Regisztráció  Belépés
pircsi09.blog.xfree.hu
"Érkezz sírva, majd gyakorold a nevetést s mosollyal távozz" /Fodor Ákos/ Papp Irén
1936.09.25
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
Apám igaza
  2014-07-13 21:23:31, vasárnap
 
  ...... ..........


Kónya Lajos
...... ..........Apám igaza


Hová lett apám lobogása,
nyugtalan vére, vas hite,
mely ötvenegy éves korára
ültette őt biciklire?
esett, bukott, de megtanulta,
nem tört a jó szőgyéni csont,
S járt messze falvakat befutva
fényes küllős futóbolond.


Munka után járt, s a barátság
szálait szőtte szerte szét -
ez a beszédes, friss vidámság
behálózott egy fél megyét.
Örömre lelt fában-virágban,
megszorított minden kezet.
Mik voltunk hozzá mindahányan ? -
Kukák és neveletlenek.


Mennyit korholt, hogy barátságos,
kedves legyek mindenkihez!
Úgy méltó az ember magához,
ha mosolya, szava szíves,
úgy kezesül hozzá a sorsa,
valamire úgy viheti!
Szegény, csak ezt ne mondta volna -
amilyen sorsa volt neki.


Pedig, hiába morgolódtam,
igaza mégis neki volt.
Rálelt a jóízekre nyomban,
kis szikrából tüzet csiholt.
Gomlyukában - Mibennünk nyílnak
földöltúli virágai!
Árad az édes szegfűillat,
térdre kell benne hullani.
 
 
0 komment , kategória:  Kónya Lajos  
Már ifjan is
  2014-07-13 21:21:08, vasárnap
 
  ...... .........


Kónya Lajos
...... .....Már ifjan is


Már ifjan is, csikófogú koromban,
nem magamért szorongatott a düh,
angyal lökött, fényes tekintetű,
hogy a magyarság kínjait soroljam.

Érte aggódtam, érte csatlakoztam a
sereghez, mely boldogabb egű
jövőt ígért, levessem keserű
ábrázatom s otthon legyek honomban.

Nem ver a gond, nem űz a meghasonlás
nyomorúságom falai mögé,
ha nem vagyok annyira az övé,

hogy odatartsam érte puszta hátam,
boruljak rá sötét gyalázatában,
s hulljak vele, ha elnyeli a romlás.

1966.
 
 
0 komment , kategória:  Kónya Lajos  
Fáklyaként
  2014-07-13 20:55:19, vasárnap
 
  ........


Kónya Lajos:
...... .........Fáklyaként



Nemcsak olvasni - oly szűkös a szó,
nem írni csak - az írás elmosódik -,
tanítani a lét maradandó
örömeit, a dolog dáridóit,
a töltekező szellem bő vigalmát,
a lélek beleélő örömét,
megőrizni a gyermeki szabadság
önfeledtségét, az idő sötét
borúiban bátran bontakozó kedv
csörgő fegyvereit, ki nem fogyó
kiváncsisággal merülni a fölvert
vizek alá - ilyen útravaló
volt tarsolyomban, míg elébük álltam.

Látom ma is szemükben azt a fényt.

S nem tudom, bennük - elúsztak az árban -
felvillanok-e olykor - fáklyaként!
 
 
0 komment , kategória:  Kónya Lajos  
Sopron
  2014-07-13 20:52:42, vasárnap
 
 


Kónya Lajos:
...... .............Sopron


Azóta ís, kerek húsz éven át,
föl-fölizzítja lelkem parazsát,
bár jövevényként sodródtam oda,
- hűségemet - a Hűség Városa.
Nem alszik el a tűz, de föllobog
minden kis szélre! Milyen városok
káprázata hívott, irgalmas ég!
De ami belém szorult, maradék
kegyként: honvágy, meghitt ragaszkodás,
ki nem öli belőlem változás -
egy kicsit mindig soproni vagyok!
Magatartás ez, hit és állapot,
arányérzék, bölcs önmérséklet és
türelem-készség, folyton-ihletés,
s leginkább tán a Szép imádata,
a Kicsiben a Nagy csodálata,
összhang után epesztő szomjuság.
Olyan vagyok, mint akinek husát
megtépték karvaly évek körmei,
de enyhét s kedvét újra fölleli,
mert lelke kész, jóllehet lépte rest.
Sopron nekem a Pihenőkereszt.
 
 
0 komment , kategória:  Kónya Lajos  
A tanító
  2014-07-13 20:51:30, vasárnap
 
  A tanító tanítása.
...... ............


Kónya Lajos:
...... ........ A tanító


Jól ismeri az életet.
Hány tágas ablakot nyitott!
Szemei most is fényesek,
Negyvennégy évig tanított.

Csodálatos nagy-nagy dolog.
Évente harminc... s lepereg
negyvennégy év, így -számolok-
ezerháromszázhúsz gyerek!

Gyerekesebb kissé, vígabb
másoknál. Szava nyugtató.
Kereste -mondja- a minap
egy vállalat-igazgató.

Köszönöm, hogy megtanított
rajzolni, körzők és szögek
szavára nyílt meg a titok-
mindent önnek köszönhetek!
 
 
0 komment , kategória:  Kónya Lajos  
Egy pohár bor
  2014-07-13 20:49:39, vasárnap
 
  ...... .............


Kónya Lajos:
...... ........ Egy pohár bor


,,Én nem tudtam, hogy ismer engem.
Az Operában, a szünetben
megszólított. A mosolyától
fénylett kezemben a pohár bor.

Gondoltam arra évek óta,
mit is tennék, ha hozzám szólna.
Hát még ha szidna, kritizálva!
Hogy állnék meg, melyik lábra?

Csodálatos, olyan nyugodtan
szóltam, ahogy apámnak szóltam.
Áradt a nyugalom belőle,
Fáradt voltam - kaptam erőre.

Megkérdezte az egészségem -
s bírtam-e a repülőgépen
a fárasztó utat Pekingig.
Eszembe jut azóta mindig.

Egy költőről beszélt, ki gyakran
tekint a múltba, mintha abban
magát látná, a menedékét.
Miért nem lesi jövendőnk fényét?

Álltam pohár vörösborommal,
derűs szeme boromra lobban,
a mosolyától jó erőm nőtt.,
,,Jaj hagyjuk inni már a költőt!"

Ment máshová, sok ember várta,
figyelve nyugtató szavára.
Derűs szemmel néztem utána
s a bort megittam, egyhajtásra."


 
 
0 komment , kategória:  Kónya Lajos  
Zümmögő
  2014-07-13 20:46:48, vasárnap
 
  ...... .....


Kónya Lajos:
...... ...........Zümmögő


Mint egy bogár, az alkonyat
piros kelyhében ülsz,
hallom zümmögő hangodat,
várom, hogy felrepülsz.

De ülsz, csak ülsz, hűs szirmait
becsukja rád az éj
és duzzadón kél álmaid
szélén a holdkaréj.

Dagadó hold, szép D-betű,
gömbölyű mint magad.
Csak mosolyogj, bogárszemű!
Száll, száll a hold s dagad.

Olykor, ha rátesszük kezünk
hasadra, hallani,
hogy rugdalódznak gyermekünk
apró kis lábai.


/1954/
 
 
0 komment , kategória:  Kónya Lajos  
Egy elmaradt szüretre
  2014-07-13 20:45:06, vasárnap
 
  ...... ...........


Kónya Lajos
...... ........Egy elmaradt szüretre

Szüretre hí levelében anyám
s várakozik borzongva a tanyán,
mert napok óta esik az eső,
ez a penészt, romlást permetező.
S nem hallatszik a szőlőkből a dal.
Ereszkedett, szakadt húrjaival
a szegen függ az árva hegedű.
S a magasságos, nagytiszteletű
egekből hull fáradhatatlanul -
a permeteg isten-haragja hull.
Tán hetek óta esik az eső,
tán évek óta esik az eső!
És elmarad és késik a szüret,
a rothadás a szőlőt eszi meg,
s a furulyát, az ostort, a kapát -
penész, dohosság, rozsda, rondaság.
Felettem a nyomasztó fellegek,
a néma kertekre undok nyál csepeg,
állnak a ködben könnyezőn a fák,
szivükben a dermesztő némaság.
Mondhatatlan a lucsokban a dal -
madár csapong nehéz szárnyival.
Ülök az ablakomnál hallgatag,
nézem a megkopasztott ágakat,
és hallgatom a vizek suta, híg,
csatornahangú locsogásait,
az egyhangú, reménytelen esőt
és szitkozódom egész délelőtt
és várom, hogy kettéhasd az ég
és felüvölt a föld: elég! elég!

1955. október 19.
 
 
0 komment , kategória:  Kónya Lajos  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 8 
2017.06 2017. Július 2017.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 34 db bejegyzés
e év: 276 db bejegyzés
Összes: 5018 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 654
  • e Hét: 5109
  • e Hónap: 46932
  • e Év: 301613
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.