Regisztráció  Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
Fenyőtinorúak
  2017-10-01 10:26:33, vasárnap
 
 





A tinóruak népes táborának egy fontos nemzetségéről, és annak több fajáról szólnak a következő sorok. Ezekre is érvényes amit a tinóruakról általában el lehet mondani, azaz kalapra és tönkre tagolódó termőtestű, csöves termőrétegű, gyökérkapcsolt életmódot folytató gombák. A sajátosságaik, gyakoriságuk, fontosságuk indokolja, hogy külön is foglalkozzunk velük.

Ezek a gombák az un. "ragadóstinóruak", azaz a kalapjuk felbőre általában ragadós, habár ez nem minden fajukra jellemző. A további sajátosságuk az, hogy az ide sorolt gombák fenyők alatt teremnek, abban azonban eltérések vannak a fajok között, hogy egyesek mindenféle fenyővel együtt élhetnek, míg mások csak meghatározott fenyőfajjal. Az is jellemző az ide tartozó gombák egy részére - eltérően a legtöbb tinórutól - hogy részleges burkuk van, azaz a fiatal, kifejlődő gomba termőrétegét burok veszi körül, amiből azután gyűrű képződik, illetve marad vissza. Fontos közös jellemzőjük, hogy kivétel nélkül ehető gombák.

A szemcsésnyelű fenyőtinóru /Suillus granulatus/ a legfontosabb az ide tartozók közül.









Mindenféle fenyőfaj alatt terem, gyakori, közönséges, gyakran tömeges, nyártól késő őszig előfordul. A sárgásbarna, vörösesbarna kalapja nyálkás, ragadós, könnyen lehúzható róla a kalapbőr. Tönkje nem hasas. A tönk felső részén és a fiatal termőrétegen apró, gyöngyszerű tejcseppek jelenhetnek meg. Pórusai előbb világossárgák, aztán zöldesek. A termőréteg igen könnyen leválasztható a kalap húsáról.

Hasonlít hozzá a rózsástönkű fenyőtinóru /S. collinitus/, de tönkje alsó részén rézvörös foltok vannak.






A barnagyűrűs fenyőtinóru /S. luteus/ nagyon értékes gombánk.





A kalapja barna. Jellegzetessége a tönkön meglévő gallér. Húsa majdnem fehér, jobb állagú, mint az előbb említett fajoké. Értékes, jó ízű.
Ugyancsak gyűrű található a sárgagyűrűs fenyőtinórun /S. grevillei/ és a szürkegyűrűs tinórun /S. viscidus, = aeruginascens/.









Ez a két faj vörösfenyő alatt terem. A legutóbb említett nálunk ritka, kímélendő.


A tarka fenyőtinóru /S. variegatus/ és a tehén fenyőtinóru /S. bovinus/ kalapbőre nem ragadós. Jó ehető gombák.
Tarkatinoru








Tehéntinoru





A fenyőtinóruak könnyen gyűjthetők. A tönk szennyezett bázisát a helyszínen vágjuk le, a kalapbőrről a fenyőtűket távolítsuk el. A tönk átvágásánál, a szükséghez képest a kalap bemetszésével győződjünk meg a kukacmentességről. Csak ép, fiatal példányokat szedjünk. A gombát óvatosan szállítsuk és tároljuk, mert könnyen befülled.

A ragadós kalapbőrt, amely igen könnyen lehúzható, távolítsuk el. Ugyanezt tegyük a vizenyős termőréteggel is. Ezek a gombák kitűnőek rántva, pörköltnek, paprikásnak, tojásos gombának.

Konzerválásra nem alkalmasak a lágy húsuk miatt. A belőlük készített félkész vagy kész ételeket jól lehet gyorsfagyasztva tárolni. A kalapbőr lehúzása és a megfelelő szeletelés után ezek a gombák száríthatók is. A szárításnál meglehetősen összezsugorodnak, nem olyan jó a szárítmányuk, mint a valódi tinóruaknak /Boletus/, illetve az egyéb nemzetségeknek /Leccinum, Xerocomus/.

/1987-2001 - Dr. Dravecz Tibor 22. füzet/


Suillus spraguei



 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Szemcsésnyelű Fenyő tinoru
  2017-10-01 09:14:53, vasárnap
 
 






Fenyő tinóru (szemcsés nyelű)

Jellemzés: Sárgásbarna, rozsdaszínű, ragadós kalapú, fenyvesben termő, közepes termetű tinóru. Sárga tönkjén, fiatal korban fölül finom, korpaszerű szemcsék vannak.

Kalap: Kúpos, félgömb alakú, domború, végül ellaposodó, 3-10 cm, átlagban 5-7 cm nagy. Felülete nyálkás, ragadós, szárazon fényes. Színe sárgásbarna, kissé vöröses árnyalattal vagy vöröses Marna. Az idős gomba sárgásra fakul, különösen a szélén. A kalap bőre könnyen egészben lehúzható.

Csöves rész: Kezdetben szűk nyílású, fehéres vajsárga, később sárga és tág nyílású. A fiatal gombán kiizzadt sárgás, tejszerű folyadékcseppek láthatók. A spórapor barnássárga.

Tönk: Aránylag alacsony, eléggé egyenletes vastag vagy felfelé kissé vékonyodó, rostos, tömör, 4-6 cm hosszú, 1-2 cm vastag. Világossárga, felső harmadán apró, gyöngyszerű, majd barnás, korpaszerű szemcséket láthatunk.

Hús: Lágy, halványsárga színű, nem változó.

Szag és íz: Kissé gyümölcsre emlékeztető ízű és szagú.

Termőhely és idő: Kora tavasztól késő őszig fenyvesben mindenütt gyakori. Fenyőfákkal gyökérkapcsolt gomba, meszes és homokos talajon tömegesen és bőven terem. Seregesen is előfordul. Aránylag kis termetű, ezért a fenyőtűk közül nem emelkedik magasra.

Felhasználás: A fiatal gomba frissen elkészítve jóízű, legjobb pörköltnek. Elkészítés előtt a kalap bőrét le kell húzni, különben az étel nyálkás lesz. Főzés közben megbarnul. Az idősebb példányok tönkjét és az elöregedett csöves termőréteget helyesebb lefejteni és eldobni. Nem eléggé állóképes, nehezen és rosszul szárad.

Hasonló fajok: A fenyőtinóru tulajdonképpen két egymáshoz igen hasonló faj, amelyek gyakorlati jelentősége egyforma. Hasonlók az ugyancsak ehető, ragadós kalapú, fenyvesben termő gyűrűstinóruk is, de azok jól megkülönböztethetők azáltal, hogy tönkjükön gallér is van. A többi tinóru viszont nem ragadós kalapú, és általában nem fenyvesben termő.






















 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Cékla tinoru
  2017-09-30 18:08:40, szombat
 
 




A kalap: 8-20 centiméter átmérőjű, fiatal korban félgömb alakú, majd párnásan domború, vastag, húsos széle sokáig aláhajló, a kalapbőr túlnő a trámán ,később többé-kevésbé kiterül. Színe többnyire egységesen sötétbarna, ritkán barnásokker foltokkal. de olaj- vagy feketésbarna is lehet; finoman molyhos szőrű, csupán nedves állapotban gyengén tapadós felületű.

Termőréteg: vastag, sárgászöld, érintésre kékül, pórus szűk, kárminvörös; felkanyarodóan tönkhöz nőtt.

Tönk: 7-9(15) cm hosszú, 3-4,5(5) cm vastag, vaskos, hengeres, de lehet hasas vagy hasasodó, sárga alapon kárminvörös pelyhes, vörös, pörsenésszerű foltokkal sűrűn pontozott főleg bázis felé. Érintésre azonnal kékül.


Hús: sárga, vastag, tömör, vágásra azonnal intenzív sötétkék, majd elszíntelenedik, íz, szag nem jellemző.


A céklatinóru a savanyú, mészben szegény vagy legalább a felső szintben elsavanyodott talajokat kedveli. Lomblevelű és fenyőerdőkben, főleg bükkök és lucfenyők alatt, valamint lápokon, a magasabb hegyvidékeken is megtalálható késő tavasztól késő őszig.


Étkezési érték: hőkezelés után ehető.




















 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Változékony tinóru
  2017-09-30 12:10:00, szombat
 
  Változékony tinóru - Suillellus luridus






Kalap: 5-20 cm átmérőjű, eleinte félgömb alakú, majd ellaposodik, változatos színű, olívsárgás, narancsbarna, olívbarnás, a megnyomott részeken kékül, feketedik, felülete nemezes, idővel sima lesz, nedves időben kissé ragadós.

Csöves rész: a pórusok szűkek, a csövek sárgás, majd olívszínűek, a nyílásai narancsvörösek, vérvörösek, nyomásra erősen kékülnek.

Tönk: 4-15 cm hosszú, 2-7 cm vastag, hasas vagy bunkó alakú, sárga, narancssárga, a töve felé vörös színű, felületén hosszú szemű, vörös hálózat található.

Hús: vastag, halványsárga, közvetlenül a csöves réteg fölött vörös, a tönk aljában gyakran borvörös, megvágva azonnal kékül, szaga, íze jó.

Előfordulás: májustól októberig, többnyire meszes talajú lomb- és fenyőerdőben növő, gyakori faj.

Étkezési érték: feltételesen ehető, de nyersen és alkohollal együtt fogyasztva mérgező.

Megjegyzés: a nem ehető sátántinóruval és a feltételesen ehető vörös tinóruval téveszthető össze.

Forrás: Albert-Locsmándi-Vasas - Ismerjük fel a gombákat!

Szerkesztői megjegyzés: hasonló még a Imperator torosus (foltosodó tinórú). Alkohollal együtt fogyasztva mérgező.









http://s3.images.www.tvn.hu/2017/09/30/10/28/www.tvn.hu_9d4fe43f1391e3d6db0ef470b 36e838c.jpg















 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Bíbor tinóru - Rubroboletus rhodoxanthus
  2017-09-29 11:20:24, péntek
 
  Bíbor tinóru - Rubroboletus rhodoxanthus







Nagytermetű, élénk, harsány színeket viselő faj.

Kalap: halványrózsás, téglavörös majd bíborvörös. Öregen sárgásbarnára fakul, széle rózsás marad.


Termőréteg: pórusok bíborvörösek.


Tönk: aranysárga, finom hálózatos mintázata bíborvörös.


Hús: elvágva tojássárga színű, majd a kalapban és a tönk felső részén kissé megkékül.


Előfordulás: hegyvidéki lomberdőkben, napsütéses, meleg erdőszéleken, vagy az erdő ritkásabb, napsugaras, ligetes részein terem a kánikula heteiben. Nyári, koraőszi faj. Hazánkban ritka.


Étkezési érték: nyersen mérgező, 20 perces főzés után ehető.




















Ne tévesszük össze a Sátántinoruval!!!!!



Sátántinóru mérgező!!!!!!!!!!

Jellemzés: Tönkje hasas, élénkvörös színű és feltűnően hálózatos. A termőréteg is vörös. Kalapja világos, szürkés, fehéres. Nagy termetű, igen vastag húsú, zömök gomba.

Kalap: Domború, végül lapos, 10-30 cm nagy, a fiatal gombán még aránylag kicsiny, ilyenkor a tönk a szélesebb. Feltűnően világos, fehér, sárgásfehér, szürkésfehér, zöldesfehér. Felszíne fiatalon finoman bársonyos, később lehet sima, ragadós is. Kalapbőre nem húzható le.

Csöves rész: A sárga csövek szűk nyílása vörös, ezért a termőréteg felszíne sárgásvörös, narancsvörös, bíborvörös, végül olajzöld lesz. Nyomásra megzöldül, megkékül. A spórapor barnássárga.

Tönk: Erősen hasas, zömök, tömör. 5-15 cm hosszú és kb. ugyanilyen vastag lehet. Felső harmadán sárga, középen és lenn élénk vérvörös. Alul vörös alapon sárga, felül sárga alapon vörös recés hálózata van.

Hús: Fehéressárga, a törés helyén vagy elvágva gyengén kékül, ibolyásra színeződik.

Szag és íz: Jó ízű és kellemesen édeskés, jó szagú. Az idősebb gombának azonban kellemetlen, jellegzetesen rossz dögszaga van.

Termőhely és idő: Nyári, kora őszi, erdei lombfákhoz gyökérkapcsolt gomba. Meszes talajon, ritkás lomberdőben terem. Nálunk általában ritka.

Mérgezés: Nyersen erősen mérgező. Alaposan főzve azonban, úgy látszik, többnyire méregtelenítődik. Sokfelé többször is fogyasztották baj nélkül. A sátántinóru okozta mérgezésekről feltehető, hogy a gomba nem volt eléggé megfőzve-megsütve. Mérgezése gyomor- és béltüneteket okoz. Lehetőleg ne próbáljuk ki! Mérgezőnek van nyilvánítva!!!!!!!

Hasonló fajok: Igen hasonló hozzá a bíbortinóru, de annak kalapja rózsaszínű árnyalatú, kalapbőre lehúzható. A csövek nyílása aranysárga, majd vérpiros lesz. A tönk aránylag magas, karcsú, felső felében sárga alapon vérpirosan hálózatos, recés. Húsa sárgás, nem mérgező. A változékony tinórukkal tévesztik össze leggyakrabban, de azok kalapja barna. A királyvargányának kalapja vörös, rózsaszínes, csövei élénksárgák. A többi tinórútól könnyen meg lehet különböztetni, mert a tönk élénkvörös színe és recés hálózata együttvéve a mérgező és a gyanús fajokat jelzi, ezek közül pedig vörös termőréteg és fehéres kalapszín csak a sátántinórun található.























 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Ehető őszi gombák! I-II rész videón
  2016-11-21 13:27:00, hétfő
 
 


Elefántcsont csigagomba kép




Fagyálló csigagomba kép



Ehető őszi gombák (1/2) videó: Link


Ehető őszi gombák (2/2) videó: Link









Cserepes gereben gomba erősen védett!!!! Ne szedd le!!!!!






Ízletes rizike

 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Lilatönkű pereszke
  2016-11-21 12:54:20, hétfő
 
 




Lilatönkű pereszke - Lepista personata

Kalap: nagy (5-25 cm-es), domború, majd lapos, végén többnyire tölcséres. Élénk kékeslila, barnásibolya színű, de szürkésbarnára kifakuló. Lehet esetleg kissé vörösbarnás is.

Lemezek: élénklilák és soká lilásak maradnak.

Tönk: rövid (3-10 cm-es), élénklila, olykor fölül hamvas, töve az avart összefogja.

Hús: is lila, jó illatú vagy kissé retekszagú, íze lehet savanykás retekízű. Fontos, jó, ehető, árusítható gomba.

Termőhely és idő: Erdőben, bokros helyeken, árnyékos kertekben, a vastag lombszőnyegen, az avart összefogva, főleg ősszel, de nemritkán tavasszal és nyáron is, helyenként igen gyakori.

Hasonló fajok:
A lila tölcsérpereszke könnyen összetéveszthető a lila kalapú pókhálósgomba fajokkal, amelyek között mérgezők is lehetnek. A gyengén fejlett, apróbb lila tölcsérpereszke példányok veszélyesen hasonlítanak a mérgező retekszagú kígyógombához és a selymes susulyka lila változatához. A lila tölcsérpereszkéhez nagyon hasonlít a szürkéslila tölcsérpereszke, szürkéslila pereszke, amelynek hullámos szélű kalapja lilásbarna vagy szürkésbarna a lilának csak halvány árnyalatával. Nálunk nem ritka itt említhető faj a szagos tölcsérpereszke, szagos pereszke. Ennek kalapja nagy, 5-16 cm-es, domborúból ellaposodó, hússzínű árnyalatú barnás, világos szürkésbarnás, lemezei fehérestől hússzínűen árnyalt barnásra változók. Tönkje is eleinte fehéres, majd halványbarnás. Húsa édeskés ízű, és többnyire ibolyára, nősziromra emlékeztető illatú. Hegyvidéki legelőkön, főleg kőrisfák alatt, ősszel terem.
















 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Lilapereszke
  2016-11-21 11:16:16, hétfő
 
  Lilapereszke Link







Jellemzés: Lila színű gomba, húsa is lilás. Kalapja és tönkje idősebb korban fokozatosan fakuló, barnuló. Késő ősszel terem.

Kalap: Kezdetben félgömb alakú, domború, majd kiterülő, idős korban tölcséresedő, 5-15 cm nagy. Színe kezdetben élénk hamvas ibolyáskék, ibolyásbarna, majd fokozatosan barnul és fakul. Az idős példányok szürkésbarnák, vörösesbarnák, az ibolyaszín csak a kalap közepén látszik, majd eltűnik.

Lemezek: Sűrűn állók, nem lefutók, de néha lehetnek kissé lefutók is. Színük kezdetben a kalappal egyező, ibolyáslila, de fokozatosan barnul, bár valamivel később, mint a kalap. A lemezek aránylag könnyen lefejthetők a húsról. Spórapora ibolyásfehér. Spórái lilásfehérek, tojásdadok, finoman pontozottak.

Tönk: Aránylag rövid, fiatalon az avarból alig kiemelkedő, 5-10 cm magas, 1-2 cm vastag, egyenes vagy kissé hajlott, alul elgörbülő, kiszélesedő. Rostos, rugalmas. Színe ibolyáslila, hosszában csíkos, néha világosabb. Felső részén, lilás alapon néha fehéresen hamvas, korpás. Alul molyhos-nemezes, és lombbal, avarral összefüggő micéliumfonalak tapadnak rajta, amelyek nemritkán szintén lilásak.

Hús: Merev, nem törékeny, de a tönkben rostos. Színe ibolyáslila, idősebb korban világosabb, fakuló, vizenyősebb, lehet barnás vagy fehéres is.

Szag és íz: Változó, néha kellemes, illatszerre, ibolyára vagy mandulára emlékeztető, de többnyire retekszagú. Íze kellemes, néha kissé savanykás, nemritkán retekízű.

Termőhely és idő: Vastag lombszőnyegen, avaron, erdőben, erdőszélen, árokszéleken termő gomba. Megtalálható néha kertekben is. Főleg tölgyfaleveleken vagy korhadó fenyőtűkön, de más lombszőnyegen és földdel letakart avarban, szemétben is terem. Mogyoróbokrok közelében különösen gyakori. Gyakran előfordul nagy boszorkánykörökben vagy sorokban is. Nem könnyű észrevenni, mert a fiatal példányokat lomb takarja, ezért ha egyet meglátunk, a vonalat követve a többit is kikaparhatjuk az avar alól. A talaj szerint mérete és színe változik. Fenyőtűkőn sötétebb ibolyás, lomberdőben - nyáron - halványbarnás. Említést érdemel, hogy a lila pereszke tulajdonképpen néhány egymáshoz igen hasonló rokon faj. Nagy változékonyságának ez a magyarázata. Szeptember elejétől decemberig fordul elő, néha még később is. A gyengébb fagyot tűri, olykor tavasszal, helyenként nyáron is előjön. Gyakori, de nem minden évben egyformán, egyes években, nagy tömegben találjuk.

Felhasználás: Jó, ehető gomba. Nem erősen, de jellegzetesen aromás és kellemesen ropogós. Legjobb más gombával együtt készíteni. Jó pörköltet, levest vagy más gombás ételt ad. Ecetesgombának is igen alkalmas.

Hasonló fajok:
Mással alig téveszthető össze, a kék és a vastaghúsú pókhálósgomba azonban hasonlít kissé hozzá, de azok lemezei rozsdabarnák lesznek. Az igen apró selymes susulyka lila változatának lemezei szürkés piszkosbarnák, a gomba törékeny, és kalapja selymes, sugarasan szálas. A retekszagú kígyógomba is jóval kisebb, és inkább rózsaszínes, mint lila színű. A szagos pereszke a lila pereszke kifakult példányaihoz igen hasonló, de ugyancsak jó, ehető, barnás krémszínű, kellemes illatú gomba. Hasonlít hozzá az ugyancsak igen jóízű, ehető lilatönkű pereszke, amelynek kalapja világos krémszínű, de tönkjén olyan sötétlila elszíneződés van, " mintha nedves tintaceruzával kenték volna be. Hasonlít végül a kifakult lila pereszkéhez a márványos pereszke is. Ez nem jó ízű, egyszínűen szürke vagy barnásszürke gomba, kalapja szélén körben elmosódott sötétebb foltokkal. Réten, legelőn, a fű között, ősszel gyakori.











 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Szürke pereszke
  2016-11-21 10:24:23, hétfő
 
  Szürke pereszke






ellemzés: Közepes vagy nagyobb termetű (5-15 cm-es).

Kalap: színe szürke, de sugarasan futó hosszú, feketés szálakkal díszített. A kalap lehet kezdetben ragadós, nyálkás is.

Lemezek: és tönkje fehér, citromsárgásan elszíneződő.

Hús: fehér, lisztszagú.

Termőhely és idő: Fenyvesben, ősszel terem, de nálunk nem gyakori.

Hasonló fajok: Igen hasonló hozzá a lombos erdőben termő zöldessárga pereszke. Közeli rokona a zöldes pereszke, amelynek kalapján a szürke szín mellett zöldessárga elszíneződés is van. Tönkjén is olykor sárgászöld szín látszik. Főleg fenyvesben, ősszel gyakori. Nálunk ritka a Nyugat-Európában gyakori sárgászöld pereszke. Ennek a kalapja sárgászöld, csak a közepén lehet barnán, vörösesbarnán szálas, pikkelyes. Lemezei és húsa is zöldessárgás.
Kitűnő ehető gomba. Főleg hegyvidéki fenyvesek talaján gyakori. A zöldes példányok könnyen összetéveszthetők a gyilkos galócával
























 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
Milyen pereszkékkel találkozhatunk most? Fenyőpereszke
  2016-11-21 10:07:11, hétfő
 
  Fenyőpereszke








Jellemzés: Főleg késő ősszel, fenyvesekben seregesen termő szürkés, feketésen pikkelyesen szálas, kúpos kalapú, kisebb termetű gomba. Lemezei és tönkje szürkésfehér.

Lemezek: Közepesen sűrűn állók, nem lefutók vagy kissé foggal lefutók, fehérek, szürkésfehérek. Spórapora fehér.

Tönk: Többnyire zömök, rövid, 3-10 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag. Fehér, szürkésfehér, néha szálasan csíkos, sokszor a kalaphoz hasonló, de világosabb. Hengeres, gyakran egyenletes, máskor felfelé vékonyodó, rostos, de puha húsú. Mélyen ül a földben.

Hús: Merev, de törékeny, a tönkben foszlósan rostos. Fehér, szürkésfehér, szürke.

Szag és íz: Lisztre, máskor korhadó fenyőtűkre, földre emlékeztető szagú és kissé szappanízű.

Termőhely és idő: Főleg őszi gomba, többnyire elég későn, csak októberben jelenik meg, és a havazásokig, a nagyobb fagyokig terem. De enyhe télen vagy tavasszal, sőt olykor nyár elején is előjön. Fenyvesben többnyire igen nagy tömegben, seregesen találjuk, különösen homokos, kavicsos talajon.

Felhasználás: Bőven termő, és megfelelően elkészítve jó ízű, ehető gomba. Ízét különféleképpen ítélik meg, sokan dicsérik, de vannak akik nem tartják jóízűnek. A kalap bőrét tanácsos lehúzni, lekaparni, mert így jobb ízű. Az elkészítési módtól is sok függ. Sajátos íze miatt régebben rákízű pereszkének nevezték.

Hasonló fajok:
A fenyőpereszke tulajdonképpen nem egy faj, több közel rokon pereszkét foglalunk össze e név alatt. A leggyakoribb őszi, fenyvesben termő törzsalaktól megkülönböztethető, pl. a sötét, majdnem fekete kalapú és szürke lemezű bükki pereszke, a lemezein rózsás színt mutató rózsás pereszke, valamint a nagyobb termetű és rossz ízű csípős szürke pereszke Igen hasonlít végül hozzá az ehető sárguló pereszke, amely lombos erdők talaján, nyáron terem, világosabb fehéres színű, és citromsárgásra színeződik. Ezeken kívül változatos alakja és színe miatt több gombához lehet hasonló. A mérges gombák közül hasonlít rá a párducpereszke, amely felismerhető arról, hogy zömökebb, nagyobb, barnásszürke kalapján szürkésfeketés széles pikkelyek vannak, tönkje középen vastag, hasas, bunkós. Magashegyi fenyvesekben és bükkösökben terem, nálunk nagy ritkaság. A susulykák hasonló alakúak, nagyságúak, és kalapjuk is sugarasan repedező, lemezeik azonban barnás, szürkésbarna színűek, de kalapjuk színe is eléggé különbözik. A szürke pereszke hasonló, de nagyobb kalapja nem pikkelyes, kalapbőre jobban lehúzható, fehér lemezei inkább a sárga felé hajlanak, tönkje is vastagabb, magasabb, sárgásfehér. A szappanszagúpereszke is hasonlít hozzá, de kalapján hiányoznak a sugaras fekete szálak és pikkelyek, húsa pedig megtörve vöröses lesz. Ezek egyike sem jó, ehető gomba.













 
 
0 komment , kategória:  Gombákról  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 31 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 3 db bejegyzés
e hónap: 37 db bejegyzés
e év: 1025 db bejegyzés
Összes: 6890 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 516
  • e Hét: 1744
  • e Hónap: 12802
  • e Év: 402341
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.