Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 46 
Őri István
  2017-06-05 13:24:51, hétfő
 
  Őri István

Szárnyalás

Repüljünk, kedvesem
menjünk fel az égig
járjuk a csillagok
szép ösvényét végig
s azon túl is,
hol kezdődik a végtelen
hol már minden szép,
kedves, szelíd
s hol megáll az értelem
mert olyat látunk,
mit sehol
s csak állunk,
szárnyunk tétován
verdes,
mint a szerelmes,
ki először fogja
kedvese kezét...
repüljünk, kedvesem
gyere, ne félj
nem árthat nekünk semmi
testvérünk a napvilág
s puha fényével az éj
a szél magasra emel
s közben elringat,
szerelmes dalt énekel
neked s nekem
gyere, kedvesem, velem
fel, a csillagok közé
vegyük sorba mind
és válasszuk ki
a legfényesebbiket
hogy világítson
a nagy kalandban:
keresni egymást - az Életet...

kétely ne tartson vissza már
lásd, előttünk a Menny,
végtelen a határ
s ez mind miénk, teljesen
lépjünk hát rá
a csillagmezőkre
együtt: veled s velem
s járjunk fényes táncot
kergetőzzünk
a gyémántfüvek között
s ha délnek évadja jön
s égi harangszó
ránk köszön,
üljünk le egymás mellé
a mesefák alá
s pihenjünk egymás
melegében,
érezzük egymás illatát
s szóljunk Istenhez,
mondjunk szép imát
hogy megtaláltuk egymást
s a csillagok honát...

ha pedig az est ránk köszön
s Hold Anyó az égre visszajön,
arcunkat fordítsuk felé,
kezünkkel intsünk mosolyt
és járuljunk elé,
hogy megáldja életünk,
s őrizzen téged és engem is,
mikor kibontjuk szárnyaink
s repülünk... repülünk...
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Őri István
  2017-05-26 06:59:42, péntek
 
  Őri István:

Lélektűz

- Fáradt vagyok, Kedvesem.

- Tudom, Kedvesem.

- Gyújts tüzet nekem, Kedvesem.

- Ülj ide mellém, Kedvesem.

- Jó melletted, Kedvesem.

- Fogjuk meg egymás kezét, Kedvesem.

- Milyen jó ez, Kedvesem!

- S most figyelj, Kedvesem... Lelkem neked adom, tüzet gyújtok, láthatószépet, puhameleget, hogy újra erős legyél és boldog. Hogy újra érezd az Életet és engem. S ha fellobbannak a léleklángok, körbeüljük a tüzet és imádkozunk Istenhez, hogy erősítsen meg minket. Erősítsen meg engem, hogy táplálni tudjam lelkem tüzét sohanemfogyó akarattal, és erősítsen meg téged is, hogy úgy fogadd be tüzemet, azzal a teljességgel, ahogy adom.

- Jó lesz így, Kedvesem! Körbeülöm meleged szívörömmel, szerelemmel... Kezdjük hamar, mert egyre fáradok, szívem lassan-lassan dobog és mintha hideg lenne itt. Pedig mellettem vagy, Kedvesem. Valami bánatkór emészt... ismeretlen... idegen... Fogd erősen a kezem, Kedvesem!

- Fogom, Kedvesem. S most figyelj...

- Milyen szép! Már látom is! Milyen egyszerű, milyen meleg! Még csak egy kicsit, de már érzek. Érzem az Életet! Üljünk lángjaid mellé, ahogy mondtad is, érintsük össze homlokunk a Tűz felett, s én elveszem, amit adsz nekem.

- Igen, tegyük ezt, Kedvesem!

- Milyen érdekes a Tüzed, Kedvesem! Nem éget, lángja nem vakít, csak simogat és melegít. Téged látlak benne teljesen, s azt is, hogy mosolyogsz szerelmesen. Milyen édes a Tüzed, Kedvesem! Milyen jó az érintés, Mindenem! Szemem szemedbe lát, felfedez sok régvárt csodát, mert ím, lelkem lelkeddé vált. Jó ez a tűz és jó itt lenni veled, jó kapni az Életet. Tőled. Senki mástól, csak Tőled!

- Ugye múlik a fáradtság, Kedvesem? Ugye elvész a múlt a felejtés országában? Ugye mostmár minden jobb, Életem?

- Igen! Nincs múlt, nincs jelen, nincs jövő, csak Te, Szerelemesem. S ez elég, mert te minden vagy nekem.

- Üljünk hát itt, ameddig akarunk, az idő már nem úr rajtunk, s a tér nem kötelez. A Tűz többé nem alszik el, s ha kérdezzük, megfelel. A valót mondja, ami szép, ami jó s ami bölcs, mert ez a mi Tüzünk, Kedvesem, s mi ebben a közös Tűzben széppé, jóvá és bölccsé váltunk. Ne félj, a Tűz égni fog szüntelen, összetart, vezet, s ha gyengék leszünk, erőt ad, ha búsak, mosolyt és életet. Mozdulnunk sem kell a Tűz mellől el, mert mi örökké váltunk, s mellettünk a világ mozdul, s halad a maga útján el.

- Jó nekünk itt, Kedvesem! Építsünk házat a Tűz fölé s benne templomot, legyünk Tüzünk első papjai, kik boldog szolgálatai megédesítik napjaink. Járjuk el az Élet Táncát, kacagjunk, énekeljünk, hogy mindenki lássa, kik a boldogok!

- Így legyen, Kedvesem! Így lesz, Kedvesem! Elkezdjük most, befejezzük soha, s a köztes végtelen időben egymásban élünk, senkitől nem félünk, mert Te itt vagy s én Veled.
Kezdjük el most a drága Miéletet!

- Így legyen, Kedvesem!

- Így lesz, Kedvesem!
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Őri István
  2017-05-22 07:26:50, hétfő
 
  Őri István

Beszélgetés Istennel

Fáradt vagyok, Uram,
mert szívet adtál nekem,
és nem mondtad, hogy a szív
nem arra való, hogy szeressek,
hanem hogy a testemet éltesse.

Fáradt vagyok, Uram,
mert szemet adtál nekem,
és nem mondtad, hogy a szem
nem arra való, hogy meglássam a szépet,
hanem, hogy tájékozódjak a világban.

Fáradt vagyok, Uram,
mert kezeket adtál nekem,
és nem mondtad, hogy a kezek
nem arra valók, hogy simogassak velük,
hanem, hogy megfogjam a tárgyakat.

Fáradt vagyok, Uram,
mert testet adtál nekem,
és nem mondtad, hogy a test
nem arra való, hogy az öröm forrása legyen,
hanem, hogy meg tudjanak különböztetni
más emberektől.

Fáradt vagyok, Uram,
mert embereket adtál körém,
és nem mondtad, hogy az emberek
nem arra valók, hogy szeressem őket,
s hogy ők is szeressenek,
hanem, hogy kitöltsék az üres teret a világban.

Fáradt vagyok, Uram,
mert van testem, van lelkem
vannak vágyaim, mert van életem
Engedj el, Uram...
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Őri István
  2017-05-17 07:22:50, szerda
 
  Őri István

Amikor felém fordultál

egy villanás volt csupán
a minap egyik délután
drága tincset kapott fel a szél hajad tengeréből
pajkos sugár villant a nap bársonyos egéből
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Őri István
  2017-05-07 08:10:53, vasárnap
 
 
Őri István

Reggeli ajándék

Még most is látom arcod nyomát
kedves kis gödör, puha, meleg, illatos
s ott egy hajszál is gyöngy-hajadból
mit az álom nekem ott hagyott...
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Őri István
  2017-05-07 08:02:52, vasárnap
 
  Őri István

Reggeli köszöntő

Kedvesem,
szép reggelt,
szép napot,
szép estét s holnapot
tiszta perceket, mint téli a hó ragyog
életet, mosolyt, öröméneket
s mindent, mire vágysz - kék szemet
és két kezet, mely kezedben alszik
és két szívet, mik egybedobbannak
s mitől a félelem kialszik
és lépéseket
és szellőt, kék eget
és álommadarat
és úttalan utakat,
hol csak mi megyünk
mit csak mi ismerünk
mit ha végigjárunk,
már semmire sem vágyunk,
mert megnyerjük a legnagyobbat:
az Életet Veled
és legyen sok madárdal ma Neked
és dobogjon hevesen kis szíved,
ha ismerős hangot vélsz hallani
ott belül, hova a lelked jár
szerelemet játszani - velem
és ha sétálsz az udvaron
kedves papuccsal lábodon
ne érintsd a füvet
szállj, repülj,
mert mosolyom követ
s visz át mindenen
Kedvesem
szép napot Neked
és szép holnapot
és szép éjszakát,
mikor a hold ragyog
s éj hajadat ezüsttel hinti be
és a bársony égből
megannyi csillag
ámulva tekint a földre le,
mert ilyen szép még az égben sincs
hiába gyémántragyogás,
minden égi kincs
hiába égi ösvények
bűvös fénysora
minden hiába,
mert itt lent van a csoda
Te
ki lejöttél hozzánk kedvesen,
ki köztünk élsz szerelmesen
Szerelmesem
szép perceket Neked
szép órákat,
napokat,
éveket
Életet - Veled.
...
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Őri István
  2017-04-28 08:19:10, péntek
 
  Őri István

Hangtalan szavak

Csitt!
Ne szólj, kedvesem!
ujjam ajkadra teszem,
hogy ne mondj
semmit sem,
mert elég a fény,
s a szemünk,
mi látni enged téged,
és a mozdulat,
mellyel hozzád lépek,
s amikor elérlek,
ajkad lezárom...

Csitt, kedvesem!
ajkam ajkadra teszem,
hogy a hang
ne sodorjon el
tőlem - tőled.
hogy a szó
ne takarjon el
előlem - előled
most a csend beszél
nekem - neked
most valami kezdődik
életem - életed...

Csitt, kedvesem!
csak még egy kicsit.
s amikor ajkunk
már elmondott mindent.
feloldom a zárat.
s feloldod te is.
mert eljött az ideje
a boldog kacagásnak.
a könnyeknek.
a nyárnak...

de addig:
Csitt, kedvesem!
beszélgessünk
szavak nélkül.
szerelmesen.

...
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Őri István
  2017-04-15 08:27:29, szombat
 
  Őri István

Szárnyalás

Repüljünk, kedvesem
menjünk fel az égig
járjuk a csillagok
szép ösvényét végig
s azon túl is,
hol kezdődik a végtelen
hol már minden szép,
kedves, szelíd
s hol megáll az értelem
mert olyat látunk,
mit sehol
s csak állunk,
szárnyunk tétován
verdes,
mint a szerelmes,
ki először fogja
kedvese kezét...
repüljünk, kedvesem
gyere, ne félj
nem árthat nekünk semmi
testvérünk a napvilág
s puha fényével az éj
a szél magasra emel
s közben elringat,
szerelmes dalt énekel
neked s nekem
gyere, kedvesem, velem
fel, a csillagok közé
vegyük sorba mind
és válasszuk ki
a legfényesebbiket
hogy világítson
a nagy kalandban:
keresni egymást - az Életet...

kétely ne tartson vissza már
lásd, előttünk a Menny,
végtelen a határ
s ez mind miénk, teljesen
lépjünk hát rá
a csillag mezőkre
együtt: veled s velem
s járjunk fényes táncot
kergetőzzünk
a gyémánt füvek között
s ha délnek évadja jön
s égi harangszó
ránk köszön,
üljünk le egymás mellé
a mese fák alá
s pihenjünk egymás
melegében,
érezzük egymás illatát
s szóljunk Istenhez,
mondjunk szép imát
hogy megtaláltuk egymást
s a csillagok honát...

ha pedig az est ránk köszön
s Hold Anyó az égre visszajön,
arcunkat fordítsuk felé,
kezünkkel intsünk mosolyt
és járuljunk elé,
hogy megáldja életünk,
s őrizzen téged és engem is,
mikor kibontjuk szárnyaink
s repülünk... repülünk...
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Őri István
  2017-04-01 08:06:29, szombat
 
  Őri István

Egymásra hajló fák között - Egymást ölelő fák között

macska: Egymásra hajló fák között

Egymásra hajló fák között,
boldog élettel hátam mögött
mennék Veled
nem számonám a perceket
átölelném az éveket
s Téged

Egymásra hajló fák között,
feledett árnyak mögött
mennék Veled
nem néznék hátra már soha
léptem nem lenne tétova
mert éreznélek
Téged

Egymásra hajló fák között
szemem szemedbe költözött
testünk zöld fénybe öltözött
eggyé lettünk a fákkal
a titkokkal, a világgal
Veled

Egymásra hajló fák között,
megálltunk egy tisztás fölött
s nem mentünk tovább,
mert megtaláltuk
a Tündérek Otthonát
Veled

***

égivándor: Egymást ölelő fák között

Egymást ölelő fák között
szerelmed illatába öltözött
valóság-álom Úton
gyere Velem
ébredj bennem
Tiéd

Egymást ölelő fák között
soha-nemvolt múltak fölött
félelem keze lehullt
gyere velem
érezz engem
Tied

Egymást ölelő fák között
lelked lelkembe költözött
a világ virágot fordul
gyere velem
gyere bennem
Tied

Egymást ölelő fák között
valóság lett az álmok fölött
megállunk egymásban
gyere velem
soha nem ketten
Egy - N
Tiéd

vagyok....


 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Őri István
  2017-03-31 10:57:17, péntek
 
  Őri István

Temetőben

Láttál őszi fákat?
eső-ázott rőt leveleket?
súlyos felhő-borított' eget?
hulltak cseppek arcodra?
letörölted őket,
vagy hagytad
hogy tiédek legyenek?
mondtak valamit
ezek a cseppek?
vittek hozzád
erőt, fényt, szerelmet?
oda, ahol a madár se jár,
csak eső-ázott levelek,
semmibe néző szemek,
elmúlt életek...

Ott, ahol nincs mozdulat,
csak vergődő árnyak,
síró szél,
s vergődő gondolat:
"Én... mikor? s ő... miért?
egy élet, egy küzdelem
csak ennyit ért?..."

Erőtlen "Nem" válaszol,
a sáros föld lehúz,
s az apró halmok
bíztatón intenek feléd:
"Lásd, milyen egyszerű!
ennyi az egész
gyere, takarózz velünk,
nekünk gondtalan
az életünk,
hiszen nem is élünk,
nem szeretünk,
nem remélünk
ugye, milyen egyszerű!
gyere, takarózz velünk
alattunk
nincs szép gondolat,
sem keserű
nincsenek konfliktusok,
minden csupa derű,
mert nem is élünk
köztünk nincsenek
jók s rosszak,
buták és okosok,
csak sáros fűbe símuló
apró, holt kupacok..."

Mikor mindenki eltávozott,
egyedül maradtál
a dombok között,
vele, ki itt maradt,
s majd eggyé lesz velük,
ki már nem mozdul innen,
mert a sár-derűs
dombok alá költözött
itt állsz vele szemben,
mégsem láthatod,
mert szemedet homály fedi
itt állsz vele szemben,
s nem hallod őt,
mert füled süket a síri kiáltásra,

s ha felé nyúlsz,
nem nyúl feléd keze,
s ha perelsz is Istennel,
nem jön vissza élete
csak a cseppek
a fekete égből,
a tompa fények
a pára ködéből
és a föld szaga,
mely szívedbe markol,
mert benne érezni véled
az ő illatát

a fekete dombok feléd intenek...

még egyszer ránézel
a legújabbra,
a legszebbre,
az ázott-virág-díszesre,
szemed keresi,
ki már csak volt,
majd tétován megfordulsz,
megfogod a múlt kezét,
és elindultok ki,
a kapun át,
az élők közé

s közben néha visszanézel,
hátha, mi volt, mégsem igaz,
hátha utánad jön,
kit ott hagytál a dombok alatt
s talán jön is,
de az est fénytelen fénye
betakarja az apró dombokat,
és sötét fátyolt borít
a világ szemére.
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 46 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 8 db bejegyzés
e hónap: 224 db bejegyzés
e év: 1684 db bejegyzés
Összes: 4819 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2480
  • e Hét: 14661
  • e Hónap: 62484
  • e Év: 288549
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.