Regisztráció  Belépés
dorotea55.blog.xfree.hu
"Széttéphetetlen kötelék a szeretet, mi köztünk él. Életünk szépség és küzdés, összeköt bennünket a hűség." Gy Marcsi
1954.01.30
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
Gyönyörű...
  2012-11-05 08:25:28, hétfő
 
  Link





Szép gondolatok Marikától...

Előfordulhat, hogy egy csatát többször is meg kell vívnunk ahhoz, hogy megnyerjük." - Margaret Thatcher

,,A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában." - J.K. Rowling

,,Az élet nagy titka az, hogy nincs nagy titok. Bármi legyen is a célod, elérheted, ha hajlandó vagy érte tenni." - Oprah Winfrey

,,Hiszek az egyenlőségben. Hiszek abban, hogy férfiak és nők között nincsen különbség." - Malala Juszufzai

,,Úgy gondolom, hogy a nők félnek erősek és bátrak lenni néha. Semmi baj nincs azzal, ha félünk. Nem a félelem hiánya a bátorság, hanem az, hogy felülkerekedünk rajta. Néha csak túl kell lenni az egészen, és kész." - Emma Watson

,,A veszteség is lehet néha nyereség." - Jane Austen

,,Ahhoz, hogy lássuk valaminek az okát, a hatását kell tanulmányoznunk." - Agatha Christie
,,Ha olyan dolgot akarsz birtokolni, amid soha nem volt, olyan dolgokat kell megtenned érte, amiket sosem tettél." - Coco Chanel Nőkről nőknek...



Link





Link





Link





Link





Link





Link





Link







Link






Link





Link





Link






Szép képek!
Link


Szép képek...
Link



Link


Szép képek

Link


Link





Link





Link





Link







Link
Szép képek...


Link
Szép képek...



Csillagjegyek...

január 21. február 19. Vízöntő
február 20. március 20. Halak
március 21. április 20. Kos
április 21. május 20. Bika
május 21. június 21. Ikrek
június 22. július 22. Rák
július 23. augusztus 23. Oroszlán
augusztus 24. szeptember 23. Szűz
szeptember 24. október 23. Mérleg
október 24. november 23. Skorpió
november 23. december 21. Nyilas
december 22. január 20. Bak



Linkjucinenadov.blog.xfree.hu
Válasz






Laurának kell!!!

Link




Érdekes dolgok az internetről...

Már nincs félelem rajtam,
mert bizonyságot adott az a tudat,
hogy Isten arcát láttam
éji álmaimban.

Ő reám mosolygott, reám nevetett,
oly méltósággal, oly szeretettel,
mintha én lennék az-az egyetlenegy,
ki földi életében még
sosem vétkezett.

Nincs félelem rajtam,
mert most már én is vallom azt,
kiknek szeretettelt szívük van
azok Istenáldottak,
hisz mind kik emberséggel viseltetnek
életük során,
azokra odafenn az égben is
megbocsátás vár.

Így hát nincs félelem rajtam,
s már nem is lesz soha,
mert áldottá tett engem is
Isten mosolya.

Kun Magdolna



*****
Jeremy Jones: Már nincs félelem rajtam!

Már nincs félelem rajtam!
Én azt mind megkaptam, mit gyermekkoromban annyira akartam.
A barátok, a tudás, a cseppnyi ájulás,
a szerelem, a gyermek minden apró termet bejárt a szívemben...
Én ezt így akartam!
Nincs félelem rajtam, csak mosolygok magamban...
Úgy mosolygok, ahogy jöttem és feladtam,
hogy ne legyek végig lenn és minden boldog legyen!
Boldog, mint odafenn...
Hozzám egész biztos, kegyes volt az Isten!
Nézz rám! Színes minden...
...látod?
Lelkem most már színjátszóbb, mint hitted és színjátszóbb, mint hittem..,
így hát többet kaptam!
Nincs félelem rajtam!
A csodák velem jöttek és mind neked adtam.
Akarom, hogy érezd, nincs félelem rajtam,
mert minden szépségemmel csak ember maradtam...





Link
Szókirakó játék





On-line

Egy halk sóhajt küldök
A másik oldalra neked,
Válaszul,
Mennyire érzem
(Forró)szerelmedet.
Az érzés mélyen felkavar,
Miközben mindent
Csend és sötétség ural
A rejtelmes,virtuális teljességben,
S a válasz konokul késik
A megbabonázott,felajzott térben.

Aztán látom,mint egy filmen,
Ahogy visszanézel,
És mosolyogva szólsz,
Kedvesem,enyém vagy!
De nincs a képhez hang.

Katzler Hilda


Link






Versrajongók figyelmébe ajánlom e gyönyörű verset,melyet Hilda Katzler írt.
Találkozás

(Veled)

Ne kérj, a várva várt naptól semmit,
Kérlek,ne félj! Akkor én sem!
Csak állj nyitott szívvel,meztelen lélekkel,
Telve reménnyel,szeretettel, Sorsod elé:
,,Tessék,itt vagyok!"-mondod.
Nem kell félned,ha magad adod annak,
Aki látja lelkedet,
-Látod,én is reszketek-,
Aki önmagát tudja benned,
Aki veled rezdül minden pillanatban,
S aggódást érez a szavakban,miket neki adtál,
És aggódva szóltál:
,,A jóságommal,mire mentem?
Csak a pusztaság maradt mögöttem,
Minden szépségem hulló porrá vált,
Csak szívem akarja,várja a csodát."

Kérlek,ne félj!
A jósággal mire mentél?
Hozzám megérkeztél.
A pusztaság kies tájjá szépült,
Szépséged visszarévült.
Szárnyaid nőttek a vágytól,
Remeg a lelked a csodától,
Szíved izzik a lángtól,
Hogy láss engem.
Ez maga a csoda.


*****

2016. március 22.-én a Facebookon olvastam.

Jeremy Jones: A vérem, mint a tiéd...
(Ezt a verset Morrisné Spielmann Erikának írtam, aki a szombathelyi LORD zenekarnak négy dalszöveget írt. Többek között a közismert "Vándor" című dal szövegét is... Erika harminc évig küzdött a szövegeinek jogaiért, mert azokat Balogh József, szintén szombathelyi költő-tanár, a zenekar "hivatalos" szövegírója a saját munkáiként tette közzé. Hiába na, a plagizáció még az ún. "nagyokat" sem kerüli el.
smile hangulatjel
Erika megnyerte a pert, aztán kiköltözött Izraelbe. Most tudtam meg, hogy nemrég elhunyt. Sajnálom, hogy tavaly annyit veszekedtünk az én magyarságom és az ő zsidósága okán. Mindemellett tiszteltük egymást és a magunk módján mindkettőnknek fájt a ránk erőltetett szellemi erőszak. Emberek között ez így szokott lenni. Nyugalmat a szívednek Erika!)


,,Halljad Izrael, apánk, az Örökkévaló, a mi istenünk, az Örökkévaló egyetlenegy!"

Halljad,
mily szégyellnivaló a fohász, mit nem értünk,
pedig egy szájból indul, és egy helyre megy.

Mert mi mind egy helyről vagyunk,
egy paradicsomból!
Csak az örök szépből, jóból nem kóstolhat szánk,
hisz szívünkben meghalt apánk és anyánk...

Mi mind egy helyről vagyunk!
Az összes oltalmunk, hogy porrá tesz a lét,
és eljátsszuk felét,
a csalfa hencegéssel, a hideg-rideg ésszel...

Pedig egy helyről vagyunk!
A vérünk ugyanúgy omlik az utcák kövére,
és a fájdalom is azért van, hogy vedd végre észre,
a testvéred vagyok!

Talán rájössz majd, hogy a virágod csalán,
,,talán a vers tör át a félelem falán,"
talán megállsz, mielőtt oly eszmék jönnek,
melyek uszítanak, hogy szuronyod szegezzed!
... s én mosolygok majd akkor!
mert kezed segít,
hogy hazamenjek olykor...
...és megérted végre,
miért akad el szavunk.
A vérem, mint a tiéd...
Mi egy helyről vagyunk!

Budapest, 2014. augusztus 17.





Link






Nagyon szép gondolatok...


SZERETETTEL
( Ikerversek a múltból, komment nélkül )
smile hangulatjel

NINCSENEK ÉP VITORLÁID!
( Kovács László J.J.)

Andersen földjén jársz most.., én közben neked regélek és mindent megtennék, csak érezd, hogy még hogy, és még mennyire, és végleg...
Ha asztalomnál minden elcsitul és kigyúlnak végre a késő esti fények, nem találom helyem, szívem szívednek kondul és élek ugyan, de csak veled élek....
A te lábad most Andersen földjén lépked...

Testem lenyugvó atomjai érzésedre felhorgadnak újra, ha sóvár bőrömhöz ér forró kezed remegve kincskutató ujja.
Ifjúság? A vágy? Mind-mind eltemettem, s most mégis újra azt a lányt látom, akit régen rajzolni szerettem.
Sokszínű vagy nekem. Ezer színben csendülsz szemem éhes zafírjain, a lelkem átölel, a karom még béna, még nem hiszi el, hogy derekad húrjai kérlelik, ölelj! Szívünk egybeforrt már százezer év óta, csak eddig kerestük egymás vágyait, nem kell kevesebb és több sem elég soha, a hiányod mostoha, ha éppen nem vagy itt. Csókjaim kutatják az elém tárult gyönyört. Mohón keresem az örök igazságot, de tudom a válasz, mi eddig meggyötört, örök titkod marad és talán örök átok...

A titkod a tiéd és engem színig betölt, ezért én nem ismerhetlek meg téged soha, csak istennőnek hiszlek és bátran felmutatlak az égbolt minden rejtett szegletének! Oly büszke vagyok rád, és úgy megköszönnélek...
Szépen köszönnélek a föld minden zugának! Köszönlek, hogy a molekulák és a riadt atomok gyorsan összejöttek és megalkottak téged, és csak nekem tették, hogy mindig áldjalak!
Megalkotott a föld nekem, a fiának!
Átadott veled sok lopott boldogságot, minden édes gyönyört és minden biztonságot. Átadott nekem, hogy megsúgd a fülembe, ha csendes lesz az este, hogy nem vesztettünk semmit és semminek sincs vége...
De te most még Andersen földjén jársz! Én oda gondolni sem merek, csak félénken küldöm ezt az üzenetet, hogy nincsen semmi baj, még annyi minden lehet, mert vinni kell az új szeleknek! Vágyom vágyad, álmod ámít! Megszabdaltak a hosszú évek! Nincsenek ép vitorláid!
De vinni kell az új szeleknek! Vágyom vágyad, álmod ámít, s, ha nincsenek ép vitorláid, hozzám magad kikötheted... heart hangultjel

Budapest
2014. június 20.
Kovács László

«»

NÉLKÜLED
(Andersen földjén)

Ég és Föld közt lebegek,
integetek neked.
Vagyok, leszek,
bármikor, bárhol,
hiányzol!

Koppenhága,
2014. jún. 25.
Katzler Hilda






Link








Szomorúan szembesültem csúnya dolgokkal az interneten. Szeretem a verseket, több irodalmi oldal tagja vagyok. Mostanában többször találkozom vitákkal, veszekedésekkel.
Ilyenkor könnyek szöknek a szemembe, miért, miért kell így viselkedni, gyűlölködni?
Sok szép vers van fent amit amatőr költők írtak, írnak. Érdemes őket olvasni. Természetesen vannak jó, jobb, és gyengébb versek is. Az ilyen viselkedés nem vezet sehova. Felnőtt emberek, kicsit el kellene gondolkodni...



"Sas nem kapdos legyek után..."

Huh, ma este mennyi irigyem lett! Egy olvasóm megküldte nekem, hogy "magasröptű lélekkel" rendelkező "irodalmárok" olyan kedves jelzőkkel illettek engem egy helyen, mint pl. "sorozatgyilkos", meg aztán "erkölcstelen majom", stb.,stb., bár én nem szóltam hozzájuk lassan vagy másfél éve, okkal... Lehet, hogy mégis jól írok?

Ok, hölgyeim és uraim, akiket korábban néha-néha nem csak lelkileg, meg ingyen fuvarokkal, hanem anyagilag is támogattam, (K.L., K.J., V.T., S.M., M.H., stb.) ne felejtsék el, hogy az én írásaim azért sikeresek, az önökéi meg azért nem, mert irigy lélekkel nehéz jól írni. Sőt, megkockáztatom, hogy lehetetlen!

Próbáljanak szeretni! Nem olyan nehéz az!

Hja, és aki nem bír magával annyira, hogy a magánéletemben turkálva mocskolódik úgy, hogy egyáltalán nem is ismer, ha úgy gondolja, annak közzéteszem itt az ötezer olvasóm előtt a "költői" pocskondiázását, majd utána gyorsütemben feljelentem becsületsértésért. Így legalább az olvasók is megismerhetik az önök "érzékeny lírai", vagy inkább valódi lelkét.

Próbáljanak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy az én verseim ezentúl is jelen lesznek itt, míg az önök ámokfutása vagy viharként fejezi be a biliben, vagy a Bíróságon. Próbálják a fölös energiáikat értelmes, és talán valamennyire kívülállók által is élvezhető versek fabrikálására fordítani. A nyájszellem, vagy ebben az esetben inkább a birkaszellem még az óvodában is ciki, nemhogy felnőtt emberek között. Mondtam már, hogy sokakkal ellentétben erős a pszichém?
Bármit tesznek, bármennyire is feltették rá az életüket, hogy elhallgattatnak, holnap is írok egy verset.
smile hangulatjel

Tisztelettel! J.J.



*****

Köszönöm a közös ismerősnek a tájékoztatást!

Jót mulattam, de mégis szomorú vagyok, hogy magukat hívő emberként villogtató emberek egy szintén hívő 60 éves tanár hazugsága alapján fröcsögnek, és hozzátesznek a kitalációhoz.
Haha!
A néni feltette (már sok mindent, hogy neki íródott) a "Már nincsenek ép vitorláid" L...i fiatalkori versét. L...i a 40 fokban tette a netre, tavaly, én meg mögötte hűsöltem, a ventilátor mellett.

Larcsi: Te magad is beismerted személyes találkozásunkkor, hogy beteges, amit csinál a néni. Hihetetlen kétszínűségről tettél te is tanubizonyságot, a többiekkel együtt.

Más: írói álnév, fú, de bunkó, akinek az van. Marci Heszpinek szabad!

K..., hát, neked már nem is mondok semmit...

Kedves K... M... V... Remélem látja, hogy milyen szánalmas az a pocskondiázás ott, így Húsvét táján pláne!

Katim! A hozzászólásaid nem J.J. kedveléséről szólnak:


"Kedves H K ! Felháborítónak tartom, hogy a megosztásom miatt ilyen primitív lejáratási eszközzel élt ellened J.J. (K... L...)! Véleményem röviden: ez nem téged (H K-t ) minősíti, hanem annak szellemi íróját, aki ezt a zagyvaságot összehozta !!! No Comment!"


"De nekem is! Ezek után végleges álláspontra helyezkedtem az író úrral kapcsolatosan és soha többé semmilyen versét nem osztom és kedvelem, mert amit Ő most itt tett azt egy intelligens úriember nem írja le!!! Ami volt, az volt, de akkor sem tagadhat le tényeket. Vagy azt az elvet vallja, hogy legjobb védekezés a tagadás és a támadás ??? Ez nem fair !!!
· Tegnap, 15:18 "

Még egyszer: érdemes azon elgondolkodni, hogy magukat kérkedve hívő embernek titulálók miket csinálnak, egy keresztény ünnep táján is.

Lesz mit elszámolniuk majd az utolsó úton.

Amúgy, Katalin, nem tudom, hogy tudod-e, 10 éve boldog pár vagyunk J.J-vel. Ezt sem tudtad, ugye?
Ámbátornemdebár, igennagy s...berúgással távozott vón' az uram, ha rossz lett vón' !!!

Az.a néni meg csak égeti magát...nagyon szánalmas...



JJ
(Tele helyesírási hibákkal a hsz.)


Ha egy kicsit rosszabbul írnék B...s, nem volna semmi gond. Az irigység azonban nagy úr azokban, akikből minden tehetség hiányzik. Amúgy azt se felejtsd el, hogy ezeknek a hölgyeknek és uraknak.nagy többsége kb. annyira keresztény, mint ahogy én törzsi varázsló vagyok Mozambikban. Ha kell keresztények, ha kell zokszó nélkül írnak ketesztényellenes versnek nevezett firkálmányokat. A kezük sem remeg. Jó részüknek az irodalmi műveltsége nem közelíti meg egy általános iskolás gyerek szintjét sem. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek, amikor egyik elismert "írójuk" a "LIBOR" szóról azt hitte, hogy az erotikus szó és "versbe" írta. Nyilván még nem hallott a tőzsdeindexről. smile hangulatjel Azon röhögtem nagyot, hogy egyikük, aki egyébként tőlem már nyúlt le sorokat, ott verte a nyálát, hogy én milyen sz....ul írok. Nos elgondolkodtam rajta, hogy kiteszem azt a szakdolgozatot, amely a művészeti főiskolán készült az illető hölgy plagizációiról. (Magyarul verslopásairól) Egyébként ne foglalkozz velük B...s, mindig a középszer a leghangosabb. Tudod, a sas nem kapkod a legyek után. Az ott Alpári-Bódi himnős bácsi idióta bandája csak, szóra sem érdemes. Nincs a neten olyan író, akit még ez a rózsaszín inges nem- is-tudja-kicsoda ne sértett volna meg, bár még életében nem írt egy értelmes strófát sem. (Majd,ha valaki rá tudja venni, kérjen tőle egy verset, úgysincs neki) igaz idiótáéknál az irodalmárszerű érvényesüléshez nem versírás kell, habem pofa


**********-



Nagyon szép vers.

Jeremy Jones: Elképzeltem...

Elképzeltem, az égig érő csendben,
hogy mennyi minden lenne együtt jó.
Ujjongani, hogy: "Hulljon még a hó!"
és belenevetni az életbe ketten...
Mindezt persze, én csak elképzeltem.

Elképzeltem, ahogy felrobban az ég
és madárdal hullik hajadban újra szét
a sok apró, színes virágszirommal...
Persze, elképzeltem csak,
s most nem tudom, hogy hol van...

Elképzeltem, ahogy a meleg este jő
és hozzám bújsz majd szépen, ha itt a jó idő,
hogy testedben oldódjon fel a fáradt testem...
Igaz, mindezt én csak elképzeltem...

És elképzeltem, ahogy a csendes, őszi tó
zöldes-kékje szemedben újra látható...
Hát elképzeltem mindezt, hisz nem volt olyan rég.
Látod, ugye Kedves? Elképzellek még...

Budapest, 2014. április 29.


Link






ÉN IS ELKÉPZELTEM
( M-nek)

Lassan porlad az ősz, sietve éled a Tél,
a havas éj majd rólunk mesél...
Leszünk mi még egymásé szebben,
ahogy elképzelted, s ahogy elképzeltem.


Kacagva táncol a Tavasz önmagunkon át,
mögötte bölcsen baktat a Boldogság.
Kamasz hittel robbanunk a jövőbe,
a derengés a túlparton vár...
Ők ezernyi színnel áldanak ketten,
Te elképzelted, s én elképzeltem.


Lelked testemben, lelkem testedben
fénylik át a Nyárba, egy gyönyörű magányba forrva,
egymásban oldódva fel, más semmi nem kell,
csak mi ketten...
Te elképzelted, s én elképzeltem.


A rozsdás Őszben már moccan a halál,
de szívünkre hűs nyugalom száll,
ha belefájunk a létbe, a mennyeken át,
akkor adj nekem gyémántból csodát...
mikor kéz a kézben megyünk, örökre szeretünk.

Te elképzelted, s én elképzeltem,
Te és Én... Mi ketten.

2015. május 22.
Katzler Hilda








Link







Hogy mi jár a fejemben?

Az, hogy az írás magányos műfaj. Amikor ezt két éve elkezdtem, azt hittem, hogy minden jó lesz. Azt hittem, hogy valamit adhatok talán mindenkinek, valami szeretetet, és ha így van, akkor talán én is kapok. De sajnos, nem így van. Nem is értem az egészet, ami körülöttem történik. Talán tényleg nem vagyok erre a világra való. A szeretet gyűlöletté, betegséggé, fájdalommá változott. Ha nem vigyázok magamra, talán én is megtanulok gyűlölni. Bármit teszek, bármiért is írok egy verset, vagy bármit posztolok ki, egyszerűen a hatása nem az elfogadásom, vagy a szeretetem lesz, hanem érthetetlen bánat, elutasítás, vagy éppen aljas támadás. Néha olyan, mintha nem ezen a nyelven írnám a dolgokat. Azt gondoltam, erős vagyok, de ma úgy érzem, végleg elfogytam. Türelmetlen lettem és arrogáns. Nem tudok mindenre figyelni, nem tudok mindenki fejével gondolkodni. Fogalmam sincs, mi a jó megoldás. Talán az, ha ezt itt befejezem. A verseim nem boldogságot hoztak, hanem fájdalmat. Ha írok, azt hiszem, ezentúl már csak magamnak írok, azzal nem okozok senkinek problémát, így magamnak sem. Ha nem hagyom abba az írást, a sok megaláztatás, a támadások, a nyugalom hiánya felemésztene, ezt nem akarom. Befejezem, ahogy 30 éve is. Nem nehéz. Talán a legkönnyebb... Köszönöm az eddigi türelmeteket és támogatásotokat.
K.L.




Most találtam a neten.
Tanulságos, jó gondolatok. Sajnos ez a való-világ. Nevet nem írok, mert a gondolatok a fontosak, igazak számomra. Sok helyen tapasztaltam, olvastam, hasonló dolgokról.


Ne hagyd magad!

Akik ismernek, tudják jól, hogy többnyire klasszikus költők verseit, élethelyzeteit posztolom.
Magyartanár lévén természetesen érdekel a kortárs irodalom.
Kétszer estem, ún. csapdába, először tudtomon kívül vettek fel egy zárt csoportba, majd én jelentkeztem egy nyilvános csoportba, ahová felvettek.
A helyzet lesújtó.
Mindkét csoportból kizártak már, egyiket sem nevezem meg.
Amiért ezt leírom, a következő:
A laptulajdonosoknak akkora " egója " van, hogy elképesztő.
Ha nem értesz egyet vagy más a véleményed, szinte azonnal töröl..
Sok csoporttársamtól kaptam hírt a napokban, hogy miért "törölték ".
Sajnálom, szerintem egyik sem volt " hibás " mindössze el merte mondani a véleményét.
Mindez nem " érdekes " minden laptulajdonosnak szíve-joga törölni, ha nem tetszik, amit írsz.
DE!
Az, hogy nyilvánosan megalázzon és szavaidat kétségbe vonja,sőt még a hivatásodat is megkérdőjelezze,ez már becsületsértés.
A fiam keresztapja ügyvéd és elmondtam a velem történteket, akár " bírósági ügy is lehetne ", ha úgy gondolom.
Igaz, hogy ez " facebook" és aki belép, vállalnia kell a következményeket, minden a "gépen " van és marad..
Nekem el vannak mentve a privát üzenetek, ki és kiről milyen lesújtó véleményeket mond és utána egy találkozón ezek az emberek egymás nyakába borulva hirtelen "eszméletlenül jó barátok " lesznek..
Én is megtehetném, hogy ezt itt nyilvánosan közzé tegyem, mint annak idején az egyik laptulajdonos tette.
Ilyen alacsony szintre, sosem fogok " süllyedni ", hogy ezt megtegyem, ettől többre tartom magam-habár megjegyzem, rendkívül sokan meglepődnének a " puszipajtások ",hogy mi a " másik " véleménye róluk.Nekem csak egy szó jut eszembe:undor!
Eddig csak rólam szólt a történet.
Ettől viszont egy sokkal fontosabb dologról van szó !
Gondolkodjatok már el kedves laptulajdonosok, profi és hobbiy írók !
A verskedvelő gyerekek és fiatalok is olvassák a nyilvános lapokat !
Látják az ellentmondásokat, " veszekedéseket ", plagizálást a rengeteg
helyesírási hibáról már nem is beszélek !
Tőletek vegyenek példát?
Ez csupán " költői " kérdés volt, hiszen nem is volt értelme feltennem! Vezetek egy irodalmi csoportot, az Ő véleményük bőven elég !
Tisztelet a kivételnek és itt...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............. ....xy...xy, xy
említeném meg, akik,sok szép verssel, más megközelítésből
ajándékoznak meg minket!
Összegzés: Nézz, olvass,lapozz,de ne lépj be csoportokba, hogy
a végén, még Téged "járassanak le " !
Szeretettel ölelek mindenkit !
K.R.


Link





Itt lehet törölni a FB oldalt

Link



Link




Link






Kovács László:
ELKÉPZELTEM...

Elképzeltem, az égig érő csendben,
Hogy mennyi minden lenne együtt jó,
Ujjongani, hogy: Hulljon még a hó!
És belenevetni az életbe ketten...
Mindezt persze, én csak elképzeltem...
Elképzeltem, ahogy felrobban az ég
És madárdal hullik hajadban újra szét
A sok apró, színes virágszirommal...
Persze, elképzeltem csak, s most nem tudom, hol van...
Elképzeltem, ahogy a meleg este jő
És hozzám bújsz majd, szépen, mert itt a jó idő,
Hogy testedben oldódjon fel a fáradt testem...
Igaz, mindezt én csak elképzeltem...
És elképzeltem, ahogy a csendes, őszi tó
Zöldes-kékje szemedben újra látható...
Hát elképzeltem mindezt, hisz nem volt olyan rég.
Látod, ugye Kedves? Elképzellek még...

Link







ÉN IS ELKÉPZELTEM

Lassan porlad az ősz, sietve éled a Tél,
a havas éj majd rólunk mesél...
Leszünk mi még egymásé szebben,
ahogy elképzelted, s ahogy elképzeltem.

Kacagva táncol a Tavasz önmagunkon át,
mögötte bölcsen baktat a Boldogság.
Kamasz hittel robbanunk a jövőbe,
a derengés a túlparton vár...
Ők ezernyi színnel áldanak ketten,
Te elképzelted, s én elképzeltem.

Lelked testemben, lelkem testedben
fénylik át a Nyárba, egy gyönyörű magányba forrva,
egymásban oldódva fel, más semmi nem kell,
csak mi ketten...
Te elképzelted, s én elképzeltem.

A rozsdás Őszben már moccan a halál,
de szívünkre hűs nyugalom száll,
ha belefájunk a létbe, a mennyeken át,
akkor adj nekem gyémántból csodát...
mikor kéz a kézben megyünk, örökre szeretünk.
Te elképzelted, s én elképzeltem,
Te és Én...Mi ketten.

2o14.nov.1.
Katzler Hilda

(Kovács László: Elképzeltem című versére)




Nagyon szép vers



KOVÁCS LÁSZLÓ, KATZLER HILDA:

EZERSZER...

1. Szeretlek!

2. Ezt ezerszer sem unom meg!
Hallani szeretném még!

3 ....és ezerszer is mondanom kell,
mert ezeregy éj a szépséged...
Minden titok, minden talány eljött veled hozzám,
minden csoda, amit soha nem fejtek meg,
amit csodálok, amit csak csodálni lehet.

4. Ó, ti nagykövetei a vágynak,
néha mennyire fájnak a csodák,
melyek körbeölelnek, mindent neked adnak,
végül hűtlenül elhagynak...

5 ....igen, odalopom csókom a szádra,
hogy irigyen bámuljon a nap is, hogyha látna.
Nincs semmi szebb, mint ahogy én látlak,
gyönyöreid bennem gyöngycipőben járnak.

6. Rád vágyva zuhanok magányba,
simulok minden imámban szívedre,
eggyé válva a csókban veled.
Látod, csillog a szemed?

7. Kopog szívemben hangod, hogy ez jó!
És hallani akarom, mert más nem hallható.
Más szavakra, hangra nem fogékony lelkem,
ahol énekelsz, ott kell nekem lennem!

8.Tiéd örökre dalom! Neked adom!
Testem, lelkem...igen!
Mindened egy velem. AKAROM!

9. Meggyújtott a szíved, az ezernyi csoda,
még nem tudom eltenni, nincs szívemnek zuga,
hol elfér ennyi szeretet.
Így nem szerettek még, ennyire nem lehet...

1o. Már mosolyog egy könnycsepp...Nézd!
Egy álom bújik hozzám...nekem ezerszer voltál...

Kovács László: 1., 3., 5., 7., 9. versszak

Katzler Hilda: 2., 4., 6., 8., 1o. versszak

2o14. nov. 25.






Szomorú, de folytatódnak a viták...stb. Közeleg az egyik legszebb ünnep, békét és megnyugvást kívánok mindenki szívébe.
2016. december. 21.


ÚGY GONDOLOM, hogy nekem van a legkevésbé okom rá, hogy megszólaljak (ritkán szoktam), de most megteszem, ahogy eddig is megtettem, ha igazságtalansággal vagy hazugsággal találtam magam szemben.
Nehezen viselem mindkettőt!
A lényegre térve, végigkövettem egy költőtársunk, J.J.(K.L.), ismételt konfliktusait egy irodalmi oldalon (Versfórum 1.) , ahol én is tag vagyok.
Nem a véleménnyel, a kritikával van bajom, úgy általában, hanem annak hiányával, és azzal, hogy minősíthetetlen hangnemben, a másikat sértegetve, személyeskedve trollkodnak egyesek. Megjegyzem, az illető úrnak, már többször kifejtettem a véleményem ez ügyben, a saját oldalamon és másutt is. Többek között, pont a fent említett költő egyik verse alatt. Itt van a lapomon, bárki elolvashatja.
Tehát, kikérem magamnak, írótársaim nevében is, az ilyen megengedhetetlen hangnemet. Nem kell, hogy minden alkotás, mindenkinek tessen, de ne alázzuk egymást! Legyünk kellő tisztelettel a másik ember felé, aki jól vagy kevésbé jól, létrehozott valamit.
Ha mindenáron nemtetszésünket szeretnénk kifejezni, akkor elemezzünk, kritizáljunk a szabályok szerint, szakmailag, emberi hangon,
kellő tisztelettel és alázattal az írás iránt, a másik ember és önmagunk iránt is! Ez a minimum!
Még annyit szeretnék megjegyezni, hogy a fent említett költő, J.J.(K.L.) , akár tetszik, akár nem, jól ír. Semmiképpen nem érdemelte ezt a, minden szakmaiságot nélkülöző, méltatlan hangnemet. Lehet nem szeretni egy embert, ezért vagy azért, de legyünk objektívek, próbáljunk elvonatkoztatni, és a munkát, az alkotást nézni, mert az a lényeges!
Köszönöm, hogy meghallgattatok!

Kívánok áldott, békés karácsonyt, szeretettel, minden kedves barátomnak és nem barátomnak! Van, aki már törölt ezen írásom miatt! Köszönöm! Áldásom rá is!

::::::::::

Megszólíttattam, tehát megszólalok. Nos, köszönöm Hilda, hogy kiálltál értem! Számomra borzasztó érzés, hogy erre szinte senki nem képes a kedves írótársak közül. Az internet tele van magukat irodalmárnak, meg esztétának hívó tanulatlan trollokkal. Nyugodtan nevén nevezhetjük az urat, akiről írsz, Maklári-Bódi Istvant, akit én csupán alpári-bodrinak hívok. Egyrészt, mert a stílusa alpári, másrészt pedig azért, mert valakinek a kiskutyája. Ne legyen senkinek kétsége, ezt az embert(?), miután egy magát művésznek hívó, valójában produktum nélküli senki, aki mindenkit sérteget és gyaláz, már két éve letiltottam. Ő tehát nem engem sértegetett, hiszen nem is látja a verseimet, hanem azokat az olvasóimat, akik ott megosztottak. Persze jogos a kérdés: Farkas András úr, aki a Versfórum1. csoport adminja, miért nem tiltotta ki alpári-bodrit a mai napig a csoportjából? Erről is írhatnál Hilda, hogy miért nem? Szerencsére vannak normalis irodalmárok is, pl. a Poet-Poezis csoportban gyönyörűen látható a fent rögzített posztban, hogy Kolumbán Jenő azon megnyilvánulása után, amikor nemes egyszerűséggel azt írta, egy olvasómnak, hogy "szopjon le", ha megosztja az írasaimat, olyan kivágásra került onnan, hogy a lába nem érte a földet. Zella trollról már nem is beszélve... Én egy dolgot kérek csak Hilda, gondold át, hogy ezek az emberek, akik többségében nem is ismernek engem, kiért, miért, milyen okból támadnak rám és családtagjaimra, olvasóimra méltatlan, gyalázatos módon. Lehet, hogy erre jobban tudod a választ Hilda, mint én. Azért is, mert ezt a sok kis senkiházit már lassan két éve lrtiltottam, míg neked közeli barátaid. De semmi gond! Nem kell megvédeni engem, hogy hogyan írok. Egyrészt, aki nem az itt, a neten kilószámra előállitott értéktelen csasztuskákon nőtt fel, az érti és tudja, hogy hogyan írok. Mindamellett megkövetelem azt a minimális tiszteletet a magánéletemmel kapcsolatban, amit én is jól lathatóan megadok mindenkinek. Írótársaimnak meg mit is mondhatnék? A jövőben bezárom a "Róbert-bácsis" tevékenységemet. Ha alaptalan, elvtelen és oktalanul gyülölködő támadások érné bármelyik írótarsamat úgy, ahogy engem lassan két éve folyamatosan ér, ugyanúgy meg fogom őket védeni, ahogy ők mellém álltak eddig, vagyis sehogy... Mindenkinek kellemes és békés Karácsonyt kívánok! J.J. Mégegyszer köszönöm, hogy szót emeltél értem a 24-ik órában, Hilda. Tudod az élet már csak ilyen, aki szelet vet, vihart arat. Azt meg nehéz elcsitítani. Az egy külön tanulmanyt megérne, hogy honnan indultak el a rólam szóló pletykák, amelyektől az Alpari-Bodri, meg a Kolumbán-félék vérszemet kaptak velem szemben Soprontól Debrecenig... Javaslom mindenkinek, aki elhiszi a velem kapcsolatban terjesztett rémmeséket, hogy próbáljanak megismerni, és azután alkossanak rólam képet. Mert egy rossz írónak millió barátja van, egy jó írónak meg millió ellensége. Lehet, hogy a végén még kiderül, hogy egy kellemes fickó leszek? Hm?
J J

:::::::





Link








Neten találtam. Szép gondolatok.
Sajnos az íróját nem találtam-


"Csillagjegyek várnak,
titkokat mesélnek.
Csillagszemű juhász
vigyázza a lépted.
Megírták ezt mind az ősi próféciák.
Ki messzire menekült,
ide visszatérhet."


Tőled is búcsúzom szépséges
angyal
Elhagyom otthonom halványuló
hanggal
Mutasd még egyszer szívednek
rejtekét.
Napvihar ölében meghalni volna
szép
Kitárom szárnyaim, behunyom a
szemem
Álmom repít messze, ameddig csak
lehet
Üzenetet viszek a Napkirály házába
Tűzbe megyek érted, a gyönyörű
halálba


Link




:::::::
Kicsit elgondolkodtam e sorokat olvasva. Ebben a pár mondatban is találtam helyesírási hibákat.
Nagyon szeretem az irodalmat, de soha nem bántok meg senkit, aki leírja gondolatait. Akár tetszik, akár nem. Nagyon sokan írnak, verseket, történeteket. Tegyék. Valaki(kik) így osztják meg örömüket, bánatukat, fájdalmukat.

Kedves Barátaim!

Mire gondolok? Arra, hogy a jövőben úgynevezett "irodalmi" csoportokban nem publikálok, csak a saját lapjaimon. Ennek a két oka is van. Egyrészt a csoportokban, ahogy látom, az olvasottság egyáltalán nem tükrözi egy-egy írás művészeti, mondanivalóbeli, vagy akár magyar nyelvtani szintjét, csupán a haveri kapcsolatokat. Ma már naponta (sőt óránként) tucatszámra jelennek meg egyes csoportokban az általános iskola alapfokú szintjét sem elérő nyelvhelyességgel megírt közhelyes, ragrímes "emlékkönyv-versek" olyanok tollából, akik jól lathatóan utóljára talán óvódáskorukban, a Dörmögő Dömötörben olvastak valami versfélét, de pontosan a tökéletes tehetségtelenségük okán hiányzik belőlük minden alázat az irodalom íránt, ugyanakkor "haveri lájkok" üzenetén felbuzdulva "költőnek" képzelik magukat. Ebben én nem kívanok részt venni. Fogalmam sincs, hogy ezen a szinvonalon mitől "irodalmi" egy-egy csoport itt. Másrészt meggyőződésem az hogy ha korlátozom a megjelenésemet, azzal kissé korlátozni tudom ezeknek a kényszeres, ám a magyar kultúrában semmit sem számító, legfeljebb azt tudattalanul romboló embereknek azt a tevékenységét is, hogy írásaimnak egyes jellegzetes sorait, vagy akár egész írásaimat idióta ámokfutásuk közben a saját firkálmányaikban úgy jelentessék meg, mintha azokat ők írták volna, mintha azok az ő érzéseikből, tehetségükből születtek volna. Természetesen az olvasóim itt továbbra is megtalálnak és továbbra is korlátozás nélkül, nyugodtan oszthatják tovább mindazt, amit közzé teszek.

Üdvözlettel!

J.J.


...... ........... .....


Olvasgattam reggel, hát.... nem igazán nyerte el a tetszésemet. Vers? Kerestem vajon kiről íródott...Igazából nem szeretem az ilyen dolgokat. Persze mindenki más szemszögből ítéli meg az írásokat, ami nekem tetszik, másnak egészen más véleménye lehet a vers mondanivalójáról. Ez így van rendjén!


Jeremy Jones: P. Gy.-nek

Csak szokványos, mint a többi volt.
Soha nem ér el a ,,napsütötte sávig".
Ing helyett gatyát húz, de így sem kortalan,
csak idétlen akarás...
Semmi sem világít!

Kilencven-egynehány értelmetlen sorban tíz közhelyest írni...
Ó, micsoda gond van!
Pedig milyen könnyű huszonegyet húzni,
kinek ott a Blackjack!
Meg egy egész vurstli...

Keverj csak!
Azt mondják, tiéd a legszebb vers.
Főleg azok közül, kik nem tudnak magyarul...
Igyál!
Úgy kell azt!
Hisz' tükrödbe köpnél,
ha ellátnál odáig mégis,
csak hanyagul...

Ha éget belül, igyál!
A műved úgy is egy szar:
Te is tudod, ,,Isten" nem ,,tömi Máriát".
De le kellett még írnod,
hogy végleg elszakítsad emberi gyökered,
meg jó apád és anyád...

Nyújtsd hát ki a kezed elvtársaid felé,
s markold pályadíjad, a bűzölgő apanázst!
Tetted nem volt kicsi,
tehénszarba húztad a költészetet magát,
s a legszenteltebb varázst...

Szembeszálltál azzal, ahonnan vétettél!
Ellenséged lett a nép,
a nyelv,
a mű!
Tiéd ez a csapás,
vedelj gyorsan megint!
Talán úgy még látod,
hogy mi a gyönyörű...

Hatvan, 2017. február 28.


Link





Petri György (Budapest, 1943. december 22. - Budapest, 2000. július 16.) Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, újságíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Link



A költőnek nehéz gyermekkora volt. Szülei a mai Vajdaság területén ismerkedtek össze, hosszú éveken át, egészen 1941-ig Belgrádban éltek, majd a második világháború alatt Budapestre menekültek.

Petri György :
A KÖLTÉSZETRŐL

Mikor helyzetek és gondolatok
világosan egymásra utalnak,
de anélkül, hogy vissza lehetne
vezetni egyiket a másikára:
s ha szó sincs
következtetésről, se szükségszerűségről,
mint fák a gyökerükre
mégis úgy utal
egyik a másikára

- megfoghatatlanul:
akkor a költészet elérte célját.




Petri György
FEBRUÁRI HAJNAL

A fagyott hó helyén most
vizes a párkány,
vizesen ragyog!
Csöpögnek a méteres
jégcsapok.
Ó, lassú, szép, könyörtelen
fogyatkozás.
Aláfolyik az ablaküvegen
az eleven
víz.

Petri György Tél lesz

"Elkésett virágok tapogatóznak a hideg őszben.
Remélnek méggyümölcsöt?
A legszívósabb darazsak is a téli
repedésekbe húzódtak.

Nem akarnak semmit e szirmuk-ejtett virágok,
csak összeütötte fejüket a mindennel játszó szél. "



Petri György:
REGGELI KÁVÉZÁS

Szeretem az őszi hideg szobákat,
ülni kora reggel összehúzott köntösben
a kitárt ablaknál, vagy a tetőn,
párolog a völgy meg a csésze kávé
- ez hűl, amaz melegszik.

Sokasodik a piros meg a sárga,
fogyatkozik a zöld, pereg a sárba
a sok levél - halomban
a nyár devalvált pénze:
oly sok! oly semmitérő!
Lassúdan kékbe vált
az ég hamvasszürkéje, enyészőben
az enyhe borzongás. Közelednek
a nappal-dagály
türelmes, óriás tolóhullámai.

Kezdhetek folytatódni. Megadom magam
egy személytelen felszólító módnak.




PETRI GYÖRGY:
MOST ÉPPEN ITTEN

Most éppen itten nem vagyok sehol,
pedig szeretnék lenni valahol,
szerettem volna lenni, de soha
nem lehettem, es idôknek soka
pereghet el, foglyul ejtett homok,
önforgató clepsydra, senkisem
voltam, leszek, bár néhanap vagyok,
vagy lenni vélek, mint a jégcsapok,
ahogy csöpögve hűtik a Napot.







Link





Tanulságos írás....
Egy tanulságos olvasói levél, amely bemutatja a hazai utánpótlást körülvevő viszonyokat.

Az utánpótlás fociról sokan írtak már. Én, mint anyuka a szülők szemszögéből szeretném megközelíteni. Két fiam is focizik, így jó néhány éve tartozom ehhez a csoporthoz. Sok mindenen keresztülmentünk, sok jó és rossz élményben volt részünk. Éppen ezért bizton állíthatom, hogy elég nagy gondok vannak a szülői társadalomban.

A foci olyan sportág, amihez mindenki ért. Legfőképp a szülők. Alapvetően szerintem az a probléma, hogy mindenki a saját gyerekében látja a ,,kis Messit, vagy Ronaldót" - egy kis focistát, akinek mindig, minden körülmények között a legjobban kell teljesíteni. Elfelejtjük, hogy ők csak kisgyerekek, akik szeretnek focizni. Kérdezzük meg magunktól, hogy miért vagyunk itt?! Valószínű azért, mert a gyerekünk ki akarta próbálni ezt a sportágat. Mi választottunk neki egy klubot, valószínűleg azért, mert úgy gondoltuk, hogy ott jó helye lesz. Érdekes, hogy kis idő elteltével ezt elfelejtjük, és a pálya széléről adjuk az utasításokat a gyereknek. Vagy ami még rosszabb, tornákon, meccseken üvöltve szidjuk a saját gyerekünket, vagy a csapattársát, esetleg az edzőt és a bírót.

Görcsölve nézzük végig az edzéseket: - Na, most mutasd meg!, Szedd már össze magad! stb. Aztán az autóban hazafelé rázúdítjuk a sok hülyeséget. Eszünkbe sem jut, hogy esetleg az edző kérte tőle, hogy úgy csinálja. Lehet, hogy a taktika része és mi az ellenkezőjét mondjuk neki. Közben pedig szidjuk, alázzuk és nem értjük, hogy lehet ilyen. A gyerek megzavarodik, mert nem tudja, kinek feleljen meg.

Jön egy új fiú a csapatba, aki ügyes. Mi egyből az ellenséget látjuk benne. Keressük a hibáit, szidjuk, próbáljuk a gyerekünknek negatívan beállítani. Pedig ha valaki tudja, hogy hányadik a sorban, az a gyerekünk maga. Tisztában van vele, ki miben jobb, vagy gyengébb nála. Ha ügyes gyerekek veszik körül, az ösztönzi, húzóerőként hat rá. Próbál még jobb lenni. Ez egy csapatjáték! Az én gyerekem a vele együtt pályára lépő gyerekektől lesz jobb. Hibáznak? Hát persze! Miért ne hibázhatnának? Nyilván mindenki nyerni szeretne, de ne felejtsük el, hogy a hibáinkból építkezünk! Ők dolgoznak közösen azon hétről hétre, hogy az adott meccsen a legjobbat hozzák. Lehet náluk jobb csapat. Lehet, hogy csak rossz napjuk van, vagy korán keltek. Esetleg valami bántja valamelyiküket. Nem az a megoldás, hogy a lelkébe gázolunk és osztjuk az észt. Biztatni kell és megnyugtatni, hinni a saját gyerekünkben!
Ne akarjunk az edzőre nyomást gyakorolni! Ha tegnap megbíztunk benne és rábíztuk a gyerekünket, ma se gondoljuk másként!

Előfordulhat, hogy megsérül, vagy megbetegszik. Nem kell mindenáron a pályára kényszeríteni, nehogy lemaradjon, kimaradjon. Kihagy egy-két edzést, vagy meccset? Nem baj, nem marad le semmiről! Mennyin részt vehet még!

Esetleg holtponton van? Ez minden gyerek életében előfordul. Nem úgy fejlődik ebben a félévben, mint a többiek? Ne az edzőt és a gyerekeket szidjuk, hogy éppen most nem a mi gyerekünk a kezdő! Gondolkozzunk el, hogyan segíthetnénk neki! Érzi ő is, hogy most nem megy, ha elérhetetlen elvárásokat támasztunk felé, azzal csak ártunk. Ha tudja a gyerek, hogy munkával és akarattal elérheti, hogy a helyére kerüljön, akkor ő magától mindent meg fog tenni, azért, hogy jó legyen. Ne azért akarja, mert mi akarjuk!
Gusztustalan a sok látszatbarátság. Hű, de jóban vagyunk! Aztán, ha nem úgy sikerülnek a dolgok, mint gondoltuk, kibeszéljük a másikat. Szidjuk a gyerekét, pedig tegnap nálunk Fifázott, vagy velünk strandolt. A csapat egy közösség, ahol hasonló érdeklődésű gyerekek vannak. Persze nem szerethetünk mindenkit, de ezt tudják kezelni az iskolában is. Ne akarjuk megmondani, hogy ki a jó és ki a rossz! Ne bizonygassuk, hogy pedig te akkor is jobb vagy! A gyerek fejében ott a sorrend és tudja pontosan, hogy ő hol áll. Érzi azt is, mivel léphet előbbre.

Vigyük oda, mondjuk neki, hogy érezze jól magát és menjünk érte! Szurkoljunk nekik pozitívan és dicsérjük őket. Ha esetleg hibáznak, azt egyrészt érzik, másrészt ott az edző, aki ezt megmondja.

Ne felejtsük el, hogy ez nem rólunk szól! Sokaknak ez egy szuper program, bulizás. Sörözünk, pálinkázunk, pizzázunk és piknikezünk a pálya szélén. Lehet közös programokat csinálni a csapattagokkal, de ne kössük ezt össze egy teremtornával. Oda másért megyünk. Magasak az elvárásaink és közben mi zavarjuk meg a gyerekeket az oda nem illő programokkal.
Nincs más dolgunk, minthogy biztosítsuk neki azt, hogy azzal tudjon foglalkozni, amit a legjobban szeret! Had élvezze azt, amit csinál! Hiszen, ha örömmel lép pályára, az a játékán is látszik. Én csodálom a gyerekeimet, hogy a hét öt napján fogják az edzéscuccukat és hóban, esőben, lelkesen és alázattal indulnak edzeni. Közben az iskolában is próbálnak maximálisan teljesíteni. Nincs jobb érzés, mint amikor értük megyek és látom, hogy kipirult arccal, fáradtan, de boldogan mosolyogva jönnek le a pályáról.

Ezért érdemes ezt csinálni!

Tudom, sokan azt gondolják, hogy ők nem ilyenek. Pedig, ha őszintén magukba néznek, pontosan tudják, hogy körülöttük is ez zajlik és ők is részt vesznek ebben. Én is elkövettem jó néhány hibát, amire rájöttem, mi az, ami igazán fontos. Az, hogy boldog gyerekeket neveljek. Viszont, ha így viselkedek, akkor ez a legkevésbé fog sikerülni!
(K.GY. L.)
Forrás: RAngADÓ:HU






Link





Hangtalanul

[A születésnapomra]

A kertben némák a fák és a bokrok,
Ki adja nekem az elhervadt csokrot?
A némaság fáj,
Hisz a puha csendben
Régmúlt emlékek árnya lebben.

Fekete-fehér,
Majd színes lesz a kép.

Távolról jön a hang,
Aztán egyre közelebb,
Kacagás szeli kettőbe a teret.
Majd megtorpan és elcsitul,
Az éjbe lassan belesimul,
A házban minden fény kigyul.

A szó egyre hangosabb,
Valaki énekel,
Ketten táncolnak.
Kérdezlek,
De nem hallasz engem,
A szomorúság nagyra nő bennem.
Amint a jókedv a tetőfokra hág,
Úgy erősödik bennem a vágy,
Hogy ne hagyj egyedül.
Az idillbe egy csöpp keserű vegyül.
Nem fogod a kezem.
Majd eltűnik a kép.
Már semmi sem elég,
Semmi sem elég szép.
Miért nem vagy velem?
A vágyakat hirtelen elengedem.

A kertben is némák a fák és a bokrok.
Hová tűntek az elhervadt csokrok?
A némaság kiált,
És a puha csendben
Régmúlt emlékek árnya lebben.

2o14.március 21. Katzler Hilda




Az ,,On-line"-ra

(,,Nincs a képhez hang"...)

Most minden felszakadt,
Már mindent lehet...
Tomboljunk vad vihart,
Csak gyorsan,csak hamar!
Még nem éltük az édent!
Még a szív akar!
Még egy ölelés az égben,
Még egy cseppnyi kéj-sóhaj,
Még egy ölelés a térben.
Gyönyörű vihar!

...Aztán visszanézek
Otthonosan, szépen,
Mint ki kalapját otthagyta a széken,
Már nem on-line az ölelésem,
Már melletted állok,
Már betölt a valóságod,
És csendül a szívharang,
Már van kép,és van a képhez hang.

Ó,mennyire hosszú az idő még estig,
Hisz, az enyém volt a hiányod eddig.

2o14.május 1o. Kovács László

(Válasz Katzler Hilda On-line c. versére)




Katzler Hilda
ON-LINE
Egy halk sóhajt küldök
a másik oldalra neked,
válaszul,
mennyire érzem
(forró)szerelmedet.
Az érzés mélyen felkavar,
miközben mindent csend
és sötétség ural,
a rejtelmes, virtuális teljességben,
s a válasz konokul késik
a megbabonázott, felajzott térben.
Aztán látom, mint egy filmen,
ahogy visszanézel,
és mosolyogva szólsz:
,,Kedvesem, enyém vagy!"
De nincs a képhez hang.
2o14.május 9.
Katzler Hilda




Katzler Hilda
Ébredés

Csendből szőtt brokát
Függönyözi be a lelkem,
Amikor rád gondolok
A hajnali derengésben.
Lábujjhegyen jár a lélek
Ki-be.
Gondolataim labirintusában
Vergődöm.

A kusza álmok
Felkavarták az aljat,
S a zavaros tudathordalék
Felgyűlik bennem,
S utat keresve
Feszegeti az ébrenlét kapuját,
Hogy aztán engedve a túlerőnek,
Kitörjön.

A kétségbeesés
Dermedten hasít bele
A reggeli bágyadtságba,
És hidegen koppannak
A félelem körmei a szívemen.
Hiányod
Gonosz kis koboldként
Dörömből a fejemben,
S a megértés álarcában tetszeleg.

Képmutató árnyak
Lebegnek a falakon,
Az önsajnálat
Börtönébe vetem magam.
Megkövesedett lélekkel
Nézek utánad,
Ahogy kihátrálsz az életemből.

A tiltakozás
Némán viaskodik bennem.
Nem hagylak.
Vadul,
Egészen akarlak,
Megidézlek.
Magamba szívlak,
Nézlek.
Összeraklak-szétszedlek,
Vágyaimmal ölellek.
Enyém vagy.
Majd elduglak jó mélyen,
Elrejtelek merészen,
Önmagadtól is védlek.
Vissza többé nem adlak,
Csak magamnak akarlak.

Lassan ocsúdok az igézetből,
Egy napsugár tűz keresztül
A szobán.
Megáll az ágyamnál,
És elmosolyodik.
Ott fekszel mellettem,
Alszol.
Nem tudom,
Hogy ez valóság-e vagy álom,
Álmodat féltőn vigyázom.

Nem mozdulok,
Nehogy megtörjön a varázs.
Kimerevedik a kép.
Felébredek,
És némán kiáltom,
Maradj még.
Forrás: Poet.hu



Link














Link





Hilda Katzler
LÁTOMÁS

Baj, Bánat, Fájdalom, Szenvedés,
egy és ugyanaz, csak az álarcok mások.
Menekülhetsz, ha akarsz, de ne tedd,
ha kordában tartod őket, segítenek.
Nem kell elkerülni, ám, bele se vessz!

A Bánat meglátogatott, régen járt nálam,
leült az ágyam szélére, belekezdett egy mesébe:
,,Egyszer vot, hol nem volt..."
és a Fájdalom csak folyt...


A Szenvedés, mint kagyló az igazgyöngyöt
nyögte ki magából a könnyeket,
melyek egyenként, zordan koppantak alá.
,,Kopp-kopp - így a könycsepp - ki van ott?"
,,Én a Bánat" -mondta Ő, és kacagott,
majd mellettem termett és szólt:
,,Hozzád jöttem, engedj be, szétáradok a szívedbe,
belecsöpögtetem a Bajt,
és senki sem hallja majd a ,,jajt",
mely halk sóhajként száll té-tova,
és sohasem oda, ahová kell, ahhoz túl ostoba..."

...és a fájdalmak egyre nőnek,
áradnak és meggyötörnek, mindent elsöpörnek:
,,Add át magad! "-súgja,
,,merülj el bennem, merészen ereszkedj alá,
és elnyellek egészen "-duruzsolja.
...és a fájdalmak szűnni nem akarnak,
egymásnak feszülnek, a könnyek megkövülnek,
már nem folynak, gyémántként potyognak,
egyre sebesebben, egyre sebesebben,
záporként pörögnek, mint jégeső
görögnek, koppannak, mindent elvernek, elsodornak,
nem csendesednek, gurulnak, forognak,
forognak, gurulnak, időn és téren át záporoznak,
fölhevülnek, megsebesülnek,
szédülten zuhannak a kövek,
meg akarnak állni, de nem bírnak kiszállni
az örvény forgatagából,
egyre sebesebben, egyre sebesebben,
érzem, hogy elvesztem.
Menekülnék.
A Fájdalom szól: ,,Maradj még, az idő úgysem enged,
ki kell várni, a könnyeket nem lehet elzárni.
Álld bátran a sarat!"
...és a fájdalom marad.

Aztán a félelmek elülnek,
lassabban hullanak alá a kövek,
a gyémántok megszelidülnek,
hogy a fényt megtörjék, és milliárd csillagként
szikrázzanak az éterbe a tejúton át,
majd onnan visszatérve,
békésen ragyogjanak tovább.

A látomás olyan szép,
a Fájdalom, a Szenvedés néha jó,
és néha kell,
de tartsd kézben erősen,
a káprázat ne szédítsen el,
a mértékre vigyázz, túlzásokba ne ess,
se több, se kevesebb,
amennyi kell, annyit engedj!
Az Égiek pontosan mérnek,
tudják a mértékét a Szenvedésnek,
egy cseppel több, záloga a végnek.

Itt vége a mesének,
a Bánat is mehet már,
de sosem hallgatott rám, hiába kértem.
Még sokáig maradt,
kedveli ezt a helyet.
Azt hiszem, szeret!
Vagy?

2o14.május 31.
Katzlern Hilda
 
 
0 komment , kategória:  ****-link*****  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 75 db bejegyzés
e év: 410 db bejegyzés
Összes: 8934 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 0
  • e Hónap: 56209
  • e Év: 292616
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.