Regisztráció  Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
Ehető őszi gombák! I-II rész videón
  2016-11-21 13:27:00, hétfő
 
 


Elefántcsont csigagomba kép




Fagyálló csigagomba kép



Ehető őszi gombák (1/2) videó: Link


Ehető őszi gombák (2/2) videó: Link









Cserepes gereben gomba erősen védett!!!! Ne szedd le!!!!!






Ízletes rizike

 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Lilatönkű pereszke
  2016-11-21 12:54:20, hétfő
 
 




Lilatönkű pereszke - Lepista personata

Kalap: nagy (5-25 cm-es), domború, majd lapos, végén többnyire tölcséres. Élénk kékeslila, barnásibolya színű, de szürkésbarnára kifakuló. Lehet esetleg kissé vörösbarnás is.

Lemezek: élénklilák és soká lilásak maradnak.

Tönk: rövid (3-10 cm-es), élénklila, olykor fölül hamvas, töve az avart összefogja.

Hús: is lila, jó illatú vagy kissé retekszagú, íze lehet savanykás retekízű. Fontos, jó, ehető, árusítható gomba.

Termőhely és idő: Erdőben, bokros helyeken, árnyékos kertekben, a vastag lombszőnyegen, az avart összefogva, főleg ősszel, de nemritkán tavasszal és nyáron is, helyenként igen gyakori.

Hasonló fajok:
A lila tölcsérpereszke könnyen összetéveszthető a lila kalapú pókhálósgomba fajokkal, amelyek között mérgezők is lehetnek. A gyengén fejlett, apróbb lila tölcsérpereszke példányok veszélyesen hasonlítanak a mérgező retekszagú kígyógombához és a selymes susulyka lila változatához. A lila tölcsérpereszkéhez nagyon hasonlít a szürkéslila tölcsérpereszke, szürkéslila pereszke, amelynek hullámos szélű kalapja lilásbarna vagy szürkésbarna a lilának csak halvány árnyalatával. Nálunk nem ritka itt említhető faj a szagos tölcsérpereszke, szagos pereszke. Ennek kalapja nagy, 5-16 cm-es, domborúból ellaposodó, hússzínű árnyalatú barnás, világos szürkésbarnás, lemezei fehérestől hússzínűen árnyalt barnásra változók. Tönkje is eleinte fehéres, majd halványbarnás. Húsa édeskés ízű, és többnyire ibolyára, nősziromra emlékeztető illatú. Hegyvidéki legelőkön, főleg kőrisfák alatt, ősszel terem.
















 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Lilapereszke
  2016-11-21 11:16:16, hétfő
 
  Lilapereszke Link







Jellemzés: Lila színű gomba, húsa is lilás. Kalapja és tönkje idősebb korban fokozatosan fakuló, barnuló. Késő ősszel terem.

Kalap: Kezdetben félgömb alakú, domború, majd kiterülő, idős korban tölcséresedő, 5-15 cm nagy. Színe kezdetben élénk hamvas ibolyáskék, ibolyásbarna, majd fokozatosan barnul és fakul. Az idős példányok szürkésbarnák, vörösesbarnák, az ibolyaszín csak a kalap közepén látszik, majd eltűnik.

Lemezek: Sűrűn állók, nem lefutók, de néha lehetnek kissé lefutók is. Színük kezdetben a kalappal egyező, ibolyáslila, de fokozatosan barnul, bár valamivel később, mint a kalap. A lemezek aránylag könnyen lefejthetők a húsról. Spórapora ibolyásfehér. Spórái lilásfehérek, tojásdadok, finoman pontozottak.

Tönk: Aránylag rövid, fiatalon az avarból alig kiemelkedő, 5-10 cm magas, 1-2 cm vastag, egyenes vagy kissé hajlott, alul elgörbülő, kiszélesedő. Rostos, rugalmas. Színe ibolyáslila, hosszában csíkos, néha világosabb. Felső részén, lilás alapon néha fehéresen hamvas, korpás. Alul molyhos-nemezes, és lombbal, avarral összefüggő micéliumfonalak tapadnak rajta, amelyek nemritkán szintén lilásak.

Hús: Merev, nem törékeny, de a tönkben rostos. Színe ibolyáslila, idősebb korban világosabb, fakuló, vizenyősebb, lehet barnás vagy fehéres is.

Szag és íz: Változó, néha kellemes, illatszerre, ibolyára vagy mandulára emlékeztető, de többnyire retekszagú. Íze kellemes, néha kissé savanykás, nemritkán retekízű.

Termőhely és idő: Vastag lombszőnyegen, avaron, erdőben, erdőszélen, árokszéleken termő gomba. Megtalálható néha kertekben is. Főleg tölgyfaleveleken vagy korhadó fenyőtűkön, de más lombszőnyegen és földdel letakart avarban, szemétben is terem. Mogyoróbokrok közelében különösen gyakori. Gyakran előfordul nagy boszorkánykörökben vagy sorokban is. Nem könnyű észrevenni, mert a fiatal példányokat lomb takarja, ezért ha egyet meglátunk, a vonalat követve a többit is kikaparhatjuk az avar alól. A talaj szerint mérete és színe változik. Fenyőtűkőn sötétebb ibolyás, lomberdőben - nyáron - halványbarnás. Említést érdemel, hogy a lila pereszke tulajdonképpen néhány egymáshoz igen hasonló rokon faj. Nagy változékonyságának ez a magyarázata. Szeptember elejétől decemberig fordul elő, néha még később is. A gyengébb fagyot tűri, olykor tavasszal, helyenként nyáron is előjön. Gyakori, de nem minden évben egyformán, egyes években, nagy tömegben találjuk.

Felhasználás: Jó, ehető gomba. Nem erősen, de jellegzetesen aromás és kellemesen ropogós. Legjobb más gombával együtt készíteni. Jó pörköltet, levest vagy más gombás ételt ad. Ecetesgombának is igen alkalmas.

Hasonló fajok:
Mással alig téveszthető össze, a kék és a vastaghúsú pókhálósgomba azonban hasonlít kissé hozzá, de azok lemezei rozsdabarnák lesznek. Az igen apró selymes susulyka lila változatának lemezei szürkés piszkosbarnák, a gomba törékeny, és kalapja selymes, sugarasan szálas. A retekszagú kígyógomba is jóval kisebb, és inkább rózsaszínes, mint lila színű. A szagos pereszke a lila pereszke kifakult példányaihoz igen hasonló, de ugyancsak jó, ehető, barnás krémszínű, kellemes illatú gomba. Hasonlít hozzá az ugyancsak igen jóízű, ehető lilatönkű pereszke, amelynek kalapja világos krémszínű, de tönkjén olyan sötétlila elszíneződés van, " mintha nedves tintaceruzával kenték volna be. Hasonlít végül a kifakult lila pereszkéhez a márványos pereszke is. Ez nem jó ízű, egyszínűen szürke vagy barnásszürke gomba, kalapja szélén körben elmosódott sötétebb foltokkal. Réten, legelőn, a fű között, ősszel gyakori.











 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Szürke pereszke
  2016-11-21 10:24:23, hétfő
 
  Szürke pereszke






ellemzés: Közepes vagy nagyobb termetű (5-15 cm-es).

Kalap: színe szürke, de sugarasan futó hosszú, feketés szálakkal díszített. A kalap lehet kezdetben ragadós, nyálkás is.

Lemezek: és tönkje fehér, citromsárgásan elszíneződő.

Hús: fehér, lisztszagú.

Termőhely és idő: Fenyvesben, ősszel terem, de nálunk nem gyakori.

Hasonló fajok: Igen hasonló hozzá a lombos erdőben termő zöldessárga pereszke. Közeli rokona a zöldes pereszke, amelynek kalapján a szürke szín mellett zöldessárga elszíneződés is van. Tönkjén is olykor sárgászöld szín látszik. Főleg fenyvesben, ősszel gyakori. Nálunk ritka a Nyugat-Európában gyakori sárgászöld pereszke. Ennek a kalapja sárgászöld, csak a közepén lehet barnán, vörösesbarnán szálas, pikkelyes. Lemezei és húsa is zöldessárgás.
Kitűnő ehető gomba. Főleg hegyvidéki fenyvesek talaján gyakori. A zöldes példányok könnyen összetéveszthetők a gyilkos galócával
























 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Milyen pereszkékkel találkozhatunk most? Fenyőpereszke
  2016-11-21 10:07:11, hétfő
 
  Fenyőpereszke








Jellemzés: Főleg késő ősszel, fenyvesekben seregesen termő szürkés, feketésen pikkelyesen szálas, kúpos kalapú, kisebb termetű gomba. Lemezei és tönkje szürkésfehér.

Lemezek: Közepesen sűrűn állók, nem lefutók vagy kissé foggal lefutók, fehérek, szürkésfehérek. Spórapora fehér.

Tönk: Többnyire zömök, rövid, 3-10 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag. Fehér, szürkésfehér, néha szálasan csíkos, sokszor a kalaphoz hasonló, de világosabb. Hengeres, gyakran egyenletes, máskor felfelé vékonyodó, rostos, de puha húsú. Mélyen ül a földben.

Hús: Merev, de törékeny, a tönkben foszlósan rostos. Fehér, szürkésfehér, szürke.

Szag és íz: Lisztre, máskor korhadó fenyőtűkre, földre emlékeztető szagú és kissé szappanízű.

Termőhely és idő: Főleg őszi gomba, többnyire elég későn, csak októberben jelenik meg, és a havazásokig, a nagyobb fagyokig terem. De enyhe télen vagy tavasszal, sőt olykor nyár elején is előjön. Fenyvesben többnyire igen nagy tömegben, seregesen találjuk, különösen homokos, kavicsos talajon.

Felhasználás: Bőven termő, és megfelelően elkészítve jó ízű, ehető gomba. Ízét különféleképpen ítélik meg, sokan dicsérik, de vannak akik nem tartják jóízűnek. A kalap bőrét tanácsos lehúzni, lekaparni, mert így jobb ízű. Az elkészítési módtól is sok függ. Sajátos íze miatt régebben rákízű pereszkének nevezték.

Hasonló fajok:
A fenyőpereszke tulajdonképpen nem egy faj, több közel rokon pereszkét foglalunk össze e név alatt. A leggyakoribb őszi, fenyvesben termő törzsalaktól megkülönböztethető, pl. a sötét, majdnem fekete kalapú és szürke lemezű bükki pereszke, a lemezein rózsás színt mutató rózsás pereszke, valamint a nagyobb termetű és rossz ízű csípős szürke pereszke Igen hasonlít végül hozzá az ehető sárguló pereszke, amely lombos erdők talaján, nyáron terem, világosabb fehéres színű, és citromsárgásra színeződik. Ezeken kívül változatos alakja és színe miatt több gombához lehet hasonló. A mérges gombák közül hasonlít rá a párducpereszke, amely felismerhető arról, hogy zömökebb, nagyobb, barnásszürke kalapján szürkésfeketés széles pikkelyek vannak, tönkje középen vastag, hasas, bunkós. Magashegyi fenyvesekben és bükkösökben terem, nálunk nagy ritkaság. A susulykák hasonló alakúak, nagyságúak, és kalapjuk is sugarasan repedező, lemezeik azonban barnás, szürkésbarna színűek, de kalapjuk színe is eléggé különbözik. A szürke pereszke hasonló, de nagyobb kalapja nem pikkelyes, kalapbőre jobban lehúzható, fehér lemezei inkább a sárga felé hajlanak, tönkje is vastagabb, magasabb, sárgásfehér. A szappanszagúpereszke is hasonlít hozzá, de kalapján hiányoznak a sugaras fekete szálak és pikkelyek, húsa pedig megtörve vöröses lesz. Ezek egyike sem jó, ehető gomba.













 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Rókagombafélék
  2016-06-17 11:30:17, péntek
 
  Családok és nemzetségek: rókagombafélék     Link







A rókagombafélék családjába két nemzetség tartozik, az egyik a Cantharellus, a másik a Craterellus.
A rókagombafélék Cantharellaceae nem a kalaposgombák rendjébe tartoznak mint például a csiperkék, galócák, tinóruk. Saját rendjük van, a rókagomba-alkatúak Cantharellales. Termőtestük látszólag válik szét tönkre és kalapra. Valójában egyáltalán nem választható szét a kalap a tönktől mint például a nagy őzlábgomba esetében. Az egész termőtestük egyetlen egy darabból áll. A termőtestük másik fontos azonosítója, hogy nincsenek lemezeik, a termőrétegük legtöbbjüknél egymásba futó ráncok-erek. A kivétel a sötét trombitagomba, melynek termőrétege sima, idősebb korban finoman ráncos, és a gomba külső felén található.
Nagyon jellegzetes formájú gombák a rókagombák. Gyakorlatilag egymással téveszthetők össze a fajok. Lemezes gombákkal a lemezek hiánya miatt nem keverhetők össze. A sárga rókagomba kiváló csemegegomba, a sötét trombitagomba remek fűszergomba. Érdemes megismerkedni a rókagombákkal.






A sárga rókagomba Cantharellus cibarius keresett, nagy mennyiségben gyűjtött csemegegomba. A színe, a ráncos termőrétege, sárgabarackra vagy paprikára emlékeztető illata könnyedén felismerhetővé teszi. A húsa nyersen kicsit csípős, ami főzés során elillan. Júniustól novemberig, főleg savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben terem.






Az ametisztszínű rókagomba Cantharellus cibarius var. amethysteus a sárga rókagomba ritka változata (mondhatni fajtája). Kalapjának felszíne koncentrikusan ibolyásszürkén pikkelyes tojássárga alapon. Tojássárga színű tönkjén ibolyásszürke pikkelykék vannak. Élőhely igénye azonos a sárga rókagombáéval. Ritkasága miatt kíméljük.






A halványsárga rókagomba Cantharellus cibarius var. pallens szintén a sárga színváltozata. Az alapfajhoz képest nagyobb méretű, robusztusabb megjelenésű. Termőtestei halványabb sárgák. Főleg lomberdőkben, tölgy és bükk alatt található kevésbé savanyú talajon. Étkezési értéke azonos a sárga rókagombáéval.






A tölcséres rókagomba Cantharellus tubaeformis kicsi termőtestei seregesen jönnek elő savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben júniustól októberig. Felső része "kalapja" barnás-sárgás-zöldes, alsó része "tönkje" sárgás, esetleg barnás vagy zöldes árnyalattal. Ráncos termőrétege szürkésbarna. Kicsi, de jó, finom gomba. Érdemes gyűjteni.






A szagos rókagomba Cantharellus aurora "kalapja" okker- vagy sötétbarna. "Tönkje" arany vagy narancssárga színű, belül üreges. Termőrétege kezdetben majdnem sima, később finom ráncok futnak le a tönkre. Augusztustól november elejéig főleg fenyőerdőkben terem. Ritkább. Fiatalon érdemes gyűjteni, amikor még kellemes ringló illatú.






A sötét trombitagomba Craterellus cornucopioides majdnem fekete, barnásszürkés termőtestei rendkívül jellegzetesek. A legtöbb nyelvben trombitának nevezik az alakja miatt. Júniustól októberig lomberdőkben, savanyú talajon, főleg tölgy és bükk alatt található. Főleg szárítva használjuk. Kiváló fűszergomba.






A szürke rókagomba Cantharellus cinereus felületesen hasonlít a sötét trombitagombára. Azonban a termőrétegét jól látható kékesszürke ráncok alkotják. Húsa vékony, szívós, gyümölcsillatú. Júniustól októberig lomberdőkben, főleg bükkösben terem. Együtt nőhet a trombitagombával. Ritkább a rokonainál. Ezért kíméljük, ne gyűjtsük.






A bársonyos rókagomba Cantharellus friesii "kalapja" a szélén sárgásnarancs, a közepén narancsvöröses színű. Ráncos termőrétege ráfut a "tönkjére", villásan elágazó , narancsrózsás, később narancsos krémszínű. "Tönkje" a "kalaphoz" hasonló színű vagy világosabb árnyalatú. Hazánkban ritka. Kímélendő.






A sötétedőhúsú rókagomba Cantharellus melanoxeros a család egyetlen természetvédelmi oltalmat kapott faja. Egész Európában ritka, élőhelyei megszűnése miatt szorult vissza. Világos okkersárga vagy okkerbarna termőtestének jellegzetessége, hogy vágásra a tönkben megfeketedik. Eszmei értéke 10000Ft.

Megjegyzés: A fotók eredeti helyét megtekintheted a gombák nevére kattintva a felső linken. Az első illusztrációt innen vettem.
Bejegyezte: Kocziszky Andrea dátum: hétfő, május 27, 2013


 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Rókagomba, az ínyencek kedvence
  2016-06-16 12:52:42, csütörtök
 
 




A sárga rókagomba, tudományos nevén Cantharellus cibarius, nem ismeretlen az ínyenc konyha rajongói előtt. Nálunk elsősorban tölgyesek, bükkösök mélyén, meleg és esős nyári, kora őszi hónapokban lehet vele találkozni, sokak talán nyulica vagy csirke-, illetve sárgagomba néven szeretik.

Eredet: Link

Ha a fenti linket megnyitjátok, akkor azt írja, hogy összetéveszthetetlen más gombával. Sajnos ez nem igaz, mert a világító tölcsérgomba, és a rókagomba pici, kifejletlen állapotában bizony még a figyelmetlen, tanult kollégámat is meglepte egy jó kis gyomorrontás után. Visszament a szedés helyére és beigazolódott, hogy mérgező világító tölcsérgombát szedtek.


Mérgező világító tölcsérgomba!!!! Ne szedd le!!!






A sűrű erdőkön kívül a mohás hegyoldalakat is kedvelő sárga rókagomba elsősorban Közép-Európában terem - az egyes országok éghajlati viszonyaitól függően - júniustól nagyjából november elejéig, de Észak-Amerikában, Mexikóban, sőt még a Himalája lejtőin is előfordul. Tölcsér alakú, már-már kalappá fejlődő felső része szinte fodros szélekkel rendelkezik a nagyobbacska példányoknál, maga a kalap azonban többnyire lapos, néha kis tölcsérre emlékeztet. A gomba kalapja az 1 cm átmérőjűtől maximum 8 cm-ig terjed, de az apróbb, 1-3 cm-es példányok a leggyakoribbak. A tönkje sem ölt gigantikus méreteket, 3-6 cm magasra nő csupán, és meglehetősen karcsú. Elnevezését színéről kapta, amit leginkább a főtt tojás sárgájához szoktak hasonlítani, jóllehet vannak világosabb, okkersárgás, sőt kissé szürkébe hajló árnyalatú példányok is.
Ha figyeljük a ráncos, eres termőréteget, más gombával alig téveszthetjük össze, csak a figyelmetlen, gombát nem ismerő téveszti össze a mérgező világító tölcsérgombával, amely sötétebb, vörösesbarna, narancsszínű, finom feketés vonalakkal rajzolt és szabályosan lemezes, csoportos.




Rókagomba

A legízletesebb gombák között tartják számon, kissé csípős, enyhén borsos ízei dominánsabbak, de ezek a főzés, sütés során enyhülnek, a fűszerezéstől függően szelídülnek.

Nem csupán ízletes, de nagyon egészséges is! Az ehető gombákhoz hasonlóan igen magas a víz- és fehérjetartalma, ez utóbbiból közel 1,5 g van 10 dkg-ban, azonban energiatartalma mindössze 38 Kcal. Rendkívül gazdag káliumban (506 mg/10 dkg), a friss gomba C-vitamintartalma is viszonylag magas: 4 mg/10 dkg, de ez magas hőmérsékleten csökken. Ezen túlmenően a D-vitamin egyik legjobb természetes forrása, de B2-, B3-, B5- és B6-vitaminokat is tartalmaz számos fontos ásványi anyag mellett. Vasból, kalciumból, magnéziumból, mangánból, foszforból és cinkből is említésre méltó mennyiség található benne.

A sárga rókagomba nem tartozik a férgesedő gombák közé, aminek az az oka, hogy olyan vegyületeket tartalmaz, amelyek távol tartják a rovarokat - ez azonban az emberi szervezetre nem veszélyes. Ha az időjárás kedvező, idehaza is több vidéken lehet gyűjteni, de olykor termelői piacokon is bőséges belőle a kínálat. Jól tűri a mélyhűtést, kitűnően szárítható.

A friss rókagomba aromái utolérhetetlenek




Ha frissen szedjük vagy vásároljuk, érdemes mihamarabb felhasználni, de papírba csomagolva a hűtőszekrény zöldséges rekeszében akár 2-3 napot is átvészel. Szakértők szerint a friss gombák közül a rókagomba tűri legjobban a tárolást.

Melegszendvics pirított rókagombával





Rendkívül aromás, a gyümölcsös illatok, a mély, gazdag, enyhén földes ízek egyaránt jellemezhetik. Gazdag ízei a kucsmagombára, sőt egyesek szerint a szarvasgombára is hasonlítanak, és mivel összehasonlíthatatlanul kedvezőbb áron lehet hozzájutni, számos igazi ínyencfogás készíthető vele akár otthon is.


Rókagomba a tányérban

Ha friss rókagombához jutunk, a többi erdei gombához hasonlóan érdemes gondosan eltávolítani róla a szennyeződéseket, aki teheti, speciális gombakefével tisztítsa meg, de érdemes folyó víz alatt is megmosni. A kalapja és szára egyaránt használható. Ha nagyon kisméretű példányokkal van dolgunk, akár egészben, ha méretesebbekkel, félbevágva érdemes használni.

Mivel húsa keményebb a csiperkénél, valamivel hosszabb sütési, főzési időre szükséges, amíg tökéletes lesz. Aromái vajban, növényi olajban egyaránt kitűnően érvényesülnek, de nem szabad elfelejteni, ezt a gombát nyersen ne fogyasszuk! Már néhány perces pirítás is elegendő, ha pl. zöldfűszerekkel, vajjal keverve szendvicsekre halmozzuk vagy bruschettaként kínáljuk.

A legegyszerűbb rántottából is különlegesség válik rókagombával





Akár a legegyszerűbb rántottát is különleges fogássá teszi, ha kevés hagymát némi olívaolajon üvegesre pirítunk, majd rádobjuk az előkészített rókagombát, nagyjából 3-4 perc alatt megpirul. Fűszerezzük sóval, borssal, üssünk rá néhány tojást, és már is kész a finom fogás.



Aki a salátákat kedveli, ne hagyja ki a rókagombás Ceasar-salátát!
Ceasar saláta rókagombával

Hozzávalók:
25 dkg aprószemű rókagomba
4-5 szelet toast kenyér
1 fej jégsaláta
4-5 kanál majonéz
1 citrom frissen préselt leve
2+2 evőkanál olívaolaj
1 teáskanál őrölt rozmaring
ízlés szerint: só és frissen őrölt bors

Elkészítés: A gombát megtisztítjuk.
A toast kenyeret 1 cm-es kockákra vágjuk. Egy serpenyőben felmelegítünk 2 evőkanál olajat, beledobjuk a kenyérkockákat, és 1-2 perc alatt megpirítjuk. Kivesszük a serpenyőből, majd belekanalazzuk a maradék olajat. Rádobjuk a gombát, sózzuk, borsozzuk, rozmaringgal fűszerezzük. 4-5 perc alatt megpirítjuk. Kivesszük a serpenyőből.
A majonézt a citromlével elkeverjük, kevés sóval, borssal fűszerezzük.
Egy méretes salátástálba tépkedjük a salátaleveleket, ráhalmozzuk a pirított gombát és a kenyérkockákat, a majonézzel meglocsoljuk. Azonnal tálaljuk.

Bármilyen salátára érdemes halmozni a pirított rókagombából





A rókagombához kitűnősen illenek a zöldfűszerek. A rozmaring, a kakukkfű, a zsálya egyaránt tökéletesen harmonizál vele.


Hirtelen sült, grillezett húsokhoz, halakhoz, sőt tésztákhoz is érdemes kipróbálni a tejszínes rókagombamártást.


Tejszínes rókagombamártás

Hozzávalók:
50 dkg friss rókagomba
1 evőkanál olíva olaj
2 dkg vaj
1 nagy csokor aprított petrezselyemzöld
2-3 ágacska friss rozmaring levelei
4-5 ágacska friss kakukkfű levelei
1 babérlevél
1 csokor újhagyma
1 dundi gerezd fokhagyma
3 dl tejszín
só, frissen őrölt bors - ízlés szerint

Elkészítés: A gombát megtisztítjuk, ha szükséges, félbevágjuk. A zöldfűszereket finomra aprítjuk. A hagymát és a fokhagymát egészen apróra kockázzuk.
Az olajat és a vajat egy méretesebb serpenyőben felmelegítjük, hozzáadjuk a hagymákat, a babérlevelet, üvegesre pirítjuk, majd rádobjuk a rókagombát. Sózzuk, borsozzuk, a gombák nagyságától függően 6-8 percig pirítjuk. Felöntjük a tejszínnel, kissé beforraljuk, majd a zöldfűszerekkel megszórjuk.

Ha vad-, illetve sertés- vagy marhahússal sütjük együtt, esetleg ragut, pörköltet készítünk belőle, a vörösbort és a borókabogyót sem érdemes kihagyni az ételekből.

Töltött csirkemell rókagombamártással rizskörettel, spenóttal






Tepsiben sült csirkemell rókagombával és zöldségekkel

Hozzávalók:
50 dkg csirkemellfilé
25 dkg rókagomba
50 dkg nem szétfövő burgonya
25 dkg koktélparadicsom
2-3 szál sárgarépa
1 teáskanál őrölt rozmaring
1 teáskanál őrölt zsálya
1 mokkáskanál őrölt pirospaprika
1 dundi gerezd fokhagyma
3 evőkanál olívaolaj
2 dl csirkehúsleves (kockából is készülhet)
só, bors - ízlés szerint

Elkészítés: A gombákat megtisztítjuk, 1 evőkanál olívaolajon kevés sóval 2 perc alatt épp csak megpirítjuk.
A burgonyát 10-12 perc alatt héjastól félkeményre főzzük, meghámozzuk, nagyobb hasábokra daraboljuk. A sárgarépát 3-4 cm-es hasábokra vágjuk. A csirkemellet nagyjából 2 cm széles csíkokra szeleteljük.
Egy kisebb tálba kanalazzuk a maradék olajat, beleszórjuk a fűszereket, a fokhagymanyomón áttört fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, alaposan elkeverjük. A csirkemellcsíkokat egy nagyobb tálba szedjük, meglocsoljuk a fűszeres olajjal, majd alaposan összeforgatjuk.
A sütőt 180 fokra előmelegítjük.
Egy tűzállótálba rakjuk a csirkecsíkokat, melléhalmozzuk a burgonyát és a sárgarépát, végül rákanalazzuk a rókagombát. A sütőtálat alufóliával lefedjük. 15 percig sütjük. Ekkor az egészet óvatosa átforgatjuk, majd további 20-25 perc alatt megsütjük.

Rókagombával nagyszerű leveseket, krémleveseket, tésztaételeket, rizottókat is főzhetünk, és akár más erdei gombákkal, de csiperkével, laskával, vargányával is érdemes együtt használni, sőt a burgonyás ételeket is egészen különleges aromával gazdagítja.





Ha konzerv formájában kerül a konyhába, a levét mindig alaposan csepegtessük le. Mivel ebben a formában már előfőzték vagy sütötték, még gyorsabban elkészíthetünk vele bármilyen fogást. A szárított rókagombát használat előtt mindig be kell áztatni. De míg tart a szezon, érdemes kipróbálni frissen, hisz aromái így a legtökéletesebbek.



 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Ízletes vargánya
  2016-06-12 09:32:19, vasárnap
 
  A kedvencem! Rókagombával keverve a legjobb csemegém!








Ízletes vargánya



Jellemzés:
Vastag húsú nagy gomba. A kalap barna, a tönk többnyire hasas, barnás felületén hálózatos rece van. A szűk nyílású csövecskék a fiatal gombán fehérek, később sárgászöldek. A gomba húsa hófehér, színe nem változik.







Kalap:
Kezdetben golyó alakú, gömb alakú, széle a tönkhöz hajlik, majd félgömbösen szétterül, felszíne gyakran ráncos, 5-20 cm nagy. Óriási növésű is gyakran előfordul, így lehet 40 cm átmérőjű és 1 kg súlyú is. Igen vastag húsú. A kalap és a tönk aránya változó. Vannak nagy kalapú, karcsú tönkű példányok, de gyakoribb a nagy, hasas tönkön a kicsi kalap. Színe változó, fiatalon fehéres, sárgás, majd szürkésbarna, vörösbarna, gesztenyebarna, csokoládészínű, olykor szinte fekete. Lehet egyszínű és felhősen foltos. A kalap bőre nem vagy alig húzható le.






Csöves rész:
Kezdetben fehér, igen szűk nyílásokkal, később sárgás, idős korban zöldessárga, végül piszkos olajzöld színű lesz. A csöves rész a húsról könnyen lefejthető, és a tönk körül nemritkán árokszerű bemélyedés látszik. A spórapor barnássárga.


Tönk:
Gyakran hasas, de alakja változó. Lehet az alján vastagodó, répaszerű, és akad karcsú, egyenletes tönkű példány is. Átlag 5-10 cm magas, 3-5 cm vastag, de előfordul 15 cm-es magasság és vastagság is. Színe fehéresbarnás, barna, világosabb, mint a kalap. A tőnkön hálózatos recézettség, finom, sötétedő barna rajzolat látszik, néha az egész tönk hálózatosan recés, máskor csak a felső harmada. Öreg gombán a hálózat elmosódhat.

Hús: Mindig szép fehér, és fehér is marad, még szárítva is, vastag és eléggé tömör.


Szag és íz: Kellemes, közismert illatú, dióra emlékeztető ízű.






Termőhely és idő:
Kora nyártól késő őszig terem, többnyire van nyári és egy őszi tömeges megjelenési időszaka. Minden erdőben gyakori, leginkább tölgyesekben, de bükkösben, fenyvesben és vegyes erdőben is megtaláljuk. Gyökérkapcsolt gomba. Szereti a ritkább, ligetes erdőrészeket, erdőszélét, füves ösvényeket, amelyek mentén bőven terem, de előjöhet sziklás, meredek hegyoldalon is. Kiadósabb nyári esők után kb. 10 napra jelenik meg. Az erdő állatai igen kedvelik, ezért sokszor megrágva találjuk.






Felhasználás:
A legtöbbre becsült ehető gombáink egyike. Sokféleképpen felhasználható, levesben, pörköltnek és sütve egyaránt jó. Állóképes. Jól tárolható és szállítható. Szárításra a legalkalmasabb gombánk. Ecetes, sózott vagy más módon tartósított gombakészítménynek is alkalmas. Az idős példányok csöves része kissé nyálkássá teszi az ételt, ezért azt ajánlatos eltávolítani.



Hasonló fajok:
A vargánya változatának tekintik a bronzos tinórut, amely nagy termetű, vastag húsú. Az ízletes vargányától abban különbözik, hogy kalapja sötét feketésbarna, a csövek nyílása és a tönk pedig sárgás. Kissé hasonlít hozzá néhány mérgező vagy rossz ízű tinóru. Ezek közül a farkastinóru húsa keserű és gyengén kékül, a tönk alsó része pedig feltűnően vörös színű. A kesernyés tinóru igen hasonló, erre kell leginkább figyelni. Ennek kalapja szürkés- vagy fehéresbarna, húsa sárgásfehéres, gyengén kékül is, keserű ízű, tönkje alul többnyire hegyesen gyökerező. Az epeízű tinóru nálunk ritka, a vargányához szintén hasonló gomba, de a tönkje durván, nagyszeműen, gödrösen hálózatos, a termőréteg pedig rózsaszínűre változó, és a gomba íze epéhez hasonlóan keserű. A hasonló ehető fajok közül a legjobban hasonlít hozzá az okkerszínű vargánya, de annak tönkjén nincs hálózat, csöves része sárgább, kalapja vörösesbarna, finoman szálas. A barna tinóru tönkje sem hálózatos, húsa pedig gyengén megkékül. A gesztenyetinóru kis termetű, kalapja és tönkje barna és bársonyos, fehér húsa gyengén kékül, tönkje pedig belül odvas, üreges.


Hasonló ehető fajok:

Bronzos vargánya






Okkerszínű vargánya






Királyvargánya






Barna tinóru






Gesztenye tinóru







Feltételesen ehető tinóruak:
Alkohollal együtt, vagy nyersen fogyasztása tilos!



Változékony tinórú - Suillellus luridus






Vörös tinóru







Céklatinóru












Mérgező fajok:Jellemző mindegyikre a keserű, és epe íz!!!!!


Farkastinóru. Mérgező!!!!






Kesernyés tinóru. Mérgerző!!!!






Epeízű tinóru. Mérgező!!!!









Kellemes gombászást mindenkinek! Soha jobb időt, mert most nő csak igazán a sok vargánya!
 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Gyilkos galóca rokonai
  2016-05-24 22:09:52, kedd
 
 





Fehér galóca

A fehér galóca (Amanita verna) a kalaposgombák rendjén belül a galócafélék családjába tartozó Amanita nemzetség egyik halálosan mérgező, Magyarországon is elterjedt gombája.

Jellemzői

Kalapja fehér színű, félgömb alakú, de később sem terül szét; kalapbőre száraz; átmérője 3 - 8 cm. Lemezei fehérek, sűrűn és szabadon állók. Tönkje szintén egyöntetűen fehér, kígyóbőrszerű rajzolat sem látható rajta; a gallér is fehér, bőrszerűen lelógó; a tönk gumóban végződik, rajta a gomba többi részével megegyező színű bocskor található. A gomba húsa egységesen fehér, illata édeskés, idős korban kellemetlen. Spórapora fehér; a spórák gömbölyűek vagy elliptikusak.

Előfordulása

Lomberdőkben, parkokban lombos fákkal, leggyakrabban tölgyekkel képez mikorrhizát, de találták tűlevelűek tövében is. Közép-Európában kevésbé gyakori, mint a zöldes színű gyilkos galóca; délebbre inkább elterjedt. Júniustól szeptemberig terem.

Hasonló fajok

A fehér galócát a kezdő gombászok színe miatt a csiperkékkel (Agaricus sp.) téveszthetik össze, bár azoknak soha nincs bocskora, lemezeik pedig már fiatal korban rózsaszínűek, később csokoládébarnák. Közeli rokona a szintén halálosan mérgező hegyeskalapú galóca (A. virosa), amely hazánkban nagyon ritka és fenyvesekben él.



Mérgezése

Méreganyagaiknak összetétele és hatása azonos a gyilkos galócáéval (A. phalloides).


Hegyeskalapú galóca






A kalap átmérője 3 - 7, néha 10 centiméter, jellegzetes kúp alakját többnyire később is megtartja. Idős korban néha laposan boltozatos vagy kiterülő, fehér, halvány krémszínű árnyalattal, felülete nedvesség esetén ragadós, szárazon tompa fényű. A lemezek a tönktől többé-kevésbé távol és sűrűn állnak, fehér színűek. A tönk hosszúsága elérheti a 15 centimétert, 1 - 1,5 centiméter vastag, fehér, gyakran görbült, karcsú, törékeny, rostos felületű. Gallérja lelógó, bőrszerű és múlékony. A tönk alját laza, sokszor rásimuló bocskor takarja. A gumós alapi rész a nyitott bocskorral együtt általában mélyen a földfelszín alatt helyezkedik el. A gomba húsa fehér, lágy és enyhén kellemetlen szagú. A spórapor fehér színű.

A hegyeskalapú galóca magasabb hegységekben fenyvesekben, ritkán lomberdőkben is általánosan elterjedt. Júniustól szeptemberig, néha októberig terem.

A hegyeskalapú galóca a gyilkos galócához hasonlóan halálosan mérgező.




A gyilkos galóca híres áldozatai
VI. Károly német-római császár

Történészek szerint számos jól ismert történelmi személy esett ennek a gombának - vagy valamelyik rokon Amanita-fajnak - áldozatául. Ezek között találunk véletlen eseteket és szándékos mérgezéseket egyaránt. Az állítólagos áldozatok között meg lehet említeni Claudius császárt, VII. Kelemen pápát, Nariskin Natália orosz cárnét és III. Károly magyar királyt.

R. Gordon Wasson számolt be az említett uralkodók halálának körülményeiről. Némelyikről kiderült, hogy a galócának semmi köze nem volt az esethez. VII. Kelemen pápa (1478-1534) halálát megelőző betegsége például öt hónapig húzódott, ami egyértelműen bizonyítja a gyilkos galóca "ártatlanságát". Nariskin Natália (1651-1694) a korabeli feljegyzések szerint nagyobb mennyiségű ecetes gombát evett halálát megelőzően, de nem tisztázott, hogy maga a tartósított gomba volt-e mérgező vagy egyszerű ételmérgezésről volt szó.[58]

III. Károly magyar király (1685-1740) - aki VI. Károly néven egyben német-római császár is volt - a sült gomba elfogyasztása után gyomorfájásra panaszkodott, ami tíznapos betegeskedést követően halálhoz vezetett: ez akár lehetett amatoxin-mérgezés is. Károly halála vezetett az osztrák örökösödési háborúhoz (1740-1748), amiről Voltaire megjegyezte, "egy tál gombán múlott Európa jövője".

Claudius (Kr. e. 10 - Kr. u. 54) császár esete jóval bonyolultabb. Ismert tény, hogy Claudius a császárgomba (A. caesarea) nagy kedvelője volt. Halálát követően elterjedt a nézet, mely szerint a császárgomba helyett gyilkos galócából készítették ételét. A római történetírók - köztük Tacitus és Suetonius - szerint inkább a gombás ételbe kevertek utólag valamilyen mérget.
 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Gyilkos galóca
  2016-05-24 21:31:05, kedd
 
  A meleg beálltával igen óvatosak legyünk ezzel a gombával!!!!!!!!!! Ezt a gombát mindenkinek alaposan ismernie kell, aki gombászni szeretne!!!!!!!!!

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából






A gyilkos galóca (Amanita phalloides) kalaposgombák rendjén belül a galócafélék családjába tartozó, világszerte közel 600 fajt számláló Amanita nemzetség egyik legismertebb képviselője. Európában rokon fajaival együtt (fehér galóca, hegyeskalapú galóca) a legsúlyosabb - gyakran halálos kimenetelű - mérgezéseket okozó nagygombák közé tartozik. Kontinensünkön széles körben elterjedt, lombos- és tűlevelű fák alatt egyaránt előfordul. Termőtestei nyártól őszig jelennek meg. Kalapja leggyakrabban zöldes árnyalatú, míg lemezein és a tönkjén a fehér szín dominál.

A gyilkos galóca ráadásul számtalan olyan ehető gombafajra hasonlít, amelyet Európa-szerte gyakran fogyasztanak. Hatóanyagai miatt valamennyi ismert mérgező gombafaj között is a legveszélyesebbnek számít; a gombamérgezések okozta halálesetek döntő többségével összefüggésbe hozható. Valószínűsítik, hogy gyilkos galóca mérge ölte meg Claudius római császárt és III. Károly királyt. Gyakori mérgezései miatt régóta kutatják méreganyagait, amelyek nagy részét már sikerült izolálni. Ezek közül a legfontosabb összetevő az a-amanitin, ami a májat és a vesét támadja meg. Ellenszere egyelőre nem ismert.

Gyilkos galóca





Jellemzői


A gomba kalapja 4-15 cm átmérőjű, leggyakrabban sárgászöld, olaj- vagy barnászöld színű, de esetenként - főleg esős időszakban - lehet halványabb, szürkés is. Felszínén eltérő árnyalatú, elnyúlt foltok figyelhetők meg; emiatt több szerző sugaras-szálas rajzolatúnak írja le, bár ez csak optikai csalódás. A kalap színeloszlása is változó: sokszor a közepén látszik a legsötétebb zöldes árnyalat, néha azonban éppen ez a rész fakul ki. A kalap széle viszont csaknem mindig a leghalványabb, néha szinte fehéres. Alakja eleinte tojásdad, félgömb alakú, széle fiatalon kissé begöngyölt. Kifejlődve ellaposodik, teljesen sík is lehet. Felszíne sima, széle nem bordázott. A kalapbőr szárazon fénylő, nedves időben tapad. Általában nincsenek rajta burokmaradványok, csak ritkán tapad meg rajta egy-egy fehéres foszlány. A kalap húsa fehér, közvetlenül a kalapbőr alatt sárgászöld; maximális vastagsága 4,5-től 7,5 mm-ig.

A lemezek sűrűn állnak, a tönknél szabadon állók, esetleg nagyon gyengén tönkhöz nőttek. Vastagságuk 6 - 9 mm, nem egyforma hosszúak. Színük fehér vagy krémszínű, oldalnézetben enyhe sárgás-zöldes árnyalattal. Sohasem lehetnek vörösesek vagy barnásak, és megsérülve sem színeződnek el.

Tönkje: 6 - 15 cm hosszú és 0,8-től 1,7 cm vastag. Valamivel világosabb, mint a kalap, de ritkán mondható fehéresnek, a gallér alatt halványsárgás, a tönk tövénél kifejezetten sárga is lehet. Többé-kevésbé mindig felismerhető rajta a zöldes-sárgászöld kígyóbőrszerű mintázat. A tönk bázisa gumós és fehér színű, bőrszerűen elálló, igen lágy bocskor található rajta, ami gyakran a talajba mélyed; a gomba felszedésekor esetleg a talajban vagy az avarban maradhat! - A tönk felső részén lévő gallér fehéres színű, akár 3 cm széles is lehet. Hártyaszerűen lelóg, felső oldala enyhén bordázott; alja gyakran sötétebb, néha a kalaphoz hasonló színű.

Illata édeskés, mézre emlékeztető, idős korban kellemetlenné válhat. Spórapora fehér, a spórák gömbölyűek.






Előfordulása

A gyilkos galóca Európában széles körben elterjedt gomba. Északon megtalálható Skandinávia déli régiójában; nyugat felé Írországig, keleten Oroszország európai részéig nyúlik élőhelye. Elterjedési területének déli határa a Balkán-félsziget, Olaszország, Spanyolország és Algéria. Hazánkban is igen gyakori gombának számít: szinte mindenütt előfordul, ahol a számára partnerként megfelelő fafajok megtalálhatók.

A gomba ektomikorrhizásan kötődik számos lombos- és néhány tűlevelű fafajhoz. Leggyakoribb mikorrhiza-partnerei - amelyek alatt megjelenik - a bükk, a tölgy, a szelídgesztenye, a nyír, a mogyoró, a gyertyán és egyes fenyőfafajok. Európán kívül talált galócapéldányok is ezekkel a nemzetségekkel, illetve azokon belül meghatározott fafajokkal alkotnak életközösséget. Olyan területeken, ahová a gyilkos galócát utólag hurcolták be, általában nem lépi túl a gombával együtt betelepített növények helyi elterjedési zónáját, azaz megmarad eredeti gazdanövényénél. Néha azonban új otthonában is társulhat bennszülött fajokhoz, így például Észak-Amerikában előfordul hemlokfenyők (Tsuga) alatt. Új-Zélandon Leptospermum és Kunzea, míg Tanzániában és Algériában eukaliptuszfajok gyökérzetéhez kötődik.

Észak-Amerikából már a 19. század végén jelezték előfordulását, majd 1918-ban az Egyesült Államok keleti vidékein talált példányokról megállapították, hogy azok a gyilkos galócához hasonló A. brunnescens fajhoz tartoznak. Az 1970-es években végül mind a keleti, mind a nyugati partvidéken sikerült bizonyítani amerikai előfordulását.

A gyilkos galóca a fakereskedelem révén a déli félteke több országába is eljutott: vannak populációi az ausztráliai Melbourne és Canberra környékén, de Uruguayban is. A felsorolt tájakon főként tölgyek alatt, Dél-Afrikában viszont nyárfafaj alatt találták.






Mérgezése

Mint magyar neve is sugallja, a gyilkos galóca súlyosan mérgező gomba: a halálos gombamérgezések nagy részét ez a faj okozza világszerte Becslések szerint mintegy 30 gramm, azaz egy kifejlett kalap fele elegendő a gombából ahhoz, hogy egy felnőtt embert megöljön.Számos ország szakhatósága emiatt még a gomba érintésétől is óva int, nem beszélve a más étkezésre szánt gombafajokkal egy kosárban történő tárolásról. Sajnos a gyilkos galóca hatóanyagai sem főzés, sem fagyasztás, sem tartós szárítás hatására nem bomlanak le. Téves az a népi hiedelem is, hogy a kutya vagy a macska által elfo­gyasz­tott gom­bás étel ehető, mivel a gom­bák mér­gező hatása miatti tüne­tek több óra múlva jelentkeznek és az állatok szervezete másként reagál a gombamérgekre







A gyilkos galóca méreganyagai


Évtizedek óta történő alapos biokémiai kutatásokkal mára sikerült izolálni a faj hatóanyagainak döntő többségét. Ezeket két fő csoportba lehet sorolni, melyek mindegyike a ciklikus peptidek közé sorolható: az amatoxinok és a fallotoxinok. Rajtuk kívül felismertek két további komponenst is, a fallolizint - amely a vörösvérsejteket támadja meg, és az egyelőre nagyon kevéssé ismert antamanidot.

Az amatoxin elnevezés legalább nyolc hasonló szerkezetű vegyületet takar, amelyeket 1941-ben izolált először Heinrich Otto Wieland és Rudolf Hallermayer Münchenben. Legfontosabb amatoxin az a-amanitin, amely a β-amanitinnel együtt leginkább felelős a toxikus folyamatokért. Hatásuk az RNS II-polimeráz gátlásán alapul, ami a fehérjeszintézishez nélkülözhetetlen enzim. A mérgezés során emiatt a májsejtekben megszűnik a fehérjeszintézis, a sejtek elpusztulnak. A máj szenvedi el tehát a legsúlyosabb károsodást, de a vesék is érzékenyek a gyilkosgalóca-mérgezésre.

A fallotoxin szintén legalább hét hasonló vegyület csoportját jelenti, valamennyi ciklikus heptapeptid. A falloidint 1937-ben Feodor Lynen és Ulrich Wieland német vegyészek fedezték fel Münchenben. A fallotoxinok ugyan súlyosan károsíthatják a sejtmembránt, de az emberre kevésbé veszélyesek, mivel lassabban szívódnak fel a bélrendszerből. A falloidint egyébként a jó, ehető gombának tartott piruló galócában (A. rubescens) is megtalálták.


Tünetek

Fiatal gyilkos galócák
Ugyanazon példányok egy...
...és három nappal később





A gyilkos galóca a mérgezést túlélt áldozatok beszámolói alapján kellemes ízű gomba. Ez a tény, illetve a tünetek viszonylagosan hosszú lappangási ideje (6-24 óra) különösen veszélyessé teszik a mérgezést, mivel a gyanútlan beteg mája ennyi idő alatt általában végzetes károsodást szenved. A mérgezés első szakasza gyomorpanaszokkal kezdődik, majd csillapíthatatlan hányással és hasmenéssel folytatódik (gasztrointesztinális fázis). A mérgezettnél gyakran láz jelentkezik, fennáll a kiszáradás veszélye, illetve alacsony vérnyomás, fokozott szívverés léphet fel. A gomba elfogyasztása után 2-3 nappal ezek a tünetek enyhülnek. Ekkor lép fel a mérgezés második szakasza (hepatorenális fázis), amely során a súlyos májkárosodás következtében tapintható májnagyobbodás, sárgaság és tudatzavar (delírium) alakul ki, majd leáll a veseműködés, végül összeomolhat a teljes keringési rendszer. Orvosi segítség hiányában a tünetek 6-16 napon belül halálhoz vezetnek.

A 20. század közepéig a gyilkosgalóca-mérgezések halálozási aránya 60-70% volt, azóta ez az arány szerencsére jelentősen visszaesett a toxikológiában történt felfedezéseknek köszönhetően.Napjainkban Európában az összes gombamérgezés 2-10%-a, a gyilkosgalóca-mérgezések 10-15%-a halálos.


Alkalmazott terápia

A mérgezett személy kezelésének három fő típusát különböztetik meg:

Az elsődleges orvosi beavatkozás csak abban az esetben hatékony, ha az étel elfogyasztása után gyakorlatilag azonnal kórházba kerül a beteg; ez pedig csak kivételes esetekben történik meg a hosszú lappangási idő miatt.[49][50] Ilyenkor gyomormosást végeznek, és aktív szenet adnak be nagy mennyiségben. Nagyon lényeges a szervezet vízháztartásának és elektrolitikus egyensúlyának helyreállítása, mivel a mérgezés lefolyása során a beteg rendkívül sok folyadékot veszít. A mérgezetteknél plazmaferézist is végeznek. Ennek során egy készülék eltávolítja a beteg saját, méreganyagokat tartalmazó vérplazmáját, és friss vérplazmával pótolja azt.

A gyilkos galóca méreganyagainak nincs kifejezett ellenszere, de gyógyszeres kezeléssel hatékonyan növelhető a túlélés esélye. A mérgezett nagy dózisban kap intravénásan penicillin G-t valamint szilibinint. Ez utóbbit a máriatövis (Silybum marianum) nevű növényből nyerik, és a tapasztalatok szerint hatásosan gátolja a májsejtek toxinfelvételét, emellett fokozza a fehérjeszintézist. Ígéretes vizsgálatok folynak az N-acetilciszteinnel kapcsolatban, amely fontos májtámogató szer lehet a többi kezeléssel párhuzamosan alkalmazva. Glukokortikoidokat és C-vitamint is alkalmaznak, bár ezek előnyös hatása nem kellően bizonyított.

A súlyos májkárosodást szenvedett emberek esetében az egyetlen megoldást a májátültetés jelenti, ami mára bevált gyakorlat lett amatoxin-mérgezések gyógyítására. A transzplantáció kockázata így is nagy, mivel mire erre a műtétre sor kerülne, általában komplikációk lépnek fel a legyengült betegnél.

A súlyos mérgezésen átesett, de nem transzplantált betegek is általában maradandó májkárosodást szenvednek. Ugyanakkor a klinikai tapasztalatok azt mutatják, ha valaki a gombafogyasztást követően 36 órán belül kórházba kerül, jó eséllyel éli túl a mérgezést bármilyen tartós egészségromlás nélkül.







Hasonló fajok

Fiatal példány

Mindenkinek fel kell ismernie a gyilkos galócát, aki valaha gombát szeretne étkezési célra gyűjteni, és feltétlenül meg kell tudnia különböztetni valamennyi hasonló gombafajtól. Gyakran tévesztik össze a gyilkos galócát és a zöld színű, ehető galambgombafajokat (Russula), ezeknek azonban soha nincsen sem gallérjuk, sem bocskoruk. A csiperkék (Agaricus) ugyan rendelkeznek gallérral, viszont tönkjük tövén soha nincsenek burokmaradványok, lemezeik pedig már fiatal korban is rózsaszínű, kifejlett példányokon barna. Az Amanita nemzetségen belül a gyakori és csak gyengén mérgező citromgalóca (A. citrina) okozhat tévedéseket. Ez a faj elsősorban erdeifenyők alatt él, szaga rothadó burgonyára emlékeztető, kalapját burokmaradványok díszítik. A fiatal gyilkos galócák is megtéveszthetik a kezdő gombagyűjtőket, akik ehető pöfetegeknek nézik a még vélumukban rejtőző példányokat, bár a galócát kettévágva ilyenkor egyértelműen látszik a kalaposgomba-jelleg.

 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 26 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 1 db bejegyzés
e hónap: 54 db bejegyzés
e év: 769 db bejegyzés
Összes: 6635 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 963
  • e Hét: 2698
  • e Hónap: 21140
  • e Év: 291772
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.