Regisztráció  Belépés
nagyuska.blog.xfree.hu
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség. "- Kölcsey Ferenc Parainessis Kölcsey Kálmánhoz Juhászné Szunyogh Mária Marika
1947.09.09
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
x
  2012-12-10 16:33:13, hétfő
 
  .....



Dukai Takách Judit - A haldokló Damalisz

Cháriszok, nimfák s gyönyörű Szerelmek,
Sírjatok vélem! Ki valódi mástok
Volt, az ártatlan Damalisz hanyatlik
Élte tavasszán.

Képe nem más, mint halovány pirosság,
Mint ama dértől megemésztetett, szép
Rózsa a kertben, mikoron hanyatló
Gombja lecsügged.

Mint midőn a nap lebukik homályos
Köd között, szintúgy födi bé halálos
Hályog e szép szűz szemeit. Kegyetlen
Sors dühe, mit téssz?

Nincs-e más, akin fene mérgedet ki-
Öntsed? Óh, míg így kikelek sohajtva,
Cháriszok, nimfák s Szerelem leányi,
Sírjatok addig!

Ah! nem él a szép Damalisz, nem él már!
Nem tekint szépet, fiatalt, hatalmast
A halál, s míg így dalolok, reám is
Vetheti a sort!...

Link

 
 
0 komment , kategória:  Dukai Takách Judit 1.  
x
  2012-10-30 19:04:10, kedd
 
  Dukai Takács Judit (1795-1836): A fársáng utolsó órájában

Vége van már a gyönyörű időnek,
Elröpült tőlünk siető futással,
S mi kinyílt karral, szemeink utána
Vetve sohajtunk.

Vissza nem jő már; el, örökre eltűnt.
Puszta a kép, mely maradott sajátunk.
Sors! ha már azt elragadád, miért nem
Oltod el ezt is?

Némaság búsong, hol az égi táncban
Lágy zefírként mi szabadon lebegtünk;
Bús zajok közt reng örömünkben ott ost
Szent hagyománya.

Így foly el minden, szeretett barátim!
Aki Léthe bús özönébe nem fúl,
Érhet illyent még; nem örökre vész el
Minden előlünk!







Dukai Takács Judit 1795. augusztus 9-én született a család birtokán, Dukán (Vas m.). Apja, D.T. István tekintélyes kemenesaljai középnemes. Anyja, Musai Vittnyédi Terézai halála (1811) után Sopronban nevelkedett. Gyermekként kezdett verselni; költői példaképei Kis János, Ányos Pál, Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy Sándor. 1815-től a Horváth József Elektől kapott Malvina néven írta verseit, ezek kéziratban terjedtek. Ismerte és föl is kereste őt Döbrentei Gábor és Wesselényi Miklós; ők, valamint unokanővérének, D. T. Évának férje, Berzsenyi Dániel hívta föl rá Kazinczy figyelmét. A kor számos írójával, költőjével levelezett. 1817-től Festetics György meghívására négy ízben részt vett a Keszthelyi Helikon ünnepségeken. 1818-ban férjhez ment Göndöcz Ferenczhez, Felsőpátyon éltek. Ettől kezdve a költőnő költőbarátaitól elszigetelődött, az írással szinte fölhagyott. 1830-ban megözvegyült; két év múlva Matthy István ügyvéd felesége lett. Két házasságából született hat gyermeke közül három maradt életben. Sopronban halt meg 1836. április 15-én.

Művei: A kesergő özvegy, Pest, 1815.
Kiadás: Vadász Norbert, - élete és munkái, Bp., 1909;
Az én képem, kiad. Papp János, Sárvár, 1986.
Irodalom: R. Kocsis Rózsa, - élete és költészete, Bp. (1972) - (ELTE Bölcsészdoktori értekezések);
Csányi László, A kalitkába zárt madár, Kort, 1983;
Simonffy András, -: Az én képem, Életünk, 1987;
Fenyő István, - költőnő a magyar klasszicizmuskorszakában, SoprSz, 1990;
Fábri Anna, "A szép tiltott táj felé", Bp., 1996.
*
(Forrás: A magyar költészet kincsestára 1999. - Magyar nőköltők a XVI. századtól a XIX. századig - Válogatás - Unikornis Kiadó, Bp.)

 
 
1 komment , kategória:  Dukai Takách Judit 1.  
x
  2012-10-08 17:05:41, hétfő
 
  A beteg Malvina
szerző: Dukai Takách Judit




Mi az ember? egy kinyílt rózsaszál,
A virító kornak tündéres kertjében;
Addig virít mig tövisre talál;
S elhervad éltének legszebb idejében.

Mint örülünk boldog napjainknak!
Fellengve azt véljük félistenek vagyunk,
Képét vesztvén ideáljainknak
Könnyes szemmel látjuk, hogy megcsalattatunk.

Mit nem képzünk a szép jövendőnek
Ezreket igérő gyémánt világában;
Bármely jók is a jelenlevőnek
Órái, nem nyugszunk dajkáló karjában.

Oh! ki tudja, mit fedez előlünk
A titkoló kárpit sűrű homályába?
Ki tudja, mely pillanatban dőlünk
A szerencsétlen sors prédáló sirjába?

Nem rég én is örültem éltemnek,
S lelkemnek vágyási szárnyakat füzének:
Egy árnyalak maradt képzetemnek,
S a szép valóságok rendre eltünének.

Sóhajtozva utának pillantok,
Kezemet bágyadtan végbucsúra nyújtom,
Titeket nem fedhetnek el hantok -
Én már oltártoknál fáklyámat nem gyújtom.

Mulékonyság! tetőled megválom!
Boldogságom, benned úgy sem remélhetem,
Oh csak addig késsél, örök álom,
Mig jó barátimat egyszer ölelhetem.

Majd ha útjok lakom mellett megy el,
Rá ismernek sirom mohosúlt kövére,
Oda jőnek, s a barátság emel
Egy dalt Malvinának emlékezetére.



 
 
0 komment , kategória:  Dukai Takách Judit 1.  
D T Judit
  2011-08-05 14:29:06, péntek
 
  Az én lakhelyem
szerző: Dukai Takách Judit

Egy csendes kalibám itt, hol a szép Rába
A virágos rétek partjait locsolja,
Tőled, szent természet érzése, hiába,
Szivemet semmi tárgy másfelé nem vonja.

Távol a nagyvilág fényes lármájától,
Félrevonva annak csábitó gőzétől,
A hízelkedőknek menten csapatjától,
Nyugodtan sok veszély ragadó tőrétől:

Itt élek csendesen és megelégedve:
Nagyravágyás mellem soha nem dagasztja,
Nem ér sem nap, sem éj békételenkedve
S panaszokra számat semmi sem fakasztja.

Ha szívemet éri bánat avagy öröm,
Csak némán hullatom keblembe könnyemet,
Kirendelt sorsomat békével eltűröm
S enyhülni érezem mindenkor terhemet.

Kis kertemnek híves árnyú fái alól
Gyönyörködve nézem mint nőnek a plánták;
Százszor jobbízűet eszem én azokból,
Mert tudom, hogy önnön kezeim munkálták.

Oh, mily édes akkor nyugalma lelkemnek,
Ha tisztemből semmit elmúlni nem hagyok;
Kellemes körében kis házinépemnek
Érzem, hogy feleség s édesanya vagyok.

Így élek itt s íme időmet így töltöm,
Kies Paty, tebenned zengem el énekem;
Amit az esztendő ád, rendre elköltöm,
Kevés, de elég az s minek is több nekem!



 
 
0 komment , kategória:  Dukai Takách Judit 1.  
x
  2011-07-30 16:34:59, szombat
 
  Dukai Takách Judit.

(1795-1836.)



MEGKONDÚLTAK...

Megkondúltak a harangok... gyász fedél,
Engedd látnom, a mit tőlem elfedél,
Hideg testét gyász rózsákkal fedem be.
Hadd nyugodjék úgy, mint hajdan ölembe.

Karjaimat feléje kiterjesztem,
Deli testét könnyeimmel feresztem;
Átkarolnám, átölelném, de nincsen
Az a lélek, a ki reám tekintsen...

Fagyos a szád, oh elvesztett angyalom!
Csókjaimért nincs már többé jutalom.
De fel fog még derülni mifelettünk
Egy áldott nap, mert igazán szerettünk.

Akkor ismét egyesülni fogsz velem,
Oh, örökké imádandó szerelem!
Túl a síron, a síron túl meglátlak...
Isten hozzád, már sírodba bocsátlak!



 
 
0 komment , kategória:  Dukai Takách Judit 1.  
x
  2011-07-26 20:18:18, kedd
 
 
Visszaemlékezés
szerző: Dukai Takách Judit

Oh mért nem hagysz el engemet
Búsító emlékezet!
Te dúlod fel életemet -
Morc képed sírba vezet.
Te zúzod össze szívemet,
Te tiprod el víg kedvemet,
Te munkád, hogy életem
Zokogva szemlélgetem.

Ha mint hajdan víg napjaim
Most is kéjjel folynának,
Vagy emlékező gondjaim
Megpihenni hagynának:
Dicsérnélek, áldanálak.
De hajh! szívem bánatjának
Csak a csendes boldog sír
A várt engesztelő ír.

Elhúnyt, boldog, víg esztendők,
Melyekben gyermek voltam:
Akkor, hogy ily komor idők
Legyenek, nem gondoltam.
Nem kerültem a rossz nyelvet,
Nem álmodtam veszedelmet;
Szívem nem ismert határt -
Mindenhol új öröm várt.

Majd ismét, hogy felserdültem,
S szívem érezni kezdett,
Jobban-jobban eszesültem
S a barátság élesztett:
Magam boldognak éreztem,
Mindent jónak, szépnek néztem
S azt mondám, hogy e világ
Mennyből hullott gyöngyvirág.

Ami szép, jó, nagy és hasznos,
Arra törve siettem,
Amennyire még hiányos
Elmémmel felérhettem.
Mindezekért csak azt nyertem,
Hogy boldog mégsem lehettem,
Mert hol annak mondatom,
Leginkább nő bánatom.

Mintha egy szikláról nézném
A világ szépségeit,
És soha el nem érhetném
Lelkem reménységeit:
Int a természet szépsége -
Tilt a meredek mélysége;
Ha szívem egyfelé szít,
Sorsom másfelé taszít.

Minden, ami van körülem,
Emlékeztet sorsomra;
Emlékeztet, bár kerüljem,
Volt boldog napjaimra.
A mult időnek fátyolát
Nézvén, éltem boldogságát
A homályban ott látom.
Ah! kedves volt sajátom!

Ha látom a természetet,
Mint a tavasz szárnyán leng,
S hallom ott a szép éneket,
Melyet a szárnyas nép zeng:
Látom régi szép hajnalom -
Nekem is ily víg volt dalom;
Én is úgy örvendettem,
Mint ezek, hogy születtem.

A természet kiessége
Szintén mint más változik,
Csakhogy megújul zöldsége,
Ha a tél eltávozik:
De engem örökre elhágy
Az öröm, - szívem sírba vágy.
Óh, ha minden elhagy is,
Csak te ne, óh poézis!...





 
 
0 komment , kategória:  Dukai Takách Judit 1.  
d t judit
  2010-05-19 05:32:18, szerda
 
  Gizella Lapu ...... ........... ........... ........... ........... ........... ........... ............2011 -01-29 08:11:40

dukai takách judit: juliskám halálára
Boldog, boldog idők! hová repültetek,
Képzelt arany-várak, hát mind ledőltetek
A semmiség ölébe?

Mikor karjaimmal még ölelhettelek
Mikor enyémnek még nevezhettelek
Reményem tükörébe!

Azt véltem kedvesem, hogy felnevekedel,
Előre láttam már miként törekedel
A jobb lelkek pályáján;

Azt véltem aggkorom támasza majd te léssz,
Jeges ágyam, mohos völgyébe is te téssz
Életem végóráján.

S majd ha ezüst szálak fedik atyád fejét
A reszkető inak elfogyó erejét
Szereteted pótolja;

De hajh, eltüntek a gyönyörübb képzetek,
Helyébe fájdalmak, epesztő rémzetek
Csoportja egymást tolja.

Mint a rózsabimbó, ha jön a kora dél,
Halványodott fejét lehajtva véget ér
Illatozó kebele:

Téged tavaszodon fagylalt vad szellete
Előle alkotód dicsőbb lehellete,
Lelked mennybe repüle.

Jajgatok; te intesz, de nem, hogy elmenjek,
Hanem mint te, én is oly ártatlan legyek,
S olyan lehessen vérem,

Te légy hát vezetőm - én tied nem lehetek;
Téged már dicsőbbé tettek a végzetek
S létedet fel nem érem.

Engedd, hadd mulasson lelkem emlékiddel,
Megjelenek, kedves! gyakran testvériddel
Menyasszonyi ágyadnál;

Mágnesi erővel húz ég s föld engemet,
Ott is, itt is látom az én kedvesemet,
S némulok a scénánál.

Kis kertemnek híves árnyú fái alól
Gyönyörködve nézem mint nőnek a plánták;
Százszor jobbízűet eszem én azokból,

Mert tudom, hogy önnön kezeim munkálták.
Oh, mily édes akkor nyugalma lelkemnek,
Ha tisztemből semmit elmúlni nem hagyok;

Kellemes körében kis házinépemnek
Érzem, hogy feleség s édesanya vagyok.
Így élek itt s íme időmet így töltöm,

Kies Paty, tebenned zengem el énekem;
Amit az esztendő ád, rendre elköltöm,
Kevés, de elég az s minek is több nekem!




 
 
0 komment , kategória:  Dukai Takách Judit 1.  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.03 2018. április 2018.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 10 db bejegyzés
Összes: 68304 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5888
  • e Hét: 49407
  • e Hónap: 280551
  • e Év: 1071415
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.