Belépés
sacimama.blog.xfree.hu
Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd!" Zsolt 33,15 Németh Jenőné Saci
1952.06.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Bejutni az Ígéret Földjére
  2017-01-19 09:18:34, csütörtök
 
 
"Az az ember, aki nem hagyja, hogy szellemét a szárazság és az elhagyatottság letörje és elkeserítse, hanem engedi, hogy Isten nyugodtan végigvezesse a pusztaságon, és nem vágyik egyéb segítségre és vezetésre, mint magára az Istenbe vetett tiszta hitre és bizalomra, az be fog menni az Ígéret Földjére."

Thomas Merton

 
 
0 komment , kategória:  - Thomas Merton  
Minden szent, ami van
  2015-02-01 02:08:57, vasárnap
 
  Minden szent, ami van (4. fejezet)

Link



A DOLGOKTÓL való függetlenség nem azt jelenti, hogy ellentétet feltételezünk a ,,dolgok" és ,,Isten" között, mintha Isten egy lenne a ,,dolgok" közül, és teremtményei az ő vetélytársai lennének. Nem azért válunk függetlenné a dolgoktól, hogy Istenhez kapcsolódjunk, hanem inkább önmagunkról válunk le, hogy mindent Istenben és Istenért létezőnek lássunk, és így használjunk.

Ez teljesen új nézőpont, melyet számos őszintén erkölcsös és aszketikus lélek képtelen megérteni. Semmiben sincs gonosz, amit Isten teremtett, és semmi Tőle eredő nem lehet akadálya a Vele való egyesülésünknek. Az akadály a mi ,,énünkben" található, vagyis abban a konok szükségben, hogy fenntartsuk elkülönült, külső, önös akaratunkat. Akkor idegenítjük el magunkat a valóságtól és Istentől, amikor mindent ehhez a külső és hamis ,,énhez" viszonyítunk. Ekkor a hamis én lesz az istenünk, és mindent e miatt szeretünk. Úgy is mondhatnánk, hogy mindent arra használunk, hogy imádjuk ezt a bálványt, amely nem más, mint képzeletbeli énünk. Azzal, hogy így teszünk, elferdítjük és megrontjuk a dolgokat, vagyis inkább romlott és bűnös kapcsolattá változtatjuk a hozzájuk fűződő kapcsolatunkat. Ezzel nem tesszük a dolgokat gonosszá, hanem arra használjuk őket, hogy erősítsük a ragaszkodásunkat képzeletbeli énünkhöz.

Akik úgy próbálnak meg elmenekülni ebből a helyzetből, hogy Isten jó dolgait úgy kezelik, mintha gonoszok lennének, azok csak azt érik el, hogy rettenetes illúzió áldozatává válnak. Olyanok, mint Ádám, aki Évát vádolja az édenbeli kígyóért. ,,Az asszony kísértésbe vitt. A bor kísértésbe vitt. Az étel kísértésbe vitt. Az asszony veszedelmes, a bor méreg, az étel halál. Gyűlölnöm és becsmérelnem kell őket. Ha gyűlölöm őket, azzal örömet szerzek Istennek..." Ezek egy kisgyermek, egy vadember, egy bálványimádó gondolatai, aki varázsigékkel és bűbájjal igyekszik védelmezni önközpontú énjét, és próbálja kiengesztelni a saját szívében lakozó, telhetetlen kis istenét. A legrosszabb fajta önbecsapás az, ha valaki egy ilyen bálványt képzel Istennek. Az embert fanatikussá változtatja, aki többé nem képes tartós kapcsolatot kialakítani az igazsággal, nem képes már őszinte szeretetre.
Miközben ezek a fanatikusok megpróbálnak hinni az egójukban mint valami ,,szent" dologban, minden másra tisztátalanként tekintenek.

NEM IGAZ, hogy a szentek és a nagy szemlélődők sohasem szerették a teremtményeket, hogy nem értették meg és nem értékelték a világot s a benne élő embereket, mindazt, amit láttak és hallottak. Mindenkit és mindent szerettek. El tudod képzelni, hogy szeretetük Isten iránt összefér azoknak a dolgoknak a gyűlöletével, amelyek őt tükrözik vissza, és mindenütt Róla beszélnek?
Azt mondhatod: bizonyára egészen elmerültek Istenben, és nem vettek észre semmi mást rajta kívül. Azt hiszed hát, hogy megkövült arccal jártak-keltek, és nem figyeltek a hozzájuk beszélő emberek szavára, nem értették meg környezetük örömét-bánatát?
A szentek valóban elmerültek Istenben. De éppen ezért tudták meglátni és értékelni a teremtményeket is. Egyedül Istent szerették, azért egyedül ők szerettek mindenkit.

NÉHÁNYAN mintha úgy gondolnák, hogy a szent nem mutathat természetes érdeklődést semmi teremtett iránt. Azt képzelik, hogy a spontaneitás vagy az élvezet bármilyen formája a ,,bukott természet" bűnös helyeslése. Hogy azzal lesz valaki ,,természetfölötti", ha közhelyekkel és Istenre való önkényes utalásokkal elrekeszt minden spontaneitást. E közhelyek célja az, hogy távol tartson magától mindent, hogy meghiúsítson minden önkéntelen megnyilvánulást, hogy kiűzze a bűntudat érzéseit. Vagy talán éppen az, hogy ilyen érzéseket ébresszen! Az ember olykor eltöpreng, hogy az efféle erkölcsiség tulajdonképpen nem a bűntudat szeretete-e?! Az ilyen emberek szerint a szent élete nem szólhat másról, mint a bűntudattal való szakadatlan tusakodásról, s még egy pohár hideg vizet sem ihat meg anélkül, hogy bűnbánatot ne tartana szomja csillapítása miatt, mintha az halálos bűn volna. Mintha a szent szépségre, jóságra, kellemesre adott minden válasza vétek lenne. Mintha sohasem engedhetné meg magának, hogy örömét lelje valamiben, az imáin és áhítatos belső gyakorlatain kívül.

A szent képes arra, hogy szeresse a teremtett dolgokat, élvezze a használatukat, és tökéletesen egyszerű, természetes módon bánjék velük, miközben nem tesz ünnepélyes utalásokat Istenre, nem hívja föl a figyelmet saját jámborságára, és mindenféle mesterkélt kimértség nélkül cselekszik. Szelídségét és kedvességét nem a tartózkodás lelki kényszerzubbonya préseli ki a pórusain, hanem e tulajdonságai abból fakadnak, hogy közvetlen engedelmességet mutat az igazság fénye és Isten akarata iránt. Ennélfogva a szent képes úgy beszélni a világról, hogy közben nem tesz nyílt utalásokat Istenre, s kijelentése jobban dicsőíti Istent, és nagyobb szeretet ébreszt Iránta, mint olyasvalaki megjegyzései, aki kevésbé szent, s akinek törnie kell magát, hogy elcsépelt hasonlatok és metaforák segítségével önkényes kapcsolatot teremtsen a teremtmények és Isten között - pedig hasonlatai olyan suták, hogy az ember már azt gondolja, valami baj van a vallással.

A szent tudja, hogy jó a világ és minden, amit Isten teremtett. Akik pedig nem szentek, azok vagy tisztátalannak tartják a teremtett dolgokat, vagy egyáltalán nem törődnek ezzel a kérdéssel, mert nem érdekli őket más, mint önmaguk.

A szent megszentel minden szépséget, és Isten dicsőségére ajánl föl mindent, amit megérint. A szentet sohasem lehet megsérteni semmivel, és nem ítéli meg senkinek a bűnét, mert bűnt nem ismer. ő csak Isten irgalmát ismeri, és azért él a földön, hogy ezt az irgalmat eljuttassa minden emberhez.

HA ISTEN szeretetével egyesülten élünk, akkor őbenne minden a mienk, és mindent Neki ajánlunk az ő Fiában, Krisztusban, mert minden az Isten fiaié, mi pedig Krisztuséi vagyunk, Krisztus meg az Istené. Ha minden gyönyörön és gyötrelmen, örömön vagy szomorúságon és minden más jón vagy rosszon felülemelkedve az ő dicsőségében találjuk meg nyugalmunkat, akkor mindenben inkább az ő akaratát szeretjük, mint magukat a dolgokat: ezáltal dicsőítő áldozatul ajánlhatjuk föl a teremtést Istennek.
Ez az a cél, amiért Isten minden dolgot teremtett.

AZ EGYEDÜLI igazi öröm a földön: kiszabadulni hamis énünk börtönéből, és szeretetben egyesülni az Élettel, Aki ujjongva ott lakik minden teremtmény lényegében és saját lelkünk mélyén. Az ő szeretetében minden a miénk, és mindennek hasznát vesszük, mert őt találjuk meg benne. És így mindaz, amivel a világban vándorlásunk során találkozunk, mindaz, amit látunk, hallunk, érintünk, nem beszennyez, hanem inkább megtisztít, és a szemlélődés, a mennyország újabb magvait ülteti lelkünkbe.

E tökéletesség nélkül a teremtmények nem örömöt okoznak nekünk, hanem fájdalmat. Amíg nem tökéletesen szeretjük Istent, addig a világon minden megsebezhet. A legnagyobb szerencsétlenség pedig az, hogy érzéketlenek vagyunk a fájdalomra, melyet a teremtmények okoznak nekünk, és nem ismerjük fel természetüket.

Mert amíg nem szeretjük Istent tökéletesen, addig világa tele van ellentmondással. A dolgok, amelyeket teremtett, Hozzá vonzanak, mégis távol tartanak Tőle. Csalogatnak felé, de utunkat is állják. Bizonyos határig rátalálunk bennük, aztán viszont egyáltalán nem találjuk őt.
Amikor éppen valami örömöt vélünk fölfedezni bennük, az öröm szomorúságra fordul; és amikor megtetszenek, az élvezet fájdalommá válik.

Mi, akik még nem szeretjük Istent tökéletesen, minden teremtményben találhatunk valamit a mennyország beteljesedésének és a pokol gyötrelmének visszfényéből. Találunk valamit az üdvözülés öröméből és az elveszés kínjából, vagyis a kárhozatból.

A teremtményekben rejlő tökéletesség a valóságukhoz tartozik: ez a valóság Istentől való, Istenhez tartozik, és őt tükrözi. Saját rendetlen vágyunk következtében okoznak mégis gyötrelmet, hiszen nagyobb valóságot keresünk bennük, mint amennyi ténylegesen bennük rejlik, nagyobb kielégülést, mint amilyet teremtmény egyáltalán adni tud. Ahelyett, hogy Istent imádnánk az ő teremtésében, mindig önmagunkat próbáljuk imádni a teremtmények felhasználásával.
De aki hamis énjét imádja, az a semmit imádja. A semmi imádata pedig: a pokol.

EZT a hamis ént nem szabad azonosítanunk a testünkkel. A test nem gonosz, és nem is valótlan. Istenadta valóság, mely szent. Ezért mondjuk helyesen, jóllehet képletesen, hogy a test ,,Isten temploma", ami alatt azt értjük, hogy az ő igazságát, tökéletes valóságát abban őrizzük ereklyeként, saját létünk misztériumában. Senki ne merje hát gyűlölni vagy lebecsülni a testet, melyet Isten a gondjaira bízott, és senki se merészeljen rosszul bánni vele. Ne szentségtelenítse meg saját természetes egységét azzal, hogy megosztja magát, a lelket a testtel szemben, mintha a lélek jó, a test pedig gonosz volna. Lélek és test együtt létezik a rejtett, belső személy valóságában.

Ha elválasztjuk őket egymástól, akkor nincs többé személy, nincs többé élő valóság, mely Isten hasonlatosságára és képére teremtetett. Test és lélek ,,házassága" egyetlen személyben azon dolgok egyike, amelyek az embert Isten képévé teszik, és amit Isten az emberben összekapcsolt, azt senki sem választhatja szét anélkül, hogy ne veszélyeztetné az épelméjűségét.

Ugyanolyan tévedés úgy kezelni akár a lelket, akár a testet, mintha a ,,teljes én" lenne. Akik az első hibát követik el, azok az angyalimádat bűnébe esnek, akik pedig a másodikat, azok az alatt a szint alatt élnek, melyet Isten az emberi természetnek kiszabott. (Kínálja magát a közhely, hogy úgy élnek az ilyenek, mint a vadállatok, de ez nem mindig, minden esetben igaz.) Rengeteg tiszteletreméltó, sőt szokványos értelemben véve erkölcsös ember van, aki számára az életben nincs más valóság, mint a teste meg annak kapcsolata a ,,dolgokkal". ők egy olyan életre redukálták önmagukat, melyet az öt érzékük határain belül élnek. Énjük ennek következtében olyan illúzió, amely semmi egyében nem alapul, mint az érzékszervi tapasztaláson. Számukra a test válik a hamisság és a megtévesztés forrásává. Ám ez nem a test hibája, hanem az emberé, aki jóváhagyja az illúziót, oltalmat talál az önbecsapásban, és nem válaszol Isten titkos hangjára, mely szólítja őt, hogy vállalja a hit kockázatát és kalandját az öt érzékének biztonságot nyújtó és védelmező határain kívül.

Thomas Merton A szemlélődés magvai
 
 
0 komment , kategória:  - Thomas Merton  
Ez az a cél, amiért Isten minden dolgot teremtett
  2015-02-01 02:04:40, vasárnap
 
  HA ISTEN szeretetével egyesülten élünk, akkor őbenne minden a mienk, és mindent Neki ajánlunk az ő Fiában, Krisztusban, mert minden az Isten fiaié, mi pedig Krisztuséi vagyunk, Krisztus meg az Istené. Ha minden gyönyörön és gyötrelmen, örömön vagy szomorúságon és minden más jón vagy rosszon felülemelkedve az ő dicsőségében találjuk meg nyugalmunkat, akkor mindenben inkább az ő akaratát szeretjük, mint magukat a dolgokat: ezáltal dicsőítő áldozatul ajánlhatjuk föl a teremtést Istennek.
Ez az a cél, amiért Isten minden dolgot teremtett.


Thomas Merton A szemlélődés magvai

Link




 
 
0 komment , kategória:  - Thomas Merton  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 26 db bejegyzés
Összes: 3945 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 187
  • e Hét: 2266
  • e Hónap: 15250
  • e Év: 259411
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.