Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Beney Zsuzsa: Eurydiké
  2017-03-06 09:40:47, hétfő
 
  Beney Zsuzsa:

Eurydiké


Lelkem, mondd, mennyi szenvedést viselsz el?

S te, lelkem társa, akiért a föld
kemény kérgét taposva elmerültem,
háromszor el a mélységes homályba -
te értem mennyi szenvedést viselsz el?

A gyalázat torkából kilökötten
sivatagodnak naptalan fehér
izzó homokjából a sűrű tenger
sós-keserű árjába lemerültem

szenvedésed elöntött mint a tenger

és csontig mart halál és fájdalom.
A gyenge dal, fuvolád halk patakja
visszavezet? Hiszen téged sötét
halálom elborított, mint a tenger.

Visszavezetsz-e? Élve a pokol
mélyére szálltál, engem elragadni,
gyenge dal láncán engem, aki érted
éltem, haltam, és benned elmerültem

énértem mennyi szenvedést viselsz el?
 
 
0 komment , kategória:  Beney Zsuzsa  
Beney Zsuzsa: Nem a végső perc
  2014-02-19 14:54:43, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Beney Zsuzsa  
Beney Zsuzsa: Rekviem
  2013-03-18 14:29:22, hétfő
 
  Beney Zsuzsa:

Rekviem

1

Harmat a vízen, fényben-homályban
izzó fénybuborék,
ezüstös hártya, tengeri csillag,
homorú hajnali ég.
Sűrű bozótra, rózsaerekre,
sugárzik élete szét,
érzem dobogni, remegni érzem
gyönge kis gyerekszívét.

2

Két puha talpa összetörődött -
megmosnám lábaidat.
Csillagszemében rebben a pára -
őrizném álmaidat.
Kezed vezetném, megvédenélek -
mért is hagytalak el!
Ki szeret úgy majd, mint te szerettél -
mért is dobtalak el!

3

Élet, halál áradása
testből a test kiszakad,
széttöri léttelen burka sötétjét
a sziklapatak.
Reccsen a bánya, beomlik a tárna és
megroppan az ég -
egy szál madárdal csillog az égen -
távoli ég.

4

Valaha fénylett a fény is, a kertek
illata tavaszi szél
meghajló bánat és rebbenő pára
a test, ha él.
Virága hullt rózsa-torzsa, feletted
november keserű füst-köde száll,
nincsen megváltás. Sárba süllyedt szíven
kő a halál.

5

Egyiknek életadó,
másikat elsirató.
Egyiket virágként fölnevelő,
a másiknak gyomverte temető.
Az egyik test fény-meleg, könny-meleg,
a másik jéggé lett emlékezet.
Ha majd átlépek az iszonyú ajtón,
melyik fiam vezet?

6

Ártatlanságomért az emberek
városaikból kivetettek,
bűnöm fellobbant tüzén semmivé
porlott a testem.
Melyik sors fáj jobban? Egy szívbe zártan
gyilkos és áldozat.
Néha vak remény lobban: nem is éltél -
talán álmodtalak.

7

Arcába temettem
arcodat, mindenemet.
Szikkadt földön, köves égen
hol keresselek?
Téged gyönge álma
soha sem kísért?
A hold párkányain járhat -
nem halt meg. Nem élt.

8

Könnyű kis lélek, a föld küszöbén túl
hová vezettél?
Sem élő, sem halott - a hold jegében
várom, hogy elfeledjél.
Az idő lánca elszakadt a léttől.
Téged vagy gyermeked
vártam, temettem? Szerelmed sirattam
vagy az emlékedet?

9

Lovaink repülnek és mégis állunk,
nem múlik életem.
Kavics vagyok az áramló időben.
Hamu fedi fejem.
Nincs menekvés. Az évszakok futása,
a hajnal lángja nem feltámadás.
Halálod késén - nem nekem hiányzol! -
kicsorbult a világ.

10

A fák, a csöndes fák körémhajolnak -
talán ők értenek.
Néma növények, lelketlen virágok
között néha megérzem lelkedet.
Elérem-e a poklok útjain túl
a tájat, hová árnyad költözött?
Láthatatlanul megfeszül a háló
a két világ között.
 
 
0 komment , kategória:  Beney Zsuzsa  
Beney Zsuzsa: Az Utolsó versekből
  2012-04-03 19:14:45, kedd
 
  Beney Zsuzsa:

Az Utolsó versekből


Szélbeverte ablak mögött a hó
pilléi, pihéi, kavicsok kavarognak,
a padlón nő a hó, mint papírok
foszlányai gyűlnek elolvasatlan.

Pedig csak egy foszló szál, a tekintet
szakadt vége sodródik a szobában.
De ez teremtett formát, alakot,
olvasható anyagot a világból.

Porból lettünk, és majd hóvá leszünk.
Beszivárgunk, honnét jöttünk, a földbe,
mint víz, mint csillogó, kékes elem.
Bennünk fordul az anyag más anyaggá.

Nem szeretni jöttünk, nem tudni jöttünk,
hanem hogy bennünk lássa a világ
ahogyan a megolvadt hó sarában
eltűnik az anyag és az anyagtalanság.

*

A múlt fáj-e vagy hiánya? Ahogy
kékes lánggal a kettő összeolvad.
A jóvátehetetlen múlt s a semmivé
porló visszateremtő látomás?
A képlékenyen ránk fagyott idő.

A létező nem mindig létezik.
Néha csak láng, tűz és korom határán.
Néha csak füstfelhő a levegőben.
Néha két besüppedt szempár között
nem múlt és nem jelen. Elmúlhatatlan.
Majd eljön az idő, amikor nem hiányzik
sem a lét, sem a nemlét, sem a múlt.
Elpárolog az emlék és az élet.
A nemlét szétfoszlik kezünk között.

Ez az évszak már a levéltelen
puszta fáké. Versek nélküli évszak.
A szavak alján hazugság zörög.
A nyitott szem előtt köddé foszlik a látvány.

*

Az elgurult toll nyomán a vonal
lecsúszik a papírról. A tű hegye
le-letörik az öltésben. Szétfoszlik a selyem
a kanapén. Molyfelhők zsonganak.

Már széttörték a cserepet, amelynek
darabjait illesztik majd szememre.
De még látom őket s a rajtuk át
derengő sós, esős alkonyatot.

És őket, akik a nemlétezés túlsó
partjain porladnak. Már nincsenek.
Miénk a köztük járó álmodás
rejtélye: kín és öröm keveréke.

Ott, ahol már halványul a határ
létünk völgye s nemlétünk bérce közt,
hol közel és távol összemosódik,
alszik a test, lassanként testtelen.

*

Levelemnek olvasója a sírban.
Könyörgésem nem hallja senki már.
Az írás így lesz tiszta szó, a szó
hangvilla rezgése. Így fordul át
az ősz a télbe. Hófedte jelenbe.

*

Ha a lét misztikus váza beomlik
s egyetlen porszemmé zsugorodik,
mint mi sivatagi homokszemekké -
a léttelen eksztázis hol lebeg?

S az ég lebeg-e majd, kéken, fehéren,
nagy szürke hófelhőktől terhesen,
ha csak a szél hajtja, mert a napisten
részegen ide-oda csúszkál kocsijában?

Látják-e majd a tulipánt helyettem?
Milyen a szerelem, hogyha a lelkem
sár, por, talajvíz lesz csak, és a test
tőlem függetlenül olvad át a tavaszba?

És addig így, lassan porladni el
pisla szemekkel látva kihunyását
a pisla szellemnek: a vonalak
össze- és szétcsúszását. Még előttem.
 
 
0 komment , kategória:  Beney Zsuzsa  
Beney Zsuzsa: A fa
  2012-04-02 18:40:42, hétfő
 
  Beney Zsuzsa:

A fa


Minden évben meghal, megszületik,
de létezése nem hal meg a télben.
És mégis halandó: ág-koronáját
egyszer majd széttöredezi a szél

mely még sehol sincs. Törzsét széthasítja
egy villám, mely még alszik az időben.
Ahogy elmúlása a létezésben,
ahogy őbenne a tél és tavasz

lüktetése. Ahogy önmaga tudása a csend
teljességében. Több mint a szavak
hálóján áthulló levelek surrogása.
Nem időben gyökerező teremtmény.
 
 
0 komment , kategória:  Beney Zsuzsa  
Beney Zsuzsa: A pókhálóba
  2011-12-02 13:17:23, péntek
 
  Beney Zsuzsa:

A pókhálóba


A pókhálóba gabalyodott isten
gondolataink meg-megcsillanó
szakadékony szálaiba beszőtten
mozdulatlan lárvává bábozódik.

Leválnak rebbenékeny szárnyai
s foszforos, magukat tükröző
fények. Alkonyatunk sötétbe süllyed,
a kétségbeesés öbleibe.

Csak egy percre szabadítsd meg magad,
egy pillanatra törjél ki belőlünk.
Hogy te vezess halálunk kapuján át
a lét ismeretlen túloldalára.
 
 
0 komment , kategória:  Beney Zsuzsa  
Beney Zsuzsa: Sirató
  2011-12-01 13:52:07, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Beney Zsuzsa  
Beney Zsuzsa: Szerpentin
  2011-08-05 16:00:44, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Beney Zsuzsa  
Beney Zsuzsa: A fordító
  2011-06-11 22:25:55, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Beney Zsuzsa  
Beney Zsuzsa: Emlék
  2011-06-10 19:53:21, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Beney Zsuzsa  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2017.04 2017. Május 2017.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 262 db bejegyzés
e év: 1392 db bejegyzés
Összes: 27828 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 6012
  • e Hét: 12394
  • e Hónap: 141000
  • e Év: 620467
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.