Regisztráció  Belépés
horvathzsoka.blog.xfree.hu
"Lehet úgy érzed, hogy elvesztél a rengetegben, nem látod a kiutat, de ha az elképzeléseidet követed, nem mondasz le róluk, az mint egy láthatatlan ösvény ... Én Zsóka
2017.10.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Juhász Ferenc
  2017-01-15 12:47:20, vasárnap
 
  Juhász Ferenc

A mindenség szerelme

Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben volt a hang, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben volt a köd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben a vágy csak önmagara várt még...
lassan, tompán, mélyéböl remegve.
Kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt, a csontváznélküli, reszkető,
lágy indulat, a szurok-sűrű fortyogó, forró akarat
világ-tűz, vízözön,
ismeretlen és titkos robbanások,
május-szagú álmok, test-nélküli vallomások...
Én nem kutattalak, mint csillagász az égen
egy új csillagot.
Matematikával, képlettel, logikával
számítva ki, hogy másutt sehol, csak ott lehetsz,
csak ott vagy, ott, az idők kezdetétől,
társak között, még láthatatlanul.
Mert kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt...
És mégis éreztelek, és mégis tudtalak,
robbanva törni készültem feléd, ragyogva vártalak,
de még csak reszketés, sejtelem
voltál te is, voltam én is szívedben,
mégis tudtalak,
tündöklött bennem az eleve-bizonyosság,
hogy megszületsz gyöngéden s félelmetesen,
mert hiszem, hogy van eleve-elrendelés,
mert ehhez az értelem kevés,
és nem oly céltudatos a megismerés, az elhatározás,
mint az órával mérhető idő,
s az órával mérhető elektromosság.
És mégis tudtalak,
fölfogtalak és vártalak,
tudtalak léttelenül,
mert kezdetben közös volt minden elem,
mert kezdetben én is a csönd virága voltam,
mert kezdetben Te is a csönd virága voltál,
kezdetben csak a vágy volt,
ahonnan fölszabadultál...
...
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Ferenc  
Juhász Ferenc
  2016-12-01 11:23:39, csütörtök
 
  Juhász Ferenc

Élni! Élni! Élni

Mint amikor villám csapott
a faluvégi nádfödeles házba,
s lángolt a ház, a nádkéve sátortető,
s égett a gerenda, a gerendaszerkezet tető-hajó,
az ajtó, az ajtókeret, az ablakkeret, a vályog-fúgában
a szalmatömés-sár, az ágy, a szekrény, a szék,
a függöny, a párna, a dunyha, az asztalterítő,
a falvédő a konyhafalon a zománckályha fölött
és minden lángolt és minden égett,
s félrekongattak a harangok, a nagyharang, a lélekharang,
s kiabált a falu: tűz van, tűz van!
s rohantunk vödrökkel, lapátokkal tüzet oltani:
a férfi, az asszony, a gyerek, a fiú, a lány, a kamasz,
a napszámos és a kurva, a paraszt, a munkás, tisztviselő!
s odafönt az ég aranyöröm láva-gyönyörében
lila tajték-bivaly csordák tolongtak, bőgtek, hömpölyögtek
és dúlva, nyálazva hörögtek és szarv-szúrásuk újra-villám,
falu-földbe szúrt arany-villa, fehér sistergés-lapát:
lángolt a ház, parázs-kévéket röpve, mint a Sátán,
s fájt a fának a tűz, fájt a tűznek a parázs, fájt
a lángnak a vörös dörgés, zöldkék tollkazal dübörgés,
s mi dolgoztunk a lila-dübörgés habszőrhorda alatt az esőben
és sehol egy tiszta-tiszta csillag, valami hűvös fölszakadás,
mintha tinta-kacskaringós, tinta-csipkeláz itatóst tépne szét a magasság:
ilyen vagyok most! Testemben jajlángban izzó rozsdás
vaskötelek, tekerőkarok, emelődaruk, cölöpök, csigák, vas-kaktuszok,
cseppkőbarlang kristályoszlopok, márvánnyá aszalódott
őskori fák, vak fogaskerekek, csavaros zárak, csavarmenetek,
csavaranyák, ácskapcsok, ács-szögek, sziklahálók, légkalapácsok,
madárcsőrök, krokodilharapások, ősgyík-ölelések,
fagy-karolások, fagyott sikoltások, susogások és suhogások
szakadék-sikolyok, csillagparázs-rácsok, vasfogók,
szitaszűk szőlőprések, meteor-fölizzások, csontcsipke-zuhanások,
feszítés-szalagok, sajgás-pelenkák, nyál-igék, borzalmas
fojtó nyakkoronák, kövek, vasak, iszonyat-hegedűk
bagolysírások, sascsőr-ásítások, vasboronák, ősgyík-karmok,
csipeszek, szikék, márvány-padlások, remete-oszlopok,
vaskandúr süncicák, növekedés-tekeredésfák, izzás-bojtok,
horgok, horgonyok, apadás-rudak, száradás-csövek,
forgó, sziklagolyók, tűz-zuhogás dübörgő vízesések,
nyál-igák, téli udvaron kötélen száradó ingek, fagyott lepedők,
üveg-állagú jégropogású lepedők, jégcsap-hajnalok,
pikkelykés-csontuszonyfésű halak, havas alkonyi tarlók, kusza ugarok,
kobrakígyó fejlevelű sziszegés-jajongás-tevék, háromdimenziós
szitarács-számítógéprajz-kakasok összegyűjtött
fájdalom-halmaza lettem. Ember-alakú szégyen gyötrelem-gond.
És a hús, a vér, a velő, az ér, a szem, az agy, a belső-szerv, a csont
már csak földet tud remélni!
De mégis élni, élni, élni, élni!
Mert mégis élni, élni, élni, élni!

 
 
0 komment , kategória:  Juhász Ferenc  
Juhász Ferenc
  2016-07-22 10:17:02, péntek
 
  Juhász Ferenc

Mert kezdetben

Mert kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt.
És mégis éreztelek,
és mégis tudtalak,
robbanva törni készültem feléd,
ragyogva vártalak,
de még csak reszketés,
sejtelem
voltál te is,
voltam én is szívedben,
mégis tudtalak,
tündöklött bennem az eleve-bizonyosság,
hogy megszületsz gyöngéden s félelmetesen,
mert hiszem, hogy van eleve-elrendelés,
mert ehhez kevés az értelem.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Ferenc  
Juhász Ferenc
  2016-06-07 20:24:47, kedd
 
  Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben volt a hang, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben volt a köd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben a vágy csak önmagára várt még...
lassan, tompán, mélyéből remegve.
Kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt, a csontváz nélküli, reszkető,
lágy indulat, a szurok-sűrű fortyogó, forró akarat
világ-tűz, vízözön,
ismeretlen és titkos robbanások,
május-szagú álmok, test-nélküli vallomások...
Én nem kutattalak, mint csillagász az égen
egy új csillagot.
Matematikával, képlettel, logikával
számítva ki, hogy másutt sehol, csak ott lehetsz,
csak ott vagy, ott, az idők kezdetétől,
társak között, még láthatatlanul.
Mert kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt...
És mégis éreztelek, és mégis tudtalak,
robbanva törni készültem feléd, ragyogva vártalak,
de még csak reszketés, sejtelem
voltál te is, voltam én is szívedben,
mégis tudtalak,
tündöklött bennem az eleve-bizonyosság,
hogy megszületsz gyöngéden s félelmetesen,
mert hiszem, hogy van eleve-elrendelés,
mert ehhez az értelem kevés,
és nem oly céltudatos a megismerés, az elhatározás,
mint az órával mérhető idő,
s az órával mérhető elektromosság.
És mégis tudtalak,
fölfogtalak és vártalak,
tudtalak léttelenül,
mert kezdetben közös volt minden elem,
mert kezdetben én is a csönd virága voltam,
mert kezdetben Te is a csönd virága voltál,
kezdetben csak a vágy volt,
ahonnan fölszabadultál...
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Ferenc  
Juhász Ferenc
  2016-05-23 21:05:44, hétfő
 
  Juhász Ferenc
A csillagcsönd virágzó bokra


Nélküled mi lenne velem,
Varázsasszony, te, lángcsók-kegyelem?
Árnyam csitul, ha tested ölelem,
ha meztelen lényedre tapadok.
Mint ruhátlan emlőkre az újszülött:
két boldog etetés között
anyja szorítja a tejgömbökre a csecsemőt
s a csibefej két oldalán a feszes hús-csillagok.
Szörnyeim, rémeim elszáradnak akkor,
mint őszből hullt falevél, rozsdatekercs rácspor,
penészes bűneim égnek virradatkor,
porrá izzanak, mint hőkemencében a halott vakok.
Ha hozzád simulok, hátadhoz, hasadhoz,
az ágyék-csillagcsönd-virágzó-bokorhoz,
combodhoz, nyakadhoz, emlődhöz, arcodhoz:
belőled véremmé szívódnak az illat-atomok.
Te Gyönyörű Élet, te Tündérpalota,
sorsommá igazult Tündérhús-Fénycsoda,
borulj rám, nappalom, éjszakám otthona,
s én, mint a vízesés, szívedben zuhogok.
S bennem, mint erdőben gyík, madár ha rebben,
minden pillanatod ott ragyog szememben,
akár a táguló Mindenség-Veremben
az egymásra-éhes Galaxis-tutajok.
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Ferenc  
Juhász Ferenc
  2016-05-14 23:26:04, szombat
 
  Juhász Ferenc: Élni! Élni! Élni !


Mint amikor villám csapott
a faluvégi nádfödeles házba,
s lángolt a ház, a nádkéve sátortető,
s égett a gerenda, a gerendaszerkezet tető-hajó,
az ajtó, az ajtókeret, az ablakkeret, a vályog-fúgában
a szalmatömés-sár, az ágy, a szekrény, a szék,
a függöny, a párna, a dunyha, az asztalterítő,
a falvédő a konyhafalon a zománckályha fölött
és minden lángolt és minden égett,
s félrekongattak a harangok, a nagyharang, a lélekharang,
s kiabált a falu: tűz van, tűz van!
s rohantunk vödrökkel, lapátokkal tüzet oltani:
a férfi, az asszony, a gyerek, a fiú, a lány, a kamasz,
a napszámos és a kurva, a paraszt, a munkás, tisztviselő!
s odafönt az ég aranyöröm láva-gyönyörében
lila tajték-bivaly csordák tolongtak, bőgtek, hömpölyögtek
és dúlva, nyálazva hörögtek és szarv-szúrásuk újra-villám,
falu-földbe szúrt arany-villa, fehér sistergés-lapát:
lángolt a ház, parázs-kévéket röpve, mint a Sátán,
s fájt a fának a tűz, fájt a tűznek a parázs, fájt
a lángnak a vörös dörgés, zöldkék tollkazal dübörgés,
s mi dolgoztunk a lila-dübörgés habszőrhorda alatt az esőben
és sehol egy tiszta-tiszta csillag, valami hűvös fölszakadás,
mintha tinta-kacskaringós, tinta-csipkeláz itatóst tépne szét a magasság:
ilyen vagyok most! Testemben jajlángban izzó rozsdás
vaskötelek, tekerőkarok, emelődaruk, cölöpök, csigák, vas-kaktuszok,
cseppkőbarlang kristályoszlopok, márvánnyá aszalódott
őskori fák, vak fogaskerekek, csavaros zárak, csavarmenetek,
csavaranyák, ácskapcsok, ács-szögek, sziklahálók, légkalapácsok,
madárcsőrök, krokodilharapások, ősgyík-ölelések,
fagy-karolások, fagyott sikoltások, susogások és suhogások
szakadék-sikolyok, csillagparázs-rácsok, vasfogók,
szitaszűk szőlőprések, meteor-fölizzások, csontcsipke-zuhanások,
feszítés-szalagok, sajgás-pelenkák, nyál-igék, borzalmas
fojtó nyakkoronák, kövek, vasak, iszonyat-hegedűk
bagolysírások, sascsőr-ásítások, vasboronák, ősgyík-karmok,
csipeszek, szikék, márvány-padlások, remete-oszlopok,
vaskandúr süncicák, növekedés-tekeredésfák, izzás-bojtok,
horgok, horgonyok, apadás-rudak, száradás-csövek,
forgó, sziklagolyók, tűz-zuhogás dübörgő vízesések,
nyál-igák, téli udvaron kötélen száradó ingek, fagyott lepedők,
üveg-állagú jégropogású lepedők, jégcsap-hajnalok,
pikkelykés-csontuszonyfésű halak, havas alkonyi tarlók, kusza ugarok,
kobrakígyó fejlevelű sziszegés-jajongás-tevék, háromdimenziós
szitarács-számítógéprajz-kakasok összegyűjtött
fájdalom-halmaza lettem. Ember-alakú szégyen gyötrelem-gond.
És a hús, a vér, a velő, az ér, a szem, az agy, a belső-szerv, a csont
már csak földet tud remélni!
De mégis élni, élni, élni, élni!
Mert mégis élni, élni, élni, élni!
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Ferenc  
Juhász Ferenc
  2016-03-26 23:58:48, szombat
 
  Juhász Ferenc: A mindenség szerelme


Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben volt a hang, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben volt a köd, és nem tudta még,
hogy mért kíván szeretni...
Kezdetben a vágy csak önmagara várt még...
lassan, tompán, mélyéből remegve.
Kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt, a csontváz nélküli, reszkető,
lágy indulat, a szurok-sűrű fortyogó, forró akarat
világ-tűz, vízözön,
ismeretlen és titkos robbanások,
május-szagú álmok, test-nélküli vallomások...
Én nem kutattalak, mint csillagász az égen
egy új csillagot.
Matematikával, képlettel, logikával
számítva ki, hogy másutt sehol, csak ott lehetsz,
csak ott vagy, ott, az idők kezdetétől,
társak között, még láthatatlanul.
Mert kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt...
És mégis éreztelek, és mégis tudtalak,
robbanva törni készültem feléd, ragyogva vártalak,
de még csak reszketés, sejtelem
voltál te is, voltam én is szívedben,
mégis tudtalak,
tündöklött bennem az eleve-bizonyosság,
hogy megszületsz gyöngéden s félelmetesen,
mert hiszem, hogy van eleve-elrendelés,
mert ehhez az értelem kevés,
és nem oly céltudatos a megismerés, az elhatározás,
mint az órával mérhető idő,
s az órával mérhető elektromosság.
És mégis tudtalak,
fölfogtalak és vártalak,
tudtalak léttelenül,
mert kezdetben közös volt minden elem,
mert kezdetben én is a csönd virága voltam,
mert kezdetben Te is a csönd virága voltál,
kezdetben csak a vágy volt,
ahonnan fölszabadultál..
 
 
0 komment , kategória:  Juhász Ferenc  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 9 db bejegyzés
e hónap: 233 db bejegyzés
e év: 2786 db bejegyzés
Összes: 5921 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1085
  • e Hét: 6971
  • e Hónap: 60622
  • e Év: 580150
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.