
kiteríteni takarónak
szerelmünk féltve őrzött titkait
felbátorodva a pőreségen
keresni tiltott fényeket
levetni közös bánatunkat
feledni gyászos sóhajunk
mámoros lélekkel
összehajolva
egymásba olvadó
kéz legyünk!
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali
  2016-10-28 19:00:22, péntek
 
  Gősi Vali

Lélekúton

A titok néha mélyen megbújik,
de te ne add fel, s rátalálsz
utad során egy hűséges társra,
s nem lesz több hamis vallomás.

Ha kitaláltad önmagad titkát,
s nem rejti maszk már lényeged,
valami tiszta, csillogó fénytől
ragyog majd mindig a két szemed.

Széthull a fény, és nyalábján végre
mosoly születik arcodon,
s e néma, szégyenlős biztatásra
fénycsókot lehel az ajkadon.

Feltárul - ahogy az első csókra -
a rejtőzködő, nagy titok,
s szelíden súgja, alig hallod:
- hidd el, ez tényleg ÉN vagyok!

E fénylő, tiszta, derűs világban
lehulló álarcod mögül
felderül valódi, tiszta éned,
és lágy dal fakad ott legbelül.

Gyönyörű dal szól, s mindenik dallam
neked szól, rólad mesél:
önmagad mélyén hallgató lényed
dalolja halkan: ez vagyok én!
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali
  2016-08-25 16:36:43, csütörtök
 
  Gősi Vali

Tenyered melegét

A kezedet vágyom
tenyered melegét
kezemre hajló érintésedet
otthon-illatát idézni a múltnak
ledobni lelkünk tépett rongyait
kiteríteni takarónak
szerelmünk féltve őrzött titkait
felbátorodva a pőreségen
keresni tiltott fényeket
levetni közös bánatunkat
feledni gyászos sóhajunk
mámoros lélekkel
összehajolva
egymásba olvadó
kéz legyünk!
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali
  2016-08-18 10:36:49, csütörtök
 
  Gősi Vali

Múlhatatlan

(szabálytalan rondó)
Örökbecsű, gyönyörű valóság
minden egyes ébredés után
emlékekre révedni veled:
nekivágni hegygerincnek, szirtnek,
és úgy szárnyalni, mint a sas-madár.
S míg talpunk alatt ott hever a táj,
gyermekkori álmunk újra éled:
feldereng a könnyharmatos nyár,
múlhatatlan szerelmünk emléke -,
búzamezőnk, mit learattunk már -
majd izzó fényben finoman elillan,
s mint a pernye égett szaga, száll...
Felszárad a könnyünk a nyomában,
de minden újabb ébredés után,
nekivágunk hegygerincnek, szirtnek,
és úgy szárnyalunk, mint a sasmadár.

 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali
  2016-05-26 10:38:08, csütörtök
 
  Gősi Vali - Megkövetem a sorsomat


A sorstól kérni, ha lehet,
én most eléje térdelek,
ha álnokul, önzőn, szertelen'
uralkodott is létemen,
mint a pénzen vett szerető,
ha túl kevés a drágakő.
Eléje tárom lelkemet,
egész fájdalmas létemet -
szerelmet, halált, könnyeket -
kiterítem, mint szőnyeget.

Mi voltam, mindent leteszek,
megköszönöm az éveket,
a könnytől fényesülteket,
s ha fogvacogva kérhetek:
sötétség helyett fényeket,
napfényt, szivárványt, kék eget,
igaz szerelmet, édeset,
gyermekmosolytól fényeset
pőre lelkemért bőven adj! -
így követem meg sorsomat...

Ölelés kéne, hit, remény,
tisztán világló égi fény,
hol ezernyi csillag integet,
és egyik majdan én legyek,
ki átszelem a végtelent,
s felhőkre írva üzenek:
ennyit tehettem, Emberek,
csillaggá égtem értetek,
s hogy könnyű legyen léptetek,
kiterítettem lelkemet.
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali
  2016-04-21 09:47:08, csütörtök
 
  Megkövetem a sorsomat
irta: Gősi Vali

A sorstól kérni, ha lehet,
én most eléje térdelek,
ha álnokul, önzőn, szertelen'
uralkodott is létemen,
mint a pénzen vett szerető,
ha túl kevés a drágakő.
Eléje tárom lelkemet,
egész fájdalmas létemet -
szerelmet, halált, könnyeket -
kiterítem, mint szőnyeget.

Mi voltam, mindent leteszek,
megköszönöm az éveket,
a könnytől-fényesülteket,
s ha fogvacogva kérhetek:
sötétség helyett fényeket,
napfényt, szivárványt, kék eget,
igaz szerelmet, édeset,
gyermekmosolytól fényeset
pőre lelkemért bőven adj! -
így követem meg sorsomat.

Ölelés kéne, hit, remény,
tisztán világló égi fény,
hol ezernyi csillag integet,
és egyik majdan én legyek,
ki átszelem a végtelent,
s felhőkre írva üzenek:
ennyit tehettem, Emberek,
csillaggá égtem értetek,
s hogy könnyű legyen léptetek,
kiterítettem lelkemet.
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
Gősi Vali
  2016-04-06 09:55:44, szerda
 
  Gősi Vali
A maszk alatt


Úgy nevetek néha, mint a zenebohóc:
arcomon maszk, fejemet kóc fedi,
szívemben halomra nőtt a bánat, -
ezért viselek gyakran színes ruhákat,
mert a színek mindent eltakarnak,
rejtik a bohóc égő könnyeit,
melynek minden cseppjét torz mosoly
leplezi, ami esténként újra és újra
az ajkára fagy, és a könnyeket
színes festék takarja, - ezért
a pódiumon sírni sosem szabadna,
mert ha arcáról lemállik a maszk,
már semmije sem marad, csak
az időtlen fájdalom, a mindent elborító,
néma kín, és a vakító lámpák alatt
zokogva áll a bohóc, meghajol és sírva kacag,
ahogy kacagok én is a röhögő ég alatt
némán üvöltve legbelül, hogy minden álmom
elkerül, míg arcomon szétárad a szenvedés,
lassan lecsorog a sorsom - festette maszk,
és zokog, sír a lelkem, hogy végre szabad,
s hogy az vagyok, aki voltam valaha:
gyermek, aki sírhat újra, ha kell,
s kacaghat végre megint, ha letörlöd
sápadt bohóc-arcáról a világ
összegyűjtött, keserves könnyeit.
 
 
0 komment , kategória:  Gősi Vali  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 204 db bejegyzés
e év: 1952 db bejegyzés
Összes: 5087 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 891
  • e Hét: 14950
  • e Hónap: 48466
  • e Év: 354370
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.