Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...
Tavaszi zápor arcomon patakként csorog.
Házak tövében a lámpák fénye ácsorog.
Csendes a város, víztócsát ölelget a tér.
Mikor az este kopott ruhája földet ér.
Sietve lépek, ruhámon susog már a víz.
Ajkam szegélyén sós nedvet kínálgat az íz.
Ázott hajamba hideg fésűje még befér.
Mikor az este kopott ruhája földet ér.
Tavaszi zápor elillant néhány perc alatt.
Nedves kezével simított sok kis házfalat.
Kerítés alján még egy kíváncsi ér betér.
Mikor az este kopott ruhája földet ér.
Út menti fákon ott csüng, a nedves hajfonat.
Bújócskát játszik az ifjú pajkos alkonyat.
Utca kövénél, meleg szobám most többet ér.
Mikor az este kopott ruhája földet ér.
Melegíts, mert fázom
hideg már az este.
Takaróm felhajtom
lényedet keresve.
Biztatlak, találd meg
esténként az ágyam.
Duruzsolj fülembe
borzongató lágyan.
Szikráidat szórjad
lángoló varázzsal,
izzó szenvedéllyel,
égető parázzsal.
Hozzád bújok akkor!
Ölelem a tested!
Halovány arcomat
rózsaszínre fested.
Levetem ruhámat,
Te vagy már a máglyám.
Melegedre vágyom
csodás cserépkályhám.
Jön már az eső
lassan csoszogva
messziről hallom
a dallamát,
koppan az ágon,
tetőn, esernyőn,
fázón simul
rám a kiskabát
Kipp, kopp, koppan
ott is meg itt is
már hajlik a fű
a vízcsepp alatt,
gyorsul a ritmus
a bádoghoz érve
és lent jár egy ér
már a kertek alatt.
Cuppogva lépdel
maga után húzva
vízfüggönyét,
és a lábamra hág.
visszanéz gonoszul
a szeme is villan
s egy maroknyi vizet
az arcomba vág.
Gyűlöllek - mondom,
míg arcom letörlöm
vigyen el az ördög
vagy szél fújjon el,
lassan odébb áll
mormog magában
hiába szidom,
ő nem felel.
Ha véget ér majd
egyszer a magányom,
vagy így, vagy úgy,
de véget ér tudom,
és eljön majd az idő,
mikor rájövök
hogy a négy fal
rács nélküli börtön,
hol a titkaimat őrzöm,
senki meg ne lássa
eltitkolt könnyemet.
Akkor kérdezz.!
Majd elmondom
mit súgtak
a falak, a bútorok,
miért szorított
úgy a torok,
hogy a hang bent rekedt
a lelkem mélyén,
és mit éreztem
nappalok éjén.
Akkor kérdezz!
A válaszokból
talán kiderül
milyen az élet
mindig egyedül,
és a kérdésemre
senki nem felel.......
Mért mentél el?
Egy magányos ház áll lenn a falu végen,
omladozó falán megbillent a tető,
ajtaját az idő ellopta már régen
korhadt ablakán lóg egy rongyos lepedő.
Időnként csendesen sóhaját ereszti,
nád födte kalapja még megkapaszkodik,
düledező kémény nyakát kimereszti
múló életéhez nagyon ragaszkodik.
Távol az ég alján sötét felhők gyűlnek
szikrázó szemükben harag tüze villan,
madarak a fákon rég elcsendesülnek
fénycsóváját gyújtja a mennyei villany.
Vadul záporozva ostorozó széllel
érkezik az eső, hömpölyögve árad,
egy fekete felhő cseppet sem néz széjjel
ráül a tetőre, mint aki elfárad.
Beleremeg a ház megroggyan a lába,
térdre hull, kalapját magára borítja,
míg a víz utat mos szétnyíló falába',
kancsal ablakának függönyét szorítja.
Megnyugszik a vihar elvégezte dolgát,
útnak indul a szél köpenyét keresve,
otthagyva a házat mint egy síró szolgát
ki térdre borulva a múltját kereste.
Kontroll vizsgálaton voltam a kórházban.
Már hazafelé indultam, mikor összefutottam egy régi iskolatársammal
Nagyon megörültünk egymásnak. Nem kellett sokat várni a buszra, felültünk és beszélgetni kezdtünk.
Látogatóban voltál itt a kórházban?- kérdeztem.
Nem, vizsgálaton voltam a Pszichiátrián.
?????
Ne nézz így rám, a háziorvos küldött ide, mondta szomorúan, majd mesélni kezdett.
Receptért mentem a háziorvoshoz, mert fájt a torkom.
Amíg ott üldögéltem, látom hogy jön Gizike, biztos ismered,
Takács Gizi.
Az aki szavalni szokott az iskolai ünnepélyen? - kérdeztem.
Igen ő..
Leült mellém, és panaszkodott, hogy elege van a Refluxából.
Nem tudja eltalálni az orvos a megfelelő gyógyszert, mert vagy nem használ, vagy erős bélgázokat csinál.
Érdeklődtem, mivel tölti az idejét, mióta egyedül maradt.
Ó, nagyon jól elvagyok - mondta lelkesen.
Tudod van egy nyugdíjas klub, oda járok.
Jókat beszélgetünk, társasjátékozunk, énekelünk, Ki -mit-tud-ot tartunk.
Szoktál még szavalni? kérdeztem
Persze, ott is mondok verseket, csak hát ez a Reflux...... .....
Képzeld, éppen Petőfi verset mondtam:
.
"Minek nevezzelek,
Ha megzendülnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának,
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának"...... .......
.
-itt megálltam egy pillanatra levegőt venni, de a bélgázok
azok nem álltak meg.
Nagy volt, akkorát szólt, hogy talán még a függöny is meglebbent mögöttem.
Pár pillanat dermedt csend után mindenkiből kitört a röhögés.
Mit röhögés, sikongatva vihogtak.
.
Azt mondta Irénke az útitársam, , hogy itt már alig tudta visszatartani a nevetését, de uralkodott magán.
.
Gizike folytatta: ... a baloldali asztalnál egy vén trotyli úgy röhögött, hogy kiugrott a protézise, és ott pattogott az asztalon.
Ó, te szegény - mondta Irénke, - és te mit csináltál?
Mit tehettem volna, leültem a helyemre. Ettől nagyobb sikerem nem lett volna, bármit is mondok.
Mikor végre lecsitult a terem, azt mondta a klubvezetőnk, hogy ezért a produkcióért megérdemlem az "Ezüst trombita " díjat.
.
Na ekkor szólította be Irénkét az asszisztensnő.
Foglaljon helyet Német néni, mondta a háziorvos.
Mi a probléma?
Irénke nem bírta tovább, és kirobbant belőle a nevetés.
Az orvos csak nézte, szorgalmasan írt a számítógépbe valamit,
majd a kezébe nyomott egy papírt, és azt mondta, várom vissza az eredménnyel.
Már az utcán volt, mikor ránézett a papírra.
Beutaló volt a Pszichiátriára.
Most viszi vissza az eredményt a háziorvosnak.
Szememre lágyan simul az álom,
mesét mond egy halovány holdsugár,
és csak kezed érintésére vágyom,
az emléke egyre visszajár.
.
Csendesek lettek nagyon a napjaim,
a nevetést csak sírás váltja fel.
A szép emlékek szétszórt hamvain
a hangod néha életre kel.
xMagazin
Offline
