Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Balázs Béla
  2011-07-31 16:56:38, vasárnap
 
  BALÁZS BÉLA versei :

......



...... ........... .....



.Itt a beírt versek címe van.A versei című lap kommentjeiben elolvashatod a verseket!
Kérlek oda a kommentbe, írd be a verset, amit hoztál!...... .............. Előre is köszönöm!


...... ........... .....







CÍMEK...... ........... ........... .......HÁNYADIK KOMMENTBEN TALÁLOD?......KI GYŰJTÖTTE?

Ady Endrének_______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A kert és az asszony_______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
A mi éjszakáink_______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Az araráton____________________________________(#)- Gizella Lapu
Az erdő____________________________________(#)- Gizella Lapu
Az órák_______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Ballada_______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Chanson____________________________________(#)- Gizella Lapu
Csillagos éjszaka____________________________________(#)- Gizella Lapu
Eresszetek____________________________________(#)- Gizella Lapu
Énekszó____________________________________(#)- Gizella Lapu
Énekszövegek____________________________________(#)- Gizella Lapu
És suhog tavaszi szél____________________________________(#)- Gizella Lapu
Éva nokturno_______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Felmondom a leckét____________________________________(#)- Gizella Lapu
Gaeának foglak hívni_______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Haza az anyámhoz_______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Hazaérkezett a szívem_______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Három piros rózsa____________________________________(#)- Gizella Lapu
Honfoglalás_______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Istentisztelet____________________________________(#)- Gizella Lapu
Kilencet ütött az óra____________________________________(#)- Gizella Lapu
Koldusének____________________________________(#)- Gizella Lapu
Kőmíves Kelemen_______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Lásd itt vagyok_______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Mert messziről jön az este____________________________________(#)- Gizella Lapu
Mert minden út_______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Messze vagy____________________________________(#)- Gizella Lapu
Most_______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Most ifjúságod álarcát hajítsd el_______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Nagy harangjáték____________________________________(#)- Gizella Lapu
Nem férsz közelebb____________________________________(#)- Gizella Lapu
Noctivigilia veneris____________________________________(#)- Gizella Lapu
Nokturnó az ablakban_______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Ősz____________________________________(#)- Gizella Lapu
Őszi varázs____________________________________(#)- Gizella Lapu
Régi könnyek____________________________________(#)- Gizella Lapu
Rég volt____________________________________(#)- Gizella Lapu
Szerenád____________________________________(#)- Gizella Lapu
Szeretnélek megvédeni tőlem____________________________________(#)- Gizella Lapu
Szólok barátomhoz____________________________________(#)- Gizella Lapu
Születésnapi stanzák_______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Találkozás____________________________________(#)- Gizella Lapu
Tavasz volt_______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Tavi nokturnó_______________________(#)- Juhászné Szunyogh Mária
Tél múltán____________________________________(#)- Gizella Lapu
Utilapu a talpamon____________________________________(#)- Gizella Lapu
Várlak____________________________________(#)- Gizella Lapu
Vigyázz____________________________________(#)- Gizella Lapu




Gyűjtők névsora

Juhászné Szunyogh Mária
Gizella Lapu - Ausztráliából
 
 
0 komment , kategória:  Balázs Béla 1.  
B Béla
  2011-07-31 10:16:03, vasárnap
 
  Balázs Béla.

(1884.)



TAVASZ VOLT.

Piros este kertbe mentem
Hervadt akácfürtre leltem
Piros este haloványan
Azt is földről felemeltem: -
Hát tavasz volt?

Hóvirágok - első méhek -
Gesztenyefagyertyák égtek -
Hol kellett volna megállnom?
- Egyszer először szólt ének
A mezőről.

Egyszer felriadtam. A hold
Idegen, nagy, eleven volt.
Denevér szállt el előtte. -
Akkor, az, az a tavasz volt.
S valaki várt.

Barna este kertben járok,
Talán valamire várok.
Vajjon mostan mi múlik el
Holdak, dalok és virágok
Mögött rejtve? -



 
 
0 komment , kategória:  Balázs Béla 1.  
B Béla
  2011-01-27 08:00:19, csütörtök
 
  BALÁZS BÉLA
Honfoglalás

No, te vándor, bujdosó te,
Látod-e már utad végét?
Otthonodat, pihenődet,
Hajszolt szíved békességét?

Bujdosásom végét látom:
Révem, célhoz érkezésem.
De nem látok békességet.
Otthont igen. Pihenést nem.

Mert aki jár messze földön,
Annak szíve álmot terem.
Messze néző, hazafájó
Képzeletek jöttek velem.

Emberölő emberöltő
Növesztette roppant haddá.
S most a honi valóságra
Vándorálmok raja csap rá.

Nem pihenő békesség ez.
Honfoglaló gyilkos harc áll.
Légy erősebb göröngyös föld
Tarka álomtáboromnál.

Csak ha szép hadam szétverted,
S szép vágyam is meg fog halni,
Akkor fogok végre, végre,
Végre otthon hontfoglalni.

Legyen rideg, puszta föld bár,
Csak ne legyen hímzett távlat.
Ott, ahol a legkeményebb,
Ott keresem meg hazámat.

S melyen bűnünk, gonoszságunk
Annyi véres sebet vágott,
megcsókolom a keserű
Árva, magyar valóságot.

Akkor egyéb nem is kell már:
Jelentkezni: Megjöttem hát.
Csendes szóval beköszönni
S megfogni az eke szarvát.

1945. április

 
 
0 komment , kategória:  Balázs Béla 1.  
b béla
  2011-01-02 07:03:08, vasárnap
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... .....2011-01-02 02:49:42

balázs béla: Szeretnélek megvédeni tőlem
Szeretnélek megvédeni tőlem,
Ölbekapni s elfutni előlem
Valahová messze.
Két karomba rejteni a vágyad,
Térdenállva őrizni az álmad,
Hogy velem ne álmodj.

Szeretnék el, messze a jövőbe
Futni veled, hogy akkor is győzve
Még szeressük egymást.
S néha rólam emlékzeni csendben
És csendesen elsiratni engem:
Egy régi barátot.



balázs béla: szólok barátomhoz
Csókold meg és gyerünk tovább.
Nem fogod soha többé látni.
Lehet, hogy ő volt neked szánva,
Vele tudnál te csak megváltva
Az élet tetejére hágni.
Csókolg meg és gyerünk tovább.

Az enyém nem sír: - halovány,
Azt kérdi csak, hogy mért megyek,
Nem volt-e szép, amit itt éltem?
És én homályos vágyakról beszéltem,
Országokról, amiket keresek.
Az enyém nem sír: - halovány.

Csókold meg és gyerünk tovább.
Szép volt. Ne nézzünk vissza értük.
Vágyunknak úgyis délibábja
Emléktengerből száll fel nemsokára
És el nem érjük soha, mert már éltünk.
Csókold meg és gyerünk tovább.



balázs béla: útilapu a talpamon
Darvak, gólyák költöztek először,
Aztán indult a sok víziszárnyas.
Törik szélben már a száraz nádas.
Kopasz fákon látszanak a fészkek.

Lám, csontos már az országút járni.
Keréknyomban a vörös nap fénye
Aranyszálat húz a messzeségbe.
Fénytelen víz tükrözi a partot.

Csudálkozva körül-körül nézek:
Lám, mostan itt vagyok!
Sok emberben most barátot érzek
És meghatva szólítom meg őket.

És az utcák oly halványak, szépek,
Mintha már csak emlékeznék rájuk.
Súlytalanul ingok, ködre lépek.
Talán én is megyek nemsokára?






 
 
0 komment , kategória:  Balázs Béla 1.  
b béla
  2011-01-02 07:01:27, vasárnap
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........ 2011-01-02 02:46:15

balázs béla: az araráton



Nézz le Úristen, nézz le,
Valami nincs itt rendben.
Én azt mondottam itt vagyok
És nem vettél el engem.

Uram, én levetkőztem,
Mégis meztelen vagyok,
Fülem befogtam és süket,
Húnyt szemeim vakok.

Virágtalan a kóró.
Valami nincs itt rendbe:
Szívem pusztává pusztítottam
És nem kiáltasz benne.

Fekete semmiben semmi
Meztelen, meredő kérdés.
Repül a nyíl, ha célt nem állsz is
És nincsen visszatérés.

Uram, nagy éjszakádnak
Két égő szeme lett.
Sivatag örök némaságnak
Kiáltó szája lett.

Oh, Uram, füleidben
Kiált és nincs mit tenned,
Mert én hiszek, mert én hiszek,
Mert mégis hiszek benned.

Viharos Araráton
Szivárványtalan éjben
Tépett gyökerem űrbe karmol
És nem mozdul a szélben.

Oh, uram, nincs mit tenned,
Már szeretődet hívjad,
Alázott hajló fejemnek alá
A térded igazítsad.

Mert sötét üstökösként
Majd szívszörnyesztve száll.
Mert zuhanni fog az űrben,
Míg öledre talál.


balázs béla: három piros rózsa
Három piros rózsa kihajlott az útra.
Tüske nem akasztott, illat megakasztott,
Három piros rózsa engem leszakasztott.

Három piros rózsa, engem ne szakíts le.
Leszakadtam máshol, leszakadtam távol,
Messze Tisza partján egy jegenyefáról.

Tátrai fenyőről barna ciprus tépett.
Ágról leszakadtam, ágon felakadtam,
Szivemet, szivemet nem a fáknak adtam.

Nem is lehet innen már hazatalálni.
Csillagzápor elől eresz alá állni,
Istenboruláskor lágy fészekre szállni.

Ágról ha szakadtam, gyökerem is volt tán?
Feleljed ha kérdik: azt az ágak érzik.
Ottan voltam otthon, ahol jobban vérzik.

Mert aki a Tisza vizét issza,
Annak fáj - annak fáj,
Fáj annak a szive vissza.





balázs béla: koldusének
Szegény, szegény vándorlegény
Jött idegenből jövevény
Adjatok munkát, kenyeret.

Koronát, trónust adjatok
Oh, uralkodni hagyjatok,
Segítsetek meg engemet.

Hordanék zsákot szívesen,
Söpörnék utcát tisztesen,
De nem tudok, de nem lehet.

Jó emberek éhen halok.
Szegény vándorkirály vagyok
És nem tanultam egyebet.

Állok az utcaszegleten
Alázatosan csendesen.
Oh lássatok meg engemet.

Isten nevében egy falat:
Nyissatok nekem sorfalat
És áldva áldom a kegyet.

Mert nincs az én szivembe gőg.
Én minden hajló térd előtt
Mélyen meghajtom térdemet.





balázs béla: várlak
Óriás órák csarnokain által
Csendülnek lépések. Valaki jő.
Szikrázó percek forró záporával
Zuhog arcomba az idő.
Várlak.

Szomjú utak kanyargó száguldása
Görbül elém, hogy érkezésed lássa.
Száz vágycsatorna. Most szakad a révbe:
Ájultan ájul lábaid elébe.
Várlak.

S az utcák hosszán nyomomban maradt
Emlékek állnak néma sorfalat
És zászlóthajtva kegyelemre várnak.





balázs béla: énekszó
Be jó az éj, be jó
Folyó sötét folyó
A hegyek és a házak
Bársony vízében áznak
És minden dolog elmerül
Mi földre, szívre nehezül
Be jó.
Az éj, az éj van egyedül
Végtelenül.

Folyó az éj, folyó
A lelkem jó hajó
Ringatózva indul rajta.
Ár se hajtja, part se tartja.
Csak elindul egyedül,
Mert minden, minden elmerül,
Be jó.
Csak ő, csak ő van egyedül
Végtelenül.





balázs béla: chanson
Kicsi virágom, arany virágom,
Jön a nyár, jön a nyár.
Tikkadt valóság, hervasztó élet.
Kicsi virágom, kár volna érted,
Kár.

Kiáslak magamból, óvatos lágyan.
Jön a nyár, jön a nyár.
Én édes májusom, ne múlj el mellőlem,
El is elültetlek emlékmezőmben.
Kár.

Emlékmezőkön májusi hajnal,
Száműzött csókok kísértete jár.
Örök virulásra várnak ott téged,
Glória-díszes sok virágnővéred
Vár.






balázs béla: eresszetek
Eresszetek engem ki az országútra.
Szívét a szívemhez ne kösse már senki.
Marasztó szerelem senkihez se húzza
Szívem már röpüljön, s napsugár ússza
Minden vihar fogja, felhőkig feldobja
És ejtse, csak ejtse a nagy országútra.

Hej, lelkedet sodró nagy fehér folyó te
Partodról behajlik pipacs, búzavirág
Vágyathúzó sorban komoly jegenyefák,
Nagy orgonasípok, vad dalnak erednek.
Kék szemet meresztve, aggódva figyelnek
Árki katángkórók.

Hej lelket sodró nagy, fehér folyó te.
Öröm és búbánat dagadó hullámod.
Tegnapi örömöm, bánatom leválott.
Holnap ami élet valahol csak rezdül,
Veheti útját már énrajtam keresztül.






balázs béla: messze vagy
Messze vagy, messze: Most feléd is este
Ablakban állva kell kinézni messze,
Mint tengerjáró szép bárkám után,
Mint pálmás, kincses partjaim felé.

Most téged is szemet behunyva kell
A fájó mellből meríteni fel.
Mint eljövendő mesék neveit
Mint el sem jövő nóták ritmusát.

Messze vagy, messze. - Látlak minden este,
Bárkámban vársz rám messze vizeken,
Énekled halkan legszebb énekem,
Kezedben gyöngyös, fekete babér.





balázs béla: tél múltán
Tavasz van. De nem kiáltok.
Nem ujjongok, nem kiáltok.
Jöjjetek csak, jöjjetek.
Barkaerdők, tarka kertek,
Pillék, fecskék jertek, jertek.
Én népem, én táborom.

Így köszöntlek. Nem kiáltok.
Soha ti azt ne tudjátok,
Mely gyötörten vártalak.
Így - mint megtért asszonyt: halkkal:
Sem mosollyal, sem sohajjal.
Vége. - Táncolj táborom.

Vívtam durva téli haddal.
Álltam durva, kemény daccal.
És szenvedtem végtelen.
Ím megenyhül dermedt arcom,
Ím elejtem csorba pajzsom
S felzokogok csendesen.






balázs béla: találkozás
Ősz van, hideg van, nyirkos ködben áznak
Holttestei a hullott leveleknek. -
A ködbenjárók eltévednek
És összebújnak akik fáznak.

Vigyázzunk, mi ketten ködben jártunk.
Ki tudja mi a találkozásunk?
És akik azért ölelnek, mert fáznak,
Megfizetnek az első napsugárnak.






balázs béla: énekszövegek
I.

Amerre én jártam, nagy tábla mezőkön
Virágot arattak.
Keresztet, asztagot, illatos, illatos
Virágokból raktak.
Kicsépelték dalos, dalos szerelemmé
Arany cséppel nyomban.
Mindenütt felszedtem, szívembe rejtettem,
Neked hazahoztam.

II:

Mért is mondod, hogy nem szeretsz,
Mikor másé úgysem lehetsz.
Lelkedben a lelkem,
Úgy hordozol engem:
Akárhová is elmehetsz.

Mehetsz már te akárhova,
Nem lelsz máshol a párodra.
Mind azt zúgják erdők, habok:
Csak én vagyok, csak én vagyok.
Mind az én pártomat fogja.

III.

Violaszín este borul a világra,
Kihajtom a ladikomat a Tiszára.
Tisza vize ladikommal
A lelkem a csillagokkal
Beszélget.

Locsogó hab ladikomat kérdi halkan
Mért is ülök én egyedül a csolnakban?
Azt kérdi a lelkem is csak.
Hallgat a sok fényes csillag:
Mosolyog.

IV.

Nem gyújtok lámpát, nem védekezem,
Gyere, boríts el őszi este.
Sötét hullámod mossa szét a lelkem,
Hogy ködbe, árnyba málljon szerte.

Kússzon és fojtson mint a többi árnyak.
Fonódjon vergődő lángok körül.
Kússzon és fojtson mint a többi árnyak.
És szívjon fel egyet a lelkek közül.

V.

Egyedül ődöngök az üres utcákon.
Konganak lassú lépéseim.
Kondul az éjszaka fekete öble
Fájdalmas, nehéz ütésein.

Függönyös ablakok mögött kik alusztok,
Félrevert harangról álmodtok-e?
Félrevert harangról, olthatatlan tűzről,
Nagy félelemről álmodtok-e?





balázs béla: szerenád
Aludj, aludj. - Nyugodtan alhatsz.
Az én szerelmem fel nem riaszt.
Mint ködlő éji mécs virraszt,
Megfesti lángja álmaid.

Ha lobog is, ne félj, ne félj.
Lángtenger a Walkür körül.
Ölelve véd, hozzád nem ér
S nem alszik el. - Aludj, aludj.





balázs béla: csillagos éjszaka
Feküszöm hanyatt és fejem az öledben.
Csodálva nézek a csillagos égbe,
Ím a föld eltűnt.
Mögöttem árnya és pisla, kis fénye:
Íme ez itt a teteje, vége,
Csúcsa a földnek.

Feküszöm hanyatt és fejem az ölében.
Millió kerengő csillagot látok.
S az arcod, az arcod
Fölém hajol, s ím messze világok
Szelíden gyűlnek, kis halovány lángok,
Glóriának puha hajad köré.





balázs béla: rég volt
Rég volt. - De hogyha hulló este
Múlik a táj s alig emlékezem
Már milyen volt a völgy,
Úgy fáj mint elmúlt szerelem
S egy régi arc, melyet nem láthatok.

Rég volt. - De most is dalolok
És minden dal az első dal marad.
És egyszer régen
Nem tudtam mi fáj mikor felfakad:
Őt kívánom-e vagy az éneket?

Rég volt. - De hogyha hulló este
Múlik a táj s alig emlékezem
Már milyen volt a völgy,
Vágyom új dalra fájón, nehezen
És felsajog egy régi szerelem.





balázs béla: felmondom a leckét
Édes, jó istenem,
Ugye, hogy te látod:
Úgy állok előtted,
Mint kicsi diákod,
Csendes énekszóval felmondom a leckét.

Édes, jó istenem,
Ugye, hogy figyeltem:
Mondottad éneked,
Mondom énekemben.
Tarka játékok közt téged tanultalak.

Ha még így tanullak
S végső leckéd meglesz,
Magasabb osztályba
Ugye feleresztesz?
Édes, jó istenem, hogy itt ne maradjak!




balázs béla: mert messziről jön az este
Egymásba tette kezünket a nyár,
Hogy csendbe üljünk: két gyermekkezet.
Mert most már minden hazaérkezett.
Most már nem játszunk és nem keresünk
Egymásba dermedt bámuló szemünk,
Mert együtt lenni oly csodálatos.

És vándor felhők hátán jön az este.
Jött messzi, régi völgyekből elő.
És visszajáró völgynek árnya jő.
A hegy mögött piros felhőhegyek
És messzi, régi tájak fénylenek.
Mért jön oly nagyon messziről az este?

És fénylő felhők felhős folytatása
Jő messzi, régi estékből elő.
És visszajáró esték árnya jő
Két régi múltból. Táguló szemek
És tarka vándorlelkek fénylenek,
Mert együtt lenni oly csodálatos.





balázs béla: istentisztelet
Lángolnak a csillagok odakint.
Pántüzek a kék világmezőn.
Hallod a lármáját a tavasznak?
Részeg tündércsapatok vágtatnak
Keresztül völgyön, ifjú hegytetőn.

Itt bent a sötétben örvénylik a csend.
Valami hánykolódik, száll fel a mélyiből.
Halvány az arcod, izzik a szemed,
Jéghideg az ajkad, reszket a kezed
És megrázkódtál most valamitől.

Földalatti szent tüzek lobognak
Fel a vérünkbe s összecsapnak itten.
Mi nyújtja egymás felé a karunk?
Imára kulcsolt két nagy kéz vagyunk.
Térdre, térdre, bennünk van az Isten.





balázs béla: és suhog tavaszi szél
Véremnek ősi, nagy folyója hajtja
Testemnek fiatal hajóját hajtja
És suhog a tavaszi szél.

Korbács a virágok ruganyos szára,
Illatos hajadnak villanyos szála
És suhog a tavaszi szél.

Messze a szemedben borul uj bánat,
Leskelő uj kín villáma lobban.
Rajta már ajkam. Nem tudom hol van.
Ősi nagy dallal az ős folyam árad
És suhog a tavaszi szél.





balázs béla: vigyázz
Amíg szeretsz, tiéd a hatalom,
Mert csókod alatt vonaglik kezem
S alázatos, rossz lelkiismerettel
Hajtom térdedre szégyenkezve
Ártatlan szerelmes fejem.

De hogyha elhagysz, vigyázz, jaj neked,
Mert szabadon és tisztán, fennyen állok
Akkor és százszor szebb leszek.
S melyet leraktam szerelmed előtt
Minden díszt újra magamra veszek.

Az enyém akkor a bús hatalom.
Mulasztott múlt lesz mind, ami ragyog,
S te fejethajtva, irigykedve nézed,
Hogy mit takart el a te ölelésed.
Mert én vagyok az úr, mert mégis én vagyok.





balázs béla: régi könnyek
Mindenhová el kellene mennem,
Hová szívem régen sírni hordtam.
El kell vinnem, hogy nevessen ottan,
Mert ott most is siratnak még engem.

Régi erdőm tépett hajjal, gyásszal
Gyászol vérző törzsével a fáknak.
Ottan most is vacognak az ágak
S régi tájak búja ideárnyal.

El kell mennem régi szobám látnom,
Mert ég benne még magányom vágya
Vérző lánggal. Égve maradt máglya,
Istenemúlt, elhagyott oltáron.

Leszedem majd gyászom lobogóit,
Hogy árnyékuk rám és rád ne szórják.
De hogy érjem el a régi órák
Messze úszó fekete hajóit?

Fehérséged fényli most a lelkem.
Hiába. Nem száradnak a könnyek.
Régi nóták, rég olvasott könyvek,
Mindig, mindig siratnak majd engem.









balázs béla: noctivigilia veneris
Borulnak, feküsznek ölelő árnyak,
Remegő szirmok összesimulnak.
Liheg a lomb,
Liheg a föld is.
Sóvárgó partok remegve nyúlnak.
Meztelen vizeket ölelő ivvel.
Liheg a tó,
Liheg a hold is.
Szálezüst háló borul le halkan,
Szálezüst fonja a párokat össze
Örökre már.
Örökre így lesz:
Csak feleszáma teremtett lénynek.
Egyedül fent a teremtő van csak.
Csendes az ég.
Csendes az Isten.
Millió csillag, millió könnye.
Óriás nászágy bús baldachinja.
Ragyog az ég.
Ragyog a pillám.
Mért vagyok idelent egyedül én csak?
Párja van mindnek. Senki se vár rám.
Ki vagyok én?
Ki az én párom?
Kellek-e magányos bujdosó, Isten? -
Kóborló árnyékod, követlek itt lenn
Szerelmesen.







balázs béla: kilencet ütött az óra
Kilencet ütött az óra. Este van.
Meghajlik a lelkem kelyhe fáradtan,
Szín és fény töltötte váltig,
Napkeltétől napnyugtáig.
Tele van.

Babrál, hullajt, búcsúdalt búg részegen.
Ne adjatok ma már semmit énnekem.
Ami fájt és ami kérdett:
Meseképeskönyv az élet,
Szerelemmel a messzeséget
Keresem.

Ne eressz el, mert az este elvezet.
Mért veszed ki kezemből a kezedet?
Lelkem kincse megnehezül,
Miért hagytok mind egyedül
Engemet?








balázs béla: őszi varázs
Most gyerünk innen, mert jön a varázs.
Vörösen áll a nap a hegy fölött,
S a sárga hegy mögött ott áll az ősz.
Gyerünk, gyerünk.
Nézd, izzó érccé válik
Az erdő már és a lombfödte föld.
Késő.
A dermedt rézerdőben állunk.
Ne mozdulj már. Egy gally törjön belőle:
S megkondul, dördül hetedik határ
És sorsod mélye visszhangozik tőle.
Ne mozdulj már, mert felriad a zajra.
Most hallgasd, hogyan hullanak szelíden
Kis érclevelek pengő érctalajra.
Halk harangjáték. Az erdő dalol,
S temetkezik csendes búcsúztatóval.
Nézd, ott a nap a hegy mögé hajol.
A hegy mögött, ahol a köd vonul,
Egy óriás zokog hangtalanul.





balázs béla: az erdő
Hűs tengere örök csendnek.
Itt elül az égi felleg.
Itt az utak elmerülnek.

Állj meg. Ez az örök erdő.
Aki belép, vissza nem jő,
Ezer évig bujdos benne.

Simogat -e bársony árja,
Ezer évnek álma, vágya?
Ezer év mint egy nap lenne.

Honnan jöttem utoljára?
Néztek-e utánam, várva,
Emberek a túlsó parton?

"Az az ösvény elvezessen,
Az az árnyék betemessen,
Szíved mindent elfelejtsen."






balázs béla: nem férsz közelebb
Hiába. Túl sokat álmodtam rólad,
Túlsoká néztem a távolba várva.
Hiába tartalak a karomba zárva
Nem vagy közelebb.

Szoríts és harapj, hadd érezzem a véred,
Legalább fájjon valami.
Lelkem még mindig a távolba réved.
Való lett álmom: most álom az élet,
És én még fázom.

Szoríts és harapj, a bűbájt tépd el.
Mért borong bennem még vágy és bánat?
Gondolatom mért száll keresve széjjel?
Egyedül vagyok, mint álmomban éjjel
És csodálkozom rajtad.

Hiába. Túlsokat álmodtam rólad.
Hiába tartalak most karomba zárva
Ölelhetsz, csókolhatsz, mindhiába!
Nem férsz közelebb.





balázs béla: nagy harangjáték
Életet keresek:
És köröttem szívek: csupa árnyék:
Mintha néma harangok közt járnék.
Ütöm, ütöm. Csak ha fájnak, élnek.
Amerre én járok, búg az ének:
A nagy harangjáték.

Némelyik eltörik.
Annak hangja halkan kísér engem:
Hazajáró lélek a lelkemben.
Úgy nő bennem a virrasztó ének.
Nekem csak a kísértetek élnek.
A többit elfelejtem.
 
 
0 komment , kategória:  Balázs Béla 1.  
B Béla
  2010-12-14 06:43:22, kedd
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ........ 2010-12-14 05:29:33

Balázs Béla: Ősz
Ősz van, hideg van, nyirkos ködben áznak
holttestei a hullott leveleknek.
A ködbenjárók eltévednek,
és összebújnak, akik fáznak.
Vigyázzunk, mi ketten ködben jártunk.
Ki tudja mi a találkozásunk?
És akik azért ölelnek, mert fáznak,
megfizetnek az első napsugárnak.



 
 
0 komment , kategória:  Balázs Béla 1.  
B Béla
  2010-06-25 06:11:12, péntek
 
  Balázs Béla (1884-1949): Tavi nokturnó

Most elhallgattatok:
Te és a tó és a nagy éjszaka.
Most hárman összefogtatok
És köztetek most egyedül maga
Van a szivem.

A szemeid rámfeketéllenek
És tudom, hogy az éj néz rajtuk át.
Nem értelek.
Te asszony mondd, hol van a te hazád?
Mit akartok?

Nézd, nézd, a tó hogy szívja fel
Az egész bomló éjszakát magába.
A kemény hegyek árnya oly puhán
És feketén borul az árba.
Beléhajol a karcsú fűzfaág
Bús megadással. És a nyárfa
Fáradtan ejti lombját le a tóba.
És nézd, hogy ezüst leveleket hullajt
A hold, a hold! És elhalóba
Ezüstlevelet ringat minden hullám.
Ringatja bágyadt, titokzatos mámor
S a néma sötét vízen végigborzong
A violaszín, csendes csillagzápor.
Nézd,nézd, hogy szívja fel az éjszakát a tó.

É szív és hív sötét szemed.
És tudom, most a tó néz rajta és
És rám mered.
TE asszony mondd, hol van a te hazád?
Mit akartok?

Oldd el a csolnakot.
Fázik a szívem egyedül-maga.
Az örvény megfogott.
Szédül szivem. Szédül az éjszaka.
Megyek, megyek már.

Vigyél magaddal el.
Bágyadtan fekszem. Szívem védtelen.
Nézz rám, nézz rám, mig halkan evezel.
Süllyedjek minden csendesen
A szemed után.





Balázs Béla (1884-1949): A mi éjszakáink

Nappali út, a mi életünk útja:
Holnapunk látjuk s a holnaputánt is.
Hanem mi ketten, mi mégis várunk,
Jelentett nekünk a találkozásunk
Jövendő csodákat.

Nappali utunknak mentén az éjek:
Óriás, csillagos barlangok állnak.
Mélyükbe nem látunk. Csodaigéret
Dalol a sötétben engem és téged.
És mi betérünk.

Kalandor kincsásók, indulunk ketten
Beljebb meg beljebb a barlangos éjbe.
Dobogó szívünkben lobog a lámpa,
Lelkünket legyinti denevér szárnya.
Csoda fog jönni.

Szemünk már tükrös, az ajakunk száraz,
Szomjunk is, szavunk is elfogyott régen.
Halkuló kocsmában fárad a vágyunk.
Beljebb még, beljebb. Még virrasztunk, várunk,
Valami lesz még.

Elhajtott álmunknak kisért a lelke.
Valahol elmentünk valami mellett.
Tulnan már piroslik barlangunk szája.
Csendesen, dacosan, köszöntünk rája:
Üdvözlégy, hajnal!
 
 
0 komment , kategória:  Balázs Béla 1.  
B Béla
  2010-06-24 21:04:01, csütörtök
 
 
Balázs Béla (1884-1848): Nokturnó az ablakban

Kievezünk. A partok elmaradnak:
Hanyatló, bíbor bércei a napnak.
Kinyílt az éj, a fényfüggöny levált.
A földhajó kis kikötőből ujra
A partatlan sötét vizekre szállt.

A földhajón kigyulladnak a fények:
Millió ablak és millió lélek.
Csókok, dalok, piros lámpásszivek,
Szép, izzó díszben száll a föld hajója.
de nem tükröznek a sötét vizek.

Idegen, hűvös, örök ár körül,
Feketén, némán, mérhetetlenül.
A földhajón megkuporog a dal
És én is kajütablakomban állok
Virrasztani a virrasztóival.

Idegen, hűvös, örök ár körül.
Szemem nyilása kerekre feszül.
Haj, csókos, dalos, alvó emberek!
A hajón lék van: a lelkembe halkan
Zuhognak be szent, idegen vizek.




Balázs Béla (1884-1848): Éva nokturno

Bíbor az arcodon és bíbor a kehelyben
És bíborfelhők állnak a lelkem felett.
Az éjszakának kint valahány álma
Idevilágít szőnyeges szobádba,
Mi lehet ez Éva, mondd mi lehet?

Hallgasd csak hallgasd, hogy cseng a koccintás:
Szellemharanszó mély, mély víz alól.
Kóbor visszhangja egy ősrégi dalnak.
Ki énekelte? Hány száz éve annak?
S ha ketten összeérünk, újra szól.

Millió álomtól izzó lett az éj kint.
Mért hallgatunk most, mire hallgatunk?
Hogy zúg a csend. Egy folyó zúg felettünk.
Érzed az árt? Oh, láttad, hogy lebegtünk,
Ezer év óta sodrában vagyunk.

Mi lehet ez Éva? mondd mi lehet?
Mért nézünk tágranyilt szemekkel egymásra?
Zúg a folyó. Talán az ifjuságunk?
Úszhat mozdul lelkünk, nem nyúlunk utána.

Tűz ég a szemedben és tűz ég a kehelyben
Tűzzel a szépséged lelkemben lobog.
Tüzed köré most, mint a lepke szállva,
Rajzik szobánkba az éj minden álma.
Most vagyunk Éva, most, most boldogok.
 
 
0 komment , kategória:  Balázs Béla 1.  
B Béla
  2010-06-24 16:50:41, csütörtök
 
 









Balázs Béla (1884-1949): Gaeának foglak hívni

Gaeának foglak most már hívni téged,
Mert úgy vagyok előtted,mint a réten.
Mint tavasz estén, ha állok a réten
S jövendő termék titkos tüzei
Festik az esti messzeséget.
Gaea.

Gyér fű között látszik a föld és nincsen
Lomb és vetés; csak föld, föld, barnaság van.
S a feneketlen buja barnaságban
Tavasz és nyár és minden benne forr.
Nagy egyszerű szemedben minden,
Gaea.

És vállad, melled dermedt viharában
Ős földerőknek üzenetjét érzem.
Emlékezik és visszhangzik a vérem
És minden gyökér az én gyökerem,
És nem múlhatok a halálban.
Gaea.

Ha kínjaimat szorongatva, féltve,
Elébed hordom, - kétkedve elejtem.
Mert a miértjét mindnek elfelejtem.
Mert itt vagy és az minden és hová
Mehetnék túl idáig érve?
Gaea.
 
 
0 komment , kategória:  Balázs Béla 1.  
B Béla
  2010-06-24 14:36:59, csütörtök
 
  Balázs Béla (1884-1949): Kőmíves Kelemen

Ihol elindula tizenkét kőmives,
Ugy menyen, ugy menyen Déva vára felé,
Ők is rakni kezdik magos Déva várát,
Akit éjjel raktak: az nappal leomlott,
Akit nappal raktak: az éjjel lomlott.

Szóval eztet mondja Kelemen Kőmives:
Kinek hazahúz a szíve szerelemre,
Nem munkára vagyon gondja gondolatja.
Akit éjjel rakunk: az nappal leomlik,
Akit nappal rakunk: az éjjel leomlik.

Azt a törvényt tette Kelemen Kőmives:
Melyik felesége hamarább kihozza
Az ebéd vékáját, kő közé rakassék.
Kő közé rakassék, ott megégettessék:
Fölhőkig épüljön magos Déva vára.

Ihol elindula az ő felesége,
Az ebéd vékáját a fejire téve
S a kicsi gyermekit a karjára véve.
Őtet is meglátta az ő kedves társa,
"Jó napot, jó napot, tizenkét kőmives."

"Istenem, Istenem, mi dolog lehessen,
Háromszor köszönni, egyszer se fogadni?"
"Azt a törvényt tette a te kedves társad,
Melyik felesége hamarább kihozza
Az ebéd vékáját, kő közé rakassék..."

"Ha úgy megutáltad velem életed is,
Nem bánom ha úgy is! Azért izentél rám,
Hamarább hozzam ki az ebéd vékáját?!"
Ők is ott a vékát fejéről levették,
az ő kicsi fiát karjáról levették.

Mikor térdig rakták, csak tréfára vette,
Mikor övig rakták,bolondságra vette,
Mikor csecsig rakták, ő valóra vette.
"Ne sírj, kicsi fiam! Vannak jó asszonyok,
Neked csecsit adnak, téged elrengetnek."

"Apám, édesapám! Hol van édesanyám?"
"Ne sírj, fiam, ne sírj! mert hazajön este."
Östét is elvárta s nem volt édesanyja.
"Apám, édesapám! Hol van édesanyám?"
"Fölhőkig fölépült magos Déva vára!"



Balázs Béla (1884-1949): Az órák

Heverek a forró fövényparton.
Mellém lapul a halovány Tisza.
Szomjú kezem puha vizébe mártom,
Mint ahogy játszom szeretőm hajával.

Nagy, néma dél borul ránk izzó-kéken,
Meztelenítő mindent-felejtéssel.
Aranytűz ujjal túrja a fövényt fel
Köröttem a nap.

És felettem elhúznak az órák,
Mint idegen, szép, nagy madarak.
Sorsom, harcom, szárnyaikon hordják
Magosan szállva, távolodó dallal.

A dal lebüvől s tehetetlen nézem,
Hogy idegenül, távol elvonul
Az én életem. - S mozdulatlanul
Heverek a forró fövényparton.




Balázs Béla (1884-1949): Hazaérkezett a szívem

Mit vígasztaltok? Nem piszkos a bánat,
Hogy mosogassam tőle szívemet.
Nem piszkos és nem sebes és nem fáradt.
Csak hazaérkezett.

Ma trónfoglal ma úrmagára ébredt.
Mint sötéttollas rácsos sisakot,
Mint izzópántú, mellszorító vértet
Öltöztem máma fel a bánatot.

És élettornyom ködös tetejére
Fekete gőggel lépve fel,
Kigyulladt kínom piros tűzjelére
Szellemhívek titkos jele felel.

Otthon vagyok. Jöhettek alkuvások,
Hitvány nyugalmak, vaksi örömök.
Keservem nehéz fegyverében állok
És máma minden jármot eltörök.

Ma visszadobtam minden örömzsoldot.
S az életet nem szolgálom: feloldott.
Ma eleresztem mindenki kezét,
S behúzom trónom sötét függönyét.
 
 
0 komment , kategória:  Balázs Béla 1.  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 11 db bejegyzés
Összes: 68305 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1294
  • e Hét: 17112
  • e Hónap: 81382
  • e Év: 1777267
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.