Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
x
  2013-06-26 08:55:24, szerda
 
 
Béd Józsefné...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2013-06-26 , 8:51

Antalovics Péter - Kint nehéz

körülölel a forró vagy jéghideg víz .
nem érzem , milyen , éget . át kell
másznom a falat , amit körém
építettek az elhagyottak . még
besüt ide valami poros fény .
még szerencsésnek mondhatom
magam . kint nehéz cseppekkel
hullik az eső , mint gyermekkönnyek .
szétgurulnak apró gyöngyszemek .
véget nem érő álom tart életben.
lélegezni kell kitartóan , halott
szívvel , örökké arccal a napnak
 
 
0 komment , kategória:  Antalovics Péter 1.  
x
  2013-06-26 08:47:36, szerda
 
  Béd Józsefné...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ....... 2013-06-26 , 8:24

Antalovics Péter - Halk szív

lassan lüktet . pedig teljesen
ép . tűzre hamut , vérre vért .
amit kilök , megkövül . rászárad
a falakra . egyszerre küzd , jobb
lehetőség nincs . a megoldhatatlant
pihenni hagyja . de emlékszik .
titkol . és tehetetlen , dühös .
mert véletlen a sors , de
tudatos a bilincs .

 
 
0 komment , kategória:  Antalovics Péter 1.  
x
  2011-09-11 16:26:50, vasárnap
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .......... 2011-07-08 13:53:42


Antalovics Péter
hőpatakok

tikkad a táj
az ég
levágott lombú fák
ágcsonkain egyensúlyozó
párás üveglap


 
 
0 komment , kategória:  Antalovics Péter 1.  
x
  2011-07-30 19:31:50, szombat
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .......... 2011-07-08 13:53:42


Antalovics Péter
hiány

a tükör-
kopasz
ember
körmeivel
vérig
fésülte
fejbőrét








 
 
0 komment , kategória:  Antalovics Péter 1.  
A Péter
  2011-07-06 12:20:33, szerda
 
  Gizella lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-07-06 11:57:26

Antalovics Péter
csendélet tépelődő költ(ekez)ővel (légy jó, vigyázz a pirosnál, és mindig mondj igazat)

még egy napot adtam a semmittevésnek.
a reggeli kakaó még cselekvésízű volt.
aztán eljött a mikrokozmosz és
mikromegvilágosodás ideje. mennyivel
ér többet, ha írok vagy olvasok annál,
hogy ezekre gondolok? most este
kilenc van. az asztalon lámpa, könyv,
papír. tanácstalanul koplalnak. csak én

tékozlom jobban magam. jó lenne újra
verset írni. éreznék már valamit a régiből.
nem ordít most a lélek, csak lebeg a
sarokban. rendet rakhatnék. de a miértre
is lusta vagyok gondolni. hasonlatot
keresek magamra. aztán csak körbenézek.
minden bántóan ismerős, minden bántóan
ugyanaz, ami tegnap, ami ma, ami holnap.

a fejfájás-csillapító már nem elég. igazából
nem is a fejem fáj. csak tükörben döbbenek
magamra. újra visszaemlékezem a régi versekre.
jó lenne újra hányni. mint a ... nem tudom,
szóval újra ki, magamból, azt. de nincs mit.
még, vagy már? ez olyan, mint tegnap:
lendületből mentem neki a zárt ajtónak.
persze hogy nem engedett be. jó lenne

egy nőről is írni most. minden motívumban
róla írni. viszont arcomat nem tudom kimosni.
nem is tudom, hol van arcom. lehet, hogy
nincs is arcom. lényegében mosóporom sincs.
kezem harminccal öregebb testemnél. csak
a kézfogásoknál zavar. nem baj. megerőszakolom
önmagam. most is, mindig. jó lenne valami
lényegeset érezni, de minden csak felszín.

mint a jég a betonon. hideg felszín. és még
azt sem értem időnként. marad hát a
puszta erőszak. s talán beleszerettem
a halálba? vagy csak elfogadom? honnan
tudjam. nem félemlít meg, mert nem is igaz.
a halál csaló. ahogyan isten is, és ahogyan
mi is. csalunk. ha lenne őszinte szó,
nem lenne vers. az élet maga a csalás.

mi csalunk, mert azt hisszük, az élet versét
írjuk. épp fordítva. s hogy költő akarok lenni? beteges.
a határ ismeretlen. örökre az is lesz.






Gizella lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-07-06 11:57:26


Antalovics Péter
lélekpornó

írok
én írok

a. p.
verset akar írni
mert nem akar mindig csak
indiánokat
papagájokat
mezteleneket
kőgörgetegeket
kisüléseket
látni
a. p.
verset akar írni
mert nem akarja hallani
az elesettek és vakok nevetését
a. p. talán fél ezektől
sajnos néha nem csak
csempére hulló csavarokat
akar hallani
mert elmegy az idő
és nem tudja
hova
a. p.
tehát megkérdezte
saját magától kicsit félve
hogy szereti-e önmagát
(illetve hallgasson örökre ha nem!)
miért szeresse tehát a. p.-t valaki más
ha kibernetikus
lett mostanság
a. p. szelíden és bárgyún
sétálgatott a nagyvilág kis zugaiban
és felfedezte hogy bárhol szerezhetne
hasonlatot vagy metaforát
és ezért úgy döntött
leírja mindezt
mert néha nem csak
a csempére hulló vakolat
érdekelte
a. p. tehát rájött hogy
sokkal több a világ
mint amit szelíden és
bárgyú szemekkel néha meglát
több a lélekpornó szerteszéjjel körülötte
mint amit sejtett éjjel álmában vagy épp fröccsögve
amikor rájött a lényegessé alakuló mindenségek
és apróságok özönére
a. p. tehát célt keresett
mert elhitte feltétlen
hogy a legszebb nimfák érdekében
mindent meg kell tennie
de a fehér szövetbe öltöztetett szüzeket
a minotaurusz kapta
a cél pedig lett hát
maga a vágy
a. p. nem szívesen
hitte el saját fejében
hogy utolsó fecske lehetne egy üvegdróton
vagy épp első és egyetlen
aztán megrázta az áram
és körbenézve megnyugodott
hisz fecskék közt élt
és fecskék közé hullott
megrázva
a. p. álmodott
sokszor nagy hülyeséget
például nyaranta félálomban
hogy tüzet gyújtott a forró szobában
és fogkrémmel festette be a zöld falat
mert szerette a mentolos
cukorfajtákat
a. p. nemrégen
döbbenten konstatálta
hogy a tűzoltóság száma
feléjük igencsak és éppenséggel pontosan 93
pedig nem volt szüksége tűzoltókra
és születésnapi szerelőkre
93 februárjában
eloltani magát?
ugyanmár
a. p. komolyan
elgondolkodott azon
hogy mégse kellene forró
olvasztott üveget fecskendeznie
bőre alá nap mint nap
mert a billiárd-asztal még teli golyókkal
a pókerben sincs kiosztva minden lap
és a. p. most
igazán boldog lehet
kovácsolják mint hephaistos kardját
bodzabokrok mellett sétál
és rászakadt isten
egy gót freskó
vonásaiból







Gizella lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-07-06 11:57:26


Antalovics Péter
lélegzet

nem szabad éreznem.
a boldogság legyen eredendő és ősi.
minden más mint valami analízis.
mintha csap alá tenném fejem.
és csak érezném a hideg csordulást.
de nem fáznék. mert sterilizált az élet. és önmagam.
álmomban folyton füstöl egy szivar.
most, este, tüzet akartam gyújtani. mert fáztam.
kiestek a gyufaszálak. nem volt sok. talán négy-öt.
a legtöbb már elégett. amikor tanultam a lángot.
a borosüveg száján buborékpukkanás hangja.
kívülálló szeretnék lenni az egészben.
eső, ess le rám. ess, mint ahogyan özönvíz idején.
fény, temess be. temess be, mint ahogyan a nap a felhők tetejét.
egyáltalán, mi érezhető?
eső, ess le rám. ess, mint ahogyan özönvíz idején.
fény, temess be. temess be, mint ahogyan a nap a felhők tetejét.
már ég a tűz. már porlad kinn a föld.
a levegő kavarog felettem.
olcsó fehérbor az asztalomon. háromujjnyi maradt.
minden ugyanolyan. minden egy és ingadozó.
változtatni kellene a lényegiben, de lehetetlen.
kinn porlad a föld. friss halmazok formálódnak.
lassan összefolyik a levegő. tölcsértorok alakul a légben.
most a tűzre kellett tennem. nem sokat, csak hogy ki ne aludjon.
szeretem figyelni a parazsat.
szikra, világíts meg, mint magányos vándort a fák lombja alatt.
parázs, szenteld meg homlokom, szenteld, ahogyan még nem szenteltél energiát.
most már a halmazok is fakóbbak lettek.
itt benn, és ott kinn egyaránt.
éreznem kellene. valami újat. valami eredendőt. bűnt vagy bongó mámort.
szikra, világíts meg, mint magányos vándort a fák lombja alatt.
parázs, szenteld meg homlokom, szenteld, ahogyan még nem szenteltél energiát.
platánfák nyugalmát akarom. és vedleni. mint a platánok, nyáron.
hárslevelek nyugalmát akarom. a lég rezonanciáját.
teafüvet szűrni egy láthatatlan hártyán. erős zöldteát.
meg kell másznom a hold hegyeit.
hold, ezüstözz be ma éjjel.
sötétség, légy ma éjjel oldalamon.
eső, ess le rám. ess, mint ahogyan özönvíz idején.
fény, temess be. temess be, mint ahogyan a nap a felhők tetejét.
szikra, világíts meg, mint magányos vándort a fák lombja alatt.
parázs, szenteld meg homlokom, szenteld, ahogyan még nem szenteltél energiát.
meg kell másznom a hold hegyeit.
tegnap és ma emlékeznem kell.
holnap éreznem kell.
meg kell másznom a hold hegyeit.







Gizella lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-07-06 11:57:26


Antalovics Péter
dokumentáció

minden fertőtlenített

a hangok
a némuló
visszafojtott nyögések
a suttogások
az idegesítően ismeretlen
zörejek

a lakat
az időrend
a korlátvas
a fehér falak
a lecsorgó vonalak - repedések
a keresztmintás csempék

félnek a falak is
émelyítően puha a szőnyeg
foszladozó fény sikít be
a zsíros ablakon

minden ajtó felett
tábla lóg
az ítélet
névzavar

*

pompás függönyökkel takarják el
a megerőszakolt életet
szobrok lehetnének
ha nem hullámozna
mellkasuk mint egy fújtató
ha nem járna
kezük mint rohanó pók
dokumentumlét
pókhálótorna a polírozott asztalon

gátlástalan unalomba tekert szemüvegek
ajtó előtt porosodik emberségünk
mint a kopott lábtörlő

pattanni vágyó izmok sorvadnak
a feleslegesség oltárhabján
felesleges űrbe dobott életrezdülések
dekadens ügyfelek üzletelnek
a kasztrendszer mélyén

*

állkapcsok
ízületek mocorgása
mint dögkukacok
a fűrészporvergődésben

*

pártíz légy dörzsöli tenyerét
akik nincsenek itt
banánt majszolva teregetik ki
legféltettebb titkaink






Gizella lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-07-06 11:57:26


Antalovics Péter
biológia.

,,az aminosavak a vérben szívódnak (fel)" meg májda majba kerülvén

egyszer részlegesen itteni fehérbor
vérré alakul
szintetikus anyagok szolgája
aminosavak többségi szavazásában

vértelen sejtvén juttatási martalék
idd meg ecet rajongó
zsíros padsor fénye mentén
ontott ömleny fehér váz
vérbaj izmos pékek lepik
szántó létét tudva még
nagyobb szintű foglalkozó
súlyemelő nyirokér
takargatni piros díjak
zsíros fa mahagóni
elefántcsont ceruzavég
noébárka imát mond
sejtem sejtek sejted tövén
mámor cigi füstös nyál
vastag csontváz mázsa törzsi
elöljáró szívhatás
ásvány nélkül hejha egyszer
féked rusnya látom én
legnagyobb a gézkötés ha
lánya grafit titkoló
baktérium zsigerkötés
parafán táncolgató
rongyos ruha vasbilincsben
térdepelő fattyak ó
eunuchok kiheréltek
kakastojás dzsungeltáj
emésztetlen székelt széklet
becsomagolt reggeli
ím be emészt lófej süveg
bár ne tudnád feddhető
tápanyagok vitamindús
szinesztézia-adag
takony zsírok punci levű
markolt végű fejfedő
szerves pindúr cicabarbi
szervetlen vad nyúlhiúz
anyag táptalajban rózsa
oxigén a hű forgat
energia tolókocsi
hejj de lennék naplopó
tégla ösvény sárga enni
feketesáv erdősín
fotoszintetizáló gyök
elment néha mosdani
csattog fejpánt léckutya-tag
szavazati elnyomás
szállító lég forró páholy
kettő templom odvas ág
közeg lépés homok szenes
nyálas pudli tömegvér
nátrium csámcsogni fajta
lényegtelen marsszelet
bors petrezselyem fahéjas
szürke körte pakolat
csontos magvak dús benyomás
élelmiszer nagykabát
juttatási százaléka
megfelelő ömlengés
szerep gumi enni inni
látszatkeltés altató
versek könyvek néha szótlan
lila koncú szertelen
gémeskút a láthatáron
cukrozott víz parttalan
alapvető mókuskerék
átömlesztett tartalom
legismertebb rózsavízzel
szentelt lakkú folyni kell
répacukor negrocukor
fájdalommal fák hazák
tejcukor míg hogyha nem kell
szőlő néha hajnalig
krumpli csak kalifornia
bogár szól itt néha már
nem is akkor hogyha veled
velem akkor te talán
laikusan összefedő
várj a buszra szőrtelen
mentes minden semmi árán
madár dalol gyújtsad fel
szatír bohóc almaborral
öntözött víg tokalény
nyakban zsírsejt seggcsont izzik
fáradalmas vesekő
mondd hány kályha mondd hogy nappal
szükségleted bizalom
néha lennék hejj de lennék
vázlatszerű serpenyő
elsősorban másodikkal
szereptelen átváltás
befalazott kelemenek
napi ovuláció
grammokkal adagol fejfa
sárga üdvös kukorék
oltásveszély H1N1
nyulak bárányok ugye
skalpolj kisasszony pattanás
bőre kendő mozgalom
légy a légynek szárnya nekem
lédi bébi nyugalom
kismennyiség borókapá-
linka nekem zongora
normandia partraszállás
harmónia jaj felénk
vitaminod sűrűsödött
felkelő tájképekben
panoráma hejj de lennék
néha arcod függönye
alultáplált kertitörpét
hizlalj nekem jézusom
adó légy szent parton gyere
hiéna hát most na ne!
feladata számadó





Gizella lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-07-06 11:57:26


Antalovics Péter
STATIO SUBSTANTIAE

hogy most sem élünk
és soha nem is voltunk
nehezen fogadtam el

megszülettünk
mert ránk gondoltak
mert minket akartak
mert akartuk magunkat

az egész egy állapot
mint ahogyan a kavics
bújik meg a homokban

nincs volt
nincs lesz
nincs van

marad
vagy nem marad
nyom rólunk
az idő homokdűnéin

fúj a szél
vagy pihen

az egész egy állapot
hogy most sem élünk
és halálunk után sem
leszünk halottak






 
 
0 komment , kategória:  Antalovics Péter 1.  
A Péter
  2011-07-06 12:18:50, szerda
 
 
Gizella lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ...........(#1) 2011-07-06 11:47:40

Antalovics Péter
valamiről

ha arról írnék, amit nem kedvelnek,
mindenki csak szabálytalan alakú
boroshordónak tekintene.
legyeket reptetnének szájamba.
zöld fényű repülők félemlítsenek.

ha arról írnék, amit kedvelnek,
előbb-utóbb szabályos alakú sörös-
doboznak álcázva járnám a világot.
két szisszenés között megnyilvánulnék,
a hab lassan megsemmisülne.

ha arról írnék, amit értek, olyan
lennék, mint egy felfordított
homokozóvödör.

ha arról írnék, amit nem értek,
fokozatosan belesimulnék
a hold lopott fényébe.







Antalovics Péter
(tompítva)

hőség van, mint egy kőfejtőben.
a bőr nyirkos, a gondolat
aszalt szilva lesz a fejben.
a tüdő nehéz levegőt fújtat.

a mozdulat határos a kimerüléssel,
a szív küszködve dobban.
minden anyag szénként ég el.
párolog a fény. csendben, lassan.

fülledt értelmek kavarognak.
ami felfogható, ráolvad az arcra.
fülemben indiánok dobolnak,
leheletként gőzölög az éjszaka.








Antalovics Péter
2 láb

kánikulaszag a szélbe\'
csak viharral lenne vége
messze repedt kockacukor
égett karamella-bokor

alattam a betonszőnyeg
órák alatt mi nem fő meg
hosszú az út hogy a faszom\'
talpam vadul kőnek csapom

come on come on come on come on
mennyi lehet a pulzusom

kilométerekre köpök
szél viszi el fehér tökök
sósan fénylik nem ökörnyál
minden cseppje célba talál

két szakasz sprint négy zihálás
legyen minden szelvény szálkás
kiválasztok fénylik a bőr
a táj nyelve megolvadt tőr

come on come on come on come on
mennyi lehet a pulzusom







Antalovics Péter
aranylövés

rodney papa angol pair lett volna
ha a 18. században élt volna
rodney papa karosszékben üldögél
békésen önmagával tombolázik
rodney papa sohasem volt agresszív húsevő
lágy mint a dns csak nem spirális

rodney papa gumicukrot eszik fogsorával
lételeme a sajátos puhaság
ezért az összetört kristálypoharakat
azonnal összesöpri takarosan
jóérzésből órákig egy pózba mered
pislog haját kenegeti lágyan

esténként puhán ráncigálja a lepedőt
takaróit mindig tökéleteshez közeli
állapotba igazítja mint a jó katona
az olvasólámpát körültekintően
úgy helyezi hogy véletlenül se
boruljon fel nehogy leégjen a háza

(rodney papa eddig soha ki nem próbált
drogokat fecskendez magába óvatosan
kicsit megilletődve érzi hogy nem
szabadna de betartja az orvosi tanácsot
reggeli ebéd és vacsora után
megfelelő adagot fecskendez)

rodney papa árnyalatnyi iróniával révedezve
olvasta az újságban talált szalagcímet
,,önmaga választotta tragikus halál"
rodney papa bátran tombolázik önmagával
egészen biztos benne hogy övé lesz a
gondosan összehajtott főnyeremény









Antalovics Péter
rossz vicc

először rájössz, hogy a kedvezőtlen
esemény nyomorba dönt, mint az
alkohol. pedig megölni nem fog, bu-
títani végképp. csak a kétségbeesés

nyivákoló szakadéka repedezik talpad
alatt, asszed' azonnal belezuhansz, mint
elmetszett madzagú marionettbábu.
idővel észreveszed a sors köpetét,

ha tükörbe nézel, rájössz, ez csak
egy újabb poén. az élet fantáziája
dús, mint egy harmincas, vörös nő

haja. belefulladni nem lehet, a szá-
lakat viszont gondosan ki kell köpni. aztán
már csak a fésűre lesz szükség.









Antalovics Péter
paletta

(1)

festéket öntenék a levegőbe,
érdekel, hogy veszik el
a szín anyaga, mint maga
a cseppekből álló gondolat.

(2)

terüljön szét a fehér minden
fakó árnyalata, fáradt
mélységeket betöltve uralja,
amit csinálunk. ziháljunk.

(3)

a barna lampériára ömlő
bomlasztott érzelmeket keresem.
a lebukott fejű lámpa fénye
bőven elég, hogy vizsgálódjak.

(2)

néha szétfröcskölném a feke-
tét, az örök kétséget sötétség-
gel támasztanám meg, mint
korlát a tanácstalan embert.

(1)

találnék már valami színt
a szobában, első és utolsó formát,
kontúrt. keringjen úgy, mint
hajnali pára a tó felett.







Antalovics Péter
a kérész

rövid életet!
felfújható csónakon
niagara-vészt!










Antalovics Péter
nyom

csak mérd fel a két
pózna közötti távolságot,
teljesen mindegy, miért.
simogasd óvatosan
a betonfalakat.
rajzold magad alá
a macskakövet.
ér valamit neked
ez a környezet?
neved lehetetlen
megőrizni itt.

hisz nem képlékeny már a mozzanat.
gránit lett minden.

törd fel a lakatokat,
nézz idegen ajtók mögé,
lopj, mint az igazi tolvajok.
fúrj lyukat mindenhova.

nem számít, mit kapsz vissza.
egy hirdetőtáblára ragasztva
már rég elvesztetted bőröd rugalmasságát.









Antalovics Péter
levél magamnak

most, hogy az elavulandó lényegek
végérvényesen és visszavonhatatlanul
elavultak, előtérbe helyeződött
minden, ami elementáris és egyszerű.

ha enni akarok, enni fogok, mert éhes vagyok.
kielégítem szubsztanciális szükségleteimet.
alszom, amikor akarok, mert álmos vagyok.
befejezem, amit el kellett volna kezdenem.

hallgatom a semmi csendjét, felfedezem
benne azt, amit csak az ideg érzékel, ami
tudatomhoz jutva már funkcióját veszti.
hallgatom a semmi csendjét, így történik
körülöttem a távolság, mint következtetés.
összeroppannak mélybe futó erezetek.

feszítem a gondolat húrjait,
jelentéstelenné válik az idő.
a cselekvés pólyába kötött hús.
minden a neszek köré épül.
jelenem a csontokra fókuszál.








Antalovics Péter
a zongorista

aki most a zongoránál ül, soha nem fogja
megérteni a zenét. atonális végtelen-
ekbe menekül. onnan jött. csupán
hazafutna. leüt sorban véletlen
hangokat. nem fél. vízen
úszó fűzvirágokat
képzel, elgázolt
kutyákat
idéz
meg.









Antalovics Péter
(nyugalom)

(siklórepülőn utazó embermadár
vagy. vászon szárnyaidat nem mozgatod.

innen bármikor lenézhetsz
a környezet fájdalmára.
rettegő vonulatokat kereshetsz.
az opálszínű idő omlását
vágyod, gondolatod
a táj reszketésébe fúrod.

mederben kúsznak el
körülötted önmagukból eredő
hő- és légáramok. végérvényesen
szolgáljátok egymást.

feljebb vagy te most
mindennél. szárnyalásod
a fény békéjét hagyja
az égre rajzolva.

árnyékod sziklasíkon ragyog.)







Antalovics Péter
(szonett neki)

jogomban áll nem hallgatni, és ezért
el sem ítélhetsz. ég bennünk a kompen-
zálálási vágy. ami történt, kezeinkben
remeg. eltévedt cselekvések zuhantak

összevissza, a helyzet úgy maradt, reagál-
ni nem lehetett. most minden stagnál, min-
den centiméterekkel súrolja a határt.csak
majdnem önt el minket, csak majdnem

szakad át a gát. rólad mindig jó lenne
írni, és ettől olyan leszek, mint kifacsart
citrom a napon. visszatekerném az időt,

nem ismernélek most. mert ilyenkor
abroncs a fej, és az sem vigasztal, hogy
egymásról készülne el önarcképünk.







Antalovics Péter
paranoid android - (bulímia)

(igen kérlek
számlát nyitottam
hogy pénzt tudjak felvenni
mindenem a pénz
pénzzel mosok fogat
áh pénzt okádok én mindennap
mert majdnem kurva lettem
de a végén csak leszoptam magam
igaz azért nem kapok pénzt)
ásítoztam hajnalban püffedt arccal
azért sem fizettek pedig jól esett
a napfény betörte az ablakot
ásítoztam hajnalban püffedt arccal
megdermedt a környezet
tömény oldatokban áztam
érzékenyebb lettem a zörejekre
(folyékony gumicukor fröccsent)
romlott húsvéti tojásokat ettem
többrétegű lett a látvány

menjen le a hasról minden
a bordákat akarom látni








Antalovics Péter
(ROSE)

köpenyben járod a lakást
meztelen vagy alatta
kezedben pohár bor
gondolkozol az életen
bőrödet érinti a ruha redője

ez most elég jó érzés ahhoz
hogy emlékezz rá











 
 
0 komment , kategória:  Antalovics Péter 1.  
A Péter
  2011-07-06 10:41:19, szerda
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .............. (#2) 2011-07-06 10:23:55

Antalovics Péter
profán suttogás

vibráló
falakra vetített
koponyák
újra és újra visszatérő
látomások

hullámok a csontok tengerén

kell valami
nemző hatalom

fentről hull
a habokba

az elhantolt
uralkodó örökség
add tovább

és a hidegtől
újra forróvá pezseg
a halott test
részeiben

az első fáklyafény
ellobbanása
ami megmarad

pótolhatatlanul









Antalovics Péter
terápia

ó dehogynem ó kéremszépen
dehogynem vagyok valahogy
úgy vagyok mint senki más ilyenkor
egy ködlámpa sárga csóvájában és pontosan az ellenség felé vezető út
felén

buzgón leszegett fejjel csinálom a
semmit
szinte tökéletes a szembeszél és ez
különben is javamra válik mert
felém ilyenkor elkenődött árnyékom beszél

jól megértjük egymást
azt üzeni

megdöbbentő
rájöttem ha valóra válna az álmom
ugyanígy érezném magam mint most

ebben a színtelenre
festett szobában
olyan fárasztó a tudat
hogy más vizel
az ablakom alatt
és amúgy is
ki nyírja le a füvet
ha nem sül ki

***

ajánlás a kezdeményezőnek

bőkezű vagy uram
semmi rosszat nem adtál

megelégedtél saját csókjaiddal
saját arcodon
igaz?
valld be magadnak
legtöbbet mindig a maszturbáció
ér








Antalovics Péter
a tű

mondd szépen krrr!
hogy ne legyél magányos.
átver az ellen. őr!
ha mezítláb jársz.

homok kerül a szemedbe.
szádba!
ó! de hon?

nanométerekig vájtál vázlatot
kerrrr!
esve.








Antalovics Péter
kalács

túl gyors ez fekete kuglófot
szolgálnak fel még nem is rendeltem
jégbe hűtött kisgyermekeket
gyűjtenek rám bízzák őket
hova tegyem a kuglófot
hova vigyem sétálni a jégbe
hűtött kisgyermekek hadát
sírnak keresik a hazát gyertek
adok nektek finom fekete kuglófot

mi az hogy nem kértek?









Antalovics Péter
majdnem

nagyon kellemes és egy kicsit izgató is
a gondolat, amikor rádöbbenünk, hogy egy
fontos dolog úszott el mellettünk, mint valami
szépen megfaragott, velencei gondola.

hallucináció a világ megmentője!
mert ez nem is gond volt, csak egy lila
pocsolya felszínén úszó illúzió,
renyhe vártornyok remegtek,
felfordított teknősbéka
ficánkolt,

nem, nem betonból
volt a páncélja, bicskával
mégsem lehetett kimetszeni
belőle, de

a bicska
cápauszonyleves készítésére
roppant célszerű.














Antalovics Péter
búcsúztató

hív a vörhenyes alkonyat
jöjj
mesélj valamit a Napnak
földi ember

tartsd vissza lélegzeted
pillanatra
buja tájakon élsz
csak a lidércek
bántanak

csukd be szemed
pillanatra
halld meg az örök
lassan csorgó
dallamokat

hív a vörhenyes alkonyat
jöjj
mesélj valamit a Napnak
földi ember
















Antalovics Péter
(a hely)

minden nap rendet rakok a szobámban,
ha jön valaki.
a padlóról felseprem a morzsákat,
a sarkokból lekaszabolom a pókhálókat.
a szemetest kiürítem,
ha jön valaki.

ezeréves slágereket hallgatok,
ha nem jön senki.
ablakokat és ajtókat nyitok, szellőztetek.
keresem magam a duruzsoló zenében.
kitekingetve levegőzök,
ha nem jön senki.

már nem is rakok rendet, sohasem. csendben
ösvényeket keresek.
a padlódeszka alatt kutatok meglepetéseket,
az árnyékok hosszát méricskélem.
tapogatom a bútorokat,
ösvényeket keresek.













Antalovics Péter
gyűrű

békés barna madarak keringenek
négy csicsergés tökéletesen kitölti a levegőt
három fénysugár tolul be fentről

lótuszvirág bontja ernyőjét

langyos vízben csobbannak
fehér hullámokban buggyannak
a tejfehér rügyek
látom ez itt a fekete boldog rózsák tava
látom ez itt a színes nyugodt tulipánok kelyhe
hallom itt összpontosul minden dobbanás
érzem itt halvány vízízű minden
száraz szirmok úsznak a tó gyűrűin

olyan szokatlan ez a rend







 
 
0 komment , kategória:  Antalovics Péter 1.  
x
  2010-11-06 07:53:25, szombat
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .......... 2011-07-08 13:53:42


Antalovics Péter
közöny

amikor
ujjaimmal
belepiszkálnék
a fénykép
tájába
de nem
lehet


 
 
0 komment , kategória:  Antalovics Péter 1.  
x
  2010-10-23 19:34:15, szombat
 
  Gizella lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-07-06 11:57:26


Antalovics Péter
hajók a parton

szárazon vergődnek
az időtől vöröslő roncsok
oldalra billent horgonyok sikonganak
karvastagságú lánckígyók sziszegnek
a kajütből senki sem integet
rozsdaport szór a szél a vízbe

a vastemető-magánnyal
mi szállhatna szembe?







 
 
0 komment , kategória:  Antalovics Péter 1.  
x
  2010-06-16 22:41:48, szerda
 
  Gizella lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... 2011-07-06 11:57:26


Antalovics Péter
péntek, utazás ()

látod ez a szembejövő autóbusz pontosan
úgy néz ki mint te vagy én vagy a
kisgyerek ott az első ülésen aki a kopott
labdát markolja
egy nagy homlok lehetne az egész
hogyhogy nem kövülnek rá
az ülő vagy álló emberekre
a hullócsillagokat köpő
lávapatakok
miért folynak le
gőzölögve







 
 
0 komment , kategória:  Antalovics Péter 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 11 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 782
  • e Hét: 16600
  • e Hónap: 80870
  • e Év: 1776755
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.