Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
1950.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
Őri István
  2017-04-28 08:19:10, péntek
 
  Őri István

Hangtalan szavak

Csitt!
Ne szólj, kedvesem!
ujjam ajkadra teszem,
hogy ne mondj
semmit sem,
mert elég a fény,
s a szemünk,
mi látni enged téged,
és a mozdulat,
mellyel hozzád lépek,
s amikor elérlek,
ajkad lezárom...

Csitt, kedvesem!
ajkam ajkadra teszem,
hogy a hang
ne sodorjon el
tőlem - tőled.
hogy a szó
ne takarjon el
előlem - előled
most a csend beszél
nekem - neked
most valami kezdődik
életem - életed...

Csitt, kedvesem!
csak még egy kicsit.
s amikor ajkunk
már elmondott mindent.
feloldom a zárat.
s feloldod te is.
mert eljött az ideje
a boldog kacagásnak.
a könnyeknek.
a nyárnak...

de addig:
Csitt, kedvesem!
beszélgessünk
szavak nélkül.
szerelmesen.

...
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Őri István
  2017-04-15 08:27:29, szombat
 
  Őri István

Szárnyalás

Repüljünk, kedvesem
menjünk fel az égig
járjuk a csillagok
szép ösvényét végig
s azon túl is,
hol kezdődik a végtelen
hol már minden szép,
kedves, szelíd
s hol megáll az értelem
mert olyat látunk,
mit sehol
s csak állunk,
szárnyunk tétován
verdes,
mint a szerelmes,
ki először fogja
kedvese kezét...
repüljünk, kedvesem
gyere, ne félj
nem árthat nekünk semmi
testvérünk a napvilág
s puha fényével az éj
a szél magasra emel
s közben elringat,
szerelmes dalt énekel
neked s nekem
gyere, kedvesem, velem
fel, a csillagok közé
vegyük sorba mind
és válasszuk ki
a legfényesebbiket
hogy világítson
a nagy kalandban:
keresni egymást - az Életet...

kétely ne tartson vissza már
lásd, előttünk a Menny,
végtelen a határ
s ez mind miénk, teljesen
lépjünk hát rá
a csillag mezőkre
együtt: veled s velem
s járjunk fényes táncot
kergetőzzünk
a gyémánt füvek között
s ha délnek évadja jön
s égi harangszó
ránk köszön,
üljünk le egymás mellé
a mese fák alá
s pihenjünk egymás
melegében,
érezzük egymás illatát
s szóljunk Istenhez,
mondjunk szép imát
hogy megtaláltuk egymást
s a csillagok honát...

ha pedig az est ránk köszön
s Hold Anyó az égre visszajön,
arcunkat fordítsuk felé,
kezünkkel intsünk mosolyt
és járuljunk elé,
hogy megáldja életünk,
s őrizzen téged és engem is,
mikor kibontjuk szárnyaink
s repülünk... repülünk...
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Őri István
  2017-04-01 08:06:29, szombat
 
  Őri István

Egymásra hajló fák között - Egymást ölelő fák között

macska: Egymásra hajló fák között

Egymásra hajló fák között,
boldog élettel hátam mögött
mennék Veled
nem számonám a perceket
átölelném az éveket
s Téged

Egymásra hajló fák között,
feledett árnyak mögött
mennék Veled
nem néznék hátra már soha
léptem nem lenne tétova
mert éreznélek
Téged

Egymásra hajló fák között
szemem szemedbe költözött
testünk zöld fénybe öltözött
eggyé lettünk a fákkal
a titkokkal, a világgal
Veled

Egymásra hajló fák között,
megálltunk egy tisztás fölött
s nem mentünk tovább,
mert megtaláltuk
a Tündérek Otthonát
Veled

***

égivándor: Egymást ölelő fák között

Egymást ölelő fák között
szerelmed illatába öltözött
valóság-álom Úton
gyere Velem
ébredj bennem
Tiéd

Egymást ölelő fák között
soha-nemvolt múltak fölött
félelem keze lehullt
gyere velem
érezz engem
Tied

Egymást ölelő fák között
lelked lelkembe költözött
a világ virágot fordul
gyere velem
gyere bennem
Tied

Egymást ölelő fák között
valóság lett az álmok fölött
megállunk egymásban
gyere velem
soha nem ketten
Egy - N
Tiéd

vagyok....


 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Őri István
  2017-03-31 10:57:17, péntek
 
  Őri István

Temetőben

Láttál őszi fákat?
eső-ázott rőt leveleket?
súlyos felhő-borított' eget?
hulltak cseppek arcodra?
letörölted őket,
vagy hagytad
hogy tiédek legyenek?
mondtak valamit
ezek a cseppek?
vittek hozzád
erőt, fényt, szerelmet?
oda, ahol a madár se jár,
csak eső-ázott levelek,
semmibe néző szemek,
elmúlt életek...

Ott, ahol nincs mozdulat,
csak vergődő árnyak,
síró szél,
s vergődő gondolat:
"Én... mikor? s ő... miért?
egy élet, egy küzdelem
csak ennyit ért?..."

Erőtlen "Nem" válaszol,
a sáros föld lehúz,
s az apró halmok
bíztatón intenek feléd:
"Lásd, milyen egyszerű!
ennyi az egész
gyere, takarózz velünk,
nekünk gondtalan
az életünk,
hiszen nem is élünk,
nem szeretünk,
nem remélünk
ugye, milyen egyszerű!
gyere, takarózz velünk
alattunk
nincs szép gondolat,
sem keserű
nincsenek konfliktusok,
minden csupa derű,
mert nem is élünk
köztünk nincsenek
jók s rosszak,
buták és okosok,
csak sáros fűbe símuló
apró, holt kupacok..."

Mikor mindenki eltávozott,
egyedül maradtál
a dombok között,
vele, ki itt maradt,
s majd eggyé lesz velük,
ki már nem mozdul innen,
mert a sár-derűs
dombok alá költözött
itt állsz vele szemben,
mégsem láthatod,
mert szemedet homály fedi
itt állsz vele szemben,
s nem hallod őt,
mert füled süket a síri kiáltásra,

s ha felé nyúlsz,
nem nyúl feléd keze,
s ha perelsz is Istennel,
nem jön vissza élete
csak a cseppek
a fekete égből,
a tompa fények
a pára ködéből
és a föld szaga,
mely szívedbe markol,
mert benne érezni véled
az ő illatát

a fekete dombok feléd intenek...

még egyszer ránézel
a legújabbra,
a legszebbre,
az ázott-virág-díszesre,
szemed keresi,
ki már csak volt,
majd tétován megfordulsz,
megfogod a múlt kezét,
és elindultok ki,
a kapun át,
az élők közé

s közben néha visszanézel,
hátha, mi volt, mégsem igaz,
hátha utánad jön,
kit ott hagytál a dombok alatt
s talán jön is,
de az est fénytelen fénye
betakarja az apró dombokat,
és sötét fátyolt borít
a világ szemére.
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Őri István
  2017-02-20 07:32:58, hétfő
 
  Őri István

Álom-ének

Az álmok tengere furcsa szerzet
ott lélek léleknek üzenhet,
s szív vallhat szívnek szerelmet.
Ott minden - mi itt nem - lelhető
ott vagyunk Isten is - világot teremtő.

Az álmok világa furcsa szerzet
az álmokban virág vall virágnak szerelmet
az álmokban, ki' van, mind angyalok
fejükön fénylő tündér-glória ragyog.

Az álmokban ritkán van szenvedés
s ha fáj is, mit élsz - jön az ébredés.
Az álmokban zöld a fű, és minden vidám
az álmokban mindig süt a nap,
mint szép őszi délután,
amikor Ő jött feléd,
megfogtad szép kezét,
s azt hitted, mindez örök... -

Az álmokban így van mind' -
a valóban mögöttünk az Élet sündörög.
De sebaj! újra itt az éj,
csukd be szép szemed,
álmodj és remélj!
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Őri István
  2017-01-02 11:22:14, hétfő
 
  Őri István

Döbbenés

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.

Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.
Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk,
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Őri István
  2016-12-07 12:18:41, szerda
 
  Őri István

Öröm

Amikor egyedül vagyok,
mindenki ott van velem:

a csend,
a puszta,
az örökké fújó szél,
a virágok illata,
a messzimadarak röpte,
a nádas bölcs bólógatása,
az árokpart kusza füve,
a békák éneke,
az átölelt világ,
a felhők mögül előbukkanó nap,
az elfeledett léptek,
a semmivé foszlott emlékek,
a csendbe oldott hangok,
a vágyak,
a lehetőségek,
a tettek,
az akarás,
a remény,
az öröm,
a lemondás,
a cél,
az Igen

és ott vagyok én
és Isten
s ha elnézek messze,
mert nincs akadály
a távoli láthatár tisztakék,
nincs kétely, köd, homály,
csak erő
és levegő
a tüdőnek,
a szívnek,
a léleknek,
a sejteknek,
a vérnek,
az ereknek
a múltnak,
a félelmeknek

s akkor

elindulok a göröngyös úton,
amely a szomszéd tanyához vezet,
s amelyet soha el nem érhetek,
mert csak álmaimban létezett,
hogy legyen merre mennem...
s ha utam közben azt kérdezik:
Merre mész?,
felelem:
Előre, mindig előre!
mert az út a lényeg,
s majd a cél,
a lépések,
s az útmenti fák,
mik alatt hűvös árnyék hív
röpke pihenőre
és az álomtanyához
sohamegérkezés
a menés, a menés...
egyedül
az Úton
végig
míg el nem fogy - soha
egyre magasabbra,
egészen az égig,
ahol csodák várnak rám,
mint vártak az Úton végig:
csodák - jutalmai az Útnak
mert eljutok oda,
ahol minden Utak egybefutnak
és már csak kopognom kell
mert a legnagyobb csoda itt van közel:
túl a Kapun, túl az árnyakon
Te vársz rám, kire én is vártam nagyon
s jártam Érted Utam szüntelen
hogy hozzád érjek
Életem...

egyedül...

örömben...

végig...
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Őri István
  2016-12-07 12:06:47, szerda
 
  Őri István :

Végtelen utazás

Elvittél magaddal egy napon
elvittél magaddal holdfényben, csillagon
egy cseppben, mely rád hullt csendesen
egy szívben, mely így szólt: "Kedvesem..."

Elvittél, mert fontos volt neked
elvittél, mert nincs más, ki szeret
elvittél, hogy ott legyek veled
s érintsem Napsugár-szemed




 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Őri István
  2016-11-26 13:25:51, szombat
 
 
Őri István

Üzenő...

Amikor a fák égig érnek,
és meséket mondanak a tündérek,
akkor gyere...

amikor a hold fényesen világít,
s a bársony-éj utolsókat ásít,
akkor gyere...

amikor a harmatcsepp énekel,
s rá messzi-szellő felel,
akkor gyere...

amikor Isten lejön közénk,
s minden, mit hozott, a miénk,
akkor gyere...

amikor győztél a sötét éveken,
s, ím, valaki Neked üzen,
akkor gyere...

várlak,
Kedvesem...
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
Őri István
  2016-11-14 07:44:47, hétfő
 
  Őri István

Örök várakozás

Várni valakire
- ki én vagyok -
keresni egy életen át
akkor is
ha a remény már elhagyott
átjárni világokon
mozgó halottként
az élők között
követni őket
- mint az árnyék -
az emberek mögött
s ha feltűnik
és úgy hiszem, megtaláltam
máris tovaszáll
mert hamisra vártam
várni valakire
egy életen át
s ha feltűnik
kezem nyújtom felé
megfogni kezét
majd elengedni
mert ő már egy másiké
várni valakire
figyelni
mint az éber állat
ki zsákmányt szimatol
s ha feltűnik
rohanni felé
rámosolyogni
hátha ő az
akit keresek
életeken át
hátha visszamosolyog
s nyugalmat lelek
hátha nem voltak hiábavalók
a leélt nyomorult életek
hátha nem is akkora a vétkem
hogy magamat
örök magányra ítéljem
hátha kivezet engem is
ki mindenkit vezet
mert úgy gondolja: elég!
s elküldi
akire várok
és véget ér
az időtlen szenvedés
s ha feltűnik
és kezem nyújtom felé
nem lesz hamis ígéret
ostoba remény
és kézfogásunk majd
örökké tart
és a vándorút véget ér.
 
 
0 komment , kategória:  Őri István  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 40 
2017.03 2017. április 2017.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 266 db bejegyzés
e év: 1147 db bejegyzés
Összes: 4282 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 755
  • e Hét: 755
  • e Hónap: 50156
  • e Év: 170892
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.