Regisztráció  Belépés
horvathnemagdi.blog.xfree.hu
Tégy minden jót, amire képes vagy, És tedd olyan csendben, Ahogyan csak lehetséges. Charles Dickens Horváthné Magdi Magdi néni
1945.02.28
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
Tallóztam
  2017-05-13 07:05:58, szombat
 
  Tízemeletnyi rémület

Karina karcsú, nem túl magas lány volt. Huszonnégy éves korára a természet ellátta mindennel, aminek a nők (és a férfiak) örülni tudnak. Formás arcát Formás arcát hosszú, feltűzött haj keretezte Álom szép melle ütemesen ringott minden lépésnél, hosszú combját alig takarta a szét-szétnyíló szoknya.
Késő este volt, amikor Karina belépett a toronyházba. A tizedik emeletre igyekezett. A liftajtó megnyílt előtte, de mielőtt elindíthatta volna, másik utas érkezett. Fiatal, alacsony, meglehetősen ittas férfi volt. Valamit mormogott, ami feltehetően köszönés akart lenni. Talán itt lakik? Karina a lift falához támaszkodott, nem is nézett a férfira. De a hatodik érzékével már sejtette, mire készül.

Amaz nem is várt sokáig. Még az ötödik vagy a hatodik emelet között lehettek, amikor az ismeretlen a megállító gombra csapott. A lift két emelet között állt meg. A férfi a lányra vetette magát. Meg volt győződve arról, hogy Karinát váratlanul éri a támadás.
Váratlan támadás
Mielőtt a lány bármit is tehetett volna, az idegen az ajtónak lökte. Ezután fél karjával hátulról átölelte, hogy mozdulni sem tudott. A másik kezével éles tőrt tartott a torkához:
- Ne kiabáljon...! Tegye, amit mondok!
Karina izma megfeszült, de nyugodt volt. Vajon csak a pénzére utazik, ez a kis bandita, vagy elmebeteg, aki meg akarja erőszakolni?

- Vetkőzzön le! - hörögte amaz felhevülten, mohón.
- Egé...egészen? - dadogta Karina.
- Csak alul, de gyorsan! Ha nem teszi, akkor... - a tör pengéje fenyegetően megcsillant a lámpafényben. Karina úgy döntött, engedelmeskedik. A férfi kissé lazított a szorításán. A lány leeresztette a szoknyáját, letolta a bugyiját is. A férfi akkor már hangosan lihegett. Leengedte a kést, és elölről közeledett a lányhoz. Karina mintegy vágyakozva tárta szét mindkét karját...
És lecsapott.
Gyorsan cselekedett
Egyszerre ütött a férfi két arcfelére. Az idegen az első pillanatban nem is tudta, mi történt vele. Csaknem belesüketült a kettős csattanásba. Mielőtt magához tért volna, sorozatot kapott a gyomrába, aztán a rúgások következtek. Csaknem felsikoltott, amikor a lány egyik lába a legérzékenyebb pontján találta el...
Karina elvette a tőrét, majd fürge ujjai megfosztották a tárcájától, az irataitól és a pénzétől.

Gyorsan felöltözött, és elindította a liftet lefelé. A férfi pénzét számolatlanul gyűrte a táskájába, aztán föléje hajolt:
- Kidoblak az alagsorba, te szemét! Köszönd meg, hogy nem hívok rendőrt! Tűnj el!
A lift megállt. Karina kidobta a férfit, maga pedig fölment a földszintre. Kinézett. Senki sem volt a hallban. Lassan kisétált a házból. Gyalogosan ment a másik torony épült felé. "Az ilyen disznók félelmükben úgysem tesznek feljelentést" - nyugtatgatta magát.

Már messziről látta, hogy a bejáratnál újabb férfi várakozik, félig az árnyékba húzódva. "Elszaporodtak mostanában, de nem baj." A lány belépett a hallba, aztán a liftbe. A férfi követte. A liftajtó halk surranással csukódott be mögöttük. Karina nem félt. Hónapok óta minden este ezt csinálta. Valahogyan vissza kell szereznie a pénzt, amit az önvédelmi tanfolyamért fizetett. Meg aztán, élnie is kel valamiből..
 
 
0 komment , kategória:  5 perces krimi  
Tallóztam
  2016-01-12 09:48:40, kedd
 
 
Ötperces krimi!!!!!!!!

A póker veszélyes játék!

Walter nem keresett sokat munkájával, de azért megélt belőle. Vízvezeték-szerelő volt és keményen dolgozott. Nem is ezzel volt a baj, hanem azzal, hogy kedden kéthavi keresetét veszítette el a Játékbarlangban.

Az éjszakai bárban régóta működött egy illegális pókerklub, amibe most valahogy becsalták Waltert is. Megtakarított pénze volt az, amit röpke másfél óra alatt elveszített a hátsó teremben.

Dühösen jött ki. Még nem tudta, mit fog tenni, de nagyon fájt a pénz elvesztése. Az asszony ezért biztosan agyonüti, ha kiderül. Mert a szakmában hiába volt Walter a legjobb, mégiscsak az asszony volt az úr a háznál. Ráadásul sejtette, hogy amazok csaltak. Az ismert társaság, a Brian fivérek fosztották ki. Márpedig azt suttogták a városban, hogy ezek a maffiózók mindenben csalni szoktak. Miért éppen a kártyában lennének becsületesek?

Megfogant benne a bosszú ötlete
Két nappal később munkára hívták a Játékbarlangba. Walter volt ugyanis az egész épület átalánydíjas vízvezeték-szerelője. Valami baj volt a vízvezetékkel. Nála jobban senki sem ismerte a falakba rejtett csövek világát. Amint ott bóklászott az alagsorban, a tűzoltó permetező-berendezés tartályait nézve jött rá a nagy ötletre.

Közölte a gondnokkal, hogy hazamegy a kocsijáért, speciális szerszámokat hoz, és a javítást inkább szombat éjszaka végezné el, amikor már alig vannak az épületben. Olykor pár percre el kell majd zárnia a vizet. Tudta, hogy a Brian fivérek szombat éjszakánként rendezik a nagy pókerpartikat, hasonszőrű környékbeli maffiózókkal. Ott aztán kedvükre fosztogathatják egymást és a betévedő gazdagokat, akik semmiben sem különböznek tőlük.

Lázasan dolgozott egész szombat este. A kocsiján az alagsorba vitte a benzineskannákat, jó sokat. A tűzoltó szerkezet egyik tartályából leengedte a vizet - az elfolyt a csatornában -, majd benzint töltött a helyére. A veszélyes folyadék szépen elnyugodott a falakban, senki sem láthatta, nem szagolhatta ki. Jól zártak a csapok. Addig mesterkedett, amíg sikerült azt a folyadékot a ház legmagasabban elhelyezett tartályába terelni. Nem volt nehéz dolga, hiszen a benzin könnyebb a víznél. Amikor alulról lassan utánaengedte a vizet, az mind magasabbra emelkedett, és tolta maga előtt a benzint. Walter kiszámította, mikor lesz a legfelső tartályban csak benzin, az összes alatta lévőben meg csak víz. Aztán a csapokkal ügyködött.

Hamar felismerte, hogy a helyiségek mennyezetébe építtetett tűzoltó permetező szórócsapjai mely vezetékekhez csatlakoznak. Úgy irányított mindent, hogy a benzin majd a pókerterembe ömölhessen, sehova máshová, és oda is csak néhány percig. Annyi éppen elég lesz. Walter ugyan csak vízvezeték-szerelő volt, de tudta, hogy a benzin egy pillanat alatt igen magas hőmérsékleten ég el. Különösen, ha a saját párájával együtt permetezik be egy helyiségbe. Ahol van is néhány nyílt lángú tűzforrás - például a Brian fivérek vastag, állandóan füstölgő szivarja...
Csak néhány mozdulat
Éjfél előtt készen volt mindennel. Kocsijával kihajtott az alagsorból. Jó messze onnan leparkolta a járművet az üres benzineskannákkal, majd gyalog visszament. Kívülről látta, hogy a pókerszobában égnek a fények. Zajlik hát a parti. "Most ennek egy eddig szokatlan, tüzes változatát fogjuk játszani" - mormolta, és visszament a helyére. Néhány mozdulat a csapokkal...

A lentről induló nagynyomású víz kitolta a tűzoltásra szánt "vizet", ami most benzin volt... Ezzel spriccelte tele a pókerszobát, ami azonnal be is lobbant a szivaroktól. Walter kivárt két percet - ennyi elég lesz, hogy a Brian fivérek meg a többi maffiózó szénné égjen. Egyik sem érheti el élve az ajtót, úgy lobognak, mint a fáklyák - látta őket lelki szemeivel. Két perc után elfogyott a benzin, most már igazi víz jött a csövekből.

Walter jó sokáig nyomatta, hogy kimossa a tartályból a benzint, és hogy eloltsa a tüzet, közben gyorsan besurrant abba a szobába, ahol a bevételt őrizték. Sima ügye volt, a széf nem volt bezárva, bizonyára csak a külső, pókerteremben lévő őrök vigyáztak a pénzre. Mit veszkődtek volna az állandó ki-bezárással, hiszen óráról órára újabb balektól lehetett elszedni a pénzét. Ami egyre csak vándorolt a Brian testvérek zsebébe és széfjébe. Walter gyorsan a kabátja alá dugta a pénzkötegeket és ment is kifelé, hogy elzárja a vizet.

Mire befejezte, már hallotta is a szirénákat... Hát ennyit a tüzes pókerről - jegyezte meg halkan és összeszedte a szerszámait. Mert hát Walter mindig is pedáns ember volt. Úgy ismerték a városban, mint aki mindig pontosan és jól végzi el a rábízott munkát.

Nemere István
 
 
0 komment , kategória:  5 perces krimi  
Tallóztam
  2015-11-17 17:11:11, kedd
 
 
A túlzott becsületesség ára

A férfi vaskos pénzköteggel tört utat magának a pénztárablakhoz.
- Hé, maguk a kaszában! Tévedtek! Pár perccel ezelőtt itt váltottam be a fizetési csekkemet.
- Sajnálom, uram - mondta a főpénztáros, John Farnsworth -, de a pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el.

- Sajnálhatja is - nevetett a férfi. - Csupán azért jöttem vissza, hogy megmondjam, a fiatal hölgy tévesen váltotta be a csekkemet. Háromszáz helyett ezerháromszáz dollárt adott ide.
Csodálkozó morgás hallatszott a várakozók körében. Fransworth elsápadt:
- Egy pillanat... Ön semmi esetre sem... - de a férfi már vidáman tartott kifelé.
Valaki a sorból odaszólt Farnsworth-nak:
- Ugyan, pénztáros úr! Hiszen maga is mondta, hogy a pénztártól való távozás után nem fogadnak el reklamációt!

A hivatalos idő lejártakor a főpénztáros leltárt csinált, bezárta a páncélszekrényt, majd a feldúlt pénztáros kisasszonnyal együtt felment az emeletre Gleason vezérigazgatóhoz.
- Miss Kent - mutatott Farnsworth a lányra - súlyos hibát vétett...
- Tudok a dologról - mondta Mr. Gleason erőltetett nyugalommal. - Üljön le, Miss Kent, mielőtt összeesik.
A lány szót fogadott, miközben a könnyek csak úgy peregtek az arcán.
- Az én hibám - motyogta maga elé Farnsworth -, körülbelül öt percre magára hagytam a pénztárnál ezt a lányt. Ekkor váltotta be az úr azt a bizonyos csekket. De még mindig rábukkanhatunk a férfira, ha...

- Nem! - szólt közbe a vezérigazgató. - Nem lenne jó reklám, ha a túlfizetett pénzt visszakövetelnénk.
Nyílt az ajtó és belépett két biztonsági ember. Az egyik bólintott és átnyújtott Mr. Gleasonnak egy cédulát.
- Pedig csak öt percre mentem ki... - motyogta Farnsworth.
- Pontosan - mondta a vezérigazgató, majd nyugodtan folytatta - és ez az öt perc elég volt ahhoz, hogy a kivett pénzt elrejtse a férfimosdó törülközőtartójának az aljában.
- Hogyan? Mit tetszett mondani?
- Ne is tagadja, Mr. Farnsworth! A cinkosát a pénzköteggel még az utcán lefüleltük. Rögtön bevallott mindent.

- De ez őrültség! Ezt az embert azelőtt sohasem láttam!
- Igazán? Ő mindenesetre azt állítja, hogy tegnap együtt iddogáltak, akkor főzték ki az egészet.
- Hazudik! Miss Kent volt az ,aki a csekket beváltotta. Ő az egyetlen, aki...
- Igazán, Farnsworth, nem lenne szabad ezt az ártatlan teremtést belekevernie ebbe a piszkos ügybe! Maga a tolvaj, maga a "bankrabló".
- De hogyan történt? - kérdezte Miss Kent.
- Mr. Farnsworth megvárta, amíg a sorban az ablakhoz ért a bűntársa. Ekkor átadta magának a kasszát és előre elemelt ezer dollárt. A pénzt eldugta a férfi mosdóban. Időközben ön beváltotta a cinkos csekkjét, természetesen teljesen korrekt módon.

- De hát a férfinak tényleg a kezében volt a pénz! - értetlenkedett Mss Kent.
- Hogyne, az a háromszáz dollár, amit maga kifizetett és az a köteg, amit akkor húzott elő a zsebéből, amikor még senki sem figyelt rá. Ezután játszotta el Farnsworth segítségével azt a bizonyos komédiát... A pénztáros úr viszont elfeledkezett arról az apróságról, hogy a nagyobb címletű bankjegyeket vegyszerrel megjelöltük. Így Mr. Farnsworth maga okozott riadót, amikor a vegyszeres ezer dollárossal elhaladt a pénztárajtó oldalában elhelyezett készülék mellett. A detektívjeink azonnal munkába léptek. Érti már?
- Tehát nem bíztak bennem - motyogta a megtört főpénztáros. - Pedig mindig én voltam a megtestesült becsületesség! Soha nem késtem egyetlen percet sem, soha a magam számára nem használtam fel egyetlen ceruzát, postabélyeget vagy bármi mást.
- Tudom - mondta halkan a vezérigazgató. - Éppen ez volt az az ok, amiért jó ideje bizalmatlanul néztük magát...
 
 
0 komment , kategória:  5 perces krimi  
Tallóztam
  2015-02-21 16:16:39, szombat
 
 
A túlzott becsületesség ára

A férfi vaskos pénzköteggel tört utat magának a pénztárablakhoz.
- Hé, maguk a kaszában! Tévedtek! Pár perccel ezelőtt itt váltottam be a fizetési csekkemet.
- Sajnálom, uram - mondta a főpénztáros, John Farnsworth -, de a pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el...

Sajnálhatja is - nevetett a férfi. - Csupán azért jöttem vissza, hogy megmondjam, a fiatal hölgy tévesen váltotta be a csekkemet. Háromszáz helyett ezerháromszáz dollárt adott ide.
Csodálkozó morgás hallatszott a várakozók körében. Fransworth elsápadt:
- Egy pillanat... Ön semmi esetre sem... - de a férfi már vidáman tartott kifelé.
Valaki a sorból odaszólt Farnsworth-nak:
- Ugyan, pénztáros úr! Hiszen maga is mondta, hogy a pénztártól való távozás után nem fogadnak el reklamációt!

A hivatalos idő lejártakor a főpénztáros leltárt csinált, bezárta a páncélszekrényt, majd a feldúlt pénztáros kisasszonnyal együtt felment az emeletre Gleason vezérigazgatóhoz.
- Miss Kent - mutatott Farnsworth a lányra - súlyos hibát vétett...
- Tudok a dologról - mondta Mr. Gleason erőltetett nyugalommal. - Üljön le, Miss Kent, mielőtt összeesik.
A lány szót fogadott, miközben a könnyek csak úgy peregtek az arcán.
- Az én hibám - motyogta maga elé Farnsworth -, körülbelül öt percre magára hagytam a pénztárnál ezt a lányt. Ekkor váltotta be az úr azt a bizonyos csekket. De még mindig rábukkanhatunk a férfira, ha...

Nem! - szólt közbe a vezérigazgató. - Nem lenne jó reklám, ha a túlfizetett pénzt visszakövetelnénk.
Nyílt az ajtó és belépett két biztonsági ember. Az egyik bólintott és átnyújtott Mr. Gleasonnak egy cédulát.
- Pedig csak öt percre mentem ki... - motyogta Farnsworth.
- Pontosan - mondta a vezérigazgató, majd nyugodtan folytatta - és ez az öt perc elég volt ahhoz, hogy a kivett pénzt elrejtse a férfimosdó törülközőtartójának az aljában.
- Hogyan? Mit tetszett mondani?
- Ne is tagadja, Mr. Farnsworth! A cinkosát a pénzköteggel még az utcán lefüleltük. Rögtön bevallott mindent.
- De ez őrültség! Ezt az embert azelőtt sohasem láttam!
- Igazán? Ő mindenesetre azt állítja, hogy tegnap együtt iddogáltak, akkor főzték ki az egészet.
- Hazudik! Miss Kent volt az ,aki a csekket beváltotta. Ő az egyetlen, aki...
- Igazán, Farnsworth, nem lenne szabad ezt az ártatlan teremtést belekevernie ebbe a piszkos ügybe! Maga a tolvaj, maga a "bankrabló".
- De hogyan történt? - kérdezte Miss Kent.
- Mr. Farnsworth megvárta, amíg a sorban az ablakhoz ért a bűntársa. Ekkor átadta magának a kasszát és előre elemelt ezer dollárt. A pénzt eldugta a férfi mosdóban. Időközben ön beváltotta a cinkos csekkjét, természetesen teljesen korrekt módon.

- De hát a férfinak tényleg a kezében volt a pénz! - értetlenkedett Mss Kent.
- Hogyne, az a háromszáz dollár, amit maga kifizetett és az a köteg, amit akkor húzott elő a zsebéből, amikor még senki sem figyelt rá. Ezután játszotta el Farnsworth segítségével azt a bizonyos komédiát... A pénztáros úr viszont elfeledkezett arról az apróságról, hogy a nagyobb címletű bankjegyeket vegyszerrel megjelöltük. Így Mr. Farnsworth maga okozott riadót, amikor a vegyszeres ezer dollárossal elhaladt a pénztárajtó oldalában elhelyezett készülék mellett. A detektívjeink azonnal munkába léptek. Érti már?
- Tehát nem bíztak bennem - motyogta a megtört főpénztáros. - Pedig mindig én voltam a megtestesült becsületesség! Soha nem késtem egyetlen percet sem, soha a magam számára nem használtam fel egyetlen ceruzát, postabélyeget vagy bármi mást.
- Tudom - mondta halkan a vezérigazgató. - Éppen ez volt az az ok, amiért jó ideje bizalmatlanul néztük magát...
 
 
0 komment , kategória:  5 perces krimi  
Tallóztam
  2015-02-12 20:24:20, csütörtök
 
  A takarítónő

Ulla szégyentől piros arccal ült a padjában. Mellette, mögötte az évfolyamtársai diszkréten vigyorogtak. Ballard professzor ismét jól megcsipkedte. Ahogyan máskor is. ,,Maga, kisasszony, soha nem lesz vegyész. De még takarítónőnek sem volna jó."

Ulla nem tudta megszokni, pedig ez már régóta ment így. Amióta a vegytan professzora megtudta, hogy fia, Will ,,ezzel" az Ullával jár és komolyak a szándékai.
,,Nem fogom ráhagyni a vagyonomat! Mindent te örökölsz utánam, és egy ilyen proli lányt vennél feleségül? Hogy ideköltözzön?!" - mutatott szét ilyenkor drámai mozdulattal. A Ballardok régi gazdag család volt, nagy vagyonnal. Az öreg is csak hobbiból tanított az egyetemen, nem volt rászorulva a fizetésére. Will az orvosira járt és nagyon szerelmes volt Ullába.

Az öreg hát folyton üldözte Ullát, megszégyenítette a nyilvánosság előtt, a vizsgákon rendre rossz jegyeket adott neki. Will vigasztalta a lányt: ,,Ne félj, majd elmúlik. Adj egy évet, és én megpuhítom apámat!"
De egyelőre nem úgy nézett ki, hogy puhítható lenne.
Végső kétségbeesésében Ulla mást talált ki. Figyelni kezdte az öreget, mik a szokásai. Rájött, hogy a szobájában ülve sokat telefonál. Üzleti, társasági ügyeit az egyetemről intézi. Heti két napon járt be, megtartotta az óráit, aztán kezébe vette a telefont és legalább háromnegyed órán át hívogatta az ismerőseit.
Ulla méregre gondolt. Tudta, vannak alapanyagok a szertárban. Ahhoz, hogy ne azonnal ölő, és szívroham tüneteit mutató szert állítson össze, legalább három összetevőre lesz szüksége.

Egyik nap a szertárban volt gyakorlatuk. Rendet csináltak a polcon. De a szertáros árgus szemmel figyelte őket. Utána minden szekrényt kulcsra zárt és megvárta, amíg a diákok elmennek ebédelni. Nem tudta, hogy Ulla akkor már a tisztítószerek méteres kis szekrényében rejtőzik. A szertáros levette a köpenyét, otthagyta a széken, bezárta a szertárt és elment ebédelni.
Ullának húsz perce volt. Ez elégnek bizonyult. A szertáros köpenyének zsebéből előszedte a kulcsokat, kis fiolákba gyűjtötte a mikroszkopikus mennyiségeket.

Nem vehették észre a hiányt. Tett bele a titokzatosnak nevezett X2-esből is. Aztán bezárt mindent, visszabújt a kuckóba és várt. A szertár hamar benépesült. Amikor senki sem nézett oda, kimászott és úgy tett, mintha eddig is ott lett volna, csak a tollát keresné az egyik asztal alatt.
Otthon elkészítette a keveréket, másnap bevitte, és várt. Ballard professzor az apósa lehet, vagy az is lesz... Megölje?
Még habozott. De nem sokáig. A professzor ugyanis azzal kezdte az órát, hogy kiszólította:
,,Mit tud nekünk mondani a metilgyökökről a kedvenc takarítónőnk?" - És ezzel kirótta magára a halálos ítéletet.
A felelete után - amely Ballard élcelődő megjegyzései miatt köznevetségbe fulladt - Ulla ismét piros arccal vonult félre a szünetben. A következő óra is Ballardé volt, de Ulla nem ment be a terembe. Ehelyett a professzor szobájába lopózott. Senki nem járt a folyosón, amikor a kicsi ecsettel óvatosan bekente a telefonkagylót. Aztán kiment az épületből, jó sokáig gyalogolt. Négy utcával távolabb szabadult csak meg az eszközöktől: bedobta őket a csatornába.

Ballard professzor aznapi telefonálása negyven percig tartott: a férfi szorgalmasan markolászta a telefonkagylót. Amikor elment, kissé sápadt volt. Ulla megvárta, amíg elhagyja az épületet, aztán ismét belopózott a szobájába és gondosan lemosta a készülék kagylóját. Gumikesztyűt viselt, majd a tisztítószerektől is megszabadult. Közben eszébe jutott: ,,Nem lett igaza az öregnek, ugyanis jó takarítónő vagyok. És jó vegyész is, és ezt ő tudja a legjobban. Már biztosan tudja, ha a másvilágon tényleg minden megvilágosodik a halottak előtt."
Még nem ért vissza a kollégiumba, amikor zsebében megszólalt a mobil. Tudta, hogy Will jelentkezik majd feldúltan. ,,Az apámnak szívrohama volt, meghalt!" és Ulla már előre felkészült, hogy szép, vigasztaló szavakkal csökkentse szerelme mély bánatát.

Nemere István
 
 
1 komment , kategória:  5 perces krimi  
Tallóztam
  2015-02-02 14:44:02, hétfő
 
 
A túlzott becsületesség ára

A férfi vaskos pénzköteggel tört utat magának a pénztárablakhoz.
- Hé, maguk a kaszában! Tévedtek! Pár perccel ezelőtt itt váltottam be a fizetési csekkemet.
- Sajnálom, uram - mondta a főpénztáros, John Farnsworth -, de a pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el...

Sajnálhatja is - nevetett a férfi. - Csupán azért jöttem vissza, hogy megmondjam, a fiatal hölgy tévesen váltotta be a csekkemet. Háromszáz helyett ezerháromszáz dollárt adott ide.
Csodálkozó morgás hallatszott a várakozók körében. Fransworth elsápadt:
- Egy pillanat... Ön semmi esetre sem... - de a férfi már vidáman tartott kifelé.
Valaki a sorból odaszólt Farnsworth-nak:
- Ugyan, pénztáros úr! Hiszen maga is mondta, hogy a pénztártól való távozás után nem fogadnak el reklamációt!

A hivatalos idő lejártakor a főpénztáros leltárt csinált, bezárta a páncélszekrényt, majd a feldúlt pénztáros kisasszonnyal együtt felment az emeletre Gleason vezérigazgatóhoz.
- Miss Kent - mutatott Farnsworth a lányra - súlyos hibát vétett...
- Tudok a dologról - mondta Mr. Gleason erőltetett nyugalommal. - Üljön le, Miss Kent, mielőtt összeesik.
A lány szót fogadott, miközben a könnyek csak úgy peregtek az arcán.
- Az én hibám - motyogta maga elé Farnsworth -, körülbelül öt percre magára hagytam a pénztárnál ezt a lányt. Ekkor váltotta be az úr azt a bizonyos csekket. De még mindig rábukkanhatunk a férfira, ha...

Nem! - szólt közbe a vezérigazgató. - Nem lenne jó reklám, ha a túlfizetett pénzt visszakövetelnénk.
Nyílt az ajtó és belépett két biztonsági ember. Az egyik bólintott és átnyújtott Mr. Gleasonnak egy cédulát.
- Pedig csak öt percre mentem ki... - motyogta Farnsworth.
- Pontosan - mondta a vezérigazgató, majd nyugodtan folytatta - és ez az ötperc elég volt ahhoz, hogy a kivett pénzt elrejtse a férfimosdó törülközőtartójának az aljában.
- Hogyan? Mit tetszett mondani?
- Ne is tagadja, Mr. Farnsworth! A cinkosát a pénzköteggel még az utcán lefüleltük. Rögtön bevallott mindent.
- De ez őrültség! Ezt az embert azelőtt sohasem láttam!
- Igazán? Ő mindenesetre azt állítja, hogy tegnap együtt iddogáltak, akkor főzték ki az egészet.
- Hazudik! Miss Kent volt az ,aki a csekket beváltotta. Ő az egyetlen, aki...
- Igazán, Farnsworth, nem lenne szabad ezt az ártatlan teremtést belekevernie ebbe a piszkos ügybe! Maga a tolvaj, maga a "bankrabló".
- De hogyan történt? - kérdezte Miss Kent.
- Mr. Farnsworth megvárta, amíg a sorban az ablakhoz ért a bűntársa. Ekkor átadta magának a kasszát és előre elemelt ezer dollárt. A pénzt eldugta a férfi mosdóban. Időközben ön beváltotta a cinkos csekkjét, természetesen teljesen korrekt módon.

- De hát a férfinak tényleg a kezében volt a pénz! - értetlenkedett Mss Kent.
- Hogyne, az a háromszáz dollár, amit maga kifizetett és az a köteg, amit akkor húzott elő a zsebéből, amikor még senki sem figyelt rá. Ezután játszotta el Farnsworth segítségével azt a bizonyos komédiát... A pénztáros úr viszont elfeledkezett arról az apróságról, hogy a nagyobb címletű bankjegyeket vegyszerrel megjelöltük. Így Mr. Farnsworth maga okozott riadót, amikor a vegyszeres ezer dollárossal elhaladt a pénztárajtó oldalában elhelyezett készülék mellett. A detektívjeink azonnal munkába léptek. Érti már?
- Tehát nem bíztak bennem - motyogta a megtört főpénztáros. - Pedig mindig én voltam a megtestesült becsületesség! Soha nem késtem egyetlen percet sem, soha a magam számára nem használtam fel egyetlen ceruzát, postabélyeget vagy bármi mást.
- Tudom - mondta halkan a vezérigazgató. - Éppen ez volt az az ok, amiért jó ideje bizalmatlanul néztük magát...




 
 
0 komment , kategória:  5 perces krimi  
Tamás Ali
  2015-02-01 09:44:10, vasárnap
 
  Tamás Ali

Szexuális felvilágosítás

Anya, én nem értem ezt a méhecskés
felvilágosítást, meg ezt a gólyás hülyeséget, és az
sem tiszta, hogy miért nem mehetek diszkóba!?
Na, ide figyelj, kisfiam, te egész nap csak a
számítógép előtt ülsz, megpróbálom elmagyarázni
úgy, hogy te is megértsd:

Mint minden fiúnak, neked is van egy pendrive-od
amivel nagyon jól el lehet szórakozni, egyelőre
tanácsolnám a single player módot, majd ha 18
éves leszel, akkor jöhet a multi player, kerüld a
fizetős szolgáltatásokat, nagyon jó a demójuk, de
soha nem lesznek a tieid.
A lányoknak van egy usb port-juk, amibe pont bele
illik a te pendrive-od. Vigyázz, csak biztonságos
port-ot használj, mert a vírusok nagyon
veszélyesek, ha meg te töltesz le valamit, akkor
örökre csak azt a számítógépet használhatod, és 9
hónap múlva lesz egy ipad minid, vagyis nem egy
sajátod, hanem egy közös, amit akkor is közösen
fogtok használni, ha már nem is egy helyen laktok.
A lányokon vannak még csatlakoztatási
lehetőségek, de ezeket inkább haladóknak találták
ki, és ezeket komoly tűzfalak védik. Elképzelhető,
hogy első alkalommal szoftveresen lefagysz, de ez
természetes, és még probléma lehet a túl gyors
letöltés is, de majd belejössz.
Ne lepődj meg, de nem csak pendrive-ok léteznek,
van akinek nagyobb hard disk-je van, de olyan is
akad akinek csak SD kártyája, esetleg mini SD
kártyája, mint apádnak. Vigyázz, a diszkóban
nehogy beletegyenek valamit az italodba, mert
akkor jön a kék halál, megsérül a memóriád és
akkor mindenképpen újraindítást igényelsz.
És amíg újra indulsz, addig bármi megtörténhet, ne
feledd rajtad is van néhány usb port! Ha esetleg
önszántadból is használnád a port-jaidat, akkor se
aggódj, egyszerűen csak fordítva vagy bekötve, ne
aggódj mi akkor is fogunk szeretni apáddal,
ráadásul akkor profin fogod tudni kezelni a grafikai
szoftvereket.
Most pedig húzzál a szobádba, és tanulás helyett
ne a számítástechnikai oldalakat nézegesd!
grin hangulatjel
 
 
0 komment , kategória:  5 perces krimi  
Tallóztam
  2015-01-25 14:43:44, vasárnap
 
 
Halál a zuhany alatt

Elhozta? - kérdezte Elliot és majdnem megfulladt. Hirtelen akkora gombóc nőtt a torkában, hogy alig tudott beszélni.
A pasas is ideges volt. Elliott csak annyit tudott róla, hogy vegyész valahol a városban. Egyik ismerőse adta meg a telefonszámát és hunyorgott is hozzá: benne megbízhatsz, ez aztán igazi profi! Eddig egyszer találkoztak, amikor a megbízást adta neki, és most, amikor éppen teljesíti a megbízást.

Igen, de ne itt beszéljünk!
- Menjünk be a házba - javasolta Elliott, de a jövevény éppen olyan idegesen rázta a fejét.
- Itthon van a felesége?
- Igen, de alighanem a ház túlsó végében. Tudja, Vesnával mostanában már nem keressük egymás társaságát.
- Megértem, de mégsem mennék be a házba. Talán menjünk inkább a kertbe!

Elliott engedett. "Ilyen bogarasak ezek a tudósok" - legyintett magában, és a nagy bukszusok közé vezette a vegyészt Ezek sátorként magasodtak, köztük néha sünök csörtettek esténként. Végre megálltak az egyik mellett.
- Tessék - a vegyész kabátja széles zsebéből kicsiny üvegcsét húzott elő. Alig háromujjnyi volt, tele színtelen folyadékkal. Elliott tanácstalanul vette át.
- Csak ennyi?
- Miért, maga több liter méregre gondolt? - a férfi idegesen felnevetett. Ez sem állt neki jól, akárcsak a vastag szemüveg, ami folyton az orrára csúszott. Suttogva, de jól hallhatóan magyarázta: - Ezt nem itatni kell az áldozattal!

- Akkor mit kell vele csinálni? - Elliott ügyetlenül tartotta az üvegcsét, majd zsebre tette és elővette a pénzköteget. A vegyész magyarázott:
- A zuhanytálcára kell öntenie, mielőtt a felesége bemegy zuhanyozni. Aztán csak várjon. A forró víz hatására a vegyület gázt fejleszt, ami a szívbénuláshoz hasonló tüneteket okoz. Hány éves is a felesége?
- Negyvennyolc.
- Nos, akkor már hihető lesz. Jó ideig ne menjen be a fürdőszobába, nehogy önre is hasson a méreg! Utána szellőztessen, mielőtt "felfedezi" a holttestet. És sokáig folyassa a vizet, mielőtt értesíti a mentőket vagy az orvost, hadd vigye le a víz a méreg utolsó cseppjét is...
Vesna most jókor, jó helyen volt
A vegyész kikapta Elliott kezéből a pénzköteget, számolatlanul süllyesztette a zsebébe és köszönés nélkül elrohant. Elliott nagyot sóhajtott, és lassan bement a házba...
Nem vette észre a feleségét, aki éppen a bukszus alatt guggolt kertészruhában, gumikesztyűvel. Tíz perce döntött úgy, hogy végre kitakarítja a tavalyi avart a bokrok alól. Vesna most döbbenten és magába roskadtan ólt. Tisztán hallott minden szót. Csak jóval később kapott erőre és lassan betántorgott a házba.

A bosszú érzése lassan elöntötte az agyát. De tudta, hogy vigyáznia kell. Külön dühítette, hogy Elliott azt mondta az idegennek, hogy negyvennyolc éves, amikor még csak negyvenhét volt! A halálfélelem is kiütött rajta. Egy pillanatra eszébe jutott, hogy elmegy a rendőrségre. De Elliott mindent letagadna... Sebesen bement a nappaliba. Elliott éppen az íróasztala fiókját zárta kulcsra. Zavarban jött, de Vesna úgy tett, mintha nem látná.
- Megyek a kertbe dolgozni? Nem jössz?
- Nem, dehogy... A garázsban leszek - és Elliott gyorsan elment.
Vesna úgy tett, mintha ő meg a kertbe igyekezne. De amikor Elliott eltűnt a garázsban, az ablakon át figyelte az ajtaját. Eszébe jutott: az íróasztalt nemrég vették és két kulcskészletet adtak hozzá. Hová is tette a másikat?
Na, megállj csak!
Közben csak úgy dübörgött benne a harag, sőt, már a gyűlölet. "Elliottnak elege van belőlem! Biztos van szeretője, azzal fog élni, ha engem eltett láb alól. És az életbiztosításomra is fáj a foga... No nem, semmit sem kaphat!"
Életbiztosítása Elliottnak is van - jutott még eszébe. Akkor találta meg a másik kulcsot. Kiment a konyhába, hozott egy kis üveget, valaha talán ételízesítő volt benne. Fél szemmel a garázst figyelte. A kis ablakon át látta, hogy Elliott odabent hajolgat. Kivette a mérget és áttöltötte a saját üvegébe, aztán Elliott mérge helyett vizet töltött és visszatette az íróasztal fiókjába. Le is zárta akkurátusan, ahogyan kell.

A kertben dolgozott órákon át. Esteledett, amikor bement a házba.
- Lezuhanyozom - mondta Vesna, s tettetett fáradtsággal nyújtózott.
- Remek ötlet - mondta Elliott. - Nekem sem ártana.
- Akkor menj elsőnek! - javasolta Vesna nagylelkűen. Tudta, ez kapóra jön a férjének, hiszen így a saját zuhanyozása után előkészítheti a terepet a feleségének...
- Rögtön jövök is - mondta Elliott és elment a szobájába. Ezalatt Vesna, zsebében a méreggel, máris a fürdőszobában termett, beöntötte a zuhanytálcába a kis üvegcse tartalmát. Aztán "fáradtan" elvonult levetkőzni. Míg férje bement a fürdőbe, az asszony átvágott a kerten és kidobta az árulkodó üvegcsét... Az nagy ívben repült át a patakon és eltűnt a szomszéd telek magas füvében.

Vesna nem sietett vissza. Ráérősen jött át a kerten. Folyton a vegyész figyelmeztetése járt az eszében. Így aztán nem csoda, hogy nyugodtan ballagott.
A fürdőszoba előtt egy ideig hallgatózott. Elliott már nem énekelt, a víz azonban még zubogott a zuhanytálcába. Vesna mély lélegzetet vett. Belépett és kinyitotta az ablakot. Csak utána nézett a zuhanyozó felé. Elliott teste a padlón hevert, már nem élt. Vesna várt még tíz percet az előszobában. Aztán kihúzta a halottat a fürdőszoba kövére, és ismét folyatta a fizet, immár hidegen. Csak utána ment a telefonhoz.
 
 
0 komment , kategória:  5 perces krimi  
Tallóztam
  2015-01-09 18:11:57, péntek
 
 
-EGY KÖNYVTÁROS MINDENT TUD

Anita feszülten figyelte Róbertet. Az igazgató - bő negyvenes, vastag nyakú, kövér, ellenszenves férfi - lassan ment a könyvespolcok között. Hirtelen megfordult, s a fiatal nőnek már nem volt ideje lekapni róla a tekintetét. Lehet, hogy Róbert látta szemében a gyűlöletet?

Ezt ellensúlyozandó, Anita halvány mosolyt csalt az arcára. Róbert egy pillanatig bámulta őt, aztán visszament az irodájába. Odakünn tűzött a nyári nap, idebent kellemesen hűvös volt a levegő. A másik könyvtáros lent volt a raktárban. Anita hallotta, hogy nyílik az irodai szekrény ajtaja. Róbert azt hiszi, csak neki van hozzá kulcsa.

Anita nem láthatott be a szobába, de hallotta azt a csámcsogást, a nyögéseket... Igen, Róbert szokása szerint a pornólapokat nézi. Ott tartja őket abban a szekrényben és ha csak teheti, hetente legalább kétszer átlapozza őket, úgy élvezkedik... Anitát elfogta az undor. De nem az újságok miatt, hanem mert Róbert nap mint nap hozzádörgölőzik, megtapogatja, fogdossa. Hol a könyvespolcok között, hol valami ürüggyel lehívja a félhomályos raktárba. Már rég felmondott volna, de hová menjen? A kisvárosban ez az egyetlen könyvtár és neki nincs más szakmája. Ki van szolgáltatva ennek a kéjsóvár állatnak.

Kiszolgáltatott voltam, de már nem leszek! - villant az agyába két héttel ezelőtt. Rájött, mit kell tennie. Maga előtt látta Róbertet, ahogyan lapozza az újságokat, könyvet, folyóiratot, bármit... Mindig megnyalja az ujja begyét, aztán türelmetlenül csap le a papír sarkára, erősen az ujjai közé csípi, átfordítja, még mindig markolja a könnyen gyűrődő papírt... Hogy mire a következő oldal végére ér, ismét ezt tegye. Megnyalni az ujját, elkapni a lap sarkát...

Voltak ott szakkönyvek is. No meg az internet... Ezekből Anita összehozta, amit kellett. Még könnyebb is volt, mint hitte. Csak kitartás kellett hozzá, no és persze azt is kellett tudni, hol keresse az információkat. De hát egy könyvtáros ne tudná? Félt ugyan egy kicsit, de az elszántsága erősebb volt. Azt olvasta erről a vegyszerről, hogy nem hagy értékelhető nyomot a szervezetben. Ha egy ilyen kövér disznó feldobja a talpát, utólag is valami szervi bajt keresnek. A szíve ugyanis rendetlenkedett mostanában, betegszabadságra is azért ment. Akkor Anita egy hónapra föllélegezhetett, ez a mocskos állat nem lihegett folyton a nyakába...

Örült volna, ha az olvasók maradnak, ha nincs egyedül, amikor az esemény bekövetkezik. De nem volt ekkora szerencséje, elmentek, a kolléganő továbbra is a raktárban ült. Ő lesz hát az egyetlen tanú...

Nem telt bele fél óra, amikor meghallotta a robajt. A kolléganője éppen jött fel a lépcsőn, ő is hallotta. Siettek az igazgató szobájába. A vén kéjenc pornóújságok halmaza között hevert a padlón. Még mozgott, furcsán hörgött, de beszélni nem tudott...

Anita rákiáltott a kolléganőre, hívja a mentőket. Ő meg a férfi mellé térdelt. De amint egyedül maradt a haldoklóval, nem is próbált neki segíteni. Úgysem lehet. Összeszedte azt a hat lapot, amit előzőleg éppen ezért megjelölt már a borítón. Három, négy... öt. A hatodikat is kereste gyorsan, végül rájött: azt szorongatja kezében az igazgató. A férfi tekintete akkor már megtört. Anita gyorsan kikapta a kezéből a lapot, összefogta a csomót és levitte a raktárba, elrejtette. Nem maradhat nyoma, hogy mindegyik lap sarkát átitatta a méreggel, aminek összetételét a régi könyvekből tudta meg. Amikor napokkal később Róbertet eltemették - megállt a szíve, mondta a boncorvos és a kisvárosban erről is mindenki értesült -, Anita feltette a fekete zászlót a könyvtár bejárata fölé. Aztán lejött a kettős létráról és bár kívülről komornak látszott, belül mosolygott. Jó dolog itt dolgozni, az ember oly sok információhoz hozzáfér. A világ nem is sejti, mennyi mindent tudhat egy könyvtáros!
 
 
0 komment , kategória:  5 perces krimi  
Tallóztam
  2015-01-05 11:10:08, hétfő
 
 
Megperzsel a halál

Mary élete maga volt a pokol. Harry csak a mézeshetek idején volt normális, olyan, mint más fiatal férj. De, amikor hazajöttek és újra dolgozni kezdtek, minden megváltozott. A benzinkút az oka, kesergett Mary. Bár lehet, hogy nem volt igaza.

Hat éve éltek itt ketten. A kút a 87-es út mellett volt, szinte a sivatagban. Ameddig a szem ellát, semmi más, csak a kiszáradt, terméketlen föld, a szamárkóró térdig érő bokrai. No és az állandó szél, amely felkavarja a port a műút szélén. Óránként jó, ha négy-öt autó elmegy erre. Nem sokan állnak meg tankolni.
Harry hát kedvére lustálkodhat, ez az egyetlen dolog, amihez ért. Pénzük persze soha nincs elég. Honnan is lenne? Harry hol itt iszik, hol behajt a városba. Ami harminc mérföldre van. Már besúgták néhányan Maryn-nek, hogy Harry olykor-olykor bizony nem egyedül tölti az éjszakát. Sokféle nőcske ácsingózik a kocsmák környékén.

Ha meg hazajött, elverte Maryt és aludni tért. Az asszony most is kék foltokkal az arcán vasalta a ruhát. Vasárnap délelőtt volt. Kintről dudáltak - valakik tankolni akart. Mary hallotta a nyitott ajtón át, hogy Harry részegen horkol odabent. Sóhajtott, kiment. Megtankolta a kocsit, eltette a borravalót. Az a kis pénz... Mire lesz elég? Ha megjön a tartálykocsi, nem tudják kifizetni a hozott üzemanyagot.
Délfelé Harry felébredt és ordítani kezdett:
- Mary... Mary!
- Dögölj meg - mondta félhangon az asszony és elment a ház mögé.
A mosógépből kiszedett ruhát teregette. Ha Harry nem volna, minden más lenne! Talán félretehetne egy kis pénzt. Egyszer csak idevetődne egy fiatalember. ,,Hiszen én sem vagyok öreg. Huszonkét, az is kor?"

Harry kitántorgott az udvarra, az erős fényben félig vakon pislogott:
- Mary! Hol a fenében vagy? Éhes vagyok!
- Gyere be - morogta az asszony és bement a konyhába.
Mary kirakta a tányért az asztalra, Harry is lerogyott a székre.
- Melyikkel voltál az éjszaka? - kérdezte Mary. A kenyérvágóm kés otthonosan simult a kezébe, de visszatette a fiókba. ,,Nem, nem megyek börtönbe miatta!" - határozta el.
- Mi közöd hozzá! - ordította Harry hirtelen és felkapta a levesestálat.

Ads by Internet Speed Checker1.1Ad Options

Mary éppen hogy el tudott hajolni, de a karjára így is jutott a forró folyadékból. Harry felemelt kézzel közeledett. A nő kifutott az udvarra. A férje káromkodva torpant meg a küszöbön.
- Kinyírlak! - ordította.
,,Előbb én téged" - gondolta Mary. Sajgott a teste, nemcsak a verés fájt, de az örök megaláztatás is. Harry kialussza magát és amint leszáll az est, megint bemegy a városba. Mary tudta, tennie kell valamit. Nem ölheti meg a férjét csak úgy egyszerűen, mint oly sok elkeseredett asszony, ha van jobb módszer is. Hát van?
Ezt tegye meg maga Harry, egy kis segítséggel.

Tekintete a kocsijukra tévedt. Öreg és kopott, nem sokat ér. Az asszony nézte és lassanként megértette, mit kell tennie. Harry sokat dohányzik. A kocsiban is az első dolga, hogy rágyújt. A seriff is szokott erre tankolni, kétszer is rászólt már, ne dohányozzon a kút mellett.
Mary kivárta, amíg besötétedett. Aztán fogott egy kannát, és teleengedte benzinnel. Töltött belőle a tankba is, hadd legyen tele! És löttyintett a kocsira is, elöl, hátul. Aztán be is öntött pár literrel. A padlóra hátul, meg a vezetőülés mellé. Harry semmit sem vesz majd észre, sötétben indul a disznó.
- Mary! - ordította a férje. Már ott tántorgott a kút mellett. - Hol a kocsim?
- Nem kérdezte, mikor jön haza. Régebben még megtette, de mióta Harry egyedül jár mulatni, mit is szólhatna? Nagyon elege volt ebből az életből. Sajgott a lelke.

Harry beült a kocsiba és elhajtott. Vissza sem nézett. Mary a serifre gondolt: biztosan nem fog sokat nyomozni. Világos lesz a helyzet, és mindenki örül majd Harry ,,távozásának".
Mary nyugatra nézett. A Nap már lement és valahol ott robogott Harry kocsija. Még nem volt túl messze - sötét kis pont a néptelen úton -, amikor fellobbant a fény. Egy tűzgolyó robogott, előbb az úton, aztán befutott a sivatagba. Amikor felrobbant, a vörös fény egy pillanatra az égre csapott. Mary mozdulatlanul állt, új napot látott a lemenő helyett. Fáklya lobogott az éjszakában.
Aztán megfordult és bement a házba. A lelke ujjongott. Csak később vette észre, hogy hangosan dalol. Csodálatos éjszaka lesz ez, az első szabad éjszakája az új életben.

Nemere István
 
 
0 komment , kategória:  5 perces krimi  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 13 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 11 db bejegyzés
e hónap: 247 db bejegyzés
e év: 1146 db bejegyzés
Összes: 38013 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5798
  • e Hét: 12551
  • e Hónap: 152634
  • e Év: 702871
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.