Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 147 
Nőnapi elmélkedésem:. Mert nőnek születtem
  2024-03-08 08:30:54, péntek
 
 




Nőnapi elmélkedésem:.
Mert nőnek születtem

-.
Lehettem volna talán férfi,
csábító, markáns, kék szemű,
de nő lettem, kinek az élet
ki tudja miért nem egyszerű.
Férfiként írhattam volna
szerelmes verset, biztatót,
dicsérni benne a szende szépet,
vagy a vadul izgatót.
Öleltem volna a drága hölgyet,
imádtam volna illatát,
lehettem volna Rómeó
ki elcsábít sok Júliát.
Na de nőként?
Ha szembe jönne velem egy férfi
ki nagyon tetszik nekem,
nem mondhatom: pardon bocsánat
mondja elkísérhetem?
Meghívhatom egy gyertyafényes
vacsorára én magát?
Talán jobb ha meg sem várom
az illető válaszát.
Így hát megmaradok nőnek
ha már annak születtem,
mert az idő így is, úgy is
elsuhan majd felettem.

Szabó M. Gita

 
 
0 komment , kategória:  Tigram (Szabó Gita)  
Hívogat a holnap
  2024-01-09 11:34:46, kedd
 
 




HÍVOGAT A HOLNAP


Didergő falevél
búcsú nélkül
hagyta el az ágat,
azt súgja itt a tél
az avarból
készít puha ágyat.
Hajnali köntösét
dérből szövi
a hold minden éjjel
betakarja majd a tél
lágyan hulló
fehér hópihével.
Didergő lelkemet
melengesd meg
hogyha jő az este,
mikor az ég alja
sötétvörös
festékkel van festve
hajnali köntösöm
sugara a
bámészkodó holdnak,
látod, már itt a tél
maradj velem
hívogat a holnap.

/ Szabó Gita /
 
 
0 komment , kategória:  Tigram (Szabó Gita)  
Szabó M. Gita: A maradék idő
  2024-01-06 10:52:25, szombat
 
 




Szabó M. Gita

A maradék idő


Már így nyolcvanon túl
lelassul az ember,
lépése is lassú
gyakran meg-megáll,
ilyenkor az emlék
köd fátyolból bújva
mint egy szép szivárvány
néha rátalál.
Már nem kergetik vágyak,
csak úgy csendben kéne
eltölteni még
a maradék időt,
lassan mint egy patak
pár halk csobbanással
aminek a partján
pár szál ibolya nőtt.
És mint ahogy a szél
halkan szinte némán
öleli az erdőt
és a zöld mezőt,
úgy szeretné csendben
szinte észrevétlen
magához ölelni
a maradék időt..
 
 
0 komment , kategória:  Tigram (Szabó Gita)  
Még itt vagyok
  2023-12-15 13:36:30, péntek
 
  Szabó M. Gita: Még itt vagyok


Egy sárguló kis falevél vagyok
amit az ősz véletlen itt hagyott,
egy lombtalan faágon élek én,
még itt vagyok még biztat a remény.
.
Egy megfakult kis sárga falevél
mi lehullik tudom, ha jön a tél,
nincs takaróm, nincs ruhám ami véd,
még itt vagyok még nem vagyok tiéd.
.
Tépáz a szél, az eső ver nagyon,
fázom, didergek ködös alkonyon,
de rám a hold ezüst ruhát terít,
még itt vagyok a szívem melegít.
.
Megvívtam már sokszor a harcomat,
ezernyi könny mosta az arcomat,
de felszáradt mikor a nap sütött,
még itt vagyok az órám nem ütött.
.
Sok kedves szó mit tőled kaptam én,
meleg ruhát varázsolt énkörém,
ez éltetett bár színem megfakult,
még itt vagyok még visszatart a múlt.



 
 
0 komment , kategória:  Tigram (Szabó Gita)  
Kell egy szó
  2023-12-14 08:56:26, csütörtök
 
 




Kell egy szó
.
Néma tüzében a reggeli napnak
hajnali széltől reszket a tó,
fázom a szélben reszket a lelkem
kell hogy megérints, kell az a szó

Szabó M. Gita
 
 
0 komment , kategória:  Tigram (Szabó Gita)  
Hétköznapi történet.
  2023-12-10 14:25:44, vasárnap
 
 




Hétköznapi történet.

....
- Milyen nap van ma - kérdezi az asszony, és lassan belebújik a papucsába.
- Nem is tudom - mondja a férfi - talán Szerda.
"Mi a csudát érdekli, milyen nap van.
Az egyik olyan mint a másik. Húsz éve vagyunk már nyugdíjasok, nem jön hozzánk senki, mi sem megyünk sehová. Na és ha Vasárnap van, a Tesco nyitva van kapunk friss zsömlét" - zsörtölődik magában.
Közben felhúzza a redőnyt, és kicsoszog a fürdőszobába.
Az asszony még üldögél kicsit az ágy szélén, nem akarja zavarni a férjét.
"Na már zúg a villanyborotva, most már mehetek én is. Lassan a fürdőkádhoz megy, beállítja a vizet és mosakodni kezd." A fogpohárban megkoccan a protézis.
Hallja hogy a férje gargalizál, visszateszi a poharat és kimegy.
Már éppen az arcáról veszi le a törülközőt, mikor a férfi visszajön.
- El kell menni a fogtechnikushoz, tör a fogam - mondja.
- Jó kedvesem, hívd fel telefonon, hogy mikor ér rá!
Már felöltözik, hallja hogy a férje a technikussal beszél telefonon.
- Mondd mama, jó lesz a ma délután? - kiállt be a fürdőszobába.
- Nekem jó, kérdezd meg hány órára!
Megfésülködik, feltűzi a haját.
Le kellene vágatnom, mennyivel könnyebben menne, már nehezen emelem a kezem.
Nyúl a fogpoharáért, de az üres. Hová tettem, tűnődik. Mindég ide teszem, nem lehetek ennyire feledékeny.
Tétován a férje poharához nyúl.
Benne van a fog, a férje foga.
"Hogy mondjam meg neki hogy elcserélte? Úgysem hiszi el. A múlt héten is, amikor a bugyimat vette fel az alsónadrág helyett, hogy rám förmedt, amikor szóltam."
- Ne nézz hülyének, attól hogy öreg vagyok, még látok - mondta. De becsületére legyen mondva, egész nap viselte, és hogy látszott rajta a megkönnyebbülés, mikor végre este levehette.
A konyhában az öreg már az asztalnál ült, újságot olvasott.
- Mit ennél reggelire, jó lesz a bundás kenyér? - kérdezte tőle.
- Azt hiszem, teát és egy pár szem kekszet eszem - mondta kínlódva, miközben nyelvével igyekezett visszaigazítani a minduntalan kiugrani szándékozó fogsort.
Az asszony szánakozva nézett rá.
Hát igen, megmondta az orvos, hogy a meszesedéstől egyre zavarodottabb és feledékenyebb lesz.
A férfi lassan szürcsölte a teát, a szájában gonosz táncot lejtett a protézis.
Csak el ne törje, aggódott az asszony, akkor tényleg mehetünk a technikushoz.
- Nem volna jó, ha délutánig visszatennéd a pohárba? Még felsérti az ínyedet - kérdezte.
Az nem szólt semmit, csak duzzogva kiment a fürdőszobába.
Kis idő múlva megjelent kezében a két fogpohárral.
- Nézd meg mama, már megint mit műveltél! Igazán elmehetnél az orvoshoz felíratni valami magadnak valami agyserkentőt. Az én poharamba tetted a fogadat. Nem lesz ennek jó vége, majd meglátod!
Dühösen kifordult, lábával berúgta az ajtót. Kis idő múlva visszajött és engesztelően megcsókolta az asszony homlokát.
- Na jól van, nem haragszom. Velem is előfordult már, hogy elfelejtek valamit - mondja békítően.
Rámosolygott a feleségére, majd elvett egy szelet bundás kenyeret, és boldogan beleharapott.
-
 
 
0 komment , kategória:  Tigram (Szabó Gita)  
Szabó M. Gita: Ha majd..
  2023-08-19 11:12:44, szombat
 
 




Ha majd......

-
Ha majd vén leszek
mint a kertvégi diófa,
s reszkető kezemből
kihullik a kenyér,

szemem fénye is
már velem vénül
majd megpihen
a két ráncos tenyér.

Amíg a gondolat
szavakká válik
addig leírom
mit tollam kíván,

ha már az sem megy,
csendesen halkan
elsuttogom majd
búcsú imám.
 
 
0 komment , kategória:  Tigram (Szabó Gita)  
Egy eltévedt porszem
  2022-11-07 10:37:21, hétfő
 
 




Egy eltévedt porszem


Talán egy porszem hullott a szemembe,
ne hidd hogy sírok, csupán csak könnyezem.
érintésed még itt van a kezembe',
és elbúcsúzunk mosollyal könnyeden.
.
Talán a porszem mit felkavart a szél,
apró virágát fakasztja szememnek.
néma az ajkam, hozzád már nem beszél,
csupán a fájó könnycseppek üzennek.
.
Talán egy porszem, egy apró kis bogár,
ne hidd hogy sírok csupán könnyem pereg,
kezed még érzem bár lépted messze jár,
fázom a szélben, a testem megremeg.
.
Talán a porszem csalt könnyet szemembe,
apró virága harmatként gyöngyözött
lehulló szirma megbújik szívembe',
ahová fájón, végleg beköltözött.

Szabó M. Gita
 
 
0 komment , kategória:  Tigram (Szabó Gita)  
Kerestelek
  2022-09-27 10:35:56, kedd
 
 




Kerestelek


Kerestelek,
ott ahol a harmat
igaz gyöngyöt rejt
a fodrozódó
patak partjain,
ahol a szó
még nem zavarja
a csendet,
az ébredő hajnal is
lágyan elsuhan
a tova úszó
hullámok karjain.
Kerestelek,
ott ahol a szél zúg
halkan susogva
emléket mesél,
ahol a madárdal
ébreszti a reggelt,
hangjára szétteríti
szőnyegét a rét,
ahol minden mi él
új csodát remél,
ott kerestelek.

Szabó M. Gita
 
 
0 komment , kategória:  Tigram (Szabó Gita)  
Az ajándék.
  2022-09-27 10:10:14, kedd
 
 




Az ajándék.

.
A boltban kevesen voltak, négy vagy öt vásárló sétált a gondolák között.
Judit még egyszer végig gondolta, megvett-e mindent, ami a mai vacsorához kell.
Ma jön fel hozzá először Péter.
Szeretett főzni, de most nem akarta elkápráztatni a férfit a tudományával.
Elindult a pénztár felé, de visszafordult, az almának csodás illata volt. A pulthoz lépett, és levett három szemet.
Gyorsan végzett, senki sem volt a kasszánál.
Ahogy kilépett a boltból, egy hat év körüli kisfiút pillantott meg, a korlát mellett állt.
Ami megragadta a tekintetét, az a kisfiú gyönyörű barna szeme volt.
Judit rámosolygott, és az a csodás szem kedves mosollyal nézett vissza rá.
Közelebb lépett hozzá.
- Hogy hívnak? - kérdezte.
A fiú nem válaszolt, csak a szeméből tűnt el a mosoly.
A lány, hogy megnyerje a bizalmát, a kosarába nyúlt és kivette a legszebb almát.
A fiú felé nyújtotta. Ő először tétovázott, majd lassan megemelte a kezét, és elvette.
Kedvesen biccentett a fejével.
Ekkor egy férfi jött ki a boltból, és a fiú mellé lépett. Először az almára nézett, majd a lányra.
A fiúcska különös mozdulatokat tett a kezével. A férfi bólintott, és hasonló kézjeleket mutatott.
Judit csak állt, és nézte azt a különös táncot, amit a kezek lejtettek.
A fiú süketnéma, tört rá a felismerés. A lányt teljesen lebénította a látvány, és akkor sem mozdult, mikor a férfi egy fejbiccentéssel elköszönt, megfogta a fiú kezét és elindultak.
Alig mentek pár lépést, a kisfiú visszafordult és elindult a lány felé. Megállt előtte, és két kezét Judit felé nyújtotta.
Leguggolt hozzá. Ekkor az a zsebébe nyúlt, és kivett valamit onnan. Megfogta Judit kezét és a tenyerébe tette azt, amit a kis keze rejtett. Összecsukta a lány kezét, majd cuppanó csókot nyomott mindkét arcára.
Megfordult és nevetve elszaladt. A saroknál még visszafordult, és két kezével egy szívet rajzolt a levegőbe.
Miután eltűntek a szeme elől, Judit lassan kinyitotta a kezét. Egy kis színes üveggolyó volt benne.
A vacsora kellemesen telt el. Péter beszédes hangulatban volt, de Judit szinte semmire nem emlékezett abból, amit a férfi mondott. Gondolatai a kisfiúnál voltak.
Hálás volt Péternek, hogy nem akart ott maradni éjszakára, és időben elment.
Gyorsan lezuhanyozott és lefeküdt. Fáradt volt, hamar elaludt.
Már éjfél is elmúlt, amikor felriadt álmából. Még a fülébe csengett a hang...
- Köszönöm az almát! Szeretlek!
- Szívesen - válaszolta csendben.
Ám ahogy kissé magához tért, akkor jött rá, hogy álmodott.
A redőny lazára volt engedve, és a fák ágai hullámzó tánccal engedték bevilágítani az utcai lámpák fényét.
Valami megcsillant a fésülködő asztalon. Felkelt és papucs nélkül a kis asztalhoz ment.
Leült a székre.
Az asztalon a kis üveggolyó vibráló fénye visszaverődött a tükrön.
Csak nézte és várt...
Várta, hogy megszólaljon az a csodás csillogó, színes kis üveggolyó.

Szabó M Gita
 
 
0 komment , kategória:  Tigram (Szabó Gita)  
     1/15 oldal   Bejegyzések száma: 147 
2024.02 2024. Március 2024.04
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 113 db bejegyzés
e év: 442 db bejegyzés
Összes: 12933 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 755
  • e Hét: 3015
  • e Hónap: 24915
  • e Év: 114525
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.