Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Henrich Heine
  2017-08-30 13:08:40, szerda
 
  Heinrich Heine

Reánk az a sirály...

Reánk az a sirály mily
kíváncsian mered,
míg ajkadhoz tapasztom
kitartón fülemet!

Szeretné tudni, mi buggyan
ki a te szájadon,
hogy szót töltesz-e fülembe,
vagy csókokat vajon?

Bárcsak tudnám e percben,
mi zsong-bong itt belül!
Szívemben szó a csókkal
csodásan egyesül.

Ford.: Kálnoky László
 
 
0 komment , kategória:  Henrich Heine  
Henrich Heine
  2017-08-23 19:48:59, szerda
 
  Heinrich Heine

Holdezüstös hársvirágok


Holdezüstös hársvirágok
részeg illatot lehelnek,
fenn a légben és a lomb közt
fülemülék énekelnek.

Ugye, kedves, milyen jó a
hársak alján ülni, hogyha
lombjukat a telehold-fény
sugarasan átragyogja.

Nézd csak jól meg: szív- alakja
van ennek a hárslevélnek,
hársfa alá a szeretők
oly szívesen azért ülnek.

De mondd, kedves, mért mosolyogsz
messze álmok rabjaképpen,
mint akinek rejtett vágyak
ébredeznek már szívében?

Ó, bevallom neked, édes,
mire vágyom: azt kívánom,
hogy bundába burkolózva
üljünk tarka, könnyű szánon,

szélkavarta hóviharban,
hangos csengők hangja szálljon,
úgy suhanjunk, úgy repüljünk
át a réten, át a tájon.
 
 
0 komment , kategória:  Henrich Heine  
Henrich Heine
  2017-04-30 09:53:57, vasárnap
 
  Heinrich Heine

Áll egy fenyő

Áll egy fenyő magában,
zord északi bérclakó.
Csak szendereg, és fehérbe
takarja a jég, a hó.

Álmában messze Délen
egy pálma akárcsak ő,
magában búsong némán,
és lángol a sziklakő.

Ford: Nadányi Zoltán
 
 
0 komment , kategória:  Henrich Heine  
Henrich Heine
  2017-04-28 08:04:33, péntek
 
  Heinrich Heine

A lótuszvirág menekülne

A lótuszvirág menekülne
a nap pompája elől,
feje várakozva lecsuklik,
álmodva az éj fele dől.

A hold az udvarlója,
fényével keltegeti:
s ő ájtatos virágarcát
bízón kitakarja neki.

Virul, izzik és virágít,
s némán a magasba mered:
szerelemtől, gyötrő vágytól
sír, illatozik, remeg.

Ford: Tandori Dezső
 
 
0 komment , kategória:  Henrich Heine  
Henrich Heine
  2017-04-27 07:53:03, csütörtök
 
  Heinrich Heine

Énekek éneke

Az asszony teste költemény,
mit különös ihletésben
írt be a természet csodás
emlékkönyvébe az Isten.

Igen! az ihlet szállta meg
s ringatta teremtő lázba
s a merev, lázadó anyagot
művészileg leigázta.

Valóban énekek-éneke
az édes asszonyi forma,
és mintha minden karcsu tag új
csodás-szavu versszaka volna.

Óh millyen isteni eszme ez,
a fehér nyak - hattyu-ringás!
hol a fürtös főgondolat,
a büszke fejecske, hintáz.

Két bimbó epigrammai élt
varázsol a mell csúcsára
s mily édes köztük a szigorú
sormetszet harmóniája!

De leginkább plasztikus hatást
a csípők stílusa ér el,
s a közbevetett helyecske se rossz
a fügefalevéllel.

S nemcsak elvont poéma ez:
husa-vére van a dalnak,
keze-lába van; csókol, nevet
s csengőn rimelnek az ajkak.

Valódi költészet lehel itt!
Báj minden fordulatban!
S a dalnak s nőnek homlokán
a tökélynek bélyege rajt van.

Dicsérlek téged, ó uram,
s előtted a porba hajlok:
mi mind csak kontárok vagyunk
melletted, mennyei dalnok!

Dalodnak szépségeibe
hadd merülök áhitattal:
tanulmányozni nem szünök azt
sem éjszaka, se nappal.

Igen! éjjel-nappal azt tanulom,
az időt is szánva mástól,
s lábszáram egyre vékonyodik
a sok-sok tanulástól.

Ford:Babits Mihály
 
 
0 komment , kategória:  Henrich Heine  
Henrich Heine
  2017-03-05 08:11:10, vasárnap
 
  Heinrich Heine

Mesék mesélnek róla...

Mesék mesélnek róla
mintha kéz intene;
tündérországról szól a
csengő-bongó zene;

Hol nagy virágkelyhekre
hull arany alkonyat
s egymást nézik epedve
a virág-párok ott;-

Hol fák is szólni tudnak,
s kórusban zengenek,
kristályforrások futnak,
s muzsikát öntenek; -

Soha nem hallott ének
zsong ott a fák alatt
s szédít mint édes méreg,
az édes kábulat.

E messzi honba vágyom,
örülne ott szívem,
a kín lehullana lágyan,
nem fájna semmi sem.

Álmomban sokszor látom
e gyönyört,de a nap,
a reggel kél,s az álom
szétfoszlik,mint a hab.

Fordította: Justus Pál
 
 
0 komment , kategória:  Henrich Heine  
Henrich Heine
  2017-02-22 11:56:37, szerda
 
  Heinrich Heine

Szívem újra elfogódott

Szívem újra elfogódott,
mérgem a szél tovafújja,
jóérzéseket lehelget
énbelém a május újra.

Minden sétahelyen újra
átcikázom délben-este,
minden szalmakalap árnyán
drága szépemet keresve.

Állok újra zöld folyónál,
híd előtt, a járdaszélen:
hátha erre kocsikázik
és megpillant, azt remélem.

Vízesés mély morajából
újra hallik halk panasz-szó
és szép kedvesem megérti,
mit mond a hullám, a habzó.

Zöld búvókba beleveszve
újra bódultan bolyongok,
csúfolják a víg madárkák
ezt a szerelmes bolondot.

Fordította: Nadányi Zoltán

 
 
0 komment , kategória:  Henrich Heine  
Henrich Heine
  2016-12-25 12:51:34, vasárnap
 
  Heinrich Heine

Áll egy fenyő

Áll egy fenyő magában,
zord északi bérclakó.
Csak szendereg, és fehérbe
takarja a jég, a hó.

Álmában messze Délen
egy pálma akárcsak ő,
magában búsong némán,
és lángol a sziklakő.

ford: Nadányi Zoltán
 
 
0 komment , kategória:  Henrich Heine  
Henrich Heine
  2016-05-09 11:39:24, hétfő
 
 
Heinrich Heine: A dal szárnyára veszlek

A dal szárnyára veszlek,
s elviszlek, kedvesem,
a Gangesz-parton a legszebb
ligetbe röpülsz velem.

Ott szelíd holdsugárban
virágzó kert susog.
Rád, nővérünkre várnak
a lenge lótuszok.

Ibolyák enyelegnek halkan,
fenn csillag nyúl magosan.
Mese csordul a rózsák ajkán,
rejtelmesen, illatosan.

A gazellák rád függesztve
szemüket, néznek komolyan,
és hallod, amint messze
morajlik a szent folyam.

Leheverünk a gyepre,
hol pálmák árnya ring,
s álmodjuk mindörökre
szerelmes álmaink.

(Lator László)
 
 
0 komment , kategória:  Henrich Heine  
Henrich Heine
  2016-03-27 17:16:00, vasárnap
 
  Heinrich Heine: A titok

A TITOK

Nem sóhajtunk, könnyünk se csordul,
mosolygunk, mi több, nevetünk!
Nem árulkodik a titokról
keserű ráncunk, tört szemünk.

Némán vergődve ott hever lenn
a lelkünk véres mélyein.
S ha vadul tombol is szívünkben,
szánkat görcsbe rántja a kín.

Kérdezd bölcsőn a csecsemőket,
kérdezd sírban a tetemet,
talán ők felfedik előtted,
mit sosem mondtam el neked.
 
 
0 komment , kategória:  Henrich Heine  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 113 db bejegyzés
e év: 3251 db bejegyzés
Összes: 6386 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 811
  • e Hét: 6896
  • e Hónap: 25241
  • e Év: 697871
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.