Regisztráció  Belépés
lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s... Papp Györgyné
1944.11.25
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Ilyen is van! De jó!
  2017-10-05 10:14:14, csütörtök
 
 





Nincs, nem lehet, és nem is lesz mostanában menőbb a Zagyvaparti Idősek Otthona rappelő nyugdíjasainál


A kapucnis rapperek közt van mozgáskorlátozott, demens és fogyatékkal elő, a csibészség azonban egyikőjükből sem veszett ki. A klip rendezője, producere és szövegírója az intézmény mentálhigiénés csoportját vezető Kerepesiné Bajor Zsuzsanna volt, aki a Szoljon.hu-nak elmondta, hogy a videó egy megyei vetélkedőre készült, csak az ottani visszajelzések után döntöttek úgy, hogy a nyilvánossággal is megosztják a produkciót. És milyen jól tették, édesistenem.

Link

Zagyvaparti party (nyugdíjas rap)

Link

 
 
0 komment , kategória:  Idősek napjára  
Aki zenével indul az életbe, ...
  2017-10-01 08:34:59, vasárnap
 
  Áldott, szép vasárnapot kívánok!







Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.
Kodály Zoltán, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.
Kodály Zoltán



Richard Clayderman Greatest Hits 2017 - Richard Clayderman Playlist

Link


Október 1 az idősek napja!






 
 
0 komment , kategória:  Idősek napjára  
A kilincs
  2017-09-26 06:57:54, kedd
 
 





Kilincs


A kicsi asszony serényen tett-vett a pöttöm szobácskában. Mellén megfeszült a blúz, arca majd kicsattant az egészségtől.
- Jól fekszel, papácska? Ne hozzak bort, pálinkát?
Az öregember ráhagyta. Amióta összeköltöztek, mindenki vele bajlódik. Napjában többször felrázzák a párnáját, megkérdezik, hogy aludt, mit kíván. És nem csak a fia, a menye is. Pedig azelőtt ugyancsak fintorgott. No persze, városi jány, emellett csicsés, fiatal. Sanyi fia negyven, emez huszonöt, szinte gyerek még. Azért kijönnek egymással.
- Egészségedre!
- A tiedre, papácska.
A másik fia szintén jól nősült, és ő mindkettőjüknek vett egy-egy vityillót. Nászajándékba, odakinn a városban. Magának csak úgy, szükségből, közel a Sanyihoz. Pedig a szíve bizony fájt a faluért, ahol idestova hetven éve látta meg a napvilágot. Psssz, már hetven! - áradt el benne a pálinka. Még szerencse, hogy amúgy elég fitt, ahogy mostanában mondanák, noha járni már nemigen tud. Hanem a menyei gondoskodnak róla ám, kivált Erzsók, áldja meg az Isten érte!
- Gyere, koccints vélem, Erzsikém!
- Bort, búzát, békességet!
- Meg egy ónokat - kacsintott az öreg huncutul.
- Hát az egyelőre odébb van. A mai nehéz időkben... Pénz kell ahhoz, mert anélkül...
- Pénz, pénz. És a Sanyika? Rá nem gondolsz? Bezzeg otóra jutott pénz!
- Nézd, a kocsi, hogy úgy mondjam, szükséglet. Mint a rádió, tévé, hozzátartozik az élethez - magyarázta az asszonyka, egyet szusszantott, aztán hozzátette: - De ha, teszem fel, bedobnál egy-két milliót...
- Én... aligha - dőlt hátra a vékony csontú, inas öregember. - Legfeljebb a fődemet. Már ha megvóna, meg a hentesbótomat, meg az istennyilát, amit ebbe a városba temettem.
- Nono, azért maradt néhány lepedőd.
- Züllünk, züllünk? - nyitott rájuk vidáman Sanyi, ölébe kapta Erzsit, és szájon csókolta. - Papa? Mit bámulsz úgy, mint a tökbe esett cinege? Veszekedtetek? - kérdezte a feleségétől, amint este összebújtak a rekamién.
- Nem.
- A jó - húzta magához fiatal, formás feleségét. - Hát még ez - nyúlt az inge alá, hanem a nő kisiklott az öléből. - Hm, bocsánat, és... jó éjszakát!
- Szeretném tudni, minek néztek ti engem. Ápolónőnek, cselédnek, mert akkor akár külön szobában is hálhatunk.
- Micsoda! Nem értem, hiszen az egészet te vállaltad, cicuskám, merthogy olyan öreg és béna szegényke.
- Mondd, te tényleg olyan naiv vagy, vagy csak megjátszod magadat?
- Szóval így állunk! - mormogta sötéten. - Legjobb lesz, ha kerek perec kimondod, mi nyomja a begyedet.
A fiatalasszony szeme diadalmasan csillogott, leoltotta a villanyt, és ráborult a férjére.
- Kérlek, ne haragudj! Te olyan frankó vagy, igazi férfi. A papa... Tulajdonképp semmi bajom vele. Egyszerűen azt akarom, viszonozza valamivel a gondoskodásomat. Nincs egy rongyom, és új tévé meg bútor is kellene. Nem szólva az onokáról - idézte ravaszul az apósát.
- Jó, jó, de honnan, ha egyszer egy büdös vasa sincs?
- Hinta-palinta. Ajánlom, dumáld meg az ősödet, még mielőtt az öcséd ki nem üt a nyeregből.
- Andris? Soha. Egyébként haragszanak egymásra.
- Most, aztán holnap megint puszipajtások, mi meg mehetünk Kukutyinba zabot hegyezni - motozott Sanyi slicce körül, és titokban bevett egy antibébi-tablettát.
Másnap mindketten jókedvűen ébredtek.
- Jó volt? - ropogtatta meg csontjait a szőke asztalos.
- Mi? Ja, én mondtam, hogy frankó vagy.
Egyedül az öreg kötötte az ebet a karóhoz, magyarán: egy fillért sem adott a menyének.
- Na nem, ilyen nincs! Ha nem ad, megkeressük mi, az áldóját! Cserébe az ápolásért, úgyhogy még csak lelkiismeret-furdalásunk sem lehet miatta - kutatta át a lakást az asszonyka a padlástól a pincéig.
- De cicuskám, ez nagyon nem szép dolog!
- Á, mit! Ne félj, nem veszem el tőle, csak megkeresem, hogy az orra alá dughassam. Lássuk, akkor is azt mondja: nekem aztán egy büdös vasam sincs!
Hasztalan: se pénzt, se betétkönyvet nem találtak, pedig a végén még Sanyi is csatlakozott az asszonyhoz.
- Kerestek valamit? - tűnt fel az öregnek a nagy kutakodás, keresés.
- Csak takarítunk - válaszolta Erzsi asszony mérgesen, és este, a házasságuk óta először, külön ágyban aludtak. - Csípje meg a kakas, tartsa meg a zsozsóját! - változtatott taktikát ekkor dühösen. - Írassa ránk a házát, azzal kvittek vagyunk. Elvégre mi ápoljuk, nem Andris sógor úr, aki eddig egy szalmaszálat sem tett keresztbe. Csak jön, körülnéz, és tíz perc múlva lelécel, nehogy be kelljen hoznia véletlenül az apád serblijét. Na nem, kányec filmá. Valamit valamiért, különben...
Nem folytatta, az asztalos is hallgatott. Nagyon jól tudta, mi következne ezután. Másfelől a dologban tényleg van igazság: valamit valamiért. Akinek rózsa kell, vállalja a tövist is. Neki kellett, hát megkapta a legüdébb rózsát, amit csak megálmodhatott magának, és amiért most fizetnie kell, különben rá se néz többé az asszonyka. Előadta hát a dolgot az apjának, és ugyancsak megkönnyebbült, amikor a jó öreg meg sem sértődött az ötletért.
- Rád íratom, hogyne, nyugodt lehetsz, Sanyikám, csak azt az egyet áruld el nekem, minek ez a nagy sietség!
- Nekem nem sürgős, csak hát az Erzsike...
- Az más, arra aludjunk egy napocskát! - dörmögte az apóka.
Ám az egyből kettő, majd hetek lettek lassanként.
- Amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Ápold te meg az Andriska ősödet ezentúl! - esküdött bosszút a menyecske, és a szót tett követte, vagyis be sem nyitott többé a papához.
A férfi hümmögött, ezt is lenyelte azzal a titkos reménnyel, hogy legalább béke lesz közöttük. Hanem az asszonya továbbra is füstölgött.
- Esküszöm, nem bírom. Megőrjít ez a húgy- és gyógyszerszag. Tiszta kórház lett a házunkból. És ahogy rádiózik, tévézik...! Tudom, hogy rosszul hall a vén harcos, de a végén még én is megsüketülök miatta.
Így került ,,a vén harcos" a nyári konyhába, vele a tévé meg a rádió. Ősz volt, november. A vén diófa értetlenül kukucskált be a füstös kis lyukba. Az öreg napokig apatikusan hevert egy kiszuperált priccsfélén. Már nem érdekelte sem a tévé, sem a rádió, inkább a kályha duruzsolását hallgatta napestig.
- Remélem, nem haragszol - ébredt fel a lelkiismeret többször is a fiúban. - Csak szólj, ha valami bánt vagy nem tetszik.
- Semmi sem bánt, nagyon jól megvagyok én itt is, köszönöm - nyugtatta meg a mozgáskorlátozott emberke, csupán a szeme csillogott gyanúsan.
Egyik nap, miért, miért nem, senki sem vitt neki reggelit. Kisétkű lévén, fütyölt az egészre. Csak nem fog egy früstökért jelenetet rendezni! Tizenkettőkor azonban csak megkondult a harang a hasában anélkül, hogy bárki benyitott volna hozzája. Nocsak: se früstök, se ebéd! Itt valami nagyon nem stimmel! Türelmetlenül fülelt kifelé, de senkit sem látott-hallott az udvaron. A menyem! - villant át az agyán egyszerre. Ki lehetne más, a Krisztusát! Ki akarja éheztetni, az hétszentség! Eltelt egy óra, kettő. Semmi változás. Talán elmentek valahova - találgatta magában. Mondjuk Andrishoz, disznótorba, vagy a jó ég tudja.
Estefelé megdördült az ég, úgy látszik, vihar lesz. És sem Sanyi, sem Erzsi nem kopogott a konyhába. Holott most már tényleg nagyon éhes volt, hiszen tegnap óta nem evett. Hogy lehetnek ezek olyan, hogy is mondják itt a városban? Sza... szadisták, igen, így mondják! Főként Sanyika, akiből ő csinált asztalost. A fődjét is miatta meg Andris miatt adta el. Pedig milyen jó főd vót az, zsíros, fekete, hogy aztán később, csak úgy, ráadásként utolsó fillérét is kikunyerálják a zsebéből. Most aztán se pénz, se főd, erre mit tesznek? Félredobják, mint egy lyukas fazekat - jelent meg egy könnycsepp a szeme sarkában. Nem törölte le, hadd csorogjon! Jaj, fiam, ezt sem hittem volna terólad! - nyilallt szívébe a fájdalom. De vajon csakugyan szándékosan hagyják őt éhezni? - fogta el a kétely hirtelen. Lehet, hogy éppen velük történt valami baleset, például karamboloztak, vagy... Vagy el sem mentek sehova, csak rosszul lettek valamitől. Épp a múltkor látta a tévében, hogyan lett rosszul egy egész család valami ismeretlen vírustól. Talán ez történt velük is, és most ott fekszenek betegen, tehetetlenül a szobában.
- Sanyika! Erzsike!
Nem hallották. Egy okkal több, hogy... Úristen, mit tegyen? Hogy segíthetne ő ilyen bénán Sanyikán, Erzsikén? Pedig segítenie kell, ha a fene, fenét eszik is - tette le lábát a padlóra - a két keze még remekül szuperált -, és igyekezett felülni. Így la, nem olyan nehéz ez! Még egy mennydörgés, villámlott egyet, aztán sötét lett: elvették az áramot. Az öreg gépiesen hajolt az éjjeliszekrényhez, ahol a petróleumlámpát őrizte pont az ilyen áramszünetre számítva. Meggyújtotta a lámpát, és vissza akarta tenni a lámpaüveget, amikor újabb égzengés hasított a konyha csendjébe. Erre úgy megrémült, hogy ijedtében lelökte a lámpát a padlóra. A szőnyeg rögtön lángra gyúlt, utána a priccs meg minden, ami csak lángra gyúlhatott.
- Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében és Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában... - rebegte a hiszekegyet fennhangon, és kikerekedett szemmel meredt a lángokba.
Eddig csak filmekben látott effélét, esetleg álmában, esetleg most is álmodik - csípett a karjába. Hú, ez fájt! Ez bizony valóság, és ha nem segítenek azonnal, már csak a hamvait kaparhatják össze a szomszédok.
- Segítség! Ég a ház, emberek!
Segélykiáltásai köhögésbe fulladtak. Ziháló tüdővel hentergett le a priccséről. Ha eléri a kilincset, száz gyertyát gyújt Szent Antalért. Lassan, égő fáklyaként kúszott az ajtóhoz. Uram, testemet, lelkemet kezedbe ajánlom. Még egy méter, már csak fél méter! Itt vagyok! - nyújtotta ki kezét a magasba.
De a kilincset már nem tudta lenyomni.

Petrozsényi Nagy Pál, h, 02/01/2016
 
 
0 komment , kategória:  Idősek napjára  
Levél gyermekeimnek
  2017-09-26 06:36:22, kedd
 
 





Levél gyermekeimnek


Drága szeretteim, véreim!

Kívánom, hogy levelem a legjobb egészségben találjon bennetek. Régen beszéltünk, nem várhatok tovább, mert olyan esemény előtt állok, ami benneteket is érint. Tudom, nagyon sokat dolgoztok, hogy haladjatok egyről a kettőre, imádkozom is értetek rengeteget, hogy bírjátok ezt a nagy iramot. Szegénykéim, gondolom mennyire fájt a szívetek, hogy nem lehettetek ott apátok halálos ágyánál. Láttam a szemetekben a szomorúságot a hagyatéki tárgyaláson. Jó lett volna kicsit együtt lenni, de nektek menni kellett, várt benneteket a munka és a gyerekek. Átgondoltam a kéréseteket, és lemondok a haszonélvezeti jogomról, hogy hamarabb pénzhez jussatok. A ház eladása után a nekem járó pénzből csak keveset tartok meg, ha nem elég a nyugdíjam a gondozási ház havi költségére pótolni tudjam. A gyerekek fényképeit megkaptam, mekkorák nőttek az utolsó kép óta. Azt hittem egyszer magamhoz ölelhetem őket, fülükbe dúdolva szép magyar éneket, úgy mint nektek tettem valamikor, de aztán eszembe jutott, hogy talán meg sem értenék, hiszen ti sem beszéltek előttük magyarul, hogy ne zavarjátok össze őket. Szegény apátok, de sokszor elmondta, egyetemista korotokban, milyen jó nektek, hogy beszéltek idegen nyelvet, titeket már nem lehet eladni sehol. Örülök, hogy már nem kell 12 órát, tányérokat mosogatni, meg takarítógépen araszolnotok, bekerültetek a konyhába kisegítőnek. Ezt biztos jobban meg is fizetik. Emma volt nálam, biciklivel erre hozza a kislányát óvodába. A fia már iskolás, oda jár, ahol az apja tanít. Azt mondta telket vettek, építkezni kezdenek, már megkapták a családi kedvezményt, valami ,,csok" -ról beszélt. Jövőre tervezik a harmadik babát. A jelenlegi kis lakásuk árát is befektetik, csak egy autót vesznek, mert ilyen nagycsaládnak elengedhetetlen. Emma azt mondja, elégedettek, a családi adókedvezmény okán, teljes fizetést kapnak, igaz nem sok, de jól beosztva megélnek belőle. Nem bánta meg, hogy itthon maradt. Sokat segíthet a beteg anyjának. Ő intézte el nekem az otthont, miután Lilike a házi gondozó kétszer a padlón talált elterülve. Az intézmény pontos címet még nem tudom megírni, de amint beköltözök, értesítelek benneteket. Gyermekeim azért néha hívjatok fel, ha sokba is kerül, majd, ha hazajöttök egyszer, adok egy pénzt a költségekre. Ölellek benneteket szeretettel: Édesanyátok

(L.Sné Gizella 2016. május 25)
 
 
0 komment , kategória:  Idősek napjára  
Alkony Ilona Zagyi Gáborné: Legyetek türelmesek
  2016-10-06 16:30:26, csütörtök
 
 





Alkony Ilona Zagyi Gáborné
Legyetek türelmesek



Legyetek türelmesek hozzám, ha majd
elfelejtek már dolgokat,
ha próbálom idézni, de nem megy,
a feledésbe merült, fehér foltokat.

Legyetek türelmesek hozzám, ha majd
beszélek, s elakad a szavam,
ha a mondat közepén újrakezdem,
vagy ha ismétlem önmagam.

Legyetek türelmesek hozzám, ha majd
nehézkesen, lassan mozdulok,
ha riasztanak az akadályok,
és sokszor visszafordulok.

Legyetek türelmesek hozzám, ha majd
túl sokat panaszkodok,
ha nem értek egyet azzal,
amit mondanak az orvosok.

Legyetek türelmesek hozzám, ha majd
szenilis leszek és gyerekes,
ha az öregkori hanyatlás
nem lesz hozzám éppen kegyes.

Legyetek türelmesek hozzám, ha majd
gyenge leszek, ápolásra szorulok,
akkor is, ha rigolyásnak,
fárasztónak bizonyulok.

Legyetek türelmesek hozzám, ha már
nem boldogulok egymagam,
ne engedjétek el öreg kezem,
legyen akármilyen haszontalan.

Legyetek türelmesek hozzám,
érezzem, nem vagyok egyedül,
érezzem, hogy becsülnek, szeretnek,
hogy nem éltem értelmetlenül...

Ria Futó Jánosné fényképe.






 
 
0 komment , kategória:  Idősek napjára  
Kosztolányi Dezső - Intés az öregebbek tiszteletére
  2016-10-02 13:54:23, vasárnap
 
 





Kosztolányi Dezső - Intés az öregebbek tiszteletére



Bizony hajoljatok meg az öregebbek előtt,
akár utcaseprők, akár miniszterek.
Nem oly tiszteletet prédikálok én tinektek,
mint a papok s az iskolai olvasókönyvek.
De vegyétek számba, mily nehezen mentitek át ti is
évek veszedelmén törékeny szívverésteket
ezen az embernek ellenséges földgolyón,
s ők, kik negyven, ötven, hatvan évet éltek,
hány téli reggelen, hány tüdőgyulladáson
gázoltak át, hány folyó mellett haladtak el éjjel,
s hány gépkocsitól ugrottak el az utcasarkokon,
míg váratlanul éltetek állanak, időtől koszorúzva,
mint a csodák, mint akik háborúból jönnek,
egyenesen, mint a zászlórúdak, s egyszerre kibontják,
hogy ámuljatok, vihar-csapott, de visszahozott életüknek
méltóságosan lebegő, békét hirdető, diadalmi lobogóját.










Scheffer János: A múló idő



A múló idő egyre gyorsabban szalad,
Láttam elsuhanni a kertjeink alatt,
Nyomában elsárgult a vad, zöldellő nyár,
Mögötte bölccsé színesedett a határ.

Az idő könyörtelen fogaskereke,
Üldöz mindennap reggel, délben, este,
De éjszaka a forgás álmomban megáll,
Fogaskerék ott már nem zakatol tovább.

Egy időtlen és tértelen valóságban,
Hol csak Lélek repül néma sólyomszárnnyal,
Lebegve megállunk és jól körülnézek,
Lelkünk körülveszik apró kicsi fények.

Azután hajnalban újraindul minden,
Reggel kakasszóra eltűnik az Éden,
Az idő csak suhan, nesztelen titokban,
Mögötte méla múlt emléke marad majd.











 
 
0 komment , kategória:  Idősek napjára  
M Legrand : Az idősek tisztelete!
  2016-10-02 13:32:05, vasárnap
 
 





Az idősek világnapja !

"Száguldva vágtat, rohan az idő,
Sorra váltják egymást föl a hetek,
Minden nyár gyorsabb, mint az előző,
Az időnek nem mondhatsz ,,állj meg"-et..."

(Zsoldos Imre)



M Legrand : Az idősek tisztelete!



Amíg fiatal vagy,
Sosem gondolsz arra,
Hogy eljön az ősz is,
S elszállnak a darvak.

Amíg fiatal vagy,
Nincsen sosem gondod,
Nem érdekel semmi,
Csak a saját dolgod.

Pedig gondolnod kell,
Azon sok emberre,
Akik annyit tettek,
S jártak a kedvedbe.

Legalább e napon,
Jussanak eszedbe,
Legyél hálás nekik,
S ne legyen feledve.

Szüleid, akik az
Életedet adták,
Nagymamák, nagyapák,
Ne legyenek árvák.

Tanítóid, kiktől
Csak a jót tanultad.
Gondolj szeretettel
Tiszteleted rójad.

Törődjél és szeress,
Mindenki azt mondja:
Hogy amennyit most adsz
Annyit kapsz, majd vissza!







 
 
0 komment , kategória:  Idősek napjára  
Ma van a szavazás napja!!!!
  2016-10-02 08:42:59, vasárnap
 
 





















 
 
0 komment , kategória:  Idősek napjára  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 63 db bejegyzés
e év: 869 db bejegyzés
Összes: 6734 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 627
  • e Hét: 627
  • e Hónap: 29458
  • e Év: 334776
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.