Regisztráció  Belépés
cserhat3.blog.xfree.hu
" Nem az a fontos a külsőd mit takar, hanem az, hogy a bensőd miről árulkodik, mert a lélek elől nem lehet szép külsőbe bújni!" Lovag Bornemisza Attila
1956.06.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 66 
Ihász-Kovács Éva: Tavaszba öltözve
  2017-06-07 20:24:29, szerda
 
  Jókai Anna kötetéhez

Láttad a kapunkon hol lila akác sarjad
vidám gyermekének, s öregember baktat
delelőn süt a nap a házak falára
Hál' Isten tavasz jő erre a világra
Lomb susog a szélben és madárfütty hallszik'
bölcsőben a baba - mily édesen alszik.
Így volna a világ teljes önmagában
és az asszonynépség dudorász magában
verset ír a költő azaz hogy csak írna
ha lelke befelé nem oly nagyon sírna
- Miért sír mért zokog szegény költő lelke
Hisz voltak szép idők is valaki szerette,
de már annak vége- újabb idők járnak
szomorú éneket dalol a madárhad
- oda a hazája meg az egészsége
Isten raktárából egy új élet kéne,
s mivel meg nem oldott e létnek kérdése
szomorúan tekint erre a vidékre,
szeretne dalolni édes madarakkal,
avagy strófát írni egy kis széndarabbal,
ahogyan Batsányi verset vésett köre,
hazátlan a lélek és a lét az dőre,
kellene nagyon szép alkonyati ének,
ahogyan dalolnak sziklán a szirének
ajakára többé nem születhet strófa
- így múlik az élet nem tehetünk róla...
Anna a szép könyved nagyon- nagy örömöm.
Most csak előlegben nagyon megköszönöm!

Szép könyvedet köszönve, szeretettel :
Ihász-Kovács Éva



 
 
0 komment , kategória:  Ihász-Kovács Éva Író, Költő,   
Ihász-Kovács Éva: Libamese
  2017-05-30 15:26:45, kedd
 
  Liba ország fejedelme:
Szénhomlokú kis Kormi
országgyűlést hívat egybe,
s szólal - mit kell dobolni...
Doboljátok! - A nép gágog
s ráfeleli: mit, mit, mit?
- Minden liba, felnőt s gyerek
vásároljon monoklit!
Köteles ezt hordani a
legelőkön s egyebütt
sőt a libák népművésze
csak ,,így" húzhat hegedűt!
Este, ha színházba mennek,
hol Tacsi a rendező,
minden kecses liba lánynak
kötelező - legyező!
Minden hájas liba-dáma,
ha toll-kisestélyiben
eltotyog a színpad előtt,
ez legyen a kezében!
Kis táskában szép monokli,
pudér s tollas legyező,
közbevág a kis Attila:
- Félre divat s kimenő:
Jobb volna, ha búzát vennénk
s kukoricát télire!
Most meg Birka Viki béget,
a kis éhes: - Hé, ide!
Tartományban komoly - tisztű,
házikója farácsos,
paragrafus-szarva jelkép.
Tisztelik: Jogtanácsos.
De most, hogy a bendő korog,
beleszól a vitába,
össze-vissza gágog a nép,
s fütyülnek a királyra.
Félre most a monoklival,
hogyha búza kapható...?!
Kirepülni zöld mezőkre
s legelgetni az a jó!
Sok pám pillás liba-néne
dúl-fúl,morcos most ezért
hogy nem vettek száz monoklit
cirka egy-két ezresért.
Kormi-király meg csak hallgat,
tudja: buta liba ő,
uralkodó?- Mit használ az,
ha csak tolla s begye nő...
Fenn a fejben kevés az ész,
s ezért van sok galiba...
De azért Kedves gyerekek,
cuki állat a liba!

Szép Joli képszerkesztése



 
 
0 komment , kategória:  Ihász-Kovács Éva Író, Költő,   
Ihász-Kovács Éva: Vörös rózsák- Rőzsetűzben
  2017-05-17 14:32:55, szerda
 
  Rózsát csókoltál nyár hevében,
ében-éjszakád visszajátszott,
gondoltad e rózsa az agy,
szirmai emlék-szilánkok,
érzed-e és tudod- e, hogy
két szemedre hasonlított,
tudod hogy színe szirma
minthogyha szerelmet írna.
Mintha ujjad tapintása
érted égő tüzes lázba,
szájjal-zengő vers-szólamba
taszítana színpad lázba.
Szép varázsa test-közelbe,
énekekről-énekekre,
csillapíthatatlan este,
öltöztetve-vetkőztetve,
belezúgna a szívekbe,
ereinkbe véráramba
messze-szép szelídes dalba,
mintha cselló fájna bennem,
vörös rózsás tömkelegben,
nyálkahártya-rózsatenger
felidézi szerelemmel,
vissza-újra írni róla,
milyen is a feslő rózsa?
kezed-szavad érintése
azt a rózsát felidézze.
Tépdesem hogy tovaszálljon
semmisüljön meg az álom,
mit siratok évek óta?
Vérforraló vörös rózsa
ha a szirmait meglátnád
csókod most is szétdobálnád.
Egy kifeslett csokor rózsa
nem hallani mit sem róla,
vörös-boros este volt még.
gondolatsor az is holt rég.

Mégis mindig visszavárlak:
nem adlak át a halálnak...... ...........



 
 
0 komment , kategória:  Ihász-Kovács Éva Író, Költő,   
A Cserhát Művész Kör alapítói
  2017-04-26 21:08:56, szerda
 
  dr. Ihász-Kovács Éva és fia, Bornemisza Attila - költők



 
 
0 komment , kategória:  Ihász-Kovács Éva Író, Költő,   
Ihász-Kovács Éva: Az „Óda”- tükrében
  2017-04-24 15:54:52, hétfő
 
  Hol a csillámló sziklafal
s a diadal hogy az ifjú nyár
visszaköltözött a most - megszületők szívébe
Egyébként csend és béke
eszébe se jusson senkinek
ez a rohanó huszonegyedik század
Nem nézek utánad
,,Nézem a hegyek sörényét"
de csak a napnyi fényév és a szomszéd háztető
üressége /s mért lenne béke/
mért akarják mindenáron a pacifisták
Írok egy listát a lehullott
levelekről
az úton-menőkről
a szélről mely gyér hajad meglebbenti
,,az úton most senki- senki"
mert ünnepen nem megy a sok munkagép
Patakot is szeretnék de nincs közel
Se erdő sem víz se semmi
jó volna elszenderedni
és álmodni ' tündér nevetésről '
a szemeidről melyeknek mélyén
megolvadt arany lapul
s csak nézlek - nézlek Téged szótlanul
Aki a mindenség vagy
Lehet - e gazdagabb bárki nálam
ki e korban várlak a nászi ágyban
és vízesések áramába fúlva
érezem pattan a szív és zeng a vulva
Zengeni adatott meg a vérnek
az ereknek s a tüdő - levélnek
S csillagnak hogy világítson nékem
s a napnak ragyogjon nékünk fenn az égen
Szeretlek mint atyját a gyermek
/bár nem hittem róla hogy oly hamar elmegy/
s magzathagyó szemét ha álmaimba látom
fenn érezem magam az Araráton
De Te már itt vagy és szívemnek szánva
' őriz a föld kettőnket meg - megszánva '
Elmémbe mint aranyba a savak
Már két éve hogy ' belemartalak '
ösztöneim még ma is fiatalok
érezem tested mint halkan lobog
oxidáció ez még - ' Istennek hála '
s a redukció eztán jön - nem is várva
' S a pillanatok oly gyorsan elvonulnak '
de Te megálltál mellettem
keblemben apró lángos dalok
amiért vagy és én vagyok
mint bor a serlegben
Hogyan jött ami történt nem tudom
szívemben újra nyár van
a szerelem virága arcomon lebeg a hervadásban
És verseket ír bennem a mozdulat
egy könyvre könny pereg le máris
' pillantásom metsz és és alakit '
s a lelked égő gyöngykaláris
És gépesített már minden csoda
szerelmed mégis elröpít oda
ahol sok drága gyümölcs megterem
túl a léten és túl az éteren
valami hajt hogy hassak oda
látva szemléljük ami tán csoda
hogy e korban is rajongva nézlek
bár elválasztanak az álmok éjek
' És csillagképedben meglátom magam '
és te viszontlátsz - érzed boldogan
A ' kegyetlenség és jóság ' két tűz között
a menny a földre ideköltözött
s felöltözött a jóság köpenyébe
egy angyal és tündököl a vétke
- remixes-változatban -
Tisztelet József Attilának

Hát ne félj fogd meg lecsüngő kezem
s olvadjunk el a vérző verseken
mit elménk szül és az érzelem
szemem ha zárod csókkal este
feküdjünk újabb ámulatba esve
Jó volna öntudatlanul
Rontásba esve szótlanul
Hozott vonat repülőgép levél
Szerelmedtől az ember újra él
Költészet légy míg ragyog Áthon
Minden vétkedet megbocsátom
Bűntelen vagy ha nem is vétkes
Közel az emberiség szívéhez
Ágyban írok verset míg csókod
Jelenti - maradjak boldog
Lelkembe él a szeretet
Amely elhozott - íme - tégedet
Mennék a nagyvilágba utánad
,,ahol én fekszem - az az ágyad"



 
 
0 komment , kategória:  Ihász-Kovács Éva Író, Költő,   
Ihász-Kovács Éva:
  2017-04-05 17:37:33, szerda
 
  Nyílegyenes úton találod meg Adyt,
lábánál koszorú,
A mutatók délhez közelednek,
mire a többiek
sírját is megleled.
Beültetve szomorúfűzzel
legbelül egy egész sziget
az övék,
akik már száz, vagy annál is több
éve, hogy partra szálltak:
borostyánnal befutott, letakart
nemzedék:
Fiatal vének, vén fiatalok,
szívükből hajt a folyandár,
fakad a ciprus,a virág.
Felettük már zöldek az ágak,
szirommal terhesek.
Madárfüttyök villámaitól
zuhog le róluk az aranyeső.
Abban fürdik, sárga habot ver,
fekete marad a rigó."



 
 
0 komment , kategória:  Ihász-Kovács Éva Író, Költő,   
Ihász-Kovács Éva: Alkony előtti pogány ima
  2017-03-19 15:37:57, vasárnap
 
  Széthúzva az ég függönyét,
a napot nézem - ég-e még.
A szél zenéjét hallgatom,
és előtör lelkemből száz atom.
S most búcsúzom, mert meglehet,
Hogy nemsokára elmegyek.
Elég lesz egy-két lobbanás.
Csak anyag vagyok semmi más.
Nem jelzi voltam semmisem.
S nem is emleget senki sem.
Egy füstoszlop mely szétoszol,
Bár élet volt valamikor,
világit, s majd sötét üszök,
Nem hallom - zenél a tücsök?
- az ötszáz év a föld alatt-.
Pillanat csak lobbanás a füstoszlop ég felé ível'*
Nem találkozom senkivel.
A lét, amelyben csalódni kell,
egy atomrészben fölivel.
És sziporkázva szórja szét
a magasságnak függönyét.
- Érdemes volna élni még.
Csodálni mit mutat az ég.
Virágra-fenyőágra lelni.
És mindenáron megfelelni.
Nem is sejtettem, hogy csak ennyi
Igyekeztem szépen szeretni.
Minden teremtményt, fényeket
A földet melyből vétetett
Testem - lelkem, s az árvaság.
Kísért hazáig senki más.
Jó volna tudni lényegét,
Hogy Isteni képem él e még
S a lét csodáit hallani
Magam embernek vallani.
Ám az időm már télre jár,
Hiába izzik künn a nyár,
S börtön a test, s mi kéne még?
Ezer dolog, tavasz vidék,
Forrás szomjamat oltani
Fogja le szemem valaki.
Elalszom végleg este lenn
Hiába szólnék - lét legyen,
S fel sem ébredni - hej, világ
Imádtam Létem igazát...

(Ez a rendesen beirt utolsó versei között talált poémája!)



 
 
0 komment , kategória:  Ihász-Kovács Éva Író, Költő,   
Dáma Lovag Ihász-Kovács Éva
  2017-03-16 15:21:21, csütörtök
 
 



Dáma Lovag Ihász-Kovács Éva költőnő lovagavatás utáni képe
 
 
0 komment , kategória:  Ihász-Kovács Éva Író, Költő,   
Ihász –Kovács Éva: Úton
  2017-02-10 14:54:13, péntek
 
  Mióta így, a sokdioptriás
magányban élek, s fájni kezd a nyárvég,
nem érzem már, hogy Hozzád eltalálnék
kopogva sem... A százszor megcsodált

mezőről indulok, mint bárki más,
ha késve is, mert árnyékára vár még,
a félve vállalt életért-halálért,
mégis megyek. Egem viszem tovább.

Egem viszem. Az összetört eget,
amerre még előttem emberek
nem láttak élőt, ott a nagy-nagy ÉJNEK

vigyázva hátat fordítok, mikor
sehol se lesz az ismerős fasor,
a biztos útról hirtelen letérek.

(A szerző a Magyar Kultúra Lovagja,
Quasimodo -díjas)
Ihász-Kovács Éva a kortárs irodalom egyik legszebb szonettjét írta!



 
 
0 komment , kategória:  Ihász-Kovács Éva Író, Költő,   
Ihász-Kovács Éva: A frész színű rózsa éneke
  2016-12-29 17:29:17, csütörtök
 
  - részlet a rózsák zsolozsmájából -

És suttogott szívemnek a
frész színű rózsa
Én a szeretet vagyok
szépen ragyog a nap szirmaimban
álmodban megfestem holnapod
és felszikrázik létezésem a mában
kiálltam és megvártam a teremtést
hogy orcádra simítsam a fényt
szivárvány-szirmaimmal
és elhozom Néked a reményt
s Tiéd lesz a legnagyobb boldogság
Remélj tehát hogy felgyúl a nap
s lángbetűivel ír majd s sugarával
s rávall hogy szívedig ér fel
az a szép patakos dallam
Mert ez van a dalban
a szirom-suttogásban
a nászban a rózsaszirom
vetületében s hiába zúgnak
viharok szelek hó csaták
hiába a világ
gyász-hóesése
legyen szívedben béke
s alkoss a megmaradásnak
s nem kell hiába várnod
Penelopéja
Nem héja de Sólyom követ majd
és ideér Odüsszeuszod
az akiért piros
álmaid szövögetted
s fehér gyolcsodban tiszta maradtál

Várj tehát és csodáld szirmaimat
ez a szín a szerelmet jelenti
s édes zokogásod ez a benti
örömös könnyre fakad
kövesd őt s kövesd magad
s míg szirmaim szállnak a szélben
megtalálod keresett Ithakádat
Te is észrevétlen
Megbékélve csodáltam a rózsát
s a metszőolló kezemből lehanyatlott



 
 
0 komment , kategória:  Ihász-Kovács Éva Író, Költő,   
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 66 
2017.05 2017. Június 2017.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 28 db bejegyzés
e év: 311 db bejegyzés
Összes: 4374 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 1666
  • e Hónap: 20349
  • e Év: 98621
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.