Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Jeremy Jones
  2017-02-26 11:44:43, vasárnap
 
  Jeremy Jones

Zongorafutam

Rezeg a lég a forróságtól,
s az unalmas téren átsuhan,
orra bukva a kerítés ívén,
egy vágyódó zongorafutam...

Istenek nyelve!
Rám borul újra az emlék, meg sok buta év.
Nem óv meg ettől már semmilyen kifogás.
Sehol nincs jobb menedék!
Jön, mint a gyorsvonat őskorok fényéből,
dobpergés, csontfurulya...
Mikor még Boss-öltöny nem feszült testünkön,
s nem volt nagy gondunk soha.

Jön régi korokból,
imádott karomból,
mint aki száz évig várt,
hogy majd egy éjszakán ajkamra csókolja
életem semmi nyomát.

Jön, és a hangodra
zeng ez a zongora,
hogy mégis játék legyen...
Jön, hogy az ajkadnak
hiányát rám rohant
csókokkal olvassza fel.

Jön, és már itt marad!
Ujjaid önfeledt játéka szebb dalt ígér...
Zongorázz lelkemen!
Fájjon!
Csak jó legyen!
Táncunkba fúljon az éj...
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2017-02-25 10:11:37, szombat
 
 
J. J. Kovacs László (Jeremy Jones)

Felkelek

Sarkig kitárva pőre mellem,
nem kell bujkálni a kiskapun...
Homlokom véres. Múltba vertem!
Megtört trollok súgnak álnokul.
Suttogják: ,,Jó lesz így heverned!
Jó lesz! Csak pihenj, amíg a tél
jéggé zúzza majd ócska lelked,
bolond az mind, ki tavaszt remél!"
Suttognak! Tépnek! Zúzmarának
fagyos csókjait szórják ma rám.
Hívogatnak a túlvilágnak,
s figyelik hogy remeg néma szám.
Jó, ez így! Érzem, várnak ott még,
hűvös hegyeken, a léten túl.
Nyugalom. Csend. És minden esténk
emlék lesz, ami már nem fakul...
Hagyom magam. Ők elvonszolnak...
Magukkal húznak a földbe le.
Dzsinnek! Rémei hét pokolnak,
nyugalmat adnak, mint senkise...
Hagyom! De jó lesz már elmú
J. J. Kovacs László (Jeremy Jones): Felkelek
Sarkig kitárva pőre mellem,
nem kell bujkálni a kiskapun...
Homlokom véres. Múltba vertem!
Megtört trollok súgnak álnokul.
Suttogják: ,,Jó lesz így heverned!
Jó lesz! Csak pihenj, amíg a tél
jéggé zúzza majd ócska lelked,
bolond az mind, ki tavaszt remél!"
Suttognak! Tépnek! Zúzmarának
fagyos csókjait szórják ma rám.
Hívogatnak a túlvilágnak,
s figyelik hogy remeg néma szám.
Jó, ez így! Érzem, várnak ott még,
hűvös hegyeken, a léten túl.
Nyugalom. Csend. És minden esténk
emlék lesz, ami már nem fakul...
Hagyom magam. Ők elvonszolnak...
Magukkal húznak a földbe le.
Dzsinnek! Rémei hét pokolnak,
nyugalmat adnak, mint senkise...
Hagyom! De jó lesz már elmúlni!
Mindent itt hagyni, mi oly sivár...
De csitt!
Egy angyal jön, nem hagy hullni:
Klimpírozik még a zongorán...
S a dallal bársony szellő támad!
Arcomra simul mindkét kezed.
Szürke egünkből áldás árad:
Ne hagyj egyedül!
Lásd, felkelek!
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2017-02-18 13:17:13, szombat
 
  J. J. Kovács László

Simogass! Nevess!

Úgy hulltam öledbe,
mint a falevelek.
Száraz, fakó voltam,
mire megleltelek.
Széttéptek az őszök,
rám fagytak a telek.
Képzeletem elhalt,
mégis képzeltelek.
Bebújtam öledbe,
mint egy síró gyerek.
Bömböltem, vad voltam,
mire megleltelek.
Csókolj széppé engem!
Nem tudom, hogy lehet...
Simogass még! Nevess!
S csillogok majd neked.
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2017-02-04 13:14:55, szombat
 
  Jeremy Jones

Hej, ha végre feléd megyek!

Ha ma végre feléd megyek,
zenélnek a falevelek.
Utca sarkán szikkadt nyárfa
kérge pereg dalra várva,
ha ma végre feléd megyek...

Ha ma végre feléd megyek,
zöld ablakból lány integet!
Szemében csillan az álma,
tüzes szikrát vet a járda,
ha ma végre feléd megyek!

Hej, ha végre feléd megyek!
Fényesednek rozsdás szegek
és az út végén a porba
virág szirmok hullnak sorba'!
Hej, ha én ma feléd megyek!

Ha ma végre feléd megyek,
elcsendesülnek a hegyek...
Felöltöznek új ruhába,
mindegyikük engem várna!
Ugye érzed?
Feléd megyek!

...
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2017-01-27 13:20:44, péntek
 
  Jeremy Jones:

Ugye, csak nekem veted az ágyad?

Ugye, csak nekem veted az ágyad?
Ugye, csak én érintem lábad?
Én nézem kéjes szempilládat,
míg útjára kél a gyönyör...

Ugye, csak nekem veted az ágyad?
Tőlem várod a gyöngéd vágyat.
Csakis az én szemem csodálhat,
míg az éjben ujjam gyötör?

Ugye, csak nekem veted az ágyad?
Testedben senki más nem láthat
semmit, nemhogy mikor az állat
előjön, s mindent elsöpör.

Ugye, csak nekem veted az ágyad?
Rajtam kívül más nem kívánhat,
rajtam kívül rád más nem várhat.
Enyém vagy! Gyönyörű öröm...
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2016-12-04 14:02:54, vasárnap
 
  Jeremy Jones

Hol a nyár?

Mikor még messze volt minden álom,
mikor hittem, hogy semmi sem gátol.
Mikor a lelkem dallammal volt tele,
mint reggel a hűs piacok tere:
A Napba kacsintottam. Minden csak rám vár!
Hol van az a nyár? Ugyan, hol a nyár?
Elbújt, mint a felrémlő intelmek,
mikkel Anyám aggódva intett meg,
ha látta, hogy mily' rossz útra terel
a forró vérem, az istentelen.
Persze, szó nem fogott. Ahogy ma sem fog már.
Hol van az a nyár? Ugyan, hol a nyár?
Szétszéledt és vele távol járnak
cifra meséi e rossz világnak.
Királyfi, megváltó mégsem lettem,
csak szépre nyíló virág kezedben...
Tündökölnék folyton, ha rám néznél talán.
Hol van az a nyár? Ugyan, hol a nyár?
Feloszlott, mint szellő a szárnyakon.
Megcsillant, mint emlék az ablakon.
Játszott velem, mint rossz emlékezet.
Jövőt hazudott, de elment veled...
Itt maradtam megint, de béna már a szám.
Hol van az a nyár? Ugyan, hol a nyár?
Elszállt, mint a tépett gitár húrja,
melybe utolsót csapott az ujja
a zenésznek, kinek nem hangszer már,
csak részegség lóg a karcsú nyakán...
Nincs több meglepetés, sem düh. És nincs határ.
Hol van az a nyár? Ugyan, hol a nyár?
Beépült csontomba, mint ősi jó,
hogy kemény legyek, rémült álmodó!
Hogy széllel zúgjak minden alkonyon,
jajszó legyek félrevert harangon!
Hogy tegyek! Hogy tegyek! Mert addig sosem fáj,
hogy hol van az a nyár? Vajon merre jár?
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2016-11-17 11:59:07, csütörtök
 
  Jeremy Jones

Még élni kell!

Harmat-csillám...
Vagy tán villám
az égen!
Vagy szenvedély,
mint te meg én
az éjben.

Majd megfrissül
és elvegyül
a bánat...
Vagy emlék lesz,
mi most még esz
utánad!

Még élni kell!
Így vezekel
az élet.
Vagy sikoltok.
Vagy harcolok
még érted...
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2016-11-06 15:13:34, vasárnap
 
  Jeremy Jones

Őszi este

I.
A szél játszik és koppan a diófa levelén.
Kinn a kövön csend ül,
és vacog,
mint te, meg én.
Rám tekint.
De látod, megint magam vagyok...
Magam, ahogy mindig, ha megjönnek a bajok.

Magam, ahogy szoktam, ahogy régen voltam.
Mesélek most inkább.
Ez így nagyon jól van...

II.
Odafenn a Hold jár fagyos égi útján.
Siet, de mi végre? Nem érhet utol már.
Siet, de csillagok nem fogják a kezét.
Reggel föld alá megy,
mint aki hazatért.

Csak a madaraink dalolnak még néha.
Veszély jele ez is,
de a macska léha.
Behúzott nyakkal oson kint a szélben.
Méltósága kihunyt,
eltűnik az éjben....

III.
Én akartam, bizony, hogy ne jöjjön ez az ősz!
A tavasz, a virágok, az életem úgy időz
tékozló szívemben,
és most mégis itt van!
Ez az átkozott fagy!
Itt van minden kínban...

A tavasz régi ízét oly valósnak érzem.
De kint minden sápadt,
mint a Hold az égen...

IV.
Íztelen a kávé,
a cigi meg keserű.
Az ételre sincs szükség!
Se mosoly, se derű.
Lassan-lassan talán aludni is félek,
mert végül álmodok,
mint a gyermekévek...

V.
Mint egy pisze orr a vonat hűs ablakán.
Mint a szemlencsébe begyűrűző talány.
Mint a pillanat, mikor nincs már kétely.
Mint a világosság, ha végez majd az éjjel...

Mint az a pillanat! Csak azért volt minden...
Rímek, versek, szavak fel nem érik ésszel!
Soha meg nem értik, mit küldött az ég!
Bennem ezer lélek éli életét.
Bennem tűz és parázs izzítja az avart!

Karolj belém!
Kellesz!
A szél most vihart kavart...


 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2016-04-21 09:39:26, csütörtök
 
  Jeremy Jones: Valami isteni


Csöndes vagyok, akár a teleírt papírok,
melyeken a jelet már nem érti tudomány.
Számolgatom, szobámban mennyi a sarok
és milyen hosszúra nőtt fent a pókfonál.
Lemondás ez is...
Lemondás!
Nem tett!

Pedig imáim szállnak a kifehérített
ingek felé,
mintha Isten állna ott!
Isten bizony ott van.
Csak én nem vagyok ott...
Rövidek a versek. Nem írhatom meg,
hogy mennyi szépet tudtam, amíg segített
a nedves poharakban dühítő lötty, a lé,
amit helyetted kóstolok hajnali öt felé...

Segíts,
mert nem vagyok semmi nélküled!
Óriás csupán, kit törpévé neveltek.
Folt egy molyrágta kabáton,
soha valóra nem váló álom.
Csillag, minek földre kell hullni!
Festő, kinek meg kell vakulni!
Zenész, akit nem fognak a hangok...
Nélküled már semmi,
régen semmi vagyok...

Csak a semmi!
Az ölel nélküled.
Gyerek, ki soha nem lehet.
Zár, amibe nem illik a kulcs.
Csupa ballábas, megunt papucs.
Bánatra felelő, megkésett öröm,
reménytelen, hétnapos köröm,
hóesés, amit nem követnek fagyok...
Nélküled én semmi,
régen semmi vagyok!

Ugye emberré teszel még?
Úgy hiszem!
Mesélsz, hogy repülünk gépeken,
hogy ölelkezünk
és minden vággyal teli...
Aztán rám nézel:
és arcunk is isteni...
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2016-03-20 13:22:53, vasárnap
 
  Jeremy Jones: Mindig arra jártam
Mindig arra jártam, hol nem volt nyomod, szavad.
Hol nem ért utol hangom,
hiába hívtalak.
Kerestelek léhán,
forró járdán lépve.
Nevedet kiáltva
fagyos mindenségbe.
Leírtam sorsodat szépséges imámba.
Súgtam a semmibe,
szélfútta homályba!
Nem voltál itt eddig.
Nem is öleltél át.
Nem cseréltél fejem alatt izzadt párnát.
Nem voltál, és így én
meg sem érthettelek.
Nem csúszott a forró homlokomra kezed.
Nem imádtam hangod,
kedved, színed,
eszed.
Hiába nyúlt kezem,
soha nem értelek...
Mennyi év is telt el?
Harminc?
Vagy háromszáz?
Régen nem hittem már, hogy még utamba állsz.
De jöttél hívatlanul,
megmentetted lelkem.
Őszülő hajammal ölelsz, csókolsz engem!
Súgod,
hogy ne fájjon a nélkülünk-évezred.
Ne fájjon!
Így volt jó.
Így lehetett veled...
Kellett a hiányod!
Kellett a képzelet!
Kellett a sok eső,
hogy nekem ázzon lelked!
Kellett a dér, a hó!
Kellett igyekezet.
Kellett a méltóság.
Simogató kezed...
Kellett, hisz ott jártam,
hol nem volt nyomod, szavad.
Ott, ahol kerestem, ki vagyok,
és ki vagy.
Lám,
most csend van.
Zene.
Most minden oly jó veled!
Megérkeztél végre,
és én jöttem neked...
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.01 2017. Február 2017.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 293 db bejegyzés
e év: 590 db bejegyzés
Összes: 3725 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 462
  • e Hét: 3357
  • e Hónap: 36802
  • e Év: 63595
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.