Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
x
  2013-12-14 09:10:12, szombat
 
  Bertók László - Minthogy a füle válogat



Minthogy a füle válogat,

s korlátolt a látása is,

az orrát nem ingerli szag,

s amit érez, abban se hisz...



Minthogy valamely része még

mindezt észleli s opponál,

s el-eldönti, hogy hova lép,

de bizonytalan, hogy hol áll...



Minthogy a perce alagút,

s a teste megy, megy nélküle,

érdekes-e, hogy hova fut,

s hogy bölcs öreg vagy vén hülye?






 
 
0 komment , kategória:  Bertók László 1.  
x
  2013-12-13 19:21:38, péntek
 
  Bertók László - Ahogy összeáll, személyesedik



Ahogy összeáll, személyesedik,

teret, időt ragad, lüktetni kezd,

s mintha nem ismerné határait,

üres medencébe ugrik fejest...



Ahogy megtanul úszni szárazon,

s csörtet, mert lám, lám!, minden sikerül,

csak ne ugrálna benne a majom,

csak csinálhatná végre istenül...



Ahogy megijed, inog, elmozog,

s öleli, öli, húzza valami,

s mintha nem kötné már se cél, se ok,

csupán mozgásban kéne tartani...






 
 
0 komment , kategória:  Bertók László 1.  
B László
  2011-01-24 23:38:11, hétfő
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .......... 2011-07-28 09:22:07

Bertók László - Hogyha helyet találna neki

Hogyha helyet találna neki, hogyha legalább
eszébe jutna, hogy hová tette az előzőt, hogyha
nem kellene végignéznie, átforgatnia az összes
kupacot, polcot, szekrényt, ha nem hergelné
bele magát, hogy akkor most, hogy most már
csak azért is, ha nem akadna el folyton
valamely más, régóta keresett, váratlanul
eléje bukkanó ebben-abban, s nem örülne meg,
nem szöszmötölne vele a kelleténél hosszabb
ideig, ha nem fáradna el már a második vagy a
harmadik sor végére, s nem hatalmasodna el
rajta máris a rezge bizonytalanság, hogy
van-e értelme (hogy semmi értelme sincs) annak,
amit csinál, hogy fölösleges az azonos (vagy
azonosnak gondolt) dolgokat (tárgyakat,
gondolatokat) mindenáron egy kupacba hordani
(erőltetni, képzelni), hiszen ha egybetartoznak,
akkor előbb-utóbb maguktól is egymáshoz
rendeződnek, amit meg önszántából lapátol
(lapátolna) egybe, azt, lám, elfelejti...
Jobb volna talán a spontán időrendre
hagyatkozni, akkor mindig lenne egy pont,
ahol hely és idő egybeesik (együtt áll), csak
meg kell jegyeznie, hogy hol és mikor (aha!),
ha pedig képtelen rá, akkor gondolkodás nélkül
(csendben) a sor végét keresni, s nem méregbe
gurulni, ordítozni, hogy már megint hozzányúlt,
összekeverte, kihajította valaki (na ki?),
rajta kívül csak egy személy él a lakásban,
ő szokott rendezgelődni, rendet rakni (utána is),
felesleges, sőt eszement disznóság a
feledékenységét (tehetetlenségét) azzal tetézni,
hogy csúnyán káromkodni kezd, veszekedést
provokál, tovább rontja az amúgy is egyre
kilátástalanabb helyzetet, különösen, ha
miután kieresztette a gőzt, rögtön meg is bánja,
mi több, azonnal megtalálja, amit keresett.



 
 
0 komment , kategória:  Bertók László 1.  
B László
  2010-12-08 03:17:32, szerda
 
  Bertók László - Az anyjának akarna megfelelni?



Az anyjának akarna megfelelni? Még mindig?
Az álomnak, amelyet az apja és a többiek (a
,,felnevelő közösség") ábrándjaiból,
leginkább átélve (kritizálva, megtoldva, kiszínezve),
legteljesebben, legszebben az anyja
közvetített (álmodott?) neki? Az érzésnek, amely
gyerekkorában az anyja vágya (fantáziája?,
káprázata?) nyomán állandósult benne, s folytonos
(lankadatlan) erőfeszítésre, megújulásra,
bizonyításra kényszerítette? A félelemnek
(stressznek?), amely a kudarcot, a megszégyenülés
lehetőségét is odaigézte (odagördítette) minden
döntése, mozdulata elé? Az anyjára emlékeztető
örömnek (kielégülésnek?, megnyugvásnak?,
katarzisnak?), amely a rendesen, tisztességesen,
szépen elvégzett munkát követi (követheti)?
Valami felsőbb (hatalmas?, titkos?) erőnek
(rendnek?), amelyet tudtán kívül szolgál, ami előbb
vagy utóbb visszajelez, s jutalmaz, ha önfeledten
(odaadóan, testestül-lelkestül) ,,teljesít",
megbüntet, ha ímmel-ámmal, a képességei alatt?
A felsőbb erőt is megkérdőjelező (bíráló?,
fumigáló?) szellemnek (hajszának?, öntörvénynek?),
amely egyre sebesebben, magabiztosabban
(idegesebben?, cinikusabban?) viszi, sodorja,
száguldtatja (a valót is, az álmot is) a végső pont
(cél?, fal?, kiegyenlítődés?) felé, s azt játssza, hogy
a pillanatnyi (a személyes?) megmaradás feltétele
a neki való feltétlen (tevékeny?, számító?,
belenyugvó?) engedelmesség?
Önmagának csak,
akinek megfelelni (úgy tűnik) sohasem tud már?






 
 
0 komment , kategória:  Bertók László 1.  
B László
  2010-12-07 08:27:04, kedd
 
  Szabó Irénke...... ........... ........... ........... ........... ........... .............2010-10 -01 , 7:55



Bertók László- Talán csak egy Rembrandt- kép

Egy cilinder, egy petróleumlámpa kicsit kormos
üvegcilindere, az anyja éppen ,,világot akar
gyújtani", egyik kezében a cilinder, másikban az
égő gyufaszál. Áll a konyhaasztalnál,
a falra akasztott lámpa előtt, vár. Vár valamire.
Talán hogy a gyufa lángja nagyobb legyen.
Talán feljebb kellene csavarni a lámpabelet.
Talán kifogyott az olaj a készülékből. Talán
szokatlan zajt hallott az udvarról (a szobából?,
a zsigereiből?), s észrevette, hogy nincs behúzva
a sötétítőfüggöny. Talán mégiscsak
a csikótűzhely vibráló fényében (félhomályában)
lenne biztonságosabb megvacsorázni.
Tél van, gyerekkor, háború. Éppen nem lőnek,
de idegen ország katonái járőröznek az utcán,
s az apjáról hetek óta semmi hír. Az anyján és
rajta kívül a nagyanyja és az öccse tartózkodnak
a konyhában, merednek, ugrásra készen,
a gyufát tartó kézre. A feszültségből ítélve
pillanatokon belül bekövetkezik... Mi?
Miért blokkol le (itt) az emlékezete?
Miért nem hisz a képzeletének?
Talán csak egy ismeretlen (cím nélküli,
hamisított) Rembrandt-kép (,,Tanulmány az
Éjjeli őrjárathoz"?) lóg a falon... Hol?
Hatvankét éve? Háromszázhatvan éve már?



 
 
0 komment , kategória:  Bertók László 1.  
B László
  2010-11-20 21:02:16, szombat
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .......... 2011-07-28 09:22:07

Bertók László - Átok
Egy egyetem és két főiskola elutasított

Kivert kutyaként lődörgök az utcán.
Felém köszönnek, de én nem tudom.
Tiprom a földet és bámulom maflán,
s rámbök a való: már ezt is unom.

Unom az esti motoszkáló csendet,
unom a poros utak illatát,
unom a vigaszt, hogy kevés a felvett,
mert elém huppan mindig: nincs tovább.

És ezt makogja mindenütt a kecske,
ezt csipogja a veréb fenn a fán,
és ezt búsongja messze minden este
még a harang is imádság hián.

Hogy nincs tovább, előttem szakadékok,
betonfal... semmi... farkasfogó csapda.
Köröttem roncsok: vágyak, tervek, célok...
Átkozd meg Isten, aki így akarta.

Aki lefogta tovább lépő lábam,
aki betömni igyekszik a szám,
aki kínosan röhög majd utánam,
ha elkerülöm, s lehagyom talán...

Ki akarta mindezt? - Bomba szórja széjjel.
Akták közt sorvadjon patkány életével.

Kígyó másszon kopasz feje alá éjjel.
Köpjön rá mindenki, ha mellette lép el.
Sose haladhasson egy úton a néppel.
Verje meg az Isten örök verésével.

Mert sereg vagyunk: tizek, százak, ezrek,
akiket becsaptak, mint szél a kaput,
akiket köd, bánat, elszántság öveznek,
s nem tudjuk, hogy éltünk útja merre fut.
Kinek köszönhetjük? Meg fogjuk köszönni,
ha nehéz is addig törött lábbal menni.
Meg fogjuk köszönni, de úgy megköszönni,
hogy köszönés után nem marad ott semmi.
Vése, 1954. aug. 25.




Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .......... 2011-07-28 09:22:07


Csendélet

Elvitték minden gabonánkat.
Anyám sírt, apám hallgatott.
Öcsém lopott a sajátunkból
a lónak egy marék zabot.

Ülünk az esti lámpafényben,
latolgatjuk, hogy mi maradt:
Üres padlás, s apám szemében
egy ki nem mondott gondolat.

Ő senkiben sem bízik most már,
a munkabére lett oda.
Felelj te bérenc, ki elvitted,
neki ahhoz mért nincs joga.
Vése, 1954. nov. 18.



Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... .......... 2011-07-28 09:22:07


Intés
A föld, ezer év délibábja
ráfonódik népem nyakára,
és szívja vérét, fojtogatja.
Ó jaj bekapja, nézd, bekapja.

Dózsa előtt, s utána hányan
buktak el vérszomjas porában,
akik érte rohantak harcba.
Bekapta őket, mind bekapta.

Ma menekül, kit visz a lába
városba: gyárba, iskolába.
Nem érte, ma előle futnak,
míg végére érnek az útnak.

De kit köt tenyérnyi darabja,
azt torkon kapja, fojtogatja.
Szívja a vért, szívja a könnyet.
Ó, mivé tettétek a földet.

Ma átok lett minden göröngye.
Jajszó tapad ma minden rögre.
És mindez még nem elég néki...
Népem szólj rá!, szavadat érti.

S ti emberevő, vad kufárok,
akik miatt a föld ma átok,
vigyázzatok: a nép szavára
a föld bekapja, aki bántja.
Vése, 1955. márc. 10.
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László 1.  
B László
  2010-11-20 20:39:29, szombat
 
  Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .......... 2011-06-20 06:06:19


Bertók László -
Vaskorszak

A készülődés évszaka
átfordult itt a tél
itt a vaskorszak álmaim
vasakká nehezedtek
páncélingben a szerelem
a sóhajnak is súlya van
itt a mérlegek ideje
kilogramm-idő pénz-idő
kicsavarta csillagait
mérjem magamat hozzá
sajgó kék virágaival
fölcicomáz naponta
ifjúságom országait
térképéről letörli
építsek egyetlen hazát
saját erőből talajára.





Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .......... 2011-06-20 06:06:19


Egymás örömére

Mi közöm a tizenöt éve
eleresztett luftballon-arcok
rajzaihoz, levegőjéhez?
Tiszta vagyok, mint a tavaszi ég,
az emlékek géppuskatüze
bevérez.
Nem voltam rosszabb nálatok,
ha kő repült, azt mondtam: madár,
tavasszal azt:
kezdődik a fák felvonulása.
Nem vagyok különb nálatok:
fiamnak szólítom a jövőt,
pénzt gyűjtök
főbérleti lakásra.
De idegeim börtönudvara
emlékezik az ifjúságra:
falon behajló zöld faág,
világvevő antenna volt,
alkalom a megaláztatásra.
A bor dagálya hiába emel,
azt az ágat nem érem el,
nem is akarom.
Fejetek fölött mesefák,
ahány talaj, annyi világ,
kis- és nagyhatalom.
Szétpukkadt műanyag-fejek
szárán nőtt férfi-fejek,
idegen világok képviselői
ülünk e fordított értekezleten.
Egymás örömére kellene emlékeznünk,
de a magaméra sem tudok.



Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .......... 2011-06-20 06:06:19


Folyosóban
Végigment rajta a kaszálógép,
hosszában, toronyiránt.
Kétoldalt szálkás folyosófal,
lényege új határai.
Közelről: elszánt függőlegesek,
tétova görbék, áthúzások,
rémület, fürj-utak.
A dombról: párhuzamosok,
az emberarcú táj.

Eljött
a szélső füvek ideje,
el a határőr nedveké,
a gyökereké, magvaké.

Eljött a kaszálógép.
Ez az egyszer-volt-hol-nem-volt tavasz,
ez is már múzeumban.
Rárajzolok egy halálfejet,
s elindulok a réti folyosóban.




Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .......... 2011-06-20 06:06:19


Ceruzarajz

Mozsárszárú, nehéz csizmában
áll egy ember a tábla szélén.
Nyakában kopott bőrtarisznya,
üvegnyak figyel ki belőle.
Kezét kupakként ráhelyezte,
ott tartja a kapanyél végén,
nem támaszkodik rá, csak éppen
megakasztja, hogy el ne dőljön.
Nyugodt, akár a bevetett föld,
szürke, miként az ég s a fák.
Vehetném kettétört fatörzsnek,
s letört ágának a kapát.
Arcán a ráncok vonulása
a messzi dombok folytatása,
bajsza és karja beleolvad
a nyírfaágak hajlásába,
szeme a zúgó autókra
figyelő páros jelzőlámpa.
Ködöz a finom őszi eső
a tájra és a kalapjára.
Mintha cseppekké bomlott volna
a konok örökkévalóság.




Gizella Lapu...... ........... ........... ........... ........... ........... .......... 2011-06-20 06:06:19


Sárga őszi vers

Ezek a szalmafényű,
törtszárú délutánok
úgy borulnak a tájra,
mint nagy sárga virágok.

Magházaik kinyíló
zsúfoltságából sárga
kukorica tömődik
szekerek derekába.

Sárga a dűlőútra
hintázó falevél is,
égő krumpliszár sárga
bokrába fúj a szél is.

A nap egy óceánba
hajított sárgadinnye.
Arany mosoly gyűrűzik
öcsém égszín szemére.

Szedtem egy kosár almát,
most itt ülök és nézem,
hogyan osztozik bőre
a sárga mindenségen.

És hallgatom apámat,
ki talpig aranyporban
megáll, s azon törődik,
hogy ősszel mennyi gond van.

 
 
0 komment , kategória:  Bertók László 1.  
B László
  2010-11-18 07:17:16, csütörtök
 
  BERTÓK LÁSZLÓ

Ceruzával ír


Fodor Andrásnak, odaátra, 2.

Ceruzával ír, mintha nem is írna, csak az
agya bozsogna, s ki-kiszaladnának a hangyák
néha a papirosra. Mintha könnyebb volna így
elkezdeni, sőt abbahagyni, s ha abbahagyná
mielőtt elkezdené, akkor se történne semmi.
Azazhogy alig valami, hullna az égi permet,
hallgatná, hogy az idő a fűtőcsőben perceg,
s miközben ceruzát hegyezne, vagy radírozna,
varjak szállingóznának a tavalyi hóra,
fekete tollak (?), billentyűk (?), betűnyomok (?),
s észre sem venné, hogy halott barátjával társalog.
Ladikok bukdosnak a víz remegő szarvacskáin,
mintha a pillanatot csak együtt hintáztathatná
Ábel és Káin, mintha a radírozás az írással
azonos jelentőségű volna, csak az igazság
kicsit előbb veszne a Balatonba.
Látod, a hamvas kavicsok, a föld, a parti szálfák,
a forgó néma dob az égen ugyanúgy kicifrázzák,
tavasz van, tavasz, mintha örökös, mint máskor,
a fölfoghatatlan, a sok-sok kis csavar
működik magától. Mintha a család, a barátság,
a versekbe emelt ,,privát" közösség,
megannyi gyönge kéz tartaná a világ gerincét.
Méreiek?, Tótiak?, Buzsákiak?, Fonyód?
Annyi csak, hogy az iránytű Londonban,
Indiában, mindenütt a szülőföld, Somogy?
Hogy ceruzával, vérrel, a csupasz ujjaddal akár
a homokba írod: nem ismerek határt
a szeretetben... én... ugyanaz vagyok?
Tíz évvel a halálod után a nyitva hagyott Fonyódon
kapcsolgatom a villanyt a nélküled-veled folyosókon,
három évvel öregebben, mint te voltál a halálodkor,
de mint hét évvel fiatalabb öcséd, s örökké az adósod.
Kísérek egy fiút. Vagy engem ő?
Véletlen volt (?) El kell feledni (?)
Én fölkelek az elzuhant időből, örökké fogok égni.
Hallom a hangod, miközben zengeti millió dühödt
növénye fűnyelvét a rög, mintha a gyenge szálak
mondanák a jövőt. Mintha csak hallgatni,
olvasni kellene őket, vagy a te verseidet csupán,
hogy egymásra találjon, aki élni akar
húsz évvel(?), száz évvel(?) a halálod után.
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László 1.  
B László
  2010-11-17 09:25:47, szerda
 
  BERTÓK LÁSZLÓ



Amikor nem akarod már
Amikor nem akarod már, mert nem bírod
(mert meguntad) az erős akarást, a jelentőségteljes
(buta) megalázkodást, a kuncsorgást, a százféle
irányból való megközelítést, az ismétlődő kudarcot
(megszégyenülést), amikor gyűlölöd már, elkergetnéd
(elfelejtenéd), hátat fordítanál neki, mással kezdenél
foglalatoskodni... kinyitod a bezárt ablakokat,
kinyitod maradék magadat is, hogy dőljön be a kint,
érintsen meg, győzzön le akármi, ami nem ő,
ami a huzatban (az aktív hiányban) beléd akad, ami
képes rá, hogy a lehetőséget megtermékenyítse,
új életre keltse benned... amikor úgy érzed, hogy
lennie kell végtelen számú másik magnak (bibének?,
ivarsejtnek?), ami kihajthat, megfoganhat, megnőhet,
hogy erőd, kedved, szeszélyed szerint válogathass,
hogy azt tehesd (tedd), amit tenned kell, amiben
magadra találhatsz, elnyújtózhatsz,
elveszhetsz megint... akkor egyszer csak ott van,
összeránt, elkábít, elront mindent, hogy
bármely pillanatban elkaphasson, magáévá ölelhessen
(rád húzhassa magát), s kívülről nézvést is ő rendezze
(feszítse, fojtsa, kígyózza) beléd (benned, körülötted)
a folyamatosságot, hogy a végtelen madzag,
a lüktetés meg ne szakadjon, a titkok rendje össze ne
zavarodjék, s hogy amíg a magasabb cél (a vég?)
meg nem valósul (ha tetszik, ha nem), megfeszülj,
hogy összerogyásodig, utolsó szusszanásodig
tiltakozz, nehézkedj, lélegezz ellene.
 
 
0 komment , kategória:  Bertók László 1.  
B László
  2010-06-22 05:25:03, kedd
 
  Bertók László



Ásó hegyére




(1)
Levélre levél,
el sem múlt húsvét, de a
gaz már összeér.

(2)
Nem páva, pulyka!
Akkor is, ha mérgében
magát fölfújja.

(3)
Tükördarabok.
Mindben látszom, sőt itt-ott
ugyanaz vagyok.

(4)
Süt a nap, s esik.
Ma sem vitt el az ördög,
csak verekedik.

(5)
Sajtó a trágya,
vetik a bukfencet a
politikába.

(6)
Cingár hegedű
pókhálójában zümmög,
száll mennybe a mű.

(7)
Földben a magok.
Naná, hogy a sugárzó
Napra szavazok.

(8)
Jóhiszemű vagy,
s lám, mint tökkelütöttet,
megmosolyognak.

(9)
Ásó hegyére
ha várat építenél,
szúrd le jó mélyre.

 
 
0 komment , kategória:  Bertók László 1.  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 23 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 11 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 274
  • e Hét: 274
  • e Hónap: 91374
  • e Év: 1787259
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.