Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Jeremy Jones
  2017-03-12 08:51:18, vasárnap
 
  Jeremy Jones

Ölök öleléssel

Gallyat égetnek kint. Recseg-ropog minden.
Felébredtem gyorsan. Furcsa ez a reggel.
Odakint emberek, s a tűz zúg harsogva,
én meg magam vagyok, ezüst füstbe fonva...
Nehéz ám egyedül, nehéz, édes Isten!
Takarj el ott belül, mert így istentelen!
Így mindenem elfogy, minden tarthatatlan!
Pillantással ölök régen, már nem karddal.
Ölök öleléssel, ölök gyógyítással!
Ölök szent szerelmem mézízű csókjával!
Ölök éjjel-nappal, s nem így küldtél engem...
Szemeim kékjében éles minden fegyver.
Ne hagyj így egyedül! Ne hagyj! Vergődök itt...
Mint egy létre ítélt, járok faltól-falig.
Nyakamon köteled, sorsom neked adtam.
Engedd el a kezem! Legyek újra harcban!
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
J.J.Kovács László
  2017-03-11 08:18:04, szombat
 
  J.J.Kovács László Jeremy Jones

Szerelem
I.
Megálltam csendes pillanatra...
A sarki szél,
mint édes kezed, látszólag
homlokomhoz ér.
A szívemen minden átszakad...
Egy álmot ez megér?
Tán elringat a délutánban,
tán altat csendes látomásban,
mint fűszálat a dér...
Kék alkonyban keresem nyomod.
szemed felidézi a fáradt csillagot,
alakod elfedi az őszülő sár,
mintha nem lenne itt senki.
És minek is keresni
halk léptedet, ha így hiszem már?
De nem lehettél máshol soha!
Melegedet viszem tova,
mint elfeketült, röpke éj,
hol jóságod is oly ostoba,
akár tiszavirágok tömör sora,
ha megöli őket a kósza kéj!
II.
Hogy tarthatnám végre távol
szépségeidtől meggyötört
lelkem, amit a lét,
s a nélkülözés is összetört?
Hogy lehetne mindez mától?
Hogy lehetnék újra bátor?
Miért nem vitted el a magányt?
Kicsi cipőd merre táncol,
míg itt hullik minden fáról,
minden csendes roppanásból
édes-korholó imád?
III.
Csak semmi vagyok nélküled!
Gyerek, ki soha nem lehet!
Szerencse, ami elveszett!
Vagy a köd! Hogyha nyoma vész!
Mert hiába fogna két kezed,
ha úgy leszek, ha ideérsz!
Mert emlékezem rád, ahogy a teremtő
emlékszik a földre, mit megteremtett.
Munkál arcomon a szellő
puhaságával elveszejtő,
nélküled sehova sem érő,
téged teremtő képzelet.
Mindig magányban ér a holnap.
Válaszaimban mégis itt lehetsz!
Elmémben forró, vidám csodák zúgnak
és nincsen kérdés, mit te nem szeretsz.
Jól egybe gyúrtak bennünk!
Nem lehet mást tennünk,
csak ölelni végleg! Mindig! Szakadatlan!
Ölelni, végre, hogy fúljak el karodban!
Ölelni, amíg el nem hal szerelmünk!
IV.
Hogyan lehetek ennyire gyenge,
hogy rázkódó beteggé törnek a vágyaid?
Csak erősen érhetek, lásd, közeledbe,
mert erős férfinak van joga többre,
mint sóvárogva és rímeket hörögve
megénekelni álmait...
Én erős akarok lenni veled végre
hogy jogom legyen minden vad szépségre...
Feloldódom. Azt teszem szüntelen...
Behálózlak, mint édes kábulat,
és ragaszkodom, mint fogyó értelem
megértéséhez a gondolat.
Maradj velem, amíg szabad!
Maradj, hogy lehessek fejed alatt párna,
mely vágyainkból áll majd talán össze, hátha
sikerül a tegnapból átlépni a mába
csak engedj végre tovább, ha semmi se várna!
Engedd, hogy bebújjak a szívedbe, szádba,
hogy a te szemed is folyton a szememmel lássa
a világot, ami csak veled a világ ma.
Engedd, hogy nyelveden a szavak
csak rólam meséljenek
és oly nyelven hívjanak,
hogy abból mások semmit se értsenek!
Érzem, ahogy a hangtalan jelek
felkúsznak ujjadon és szívedbe meleg
vérrel áramlok, mint a jövő,
amit csak velem élhetsz, ami csak velem jön elő!
Minden forró csók,
minden buta bók
csak azért csörgedez számból ereidbe,
hogy nyughatatlan álmod legyek, ahogy várod,
hogy ne feledd el soha, merre van világod,
hol nem lehet más, csak én és te!
V.
Szóvirágként múlnak ki az álmok.
Elhagyott lehetőség
a józan értelem,
ezért kiáltok!
Ne legyen kétség!
Ha az érzelem csak dadog,
soha nem jönnek el azok a holnapok,
mert a semmi lesz az egyetlen végtelen...
Még lát bennünk a reggel!
És millió csókkal vár az ég,
az hisz bennünk még...
Mit lehet tenni ennyi teherrel?
Ki veszi át, ha közelembe nem mer
jönni a jövő sem?
Hogyan találnak a szavak hozzád,
ha mellednek feszül százezer érv?
Nehezen érthető dalaim hosszát
megszabta már a sok néma év.
Nem bújok álmaim mögé többé!
Te lehetsz csupán csak menedék!
VI.
Elfáradtam, fáraszt, hogy kívánlak,
mindennap mégis újra kitalállak.
Remegő kezemmel mutatok rád,
félek, mert féltelek. Nem érhet vád.
Este lett, sötét. Feküdj mellém!
Szoba négy sarkába csendesül mesém.
Megszorítalak, minden más várhat...
Én a te nevedet adtam a világnak!
...
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2017-02-26 11:44:43, vasárnap
 
  Jeremy Jones

Zongorafutam

Rezeg a lég a forróságtól,
s az unalmas téren átsuhan,
orra bukva a kerítés ívén,
egy vágyódó zongorafutam...

Istenek nyelve!
Rám borul újra az emlék, meg sok buta év.
Nem óv meg ettől már semmilyen kifogás.
Sehol nincs jobb menedék!
Jön, mint a gyorsvonat őskorok fényéből,
dobpergés, csontfurulya...
Mikor még Boss-öltöny nem feszült testünkön,
s nem volt nagy gondunk soha.

Jön régi korokból,
imádott karomból,
mint aki száz évig várt,
hogy majd egy éjszakán ajkamra csókolja
életem semmi nyomát.

Jön, és a hangodra
zeng ez a zongora,
hogy mégis játék legyen...
Jön, hogy az ajkadnak
hiányát rám rohant
csókokkal olvassza fel.

Jön, és már itt marad!
Ujjaid önfeledt játéka szebb dalt ígér...
Zongorázz lelkemen!
Fájjon!
Csak jó legyen!
Táncunkba fúljon az éj...
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2017-02-25 10:11:37, szombat
 
 
J. J. Kovacs László (Jeremy Jones)

Felkelek

Sarkig kitárva pőre mellem,
nem kell bujkálni a kiskapun...
Homlokom véres. Múltba vertem!
Megtört trollok súgnak álnokul.
Suttogják: ,,Jó lesz így heverned!
Jó lesz! Csak pihenj, amíg a tél
jéggé zúzza majd ócska lelked,
bolond az mind, ki tavaszt remél!"
Suttognak! Tépnek! Zúzmarának
fagyos csókjait szórják ma rám.
Hívogatnak a túlvilágnak,
s figyelik hogy remeg néma szám.
Jó, ez így! Érzem, várnak ott még,
hűvös hegyeken, a léten túl.
Nyugalom. Csend. És minden esténk
emlék lesz, ami már nem fakul...
Hagyom magam. Ők elvonszolnak...
Magukkal húznak a földbe le.
Dzsinnek! Rémei hét pokolnak,
nyugalmat adnak, mint senkise...
Hagyom! De jó lesz már elmú
J. J. Kovacs László (Jeremy Jones): Felkelek
Sarkig kitárva pőre mellem,
nem kell bujkálni a kiskapun...
Homlokom véres. Múltba vertem!
Megtört trollok súgnak álnokul.
Suttogják: ,,Jó lesz így heverned!
Jó lesz! Csak pihenj, amíg a tél
jéggé zúzza majd ócska lelked,
bolond az mind, ki tavaszt remél!"
Suttognak! Tépnek! Zúzmarának
fagyos csókjait szórják ma rám.
Hívogatnak a túlvilágnak,
s figyelik hogy remeg néma szám.
Jó, ez így! Érzem, várnak ott még,
hűvös hegyeken, a léten túl.
Nyugalom. Csend. És minden esténk
emlék lesz, ami már nem fakul...
Hagyom magam. Ők elvonszolnak...
Magukkal húznak a földbe le.
Dzsinnek! Rémei hét pokolnak,
nyugalmat adnak, mint senkise...
Hagyom! De jó lesz már elmúlni!
Mindent itt hagyni, mi oly sivár...
De csitt!
Egy angyal jön, nem hagy hullni:
Klimpírozik még a zongorán...
S a dallal bársony szellő támad!
Arcomra simul mindkét kezed.
Szürke egünkből áldás árad:
Ne hagyj egyedül!
Lásd, felkelek!
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2017-02-18 13:17:13, szombat
 
  J. J. Kovács László

Simogass! Nevess!

Úgy hulltam öledbe,
mint a falevelek.
Száraz, fakó voltam,
mire megleltelek.
Széttéptek az őszök,
rám fagytak a telek.
Képzeletem elhalt,
mégis képzeltelek.
Bebújtam öledbe,
mint egy síró gyerek.
Bömböltem, vad voltam,
mire megleltelek.
Csókolj széppé engem!
Nem tudom, hogy lehet...
Simogass még! Nevess!
S csillogok majd neked.
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2017-02-04 13:14:55, szombat
 
  Jeremy Jones

Hej, ha végre feléd megyek!

Ha ma végre feléd megyek,
zenélnek a falevelek.
Utca sarkán szikkadt nyárfa
kérge pereg dalra várva,
ha ma végre feléd megyek...

Ha ma végre feléd megyek,
zöld ablakból lány integet!
Szemében csillan az álma,
tüzes szikrát vet a járda,
ha ma végre feléd megyek!

Hej, ha végre feléd megyek!
Fényesednek rozsdás szegek
és az út végén a porba
virág szirmok hullnak sorba'!
Hej, ha én ma feléd megyek!

Ha ma végre feléd megyek,
elcsendesülnek a hegyek...
Felöltöznek új ruhába,
mindegyikük engem várna!
Ugye érzed?
Feléd megyek!

...
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2017-01-27 13:20:44, péntek
 
  Jeremy Jones:

Ugye, csak nekem veted az ágyad?

Ugye, csak nekem veted az ágyad?
Ugye, csak én érintem lábad?
Én nézem kéjes szempilládat,
míg útjára kél a gyönyör...

Ugye, csak nekem veted az ágyad?
Tőlem várod a gyöngéd vágyat.
Csakis az én szemem csodálhat,
míg az éjben ujjam gyötör?

Ugye, csak nekem veted az ágyad?
Testedben senki más nem láthat
semmit, nemhogy mikor az állat
előjön, s mindent elsöpör.

Ugye, csak nekem veted az ágyad?
Rajtam kívül más nem kívánhat,
rajtam kívül rád más nem várhat.
Enyém vagy! Gyönyörű öröm...
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2016-12-04 14:02:54, vasárnap
 
  Jeremy Jones

Hol a nyár?

Mikor még messze volt minden álom,
mikor hittem, hogy semmi sem gátol.
Mikor a lelkem dallammal volt tele,
mint reggel a hűs piacok tere:
A Napba kacsintottam. Minden csak rám vár!
Hol van az a nyár? Ugyan, hol a nyár?
Elbújt, mint a felrémlő intelmek,
mikkel Anyám aggódva intett meg,
ha látta, hogy mily' rossz útra terel
a forró vérem, az istentelen.
Persze, szó nem fogott. Ahogy ma sem fog már.
Hol van az a nyár? Ugyan, hol a nyár?
Szétszéledt és vele távol járnak
cifra meséi e rossz világnak.
Királyfi, megváltó mégsem lettem,
csak szépre nyíló virág kezedben...
Tündökölnék folyton, ha rám néznél talán.
Hol van az a nyár? Ugyan, hol a nyár?
Feloszlott, mint szellő a szárnyakon.
Megcsillant, mint emlék az ablakon.
Játszott velem, mint rossz emlékezet.
Jövőt hazudott, de elment veled...
Itt maradtam megint, de béna már a szám.
Hol van az a nyár? Ugyan, hol a nyár?
Elszállt, mint a tépett gitár húrja,
melybe utolsót csapott az ujja
a zenésznek, kinek nem hangszer már,
csak részegség lóg a karcsú nyakán...
Nincs több meglepetés, sem düh. És nincs határ.
Hol van az a nyár? Ugyan, hol a nyár?
Beépült csontomba, mint ősi jó,
hogy kemény legyek, rémült álmodó!
Hogy széllel zúgjak minden alkonyon,
jajszó legyek félrevert harangon!
Hogy tegyek! Hogy tegyek! Mert addig sosem fáj,
hogy hol van az a nyár? Vajon merre jár?
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2016-11-17 11:59:07, csütörtök
 
  Jeremy Jones

Még élni kell!

Harmat-csillám...
Vagy tán villám
az égen!
Vagy szenvedély,
mint te meg én
az éjben.

Majd megfrissül
és elvegyül
a bánat...
Vagy emlék lesz,
mi most még esz
utánad!

Még élni kell!
Így vezekel
az élet.
Vagy sikoltok.
Vagy harcolok
még érted...
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2016-11-06 15:13:34, vasárnap
 
  Jeremy Jones

Őszi este

I.
A szél játszik és koppan a diófa levelén.
Kinn a kövön csend ül,
és vacog,
mint te, meg én.
Rám tekint.
De látod, megint magam vagyok...
Magam, ahogy mindig, ha megjönnek a bajok.

Magam, ahogy szoktam, ahogy régen voltam.
Mesélek most inkább.
Ez így nagyon jól van...

II.
Odafenn a Hold jár fagyos égi útján.
Siet, de mi végre? Nem érhet utol már.
Siet, de csillagok nem fogják a kezét.
Reggel föld alá megy,
mint aki hazatért.

Csak a madaraink dalolnak még néha.
Veszély jele ez is,
de a macska léha.
Behúzott nyakkal oson kint a szélben.
Méltósága kihunyt,
eltűnik az éjben....

III.
Én akartam, bizony, hogy ne jöjjön ez az ősz!
A tavasz, a virágok, az életem úgy időz
tékozló szívemben,
és most mégis itt van!
Ez az átkozott fagy!
Itt van minden kínban...

A tavasz régi ízét oly valósnak érzem.
De kint minden sápadt,
mint a Hold az égen...

IV.
Íztelen a kávé,
a cigi meg keserű.
Az ételre sincs szükség!
Se mosoly, se derű.
Lassan-lassan talán aludni is félek,
mert végül álmodok,
mint a gyermekévek...

V.
Mint egy pisze orr a vonat hűs ablakán.
Mint a szemlencsébe begyűrűző talány.
Mint a pillanat, mikor nincs már kétely.
Mint a világosság, ha végez majd az éjjel...

Mint az a pillanat! Csak azért volt minden...
Rímek, versek, szavak fel nem érik ésszel!
Soha meg nem értik, mit küldött az ég!
Bennem ezer lélek éli életét.
Bennem tűz és parázs izzítja az avart!

Karolj belém!
Kellesz!
A szél most vihart kavart...


 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2017.02 2017. Március 2017.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 223 db bejegyzés
e év: 823 db bejegyzés
Összes: 3958 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1845
  • e Hét: 13554
  • e Hónap: 40574
  • e Év: 104918
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.