Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
J.J.Kovács László
  2017-04-27 07:32:50, csütörtök
 
  J.J.Kovács László

Mindig arra jártam

Mindig arra jártam, hol nem volt nyomod, szavad.
Hol nem ért utol hangom,
hiába hívtalak.
Kerestelek léhán,
forró járdán lépve.
Nevedet kiáltva
fagyos mindenségbe.
Leírtam sorsodat szépséges imámba.
Súgtam a semmibe,
szélfútta homályba!
Nem voltál itt eddig.
Nem is öleltél át.
Nem cseréltél fejem alatt izzadt párnát.
Nem voltál, és így én
meg sem érthettelek.
Nem csúszott a forró homlokomra kezed.
Nem imádtam hangod,
kedved, színed,
eszed.
Hiába nyúlt kezem,
soha nem értelek...
Mennyi év is telt el?
Harminc?
Vagy háromszáz?
Régen nem hittem már, hogy még utamba állsz.
De jöttél hívatlanul,
megmentetted lelkem.
Őszülő hajammal ölelsz, csókolsz engem!
Súgod,
hogy ne fájjon a nélkülünk-évezred.
Ne fájjon!
Így volt jó.
Így lehetett veled...
Kellett a hiányod!
Kellett a képzelet!
Kellett a sok eső,
hogy nekem ázzon lelked!
Kellett a dér, a hó!
Kellett igyekezet.
Kellett a méltóság.
Simogató kezed...
Kellett, hisz ott jártam,
hol nem volt nyomod, szavad.
Ott, ahol kerestem, ki vagyok,
és ki vagy.
Lám,
most csend van.
Zene.
Most minden oly jó veled!
Megérkeztél végre,
és én jöttem neked...
...
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2017-04-07 08:21:25, péntek
 
  Jeremy Jones

Elfáradtunk

Elfáradtunk.
Vállamra hajtod a fejed.
Tompa, mély nyugalom a pamlagon.
Csak az óra kattog a harcaink felett.
Figyellek és féltelek nagyon...

Mozdulatlan vigyázom lélegzésed.
Szememben kincsed, mert attól vagyok férfi.
Derekadon kezem,
és nincsen rá értelem,
sem fogalom.
Nem tudom leírni!

A kacaj, a hangod, a kedves óra,
minden, mi benned válhatott valóra.
A várakozás, a könnyes szemek.
A remegés, hogy öleltelek...
...Itt pihen velem:
Csendes, büszke, szép,
s a vállamra hajtotta fejét...
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2017-03-12 08:51:18, vasárnap
 
  Jeremy Jones

Ölök öleléssel

Gallyat égetnek kint. Recseg-ropog minden.
Felébredtem gyorsan. Furcsa ez a reggel.
Odakint emberek, s a tűz zúg harsogva,
én meg magam vagyok, ezüst füstbe fonva...
Nehéz ám egyedül, nehéz, édes Isten!
Takarj el ott belül, mert így istentelen!
Így mindenem elfogy, minden tarthatatlan!
Pillantással ölök régen, már nem karddal.
Ölök öleléssel, ölök gyógyítással!
Ölök szent szerelmem mézízű csókjával!
Ölök éjjel-nappal, s nem így küldtél engem...
Szemeim kékjében éles minden fegyver.
Ne hagyj így egyedül! Ne hagyj! Vergődök itt...
Mint egy létre ítélt, járok faltól-falig.
Nyakamon köteled, sorsom neked adtam.
Engedd el a kezem! Legyek újra harcban!
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
J.J.Kovács László
  2017-03-11 08:18:04, szombat
 
  J.J.Kovács László Jeremy Jones

Szerelem
I.
Megálltam csendes pillanatra...
A sarki szél,
mint édes kezed, látszólag
homlokomhoz ér.
A szívemen minden átszakad...
Egy álmot ez megér?
Tán elringat a délutánban,
tán altat csendes látomásban,
mint fűszálat a dér...
Kék alkonyban keresem nyomod.
szemed felidézi a fáradt csillagot,
alakod elfedi az őszülő sár,
mintha nem lenne itt senki.
És minek is keresni
halk léptedet, ha így hiszem már?
De nem lehettél máshol soha!
Melegedet viszem tova,
mint elfeketült, röpke éj,
hol jóságod is oly ostoba,
akár tiszavirágok tömör sora,
ha megöli őket a kósza kéj!
II.
Hogy tarthatnám végre távol
szépségeidtől meggyötört
lelkem, amit a lét,
s a nélkülözés is összetört?
Hogy lehetne mindez mától?
Hogy lehetnék újra bátor?
Miért nem vitted el a magányt?
Kicsi cipőd merre táncol,
míg itt hullik minden fáról,
minden csendes roppanásból
édes-korholó imád?
III.
Csak semmi vagyok nélküled!
Gyerek, ki soha nem lehet!
Szerencse, ami elveszett!
Vagy a köd! Hogyha nyoma vész!
Mert hiába fogna két kezed,
ha úgy leszek, ha ideérsz!
Mert emlékezem rád, ahogy a teremtő
emlékszik a földre, mit megteremtett.
Munkál arcomon a szellő
puhaságával elveszejtő,
nélküled sehova sem érő,
téged teremtő képzelet.
Mindig magányban ér a holnap.
Válaszaimban mégis itt lehetsz!
Elmémben forró, vidám csodák zúgnak
és nincsen kérdés, mit te nem szeretsz.
Jól egybe gyúrtak bennünk!
Nem lehet mást tennünk,
csak ölelni végleg! Mindig! Szakadatlan!
Ölelni, végre, hogy fúljak el karodban!
Ölelni, amíg el nem hal szerelmünk!
IV.
Hogyan lehetek ennyire gyenge,
hogy rázkódó beteggé törnek a vágyaid?
Csak erősen érhetek, lásd, közeledbe,
mert erős férfinak van joga többre,
mint sóvárogva és rímeket hörögve
megénekelni álmait...
Én erős akarok lenni veled végre
hogy jogom legyen minden vad szépségre...
Feloldódom. Azt teszem szüntelen...
Behálózlak, mint édes kábulat,
és ragaszkodom, mint fogyó értelem
megértéséhez a gondolat.
Maradj velem, amíg szabad!
Maradj, hogy lehessek fejed alatt párna,
mely vágyainkból áll majd talán össze, hátha
sikerül a tegnapból átlépni a mába
csak engedj végre tovább, ha semmi se várna!
Engedd, hogy bebújjak a szívedbe, szádba,
hogy a te szemed is folyton a szememmel lássa
a világot, ami csak veled a világ ma.
Engedd, hogy nyelveden a szavak
csak rólam meséljenek
és oly nyelven hívjanak,
hogy abból mások semmit se értsenek!
Érzem, ahogy a hangtalan jelek
felkúsznak ujjadon és szívedbe meleg
vérrel áramlok, mint a jövő,
amit csak velem élhetsz, ami csak velem jön elő!
Minden forró csók,
minden buta bók
csak azért csörgedez számból ereidbe,
hogy nyughatatlan álmod legyek, ahogy várod,
hogy ne feledd el soha, merre van világod,
hol nem lehet más, csak én és te!
V.
Szóvirágként múlnak ki az álmok.
Elhagyott lehetőség
a józan értelem,
ezért kiáltok!
Ne legyen kétség!
Ha az érzelem csak dadog,
soha nem jönnek el azok a holnapok,
mert a semmi lesz az egyetlen végtelen...
Még lát bennünk a reggel!
És millió csókkal vár az ég,
az hisz bennünk még...
Mit lehet tenni ennyi teherrel?
Ki veszi át, ha közelembe nem mer
jönni a jövő sem?
Hogyan találnak a szavak hozzád,
ha mellednek feszül százezer érv?
Nehezen érthető dalaim hosszát
megszabta már a sok néma év.
Nem bújok álmaim mögé többé!
Te lehetsz csupán csak menedék!
VI.
Elfáradtam, fáraszt, hogy kívánlak,
mindennap mégis újra kitalállak.
Remegő kezemmel mutatok rád,
félek, mert féltelek. Nem érhet vád.
Este lett, sötét. Feküdj mellém!
Szoba négy sarkába csendesül mesém.
Megszorítalak, minden más várhat...
Én a te nevedet adtam a világnak!
...
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2017-02-26 11:44:43, vasárnap
 
  Jeremy Jones

Zongorafutam

Rezeg a lég a forróságtól,
s az unalmas téren átsuhan,
orra bukva a kerítés ívén,
egy vágyódó zongorafutam...

Istenek nyelve!
Rám borul újra az emlék, meg sok buta év.
Nem óv meg ettől már semmilyen kifogás.
Sehol nincs jobb menedék!
Jön, mint a gyorsvonat őskorok fényéből,
dobpergés, csontfurulya...
Mikor még Boss-öltöny nem feszült testünkön,
s nem volt nagy gondunk soha.

Jön régi korokból,
imádott karomból,
mint aki száz évig várt,
hogy majd egy éjszakán ajkamra csókolja
életem semmi nyomát.

Jön, és a hangodra
zeng ez a zongora,
hogy mégis játék legyen...
Jön, hogy az ajkadnak
hiányát rám rohant
csókokkal olvassza fel.

Jön, és már itt marad!
Ujjaid önfeledt játéka szebb dalt ígér...
Zongorázz lelkemen!
Fájjon!
Csak jó legyen!
Táncunkba fúljon az éj...
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2017-02-25 10:11:37, szombat
 
 
J. J. Kovacs László (Jeremy Jones)

Felkelek

Sarkig kitárva pőre mellem,
nem kell bujkálni a kiskapun...
Homlokom véres. Múltba vertem!
Megtört trollok súgnak álnokul.
Suttogják: ,,Jó lesz így heverned!
Jó lesz! Csak pihenj, amíg a tél
jéggé zúzza majd ócska lelked,
bolond az mind, ki tavaszt remél!"
Suttognak! Tépnek! Zúzmarának
fagyos csókjait szórják ma rám.
Hívogatnak a túlvilágnak,
s figyelik hogy remeg néma szám.
Jó, ez így! Érzem, várnak ott még,
hűvös hegyeken, a léten túl.
Nyugalom. Csend. És minden esténk
emlék lesz, ami már nem fakul...
Hagyom magam. Ők elvonszolnak...
Magukkal húznak a földbe le.
Dzsinnek! Rémei hét pokolnak,
nyugalmat adnak, mint senkise...
Hagyom! De jó lesz már elmú
J. J. Kovacs László (Jeremy Jones): Felkelek
Sarkig kitárva pőre mellem,
nem kell bujkálni a kiskapun...
Homlokom véres. Múltba vertem!
Megtört trollok súgnak álnokul.
Suttogják: ,,Jó lesz így heverned!
Jó lesz! Csak pihenj, amíg a tél
jéggé zúzza majd ócska lelked,
bolond az mind, ki tavaszt remél!"
Suttognak! Tépnek! Zúzmarának
fagyos csókjait szórják ma rám.
Hívogatnak a túlvilágnak,
s figyelik hogy remeg néma szám.
Jó, ez így! Érzem, várnak ott még,
hűvös hegyeken, a léten túl.
Nyugalom. Csend. És minden esténk
emlék lesz, ami már nem fakul...
Hagyom magam. Ők elvonszolnak...
Magukkal húznak a földbe le.
Dzsinnek! Rémei hét pokolnak,
nyugalmat adnak, mint senkise...
Hagyom! De jó lesz már elmúlni!
Mindent itt hagyni, mi oly sivár...
De csitt!
Egy angyal jön, nem hagy hullni:
Klimpírozik még a zongorán...
S a dallal bársony szellő támad!
Arcomra simul mindkét kezed.
Szürke egünkből áldás árad:
Ne hagyj egyedül!
Lásd, felkelek!
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2017-02-18 13:17:13, szombat
 
  J. J. Kovács László

Simogass! Nevess!

Úgy hulltam öledbe,
mint a falevelek.
Száraz, fakó voltam,
mire megleltelek.
Széttéptek az őszök,
rám fagytak a telek.
Képzeletem elhalt,
mégis képzeltelek.
Bebújtam öledbe,
mint egy síró gyerek.
Bömböltem, vad voltam,
mire megleltelek.
Csókolj széppé engem!
Nem tudom, hogy lehet...
Simogass még! Nevess!
S csillogok majd neked.
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2017-02-04 13:14:55, szombat
 
  Jeremy Jones

Hej, ha végre feléd megyek!

Ha ma végre feléd megyek,
zenélnek a falevelek.
Utca sarkán szikkadt nyárfa
kérge pereg dalra várva,
ha ma végre feléd megyek...

Ha ma végre feléd megyek,
zöld ablakból lány integet!
Szemében csillan az álma,
tüzes szikrát vet a járda,
ha ma végre feléd megyek!

Hej, ha végre feléd megyek!
Fényesednek rozsdás szegek
és az út végén a porba
virág szirmok hullnak sorba'!
Hej, ha én ma feléd megyek!

Ha ma végre feléd megyek,
elcsendesülnek a hegyek...
Felöltöznek új ruhába,
mindegyikük engem várna!
Ugye érzed?
Feléd megyek!

...
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2017-01-27 13:20:44, péntek
 
  Jeremy Jones:

Ugye, csak nekem veted az ágyad?

Ugye, csak nekem veted az ágyad?
Ugye, csak én érintem lábad?
Én nézem kéjes szempilládat,
míg útjára kél a gyönyör...

Ugye, csak nekem veted az ágyad?
Tőlem várod a gyöngéd vágyat.
Csakis az én szemem csodálhat,
míg az éjben ujjam gyötör?

Ugye, csak nekem veted az ágyad?
Testedben senki más nem láthat
semmit, nemhogy mikor az állat
előjön, s mindent elsöpör.

Ugye, csak nekem veted az ágyad?
Rajtam kívül más nem kívánhat,
rajtam kívül rád más nem várhat.
Enyém vagy! Gyönyörű öröm...
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
Jeremy Jones
  2016-12-04 14:02:54, vasárnap
 
  Jeremy Jones

Hol a nyár?

Mikor még messze volt minden álom,
mikor hittem, hogy semmi sem gátol.
Mikor a lelkem dallammal volt tele,
mint reggel a hűs piacok tere:
A Napba kacsintottam. Minden csak rám vár!
Hol van az a nyár? Ugyan, hol a nyár?
Elbújt, mint a felrémlő intelmek,
mikkel Anyám aggódva intett meg,
ha látta, hogy mily' rossz útra terel
a forró vérem, az istentelen.
Persze, szó nem fogott. Ahogy ma sem fog már.
Hol van az a nyár? Ugyan, hol a nyár?
Szétszéledt és vele távol járnak
cifra meséi e rossz világnak.
Királyfi, megváltó mégsem lettem,
csak szépre nyíló virág kezedben...
Tündökölnék folyton, ha rám néznél talán.
Hol van az a nyár? Ugyan, hol a nyár?
Feloszlott, mint szellő a szárnyakon.
Megcsillant, mint emlék az ablakon.
Játszott velem, mint rossz emlékezet.
Jövőt hazudott, de elment veled...
Itt maradtam megint, de béna már a szám.
Hol van az a nyár? Ugyan, hol a nyár?
Elszállt, mint a tépett gitár húrja,
melybe utolsót csapott az ujja
a zenésznek, kinek nem hangszer már,
csak részegség lóg a karcsú nyakán...
Nincs több meglepetés, sem düh. És nincs határ.
Hol van az a nyár? Ugyan, hol a nyár?
Beépült csontomba, mint ősi jó,
hogy kemény legyek, rémült álmodó!
Hogy széllel zúgjak minden alkonyon,
jajszó legyek félrevert harangon!
Hogy tegyek! Hogy tegyek! Mert addig sosem fáj,
hogy hol van az a nyár? Vajon merre jár?
 
 
0 komment , kategória:  Jeremy Jones  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 15 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 203 db bejegyzés
e év: 2478 db bejegyzés
Összes: 5613 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1346
  • e Hét: 1346
  • e Hónap: 48219
  • e Év: 503128
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.