Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
Garai Gábor
  2018-06-28 07:13:30, csütörtök
 
  Garai Gábor

Bizalom


S ha százszor is becsapnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
s ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hízlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom,hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen magányban,
mert irgalmatlan az élet .

De csöndes szóval eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárt kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;
ki-bejár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.
De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mammut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.

 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Garai Gábor
  2018-05-18 11:39:52, péntek
 
 
Garai Gábor

A fű a folyó te meg én

A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel üvegén,
idén egy végső korty meleg,
egy törpe-kagyló-amulet

és koraősz és nyárutó
siettető, karoltató,
és vér-pihék a nap előtt,
és fölcikázó evezők,

aztán az est, s hogy nincs tovább,
hogy vártalak négy nyáron át,
s hogy halhatatlan a remény,
s a fű, a folyó, te meg én.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Garai Gábor
  2018-03-23 09:31:48, péntek
 
  Garai Gábor

Kilépni ömnmagunkból

,,Nincs alkú - én hadd legyek boldog!"
József Attila

1

Pláton receptje szerint:
előbb egy test szerelme, utóbb
minden testek szerelme következik;
aztán a szép testtől az ékes
jellemig ível az út,
s attól is feljebb tör, tovább, míg
eljut a bölcsességig, a szép tudományig,
majd végül a tündöklő tudást is túlhaladva
a magábanvaló szépséget megragadja.
Hol volt, hol nem volt,
s ugyan mit ért az a bölcsesség, az a szépség?
Megóvhatott-e bár egy férget is a földön?
Leomlott-e szerelmétől a börtön?
S ha sem a szépség, sem a tiszta tudomány,
minket a puszta részvét megváltott-e talán?
Vagy a vak félelem, mely már csak lenni unszol,
segített-e kilépni önmagunkból,
míg magányunk prédája, a védtelen ösztön,
belénk fülledt, hogy a lélek reszkessen és üvöltsön?!

2

Más törvény kell! A görög bölcs hágcsója meredek,
magas és méltóságos nagy semmibe vezet,
mely mint fekete füst-gomoly lázálmainkban hömpölyög
az érthetetlen ég alatt, a védhetetlen föld fölött.

Kilépni önmagunkból, több lenni, mint egyetlen
gyertyaláng-lázadás a halál éje ellen;
kilépni önmagunkból, nem csak vígaszt keresve,
de egyensúlyt, amelyből fölnő a lét szerelme;
kilépni önmagunkból - ez a nagy vetkezés,
amit áhít a testünk, s amit óhajt az ész.

3

Boldog az, kit szerelme egy másik élettel oly forrón összezárt,
hogy bőrén érzi a párja gyönyörét, nyomorát;
boldogabb, kit a munka mindent feledtető
árama emel fel; néki fogad szót az idő.
De a legboldogabb az, ki megízlelte, mit ér
a léleknek, ha fölkél másokért, kik kenyér,
jog vagy jó értelem híján tengődnek itt,
s vérével elkeverve szívük reményeit,
és minden forradalmak közös honába lépve
mint áram a fémbe, hatol be minden földi népbe.
Kilépve önmagából ő a legboldogabb:
magányt többé nem ismer, félelme ellohad...

Magányt többé nem ismer?
Szive félve sosem ver?
Szenvedélyben sem ég?

Csak az kell, ki teljes ember!
Legboldogabbnak is, példának is csak az kell,
ki a csúcsokra kűzdve s tépelődőn halad fel!
Szerelem? Munka? Vagy: összefűző közösség?
Nincs alku!
Mind a három!
Tágas földi öröklét
épül, s nem mint a Bábel tornya vagy Pláton elve,
nem lépcsőzetesen: a mindenség szerelme
tetőzi egy szintbe;
lakói, naponta rakjuk újból,
hármas oszlopsorokkal, kilépve önmagunkból,
egymásba olvadón és örök reményt ragyogva.

Segíts, irgalmas élet, hadd váltsuk már valóra.


...
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Garai Gábor
  2017-12-08 20:30:29, péntek
 
  Garai Gábor

Töredékek a szerelemről

Ki megvigasztaltad a testem,
áldott legyen a te neved.
Hazug voltál, hiú, hitetlen?
Vakmerőbb, mint a képzelet!
Hová hullsz? Én meszes közönybe.
Nincs áhítat már nélküled.
Csak nemléted fekete szörnye,
és kábulat és szédület.
És csönd. Irgalmatlan magányom
többé már meg nem osztja más.
Vár végső szégyenem: halálom.
S nincs nélküled feltámadás.

Lehet, csak a hibátlan testedet
szerettem, s föltárult, elengedett
szépséged gyújtottam ki a szilaj
szenvedély képzelt lángcsóváival?
Lehet, hűséged, vadságod csupa
varázsolt rongy volt, festett glória:
én rádbűvöltem rajongón - te csak
eltűrted jámbor hóbortjaimat?
Lehet, hogy így volt.
Akkor is neked
köszönök mindent - s elvégeztetett.
Fönntart még a tőled vett lendület.
Már semmi sem leszek tenélküled.

Immár aligha változom meg:
minden vonásom végleges.
Mi eddig eszmém s mámorom lett,
eztán sorsom törvénye lesz.

Aláaknázott terepen
lépkedek feszes nyugalomban.
Dühöm csak jelentéktelen
legyek dünnyögésére robban:
a folytonos életveszély
morajától szemem se rebben;
minden reményem benned él,
halálomnál véglegesebben.

Mire megszüljük egymásnak magunkat,
kihordunk annyi kínt, kívül-belül,
hogy elszakadni egyikünk se tudhat
többé a másiktól:
feltétlenül
valljuk egymást, mint gyermekét az anyja. -
S akkor ha majd fájdalmak súlya nyom,
fele bánatod én veszem magamra,
és bűneid felét is vállalom.

Mióta szeretlek, eszméletem
minden percében rád emlékezem,
álmomban is te őrzöl meg talán,
rólad tudósít munka és magány,
veled lep meg hajnalom, alkonyom,
s hozzád megyek, ha tőled távozom.

Nincs itt más lehetőség:
lélek-fogytig a hűség
szálai két szeretetnek
végképp összeszövettek...

És Penelopém vár odahaza,
szövi a remény álom-szőnyegét.
Nincs termő nyara, kacér tavasza,
néki ez a telt öröklét elég,
hogy el ne múljék tőle a varázs,
mit érkezésem, a bizonytalan
sajdít belé, s a halk vigasztalás,
hogy csak őérte őrzöm meg magam.
...
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Garai Gábor
  2017-12-02 08:29:34, szombat
 
  Garai Gábor

Álmodj!

Álmodj egy szép világot
hol a tenger a fény,
ott hol a béke az égig ér...
Álmodd, hogy a szeretett örökké él,
a szívedben derű, és senki nem fél..
Álmod, hogy az álmaid
valóra váljanak,
és elkerül minden,
mi szívednek fájhat.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Garai Gábor
  2017-10-10 15:53:15, kedd
 
  Garai Gábor

Nem vagyonra gyűjtök - időre,

hogy kószálhassak szabadon
ez idei, s talán jövőre
már járhatatlan tájakon.
Örömömben - ameddig élek -
az osztozhat csak, akinek
így kellek, ki felezi vélem
oszthatatlan perceimet;
Bánatomban csak az talál meg,
kit leigáz a pillanat,
s úgy szakad rá, mint az ítélet,
hogy alig kelt, - s már hull a nap.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Garai Gábor
  2017-09-14 14:32:27, csütörtök
 
  Garai Gábor

Úgy szeretnék sokáig élni

Úgy szeretnék nagyon sokáig élni,
hogy öregen is megismerjelek,
mikor tüzedből már nem futja égni
s én is parázslok, alig perzselek.

Tudom, hogy akkor is ragyogsz nekem még,
szemedtől ez a fény nem múlik el;
magad ragyogsz akkor is, nem az emlék,
s feledteted velem, hogy halni kell.

Magad ragyogsz, a ráncok közül is épen
tündököl majd e lágy önkívület;
két csillagod a test mögötti térben,
hol a tagok elejtik terhüket,

hol a nyers mámort az álom bevonja,
s nyugvók a vágyak, - sosem bágyadók;
hol öntudatlanul váltja valóra
csömörtelen varázslatát a csók.

...
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Garai Gábor
  2017-08-31 15:22:24, csütörtök
 
  Garai Gábor

Töredékek a szerelemről

Ki megvigasztaltad a testem,
áldott legyen a te neved.
Hazug voltál, hiú, hitetlen?
Vakmerőbb, mint a képzelet!
Hová hullsz? Én meszes közönybe.
Nincs áhítat már nélküled.
Csak nemléted fekete szörnye,
és kábulat és szédület.
És csönd. Irgalmatlan magányom
többé már meg nem osztja más.
Vár végső szégyenem: halálom.
S nincs nélküled feltámadás.
*
Lehet, csak a hibátlan testedet
szerettem, s föltárult, elengedett
szépséged gyújtottam ki a szilaj
szenvedély képzelt lángcsóváival?
Lehet, hűséged, vadságod csupa
varázsolt rongy volt, festett glória:
én rád bűvöltem rajongón - te csak
eltűrted jámbor hóbortjaimat?
Lehet, hogy így volt.
Akkor is neked
köszönök mindent - s elvégeztetett.
Fönntart még a tőled vett lendület.
Már semmi sem leszek tenélküled.
*
Immár aligha változom meg:
minden vonásom végleges.
Mi eddig eszmém s mámorom lett,
eztán sorsom törvénye lesz.
*
Aláaknázott terepen
lépkedek feszes nyugalomban.
Dühöm csak jelentéktelen
legyek dünnyögésére robban:
a folytonos életveszély
morajától szemem se rebben;
minden reményem benned él,
halálomnál véglegesebben.
*
Mire megszüljük egymásnak magunkat,
kihordunk annyi kínt, kívül-belül,
hogy elszakadni egyikünk se tudhat
többé a másiktól:
feltétlenül
valljuk egymást, mint gyermekét az anyja. -
S akkor, ha majd fájdalmak súlya nyom,
fele bánatod én veszem magamra,
és bűneid felét is vállalom.
*
Mióta szeretlek, eszméletem
minden percében rád emlékezem,
álmomban is te őrzöl meg talán,
rólad tudósít munka és magány,
veled lep meg hajnalom, alkonyom,
s hozzád megyek, ha tőled távozom.
*
Nincs itt más lehetőség:
lélek-fogytig a hűség.
Szálai két szeretetnek
végképp összeszövettek...
*
És Penelopém vár odahaza,
szövi a remény álom-szőnyegét.
Nincs termő nyara, kacér tavasza,
néki ez a telt öröklét elég,
hogy el ne múljék tőle a varázs,
mit érkezésem, a bizonytalan
sajdít belé, s a halk vigasztalás,
hogy csak őérte őrzöm meg magam.
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Garai Gábor
  2017-08-30 13:17:21, szerda
 
  Garai Gábor

Elátkozottan

Mint páros gót oszlopok összeforrtan
Tartjuk a reménység boltíveit
Állunk csont - fehéren elátkozottan
Míg a törvény rajtunk be nem telik

Tudod hogy minden ellenünkre fordul
Tudom hogy minden vád fejünkre száll
De fájdalmakon és rágalmakon túl
Tiszták vagyunk mint hó fürdette táj

Neved az álmatlan tengerre írom
Már fodraid közt leng a szürkület
Virraszt velem örökös éber áram
Sötétedik Meghalok nélküled
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
Garai Gábor
  2017-08-09 07:32:53, szerda
 
  Garai Gábor

Valami elveszett
(részlet)

"...Valami elveszett!
Valami, valami szép
örökre elszállt, elenyész...
Valami pótolhatatlan,
valami egyetlenegy,
barátság, szerelem,
egy pálma-zöld sziget,
mely átdereng a párás tengeren;
vagy csak egy távoli nyár,
valami szép,
valami szép,
talán a legszebb
odaveszett
örökre már.
És nincs segítség.
S nincs rá magyarázat.
Csak belesimul szelíden a bánat
sikolya a diadal dallamába..."
 
 
0 komment , kategória:  Garai Gábor  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 27 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 223 db bejegyzés
e év: 1998 db bejegyzés
Összes: 8566 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 313
  • e Hét: 1344
  • e Hónap: 31386
  • e Év: 461362
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.